Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-21 / 17. szám
1955 január 21. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 a Lászlő-majnri Szabadsás tsz-ből HÍRADÁS Az Abádszalók határálban lévő László-majori ,,Szabadság“ tsz irodájában a duruzsoló kályha körűi beszélgettek a tagok, amikor az elnök kíséretében beléptem. Jól esett a kellemes meleg, hiszen kint januári szél tombolt, vitte, kavarta s a járókelők arcába vágta a havasesőt. Barátságosan a kályha mellett kínáltak helyet a tsz-tagok és kis ideig csendben hallgattuk a 6zél fütyülését. Egyed János könyvelő vette fel a beszélgetés fonalát. — Éppen arról folyt a szó — mondotta, — hogy jövőre sajáttermésű borunkból iszunk. Igaz, hogy még ezután telepítjük a szőlőt, de egyéves gyökeres vesz- szőt veszünk. Helyeslőén bólintgatnak a tagok, arr.i azt jelenti, ez már elhatározott dolog, amit meg is valósítanak. Egyre többen belekapcsolódtak a beszélgetésbe. Okos, megfontolt szavuk nyomán kialakult a kép a tsz életéről. ötvenhét tag 690 hold gazdája. Jó f oldj tik van s gazdag lehetőségük ahhoz, hogy egyre erősebbé tegyék szövetkezetüket. Ezévben azon munkálkodnak, hogy lerakják a jövedelmező gazdálkodás alapját. Ezért vették tervbe az 5 hold szőlő és 10 hold gyümölcsös telepítését. Növelik a takarmánynövények területét is 30 hold vörösherével. Ebből húszat öntözni fognak, Négy holdon konyhakertészetet létesítenek a beépített rizstelep partosabb részén. Eddig ez a terület kihasználatlanul hevert. Ha be is vetették, elárasztani nem tudták. Kendert, görögdinnyét is termelnek. Minden lehetőséget felhasználnak arra, hogy növeljék jövedelmüket. Beszélgetés közben szinte már látják a mosolygó szőlőfürtöket, a szép pirosbélű dinnyéket. Sok tennivaló vár a dolaoskezű tagokra tudják ezt ők is. Arcukról, szemükből bizakodás olvasható. Pár hónappal ezelőtt még nem volt ilyen bizakodó hangulat, hasznos tervezgetés. A tagok akkoriban „majd irodának“ hívták a tsz-irodát. Egyed János és Sinka Antal így vélekedtek erről: — A vezetés hibái miatt sokan elkedvetlenedtek. Látták, hogy javaslataik, észrevételeik csak annyit érnek, mint a pusztába kiáltott szó. Vona Gábor, a volt tsz-elnök nem állta meg helyét. Elszakadt a tagoktól, elhanyagolta az ellenőrző munkát. Patópál módjára válaszolt a tagok kérdéseire, javaslataira. A sok „majd elintézzük, majd meg- csínáljuk“ válasz miatt kapta az iroda ezt a gúnynevet. De nemcsak ezt eredményezte a felületes munka, a nemtörődöm vezetés, hanem anyagi kárt is okozott. Bagl András, Csortos Imre, Bakó Ferenc és a többiek elmondották, hogy a helytelen szervezés, irányítás miatt idegen munkaerőt kellett alkalmazni az őszi betakarításhoz, s emiatt 28—30 ezer forintot fizettek ki. Most már másképp megy a munka, Decemberben újjáválasztották a vezetőséget és a tsz élére Egyed Sándort állították, aki azelőtt a járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Szívvel-lélek- kel munkálkodik a szövetkezet fel- virágoztatásán. A termelési tervet közösen készítették el. Körültekintően vették fontolóra adottságaikat. Ennek eredménye, hogy a tagok magukénak érzik a tervet s jókedvvel végzik munkájukat. Nem tétlenkednek most a téli napokon sem. Amikor az idő engedi, a trágyát hordják. A gyümölcsfák részére is kiásták a gödröket, hogy mielőbb megkezdhessék a faültetést. Szép terveik megvalósításában az ősz óta belépett nyolc új tag is résztvesz. Biztos megélhetést talál a szövetkezetben Kiss János, Péter István, dolgozó paraszt. Szabó János, Kupái Lajos kőműves, akik a közeim ultiban kérték felvételüket « Ezt mondták el a duruzsoló kályha mellett a László-majori Szabadság tsz tagjai, míg odakünn a szél fütyült és csapkodta, vágta a havasesőt. Nagy Katalin $ Mégegyszer az Állami Biztosítóról Most vítatiuk meg a községpolitikai tervet Én is tagja vagyok a tiszaburai héttagú népfront-bizottságnak. — Minden olyan dolgot, ami a község felemelkedését szolgálja, megvitatunk itt. Most folynak a községben azok a kisgyűlések is, amelyeken a tanácstagok a választóikkal megbeszélik a községpolitikai terveket. A kisgyűléseken elhangzott javaslatok alapján döntjük el, hogy mit vigyünk bele a község- politikai tervbe. Amikor a községpolitikai tervet a beérkezett javaslatok alapján kidolgozzuk, tanácsülésen vitatják meg. Egészen biztos: így olyan lesz ezévi tervünk, hogy azt meg tudjuk valósítani a község dolgozóinak hozzájárulásával, Kácsor Ferenc VB elnök, Tiszabura. ObxoAd, t/MuímányAkd a PÁRTÉPÍTÉS-t! Ju evelet kaptunk Tiszabőről K. Bozsó István tanácstagtól. K. Bo- zsó István megírta, hogy 1953. nyarán a tiszabői határ felsőréti részén nagy vihar pusztított. A viharkár bejelentése után az Állami Biztosító háromtagú bizottságot küldött ki, amely 25—55 százalékos kárt állapított meg. Ez csaknem két évvel ezelőtt történt, azóta voltak akik kaptak kártérítést, de a többség még értesítést sem. Eddig a levél, amelyet megküld- tünk az Állami Biztosító megyei kirendeltségének. A válasz megérdemli a nyilvánosságot. A levél azzal kezdődik, hogy Tiszabőn az 1953-as vihar után összesen 25 esetben nyújtottak kártérítést, majd így folytatja: — „... több esetben előfordult, hogy a kártérítésá összeget nem utaltuk, hanem azt a feleknek fennálló kötelező biztosítási díjtartozása ki- egyenlítésére fordítottuk. Ugyancsak a díjtartozás kiegyenlítésére fordítottuk a kártérítési összeg egyrószét azoknál is, ahol a kártérítés nagyabb volt, mint a díj és a feleknek díjtartozásuk volt”. Végül a levél befejező részéből egy mondat: „Igen különösnek véljük, hogy a károsultak most, közel két esztendő után emelnek panaszt akkor, amikor ezzel mindjárt a káreset megtörténte, de legkésőbb 1953. év végéig kellett volna jönniök“. Ezzel a válasszal nem értünk egyet. rj-j A tiszabőiek azt pan aszol- —' ják, hogy még értesítést sem kaptak. Az Állami Biztosító válasza erről nem is beszél. Nyilván az érdekeltek nem követelnék a kártérítési díjat, ha értesítik őket, hogy azt beszámították biztosítási tartozásukba. PH Nem véljük különösnek, ■—! hogy a tiszabőiek még most is reklamálnak. Nyilván azért van ez, mert az Állami Biztosító nem rendesen intézte el az ügyet. |Yi Az Állami Biztosítónak meg •—i kellett volna látnia, hogy a panaszos levelet egy tanácstag írta, aki választóit szolgálja. Ez tehát nemcsak pénzügyi, hanem politikai kérdés is — és ennek szellemében kellett volna eljárni. Például úgy, hogy az Állami Biztosító toiküld valakit és megbeszéli a panaszt a tanácstaggal. Ez nem történt meg, a választ minden politikai meggondolás nélkül az íróasztal mellett gyártották. Ez pedig nem más, mint bürokrácia, amely többet árt, mint használ. T. K. van itt a számodra: és én nem tudom kitől van és mi van benne? írd meg. ki álltai és mikéoen küldiem el- De nem. ne írd mee: én addig ki nem adom. míg magad el nem jösz érte... Ez ió gondolat- Az esész levelemben alkalmasint a legtöbb. De nem bírok ezzel az istenverte tokai: tisztelet, csékdat iobbra balra, a ieenagvotobtól a legkisebbig! — Leveledet minden Dillanatban váram. sőt várjuk! Imádandó barátod P. S. Leveled végén a két betűt láttam. P. S. Azt gondoltam Fost-Scrmtu- mot ielent. az. fordíték. de csak naraszt oaoírt találtam. Máskor, ha a P. S-et ki teszed. írd is meg az utóírást. Mindezeknek utána áldion meg az én istenem. stb. kívária Tudod már ki. Hallom, hogy . Corio- lán‘H fordítod- Boldogtalan. elkéstél. Én már a-, egész Shakesnearet lefordítottam. Szent Gvörgv vásárra meg is ieJenik a debreczeni nyomdában Kiadását a gazdag Pé- czeli válalefa magára, ő igen szilárd ember. *— ..Mann von Wort über alles-” Episztola Petőfihez Szalcnta, február hó 6-én, 1848, Imádott barátom, jó Petőfi Sándor Szíves üdvözlését íme küldi Jean d’Qr, Vettem oh nagy férfi, ostoba levéled, Mert nem üres hólyag és nincsen ebbe szél, Kedves ostobaság mind, a mit e beszél, És a sok giz-gaz közt, ha ugyan jól értek, Van sok szép kaláris, s több ily becses érték! Minden dolgok előtt: én nenr.' írtam Toldyt, Hanem (ez már más szó, tellát jó rím) Toldit, És evvel döntődik ama szörnyű per el, Melyet, a mint írod, Európa perel. Ha tehát még most is folyna a nagy harcz ott, Kár eggy-ért, mondjad vinni harezot. Hogy Murány a czenzor körme között vagyon, Ott ennek tudása nékem.' becses vagyon: Ámbár tartok tőle, hogy dühös strioh-láza Mára beszédét szépen kistrichlázza. Hogy pedig ne legyen a szívem alján lom: Én bizony munkámat úrnak nem ajánlom. Máskén igen jól van a te komád asszony, De tán nincs oly jól. mint öt hónapos asszony, Komán.1 asszonyt pedig az isten éltesse, Annyival inkább, mért ha ő nem él, te se. Mi ámbár tudjuk, hogy bőven van a csók ott, Küldünk e levélben egy trillió csókot, Te pedig barátom, siess, írjad Lehelt, Kit lelkedbe szárnyas géniuszod lehelt, írjad, mert nem érsz rá, ha itt lesz a nagy had, Harcz és háború és igazi hadd-el hadd. Akkor látom én meg arczodait, hogy lánga! Hősi elszántságban tiszta sárga lánggal: Vágtatsz paripádon, mint por a szélvészen, Mielyet szárnyaira száguldó szél vészen: Kedves komám asszony kezét tördelve sír: „Sándor, ha te eln.észsz, engem elnyel a sír", Mégis elhagyod őt, s oly tüzelve mészsz el, Mintha tele volna szíved forró mészszel, Látom a derék hőst, ahol villog kardja: ,>Ist das Schwert zum Fechten?“ „Mellyik? Ez a kard? Ja.“ Többet nem beszélnek, hanem összecsapnak: Vére a németnek úgy foly, mint a csapnak: Sándor vitézünknek egy sem állhat ellent: Épen mint a semmit, úgy ontja az ellent. Syy töithielmi okmány, mfoulu!ójára 10 Á^ januárjában a fasiszta fenevad utolsó kétségbe- esett végnapjait élte Magyarországon. Budán még tombolt a kegyetlen utcai harc, az északdunántúli részeken is szovjet katonák hullatták vérüket szabadságunkért. És január 20-á:n Moszkvában, a Szovjetunió és a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány képviselői aláírták a fegyverszüneti szerződést, a felszabadult ország első nemzetközi szerződését. A fegyverszüneti szerződés mind erűkor a győztes diktátumát jelentette a lrgyőzöttel szemben. A szovjet—magyar fegyverszüneti szerződést szintén győztes és legyőzött kötötte. De ez mennyire más szeHemb-n és értelemben fogant, mint azok, amelyeket a győztes kapitalista államok kötöttek legyőzött ellenfeleikkel. rJÍ szovjet-magyar fegyverszüneti szerződés nem a megtor- lás, megalázás, a szolgaság és a gazdasági elnyomás, hanem a békés szándéle, a szabadság, a függetlenség, a nemzet újjáélesztésének okm.árya lett. Azért vált azzá, mert a világ első szocialista állama alapvető eszméitől idegen minden elnyomás és más népek kizsákmányolása. A Szovjetuniót a fegyverszüneti szerződés megkötésekor olyan nemes eszmék vezérelték, mint az, hogy az egykor elnyomott milliókat nem szabad büntetni uraik bűnei miatt, hogy a népek érdekei végsősoron közösek, akár kis, akár nagy nemzetről van szó, és hogy egy szabad nemzet nagymértékben hozzájárulhat a nemzetek békés együttélésének nagy ügyéhez, A fegyverszüneti szerződés így magában foglalta mindazokat az alapvető szabadságjogokat, amelyekért a magyar nép legjobbjainak vezetésével évszázadokon át hiába harcolt és ontotta vérét. (Pokat jelentett számunkra az, hogy velünk a Szovjetunió ^ kötötte meg a fegyverszüneti szerződést, majd a békét. Ez legszembetűnőbb akkor, ha Nyugat-Németország sorsára gondolunk, ahol még nem egészen tíz évvel a háború befejezése után ugyanazon bűnös erők irányítanak, amelyek már kétízben döntötték vérbe és lángba a világot. Mi azért válhattunk a haladás, a béke egyik rohamcsapatává, mert a Szovjetunió szabadított fel és segített bennünket. Azért tartozunk a béketábor országaihoz, mert marxista-leninista pártunk vezetésével fel tudtuk számolni azokat a néprílenes erőket, amelyek most Nyugat-Németország- ban a harmadik világháború tüzét élesztgetik. Pz a tanulság útmutatás is számunkra. Útmutatás arra néz- ^ ve, hogy szilárdan, ingadozás nélkül harcoljunk a béke védelmében, azon külső és belső erők ellen, amelyek a két világháború katasztrófájába rántották hazánkat. A fegyverszüneti szerződés szellemében kifejlődött magyar-szovjet barátság a legfőbb biztosíték arra, hogy virágzó hazát építsünk és annak békéjét megvédjük minden ellenséges próbálkozással szemben! ^GAZDAKÖRÖK TaNÁCSADÓ3 A |~l Rendeltetésüknek megfelelően hasznosítsuk az öntözésre berendezett területeket |a terméshozamok I emelkedését nagymértékben fokozhatjuk cél? szerű talajműveléssel, okszerű trágyázással, helyes öntözéssel. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével olyan vidékeken, talajtípusokon is lehetővé válik a nagy termésük elérése, sőt azok állandósítása, ahol száraz termeléssel bizonytalan a gazdálkodás. — Megyénkben 1945 előtt ötezer kát. hold öntözött terület volt. Ez 1954-ig már 61.800 holdra növekedett. A rizstermelés céljaira berendezett földeiket a termelők általában hasznosítják. A szántóföldi növények öntözésére berendezett telepeknek azonban csak 7—8 százalékát használják ki. Pedig az alábbi táblázat szemmel láthatóan igazolja, hogy az öntözéses takar- mánytermelés hiánya mit jelent. Megyénk szántóföldi termelésének hozama az 1947—1951, évek átlagában: Búza 7.3 q kát. li. Zab 4.7 q SÍ ft Lucerna 15.0 q ff Sí Rizs 17 q »» ss Kukorica 9 q fi » Takarmányrépa 92 q >s Sí Árpa 7.1 q fi fi Napraforgó 4.0 q sí Sí Cukorrépa 66.0 q íí SS |A FENTI ADATOKBÓL! fa látható, milyen hogy az említett években alacsony volt a takarmányozás céljait szolgáló növények hozama. — Emiatt állattenyésztésünk igen lemaradt. Különösen a szarvasmarhatenyésztés nem kielégítő, mert állataink számára a szükséges ta- karmányalapot nem tudtuk megteremteni. Hogyan tudnánk ezen a helyzeten változtatni? A takarmányozás céljait szolgáló növények terméshozamainak emelését a legkönnyebben az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével érhetjük el, A fentebb közölt terméseredmények még szikes talajon is megkétszerezhetek, tehát a jövedelmezőség nagymérteikben fokozható. —, Bizonyításképpen az alábbiakban közlöm a kisújszállási kísérleti gazdaság szikes talajon öntözéssel elért eredményeit: Kukorica csöv, 35 — 40 q kh. Herefiives 60 — 85 q „ Takarmányrépa 350—620 q „ Csalamádé 160—220 q ,, (másodvetés) Mindezeket üzemi területen, 2Ú kát. holdon értük el. Ezek az ered-* mény ek nem ismeretlenek a tér* melók előtt sem. Az öcsödi Sza* badság tsz öntözéses gazdálkodás* sál holdanként 50 mázsa csöves ku* koncát takarított be. Ha a szántó* földi növények öntözését megváló* sítjuk és a kukorica, takarmány* répa, csalamádé, valamint a here* füvesek hozamát 15—18 százalék* kai emelni tudjuk, a jelenlegi ál* iatlétszámot legalább 10 százalék* kai növelhetjük, | X termésátlagok [ emelése érded kében ezért már éhben az észtén* dőben is hasznosítjuk az öntöző* ses területeket. Megyénkben 1955* ben nyolcezer hold kiöregedett rizs* telepet rendezünk be szántóföldi öntözésre. Ezeknek a telepeknek eddigi sorsával nem igen foglal* koztunk. Csak a vízi-gyomok tér* jesztőivé váltak, ugyanakkor pedig állandóan csökkent a szántóteríi* let nagysága. Mindinkább sürgetővé válik á géppel épített csatornáié, körgátak bekötése, átereszek építése. Ezt a munkát ezideig más, fontosabb teendők miatt elhanyagoltuk. A termelőszövetkezetek, egyénileg dolgozó parasztok most a téli hó* napok alatt fogjanak hozzá a csa* tornák bekötéséihez, a gátak kiiga* zításához, hogy tavasszal az eddig nem hasznosított, de öntözésre berendezett földeken meginduljon a kukorica, vöröshere, takarmány* répa öntözéses termelése. A búza, árpa s egyéb kalászos növények öntözhető telepen való termelését pedig igyekezzünk kiküszöbölni. | e teendők | megvalósítása nagy* mértékben függ a termelési bizottságok, mezőgazdasági osztályok helyes, meggyőző, felvilágosító munkájától. Beszélgessenek ezekről a gazdakörökben, hogy a téli hónapokat hasznosan töltsék el a dolgozó parasztok. Mlhályfalvi István, tudományos kutató, Kisújszállás
