Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-26 / 48. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 február 26. A Bútorgyár legjobbjai közt Ak' dolgozott már éjszakai par­tiban, tudja jól, hogy a „legkritiku­sabb” időpont úgy éjféltől két órá­ig van. Ilyenkor elnehezednek a szempiLláik, az álom megkömyé- kezi az ébrenlévőt. A Bútorgyár igazgatója, Németh elvtárs jól ismerte ezt a jelenséget, hiszen ő maga is asztalos, dolgo­zott már mindenféle partiban. Ép­pen ezért kelt fel az egyik éjjel, egyóra tájt. Meglátogatta az üze­met, első útja a szabászokhoz ve­zetett. A bútor útja is innen in­dul el. Mikor belépett a műhelybe, hirtelen elfelejtette, hogy a nap nincsen az égen. Nyugodt, egyenle­tes mozdulatokkal, mosolygós arc­cal dolgozott mindenki. Az egyik szalagfűrésznél különösen jóleső érzéssel állt meg. Fiatal, szőke, kékszemű fiú dolgozott a gépen. Olyan fürgén, olyan éberen, mint­ha kint a világot nem az éjszaka leple takarta volna. Palla Istvánt már ismerte az igazgató; tudta, kezdésnél az elsők között van, s utoljára hagyja ott gépét. A fiatal fiút úgy hívják mindenfelé: ,,A gyár neveltje’*. Segédmunkásként került ide, de ahogy Csécsei István, a csoportvezetője mondja: „Mind­járt meglátszott rajta, hogy jövője van a szakmában*', Pa'la Istvánnak ma már jelene vari. 130—140 százalékos átlagtel­jesítménnyel dolgozik. S ami a leg­fontosabb: nem kerül ki selejtes darab a keze közül. Colcstckkal a kezében találtam a gépnél. — Van-e selejtje?--- Nincsen. Minden darabot mé­rek, hiszen egy milliméteres eltérés már komoly hibát Okozhat. — Eb- pen a percben lép mellé Csécsei elvtárs: — Ebből kérek tíz darabot — tesz mellé egy lécet. — Hibátlan legyen. —• S nem kell félnie, Palla István három hónapja tartja a sztahanovista szintet, s tartani akarja továbbra is .., A szabászatról a gépház I.-be kerül az anyag. Én is ide mentem. Megkérdeztem az egyik elvtárstól: Ki vezet a kongresszusi verseny­ben? — Kovács Mihály, egyengető. — Kovács Mihály külsőleg éppen el­lentéte Palla Istvánnak. Fekete­hajú, sötét szemű. De belsőleg an­nál több hasonlatossá® van köz­tük, Kovács Mihály százaléka el­éri a 150-et. Nem emlékszik, hogy évek óta hibás darab ment volna ki a kezéből. Megkérdeztem: 1— Szokott-e késni? — — Késni? Inkább egy órával előbb jövök be. Este meg majd ón zárom a kaput- — Kezével mutat­ja közben, hogy a gőz nappal fel­száll a tetőre, este meg csepegni kezd lefelé. Ezért ő mindennap le­olajozza a gépét, mielőtt elmegy, nehogy megrozsdásodjon. — Szereti a gépét? — Egyszerű, őszinte feleletet ad. — Ezen keresem a kenyerem. Felelősnek érzem magam érte. Miután minden műhelyben a felszabadulási verseny élenjáróit kerestem, eszembe jutott valami. A versenyszakaszcfcban azelőtt „di­vat” volt a „botcsinálta” jól telje­sítő. Hátha most is ilyesmiről van szó? Ezért a legközelebbi műhely­ben „ravaszabbul” tettem fel a kérdést. — Ki itt a gépház Il.-ben ál­talában a legjobb dolgozó? —• ötvös Gábor sztahanovista, a könnyűipar kiváló dolgozója. Öt­vös Gábor korban egy harmadik kategóriát képvisel. (Menyasszony lánya van.) Átlagteljesítménye 170- 200 százalék. Keresetét is érdemes megemlíteni. Januárban 1800 fo­rint volt. A gyár egyik „alapító tagja”. Jól emlékszik arra, amikor a szabász műhely helyén még göd­rök tátongtak, a többi műhelynek is éppen, hogy a teteje volt meg. Alig lézengett néhány ember a gyárban, amikor az első gépet megindította. Persze mindez már .jégen*' volt, legalább öt éve. Jó­kedvűen mondja. — Akikor még nyugodt szívvel cigarettáztunk munkaközben. — Hunyorít a szemével, miközben hozzá teszi: „Miután ezt mér nem lehetett, megmérgesedtem s leszok­tam a dohányzásról”. Az úgynevezett asztalosműhely­ben már jól látszik, milyen for­májú konyhabútorokat készít a gyár. Ismét fiatalemberhez, Busi Gyulához irányítanak. 160 százalék átlagteljesítménnyel dolgozik, nem ismeri a selejtet. S innen, tőle szeretnék egy kicsit visszafelé menni. Minden műhely­részből egy embert említettem meg. Mindenhonnan a legjobbat, az élenjárót. Aki nem késik, aki nem csinál selejtet, aki rendben tartja gépét. Van-e ilyen több is a gyárban? Hogyne volna, tízet, szá­zat lehetne említeni. De azért ez a négy ember jogosan kapja a leg­jobb dolgozó elnevezést. S ha igen, akkor hadd tegyek egy-két adatot mindegyiknek a nevéhez. Busi Gyula az üzemi DISZ bi­zottság titkára. ötvös Gábor párttag. Kovács Mihályt két nappal ez­előtt vették fel a pártba, eddig tag­jelölt volt. Palla István DISZ tag. Nem hiszek a véletlenben, így nem hiszem, hogy ne lenne meg az összefüggés a között, hogy ők jár­nak élen a munkában. S így van ez rendjén. Remete Ibolya. Jó béke G A Z D Á S A Róma (MTI.) Az olasz munka­ügyi minisztérium hivatalos ada­tai szerint az elhelyezést kérők lis­tájára feliratkozott munkanélkü­liek száma 1954 decemberében 2,090.000 volt, vagyis 160.000-rel több, mint novemberben. A mun­kanélküliek számának emelkedése ezek szerint egy hónap alatt 80 százalékos volt. Berlin (MTI.) A nyugatnémet értéktőzsdén csütörtökön, amikora bonni parlament második olvasás­ban kezdte tárgyalni a párizsi szerződést, több helyiipari üzem, elsősorban a Metall A. G. és a Dynamit-Nobel részvényei jelentős árfolyaanemelikedést értek el. Az I. G. Farben részvényeit is két ponttal magasabban jegyezték, mint az előző napon. Brüsszel (TASZSZ.) Február 22-én vízre bocsátották Belgium­ban az 5200 tonnás Nyikolaj Osz- trovszkij nevű teherszállító moto­harcos Magócs István, a jászberényi külső gyár dolgozója. Több munká­hoz is ért. de legjobb eredményét a forgácsolásban éri el. Az üzem­ben egyike azoknak, akik teljesen selejtmcntesen dolgoznak. Legutóbb jó munkájával elnyerte a sztahanovista oklevelet s célul tűzte, hogy április 4-re megszerzi a sztahanovista jelvényt Is. — ígé­rete valóraváltásában jó utón ha­lad előre. Dolgozótársai békebizott­sági tagnak jelölték. GI HÍREK belgiumi kereskedelmi képviselője. Belga részről megjelentek a kor­mány képviselői és a Boel-cég igazgatósági tagjai is. A hajó víz- rebocsátására eljött sok kikötői munkás és környékbeli lakos. — A muH héten 200 ezer szövetkezeti tag vitatta meg országszerte a földműves­szövetkezetek munkáját Országszerte eredményesen foly­nak a földművesszövetkezetek kül­döttközgyűlései. Borsod megyében két nap alatt 110 helyen jöttek össze a tagok az elmúlt év szövet­kezeti munkájának megtárgyalá­séra. Szabolcs megyében 93, Bács megyében 46 földművesszövetkezet tartotta meg közgyűlését. Egyes helyeken csaknem ezer ember hallgatta végig a beszámolókat. — A gyárban szeret dolgozni? — Nevetve válaszol. — Eldolgoznék itt még vagy öt­ven évet. — (Ma huszonnyolc éves. Ahogy elnézem, Izmos, egészséges. Lehet, hogy teljesedik a kívánsá­ga? Én szívből kívánom.) ros-hajót, amelyet a Boel nevű belga oég épített a Szovjetunió számára. A vízrebocsótásnál jelen volt M. F. Kucsmin, a Szovjetunió txrüsz- I szeli nagykövetségének tanácsosa lés V. I. Rcdnov, a Szovjetunió Dunaföldváron 870 szövetkezeti tag vett részt a közgyűlésen. A SZÖVOSZ értékelése szerint a múlt héten 200.000 szövetkezeti tag vett részt a földművesszövetkeze­tek küldöttközgyűlésén. (MTI) iiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiimiliinHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiiii íniiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiui Dobozy Imre: MOSZKVAI ÚTAZÁS (Szikra) Dobozy Imre: Moszkvai utazás című útinaplőjában szépirodalmi eszközökkel örökíti meg élményeit, találkozásait a szovjet emberekkel. Alább két rövid epizó­dot közlünk könyvéből. ávézás közben észre­vettük, hogy a cuk­rászda igazgatónője — negyven év körüli, magas, karcsú, lágy mozgású asszony — oda-odanéz a mi asztalunkhoz, alig tit­kolva kíváncsiságát. Az­tán kiment a helyiségből, s pár perc múlva a Tar­tós békéért, népi demo^ kráciáért németnyelvű példányával jött vissza. Oldalt fordult s úgy tar­totta az újságot, hogy mi okvetlenül vegyük észre, hogy ő német újságot ol­vas, vagy legalább, hogy ö tud németül. Tanácstalanul pislog­tunk egymásra. Vajon mit akar? Mire szeretné fel­hívni a figyelmünket? De­kát sehogy sem tudtuk ki­találni. Mikor aztán fize­tésre került a sor, s tá­voztunk volna, az igaz­gatónő odalépett hozzánk. — Ne haragudjanak .., önök németek? Megmondtuk, hogy ma­gyarok vagyunk. Bocsá­natkérő mosollyal mente­getőzött. Szerette volna tudni — mondotta —, hogy ahol ő járt, eltaka­rították-e már a romokat, épültek-e már új házak... hogyan élnek az embe­rek, s vajon nem látsza- nak-e a gyerekeken a há­borús esztendők nyomai? í' ondoltuk, tán rokona él Németországban. Dehát amit kérdezett, ar­ra nem tudtunk felelni. Még egyszer bocsánatot kért, hogy feltartott ben­nünket. Búcsúzóul kezét nyújtotta. Akkor láttuk meg karján a tetovált számokat, valamelyik koncentrációs táborban eltöltött hónapok — vagy tán évek — megrendítő jelét. Szótlanul ballagtunk a Lovarda-téri Metró-állo­másig. Magam is tapasztaltam, nem egyszer, hogy milyen mély s készséges érzés a szovjet emberben más népek megbecsülése, őszinte szeretete. De ez az asszony? Akivel véletle­nül s csak egy percre ta­lálkoztunk? Koncentrá­ciós táborból tért haza... Mit élhetett át? És azt szeretné tudni, hogy azon a vidéken nem látszik-e a gyerekeken a háború nyoma... * 4 földművelés pavi- ** Ionjában találkoz­tam egy öreg szibériai vasutassal. Sosem végzett mezei munkát. Kora fia­talságától fogva vasutas, s már le is töltötte ide­jét, nyugdíjban van. No persze mindig volt vala­melyes köze a mezőgaz­dasághoz, hiszen a vasút rengeteg mezőgazdasági gépet, szerszámot, ter­ményt szállít ... A zub- bonyos, csizmás, sapkás öreg buzgón tanulmá­nyozta a falra akasztott óriási térképet, s rajta, hogy már meddig nyom­ták fel a búzatermelés északi határát. Odalép­tem hozzá, megszólítot­tam. Barátságosan nyúj­totta kezét, s elmondta, hogy jó messziről, kerek hatezer kilométerről jött fel a kiállításra. De hát mi az a hatezer kilomé­ter? Semmi. Hiszen in­gyen jegye van a vasút­ra, egy kopejkába sem került az utazás. No és, hogy nem paraszt? Sebaj, van a szomszédságban, is­merősei közt elég sok kol­hozparaszt, azoknak majd elmondja, hogy mit ta­pasztalt ... Mégis fúrta az oldalamat, hogy miért éppen ide vonatozott fel? Ingyen jegyével mehe­tett volna a Krímbe, a Kaukázusba, Kiszlo- vodszkba, tündérszép tá­jakra pihenni. Hát miért éppen ide jött? Készsége­sen válaszolt: — Voltam az 1939-es kiállításon is. Nem ha­gyott békén, látni kíván­tam, hogy azóta tizenöt év alatt mit csináltunk, mire jutottunk. Most az­tán megnyugodtam. Jól állunk. Jó ez a kiállítás. Élethű. Nohát... ha tud­ni akarja, azért jöttem. A francia sajtó Faure politikádról Párizs (MTI). A Faure-kor- mány pénteken délután tartja első minisztertanácsát. A miniszterta­nács az új államtitkárok kinevezé­séről. a Saar-vidékkel összefüggő tárgyalások állásáról, a francia- tuniszi megbeszélésekről, az állam- háztartással kapcsolatos kérdések­ről, s végül — legkényesebb pro­blémaként — a párizsi szerződések köztársasági tanácsi vitája idő­pontjának megállapításáról tár­gyal. Megfigyelők szerint az utóbbi kérdésben a miniszterek vélemé­nye máris megoszlik. A kormány­válság miatt bekövetkezett kése­delem következtében a párizsi szerződések megvitatását — ameny- nyiben a ház szabályszerű eljárá­sához tátják magukat — már csak a húsvéti szünet, illetve az április 17-én és 24-én lezajló járási válasz­tások után lehetne megrendezni. Ez azonban a gyakorlatban azt je­lentené, hogy a vita hosszú hóna­pokkal eltolódnék. A Combat ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a köztársasági tanácsban lévő ellenzék állásfogla­lása, valamint a júniusi szenátusi választások miatt nagyon kétséges, vajain a választások érintette sze­nátorok, vagy a párizsi szerződések ellenfelei hajlandók lennének-e április végén vagy májusban dön­teni ilyen kényes kérdésiben. — Tekintettel a nyári szünetre, így könnyen lehetséges, hogy a vi­tát őszre kellene halasztani — mu­tat rá a Ccmbat Ha Edga Faure mégis kötné az ebet a karóhoz és már március vé­gére kitűzné a köztársasági tanács­ban a párizsi szerződések megvi­tatását, kiélezné a kormányban fennálló ellentéteket, és ezzel meg­gyengítené kabinetjének helyzetét. A sajtó egy része, így a többi kö*- zött a Franc Tireur megállapítja, hogy a „párizsi szerződések kérdé­se valósággal erőpróbája lesz an­nak a kormánynak, amelynek oly ellentétes beállítottságú személyek a tagjai, mint a Paiewski és Pi- nay”. Más megfigyelők véleménye sze­rint a Faure-kormány megalaku­lása semmit sem oldott meg, hi­szen a pártoknak a párizsi szer­ződések kérdésében mutatkozó edigi ellentétei most a miniszter- tanácsban jelentkeznek majd. Ha ezek az ellentétek megmaradnak a nemzetgyűlésben is széthullhat a kormány többsége. Nagy figyelmet keltett Párizs­ban a New York Times cikke, amely a következőket írja: — Remélni kell. hogy Faure- nak sikerül majd politikai stabili­tását elérnie, esélyei azonban etekintetben igen kétségesek. A Humanité vezércikke meg­állapítja: — A párizsi szerződések becik­kelyezését, vagy ennek megtagadá­sát végső fokon nem a kormánv- tóbbség „atlanti” szándékai hatá­rozzák meg, a döntés a revansra éhes németek felfegyverzése el­len irányuló népi mozgalom nagy­ságától, a demokratikus és nem­zeti erők akciójának erejétől függ. A lap ezután megállapítja, hogy a nemzetközi légkör ma különö­sen kedvez ennek a harcnak. A franciaországi akciónak igen nagy segítséget nyújtanak egyrészt a nyugatnémetországi események, másrészt az angol dolgozóknak a párizsi szerződésekkel szemben tanúsított mind erősebb ellenál­lása. A bonni Németország fel­fegyverzését ma sokkal inkább meg lehet hiúsítani, mint bármi­kor. (MTI.) Hollandiát be akarják vonni a SEATO-ba Hága (TASZSZ.) A holland sajtó közleményeiből kitűnik, hogy Men- zies ausztráliai miniszterelnök a múlt héten titkos tárgyalásokat folytatott Hágában a holland kor­mány vezetőivel. A Hét Parool című lap szerint ezeken a tárgyalásokon a SEATO- szerződésrői folyt eszmecsere és Luns holland külügyminiszter igé- retrt kapott, hogy Menzies „meg­magyarázza majd Washingtonban az amerikai kormánynak, hogy Ausztrália Hollandiét fontos part­nernek tekinti a SEATO-egyez- ■mőnyben.” A De Telegraaf című lap köz­lése szerint hágai diplomáciai kö­rökben felteszik, hogy Menzies márciusban meglátogatja Eisen- howert és akkor felveti Hollandia SEATO tagságának kérdését. Dzsakarta. Indonéziában a leg­határozottabban elítélik Hollandiá­nak a SEATO-ba való várható be­lépését. Az Antara hírügynökség jelentése szerint Szunarzso indoné­ziai külügyminiszter kijelentette, Indonézia közvéleményét nyugtala­nítja az a szándéka, hogy belépjen a SEATO-ba, valamint az a terve, hogy Ausztráliával együttes intéz­kedéseket tesz Nyugat-Iránra vo­natkozólag. Ezek az intézkedések — jelentette ki a külügyminiszter — „nem segítik elő a béke meg­szilárdításának ügyét általában és a biztonság mag szilárdítását Dél- kelet-Ázsiálbon...” és azt a törek­vést bizonyítják, hegy „meg akar­ják erősíteni Hollandia gyarmati uralmát indonéz terület felett.“ Az indonéz sajtó élesen elítéli azokat a tárgyalásokat, amelyek­nek célja Hollandia bevonása a SEATO-ba. Az Abadi című lap azt írja, hogy ezek a lépések köz­vetlenül fenyegetik Indonéziát. — (MTI.) Münchenben negyvenezer, Berlinben százezer ember tüntefe’t a párizsi szerződések ratifiká'ása eilen Berlin (MTI). Csütörtökön, a bonni parlament ratifikációs vitá­jának első napján egész Németor­szágban hatalmas tiltakozó gyűlé­seket és tüntetéseket tartottak a párizsi szerződések tervbevett rati­fikálása ellen. A nyugatnémetor­szági városok közül Münchenben, a Német Demokratikus Köztársa­ság városai közül Berlin demokra­tikus körzetében volt a legnagyobb arányú tüntetés. Münchenben négy­ezer, Berlinben százezer ember til­takozott Adenauer szándéka ellen, hogy keresztül hajszolja a bonni parlamentben a szégyenteljes és veszélyes párizsi militarista szerző­dések ratifikálását. Itt az ideje, hogy felszámolják az amerikaiak angliai támaszoontjalt — Irta Bevan a Tribune-ban London (TASZSZ.) A Tribune című munkáspárti hetilap több ol­vasója kérdést intézett a szerkesz­tőséghez az amerikaiak angliai ka­tonai támaszpontjairól. Ezekre a kérdésekra a lap hasábjain Aneurin Bevan válaszolt. Bevan kiemeli, stratégiai szem- pontokbójl teljesen indokolatlan, hegy amerikai bombavetőket tart­sanak angol földön. Ami a kérdés politikai vonatkozását illeti, Bevan ezekjei írja: „Az amerikai támasz­pontok ellen felhozott politikai ér­veket nem lehet kétségbevonni. Ezek a támaszpontok azt a látsza­tot keltik, hogy Anglia „megszállt ország" és kétségessé teszik, hogy az Egyesült Államokkal szemben akciószabadsággal rendelkezünk. — Itt az ideje, hogy végetvessünk en­nek az állapotnak.** (MTI.) Aláírták a török—iraki katonai egyezményt London (TASZSZ.) A Reuter­Iroda bagdadi tudósítójának jelen­tése szerint Menderesz török mi­niszterelnök és Nuri Szaid iraki miniszterelnök február 24-én este aláírta a Törökország és Irak kö­zött létrejött katonai szerződést. — (MTI.) Az amerikai „erő diplomácia“ nem éri el célját — Írja egy indiai lap a bangkoki katonai tanácskozásról Delhi (TASZSZ). A Free Press Journal című indiai lap rámutat: A bangkoki SEATO-értekezlet „klasszikus példája annak", hogy az Egyesült Államok a nemzetközi politikában semmibe veszi a demo­kratikus módszereket. A lap hang­súlyozza, hogy az ázsiai országok többsége nem akairt csatlakozni ehhez a tömbhöz. Elítéli, hegy a délkelet-ázsiai katonai szövetségiét az ázsiai országok akarata ellenére hozták létre. A lap azért is meghé- lyegzi az Egyesült Államokat, mert reakciós ázsiai rendszereket támogat és akadályozza Kínát ab­ban. hogv elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben. A Free Press Journal kiemeli, hogy az Egyesült Államok az „erő diplomáciával“ nem éri el célját. (MTI.) Ajtók, ablakok kaphatók a TÜZÉP építőanyatt telepein I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom