Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

2

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1955 január 13.

Jdeoéi egy

• •• AT / //|

qööőuktjoL

szeminiiviiim kaLUjatÁLwL, és feleniuikesl

OCtdoej (Barátom!

Pár nappal ezelőtt találkoztunk, s ahogy ez lenni szokott, ha két kommunista összejön, második percben már politikai vitát folytattuk. hogy sok hiba van nálunk: ezt nem csináljuk időben, azt meg túlságosan elhamarkodjak. Több kérdésiben igazad volt, de abban is megegyeztünk, hogy nagyszerű a jövőnk, s hogy csak sajnálni lehet azokat, akik nr.a 'botor fejjel kimaradnak az építfeből. Hogy sajnálják majd később! Mennyi szemrehányást tesznek majd maguknak, amikor látják a megvalósult álmok megteremtőinek büszkeségét, az alkotók bensőséges, forró örömét.

De vájjon csak jövőnk van-e? S nem lenne nagyszerű jelenünk? Itt, a jelennél, az eddig elért eredményeknél— nem értettünk egyet. Te Barátom, búsongtál, mint valami „régi‘‘ magyar majdhogy nem '— bocsáss nr.eg a kifejezésért — ,jhon- fiú‘‘ áradt a szavaidból. Ügy tűnt, mintha ‘behunyt szemmel, befogott füllel járnál. „Nem tartunk ott, ahol kéne“ — fújtad egyre. Beszéltem neked Inotáról, elmondtam azt a testet-lelket szinte megborzongató örömet, azt a szinte alázatos, mély szeretetet, ami eltöltött <— azok iránt, akik ezt létrehozták — amikor Sztálinvárost láttam különböző időkben

cAíl emberről kevés szó esett. Na persze, ez sem új téma. Sokat olvastál róla — nyilván nem egyszer ásítva. Valami ilyesmi áradt belőled most is. Nem olyan nagy dolog az, hogy munkásigazgatója van a gyárnak! (Igaz, nem is nagy dolog — nálunk!) Azt is unalmas már hallgatni, hogy a munkások és a parasztok irányítják az országot. (Igaz, már megszoktuk — nálunk!) Minek olyan sokat emlegetni, hogy a dolgozók gyermekei foglalták el az egyetemek padjait? Ez csak természetes? (S tényleg az — nálunk!)

Ezért is akarok én most az emberekről írni Neked.

Nem az úgynevezett „nagy" emberekről. Illetve várjunk csak... Nagy emberekről, de olyanokról, akiket — szívemből mondom, nem akarlak bántani, .— de akiket Te, s a hozzád hasonlók, nem tudtok, vagy egyszerűen nem akartok észrevenni. Mert ha észrevennétek őket, porba omlana a „fitymálás“, a „lebecsülés“, a „kézlegyintés“, a — a nem.' tudom, mitől való „félelem", a „kilátástalanság“, a „bizalomról" suttogva, vagy hangosan szajkózott vélemény,

szemináriumon vettem részt. Nem voltam ellenőr, nem kellett „jegyezgetnem“ (ezt szerencsére egy nálam.' képzettebb elvtársam csinálta), csak elvittek tájékozódni és tanulni. Köszönöm nekik, mert annyit tanultam, amennyi felért . s, de majd meglátod.

Tiszaörs. A tanács helyisége, az ott dolgozók szemináriuma. Vezető: Kovács Sándor, a földművesszövetkezét ügyvezetője. A hallgatók közül nem mindet sorolom fel csak éppen, ahogy eszembe jutnak a szavaikról, a szavaik értelméről, a hangsúlyukról, a külsejükről.

Az első, akit beszélni hallottam, Sári Pálné. Szép asszony. Hosszú, sűrű szempillák, értelmes, csillogó szempár. Háziasszony, illetve három hold juttatott földjüket ő látja el, mert a férje a tanács begyűjtési megbízottja. Világos kendőben van, otthon három gyermek várja. Hat elemit végzett, az apja cseléd volt. Előtte tiszta füzet, szép, kiírt betűkkel teleróva. Jegyzetet készített otthon. A polgári és szocialista forradalom közti különbségről beszél. A szavak, amiket mond, kerek mondatokká rakódnak, csendesek, s fűti őket a meggyőződés. De amikor arról beszél, hogy miért kell a szocialista forradalom, felemeli a hangját:

— Azért, hogy a paraszté legyen a föld — ahogy nálunk van. — Azért, hegy a munkásokat ne nyúzhassa a tőkés, hanem övé legyen a gvár s amit termel — ahr-°v nálunk van. Azért, hogy mi. akik dolgozunk, emberek legyünk, ne kutyák mint a múltban. A munkás- osztálv ezért harcol a szocialista forradalomért, s ezért kell. hogy a paraszt hű szövetséges? legvnn — s móa hozzátette: — Jól mondom-e?

En úgy éreztem, nagvon jól. — Értsd meg. Nemcsak ezt mondta! Marxista értékniését is adta a forradalomnak. Elmondta naevszerűen azt is. amit megtanult. de azt ic K~hizonvüo,ta hogy érti is. Azt is bizonyította, hogy szereti, érti az

életünket. S ha szereti, érti, hát küzd is érte.

gyulai cJitoáti beteges ember. Hivatalsegéd a tanácsnál. Azelőtt ő is cseléd volt, meg az apja is. Huncut fekete szemei vannak, kicsit mindig mosolyog. Rövid, kurta mondatokban beszél. Hogy a munkás-paraszt szövetség mind a két osztálynak érdeke, erről van szó. Elmondja, hogy igen. Először ő is, ahogy tanulta. A paraszt csak a munkás segítségével juthat földhöz, s csak az ő segítségével tarthatja meg, a munkásosztály pedig szövetséges nélkül gyenge, ö részletesebben mondja, jól, helyesen. Ügy használja az idegen szavakat, hogy érzem, érti is őket. „A szabadság és a dolgozók jóléte egy“

— ezt mondja, s hirtelen így folytatja:

— Tizemkétéves voltam, amikor már szolgáltam itt a Szilasi tekintetes úrnál. Éjjel-nappal dolgoztam s alig ettem. A fiam meg kubikolni jár, 8 órakor kezd, 4 órakor meg már hazaküldik. És rendes fizetést kap. Az apám.' ötödmagával volt, mégis mindig éheztünk, én hatod- magammal jobban megélek, nincs kenyérgondom. Hát így valahogy

— mondja a végén — s a szemei még jobban nevetnek. Hidd el barátom, Te is vele nevettél volna, ahogy én is tettem.

Sánta néni hatvan esztendős. A kendőjét nem vette le, a kannát meg magával hozta, hogy vizet vigyen haza a szeminárium.' után. A kulturális fejlődésről beszél:

— Ügy magyarázom már, ahogy látom, meg hallom. A rádióban egymásután szerepelnek parasztok, munkások. Akiket ismerek, nálunk is tanulnak, iskolába járnak, sokan vén fejjel. Meg itt a földművesszövetkezetünk, egészen városi jellegű. Hol volt itt ilyen a múltban? Autóbuszjáratunk van, a gépállomás pedig itt van szemben a házunknál. Na és a vezetékes rádió? Még éjjel is szólaltatom. Pedig öreg vagyok már, hetven éves. Két háborút megértem, s a második elvitte két szép fiamat. Hát én is tanulok, hogy ne legyen többet ilyen.“

Hadd tegyem.' én hozzá, hogy Sánta néni fia, az egyik 20, a másik 22 éves volt. Nincs is több gyermeke. Azt hiszem, neked is ösz- szeszorul most a szíved, mert nekem gombóc volt a torkomban, míg hallgattam1. S akkor is, amikor

megláttam, hogy Sánta néni bizony jegyzetet készít, s úgy megy a szemináriumra. Tanul, mert még alkotni akar, mert ír. ég harcolni akar azért a világért, mit öregségére megért.

& aiq.HL a legnehezebb: a szeminárium vezető, öt idézni nem is próbálom, „összefoglalja*1, amit a töbibek elmondtak, aztán előadást tart a következő anyagból. Szinte lesen.', mikor találok hibát abban, amit mond. Nem találok. Nézem. Az inge ragyog a tisztaságtól, a hatja ápolt, az arcáról, hangjából sugárzik a nyugalom, a bizakodás, a kulturáltság. Árad belőle az erő. Én önkéntelenül is a párt erejét éreztem áradni ebből a múltban kulákcseléd. majd munkássá lett paraszt-származású emberből. Nem mond egy felesleges szót sem s mégis minden egyszerre könnyen érthetővé, világossá válik. Ezt látni lehet a hallgatókon is. Valamelyik közülük — nem tudom a nevét — azt mondta, hogy a munkásosztály a forradalmat a parsztság nélkül is megvívhatja, csak a hatalom megtartásához van a szövetségre szüksége. Kovács elvtárs, a propagandista nemcsak ezt a tévedést oszlatta el, hanem beszélt, úgy érvelt, hogy szinte sűrűvé vált á levegő, megsűrűsödött a munkásparaszt szövetség nagyszerű, legyőzhetetlen erejétől s attól is. hogy ezt a szövetséget ezek az emberek, azok. akik ott ültek a körben az asztalnál, képviselik.

Valamikor ez propagandista cseléd volt Hirtelen István kulák- nál. Ennek a Hirtelennek az volt a szavajárása, hogy „te, hülye cseléd.“ Mert nála az ember valahogy a 40 holdnál kezdődött. Butának, végtelenül butának tartotta az alig öklömnyi emberkét, aki a teheneit őrizte,

TCát ilyen embttek „nőttek fel“ nálunk tíz év alatt. Élnek, alkotnak, miközben Te azt akarod állítani, hegy ők nem is léteznek. Javaslom, menj el a tanácshoz, vagy gyárba, tsz-be, iskolába, bárhol megtalálod őket.

No, de záron' levelem. Az idő múlik, s a papír is megtelt. Egyébként, hogy vagy? Nálunk megenyhült az idő, az emberek jókedvűen járkálnak, A földeken, az utakon, a tetőkön •— mindenütt olvad a hó.

Remete Ibolya

]~rr~tfi~r«~w~ra~i^rri'vr r * - *A*- * ** \

Az Egyesült Államokból visszatért diákok nvilt levélben tiltakoztak társaik visszatartása miatt

Peking (Uj Kína.) Az Egyesült Államokból nemrégen Pekingbe visszatért kínai diákok csoportja nyílt levélben tiltakozott az ellen, hogy az Egyesült Államok kormánya visszatartja társaikat.

,,Bennünket is sokáig visszatartottak az Egyesült Állmokban és nem engedték meg, hogy visszatér- j'iink hazánkba — hangzik a nyílt levél. — A Kínai Népköztársaság kormánya és az Egyesült Allan.ok kormánya között G-enfben tartott tárgyalások végülis lehetővé tették számunkra a hazatérést. De csak kevesen térhettünk haza, az Egyesült Államokban még mindig igen sok olyan kínai diák van aki nem láthatja viszont családját.“

A levél írói hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok jelenlegi intézkedéseivel „elválasztja a férjeket feleségeiktől és gyermekeiktől és a fiatalokat családjuktól. Ezeket a személyeket hontalanokká teszi. Ez pedig nyilvánvalóan szembetűnő megszegése a legelemibb emberi jogoknak és az emberiességnek.” A kínai diákok levelükben végül követelik, hogy „az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul szüntesse be a kínai diákok erőszakos visszatartását“ és kérik a világ közvéleményét. „ítélje el az Egyesült Államok kormányának ezt a cselekményét és így tegye lehetővé, hogy a kínai diákok vágya — hazatérésük — minél hamarabb teljesülhessen.“ (MTI.)

Vita az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezletén Palmiro Togliatti beszámolója felett

Róma (MTI.) Az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezletén sok felszólalás hangzott el Palmiro Togliattinak, az első napirendi ponttal kapcsolatban „A kommunisták harca a szabadságért, a demokráciáért, a szocializmusért“ címmel tartott beszámolója felett. A felszólalók főként két kérdéssel foglalkoztak: az atomháború veszélye, valamint a londoni és párizsi egyezmények elleni harc és az

olasz gazdasági élet felett uralkodó monopolista csoportok elleni harcnak a kérdésével.

Az első napirendi pont feletti vita szerdán ér véget. A második napirendi pontról Ruggero Grieco, a Párt vezetőségi tagja ,,Az olasz mezőgazdaság válsága és a mező- gazdasági reformért, a parasztság megvédéséért folyó harc" címmel csütörtökön mondja el beszámolóját. Az országos értekezlet pénteken fejezi be munkáját. (MTI.)

Tiltakozás Kanadában

Nyugat-Németország felfegyverzése ellen

New-York (TASZSZ). Ottavából érkezett jelentés szerint" a kanadai Béketanács képviselőinek küldöttsége a Nemzetközi Sztálin-díjas James Endicot vezetésével felhívta a parlamentet, hogy utasítsa «1 Nyugat-Németország felfegyverzését. A küldöttség tagjai egy okmányt osztottak szét a 'képviselők között, amely rámutat arra, hogy a felfegyverzett Nyugat-Németország belépése az északatlanti szervezetbe „katasztrófális fegyverkezési hajszát indtí el." (MTI.)

Hatojama Japán miniszterelnök:

Japánnak kell kezdeményeznie a normális kapcsolatok helyreállítását Japán és Kína, illetőleg a Szovjetunió között

Peking (Uj Kína). Mint Tokióból közük, Icsiro Hatojama japán miniszterelnök kedden Oszakában kijelentette, hogy Japánnak kell kezdeményeznie a Japán és Kína, valamint a Japán és a Szovjetunió

közötti kapcsolatok rendezését és erre alkalmat kelj találni az országos választások előtt.

Az országos választásokat legkésőbb március elején tartják meg. (MTI),

Mendes-France az olasz és francia kapitalisták együttműködéséről tárgyal Rómában

A pám cselédember

M volt, *— ritkánszó- ló, sorsával elgédet- len. pusztai ..farkas1’. Emlékszem, hogy mikor az értelem halványan nyiladozni kezdett bennem. szótlanságának okát a kürölöttem lévő fúr-, csaságok között leginkább a korai kelésnek Itúlaidónttottam. Megfog- hata/tlanmak tartottam, hogy édesapám minden hiaiinalban lámpát evui- tott és elment. Persze akkor még — ha óvatos motozására eevszer-más- kor felébredtem — nem is sejtettem. hánv óra lehet. Csak azért korámlot- taim az időt. mert én és lag öfcsém reggelig még sokat aludtunk. Később megtudtam, hoev hosszú évekig, vasánniaro ÓDpen- úgv. mint hétköznap hajnalban 3 órakor volt az ébresztő. Ez alól csak nagyritkán esett kivétel. Aratáskor, .szénakaszáláskor egv órával elébb talpon kellett lemniök az embereknek.

Agyat bénító egyhangúsággal így morzsolódott a cselédemiberek semmit sem számító élete. Tavaszra nvár iött. nvárra ősz és az idő múlása leg- feliebb annvi változást hozott, hoev egvre szikkadt a béresek melle, fakó arcukon pedig meg- ráncoscdott a bőr. S korán. naavon hamar öreg embereiddé váltak. Csak a kemény tél hozott némi enyhülést a mindennapi kemény munkában. A-? elsőbéres ilvenkor többször 4 órakor kolom- polt Mi meg azért szerettük ezeket a téli napokat. mert anám esténként mesélni .szokott.

A meséigető téli esték n a ory ÖrÖmÜnnerrVPík számítottak. Tavasztól őszig usvan's este édesapám

SzekuLitq (J)éttr:

1A p(§jlh®

gyorsan bekam alazta az anniviailót és máris feküdt. Ilyentájt viszont vacsora után körtilülitük a búboskemencét s apám úgv eltársaJgott velünk, mintha felnőttek lennénk. Mesélt. De micsoda csodálatos dolgokról. Nem volt abban szó sem Hamupipőkéről. sem a hét törpéről, mégis tágranvílt szemmel hallgattuk.

Apám ilyenkor nekünk mondta el azokat az álmait. amelyekről ő is tudta, aligha valósulnak meg.

_U aid ha meanőt1 1 tök. iáikkor lesz csuda ió világ. Nem leszünk ém mindig cselédek. Itthagviuk a gazdát és elmegyünk részes-aratónak. Hej. gyerekek, megláttátok, miiven ió lesz. Akikor sem eszünk többet, mint most. de há- romszor'amnvit keresünk. Veletek harmadmagam- mai dolgozom. A felesleges keresetet eladiuk és veszünk eav kis oelkót. Szépet. fénvesszőrűt. Olvrt. hogy mindenki megbámulja.

Erről a kénzeletbeli ne'kóról sokszor félórákig beszélt anám. Elmondta, hoev müven ezerszámot csináltat maid neki. hogyan eteti hosvan gondozza.

A cselédszoba ablakán keresztül a hart's téli éjszakába messzire lehetett látni. Máskor izgatottan lestük ha a csiholó kutyák rókát kergettek. Nagyszerű szórakozás volt ez. de ilvenkor me- sé’getés közben nem vonzott bennünket még a ..rókavadászdf“ semGondolataink ott röpködtek abban a csodálatos világiban amelyről szó volt» Dús fantáziával már szinte éreztük a pejkó selymes szőrét. Nem tudtuk még hoav sole, apámhoz hasonló csetédemlbemek ás ez volt az álma és legtöbbször álom is maradt. Apa elmondta a fiának, s addig tervezgettek, míg a temetőben megásták a gödröt. oda aztán bele is temettek minden álmot. Mi sem. gondoltuk komolyan, hogy életünkben egyszer is lesz maid lovunk.

C gy napon a szép álom •“megvalósult, méghozzá sokkal hamarább, mint hittük volna. Megérkeztek a szovjet katonák. Egyikük mosoilveósarcú. fiatal szovjet ember, apámat egv oeikóva! ajándékozta meg. Nem volt éppen táltos, inkább hálbo- rúviselt. fáradt ló. mégis leírhatatlan volt az öröm Apám hetekig el sem mozdult a iászol mellől. Becézhette a lovacskát, úgy beszélgetett hozzá, mint ahosv apró gyerekekhez szokás. Szőrét olrtan fényesre kefélte, hogv ianuáiria olvan lett. mint a vakar! hal. Közben leesett a hó. addigra szánkó meg szerszám is kerti'llközött.

Most tíz esztendeié lehet. épp ilven iáiban először ftvotuk be lovacskánkat. Míg apám három csilingelő csengőt kötött a szerszámra addis mi rtt tonoro'S+"nk a kemény havon. — Hatalmas birodalom gazdáinak

éreztük magunkat, amikor a szánkó oldalára

felszegeztük a szénen festett úi névtáblát. Gyönyörködve néztük a oei- kót. Nem tudtunk betelni formás alkatával. Szánkó elé fostuk, maid apám komolyan ünneoé- lyies mozdulatokkal kezébe vette a gyeplőt. Ostorát megpöccintette és elindultunk. Hogv is lehetne kifejezni ezt az érzést. Szavakkal nasvon nehezen. Megvalósult a mesélgető téli esték álma. Édesapám és mi is először éreztük, hogv van valamink. Az úton csak úgv norzott a tiszta hó. lovacskánk vidáman, ké- nvaskedve ügetett. Útközben sok ismerőssel találkoztunk s persze meg voltunk róla győződve. hogv mindenki bennünket néz. A büszkeségtől csak úav dagadoztunk.

A faluban nem volt sok dolgunk. Apám a kovácsnál éles vasat tetetett a peikó lábára. Jó sokáig szöszmötöltek ezzel hogv minél többen láthassák lovunkat. A falu utcáin ugyancsak emiatt kétszer háromszor véeisbai- tott'mk.

Estefelé, mikor hazafelé tartottunk

apám megeresztette a gyeplőt és iókedvűen. fennhangon énekelt. Akkor hallottam először dalolni és tokkor láttam először ilven jókedvűnek.

Távol, a látóhatár szélén a töretlen kukorica- tábla fö'ött káiroeó variű- sereg keringett. Arcunkba vágott a csípős ianuári szél d“ mit törődtünk m; ezzel. Csak a csilingelő szerszámba öltöztetett

kényesein lépkedő oe'kót néztük. Anám 40 éves vWt '■'Wrvr PH 15 (V»oóm

13. Életünkben először éreztük, hegv miiven az, igazi boldogság.

terelnökkej tárgyalt, megérkezett Rómába Georges Villers, a francia munkáltatók szövetségének elnöke is, hogy tárgyalásokat folytasson az olasz kapitalistákkal. A francia nagyiparosok több más képviselője már korábban megérkezett az olasz fővárosba.

Mendes-France a gazdasági problémákról Vanoni miniszterrel folytatott megbeszélést. Értesülések szerint biztosította az olasz minisztert arról, hogy a francia tőiké hajlandó résztvenni az olasz kormánynak Dél-Olaszországgal kapcsolatos terveiben, amelyekkel az olasz kormány az Immár krónikussá vált munkanélküliségen remél enyhíteni. A hírek szerint Mendes-France és Va-noni megállapodtak abban is, hogy a munka- nélküli olasz munkásokat nem- csupán Észak - Afrikába, hanem Franciaországba is be fogják engedni.

E gazdasági téren tett francia engedményeik fejében Scelba miniszterelnök és Martino külügyminiszter hajlandónak nyilatkozott támogatni a francia kormány fegyverkezési pool-tervét. (MTI).

Ismét Gaston Monnerville a francia köztársasági tanács elnöke

Párizs (TASZSZ). Az AFP jelentése szerint a radikális párt Gaston Monnervillet ismét a köztársasági tanács elnökévé választották. A kettőszázhetvennyolc szavazó közül kettőszázhúsz Monnerville- re adta szavazatát

A bonni kormány helyreállítja a Wilhelmshaveni-i haditengerészeti támaszpontot

Berlin (TASZSZ). A Blank-hivatal jelenleg előkészületeket tesz Eiliheimshavenben haditengerészeti támaszpontok létrehozására. Január 5-én megérkeztek Wilhelm- shavenbe a Blank-hivítal és Alsó- Szászcrszág 1>S ügy minisztériumának képviselői, hogy megtekintsék az épületeket és a haditengerészeti flotta intézményeinek elhelyezése érdekében tárgyalásokat folytassanak a városi közigazgatással.

Wilhelmshavenban, mint ismeretes, azelőtt is volt haditengerészeti támaszpont, de azt a háború idején nagyrészben lerombolták,

Míg Mendes-France a római Villa Madama-ban Scelba minisz-