Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

1938 Január SO. SZOLNOKMEGYEJ NÉPLAP 5 TAVASZVÁRÁS ALATTYÁNBAN Megérdemlik a figyelmet A* nlnffyáni gazdakör eléggé eldugott helyen van. Nappal sem lehet egykönnyen megtalálni. Este meg még bajosabb, mert a közvilá­gítás igen gyér. Van ugjan egy­két utcai villany, de hiányzók az égő. Bármennyire eldugott helyen van is a gazdakör, az alattyániak mégis ragaszkodnak helységükhöz, rr.ert ahogy mondják, odaszoktak. Ez az épület ugyanis régebben is kör­helyiség volt. A gazdálkodók es­ténként szívesen tanyáznak itt. Hétfőn este sajtóankétot tartót’ tunk a gazdakörben. Jelen volt a tagok javarésze. —• A beszélgetés előtt az egyik sarokban Forgács Ernő, a gépállomás brigád vezetője néhány állattartó gazdával a jász- boldogháziak eredményeiről beszél­getett. Néhányan kártyáztak, az idősebb gazdák pedig a mostani enyhe időjárással foglalkoztak. Egyikük, deresedő hajú, csendes beszédű ember váltig állította, hogy mióta az eszét tudja, nem emlékszik ilyen enyhe januárra. Később a tavaszvárásra, s a mindennapi munkára fordult a szó. A gazdálkodók elmondták, mi fog­lalkoztatja őket legjobban. Bizony­talanok, mert attól tartanak, hogy újból megismétlődik az elmúlt évek­ben már szinte szokásossá vált „földtologatás.“ — Nem merünk úgy tervezgetni, ahogyan kellene. Évelő takarmány- növényeket, főleg lucernát sokat kellene vetni, de attól tartunk, hogy azt jövőre másnak tagosít- ják — mondotta Lőrinc Ferenc, de még jó pár gazdának hasonló aggodalmai voltak. Persze nincs okuk nyugtalan­kodni. Nyugodtan készülődhetnek tavaszra, mert mindenkinek meg­marad a meglévő földterülete. Kor­mányhatározatok egész sora segíti a gazdálkodást és tiltja a tagosí­tást. Aggodalomra tehát nincs semmi ok. Lőrinc Ferenc dolgozó paraszt is arról beszélt, hogy le­gyen végre a földügyekben rend. Majd elmondotta, hogy apósa vissza szeretné venni a korábban betagosított földjét. Csakhát itt a bökkenő, mert éppen addig nem lesz rend, amíg maguk a gazdál­kodók hány forgatják a földügye­ket. Az a legfontosabb, hogy min­denki maradjon most már a meg­lévő birtokában, gondozza azt ren­desen. Akkor jól terem, és nem szükséges a földmozgatás. Sokan foglalkoztak a jószágfej- lesztéssel is. Kiss P. István kifo­gásolta, hogy nem tudnak növen­dékjószágot nevelni. Más években 70—80 kiscsikó is volt a községben, most jó, ha van 4—5. Véleménye szerint apaállatokra lenne szük­ség. Legtöbben azt állították, a mesterséges megtermékenyítés cél­szerű és gazdaságos. Inkább ott le­het a hiba, hogy aki ezt a munkát végzi, az vagy nem elég lelkiisme­retes, vagy nincs elegendő szak­tudása. Ez az utóbbi a legvalószí­A NÉPLAP SAJTÓANKÉTJA nűbb. Illetékes szerveknek érdemes lenne alaposan megvizsgálni és or­vosolni az alattyáni állattenyésztők panaszát. Annál is inkább, hogy teljesüljön a gazdálkodók kíván­sága: sok-sok növendékállat legyen a faluban. A tavaszi nagy munkára való készülődésről szólva, örömmel új­ságolták a gazdakör tagjai, hogy a gondos munkáinak az előfeltéte­lei jórészt megvannak. Van ma már elegendő mesterember, s ezek igazán szorgalmasan dolgoznak. De jó lenne, ha a kovácsok anyag- ellátását még jobban biztosítanák. Különösen patkóvasból kellene ‘öbb. Tavaly a gépállomás dolgozói­nak nagy többsége becsületesen ellátta feladatát. Jópárezer hóidon végeztek mélyszántást. Akad ugyan hellyel-közzel panasz, mert egyik­másik traktoros nem elég szorgal­mas, de Forgács Ernő, a gépállo­más brigád vezető je ott a gazdál­kodók színe előtt ígérte meg, hogy az idén fokozottabban ellenőrzi a hanyagokat. A gazdálkodók, külö­nösen Kiss. D. József traktorosra Panaszkodtak. Laki Mihály a tűz- és jégkár biz­tosítási díjának megállapítására lett javaslatot. —1 Jó lenne, ha a díjakat a föl­dek minősége szerint állapítanák meg — mondotta. Szerkesztőségünk megkérdezte az állami Biztosító szolnoki vezetőiét hogy van-e erre lehetőség. Tömön Sándor kirendeltségvezető tájékoz­tatása szerint ez a módszer nem lenne célszerű, mert nagy költséggel és hatalmas adminisztrációval járna. Burka Mihály, a gazdakör el­nöke a deszkaféleségek igazságo­sabb elosztását tette szóvá. A já­rási földművesszövetkezeti központ vezetőinek helyes lenne megvizs- gálniok és megszüntetniük az alaty- tyániak sérelmét. A gazdálkodók állítása szerint ugyanis Jónoshidán általában van faáru, Aláttyán köz­ségben pedig nincs. A sajtóankéton jelen volt a köz­ségi tanács elnöke is. Több gazdál­kodó kívánságát, javaslatát felje­gyezte, hogy azok mielőbb elinté­ződjenek. Ilyen a lucemamag be­szerzése is. Ezzel a községi tanács végrehajtóbizo'ttsága foglalkozik. — Előreláthatólag csere útján a föld- rr.űvesszövetkezet bevonásával gon­doskodnak a dolgozó parasztok lucernamagszükségle'téről. Késő este ért véget az alattyáni dolgozó parasztok beszélgetése. Sok gazdálkodó megígérte, hogy ez­után rendszeres olvasója lesz a Néplapnak. Arra kérték a posta dolgozóit is, hogy lelkiismereteseb- hn árusítsák az újságokat. Sokszor az veszi el a dolgozók kedvét az előfizetéstől, hogy napokig nőm kapják meg a megrendelt lapokat. Kiss József dolgozó paraszt elő­fizetője és évek óta olvasója a Szol- nokmegyei Néplapnak, de az idén mindössze négy lapot kapott. Szekulity Péter S Szolnoki Cukorgyár válasza a törökszentmiklósi gazdaköri tagok cukorrépatermelési szerződéskötési versenyfelhívására Örömmel olvastuk a január I6-i Néplapban a törökszentmiklósi Rá­kóczi gazdakör éts Földműves nép­kör cukorrépa-szerződési felhívását. A felhívásban foglaltak szerint a cukoirrÓDaiterrneilési szerződések kötése vontatottan halad. Naevon sok egyéni termelő a múlt évinél kisebb területre szerződött, de lsen sok olyan termelő van. aki mind- ezideig szerződést nem kötött. A gazdakört tagok és vezetők az igyekvő cukorrépatermelők példá­iéból meemagyarázhatiáik. hoev ió. becsületes munkával miiven ered­mények érhetők el. Példát emlí­tünk Demecs Imre tiszaföldvári termelő leveléből: „Tiszaföldváron lakom. 11 kát. hold földön gazdálkodom. 1946. óta termelek. Elkezdtem 400 négyszö­göllel. azután 3 évig 800 négyszö­gölön termeltem. Az 1954-as évben 1000 négyszögödet vetettem, ezen termett 72 mázsa répám. Megtalál­tam a számításomat, az 1955-ös év­re is leszerződtem uiböl 1000 négy­szögölre.“ Vállalatunk vezetősége a szer- ződtetési versenyben legjobb ered­ményt elérő 3 gazdakör részére az alábbi jutalmakat tűzi ki: 1. Gazdaköri felszerelés í asz tolok székek.) 2. 1 diib. könyvszekrény 100 darab könyvvel, főként mező­gazdasági és szépirodalmi könyvek­kel. 3. 1 darab rádiókészülék. Kar László igazgató. Szolnok. Cukorgyár Gyermekautó? gyártanak az NDK-ban Ä haliéi gépgyárban még az év eleién meg­kezdik a ..MAFA— Fionier“ gvermekeép- kocsi sorozatgyártását. A kis autó 2 méter hosszú és 75 cm széles, sebessége óránként 15 kilométer. Száz kilo­méterenként mimdösz- sze másfél liter ben­zint fogyaszt. A gumiabroncsos. Pi­ros bőrüléses kis sportkocsit egvlóerős. egvcHinderas motor haitia és rendes fénv­szóróia. szélvédőüvege, rendszámtáblája és egyéb felszerelése van. A közlekedési rendőr­ség a felülvizsgálat so­rán megállapította, hogy forgalombizton­sága lényegesen na­gyobb a kerékpárénál. Mikor először vetet­te fel a gondolatot Pa­lotai Mihály tanító, hogy Kengyelen úttö- rőzenefcart szervez, so­kan bizony kinevették. ..Kengyel és úttörőze­nekar?!“ S hitetlen- kedve fogadták. De Palotai Mihály nem hagyta magát: elsősor­ban a szülőkhöz for­dult segítségért. s meghallgatásra talált. Először 12 száibarmo- nikáluk volt. dofoiuk. s íme. megvolt a zene­kar. November 6-án szerepeltek először a nyilvánosság előtt a kulturotthoniban. A kö­zönség hálásan tap­solta vissza az ifiú ze­nészeket. Az előadás bevételéből aztán ki­bővítették vagyonukat. Vettek három furu­lyát. hat ..váltós“ száj­harmonikát. — Kiss László, a kultúrotthon igazgatóin felfigyelt Palotai Mihály és a zenekar munkáiéra, s ennek volt köszönhe­tő. hoev a megyei ta­nács népművelési osz­tályától kaptak még egv dóbot. egy hege­dűt. egv tenorfurulvát és négy szowránfuru- lyát. Ezzel az úi fölszere­léssel szerepeltek más sodszor december 19-) én. Nem egv szülő mondta ott Palotai Mi­hálynak: ..Szép. szép a műsor, tanár elvtársi csak azt sajnálom, hogy az én fiam nincs benne.“ Eddig a zenekar tör­ténete. S most csak arra várnak, hogy a Népművelési Miniszté­rium is felfigveliem ráiuk « megadia ne­kik a kért három tan- góharmonlkát. vaigv az öszeaet. amibe kerül. S nem kérik ..csak úgy“. 1955 végéig visz- sza is fizetik. S Z Ó V Á T E S S Z Ü K... A múlt év közepén szerződést kötöttem a iászfeliső'zentavörgvi gépállomással vető- és mélyszántásra. Még abban a hónapban postán befizettem az érte iáró 385 forintot a gépállomás címére, A traktor akkor kivo­nult. k felszántott né­hány barázdát, aztán abbahagyták a szán­tást. Nem sokkal később a gépállomásra men­tem a munkát megsür­getni. s akkor derült ki. hosv egv Tővízi ne- Vű traktoros a mun­kalápra ráh amisít otta a nevemet. Azt el is számoltatta, mint be­felezett munkát. A gépállomás vezetői ek­kor iöttek rá a csa­lásra. s meg is ígér­ték ennek elintézését. Az intézkedés azon­ban idáig csak ígéret maradt. Podráczki István Jászberény Biae-u. 1. sz. * A kisújszállási Sal- iai termelőszövetkezet­ben dolgozom már har­madik éve. Itt látom biztosítottnak boldogu­lásomat. Csak azért fordulok a szerkesztő­séghez panasszal. mert a több éve húzódó ügyemet itt Kisújszál­láson sehogy sem in­tézik. Hat hold felszántott és hat hold bevetett földdel léptem be an­nakidején a tsz-be, mely kezdetben I. tí­pusú volt, később a területrendezés foly­tán a III. típusú szö­vetkezetbe olvadt. Ak­kor megígérték, hogy a szántási díjat és egyéb művelési költsé­get a megfele'ően el­készített föld után megtérítik. Azóta több­ször kértem, de min­dig csak küldözgetnek ide-oda a tanácsnál, panaszomat azonban ijcm intézték el. CSILLAG PÉTER Kisújszállás Sallai tsz 4z udvarias kiszolgálásért A szolnoki állami áruházban is nagy visszhangja volt a felszabadu­lási verseny megindításának. Az áruház dolgozói közösen beszélték meg, mit tehetnének április 4. tisz­teletére. Többek közt elhatározták, hogy tapasztalatcserét szerveznek a kiskereskedelmi vállalatokkal és segítik az új dolgozókat. — Az ér­tekezleten a legörvendetesebb • az volt, hogy megígérték a panaszok gyors elintézését. Ezt udvarias ki­szolgálással akarják elérni. Az áruházban azonnal elintézik a jogosan kért árucserét, a leérté­kelt áruk kiszolgálása esetén külön figyelmeztetik a vevőt. Állandóan vezetik a hiánycikkek listáiét- Ezen kívül a termelési értekezletekre rendszeresen meghívják a nagyke­reskedelmi vállalat vezetőit is, és tolmácsolják a vevők kívánságait, észrevételeit és panaszait. — EGÉSZSÉGÜGYI kormányzat tunk Jánoshidán új bölcsődét és or­vosi rendelőt létesít. Hogy a böl­csőde é(3 az orvosi rendelő mielőbb a lakosság rendelkezésére álljon, a község dolgozói is bekapcsolódtak a munkákba és társadalmi úton segítik az építkezést, Az idén több szeszt főznek A megyei Szeszfőzde Vállalat dolgozói elhatározták, hogy az idén a termelői -bérfőzést kiszélesítik. Nagjóbb mennyiségben vállalnak pálinkafőzést az egyéni termelők­től. Ennek biztosítása érdekében külön karbantartó brigád végzi el a tiszafüredi, abádszalóki, nagy­körűi és a három tiszaföldvári szeszfőzde berendezésének javítá­sát és karbantartását. énua városában, a pályaudvar előtti kis téren sűrű néptö­meg seregiéit össze. A túlnyomó többség munkás, de vannak közöt­tük jóltáutólt. iólöMözött emberek is. A tömeg élén a municipalitás1) tagjai, fejük felett a város selyem­mel hímzett, díszes zászlaja lenge­dez. mellette a munkásszervezetek különféle színű zászlai. Rojtok, bol­tok. zsinórok aranya csillog, a zászlórudak aranyozott vége villog, selyem suhog s csendesen zúg. mint valami énekkar, az ünnepi- hangulatú tömeg. Fö'ötte magas talapzaton Kolum­bus Kristóf2) alakja — aki sokat szenvedett azért, mert hitt. és — győzött, mert hitt. Most is úgy néz le az emberekre, mintha márvánv- aika azt mondaná: ..Csak az győze­delmeskedik. aki hisz.“ Lábánál, talapzatára a muzsiku­sok rakták le hangszereiket: a réz- trombiták úgy ragyognak a nap­fényben. mint az arany. Az állomásépület nehéz márvánv- féflköre úgv tárja szét szárnyait, mintha maigához akarná ölelni az embereket. A kikötőből felhallat- szik a hajóik dohogása. a csavarok tompa robaja a vízben, lánccsörgés, füttyszó, kiáltás: a tér csendes fülledt, perzselő napfény árad szét rajta. A házak erkélyem, ablakai­ban asszonyok tűnnek fel. kezük­ben virág, meg ünneplőbe öltözött gyerekek, akik mintha maguk is virágok volnának. Mozdony fütvül az állomáshoz közeledve — a tömegen izgalom hullámzik végig: mint fekete ma­darak gyűrött kalapok repülnek a fejek fölé. a muzsikusok trombitá­juk után nyúlnak, néhány komoly. MAXIM GORKIJ; A PARMAI GYEREKEK éltesebb férfiú ruházatát igazgatva előrelép, a tömeg felé fordul és valamit beszél, kezével iobbna és balra integet. A tömeg lassan, nehézkesein két­felé húzódik és szélas utat tár, <— Kit fogadnak? i— A pármai gyerekeket! Pármában sztráik van. A gyáro­sok nem engednek, a munkásak nehéz helyzetbe jutottak a most összeszedték gyermekeiket, akik már-már belebetegedtek az éhezés­be és elküldték őket eénuai tár­saikhoz. A pályaudvar oszlopai felől apró emberkék menete in­dul meg. Félig öltözöttek és bozon­tosnak látszanak rongyaikban — mint valami fura lomposszőrű ál­latkák. Jönnek kézenfogva, ötös sorokban: nagyon kicsinyek, poro­sak, szemlátomást fáradtak. Arcuk komoly, de szemük élénken, tisz­tán csillog és amikir a zenekar a Garibaldi-himnuszt3) játssza foga­dásukra, a sovány, hegyes, kiéhe­zett arcocskákon örömteli mosoly fut végig, mint habfodor a víz tükrén. A tömeg fülsiketítő rlvalgással üdvözli a jövő embereit, a zászlók meghajolnak előttük, harsognak a réztrombiták. A gyerekek szemét elvakítja, fülét megsiketíti a fogad­tatás, kissé meghökkennek, egy pil­lanatra meghátrálnak. majd hirte­len, mintha megnőttek volna, ki­húzzák magukat, egy testté vál­nak és száz hangon, de egy lélek­ből kiáltják: Viva Italia!4) — Éljen az ifjú Párma! — zúg a tömeg és a gyerekek felé siet­Ewiwa Garibaldi!5) —• kiáltják a gyerekek, szürke pengeként be­hatolnak a tömegbe és eltűnnek benne. A szállók ablakán, a háztetőkön fehér madarakként zsebkendők lo­bognak, virágeső hullik az embe­rek fejére, víg kiáltások zaja tölti be a levegőt. Minden megelevenedik, a hangulat ünnepélyessé válik, még a szürke márványon is mintha élénkszínű foltok támadtak volna. Lobognak a zászlók, repülnek a kalapok, meg a virágok, a felnőt­tek feje fölé, apró gy érmék fejek emelkednek, csepp fekete kezek kapkodnak a virágok után és egy­re erősödve zúg a fejek felett a szüntelen hatalmas kiáltás; — Viva il socialism©!6) —■ Ewiva Italia! lí/f ajdnem valamennyi gyereket J kézenfogtak, vállukra ültet­ték, széles mellükhöz szorították a bajszos, komoly felnőtt emberek. A lárma, nevetés, kiabálás túlhar­sogja a zenét. A tömegben asszonyok furakod­nak ide-oda, összeszedik a meg­maradt gyerekeket, egymásnak kiáltják: — Maga kettőt visz, Anita? — Igen. Maga is? — És egyet a béna Margarétá­nak . s, Mindenfelé jókedvű izgalom, ün­nepi arcok, könnyesen csillogó el­lágyult szemek: a sztrájkolok gyer­mekei közül egyik-másik már ke­nyeret majszol. — A mi időnkben ilyesmire még csiafc nem is gondoltak! — mondja egy horgasorrú öreg, aki fekete szivart szorongat fogai között, ■— Pedig milyen egyszerű! — Az ám. Egyszerű és okos do­log- f Az öreg kivette szájából a szi­vart, megnézte a végét és sóhajtva leverte róla a hamut. Azután meg­látott maga előtt két pármai gye­reket, nyilvánvalóan két testvért, szigorú arcot vágott, berzenkedett — a két fiúcska komolyan nézte — szemébe húzta kalapját, kitártakét karját — a gyerekek egymáshoz simulva, félénken hátráltak. Az öreg akkor hirtelen leguggolt és hangosan, élethűen kukorékolt. A gyerekek felkacagtak, mezítelen lábukkal topogva a kövezeten: az öreg pedig felállt, megigazította kalapját s miután úgy találta, hogy teljesítette kötelességét, kissé bizonytalan léptekkel imfoolyogva öreg lábain, eltávozott. púpos, őszhajú, boszor- fcámyarcú. vénasszonv, aki­nek csontos állán kemény, ősz szőrszálak meredeznek, Kolumbus szobrának talpazatához dőlve áll és zokog, kivörösödött szemét, meg­fakult fejkendője csücskébe töröi- getve. Rút és sötét alakja olyan furcsán magános a lelkes ember­tömeg közepette., i Egy feketehajú génuai asszony­ka, akinek a lábán félcipő van, fején meg szürke kalap, amely a válláig csúszik. A gyerek a fejét rázza, hogy valamikép tarkójára csúsztassa a kalapot, de az újra, meg újra az arcába hullik: az asszony lekapja fejéről, magasra lendíti, dalol és nevet, a gyerkőc felnéz rá. hátravetett feiiel. arca csupa mosoly, aztán nagyot ugrik, hogy felkapja a kalapot — és el­tűnnek szemem elől. Egy magas, bőrkötényes férfi — izmos karja csupasz — hateszten­dős kislányt, kicsi szürke egérkét visz a vállán és így beszél egy asszonyhoz, aki mellette lépked s egy lángvöröahajú fiúcskát vezet kézenfogva: — Látod.. s Ha ez általánossá válik.., Alikor nehéz lesz ám minket legyőzni, ugye? Vastagon, hangosan, diadalma­san nevét, a levegőbe haiítja köny- nyű terhét és vígan felkiált: —• Ewiwa Parmia-a-a!7> A z emberek széjjeloszlanak, ■^magukkal viszik a gyermeke­ket, a téren nem marad más, mint eltaposott virágok, cukorkák papí­rosburkai a földön, jókedvű facc- hino-k8) kis csoportja és magasan felettük az Uj Világ felfedezőjének nemes alakja. Az utcákból pedig az új élet elébe haladó emberek vidám kiál­tásai harsannak. 1) Városi Snkormányzaf: 2) Kolumbus Kristóf. Amerika felfedezője. Gémiában szii'efett 1446-ban; 3) Giuseppe Garibaldi — Olaszország nemzeti függetlenségének harcosa a múlt században: 4) Éljen Olaszországi; 5) Éljen Garibaldii; 6) Él­jen a szocializmus!; 7) Éljen Párma!; 8) Hordár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom