Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-28 / 23. szám

1955 január 28. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 LEVELEINK NYOMÁN ... Jegyzetek néhány családidí020iásról A napokban levelet hozott a posta, i Horgász Antalné Szolnok tanácstag adott hírt munkájáról. In éledésekről írt az elvtársnő, melyeket körzete la- | kól érdekében végzett. A levél nyomán elindu'tam, meg!á ogattam a családo­kat, feljegyeztem mindazt, amit ta­pasztattam. m A Beloiannisz.út 26. szám alatt lakik Szalai József műszerész és családja. A ház első emeletén az ő lakásuk mellett foglal helyet az SzTK egyik körzeti rendelője. — Azonkívül — közvetlenül Szalaiék lakása nr ellett két bezárt ajtó két kisebb helyiséget takar. Későbben — a beszélgetés nyomán tudom meg, — hogy az egyik, évek óta nem használt fürdőszoba, mely né­hány partvis, seprő és veder rak­tárául szolgál — az SzTK rendelő takarítására. S ezzel a ténnyel máris eljutot­tunk Szalaiék egyik régi problémá­jához. A Szalai-család — apa, anya és a két gyerek — parányi konyha, előszoba és egy normálméretű szo­báiban foglal helyet. Az előszoba a nemrégen önálló iparengedélyt ka­pott Szalai József számára a mű­helyt is jelenti. Mint a felesége mondja, férje finorr -mechanikával foglalkozik, ért a töltőtoll javítás­tól kezdve az írógép és rádióig mindenhez, s ha lehetne, szélesebb területen is szívesen foglalkozna hangtechnikával, mikrobarázdás megoldásokkal, magnetofonnal. A család becsületesen megél az apa keresetéből — csakhát a für­dőszoba hiányzott eddig. Az elő­szoba mellett szinte csúfondárosan nevetett rájuk hét éven át a lezárt ajtó, s hiába kérték számtalanszor az SzTK gondnokát — Földvári elvtársat, — hogy adja át nekik a kulcsot, hiszen nem lehet elfog­lalni semmiért egy fürdőszobát, hiá/ba volt rrimden. Most végre is Horgász elvtársnőnek panaszolták el a dolgot, aki elintézte az ügyet Neki is azt mondta ugyan a gond­nok, hogy neki elsőrendű köteles­sége az SZTK érdekeit védeni (!??), de azután — többszöri sürgetésre, végre is a szoba Szalaiéké lett, s most már sokkal vidámabb a csa­lád, — lehet fürdeni. üi Az Aradi-utca 14-es számú ház vakolatlan, vöröstéglás, emeletes épülete büszkén néz a mellette guggoló apró házakra. Itt van dr. Sánta Elek ügyész lakása. Neve ugyan nem szerepel a tanácstag elvtársnő levelében, de a KIK hár­mas számú körzeti házkezelője — Patainé elvtársnő — tájékoztat a kérdésről. A levélben az áll, hogy Horgászné elvtársnő eljárt a KIK- nél e ház lakója érdekében. Kály­hát igényelt, írelyet azonban a KIK nem szállított le, bár a Sánta- lakás régen kályha nélkül van. Az ember első érzése a harag, a felháborodás. Hogyan élhet ember télvíz idején — ha enyhe is az idő — tűzhely nélkül? Aztán elszáll a harag és egészen más hangulatok, gondolatok jönnek. Lássuk csak. miért. Dr. Sánta Elek ügyész laká­séhoz volt kályha. Azonban az ál­lamosított ház volt tulajdonosa az­zal az igénnyel lépett fel, hogy ad­ják neki azt. Sánta Elek minden további nélkül odaadta a kályhát. S aztán szabályosan megkereste a jóindulatú tanácstagot — és beje­I lentette a szomorú tényt, hogy neki nincs hol, miben tüzelnie. S Hor- | gász elvtérsnő azonnal intézkedni próbált, ment, kért. Természetesen hiába. Nem kérdezte nr eg, mi van a laká hoz tartozó kályhával s nem vette tudomásul, hogy a KIK-nek sokszáz embert kell ellátnia, sok­kal inkább indokolt esetekben. nn A levélben ugyan nem szerepel az Aradi-utca 12-es számú ház — de oda is bekopogtatok. Mint le­hajtott fejű öreg ember bóbisko’ ez a kisablakos épület a nagy ház tövében. Ablakpárkánya szinte a földdel egyszintű —• régen építhet­ték. Aki a szomszédos 14-be járt. az biztosan benyitott ide is — gon­dolom. — Éppen ezért mindjárt az­zal kezdem, hogy mikor járt itt a ta­nácstag — Horgászné elvtársnő. A meleg konyhában Szendrei Klek ül — és olvas. Betegállo­mányban van, egy hét múlva tér vissza a műhelybe, a Járműjaví­tóba. Szekrénylakatos. Télidőben is sokszor a szabad ég alatt iavítja a teherkocsikat. Pufajka, köpeny ugyan van rajta, de mégis megfá­zott valahogy. Most pihen, erőt gyűjt. Horgásznét nem igen ismeri, egyszer látta, amikor választás előtt bemutatkozott. Azóta nem ta­lálkoztak. A Szendrei családban az anya is dolgozik — lehet, hogy elkerülték egymást. A nagymama azonban siet leszegezni, hogy ő ugyancsak itt tartózkodik, amikot a szülők távol vannak — itt nem járt az elvtársnő. — Talán nincs is elintéznivaló dolguk — kezdem, de nem is foly­tathatom, mert máris válaszol a nagymama, özvegy Molnár Balázs- né. — Hát kéremszépen, én nagyon szívesen venném, ha valaki törőd­ne az én ügyemmel. Itt lakom a szomszédságban, a Petöfi-utca 6- ban. Tetszik tudni, már 60 éves elmúltam, s most nem dolgozom sehol. Otthon összetakarítok, aztán jc vök ide, a fiatalokhoz segíteni. Megfőzök, hogy a lányomnak ke­vesebb legyen a dolga, ha hazatér. Voltam mosónő, szakácsnő, van be­jelentett OTI-m is hat év. Most itt vagyok, s nincs aki azzal tö­rődne, hogy valami kis öregségi­hez jutnék. A vejemék nem érnek rá ezzel törődni. Meg aztán jobb. ha valami hivatalos ember intéz­kedik, aki jobban is ért hozzá. Szendrei elvtárs arról beszél, hogy az építkezés — de inkább a gondatlanság miatt — a Petőfi-ut- cai átjárónál, a Kákóczi-utcába nyíló részen, elmerül a gyalogjáró a sárban. Fel kellene salakozni már, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés. A lovaskocsik a járdá­ra mennek, de hol járjon az em­ber? m Szükséges volna ide is — más­hova is — ellátogatnia Horgászné elvtársnőnek. Hiszen ez a panasz és ez a kérdés van olyan fontos, mint — ha nem fontosabb — a kályhaügy, mert ez három utca lakóit érinti. S ami a legfőbb: ezért harcolni kell, mert igazságos ügy. A tanácstag munkáját az méri. milyen a kapcsolata a választók­kal, hogyan harcol azok minden­napi érdekeiért. A lakosság külön­böző rétegei akkor tudják, tanul­ják meg, hogy a tanács értük dol­gozik, ha mindenütt ott látják a tanácstagokat, ahol érdekeiket képviselni kell. Horgászné elvtársnő szorgalmas, munkáját szerető tanácstag. Vá­lasztói várják őt a Beloiannisz- utcától a Petőfi-utcáig. Várják a munkások is — akik ismeretlenül rászavaztak — mint Szendreiék — s akik a bizalomért tetteket várnak tőle. Egri Aranka szédeket, de egyre jobban erőt vett rajta az indulat, nem állta sokáig, kirobbant, felugrott s a vele együtt nekilendülő has felborította a ta­nácskozó asztalt. Erre még jobban megharagu­dott, még aznap otthagyta Bécset és a kongresszust s hazament va­dászni. Ugyanis az evés mellett a vadászat volt a főszenvedélye. Néha húszezer parasztot vezényel­tek ki, hogy a király puskacsövei elé hajszolják a vaddisznókat, ét- len-szomjan, mert a vadászat na­pokig is eltartott. Az erről szóló jelentés hozzáteszi: „mindezért pe­dig nem kaptak egy krajcárt sem". Az ötlet eredetiségét azonban el kell vitatnom az osztrák császártól. Du Prat kardinálist, 1. Ferenc francia király kancellárját illeti az elsőség. Ez szintén igen kövér ember lehetett, noha csak azt a sovány adatot ismerjük róla. hogy rendkívül dombos hasa miatt ebédlőasztalába epy kerekded rést vágatott és dagadványát ebben a dekoltázsban helyezte el. György Frigyes brandenburgi őr­'Dühbe keni! a íeoef, mint a hús . . . A jászjákóhalmi Bé­ke termelőszövetkezet tagjai a kormánypro­gramra megjelenése utáni hetekben egy igen értékes Cornwall sertés tenyésztörzset kaptak államunktól. Terveikben ugyanis többek között a nagy­hozamú, kiváló egye- dektől származó serté­sek tenyésztése szere­pelt. Az állományt Deszpot elvtárs jószág­gondozóra bízták, s egyöntetű a vélemény, jobb kezekben már nem is lehetne: Az 1955-ös gazda­sági évben többek kö­zött 200 Cornwall te- nyészkocát és kant akarnak felnevelni más szövetkezetek, va­lamint egyénileg dol­gozó parasztok sertés- állományának feljaví­tására. Erről a körülmény­ről tudomása volt Ga­ra Lászlónak, az állat­forgalmi vállalat jász­berényi kirendeltség­vezetőjének. Mégis ad­dig erőszakoskodott a Bélcetsz-ben, míg a tsz vezetői megunva a folytonos zaklatást, sonkasüldő nevelésre szerződtek. Ennek alapján a tsz-nek és az egész népgazdaságnak igen nagy értéket kép­viselő törzskönyvi el­lenőrzés alatt álló te- nyészsertéseket közfo­gyasztásra bocsátják: A szerződés ráadásul fehér hússertésekre szólt, jóllehet ilyen ál­lománya nincsen a tsz- nek. Mikor a tsz veze­tősége ezt kifogásolta, Gara László olyanfor­mán nyilatkozott, jó lesz a Cornwall is, sőt a leghelyesebb felhiz­lalni a süldőket és 130 kg-os súlyban értéke­síteni; A tsz vezetősége úgy döntött, ilyen feltéte­lek mellett nem pré- dálja el az állományt, hanem felbontja a szerződést, amelyet nem éppen a legna­gyobb önkéntesség mellett kötöttek: Gara Lászlónak módjában lett volna más szövetkezetét is felkeresnie. Olyanokat, amelyekben nem köz- tenyésztésre nevelnek sertéseket. A pillanat­nyi anyagi előnyök (sonkasüldőnként 5 fo­rint prémium) miatt sokezerforintos kárt okozott. Az állatfor­galmi vállalat jászbe­rényi kirendeltségétől joggal elvárják a dol­gozó parasztok, hogy sokkal körültekintőb­ben végezze munkáját, segítse az állattenyész­tés fellendítését: Dömötör Imre LAKODALOM ez két nyomatékos egyéniség ada­tait őrizte meg az utókor számára; az egyik Lipszky alkancellár, a másik Ponyatovszky kincstárnok. Az előbbi ebéd előtt megméretvén, a mérleg nehezékei 273 fontról ta­núskodnak — ebéd után pedig már 278 fontra kellett a mérősúlyokat felszaporítani. Amikor a kincstár­nok lépett a mérlegre, ez lett az eredmény: ebéd előtt 207, ebéd után 212 font. Tehát mindkettő öt fonttal, azaz két és egynegyed kilogrammal tetézte meg testének mázsás tömegét. A könyv mégis hallgat egy lényeges mozzanatról: a vendégurak koronként nem hagyták-e el az ebédlőtermet? Tudniillik ezeket a kimeneteleket számításba véve, még jóegynéhány latot lehetne az öt fonthoz hozzá­csapni. Ilogy a teméntelen étel-ital ■*-* mekkorára dagasztotta a mértékletességet nem ismerő nagy­urak testét, arról álljon itt néhány adati De la Garde gróf a Napoleon bukása után tartott bécsi kongresz- szusról írt karcolataiban megemlé­kezik 1. Frigyes württembergi ki­rályról is, ez arról volt nevezetes, hogy feje dagadt a túltengő ural­kodói gőgtől, hasa pedig szertelen­re puffadt a túltengő táplálkozás­tól. A császár tekintettel volt a roppant méretű hasra s azzal ked­veskedett neki, hogy udvari ebé­dek alkalmával ülőhelye előtt az asztalból egy félköralakú részt kifűrészeltetett, férőhelyül a ször­nyű potroh számára. Azonban a tanácskozóasztalnál elmulasztották vele szemben ezt a gyöngéd fi­gyelmet s kénytelen volt dagad- mányát valahogyan az asztal alá gyömöszölni. A tárgyaláson szóba kerültek a fejedelmi szuverénitás kérdései is s olyan hangok hallat­szottak, hogy az uralkodói jogokat korlátozni kellene — természetesen nem a polgárság, hanem csupán a nemesség javára. A király egy da­rabig csak hallgatta a lázadó be­JavihtAk meg a vezetékes rádiót Már hetek óta nem szól a veze­tékes rádió 17—21 óra között. A jó előadásokat és zenét így nem tudjuk hallgatni. Napközben dol­gozunk, este a munka után szeret­nénk ismereteinket bővíteni, erre azonban nincs mód. Kérem a szerke«T*ő',éget járjon közbe illetékeseknél a hiba mi­előbbi kijavítása végett. Ifj. NAGY JÖZSEFNÉ. levelező, Vezseny. Miért nem intézkedik az Állat forgalmi Vállalat? A Néplap január 5-i számában már írtak arról, hogy az Állatfor­galmi Vállalat ne,m fizette ki Kánya Péter és öt társa munkabé­rét. A cikk után a mad napig som intéződött el a panasz, a vállalat válaszra sem méltatta a jogos kö­vetelést. szerintünk is a dogozóknak nem szabadnapokra, hanem a pénzre van szükségük, — ahogy ezt a vál lalattal már meg is beszélték. Kovács Sándor, Töröksze-itmiklós. is elvégezhetnénk, de ezt nem tehetjük anyag hiányában. Nem ide tartozik, de meg kell írnom azt is, hogy lámpa- és vi­harlámpaüveget sem tudunk be­szerezni. Szeretnénk, ha kijavíta­nák a hibákat. ignácz Bálint Tiszaörs Számollak el követelésemet 1954 hűim 15-én szabályos rrevi- állapodás alapján bérbeadtam ud­varomat a MEZÖKER zöldség- és gyümölcstermeltető csoportjának, ’aiktár-baszná’attal együtt. Ezért 100 forintot kaptam. A felvásárlás bejére engem, mint éjjeliőrt alkal­maztak h=vi 540 farirtért. A7 Pres­séig múlt év szeptember végéig tar­tott. Erre az időre hiányt a latiul megkaptam az engem illető össze­get. A vállalat azonban a lejárt Idő •■tán is tovább hasznába udvaronrat felvásárló telepnek. Engem pedig még októberben is alkalmazott egy ideig. Erre az időre azonban nem .'zámolták el a járandóságomat. — Szeretném, ha ez az ügy is rende­ződne közöttünk^ s mielőbb meg­kapnám azt a pénzt, amely engem illet. Gyorsabb munkát kérünk Csenda Mihály, a KTSX cipészeitől Községünkben a ktsz cipész­részlegében három mester dolgo­zik. A karácsonykor javításra át­adott cipőt, csizmát a mai napig sem készítették el. Mindig hiteget­nek, hogy a „jövő héten" készen lesz, ebből azonban csak a méreg van. Súlyos hiba az is, hogy a föld­müvesszövetkezetben nincsen ja- szeg. A kisebb javításokat magunk Homok, Bátor-szőlő, Vezessék át a telefont Jó lenne, ha Tiszatenyőn a posta végre átvezetné a telefont a saját helyiségébe. A szolgálatot teljesítő postásnak egy magánlakásba kell átjárni, hogy a te’efnnt kezelje. Ez sok felesleges időtöltést jelent, s amellett szabálytalan is. Remélem, hamarosan segítenek ezen. TÖTH ERZSÉBET, Tiszatenyő, OLVASÓINKHOZ! Szerkesztőségünk igyekszik a Szolnokmegyei Néplapot minél színvonalasabbá, tartalmasabbá, olvasmányosabbá tenni. Hogy törek­vésünk mégnagyobb eredménnyel járjon, adjanak ehhez kedves Ol­vasóink, Előfizetőink is segítséget. Olvassák el az alábbi kérdőívet s áldozzanak egy kis időt arra, hogy lehetőleg minden kérdésére válaszoljanak. Ez semmi megeről­tetéssel nem jár, viszont hozzásegíti a szerkesztőséget, hogy még- jobban az Olvasók, Előfizetők kívánságainak megfelelően állítsa össze a lapot. A Néplap eddigi munkájához is nagyon sok hasznos útmutatást adott az olvasótábor. A mostani kérdőíveket beérkezésük után alapo­san, nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk át és igyekszünk minél gyor­sabban gyümölcsöztetni Olvasóink, Előfizetőink tanácsait, észrevételeit. A kérdőív beküldése semmiféle kö'tséggel nem jár. Kitöltve bélyeg felragasztása és borítékozás nélkül keli azt postára adni. ___________ — Itt levágandó — ____________ kérdőív Az utóbbi hetekben milyen Írások tetszettek legjobban a Szolnokmegyei Néplapbanf Miről szeretne többet olvasni lapunkban? Mik a kifogásai a Néplap cikkei ellen? Mi a véleménye a Jász-Kun Kakasról? Segitett-e már megoldani községe, üzeme valamilyen problé­máját a levelező írása? grófnak az ansbachi kastélyban őrzött arcképe arról volt neveze­tes, hogy hátára feljegyezték a leg­személyesebb adatait is. Ezek sze­rint 7 láb (kb. 210 centiméter) ma­gas volt és 400 fontot (kb. 180 kg-ot) nyomott. 1603-ban a hatal­mas testből kiszállt a lélek. Fel­boncolták és mérlegre tették a máját és a tüdejét: az előbbi 5 font, az utóbbi 4 font súllyal bil- legtette el a mérleg nyelvét. A mérést kiterjesztették a gyomrára is, ennek befogadóképessége meg­haladta a 6 itcét. Legyünk méltá­nyosak, mai mértékben ez keve­sebb, mindössze 4.8 liter. tanislas löbaui püspökről krónikásai érdemesnek lát­ták feljegyezni, hogy 1571-ben be­következett halála előtt már ak­kora hasat eresztett, hogy ha gya­log indult el hazulról, két szolga ment előtte, ezek külön hordozták egy kendőben a leomlással fenye­gető testrészt. Mögötte egy harma­dik egy székkel cepekedett, hogy közben leülhessen, mert néhány lépés után már nem bírta a járást; Kinek jár prémium ? 1950 óta dolgozunk a 62/1. Építőipari Vállalatnál. A múlt év tavaszán a szolnoki gépállotrás építkezésénél kezdtük meg az ácsmunkát s amíg az épületek el nem készültek, ott dolgoztunk. Tervünket átlagosan 160—170 százalék körül teljesítet­tük. Elértük a sztahanovista szin­tet s megkaptuk az oklevelet is. Mikor a szolnoki gépállomás elké­szült, számos munkás, műszaki ve­zető jutalomban részesült. Mi ki­maradtunk ebből a jutalmazásból, pedig egész esztendőn át helytáll­tunk, nem volt igazolatlan hiány­zásunk serr. Feltesszük a kérdést: vajon annak jár-e a prémium, aki a munkavezetőt disznótorra hívja és emellett igazolatlan mulasztása van (mert erre számos esetet em­líthetnénk) vagy pedig, aki előre­viszi az építési tervek teljesítését. Elek János, Tiszatenyő, Bódi Imre, Tis-upüspöki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom