Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

■in ii 11 >11 m m 11 it MI m un I ii 11 m 111 ii 11 mi ti n 1111 ii 11 ii 11 in in IM um I m I m m mi 11 mm un in 11 ii I m iMiiiiiiiinuiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiniiiiiniiimuiiiminiiiuiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiii'HminiHH>unmnMH>Ht««nmiiiiininiiuiiiiiiiiminiimmmniiiiminiiniii iiihiiiiiihihiiiihh

ft ce

5zv. Kézér Józsefné zagyvarékasi 10 holdas parasztasszony — azt mondta: „öregasszony vagyok már, de ha kell még gyalog is elmennék oda, ahol o'yan pecsétes írást adnának, hogy béke lesz”.

IXJLI NÉNE a szoknyáját va'* salja, szépen kivasalja, ne lássák rajta gyűrődés egy se. Mikor ezt bevégzi, veszi fejkendőjét, a deszkára teríti, azt is levasalja keményre, fényesre, hogy megszólni- valót ne leljenek rajta.

Kérdezi a lánya:

— Édesanyám, lelkem, hova készülődik? Nincsen holnap vásár — elpirul a kislány. — Háztűznéző sem jön, csak pünkösd vasárnapján.

Feleié az anyja:

Messze-messze a nyugvó nap után. írást hozok meglásd, írást pecséteset, nagy urak adják, hogy nyugodtan élhess.

Felsír a kislány:

— Ne menjen oly messze, édesanyám, lelkem, ne menjen oly hosszú, fárasztó útra, hisz éveinek súlya már a vállát húzza. Maradjon itthon csendben, békességben, az írásért — ha adják — majd más elmégyen.

Válaszol az anyja:

— Én megyek el, lányom én megyek el, én... Éppen azért, mert már sok évet megértem. Megértem két háborút. Az első elvitte apádat, a második Jóskánkat, a harmadik elvinne téged, három fiamat, minden unokámat. Hát maradhatok veszteg? Ha maradnék, nem lenne szemernyi nyugtom, hiszen beszélik, hogy milyen szörnyű az atom.

Hiába sír, kérleli a lánya, Juli néne másnap útra kél.

%

A4 EGY, megy a nap után, megy

1 ■* sok éjszakán, nappalon átal, idegen földön, idegen országon, míg egy nap, egy városba nem ér.

Ott Juli néne kérdi:

— Itt él az a nagy úr, ki írást tud adni, írást pecsétest, melyen az áll, hogy ne féljen három fiam, lányom* és minden unokám. Ne féljen, a háború tüze sohasem lobban, az a szörnyű atom sohasem robban.

Mondják a népek:

— Igen, itt lakik a nagy úr, ebben a városban, cifra palotában, ki írást adhat, írást pecsétest. De hiába megy nénje, ne is remélje, hogy magának ilyen írást adjon.

Mosolyog magában titkon Juli néne. Hogy neki ne adjon írást pecséttel? Hiszen három fia, lánya, minden unokája nevében kérlel,

És a nagy úr elé járul.

Elmondja: írást kér, írást kér pecséttel, hogy háború tüze sohasem lobban, az a szörnyű atom sohasem robban.

Azt mondja a nagy úr:

— Adok én, nénje, megígérem, csak előbb más írást kell megírnom, ellátnom pecséttel. Olyan írást, amely sok-sok katonát ismét fegyverbe állít. És ha majd fegyverben leszünk állig, akkor jöjjön el nénje, akkor beszélünk arról, milyen lesz a béke.

Kijön Juli néne a cifra palotából, a cifra palotából ahogy kilépe,

sok ember járul elébe, kérdezik: megvan-e az írás, az írás pecséttel, hogy mehessen haza a béke hírével.

Mondja Juli néne:

— Nem kaptam írást, írást pecséttel, nem mehetek haza, nem is nyugodnám, meg mit szólnék, ha kérnék, három fiam, lányom es minden unokám.

Azt mondják a népek:

— Ne bánkódjék, kedves Juli néne, adunk mi írást, ha nem is pecsétest, aláírjuk, hogy három fia, lánya, minden unokája tőlünk békében élhet.

És jönnek sorban, egy nagy fehér papírra nevét mind felírja. S az írásra még pecsét is kerül, egy anya szeméből — kinek férje, három fia maradt a csatában — két könnycsepp a papírra gördül.

%

J^NDUL Juli néne, köszönve az írást, de nem sok bizodalmát él ez iránta, hiszen ezek egyszerű népek, olyanok, mint ő, és akik a falujában élnek. Neki az adjon írást, írást, rája pecsétet, aki kormányozza az egész népet.

Juli néne megy-megy a nap után, sok éjszakán, nappalon átal, idegen földön, idegen országon, míg egy nap egy másik városba nem ér el.

Csuda nagy város, vastorony van benne, vastornyának csúcsa felér a mennybe. Alatta rengeteg nép, sokuknál tábla és mind azt kiabálja: Békét a világnak!

Kérdi Juli néne, hol van az a nagy úr, ki írást ad, írást pecséttel, hogy neki három fia, lánya, minden unokája sohase féljen. Ne féljen: háború tüze sohasem lobban, az a szörnyű atom sohasem robban.

Mondják a népek:

— Itt lakik a nagy úr, ebben a városban, de őhozzá, nénje, hiába is menne, nem ad ilyen írást.

De Juli néne elmegy a cifra palotába, cifra palotának ura elé jáiul és kéri tőle, adjon neki írást, írást pecséttel.

Válaszol a nagy úr:

■— Adok én írást, hogyne adnék, lelkem, csak még előtte alá kell írnom egy más írást, pecséttel, amelyben az áll: egyesülünk több ország haderejével. Ha meglesz az írás, s rajta a pecsét, jöjjön el majd nénje: akkor majd megmondom, milyen lesz a béke.

Kijön Juli néne a cifra palotából, ahogy kilépe, sok ember járul elébe. Kérdezik: megvan-e az írás, íi ás pecséttel, hogy mehessen haza a béke hírével.

Mondja Juli néne:

— Nem kaptam én írást, írást pecséttel, jaj, nem mehetek haza

M

üres kézzel, megyek tovább, megyek napnyugatnak, talán... akad nagy úr, kinek szive megesik egy anyán.

Azt mondják a népek:

— Ne menjen jó néne, felén nagy urat egyet sem talál, aki írást ad, írást pecséttel, hogy hazamehessen a béke hírével. De adunk mi írást, fogadja el tőlünk, aláírjuk, ha nincs is pecsétünk, hogy három fia, lánya, minden unokája, barátunk, testvérünk és nem engedjük, hogy háború lobbanjon, kicsiny házuktáján bomba robbanjon.

Köszöni a jó szót Juli néne és a sok nép mind odamegy eléje, leírják nevüket egy fehér papírra, fehér papírra még pecsét is kerül, sok asszony könnye, kinek meghalt férje, fia, jut az eszébe.

%

EGYEN Juli néne, megyen napnyugatnak. Megyen nappal, s éjen átal, már alig viszi lába, míg a hetedik napon egy nagy víz útját nem állja.

Ahogy ott áll, nagy víznek partján, arra jön egy legény, szakasztott olyan, mint meghalt Jóskája.

így szól Juli néne:

— Édes fiam, isten is megáldjon, vigyél át a vízen. Át kell jutnom túlsó oldalára, túlsó oldalán lévő országba. Hátha ott van az a nagy úr, aki írást ad, írást pecséttel, hogy hazatérhetnék a béke hírével.

Átviszi a legény, a nagy vizen átal, s ahogy átérnek a víz túlsó oldalára, Juli néne mindjárt egy nagy városba éré, melynek házai felnyúlnak az égbe. A nagy város nagy fehér házában, a nagy urat mindjárt megtalálja.

Mondja neki szépen: írást kér, írást pecséttel, hogy háború tüze sohase lobbanjon, a szörnyű atom sohase robbanjon, hogy három fia, szépséges lánya, minden unokája sohase féljen, békességben éljen.

t

Elsápad a nagy úr:

— Te vagy az, aki írást kérsz, írást pecséttel? Te vagy a legfőbb ellenségem. Ellenem lázítod az egész világot. Hallod...? Idáig hangzik .. -. Mily erős a hangjuk, amint kiáltanak: Békét... Békét a világnak!

%

’a LL Juli néne idegen ország- nak nagy városában, nagy városának nagy fehér házában és hallgatja, mint zúgja egyre több hang, egyre erősebben: Békét... Békét a világnak!

Megfordul a néne, kijön a nagy házból, felemelt fejjel indul arra, amerről a nap kel, indul napkeletnek.

Hozza az írást, hozza a pecséttel, hozza a népek, a béke erejével.

Tóth Kornél

A MI ÜZENETÜNK

Gáspár Ilona,

A második

világháborút követően a Péti

% 'v ■- , ® JtÍEmQL

Nitrogénműveknél dolgoztam.

üjptr-P

A háború mérmm a-M

hetetlen pusztítást okozott itt.

Szolnokra kerültem. Közben felépült a gyár.

mtm

lése, a béke

Nemrégen arra jártam ismét, s alig ismertem meg az inotai kopár környéket, amelyen most munkás- lakásokkal övezett hatalmas békemű emelkedik.

Utazásaim közben mindenütt a fejlődést látom, amelyet csak a békés építőmunka tud biztosítani. Azért szeretem a békét, mert a haladás és a jólét megteremtője. — Akarom a békét, mert családom van, s nem engedhetem, a háborúval járó sok szenvedést.

CZECZEY MÁRTON Szolnok, a Tiszamenti Vegyimüv. dóig.

A palotási állami gazdaságban mint traktoros dolgozom. Az elmúlt évekre visszatekintve látom, milyen szépen fejlődött gazdaságunk gépesítése. A talaj- viszonyoknak megfelelően új lánctalpasokat kap-; tunk. Nekünk, fiatal szakmuniká- scfcnaik biztosítva volt és van a szakmai tanulás is. Sok segítséget kaptunk Hodosi József főgépésztől. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy gép javítási tervünket február 22-ére befejeztük, s készen állunk a tavaszi munkák megkezdésére.

A IV. Magyar Béfckongresszus sikeréhez gépállomásunk jó munkával járul hozzá. ígérem, hegy gépem évi normáját 450 holddal túlteljesítem. Ezzel segítem a mező- gazdasági munka időben való elvégzését s hogy országunk a béke- tábor biztos bástyája legyen.

Kalló Péter traktoros, Besenyszög, Állami Gazd.

Tizenkét éve vagyok a posta szolgálatában. A fel- szabadulás előtt nem veit alkalmam képességeim fejlesztésére, illetve hasznosítására.

A felszabadulás hozta meg számomra is azt a lehetőséget, hogy tanulhassak. Az eltelt tíz év alatt a párt és a szakvezetés segítségével beosztásom sdk-sdk ágában tudtam eredményesen dolgozni.

Ezen az úton nem állok meg. Szívesen adom át tudásomat a kezdő dolgozóknak, hogy sikeresen végezhessék munkájukat. Célul tűztem ki azt is, hogy még több tudással javítom a postaszolgáltatást. Ezzel akarok hozzájárulni a béketábor erősítéséhez.- Nemes La jos, Szolnok.

a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat sztahanovista koppasztója. Átlagteljesítmény« 165 százalék. Üzenetet küldött a kongresszusnak:

A termelés nőve- védelme számomra egy és ugyanaz a feladat —« írja. — Eredményeink amellett szólnak, hogy szereljük hazánkat, s érte, valamint saját magunk erősségéért dolgozunk.

Kocsis Sándor ládakészítő, Suki Olga tisztító, Törő Imre asztalos, Bogdán Sándor kőműves és a vállalat többi munkásai azért fáradoznak, hegy családjukért, az ország lere-jénck növeléséért védjék közös kincsünket: a békét.

Az imperialisták Nyugat-Németor- szág felfegyverzésével új háború kirobbantására töreked- nek. Mi, akik a béke hívei vagyunk, építünk, alkotunk.

Tíz év eredményes munkája, a családi otthonok, iskolák, gyárak, építése bizonyítja békevágyunkat. Országunk népe tetteivel tiltakozik egy újabb német fasiszta támadás ellen.

Azt akarjuk, hogy a nyugatné* met nép munkája is a felemelkedést szolgálja, ne a háborús törek-< réseket.

Én gyalus vagyok. Osztályunk

munkaversennyel készül felszaba* dvlásunk 10. éves évfordulójának megünneplésére. Nekem is személyes ügyem a béke. S ezt abban juttatom kifejezésre, hogy 168 százai lókra teljesítem tervemet.

V olf József Szolnok, Járműjavító

A napokban érkeztem Balatonfü- redről. — Munkám megbecsüléséül és elismeréséül ott üdültem két hétig. Pihenés közben is gyarapítottam szakmai tudásomat, hogy mégjobban dolgozhassam itthon, a fclszabadu’ási versenyben megáll,iám a helyemet. — 1953-ban férjemmel együtt közel 1300 munkaegységet értünk cl, a több mint fél vagon búzát vittünk haza. Az elmúlt gazdasági évben 703 munkaegységet értem el. Havi jövede'münk kb. 3000 forintra rúg. Soha ilyen boldog életünk nem volt.

Öt szép gyermekem van. Elsősorban értük dolgozom. Az ö boldog, békés gyermekkorukért. Munkaegységem százaival bizonyítom a most tanácskozó IV. Magyar Békekongresszusnak, hogy szívemmel és erőmmel a béke védelme mellett szavazok.

SZABÓ ANDRÁS NÉ levelező, Mezőtúr, Béke tsz.

FRANCIAORSZÁG dolgozói haladó hagyományaik szellemében ellenállnak az USA háborús törekvésének, mely az ö országukra is pusztítást, szenvedést akar hozni, « Képünkön: Párizs dolgozói tüntetnek a béke melletti

AUSZTRIA népe is megtanulta, mit jelent a háború, s számtalan lanujelét

adta már békevágyának. Az atomfegyver betiltását ők is szívügyüknek tartják; —a Az atomfegyverek elleni tiltakozásukat örökíti meg képünk.

Ind