Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-11 / 8. szám
1935 január 11. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Ml ÚJSÁG ? A mezőtúri kultur otthonban A hét végén tartják meg a kul- túraktívák napját. 19-én pedig „Régi nóta, híres nóta“ c. magyarnóta estet rendeznek. A színjátszó csoport „Kocsonya Mihály házassága“ című, háromfelvonásos ko- rrédia előadására készül. A zene- szakkör a közeljövőben külön-külön szalonzenekari fúvószenekari és kamarazene estet, március elején pedig az énekkarral karöltve, operett- estet rendez. * A kunszentmártoni állami gazdaságban A köttöni-részen ezévben továbbépül a gazdaság központja. A már meglévő gazdasági épületek és lakóházak mellé 1955-ben 10 kétszobás-konyhás, fürdőszobás munkáslakást, magtárt, borjúnevelőt, víztornyot, gépműhelyt építenél* *. A kungyalui üzemegységben is több munkáslakás, valamint egy lóistálló, nyári iralae- szállás épül majd. A jobb takarmányozás érdekében öntözéses legelőgazdálkodást valósítanak meg. * Az Öcsödi földműresszöretkezet főboltjában A fűszeráruk mellett könyveket, s játékokat' lehet itt vásárolni. — Egyszerű statisztikai adatból is lehet következtetni az öcsödiek irodalom iránti érdeklődésére. Csupán e boltban a múlt hónapban 1300 forint értékű ^könyvet vásároltak. Az ifjúsági bálák rendezői is vásárolnak könyveket, s azokat a táncmulatságon kisorsolják. Nagy keletjük van a játékáruknak is. Egy év leforgása alatt több mint negyvenezer forint értékű játék került a gyermekekhez, * A kisújszállási Ady tsz-ben A tervkészítésnél levonták a múlt év tapasztalatait és azokból okulva az idén nagy súlyt helyeznek az állattenyésztésre. Egy évvel ezelőtt mindössze 27 fejőstehén volt. most százra emelik létszámukat. Sertés- állományuk fejlesztésével, — a beadási kötelezettség teljesítése mellett — a gazdasági év végén 100 hízót szabadpiacon értékesítenek. A kocák számát 83-ról 135-re, a juhállományt pedig 300-ról 400-ra emelik. Baromfiállományukat is növelik. 3000 darabot keltetnek, kettőezret pedig a tavasszal vesznek. * Tégyverneken Két gazdakör működik. Egyik a községben, másik Szapárfaluban. Most a községi könyvtárat átadják a gazdakörnek. Az MNDSZ és a DISZ a kultúrházban Kiss Béláné vezetésével szabászat és kézirrunka tanfolyamot rendez. * A turkevei gépállomáson A gépjavításban ugyancsak elmaradtak. Most a munka meggyorsítására speciális brigádokat hoznak létre. Egyik munkacsapat például a sebességváltót a másik a motorszerkezetet, a harmadik a járszer- kezetet hozza rendbe. Ez a módszer bevált. G. Nagy Károly brigádja négy hátsó-járszerkezetet és sebességváltót javított ki két nap alatt. * A nagyiváni DlS7, ben A fiatalok lelkes kulturmunkát fejtenek ki. Legutóbb a „Noszty fiú esete Tóth Marival“* — című színdarabot adták elő, mintegy 500 főnyi közönség előtt. Most vettek egy futball felszerelést, a járási pártbizottságtól pedig — a választások idején kifejtett jó munkájukért — világvevő rádiót kaptak. Varga Etelka gyakorló tanár vezetésével jól működik a Petőfi-is- ko’a is. Farsangra új színdarabot mutatnak be. A Párfohiatás Háza hírei Közöljük, hogy január 11-én, kedden este 6 órakor a Pártoktatás Háza földszinti nagytermében előadást tartunk „A Hazafias Népfront népünk társadalmi és politikai tömegmozgalma“ címmel. — Előadó: Kun Elek, a Hazafias Népfront Szolnokmegyei Bizottságának titkára. Kérjük a párttagokat és pártonkivüli dolgozókat, hallgassák meg az előadást. PÄRTOKTATÄS haza, Szolnok. Szabadság-u. 8. A külső ötödik váaánvcn a ^ 7724-es vonat indulásra készen állt- Már 9 perccel elmúlt az indulás ideje. Végre feltűnt a forgalmista. Nagv elvtárs. a vonatvezető. még halilótévoltoól .lekiáltott a f orgalmistánuk: — Tíz percet késünk. — Csak kilencet — kiáltott az vissza, megnyugtatva salát lelkiismeretét. — Miiért késik a vonat? — szegeztem a kérdést Naav elvtárs mellének. — Tudna a forgalmista! — fakad ki belőle a méreg. — Talán a Haí- van-felől érkező vonat késett. Később indít iák a vonatot, az utasok meg folyvást a kísérő személyzetet szidják. Hu késlekednek a forgalmisták. máris torlódás van 40—60 perces késés. Oda az időnyerés, amit mi szerzünk. — Maguk? — lepődöm meg —. talán a mozdonyvezető? — Nem úgv van az — ágaskodik Nagy elvtársion az önérzet. — A vonatkísérő brigád behozhatja a késést. Most már egvmás szájából kapkodják ki a szót, — Ha segítünk a? utasoknak le- és felszállni, akkor egv-két percet minden állomáson visszanyerhetünk. Csak sokszor az utasok miatt is késünk. Ezt már nem akarom elhinni. Mire ők: KJ a csak nézze meg! — S me- gyünk máris az aitóhoz. Állomás közeledik. A két vasutas közben sorolia a sek-sok hibát. ’ — Kevés a mozdony, s nem jut elegendő idő a ‘karbantartásra. Egv- egy motorkocsi csak hét végén kerül a motorházba. Túlterhelik a vonatokat, pedig nem kellene. A vonatunkat hozó gőzmozdonv után A VONATVEZETŐ csak 11 kocsi van akasztva, pedig elbírna jóval többet is. De a kisebb ' vontatásra tervezett 22-es sorozatú mozdonyra sokszor dupla terhelést adnak. — Én — mondja Albert Laios — 29 éve járok ezen « vonalon. — De annyi előnyt a személyvonat előtt sohasem kapott a tehervonat, mint manapság- Ezért van az a sok késés. S ezért van nekünk annvi levonás. Minden késés után csökken a kísérő személyzet prémiuma. Ezen a Szólnék—Szentes közötti vonalon ha 10 percnél többet késnek, akkor mindenkitől levonnak egv forintot. Ha többet, akkor 2 forint 20 fillért. Kivéve, ha a kiinduló állomás tartja vissza a szerelvényt. r P szer sem vettük, s máris Ken- *- gyeihez értünk. A menetrend 1 perc állást engedélyez. A pod- gyászfcccsifoól fürgén adogatiák le a székeket, kosarakat. A kalauzok felemelik a kezüket. Az első kupé lépcsőién esv öreg kofa megáll. — Siessen, mamám — szól rá a kalauz. — Hová sietnék 1— nyelvel az vissza. — Talán megvárnák, míg felszállók- — S nagv üggvel-baiial igazgatja a kendő alól leomló kon- tyát. A vonat vár. a kofa beszáll. Fütty, indulás. Egv perccel megint többet késünk. A hátratekintő mozdonyvezető hirtelen fékez. Mi történt? öreg bácsi, botra támaszkodva beszélgetett esv menyecskével. Most kapott észbe. Kosárral, bottal a kezében — próbál felugrani a lépcsőre. A kerekek csikorognak, a szerelvény megáll. Az öreget egv iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiii ÉS AZ UTASOK kalauznő segíti fel a lépcsőn. De ott megveti a lábát, szörnyen kiabál: — Meg se váriák. hogv felszáll- ion az ember. Na. maid teszek róla — s hadonász bottal, kosárral. Alig tudiák feltuszkolni a perronra. Míg a vonat felgyorsul, ismét 3 percet vesztettünk- Ha minden állomáson ígv meev. a tizedik megállónál maid egv óránvi lesz már a késés. D eszélgetünk tovább. Rossz o menetrend is. Kevés időt hagynak egv-eev helvre. pedig évről évre több az utas. A megállóknál még egy perc sincs engedélyezve. Míg a vonat lelassít, leszálltnak. s a szerelvény ismét felgyorsul. addig késik 2—3 percet- 5 perces késés Itt addig amott közbe eresztenek egv másik vonatot és máris megvan az oka a másfél, kétórás kérésnek. Igv értünk el Martfűre. 10 perc eredeti és 5 perc útközbenj késéssel. Ez már negyed óra. — Behozzuk — biztat Nagv elv- társ. A sín mindkét oldalán állnak a Cipőgyár dolgozói. Gyorsan sikerül a beszállás. Ez két nerc nyereséget jelent. Csupán egv fiatalember marad kint a lépcsőn. Hiába kiabálnak neki. be nem menne az ajtón. — Gyerünk csak — hív a vonatvezető. — Fogadjunk — mondja — nem lesz mindenkinek iegve. — S valóban. alig lépünk a harmadik nőhöz. máris hallom: — Kénem, nekem nem volt időm jegyet váltani. ..Ugv látszik, nem is késtünk--' Felírná büntetésre a potyautas ne-< vét. de Kondor Istvánnénál nin-» csen személyazonossági igazolvány* Sőt semilvem. — Ha felirom és hamis a cím, akkor tőlem von iák le a büntetés néhány százalékát. íme a bürokratikus logika! Eljutunk a túlsó oerronhoz, Tömve van. A fülkében van üres űőhely. S a fiatalember még mindig a nyitott aitóban áll- Néz a vezetőre, de beljebb nem mozdul-» na Erélyesen szólunk rá: iöiiön beljebb. — Nem mondaná meg — hová? — válaszol fölényesen. A vena-tvezető né'hánv embert betessékel a fülkébe. Mindjárt van. hely. S Kovács Jenő tiszaföldván lakos becsukja az aitót. — Aki a lépcsőn lóg. az 100 fönn tra büntetendő — figvelmezte-» tik— Csak nem gondolta, hogv én, esv hrteg ember, szándékosan lógok. Ne büntessenek meg. hisa családom van. Nem íriák fel. nem C'irk ő hibás, Társ?4 is. akik a perronon elálltak az utat. A vonat teljes gőzzel robog. Most. dolgozza le a késést. — Látja — mutat a fiatalén« bérré a voraatvezető — ilyenek aa utasok, de mindig a vasutat szid-» iák. Tiszaföldiváran. mikor indítást jelez, nem lépek fel vele. Utastár-» °aim nevében elszégveltem magam. Órámra néztem, a vonaton ő is. Hihetetlen behoztak 5 perc késést, Flirteten krptam fel karom, már csak integetni tudtam. Kezet fősín nem. Rátka! ,TiiMMiiMuiiiiiiimiMiMiiriiiiiiiiiiniiiMimiMiiiiiiiiinr MUNKÁSOK A MEZŐGAZDASÁGÉRT Az új esztendőben tovább folyik az Aprít ógépgyárban a jóminőségü nehéz rogtörő boronák gyártása. A csoport dolgo zól a felszabadulási verseny céljául tűzték, hogy 10 százalékkal túlteljesítik tervüket ebből a fontos gyártmányból. — Képünk NAGY SÁNDORT és társát GYŐRÉ elvtársat ábrázolja a boronák összeszerelése közben. 1’5 százalékkal túlszárnyalja tervét a szolnoki Gözfűrész A „Budapesti Gőzfűrész“ szolnoki üzemének dolgozói a Rákosi Mátyás Művek felhívásához csatlakozva ez év első negyedére a következő célók ■ elérését tűzték maguk elé: | I Első negyedévi tervüket. 1— a feldolgozásra kerülő gömbfa átlaemstasisásához mént anvaa- norma szem előtt tartásával 1.5 százalékkal túlteliesítik: 2 I Az önköltség csökkentése érdekében: 1954 első .negyedévéhez viszonyítva a kénvszerki- rakások és a kocsiálláspénz összegét 20 százalékkal csökkentik: Az előző év hasonló időszakához képest 10 százalékkal leszorítják a gépállásokat: A kötbérek elkerülése végett a szállítási határidőket mindenkor betartják: 3 [ A vállalat vezetősége a dota gőzökről való gondoskodás érdekében intézkedéseivel elért azt. hogy a7 előző negyedévhez kénest 10 százalékkal csökkenjenek az üzemi sérülések. Január 20-ia meghosszabbít iák a fűrészcsamckot és zárhatóvá, védetté teszik. A fűrészcsamokokban és a keretfűrészeknél biztosítják a gőzfűtést. A versemvvállalást Fellner Béla párttitkár. Naev András üzemvezető. Orszáczki Gvula főművezető, Vánadi József ÜB-elnök. Veres Tibor DISZ-titkár. Hamzi Gyula sztahanovista keretfűrészes és Tisza József sztahanovista brigádvezető írta alá. "i»»w © Á EGV KIS FOXI ÉLETE Elbeszéli, rajzolta, fényképezte és átélte Karel Capek Tizenhat évvel ezelőtt, 1538 december 25-én halt meg Karel Capek, a világszerte ismert cseh író, aki é'.ete és munkássága utolsó szakaszában megalkuvás nélkül kiállt az emberiség haladása mellett. * Valami fehér kis semmi volt, miikor a világra jött, belefért az ember egyik tenyerébe; de volt egy pár kis fekete füle, hátul nagy farkincája, belenyugodtunk hát, hogy ez egy kutya és mert úgyis kutyaleányt kívántunk, elneveztük Dásenkának. Amíg csak ilyen fehér semmi volt, vak volt, nem volt szeme, sőt lába is alig volt. Volt ugyan két pár micsodája, amit kis jóakarattal lábnak is lehetett nevezni és mert nem voltunk híján a jóakaratnak, megvoltak a lábak is, ámbár sokat nem értek. Tessék elképzelni, oly gyengék, hiábavalók voltak, hogy rájuk állni sem lehetett, nemhogy járni lehetett volna rajtuk. A járással, jaj micsoda bajok voltak! Ha Daáemka már egyszer nekilátott (azaz, helyesebben, hiszen nem láthatott neki, hanem mondjuk: nekigyűrkőzött, azaz helyesebben szólva: markába köpött, illetőleg, értsük meg egymást: nem köphetett a markába, mert nem is tudott köpni, azonkívül a mancsai is oly aprók voltak, hogy nem talált volna beléjük), szóval, ha egyszer Dasemka alaposan munkához látott, akkor fél napig is beletartott, amíg a mamája hátsó lábától eljutott a mellső lábáig, útközben pedig kétszer kialudta magát és háromszor alaposan megebédelt. Mert két dolgot, aludni és enni, születése percétől fogva tudott, ezt nem kellett megtanulnia. Ezeket aztán buzgón gyakorolta egész áldott nap, sőt azt hiszem, éjszaka is, amikor nem figyelték, akkor is éppen olyan lelkiismeretesen aludt, —• ilyen szorgalmas kiskutya volt Dásenka. Ezenkívül még nyöszörögni is tudott. Egy kiskutya nyöszörgését azonban nem lehet megrajzolni és előadni sem tudnám, ehhez az én hangom nem elég vékony. Csámcsogni is tudott Dásenka születésétől fogva, csámcsogott is mindig, ' mikor a mamája tejét szopta, — de mást semmit sem tudott. Tetszik látni, eleinte nem volt vele sek gond, de a mamájának (írisz a neve, drótszőrű foxterrier) ez is elég volt: egész áldott nap mesélt, dünnyögött az ő kis bébijének, Dásenkának, végigszagod- gatta, végigcsókolta, nyaldosta, tisztogatta, mosdatta a nyelvével, fésülte, símogátta, ápolta, táplálta, becézte, őrizte, saját bolyhos testét párnázta alája és Dásenka itt igazán nagyszerűen aludt. Tudnotok kell, ezt nevezik anyai szeretetnek és ez az embermamáknál ugyanúgy megvan, dehát ezt bizonyosan tudjátok. Csakhogy az embermamák jól tudják, mit és miért cselekszenek, de egy ilyen kutyamama, ezt nem tudja, ez csak érzi, hogy a természet így parancsolja: „Halló, kutyaasszonyság“, intézkedik a természet hangja, „vigyázz, ameddig a kicsinyed vak és ügyetlenke, ameddig nem tud egyedül védekezni, de még elbújni vagy segítségért kiáltani sem, nem szabad tőle elmoccannod, őrizned kell, saját testeddel takarnod és ha valami gyanús jön, akkor: hrr! Rárehanni és elpusztítani!” írisz rémes komolysággal követte ezeket az utasításokat. Bizony uraim, az ilyen kutya- mamának nincsen könnyű élete: annyi az ember és valamennyit nem lehet megharapni. Azon a napon, amelyen Dásenka életének 10 napos évfordulóját ünnepelte, átélte az első nagy eseményt: amikor reggel felébredt, elképedve fedezte fel, hogy lát — persze csak az egyik szemén — viszont úgy tartom, egy szem is nagy haladás az életben. Ez az esemény annyira meglepte, hogy félsíkkan- tett és ez a nevezetes sikkantás a kutyabeszéd, vagyis az ugatás kezdete volt. Ma már Dása nemcsak beszélni, hanem civakodni és ijeszteni is tud, de akkor még éppen csak úgy sikkantott, mint amikor a kés végigcsikordul a tányéron. A íodolog most mindenesetre az új szem volt: addig Dásenka kénytelen volt az orrával megkeresni, hol vannak anyuka pompás gombocskái, ahonnan a finom fejecske folyik és ha mászni próbált, fényes^ fekete orrával kellett tapogatóznia, hogy ott előtte mi van. Bizony, kedveseim, ilyen szem, még ha csak egyetlen egy is, pompás találmány, csak egyet hunyorítasz és máris tudod: itt van a fal, amott valamilyen mélység és az a fehérség arra az a mama. És ha aludni akarsz, szemecsíkéd bezárul és jóéjszakát, fütyülök rátok. Na és mi lenne, ha egy kicsit felébrednénk? Erre felnyílik az egyik szem és nézd csak, a másik is felnyílik, pislogsz még egy keveset és máris kerekre tágul: ez időtől kezdve D.ásenka két szemmel nézi a széles világot és két szemmel alszik úgy, hogy most már nem kell annyit aludnia és több időt fordíthat az ülés és járás megtanulására és egyéb életbevágó dolgokra. Ez már tér-» mészetesen haladás. Mert ebben a pillanatban a tér-» mészet hangja újból hallatszik: „Te, Dása, mivel most már van-» nak nézőcskéid, nézz magad elé és próbálj járni!*’ Dásenka annak jeléül, hogy hall és szót ért, füleit hegyezte és járni próbált. Először a jobb mellső lábacskáját tolla előre, és mi jön most? „Most tedd előre a bal hátsólábacskát!“ súgta a természet. Húr-» rá, sikerült! „És most a másik hátsólábacskát”, tanácsolja a természet hangja, „a hátsót, mondom, a hátsót, nem a mellsőt! Ö te buta Dásenka, hisz hátul felejtettél egy lábacskát! Várj csak, így nem jutsz tovább, ha nem húzod utána: — mondom neked, a jobb hátsólábadat az ülepecskéd alá kel! húznod! Nem, hisz a nem lábacska, az a farkocskád, a farkincáva-l nem lehet járni! Jegyezd meg magadnak, Dásenka, a farkocskáddal nem kell törődnöd, az magától szalad a lábad után. Na, mi van? Együtt vannak az összes mancsod*. Bravó — és most megint elölről; jobb mellsőmancsot előre, fejet kissé feljebb, hogy a mancsoknál* helye legyen, így jól van, most a bal hátsólábacskát, most a jobbat (de ne oly távol a testtől, Dása, tedd magad alá a lábad, nehogy a ha- sacskádat a földön cipeld) — így, most a bal mellsőmancsot, nagyszerű, látod, hogy megy! Most pi-> henj egy kicsit, no most megint, rajta: Egy-kettő-három-négy. Fejet fel, egy-kettő-három-négy”. (Fordította: Nádass J. és Straka A.)
