Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

SZABAHATTIN AU: OTÉR A FORGOT Törökország „Maxim Gorkij”-ának „A malom” c. elbeszéléskötetéből, írásait a dolgozó nép igen szerette, ezért viszont a reakciós hatóság ál­landóan üldözte. Egyik pert a másik után akasztotta a nyakába. Végül a kormány letartóztatta és fondorlatos módon meggyilkoltatta Estefelé, amikor az utcán még •^hullámzik a nép, egy asszony állt egy kisfiúval az útkeresztező­désre. Az asszony arcát eltakarta a fekete fejkendő, csupán merev, szigorú tekintetű, sötét szeme lát­szott. Kisfia leült törökülésbe a földre és egy kis zsákból forgókat szedett elő. Két kerék volt egy pál­cika végén, egy haránttengelyen harmadik kerék, amely kiállt az egész kisszerkezetet körülvevő, vesszőből fant totóból. A két alsó kerék mozgatására a felső is moz­gásba jött és nagy sebességgel for­gott. A kisfiú kirakta a leterftett zsákra a forgókat, egyet a kezébe vett és vékony hangján kiáltozni kezdett: — ötér a forgót! öt fcurusér.,». Ötér a forgót! Csak akkor mentek haza, amikor az utcák már elnéptelenedtek. 7\7yolcéves volt a kisfiú, de el­^ * só pillantásra nem látszott többnek hatnál, annyira vézna és kicsiny volt. Vékony, reszketeg hangja mintha csak kisleányé lett volna. Akár csak anyja, a kisfiú is merőn maga elé nézett. Az útkereszteződéstől nem mesz- saire divatáruüzlet volt. A kirakat nagy üvegtáblái mögött a szivár­vány minden színében pompáztak a tarka nyakkendők, kötött hol­mik, kesztyűk, övék és még sok egyéb áru, hasznos ás haszontalan egyaránt. A fényes üzlet élesen kirítt a mocskos utcából, amelyet alig egynéhány lámpa világított meg. A kirakat nyilván nagyon von­zotta a járókelőket. Különösen pe­dig a gyerekeket, mert mdndany- nyian unottan fordultaik el az öt- kurusos forgóktól. De a kis árus mindezzel nem törődött, rendület­lenül kiáltozta: — Ötér a forgót, öt kurusér! Nagy limuzin állt meg az üzlet előtt. Felcicomázott dáma szádt ki belőle, fehérsapkás, porköpenyes fiúcskával, aki ugyancsak nyolc­éves lehetett. Bementek az üzletbe. De a kisfiú, úgylátszik egy-kettőre végzett a látványosságokkal, mert csakhamar kiszaladt az utcára. Éppen akkor hangzott fel újra a kiáltás: „ötér a forgót!" A kisfiú a hang felé fordult, meglátta a fekeíekendős asszonyt, meg a kis árust és odaszaladt hoz­zájuk­—- Ejha? Forgót árulsz? A kis árus felismerte iskolatár­sát, elmosolyodott és így szólt: — Azt ám! A mama nem tud hangosan beszélni, azért jövök vele. A fehér porköpenyes kisfiú zse­bébe nyúlt, felmarkolt egy csomó cukorkát és megkínálta pajtását Teli szájjal kérdezte: — Hát a leckét mikor írod meg? — Mindjárt iskola után. Este nem lehet, mert drága a petró­leum ... — Látott a tanító? r* Éppen most ment el erre. L gy asszony haladt most el, ^ gyerekekkel, mire a kis árus megint elkiáltotta magát; — ötér a forgót! A két kisfiú kézenfogva állt egy­más mellett. A kis árus anyja szo­morúan nézte őket. A porköpenyes fiúcska megkérdezte pajtásától, hogy meg tudta-e oldani a szám­tani feladatot, majd hozzáfűzte: — Én nagyon sokat kínlódtam vele, mégse jött ki. Este majd megkérdezem a papától. — Minek? Olyan egyszerű az egész. — És a kis árus elmagya­rázta a feladat megoldását. Any- nyira belemerült, hogy még a for­góit is elfelejtette kínálni. — Idehallgass, .— mondta a por­köpenyes kisfiú — megkérem a tanítóbácsit, hogy ültessen veled egy padba. Akkor majd együtt ta­nulunk. — Az a fiú, aki mellettem ül, nem akar máshová ülni, de én se akarok — felelte a kis árus — egy utcában lakunk, ő is szegény gye­rek, mint én. L bben a pillanatban lépett, ki-*-/a dáma az üzletből. Keze tele volt csomagokkal. A soffőr elébe szaladt, elszedte a csomagokat és berakta őket az autóba. A dáma most megpillantotta a két beszélő kisfiút. Arca elkomorodott. Gyors léptekkel feléjük indult. A porkö­penyes fiúcska, mikor látta, hogy a mamája haragszik, elhallgatott és zavart mosollyal várta, hogy a dáma odaérjen. Fajtásának is tor­kán akadt a szó félelmében. A kis árus anyja is ijedten nézte a drága kabátba, antÉopcipőbe öltözött hölgyet. A dáma megrángafea a kisfiú kezét. — Micsoda dolog ez? — rikoltott rá. — Kivel tereferélsz itt? Napernyőjével ráütött a kis far­góárus vállára: — Te kis csibész! — rikácsolta — hogy merészelsz az én fiacskám közelébe jönni? A feketekendős asszony szótla- nul állt, a kis árus szemét könny borította el. A porköpenyes fiúcska látta ezt és zavarodottan szólalt meg: — Anyuka, hiszen iskolatársak vagyunk! A hölgy, akinek képe pipacs vö­rös volt a haragtól, félbeszakította: — Holnap telefonálók az isko­lába. Majd megtanítom én őket arra, hogy ilyen koszos kölyköket fel ne vegyenek! A mama elvonszoltta a fiát és el­menőben még lesújtó pillantást ve­tett a kis árusra és anyjára, mint­ha csak el akarná törölni őket a föld színéről. Kisfia még vissza­nézett, látta, amint pajtása síró szemmel féireíordul és ő maga is sírvaf akadt. A kis árus vékony hangján csak egyre kiabált: — ötér a forgót! öt kurusér.». 3Cuty,adö L&g, Tudtam, hogy raffinélt amber az öreg Buzelka, de hogy így levizsgázzak előt­te, nem gondoltam. Sok­szor meglátogattam csősz­kunyhójában, ott a Nagy- vénkert elején. Elnézem furcsa kis fejét, ahogy hosszú vékony nyakán úgy forgatja, mint a madár. Aztán visszafordítja fe­jét s figyelme azon van, amit csinál. Ilyenkor sző­lőkarókat farag hozott anyagból. Régi jó meg­rendelői gondolnak rá tél­víz idején is az öregre. Úgy igazítják, hogy disz­nóölésre készüljön el Bu­zelka bácsi a munkával, így a kis fizettségen túl hurka, kolbász, meg egy kis zsírnakvaló is leeshet. Meg aztán rfiás egyéb­ért is meghívják a torra. Amíg tudniillik a három­négy pohár bortól beszé­desebbé válik s elkezdi regélését a táltosokról, li- dércekről, rég felejtett ju­hászok titokzatos eltűné­séről, — addig a kutyáján derülnek» Mit nem tud ez a kis jószág! Ha gazdája vala­kinek a karját ragadja meg s egy szót sem szól hozzá, akkor a kutya tud­ja, hogy — neki a lábik­rájának. Ha a botot vala­hová leteszi Buzeika bá­csi, a kutya mellé hevere- redik s el nem lehet verni onnan. Ha a kemence te­tejére teszik, oda is a bot után megy. Egyet füttyent az öreg s a kutyus tudja: ha rö­vid a fütty, vágtában kell hazaszaladnia a csősz- kunyhóba. ha elnyújtott, elég lépésben is. Tetszés­szerinti ideig képes két- lábon állni a puli és anél­kül, hogy bárkinek az uj­jába harapna egvből ki­kapja kezéből a falatot. — Esze van az állatnak is — rakja zsebre az elis­merést sze lényen az öreg <— Ha esze volna, be­szélni is tudna, — ellen­keztem gyerekfejjel ezen az emlékezetes „vizsgái" napon, ahogy a kutyáiról beszélgettünk. — Ejnye kisfiam, ne­ked most úgyis vakációd van. Ráérsz kint maradni délben is — tért el hirte­len a kutya témáról Bu­zelka bácsi. — Egy kis dolgom volna, hivatalos — húzott ki a zsebéből hirtelen egy idézést, ami éppen eb-ügyben rendelte be a városba. Azzal felvette a bárány­bőr pruszlit, kezeügyébe tette a kifényesedett végű furkósbotot s az almá­rium aljáról egy kis tálat vett elő. Lemelte róla a hófehér szalvétát s úgy mutatta. — Egy kis disznóság. Pecsenyehús, hurka, van közte májasihurka is, meg kolbász. Ebből egyél dél­ben. Levágok mindegyik­ből egy kicsit a pulinak is. Add oda neki. A ke­nyér ott van alól. Ezután fogta a botot s köszönés nélkül ellódult. A kutya összegubancolód­va feküdt a kályha alatt, feszült figyelemmel lesett ki ragyogó szeme és1 a szőrbozont közül. Nem ad-e valamilyen parancsot a gazdája? Minthogy egy szót se kapott, szemét be­hunyta s tovább bóbis­kolt. Én meg odaültem az ablak alatti kanapéra s a picurka üvegkarikákon át kibémultam a kertbe. Úgy fehérlett, tündökölt min­den fa. mint valami sós­vizű tó fenekén megkö­vült növény. Borzolt tollú kismadarak ugrá’tak a bokrokon s ahogy kiko­pogtam rájuk, nem repül­tek el, hanem méeköze- lebb ugrándoztak. Ugylát- szik, etetni szekta őket az öreg. Eljött a dél. Még a nyá­lam is összefutott, amikor az ízes ennivalóra gondol­tam. Nosza, szedtem is elő, amint a nagymutató a tizenkettes számra ug­rott. Meg se melegítettem, úgy hidegen hozzáláttam. Csak úgy csámcsogtam a jóérzéstől, mikor éhes gyomrom követelte az újabb porciókat. Ettem, ettem, még nyögdiécseltem is az élvezettől. Alig volt már a kis tá­lon valami, mikor kényel­metlenül kezdtem érezni magam. El nem tudtam képzelni, miért. Míg egy­szer aztán a kályha alá esett a pillantásom. Hát a kis puli nézett rám felemelt fejjel, moz­dulatlan, szugeráló tekin­tettel. Amint arra fordul­tam, dús farkával gyorsan seperni kezdte a földet» — Híjnye, ennek meg nem adtam oda a részét! — szaladt ki önkéntele­nül a számon. A kutya megértette, annál boldo­gabban csóválta a farkát, hogy biztasson: „Látod, látod, majdnem megfe­ledkeztél rólam”, — Majd adok én ne­ked kolbászt — gondol­tam irigyen. Majd bo­lond vagyok pont akkor abbahagyni, mikor leg­jobban esik az evés. Mindent megettem egy­másam. Mikor a puli látta, hogy minden veszve van, ki- evickélt a kályha alól és panaszosan nyöszörögve körbe-körbe kezdett sza­ladgálni a szobában. Éreztem, hogy neki van igaza s ez annyira elkeserített, hogy — ol­dalba rúgtam. — Fogod be a pofád! •— s hogv nyavíkolni sem restéit, megold»láttam a lésvesaoó nye’ével. Ak­kor véere megunta a nyöszörgést és csodál­kozva. alázatosan besom- polygott a meleg kuckó­ba. De szemét le nem vette rólam» Még akkor sem, miko: délután közepén haza­állított az öreg. Illetve akkor felült a hátsó lá­baira elfekve a puli. s fejét szomorúan lehajtva mélyedt gondolataiba. — Tán nem adtál enni ennek a kutyának? — kutatott volna szemem­ben az öreg s mielőtt szólhattam volna, intett az állatnak. Az kijött Sértődötten megállt előt­tünk. — Kaptál máma enni' — fordult a pulihoz. w Ebben a pillanatbar úgy megijedtem, hogj belekapaszkodtam Bu­zelka bácsi karjába» A kis fekete jószág lompoí farka felegyenesedett éi szabályosan jobbra-balrs lendülve „nem”-et intett — Nem igaz. adtarr neki — védekeztem nyo­morultul. Az öreg rám ss hederített» — Tán meg is vertek kiskutyám?! — folytattt a diskurzust a pulival ! akkor már azt hittem, el­süllyedek a szégyentől. Akkora könnyek kezd tek hullani a jószág ké bogárszeméből a mázol padozatra, hogy nine olyan ember, aki meg n« szánta volna. De én méj mindig gyalázatosai mentegetőztem. — Nem igaz, nem i vertem. Buzelka papa szigorú« szólt rám. — Hazudsz, t' alávaló. Hogy bánnál . gyengébbel, ha még eg: oktalan jószág becsapá sában is örömed telik. — Adj neki egy fala kenyeret! — nvomott ke zembe egv darabkát. Odadobtam a pulin«!» — Kantái máma enni — i«mé+alte meg az els A Vntvns olvan kész ’'"-ni lecsüngő szőrboi tok. A-mta nőm merek Bu 7-u-r, bácsi szeme elé ke rülni. Tóth Istvá EGRI LAJOS; ÉTKEZŐKOCSIBAN Ült egy feketekávé oldalán és illatosra pácolt Tulipán füstölgőit kéken ujjal között. A mutatóujja térítőn 2 futkározott — így mérte az időt, mely céltalan, üresen ballagott. Idegesen rángott a csepp bajusz», és mint valami ősi papirusz, gyűrött és sárga volt arcán a bőr. „Hová való?" — szegezte így felém kérdését hirtelen és a vesém alját kutatta acélkék szeme, S habzik már a falánk kíváncsiság, 1 inná, hogy minden romlott és sivár, hogy országunk egyetlen temető. / 2 Nem bánná, ha holnap a virradat tüzekkel kelne és a házakat kénkő és láng mosná a semmibe, | Képébe néztem s azt mondtam: „Bitang!* \ és e haragtól égő cseppnyi hang kiostorozta — verten kullogott. ügy éreztem, tisztultabb lett a lég, ott kint is szebb és csillogóbb a rét, s vidámabban muzsikál a vonat. iimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiMmiiiiiiimiiiiiiniiiiiiimiiiiiiiiutiiiiunmiF EGRI LAJOS: ÖíztaL Ha a szelek megenyhültek s nem áztattak őszi esők* attól -féltem, hogyha tél jő fehér hóval, rongyom se lesz takarónak, s holtra fázom, Ha a kezem kiengedett, s talpam alatt nem csikorgóit, attól féltem, ha tavasszal ragyog a nap, toprongyomban kikacagnak majd a lányok. Ha egy hamvas leányarcon az életet megcsodáltam, attól féltem, hogy jő a nyár hosszú nappal, többet ennék s üres hassal vár az ágyam. vízig. Ha megért a dinnye, szóló, s hevertem a Duna partján, attól féltem, hogy a lucskos ősz esője befolyik lyukas cipőmbe, s nem lesz másik. Egyik ősztől másik őszig, lombhullástól lombhullásig mindig féltem Kenyerembe, italomba, kis örömbe, drága csókba üröm cseppent. Ma már tudom, nagyon tudom, nem a forgó évszakokban volt az átok. Urat szolgált minden törvény, ujja köré gyúrt az önkény, proletárok. A MEZŐTÚRI városi kultúrott­hon szimfónifcus zenekara január 27-én, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel a kultúrotthon színházter­mében zenekari estet rendez. —■ A műsoron Schubert, Rossini, Rimszkij—Karzakov és Hacsatur- ján művei szerepelnek. A zenekart Herbálly András vezényli. Az egyes műisorszámokat Hargittai Jenő is­merteti. A zenekari-est iránt Me­zőtúron igen nagy az érdeklődés. A TISZAFÜREDI járási könyv­tár vezetőjének közreműködésével néprajzi szakkör alakult. — Ennek célja, hogy felkutassa Tiszafüreden és a járás területén a népi hagyo­mányokat. A néhány hete meg­alakult szakkör máris komoly ered­ményeket ért el. Tíz olyan dalt c? táncot kutatott fel, amelyek már csaknem feledésbe merültek. A ku­tatások nyomán ráakadtak a híres Zöld Marci balladára és a neveze­tes szentimrei „Gúnár“ táncra. — Ez utóbbit a tiszafüredi tánc-szak­kör a Jászkun Kultúrbetek alkal­mával mutatja be. A JÁSZDÖZSAl kultúrotthon színjátszócsoportja a „Boci-boci tarka” című 3 felvonásos színda­rabot tanulja, A bemutató február 20-án lesz. SZOLNOK város dolgozói már nagyon várják, hogy elkészüljön a második filmszínház, melyet tud­valevőleg a Móricz Zsigmand kul- íurház átépítésével létesítenek. — Ha az időjárás kedvező lesz, akkor — az építők ígérete szerint — a város második mozija február 20-án megtarthatja első előadását. A TTIT megyei szervezetének klufotanácsa az irodalmi szakosztály közreműködésével január 31-én este 7 órakor iro­dalmi klubestet rendez, az értelmiségi klubban. Megvitatásra ke­rül az Állami Szigligeti Színház Jókai: ,,Aranyember“ című színművének előadása. Vitaindító: Szunmai Ernő tanár, az irodalmi szakosztály elnöke. / PÉNTEKEN délelőtt fél 10-kor a megyei tanács nagytermében megrendezendő megyei kultúr nagy­aktíva értekezlet alkalmával kiál­lítás is lesz. A kiállításon a megye kulturnlthonainak képzőművészeti, népművészeti, fotó, valamint gazda­asszony köreinek legjobb munkáit mutatják be. — Az anyag igen vál­tozatos és sokrétű. Képet ad majd arról, hogy megyénk kulturottho- naiban milyen értékes, szerteágazó munka foTy'k kulturá'is színvona­lnak emelése érdekében. KISÚJSZÁLLÁSON a városi ta­nács igen nagy gondot fordít a városi könyvtár fejlesztésére. Az elmúlt negyedév során az adópré- miumtoól 3800 forintot adott beren­dezések és könyvel: vásárlására, 4000 forintot fordított a könyvtár épületének renoválására, ezenkívül rendbehozatta a könyvtár bejára­tát. — A városi könyvtár épületé­ben van egy nyitott verandarész. Ide a tanács kerti-bútort vásárolt, hogy nyáron, szabadban, hűs he­lyen olvashassanak a könyvtárba ellátogató dolgozók. Az anyagi és erkölcsi támogatás nyomán a könyvállomány és az olvasótábor szénen növekedik. Tavaly augusz­tusban 500 volt a beiratkozott könyvtári tagok száma, jelenleg pedig már csaknem 1000. A TURKEVEI városi tanács szintén törődik a párost könyvtár­ral. Most adott át két szép helyi­séget a könyvtár további bővíté­sére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom