Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

1955 január 26, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP fl Hazafias Népfront megyei bizottságának ankétja a Járműjavító kultúr otthonában LLL A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága hétfőn este „A Hazafias Népfront és a munkásosztály*1 cím­mel ankétot rendezett a Jármű­javító kultúrotthonában. Az ankétről elöljáróban el kell mondani, hogy a Járműjavítóból igen kevesen vettek részt rajta, s a jelenlévők többségét rrás üze­mek — elsősorban a Cukorgyár — dolgozói adták. — Ennek ellenére azonban az ankét sikeres volt, hi­szen a felszólalók majd mindegyike hasznos segítséget nyújtott a Ha­zafias Népfront megyei bizottságá­nak ahhoz, hogy eredményesen munkálkodhassék a munkásság ér­dekében. A beszámolót Sebestyén János elvtárs, az SZMT elnöke tartotta. m Az ankét igen sok felszólalása igazolta, hogy a Hazafias Nép­frontnak igen sok tennivalója van a munkásság élet- és munka­körülményeinek megjavítása, a rr unkáslakta kerületek községpoli­tikai problémáinak megoldása te­rén. íme ezekkel kapcsolatban né­hány hozzászólás. Czakó elvtárs, a Cukorgyár dol­gozója arról beszélt, hogy feltét­lenül javítani kellene a gyámegyed közlekedését. Az a tapasztalata, hogy az autobusz-park nem növe­kedett az utasforgalommal együtt. Tóth János arra mutatott rá. hogy egyes üzemek nem takarítják le a jeges járdákat, így az 5. sz. TEFU és éppen az Útfenntartó Vállalat. A VII. kerületben a kis- piactól a vágóhíd felé vezetó utat rendbe kellene hozni, mert itt té- len-nyáron víz áll. Elmondotta, hogy a rr alomtól a kórházig új utat építettek, de nincs benne sok kö­szönet, mert az út máris tönkre­ment. Az út megépítői kidobták a pénzt az ablakon. Herczeg István, a pályafenntar­tási főnökség dolgozója azt kérte, hogy az úgynevezett „pletyka-falu“ részére létesítsenek orvosi rende­lőt. Innét a betegnek 2—3 kilomé­tert is kell gyalogolnia, míg orvos­hoz jut. Kar László elvtárs, a Cukorgyár igazgatója azt a kérdést vetette fel, miért kezelik külterületnek a Cukorgyár lakótelepét. Ez az ott lakókra sok hátránnyal jár. Leg­utóbb a gyár saját kultúrhelyiségé- ből engedett át egy részt, hogy ott húsboltot létesítsenek. A Kiskeres­kedelmi Vállalat azonban olyan bútorokat rakott bele, hogy a kör­nyék háziasszonyai szóltak miatta Elmondotta azt is, hogy a Cukor­gyár energiaellátása terén nincs minden rendben, s anríg a Tisza- menti Vegyiművek esténként fény­árban úszik, addig a Cukorgyár munkásainak sötétben kell bukdá- csolniok s a lakótelep sem kap elég villamosenergiát. Juhász Béláné a cukorgyári Nép­boltról elmondotta, hogy száraz kenyeret árusít, burgonyát sem lehet kapni, ugyanakkor a város­ban van. Erdei elvtárs arról be­szélt, hogy a Sziget-utcában rossz a világítás, esténként nem lehet olvasni, rádiózni. Bárdi elvtárs arra kérte a népfront-bizottságot, hogy következetesebb munkát vé­gezzen a lakáskérdés megoldása ér­dekében. Igen érdekes javaslatot tett Ver­mes elvtárs, az Osztálymémökség főmérnöke. Elmondta, hogy tapasz­talata szerint a keresztutazások — Szolnokról pl. Ceglédre, onnét Szolnokra járnak nap, mint nap a dolgozók — igen sok időt, energiát és pénzt pocsékolnak. Ezek meg­szüntetése komoly megtakarítást jelentene, s a dolgozok munka- és életkörülményein is javítana.* m A jelenlévők közül többen fog­lalkoztak az általános iskolai neve­lés kérdéseivel, az a tény pedig, hogy a jelenlévők behatóan vitat­ták a munkás-paraszt szövetség kérdését s hasznos javaslatokat adtak megszilárdítása érdekében, mutatja, hogy munkásságunk szá­mára nem közömbös a dolgozó pa­rasztok élete: a kormányprogramm által megszabott úton velük együtt akarnak gazdagodni jólétben, kul­túrában egyaránt. Tóth János elmondotta, hogy mi­kor a Cukorgyár patronáló bri­gádja elsőízben járt a mezőtúri Haladás tsz-ben, nem nézték jó szívvel munkájukat, holott 11 nap alatt 86.000 forint értékű épületet emeltek, A tsz tagjai azt hitték, hogy ez az összeg csökkenteni fogja munkaegységeik értékét. — Mikor azonban ellátogattak a gyárba, tisztázódott ez a félreértés, hiszen a gyár munkásai ellenszol­HOZZÁSZÓLÁS A Szolnokmegyei Néplap ja- ** nuár 19-i számában öröm­mel olvastam Jankovits Zoltán igazgató elvtárs cikkét, amelyben nagyon helyes javaslatot tett a cukrászda látogatóinak vélemény- nyilvánítására. Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy az a hely, ahol szórakoztató zene van, az nem „kocsma”. — A diszkrét szalonzene a dolgozók idegeire pihentetőleg hat. A cuk­rászda látogatóinak régi óhaja, hogy halk zene mellett fogyaszt­hassák el a feketét és munka után kartársaikkal, barátjaikkal gondo­lataikat kicserélhessék. Sajnos, a „Tiszavirág“ ennek a célnak nem felelt meg, mert rossz ülőhelyeivel és asztalnak szánt virágállványai-- val kényelmetlenné tette a szóra­kozásra szánt időt. Aki a főváros­ban gyakran megfordul, tapasztal­hatta, hogy a legkeresettebb helyek a zenés cukrászdák, espressók, sza­lonok. Ezeket a helyeket állandó zsúfoltság jellemzi. Ahol zene nincs, ott még szombaton is van hely. Szolnok városnak szüksége van egy központi fekvésű zenés szóra­kozóhelyre. Gondoljunk a lakások túlzsúfoltságára, ahol sok esetben egy szobában van összezsúfolva gáltatás nélkül ajándékozták a tsz- nek az épületet s csupán annyit kértek a tsz tagjaitól cserébe, hogy többet termeljenek. — Ha minden gyár negyedévenként vagy félévenként megtartaná a munkás-paraszt találkozókat, je­lentősen megjavulna a munkások és a dolgozó parasztok között a kapcsolat — mondotta. Czakó elvtárs arról beszélt, hogy régen ismerte a szolnoki gazda­kört s most is el fog oda láto­gatni, bizonyára tud a kör tagjai­nak segíteni egyetmóst. Erre a segítségre szükség van, hiszen a gazdakörök munkájának egészséges fejlődése ezt meg is kí­vánja. Kar László elvtárs, a cukor­gyár igazgatója elmondotta, hngy Törökszentmiklóson és Fegyverete­ken nem kötöttek annyi szerződést cukorrépatermelésre, hogy a vár­ható termésből a város, illetve a község cukor-szükségletét elő le­hetne állítani. Bárdi elvtárs erre utalva arról beszélt, hogy az ilyen jelenség a gazdakörök elhanyago­lására mutat. Feltétlenül szüksége«, hogy a párttagok is résztvegyenek a gazdakörök életében és kifejtsék nevelőm unkájukat. Ü3 A két kérdés — a munkások élet- és munkakörülményeinek megjavítása és a munkás-paraszt szövetség — megtárgyalásával ered­ményes volt az ankét. Ha a Jár­műjavító dolgozói közül többen résztvesznek rajta, még hasznosabb segítséget nyújthatott vólna a Ha­zafias Népfront megyei bizottságá­nak munkájához. Péteri István. minden. A zenés szórakozóhely részben megadja a szőkébb társa­ság eszmecseréjének lehetőségét. A fiatalok és a nők a zene mellett szólnak. A lányok és mi asszo­nyok, akiknek férjük a késő esti órákig vannak elfoglalva, nem me­hetünk más zenés helyre, csak cukrászdába. A halk zene nem zavarja a be­szélgetést, legfeljebb kellemesebbé teszi a társalgást. Én feltétlenül a zene bevezetése mellett szavazok. Erőss Lászlóné. Mammut agyar került felszínre Budafokon A budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat építkezésénél az alapok ki­ásásakor mam.mut-agyar került a felszínre. Az értékes természettu­dományi lelet különös érdekessége, hogy fiatal állattól származik, amely még fejletlen volt, amikor elpusztult. A Magyarországon talált mam- mut-agyarak, amint levegőre kerül­nek, rendszerint ezer apró da­rabra hullanak. A budafoki egy méter hosszú, őskori lelet, teljes épségben maradt, mert az egykori Duna-meder üledékében erős védő­réteg vonta be. Az ősállatnak más csontja nem került elő. (MTI.) Kocsma vagy cukrászda ? Négy tanácstaggal be­szélgetünk' a tiszaroffi ta­nácsházán. Túri Sándomé elnökhelyettessel. Zsíros József tanácstitkárral. Szabó András a 12-es. Magda Imre a 40-es kör­zet tanácstagjaival. Először is arról folyik a szó. hogy a tanácsválasz­tások óta milyen eredmé­nyeket értek el. — Megépült a kultur­ház. 30 000 forintba került. Rendbehozattuk a tanács- háza előtti utat. Az autó­buszmegállónál váróter­met éoítettünk. Tavaszra elkészül a hajóállomás váróterme is. Amint ki­enged az idő. bontási anyagból. társadalmi munkával több helyen megkezdődik a járdaépí­tés — sorolja Túri Sán­domé. Magda Tmre folytatja: — Az én körzetemben, a bozorai részen, elintéz­tem. hogy tejbegyüitóál- iomást létesítsenek. Ne kelljen az odavalósiak- nak naponta begyalogol- niok a községbe a tejjel. Alig két hónapia a ta­nácsválasztásoknak és a tiszaroffi tanácstagok máris milyen szép ered­ményekkel dicsekedhet­nek. NAGYSZERŰ Mikor ezt megmondjuk, Szabó András bácsi bólo­gat: — Hát tanulgatjuk, ta­nulgatjuk. — Mit? ■— A tanácstagi mester­séget — mosolyodik el Szabó bácsi. — Mert ezt is meg kell tanulni. És most már arról be­szélgetünk. hogyan is kell dolgozni a jó tanácstag­nak. Először is egy kér­dés: ki. hogyan ismeri a körzetét? Magda Imre kezdi: — Hozzám 12 ház tar“ tozik. Én rendszeresen lá­togatom valamennyit, e- mellett hol üt, hol ott jövünk össze tanyázásra. — És mik az eredmé­nyek? — Nagyon sok vita volt a szántásról. A körzetem­ben egyedül én vagyok lovasgazda, a többinek csak tehénfogata van. Csodálkoztak, amikor én mégis traktorral szántot­tam. Én aztán elmagya­ráztam a gépi szántás előnyeit. Most aztán a körzetemben valameny- nyien a gépállomásihoz fordultak. MESTERSÉG — Van egy választóm. Kalmár Sándornak hív­ják. Bizony nem a leg­jobb gazdáik közé tarto­zik. Most azzal beszélge­tek a legtöbbet, hogy az idén ne maradjon ei a termelésben. — Aztán itt van a be­gyűjtés meg az adózás. Én mindig elsőnek teszek eleget, hogy lássák: nem­csak beszélek róla. Igv aztán a körzetemben csu­pán egy olyan gazda van. aki még adós a baromfi­val. meg a tojással. Túri Sándomé elmond­ja. hogy őhozzá még csa­ládi ügyben Is eljönnek a választói'. Éppen a minap békített ki egy családot, akik már külön voltak. A tanácstitkár. meg Szabó bácsi már nem di­csekedhet ilyen jó kap­csolatokkal. Ez abból is kiderül, hogy Szabó bácsi azt mondja: — Én érmen most sza­ladtam végig a körzete­met. hogy aki el van ma­radva. az teljesítse a be­adását. Bizony, ha a tanulásról van szó. akkor a tanács- titkár is és András bá­tyánk is tanulhat Magda Imrétől. Megtanulhatnák, hogyan kell foglalkozni az emberekkel. Mert Magda Imre még arról is tud, hogy a 12 ház lakói közül rajta kívül Cseppentő Gyula és Füleki István járat újságot. A tanyá- zást mindig úgy csinálják, hogy hármójuk közül va­laki felolvas, aztán azt megvitatják. Máskor meg közösen hallgatják a rá­diót Magda Imre tehát még azzal is törődik, hogy vá­lasztói tanuljanak és szó­rakozzanak a hosszú téli estéken. Igen. a tanácstagi mes­terséget is tanulni kell De hogyan? Hát úgy. hogy a tanácstagok megvitat­ták, ki. hogyan dolgozik milyen a kapcsolata a körzete lakóival. Aztán a megbeszélés tapasztalatai hasznosít ák. Erről meg a tanács végrehajtób'zottsá- gának kellene gondo' kodni. Tiszaroffon pedig sokat tanulhatnának a tanács­tagok Magda Imrétők akit szeretnék, becsülnek választói. Eire egyik bi­zonyíték. hogy a körzeté­ből már eddig hárman hívták disznótorra. A szolnoki vasutáílomás 10 éve Lgy fenyképj akadt a kezembe, mely a múlt világháborúban lerom­bolt szolnoki vasútállomást mu­tatja. Nézem, önkéntelenül is meg­elevenednek tíz év előtti emlékeim. A második világháború borzalmas nyomait mutatja ez a kép. Pusztu­lás. romhalmaz, égnakmeredő sí­nek. kiégett roncsok mindenütt. Akkor bizony nem sokan re­ménykedtek abban, hogy éveken belül ismét eleven, rendezett legven a forgalmas szolnoki oáivaudvar Emlékszem, egy szoviet főhadnagy vette át az állomás parancsnoksá­gát s a katonák segítségével, a mi köz reműköd éhünkkel meg ind ltot ta a romeltakarítási munkálatokat a vágányok lefektetését. S munkánk nyomán alig pár hétre már megin­dultak az első vonatok. PÉNZES VLADIMIR |_Mindenki,| m átélte ezeket az időket, tud egy-egv történetet vasút­állomásunk úi iászületésének nap­jairól. Fénzes Vladimír — min­denki Viadi bácsiia — még ma ts büszkén emlegeti, hoev elismerték munkájukat és pénzjutalmat kap­tak a parancsnokságtól. Katona Sándor arra emlékszik, hogv az első nehéz napokban, mikor a vá­rosban semmiféle élelmet nem le­hetett kapni, a szovjet parancs nokság gondoskodott a helyreállttá son dolgozó vasutasok élelmezésé ről. Méghozzá úgv — mintha csak tudták volna, otthon mi van *—. hogy családjuknak is tudtak vinni a bőséges porciókból. Tíz év telt el azóta. S 45 óta nemcsak felépítettük a romokat, hanem többet, iotobat. s szebbet te­remtettünk a régi helyén. Ha ered­ményeink alapián nézzük a múltat, úgy tűnik, nem egv évtized, hanem egy emberöltő telt el azóta .. * Az állomás épülete uffvan még ma is a régi. de modern berende­zéseink. korszerű, raktárunk, mos“ dók. öltözők korszerű rendelőinté­zetünk hirdetik feilődésünket. De megváltozott életünk is. A vasutas dolgozók a társadalom megbecsült tagjai lettek. Kossuth-díiasaink. kormánykitüntetettieink. érdemes és kiváló vasutasaink vannak. A „Vasutas Nap’* rendszeresítése, a jutalmak egész sora hirdeti pár­tunk. kormányunk és dolgozó né­pünk államának megbecsülését. Suránv György I. vonatvezefő- nek három gyermeke van. Mind a három iskolába iár. ruháiuk is van rendes. Az elmúlt évben rádiót vet­tek. Suránviék. me« a többi vasutascsaládok tovább akarnak gyarapodni, békében, boldogságban é’ni. * Április 4-én | js rnunikával készülünk. A Rákosa Mátvás Mű­vek felhívása nvomán született fel­ajánlások teljesítéséért már is ko­moly munka folyik. Azt vállaltuk, hogy átlagos terhelési tervünket 102—104 százalékra teliesítiük. Mondok Sándor forgalmi szolgálat­tevő ígéretét már teljesítette, sőt 2 százalékkal túlszárnyalta. A munka mozzanatokra való felbon­tásával, helves irányítással érte el eredményét. A vonatok menetrendszerinti in­dításában Halasi Zoltán, az I. mű­szak forgalmi szolgálattevőié érte el a legjobb eredményt: 113 száza­lékot. A szerelvények időben való beállításával, a mozdonyok vonatra járásának biztosításával, az időben való menesztéssel harcol a menet­rend szerinti közlekedésért. 1 Az e'ső dekádban 5 százalékkal teljesítette túl vállalását Pénzes Vladimír a vonatok terhelésénél. Brigádiával röogvűlésen tárgyal­ták meg a feladatokat. A tehervo- natok továbbítása terén — a zord időjárás nehézségeit is leküzdve — Mészáros Sándor és brigádja a vál­lalt 75 százalékkal szemben 92 százalékot ért el. Pedig nem kis feladat ilyen hideg időben 20—30 órán át a féken utazni. N. J. KÉPKIÁLLÍTÁS Szolnok 10 szabad esztendejéről Áprilia 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának tizedik év­fordulóját. A történelmi évfordulóra a legkisebb községben is lel­kesen készülődnek, tervezgetés folyik: hogyan tegyék feledhetet­lenné az ünnepet. A szolnoki városi tanácsnál 's készülődnek az Április 4-i ün­nepségekre. Több terv is van, ezek közül most csak az egyikről kérdeztük meg Tari Pál elvtársat, a tanács népművelési osztályának vezetőjét. Ez pedig a tervezett fénykópkiállítás. — A felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére — mondotta Tárj Pál elvtárs — fényképkiállításon szeretnénk bemutatni Szol­nok város elmúlt tíz esztendejét. Hogyan épült újjá Szolnok, és mik azok az új létesítmények, amelyekkel a felszabadulás óta gazda­godtunk. — A fényképkiállítás igen nagy körültekintést, nagy előké­születet vesz igénybe, hiszen meg kell határozni, hogy mik kerülnek a kiállítás anyagába. Ehhez sok felvételre van szükség. És itt sze­retném megragadni az alkalmat, kéréssel fordulok a szolnoki üze­mekhez, intézményekhez, hivatalokhoz és a magánosokhoz is: legye­nek segítségünkre, hogy minél változatosabb és az egész város életét felölelő legyen a kiállítás. Arra gondolok, hogy az ostrom napjai­ban, meg az ostrom után igen sok felvételt készítettek a pusztulás­ról. Ezek a ■ felvételek ma is megvannak. Arra kérem azokat az üze­meket, vállalatokat, intézményeket és magánosokat, hogy akiknek ilyen fénykép van a birtokában, bocsássák a városi tanács rendel­kezésére. Ezzel nagymértékben hozzájárulnak a kiállítás sikeréhez. Eddig tart Tari Pál elvtárs nyilatkozata. Arra kérjük lapunk olvasóit, hogy a birtokukban lévő fényképekkel legyenek segítsé­gére a városi tanács népművelési osztályának és ha megvan, akkor filmeket, ha pedig nincs, akkor a felvételeket adják le a városi ta­nács oktatási osztályának, hogy azokat fel tudja használni a kiállítás megrendezéséhez. SZOLNOK MEGYE PÉNZÜGYŐREI MÄSODIK HELYEZÉST ÉR­TEK EL A MEGYÉK ORSZÁGOS MUNKA VERSENYÉBEN Ez alkalomból szombaton délután jutalmazási ünnepséget rendeztek az Erdőgazdaság kultúrterrr.ében. Az Országos Pénzügyőri Parancs­nokság képviseletében Szalai János pénzügyőr alezredes vándorzászlót adott át Kulcsár József százados­nak, majd jutalomban részesítette a megye legjobb szakaszparancs­nokait és beosztottait. — Utána a pénzügyőri egyesület vacsorán látta vendégül a meghívottakat: a me­gyei és városi pártbizottság, a ta­nácsok és a honvédség képviselőit, a Járműjavító műsort adó kultúr- gárdáját és a megyéből összegyűlt pénzügyőr elvtársakat. II Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat értesíti a lakosságot, hogy lószerszám ás lészerszámalka'rósz szükségleteiket a helyi földművesszövetkezeti holtokon keresztül re "'kötik meg. Lószerszám díszes kivitelben is kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom