Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-21 / 300. szám

1954 december 21.

SZOLNOKMEGYEI NfiPLAP

3

KARÁCSONY DEBRECENBEN

Mélységes hálával emlékezünk

Az egész pótzászüóalj ott legyen este a templomban... Megértettük?! — pattogott idegesen Ada- mik százados a december 21-i parancskihirdetés befejezéséül. Aztán már sietett volna vissza a .ió meleg zászlóalj irodába.

— A reformátusok is? ... merthogy ez katholikus? — mutatott a dombtetőn gunnyasztó templo- mocska felé Horváth őrmester.

— Persze, hogy azok is, ostoba.., Isten-isten!

— Parancs .., Igenis — ostoba, isten-isten! — harsogott halálos komolyan az őrmester, mikor a százados eltűnt az ajtóban.

Karácsonyi hangulat volt. A falu népe s a katonák dugig megtöltötték a parányi templomot. A zászlóalj kétharmada kintrekedt s a puha hóban topogott. A pap hangját a bentlévők sem hallották, csak mozdulatait látták, ahogy ide-oda lépegetett az oltár előtt. Körülötte a mennyezetig felszökő karácsonyfák szórták illatukat. A villanykörte gyertyákon kékpapír sipka tompította a fényt, Hiszen mindennap leesett egy-ké“- bomba a környéken.

Elhallgatott az orgona, a kövér kis pap szembefordult a néppel Feltekintett a mennyezeti freskók ködöm áttetsző alakjaira, aztán kezét összekulcsolva mellén, fejét ráhajtotta. És rázta a zokogás. Döbbenetes csend támadt. Annál bón- tóbban hatott, mikor sisakosam, többnapos borostával az arcán, csapzott hajjal, beesett, álmatlanságtól égő szemmel fel lépdelt a pap meil lé egy zászlós.

— Splényi zászlós — morajlott végig a meglepetés a katonáikon. Hát ez hogy került ide? ... Debrecenben maradt vissza mintegy 40— 50 emberrel, mikor a híradó zászlóaljnak is el kellett hagynia a várost. Nem is tartozott az eredeti állományba. Nagyváradról került a VI. hír. zlj-hoz.

De a csend pillanatok alatt helyreállt. Nagy dolog lesz itt. Katona áll az oltár előtt. Splényi könnyed vigyázz-ba vágta magát. Gyors lélegzetvétel köziben leemelte fejéről a sisakot. Fejét a paphoz hasonlóan ő is lehajtotta. Nem is nézett fel, még mikor beszélni kezdett sem. Ügy jött belőle a szó, mintha sírból beszélne.

Testvérek >.. Repülőgépen jöttem.! Debrecenből. .. Tovább nem bírtuk a harcot. Két hónapja erdőben, romokban éltünk.. • Oda az Alföld szépséges fővárosa ... Oda a Tiszántúl... A hatalom a csőcseléké . i. Rom, rom, minden rom Debrecenben... Az oroszok csak a csőcseléknek kedveznek. Mást mindenkit kiirtanak ... De megfizettünk, mielőtt eljöttünk: — három gabonaraiktárt gyújtottunk fel... A református Kollégium az enyészeté ...

— Hazudik, — vájjon mit akar?

mormogtak a honvédek.

— Testvérek! — emelte hangere(Nem riport — történelem)

jét a zászlós. Nincs veszve semmi. Majd a Lajtánál megállítjuk a vörösökéit. A határon már várják őket a V2 ütegei ... Szép hazánk szabad lesz... Testvérek! Ezért viszont hálával tartozunk a németeknek ... Testvérek! Örömmel közlöm. Hogy holnap reggel 8 órakor ebből a zászlóaljból két századdal útnak indulunk Bécsújhelyre, onnan Hamburgba ... Megmutatjuk német testvéreinknek, mi a magyar katona gavallériája.

Ebben a pillanatban felbúgott az orgona. Édesbús akkordjai feszegették az istemháza falait, megremegtek a fenyők. Megkövültén néztek farkasszemet az oltár eszelős figurájával, a zászlóssal és csak akkor mozdult meg az izgalomtól fülledt tömeg, midőn a kántor édesded áhítattal rázendített: ,.Ki tudja, merre, merrex visz a végzet...“

*

Báné Ferenc tizedes két bajtársával kámelegedve sietett vissza a szállásra. A templomdombról belátták a messze hegyeket, völgyeket. A barátságos ablakszemekkel pislogó házak ír. őst nagyon szomorúaknak tűntek. Itt kell hagyni Sofcorópátkát is. A jószívű embereket, a környéfcszerető, elismerten szép lányokat. Hát csak nincs vége! Pedig mennyire várták már az oroszokat. Mióta hallatszik az ágyúk brummogása Mór irányából. A civilruhát hetek óta ott hordták az egyenruha alatt. A tisztek nem is tudták mire vélni, hogy csaknem minden honvéd köpeny nélkül járt a havas téli hidegben.

— Nem lehet az igaz. hogy Debrecen csupa rom. hogy a Kollégium az enyészeté — mondta szomorúan Kovács tizedes, aki a Kollégiumiból vonult be katonának.

— Persze, hogy nem. Hazudik Splényi zászlós. Csak abban mond igazat, hogy ők bujkáltak, romboltak. amit tudtak... Tudjátok, hogy tegnap este hallgattuk a rádiónkat Ma alakul meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés Debrecenben és éppen a Kollégium oratóriumában. — Ezt már Fülöp Sanyi juttatta Kovács eszébe, alkit Bonéval együttesen sem tudtak még rávenni, hogy szökjenek meg a Dótzászlóalitól.

Kovács mintha oda sem figyelt volna, tovább kesergett. — Az ősi Kollégium? ... Nem lehet... Emlékeztek, mennyit meséltem még odahaza a kaszárnyában a Kollégiumról. Ott állt közelében a villamosmegállónál Csokonai Vitéz Mihály szobra. Ilyen büszkén nézhetett arra a két dohostszagú professzorra, aki a Nagyerdőn találta meg Csokonait, tanítványaival sétálgatva, amint zavartalanul pipáztak. így szeretett oktatni a költő-tanító.

— Micsoda éretlenség ez, domine?! — esett neki a tanár,

i— No, ha éretlen vagyok, akkor én nem pipázom. . 5 — válaszolt

gúnyos nyugalommal Csokonai s s pipáját elhajította a hóba.

— Ha oda is lett a Kollégium, Csokonai forradalmi szellemét nem lehet onnan elűzni.. . A jövő generáció is szívébe zárja csodálatos történelmével együtt ezt az ősi iskolát. Ott van a föld, amelyen Kölcsey, Arany járt. Meglesz az utca, amelynek sarkánál elsietett felieglhajtójálban Ady, akinek láttán — bár csak egy másodpercig tartott a pillantás, Móricz Zsig- mond kollégiumi diák megérezte ott a jövendő költője halad ... — zúdultak az emlékek Kovácsból...

— Reggelig megszökünk! —szólalt meg nagysokára Boné. amikor a falu főutcájába vezető magányos ösvényen csúszkáltak lefelé..,

— Megszökünk, megszökünk! — aggályoskodott ismét Kovács. De mit érsz vele ... közben a halál, a front.. Akkor már mindegy, ha Hamburgig huzzuk. Hátha addig vége lesz.., A németeket úgy is megfojtják... — állt meg hirtelen.

— Ne hagyd már úgy el magad — rántotta meg karját Fülöp---- Győrben szói a sziréna, azt

hallot

tam,.. Jössz velünk, mi? Éjfél után talákozunik azon az erdei csapáson, ahol a tüzelőt szoktuk hordani.

— Pszt ! —— bejött... figyeljetek — dugta ki fejét Boné a vacok alól. Ott rejtették el ügyesen a téglák alá a k.is készüléket, hármójuk titkos rádióját. .. Fakón, sercegve zúgott még egy kicsit a rádió, majd tisztán hallatszott: ..A Néplap tudósításából olvasunk fel részleteket... Megélénkült Debrecen élete, pdros-feihór-zöld zászlók lengenek az utcákon. Ünnepre készül a város, hajlékot ad, ime, másodszor a függetlenségi gondolat és a németek elleni harc jegyében összeülő nemzetgyűlésnek

Majd később ez hallatszott: „Valóra kell válnia az annyiszor becsapott és kisemmizett földműves- és munkásnép évszázados álmának, a magyar demokrácia alapvető követelményének: azé legyen a föld, aki megműveli1’ — Nagy Imre földművelésügyi miniszter beszédéből.

— Veletek megyek! — Szereztem ám három jó kis szerszámot az úton — nyitotta ki a kéménykürtő ajtaját Kovács és gondosan beolajozott pisztolyokat rakott belőle az asztalra... Ha a németek Hamburgba vinnének Magyarországot felszabadítani ■— legyen mivel válaszolni . j,

Tóth István.

mmc-negyven darab is ráfért a bicskám hegyére.

Egy alkalommal ö császári felsége, miután értesült életmódomról, kifejezve abbeli kívánságát, hogy ő és trónját vele megosztó hitvese, a fiatal princekkel és princes szerekkel egyetemiben, abban a boldogságban részesülhessenek, (szószerint így kegyeskedett kifejezni magát) hogy egyszer velem ebédeljenek. Ügy is történt, ahogy óhajtotta. Mikor megérkeztek, baldachinos karos- székbe raktam őket az asztalomon, egyenesen szembe velem, testőreiktől körülvéve. Flimnap, a királyi kincstár udvari őre is résztvett a lakomán, kezében a fehér pálcával: láttam, hogy a legbarátságtalanabb grimaszokat vágja, ha felém esik tekintete, de én tüntetőleg semmibe se vettem, legföljebb jóval többet ettem, mint máskor, hogy szégyent ne hozzak édes hazámra és hogy a császári udvart is ámulatba ejtsem.

Megvannak privát okaim, miszerint azt higgyem, hogy ez a császári látogatás 'nagyszerű alkalmat adott Flimnapnak, hogy ahogy csak lehet, befeketítsen engem az uralkodónál. Ez a miniszter amúgyis régóta titkos ellenségem volt, noha kifelé sokkal hízelgőbb modorban érintkezett velem, mint ahogy rideg és barátságtalan természete következtében másokkal szokott. Részletesen előadta tehát a császárnak, hogy a kincstár fiókjai majdnem üresen állnak: hogy a legkülönbözőbb kölcsönöket kell fölvennie tehetetlen kariatokért;

hogy az államkölcsönök szédületesen zuhannak a börzén (kilenc százalékkal penészednek valahol a névérték alatt): hogy személyem másfél millió sprug kiadást jelent az államnak (ez a legnagyobb aranypénzük, körülbelül akkora, mint egy inggomb) és egyáltalában: rendkívül ajánlatos volna, ha a császár a legelső kínálkozó alkalommal kiutasítana engem.

Itt van megfelelő helyem arra is, hogy nyiltan megvédjem egy nagyszerű hölgy becsületét, aki ártatlanul volt vádnak kitéve személyemmel kapcsolatban. A kincstárnokra egyszeresek rájött a hóbort, hogy ő pedig halálos féltékeny lesz a feleségére, mivel egy pár aljas pletyka-fészek bebeszélte neki, hogy a kegyelmes asszony olthatatlan szenvedélyre lobbant irányomban. Egészen a trón lépcsőjéig csaptak a botrány hullámai, miszerint a nő titokban találkára jött volna lakásomra. A legünnepélyesebben kijelentem, hogy mindez a leg- mocskosabb rágalom, melynek a világon semmi alapja nincsen, hacsak nem az, hogy Madame főmagasságú gráciája oly kegyes volt, hogy a közvetlen barátság ártatlan jeleivel tüntetett ki találkozásaink alkalmával.

Az tökéletesen igaz, hogy gyakran látogatott meg házamban, de mindig a legnagyobb nyilvánosság előtt, legalább három kísérővel a hintójábán (akik rendszerint nővére, a kisebbik lánya és valamelyik belső barátnője voltak); de efféle látogatásokat jóformán minden palotahölgy gyakran tett házamban. De kérdezzék meg ebből az alkalomból ösz- szes inasaimat, hogy vájjon csak egyszer is láttak-e olyan kocsit a kapum előtt, amelyről ne tudták volna pontosan, hogy ki ül benne? Ha látogató érkezett s egy inas ezt jelentette nekem, az volt a szokásom, hogy azonnal a kapuhoz siettem és miután az udvariassági formákon túl voltam, mind a kocsit, mind a két lovat a legnagyobb gondossággal kezembe vettem) mert ha hatlovas hintó volt, a parádés kocsis négyet már előzőleg kifogott): mindezt egy asztalra raktam, amelyre ilyenkor köröskörül egy bármikor föl és leszerelhető kerítést is állítottam, minden szerencsétlenséget megelőzendő. Nem egyszer fordult elő, hogy négy darab lovaskocsi is volt egyszerre az asztalomon, teli társasággal, miközben én széken ültem és fejemet feléjük hajtottam. Míg én az egyik udvari társasággal konverzáltam, azalatt a másikat a kocsisok szép lassan körülsétáltatták az asztal peremén. Nagyon sok kellemes délutánt töltöttem efféle társasággal: viszont itt hívom ki a kincstárnokot és két besúgóját (a nevüket is megmondom, aztán csináljanak, amit akarnak), Clust- ril-t és Drunlo-t: vajjen merik-e állítani, hogy valaha is inkognitóban meglátogatott valaki, kivéve Redresai államtitkárt, aki viszont ő császári felsége külön- 'eges utasítása alapján volt tit- ;os küldetésben nálam, ahogy azt tár fentebb elmondottam, .j.,„

P őri városában született 75 esztendővel ezelőtt a nagy tanító, Lenin hűséges tanítványa, Joszif Vissszárionovics Sztálin.

Nevét a magyar nép többsége a felszabadulás után ismerte meg, hogy mélységesen, soha el nem múló szeretettel, hálával, szívébe zárja.

Annak a pártnak volt egyik vezetője, amely egész történetében — megalakulásától napjainkig — magasra tartotta a népek boldog- ságának, a békének tisztafényű zászlaját. Törhetetlen akarattal állta lánglelkű Lenin mellett, hogy a dolgozók, a világ történetében először magúik uraivá válhassanak, munkájuk gyümölcseinek élvezői lehessenek, megszabaduljanak a kizsákmányolás zsarnokságától.

A harc pedig nem volt könnyű. S csak azok vívhatták oly mér. hetetlen szilárdsággal, akiket a legnagyobb, a iegalkotóbb érzés, az emberiség iránti mélységes szeretet hatott át. Sztálin ott küzdött az első sorokban, amikor az egységes kommunista párt, a marxi-lenini párt megteremtéséről volt szó. Annak a pártnak a megteremtéséről* amely feltétele volt a szabadság kivívásának és megtartásának is. Annak a pártnak, amely győzelemre vitte a forradalom ügyét, győ. zelmesen felépítette, hatalmassá, legyőzhetetlenné tette a nagy Szov« iet hazát.

á~Vtt volt Lenin mellett, amikor elvi harcot kellett vívni a szó«

^ cializmus egy országban való felépítéséért, s akkor is, amikor különböző párteilenes csoportok az építést próbálták akadályozni.

Lenin halála után ő állt annak a központi bizottságnak az élén* amely a mukások és parasztok szoros szövetségét létrehozva, olyan országot teremtett, amely egységesebb a világ valamennyi országánál* amelynek népei a nyomorból, a tudatlanságból, a jólét, a kultúra, a hatalom birtokosaivá váltak.

Csodálatos — a béke, a szabadság, a humanizmus zászlóját min« den eddiginél magasabbra tartó ország, erős, egységes, boldog nép —• ezt jelenti ma a Szovjetunió. Csak egy ilyen nép lehetett képes a fasiszta fenevad szétzúzására, hogv küzdelme gyümölcseként más országokban is megindulhasson a szabadság építése.

C a szovjet nép ma erősebb, mint tegnap volt, s holnap erősebb lesz, mint ma.' Kommunista Pártja, Lenin-Sztáilin tanítványai vezetéséivel hallatja hangját mindenütt, ahol a békéért cselekedni lehet. A szovjet diplomácia újból és újból tárgyaló asztal mellé kényszeríti a népek ellenségeit, fáradhatatlanul küzd a német mili- tarizmus felélesztése, egy új háború kirobbantása ellen.

S küzdelmében támogatják a világ néped, amelyek nem felejtenek. Mi sem felejtünk. Nem feledjük a német csizmák dübörgését, nem feledjük, hogyan fosztották ki hazánkat, hogyan árasztották el vérrel és nyomorral. S nem feledjük a Sztálin irányította Vörös Had. sereget sem, amely elhozta nekünk a békét. Nem feledjük a sztálini tanítást, hogy a béke megvédésének ügyét nekünk kell kezünkbe vennünk, hogy minden embernek külön-külön a maga posztján kell harcolnia a nemzet szabadságáért, .boldogságáért, a háború elhárításáért. Építéssel, munkával, szóval, bizakodással.

Lenin és Sztálin arra tanított bennünket, hogy híven kövessük a marxizmus tanításait!

És Lenin és Sztálin tanítványai ma ott vannak a világ minden, táján! Franciaországban küzdenek a háborús szerződések ratifikálása ellen, Olaszországban magasra tartják a nemzeti függetlenség zászlaját, Kínában és a népi demokráciákban legyőzhetetlenné teszik a népek hatalmát!

Lenin és Sztálin tanítványai állnak a mi pártunk élén is!

T enim és Sztálin tanításait megfogadva vezetik országunkat, népünket. így vált munkásosztályunk lenézett éhező seregből, országvezető erővé, szabad, munkanélküliséget nem ismerő egységes osztállyá. így vált parasztságunk a hatalom részesévé, a föld birtokosává, s így vált minden magyar dolgozó a haza megbecsült polgárává. így fettünk mi is annak a tábornak tagjai, amelynek élén a Szovjetunió Kommunista Pártja áll, s amely olyan erőt képvisel, amit soha senki — semmilyen agresszív erő le nem győzhet.

Amikor zászlót hajtunk Sztálin emléke előtt, megfogadjuk, hogy ügyéhez mindig hűek leszünk, hogy szívünkkel, lelkűnkkel igaz, őszinte akarattal, büszkén, boldogan állunk helyt a legyőzhetet’enek sorában. ______________

Me

gelőzték az időt

A Mezőtúri Pamutszövőben az elmúlt hét csütörtökjén elkészült az ezévre előirányzott utolsó méter szövet is.

Az év győzelmes befejezése — az üzem vezetőm és műszaki dolgozóin kívül — a legjobb szövők és előkészítő munkások nevéhez fűződik. A szövök köz... Király Imréné, Jakab Istvánná, Kovács Istvánné 17 nappal, Szabó Irén és Szilágyi I. Lajosné 16 nappal, Fási Istvánné és Balogh Ferencné 15 nappal és sokan mások 10—14 nappal tervük előtt jártak.

Az előkészítő dolgozói — részben munkájuk jellegzetességénél fogva r— általában 20 nappal előzték meg

tervüket. Még 20 napnál is előbb elbúcsúztak az ó-évtől: Kovács Eszter és Szarka Rozália cérnázók, Laczkó Józsefné vetülék-csévéző, Juhász Lidia cémahajtó és a Cseh—Juhász fűzőpár.

A jó munka eredménye nem maradt el s a szövő dolgozói közül sokan kaptak kitüntetést a decemberi tem ölési értekezleten. Földes! János csoportvezető, Cseh Gyulámé és Juhász Sámdomé, Szonda JuUa s mások, — összesen heten — az ipar „Kiváló dolgozója“1 jelvényt és oklevelet kapták, öt dolgozó sztahanovista oklevelet érdemelt mer Papp Béla

i