Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

1955 január 13. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 BÜROKRÁCIA, VAGY HANYAGSÁG Az öcsödi gazdakörben Levél van előttem. A kunszent­mártoni járási tanács mezőgazda- sági osztályától érkezett, néhány nappal ezelőtt kész, megmásítha­tatlan tényekkel. Ezt a levelet, már csak irattározni kellene, mert egy panaszos, névszerint Kézsmár- ki Bálintné dolgozó parasztasszony ügyének végleges elintézésről" ta­núskodik. De milyen elintézéséről! Ezt érdemes közelebbről megnéz­ni, az ügy előzményeivel megis­merkedni. Nézzük, miről is van szó. Ho­gyan lett Kézsmárkiné ügye elin­tézetlen tengeri kígyó? Olyan ügy, amiből a humoristák szívesen fa­ragnak krokit. Ebben az esetben nincs semmi ok a jókedvre. A történet kerek egy esztendővel ezelőtt, január 15- én kezdődött. Kézsmárki Báiintné, akkor élt a párt és a kormány adta lehetőségekkel és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának beadott egy művelési ágváltoztatá­si kérelmet. Magyarul mondva, szerette volna, ha a legelőterülete után mérsékelik beadását. Mint már mondattuk, ennek a lehetősé­ge megvolt, s megvan még a mai napig is. Hozzá kell tenni, hogy a benyújtott kérelmet nem késve, hanem idejében továbbította a me­gyei tanácshoz. Ott hamarosan intézkedtek. — Kézsmárkiné kérelmét az ügyben illetékes szervhez, a kunszentmár­toni járási földnyilvántartó kiren­deltséghez küldték. Nem tudni, hogy a kérelem kihez került, tény, hogy az odáig még rendjén menő dolog megakadt. Itt kezdődött a bürokrácia. Valaki ráült az aktára. Kézsmárkiné pedig várt, várako­zott, egyre hiába. Haragudott a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályára. Honnét tudhatta volna, hogy itt csupán a földnyilvántartó hivatal néhány hanyag emberé­nek közömbösségéről van szó? Elérkezett a terménybeadás tel­jesítésének ideje. — Kézsmárkiné pedig fogta magát és tavaly jú­nius 10-én felkereste a kunszent­mártoni járási tanács mezőgazda- sági osztályát. A kérelmezőből pa­naszos lett. Ott meghallgatták pa­naszát, s megindult a nagy mun­ka, jóvátenni egy hanyagságot. Az ottani járási beevüitési hi­vatal is működésbe lépett, s a járási tanács mezőgazdasági osz­tályával karöltve a kérvényt továb­bította a Begyűjtési Minisztérium panaszirodájához A panasziroda ilyen és ilven iktatószám alatt kö­zölte. hogy a tervfelfoontás iúnius 20-án lezárult így a már többször említett termelőnek az 1954-es gaz­dasági évben a beadását nem le­het mérsékelni. Kézsmárkiné még mindig re­ménykedett. Panaszával a Szolnok- roegyei Néplaphoz fordult. A szer­kesztőségben persze nem tudták, hogy ügye miiven kálváriát iárt már meg. Újból bogozni kezdtük a panaszt, ismét a iárási tanács segít­ségével. Ott már bizonyára elunták a dolgot és megírták a szerkesztő­ségnek töviről hegyire (ha nem te éppen így): Kézsmárkiné panaszán már senki sem segíthet. Ez van az előttem fekvő levélben. Bár hosszú lesz elsorolni, mégis megtesszük, felsoroljuk, hány szerv és hány emiber foglalkozott egy esz­tendő óta Kézsmárkiné ügyével: 1. a megyei tanács akkor még mezőgazdasági osztálya. 2. a kunszentmártoni járási föld­nyilvántartó kirendeltség. 3. a kunszentmártoni járási ta­nács mezőgazdasági osztálya. 4. a kunszentmártoni járási be­gyűjtési hivatal. 5. a Begyűjtési Minisztérium. 6. a Szolnokmegyei Néplap, 7. a posta. Mindent összevéve előadókkal, gépírókkal, iktatókkal egvütt. köze! harminc személy. Ez az egyik ol­dala a dolognak. A másik még sú­lyosabb. Kézsmárkiné az elmúlt esztendőben heteket veszített, hogv mentse a veszett fejsze nvelét. Csu­pán csak amiatt történt minden, mert egy (értsd és mond) egyetlen egy ember, az akkori iárási föld- nyilvántartó kirendeltségnél ha­nyag volt. A panaszos ügyek elintézésének van már bizonyos mechanizmusa- Vannak panaszügvd előadók akik vizsgálnak, iktatnak s továbbíta­nak kérelmeket. Arról már szinte megfeledkeztünk. hogv egv-egv hiba nem magától jön létre, hanem valahol, valakinek a nemtörődöm­ségéből. Mint ebben az esetiben lát­hatjuk az aktatolcgatást. a büro­kráciát kizárólag egy ember ha­nyagsága okozta. —Szp— SZÓVÁTESSZÜK Juhász János munkakönyvé A múlt év novemberében leve­let kaptunk Juhász János janos- hidai dolgozótól. — Közölte, hogy 1954-ben májustól—júliusig községi begyűjtési megbízottként dolgozott. Azelőtt pedig két éven keresztül az általános iskolában volt fűtő és takarító. A begyűjtési hivatal fel­mondással bocsátotta el, de munka­könyvét nem adták ki. Sürgetésére a járási begyűjtési hivatal azt vá­laszolta, hogy náluk nincs a mun- kakönvv, A panaszos levele nyomán a me­gyei bgyüjtési hivatal sürgős intéz­kedését kértük. A többszöri telefo­nálás, levelezés eredménye csupán annyi hogy a járási begyűjtési hi­vatal vezetője közölte: Juhász Já­nos munkakönyvé nincs a járásnál. Ebből az derül ki, hogy a dolgozót munkakönyv nélkül alkalmazták, előbbi munkahelyéről, nem kérték át a munkakönyvét. Joggal vetődik fel a kérdés, hová lett a munkakönyv. Ki a felelős azért, hogy egy dolgozó hónapokon keresztül nem tudott elhelyezkedni, mivel nincs birtokában a munka­könyvé. A legfogósabb kérdés pe­dig az, ki fogja megfizetni Juhász János munkabérét visszamenőleg a munkaviszony megszűnéséig. — Ugyanis az idevonatkozó rendelet értelmében amíg a munkaadó nem adja át a dolgozónak a munka­könyvét, a munkaviszonyt fenn­tartja és így fizetnie kell a mun­kabért is. Juhász János esetében az igaz­ság azt követeli, hogy az az illető fizesse meg 1954 júliusától kezdve járó munkabérét, akinek hibájából a munkakönyvét még mindig nem kapta meg. Szabó Sándor föidje Szabó Sándor törökszentmiklósi lakos 1952-ben felajánlotta földjét az államnak, de 1953-ban elhatá­rozta, hogy ismét gazdálkodik. El­hagyott földjének visszaigénylési kérelmére a városi tanács a követ­kező választ adta: a kivizsgálások ás a bemutatott igazolások alapján kérelme jogos. Gondozta, művelte földjét annak rendje és módja szerint. 1954 már­cius hó 15-i dátummal a törökszent­miklósi járásbíróságtól, mint telek­könyvi hatóságtól kapott egy vég­zést amelyben arról értesítik, hogy földjét nevére telekkönyvezik. 1— Majd szeptember 29-én újból érte­sítették erről. Tekintve, hogy már 1953-ban is 6 művelte a földjét, az elmúlt ősszel ismét bevetette. Nyugodtan végezte munkáját, hi­szen 3 drb. hivatalos okmány van a birtokában, ami azt igazolja, hogy övé a föld. Igen, de mi történt? Kapott a városi tanácstól 1955 január 6-án egy határozatot: „Az 1953 IX. 3-án kelt földvisszaadási jegyzőkönyvet, melyben a 7629/8. hsz. 1340 n-öl szán­tó-ingatlan szerepel, ezen határozat értelmében visszavonom. Azért ha­tároztam így. mert ezen ingatlant az Alkotmány tsz 1952-ben Kiss János, Lenin-utca 165. sz. alatti lakosnak adta csereingatlanul. — Tehát a csereingatlant nem.' lehetett volna 1953 őszén volt tulajdonosá­nak visszaadni.“ Ezen intézkedés nem volt helyes. A földet 2 éven át Szabó Sándor művelte és elsősorban őt illeti meg, mert az eredetileg is az övé volt, esténként újságot olvasnak, rádiót hallgatnak, kártyázhatnak a ter­melőszövetkezeti tagok és egyéni gazdák. Van már rádiójuk, a könyvtárat is rövidesen megkapják. A járási tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei pedig megígérték, hogy szakelőadásokat tar­tanak. A Tiszaroffi gépállomáson A tiszaroffi gépállo­más dolgozói a felsza­badulási verseny első hetében komoly ered­ményeket értek el. Már mast terven felül elkészült 1 erőgép. 2 cséplőgép. 1 aratógép 2 vetőgép. 1 tárcsa és 2 eke. A iól megindult munka eredménye­ként a dolgozók elha­tározták. hoav téli j'avítási tervük határ­idejét módosít iák. Ä iavítási munkálatokat neon február 25-re fe- iezik be. hanem meg e hó utolsó mániáira elvégzik az összes nagviavítási munká­kat. Nem lesz üzemzavar — ígéri az JÍraniszoIgáltaló Vállalat A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzletigazgatósága is csatlakozott az április negyediké tiszteletére indult rr.unkaverseny- hez. A dolgozók vállalták: terven felül 90 ezer forint értékű beruhá­zási és felújítási munka elvégzését. A vállalat az első negyedévben fő­leg óvodákat, csecsemőotthonokat, mezőgazdasági és vasúti berendezé­seket kapcsol be az áramszolgál­tatásba. Ezenkívül kibővítik a meg­lévő hálózatot is, és így lehetővé lesz az energiaszolgáltatás kiszéle­sítése, új fogyasztók bekapcsolása is. A dolgozók megígérték, hogy a karbantartás alkalmával olyan ala­pos munkát végeznek, mely kizárja a saját hibából eredő üzerr.zavaro- kat. [Vae/ykiferiedésű talajjavítások megyénkben Megyénk taflaiai általában na.gv változatosságot mutatnak: a kitűnő, mindent megtermő mezőséai tala­jok mellett nagvkiteriedésű szike­seket is találunk. Ezek a mezőgaz­dasági termelés szempontjából ed­dig alig lőhettek számításba. Ugyancsak gyenge termést adnak az ú. n. réti agyagok és a Tisza mellett található mésaben szegény, „savanyú“ öntéBtaMok is. Ezek csak nagy munkával mű- vellhetők meg. de legnagyobb hibá­juk. hogy a nyári szára? időben kőkeményre kiszáradnak, összere pedernek. A bennük lévő növény­zet sínylődik, esetleg kipusztul. Ezeken a talajokon a termelés cse­kély eredményt hoz. sok esetben (Részlet a szerző „Svejk, á katona“ c, regényéből.) A prága-budwedszl gyorsvonat másodosztályú fülkéjében három személy utazott. Lukás fő­hadnagy,. vele szemben egy telje­sen kopasz, idősebb úr és Svejk, aki a fülke ajtajában állott. —■ Gazdája épp újabb szitokzáport zú­dított rá. amit ez nyugodtan elen­gedett a füle mellett. Lukás főhad­nagy mit serr törődve a kopasz­fejű úr jelenlétével, folyvást szidta Svejket, hatókörnek és más efélé- nsk nevezte. / Voltakép csak valami csekélység­ről volt szó, azokról a csomagokról, amelyek Svejk gondjaira voltak bízva. — Elloptak egy koffert, — mond­ta szemrehányóan Lukás főhad­nagy. — Milyen könnyen veszed. Te csibész, te. Alázatosan jelentem a főhadnagy úrnak — mondja Svejk szelídea — a koffert valóban ellopták. A pályaudvarokon rrindíg sok tolvaj meg szélhámos csavarog. És Svejk ünnepélyesen kijelent­tette: — A pályaudvarokon mindig lop­tak és a jövőben is lopni fognak, ez úgy látszik, sose lesz máskép. — Svejk, — mondatta a főhad­nagy — meg vagyok győződve ar­ról, hogy maga végül is nagyon rá fog fizetni egyszer erre a sok disz- nóságra. Még mindig nerr' tudom, hogy valóban ilyen baromnak szü­letett-e. vagy pedig csak annak akarja feltüntetni magát? Mi volt abban a kofferben? — Nem volt abban semmi kü­lönös — mondotta Svejk, le nem véve szemét a civil kopasz fejéről, aki serr.mi érdeklődést se mutatott JAROSLAV HASEKt Svejket bajok érik a vonaton — mindössze egy tükör meg egy kalapfogas volt benne az előszobá­ból, ami tulajdonképpen nem is a mi veszteségünk, mert a tükör, meg a fogas is a háziúré volt. A mikor Svejk észrevette a fő­hadnagy savanyú arckifejezé­sét, kedvesen folytatta: *—< Főhadnagy úrnak alássan je­lentem, én igazán nem tudhattam előre, hogy el fogják lopni a kof­fert. Ami pedig a tükröt és kalap­fogast illeti, megmondottam a há­ziúrnak, hogy vissza fogja kapni őket, amikor vége lesz a háború­nak és hazajövünk. Az ellenséges országokban rengeteg sok tükör és és ruhafogas van, úgyhogy a házi­úr sem fog kárt vallani, mihelyt egy Várost elfoglalunk valahol. — Svejk, fogja be a pofáját. ■— ordította főhadnagy kétségbeset- ten. — Még hadbíróság elé viszem egyszer magát, meglátja. Gondolja csak jól végig a dolgot és rá fog jönni, ha maga a föld legostobább embere. Más rendes ember ezer évig él s akkor se tud annyi os­tobaságot összefecsegni és csele­kedni, mint amennyit maga hor­dott itt össze ez alatt a pár hét alatt. Remélem, hogy ezt maga is észrevette? — Alázatosan jelentem, hogy ezt én is észrevettem. Nekem, ahogy mondani szokták, igen kifejlődött megfigyelőképességem van, amikor már késő és amikor már megtör­tént a kellemetlenség. Nekem min. dig olyan pechem volt, mint egy bizonyos Nechtleba nevezetű fér­fiúnak. Nekazinkbol, aki egyszer betért az ottani „Kutya van a kertben” korcsmába. Mindig ren­des ember szeretett volna lenni s vasámaponkint megfogadta, hogy ezután új életet kezd. Aztán más­nap mégis ezit mondta a cimbo­ráiknak: „Fene tudja hogyan, de reggel azt veszem észre, hogy egy priccsen ütök”, S vejk, hagyjon most már békét példáival. Főhadnagy úrnak alássan je­lentem, hogy amit elmondok, az mind tiszta valóság. Az ő nagy­apja csakugyan vándor.,i — Svejk, — kiáltott rá a főhad­nagy _ ismétlem, megparancso­lom magának, hogy fogja be a po­fáját és pe meséljen nékem sem­mit. Megtiltom, hogy Budweiszig egy szót is szóljon hozzám, ott majd le fogok számolni magával. Tudja-e, hogy be fogom csukatni magát? — Alázatosan jelentem a főhad­nagy úrnak, hogy nem tudom, — mondotta Svejk jámboran — még nem tetszett mondani.,» A főhadnagy tehetetlenül csikor­gatta fogát, majd felsóhajtott és kivette zsebéből a Bohémiát, ol­vasni kezdte a harctéri jelentése­ket a nagy győzelmekről, a német E-tengeralattjáró tevékenységéről, a Földközi tengeren. Amikor oda­ért, ahol az új ta'lálmányú német bombákról tett a lap jelentést, amiket repülőgépekről dobnak le és háromszor robbanva irtózatos pusztítást végeznek, Svejk hang­jára lett figyelmes, aki így szólott a kcpaszifejű úrhoz: — Bocsásson meg tisztelt uram, de ha nem tévedek, azt hiszem, Purkrabek úrhoz van szerencsém, a Szlávia Bank képviselőjéhez? És mivel a kopaszfejű úr nem felelt, így szólott a főhadnagyhoz: —i Alázatosan jelentem, egy al­kalommal olvastam a lapokban, hogy egy normális ember fejét át­lag hatvan-nyolcvanezer szál haj borítja és hogy a fekete haj álta­lában ritkább szokott lenni, mint ahogy azt az ember rendesen ta- pasztaljf j?s könyörtelenül folytatta: Aztán eev orvos mesélte ne­kem a ..Soirk'‘-nél. hogy a h’ai- huliást lelki felindulásokból kaoia a? ember még a evermekágvban. De eme valami borzalmas dolog történt. A kopasz úr felugrott he­lyéről. nekiugrott Sveifcnek és magánkívül odította: *— Marsch heraus, sie. Schweins- kerl! — és kituszkolta Sveiket a folyosóra. Visszatérve, kellemetlen újsággal lepte meg a főhadnagyot, amikor bemutatkozott. Kiderült ugyanis, hogv ez a ko­pasz individuum egyáltalán nem Purkrabek úr a Szlávia Bank ügy­nöke. hanem von Schwarzburger vezérőrnagy, aki épp inspekciókör- úton volt ígv civilben és pedig Budweiszbe utazott, hogv az ottan« helyőrséget is meglepie látogatásá­val. Von Schwarzburger a legszigo­rúbb ellenőrzőtábornok hírében ál­lott. Ha valami hibát talált a ear- nizom körül, a rettegett ember ren­desen a következő szavakkal össze­gezte véleményét a helyőrség pa­rancsnokával szemen: — Vám önnek revolvere? — Van. tábornok úr. — Kitűnő. Az ön helyében tu­dom mit tennék ezzel a revolver­rel. mert amit én itt láttam, az nem gamizon. hanem disznóól. bizonytalan és a művelésük csak nagy költségekkel valósítható meg A múltban a szikesedés évről évre növekedett és a földművelők ebbe a ténybe évszázadokon át belenyu­godtak. természetesnek vették. VJ honfoglalás A párt és kormány-határozatok: azonban hadat üzentek ennek a maradi felfogásnak.. A tudomány embereinek egész sorát: a kísérleti intézmények tudományos munka­társait mozgósították, hogy ez .Al­föld átkát“, a szikes-edés folyama­tát ne csak megállítsák, hanem évről évre úfabb területeket hódít­sanak vissza a rendszeres mező­gazdasági termelésnek. A tudományos dolgozók meg is találták a? elszikesedés ellenszeréi az eddig csaknem értéktelen anya­gokban. mint a cukorgyára mé6z- iszaro. a lignitpor és a gipsz, Megjavítjuk a sziket Az Országos Mezőgazdasági Mi­nőségvizsgáló Intézet vizsgálatai és szakvéleményei alapián megál­lapított talaiiavítások gyakorlati kivitelezését ez F. M. az Öntözési és Talaj ia/vító Vállalatra bízta. Ezeknél a várnaiatoknál alkalma­zott speciálisan képzett agronómu- sok adnak szaktanácsot a iaví- tásra. ennek taüaielőkészítésére. a javítóanyag bemunkál-ására. vala­mint a javítás utáni agrotechnikai eljárásokra és a szükséges vetés­forgókra- Különösen felhíviák a figyelmet arra. hogy a iavított ta­lajokon telies eredmény csak úgv érhető el. ha azokon istállótrágyá­zást is alkalmisenak. A iavftóamva- gokn-ak a helyszínre való kiszállí­tását és szakszerű elterítését, az Öntözési Talajjavító Vállalat vészi. Eredmények A Debreceni öntözési és Talfen­javító Vállalat megyénkben az el­múlt évben 4200 kh földet iavított meg. Ezenkívül terítéssel (disózás- sai) a Törő Pál tsz-ben. Mezőtúr határában 810 kh-n végzett gépi talaifavítást. Hk> a megiavított te­rületeken csupán 3—4 mázsa bú­zával. vagy 12—15 mázsa csöves- tengerivel terem több. úgv me­gyénkben 12—16 ezer mázsa búzá­val vagy 60—60 ezer mázsa tenge­rivel takaríthatunk be többet. Növekszik az érdeklődés Az öntözési és falai iavítási válla­lat szolnoki kirendeltsége eddig kb. 8000 kh föld megjavítására irá­nyuló beielentést vett előiegyzésbe, Ennek több mint egvharmada a tsz-eké. SZŐKE FERENC főaigronómus 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom