Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-18 / 298. szám

2

SZOLNOKMEGVEI NÉPLAP

1954 december 18.

S a j t ó a n két volt Jánoshidán

Ha azt a szót, hogy „lehetet-' len“, gyakorlati példával kellene érzékelhetővé tennem, akkor a já- noshidi kultúrház fűtésével hozakodnék elő. Remény tkel tőnek ott áll ugyan egy kisebbfajta, kazánnak is beillő kályha a vészkijárat mellett, de a helybeliek már tudják, hogy nem sokat ér, így hát be se gyújtottak.

„Ki fog ebben a jégveremben megmaradni?“ — aggodalmaskodtam. — „Egyáltalán lesz-e olyan, aki kimozdul otthonról ebben a sártengerben?“ Van ugyan járda, új, 120 centiméter szélességű, betonból készült, csakhát most van átadás előtt, s vastagon födi a szalma és a sár keveréke. Mikor aztán a falu légtávolabbi pontjáról, a régi vásártér környékéről bekopogott Menyhárt András, Molnár István, Berkó István, s a Zagyván túlról, az újfaluból is megérkezett Tóth Pál, Dóra Sándor, meg a többiek, akkor már azt írtam jegyzetfüzetembe, hogy „a lap Iránti bizalom megnyilvánulása.*1 Közel kétszáz ember — fiatal, öreg vegyesen vett részt lapunk sajtóankétján.

Az általuk elmondottak hasznos tanulságul szolgáltak munkánk jobbátéíelével, s a parasztság megnövekedett politikai aktivitásával kapcsolatban. A velük való baráti beszélgetés során beigazolódott, hogy parasztságunk ma már túlnéz a falu határain, s az országos események mellett nemzetközi problémák is foglalkoztatják. Csizmadia Sándor például azt mondta: „Háborúban építeni, boldogulni nem lehet. Gyermekeink is csak békében tudnak tanulni, s ezáltal az egész emberiség javára válni. — Ezért ítéljük el a háború kirobbantására irányuló nyugat-németországi eseményeket.** A politikai élet iránti érdeklődésre vall Nagy Ferenc felszólalása: ,,Országgyűlési képviselőnk még nem tartott beszámolót a faluban. Szeretnénk, ha eljönne, s beszélgethetnénk vele.“

Többen foglalkoztak lapunk munkájával is. Molnár Ferenc községi

párttitkár elvtárs azt fejtegette, hogy lapunk nem minden esetben adja meg a kellő segítséget a december 19-i határozat végrehajtásához. Több és alaposabb szakcikkre lenne szükség. Többen kérték, hogy részletesebben foglalkozzunk a parasztságot érintő rende- 1 etekkel, magyarázzuk azokat.

Legtöbb SZÓ természetesen a község életéről, lakóinak problémáiról esett. Menyhárt András például az ellen emelt szót, hogy a kancákat 30—40 kilométerre keil vinni fedeztetni, nincs közelebb rr.én. Az áruellátás terén a rizs hiányát kifogásolták. Itt a disznóölés ideje, szükség volna rá.

Felvetődött a mezőőrök fizetésének kérdése is. Egyhangúlag kérték a felső szerveket, hogy az eddigiektől eltérően a mezőőröket a tanács fizesse, s ezt az összeget a földterület arányában közadó módjára a tanács gyűjtse össze minden gazdálkodótól. így a mezőőr a betakarítás idején a feladatát látja majd el, nem pedig a járandósága után szaladgál egyik dűlőiből a másikba.

Az alattyani gépállomás vezetőségét is bírálták a rr.egjelentek. Gazsi Ferenc tanácstag például elmondotta, hogy a tervszerűséggel mit sem törődve össze-vissza járnak a traktorok a határban, s a munkák minőségével is baj van. Az ő 21 öl széles földjét is a gépállomás szántotta, de a forgót már nem munkálja rr.eg. Legjobban elítélendő azonban az, hogy a gépállomás vezetői meg sem hallgatják a panaszokat.

Lipták Pál a földműves sző vetkezet vezetősége ellen emelt szót. — Még 1952-ben befizette 2 mázsa fa árát, s azóta se a tűzifát, se a pénzét nem látta viszont. A befizetett összegről íregvan az elismervény. A szövetkezet ügyvezetője nézze csak meg, s hátha az összeg is előkerül.

Régi magyar közmondás szerint „nincs olyan kár, amiből valami haszon ne legyen.“ Jánoshidán majdnem fordítva valósult meg ez

Háy Gyula Kossu th-díjas író előadása a magyar drámairodalomról

| A TARSADALOM-*| és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat szolnoki irodalmi és művészeti csoportja meghívta Háy Gyula Kos- suth-díjas drámaírót: tartson előadást a magyar drámairodalom időszerű kérdéseiről.

Háy Gyula eleget tett a meghívásnak. így került sor csütörtökön este a TTIT értelmiségi klubjában az előadásra, amelyen csaknem százan vettek részt.

Háy Gyula előadásában a magyar drámairodalom múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozott. Megállapította: a magyar irodalomnak — a világirodalmat tekintve — nem voltak kiemelkedő klasszikus drámairól. A 1900-as évektől kezdődően, egészen a 30-as évek elejéig, a magyar drámaírók — Molnár Ferenc és még néhányan — nagy nemzetközi hírnévre tettek szert. Ezt az időszakot eddig lebecsülték és mosi kezdjük észrevenni, hogy ezeknek az íróknak is vannak haladó, viszonylag értékesebb művei. Ugyanakkor meg kell azt is mondani, hogy Molnár és még néhány magyar író, akiknek színdarabjai a nyugati országok színpadjain gyakran szerepeltek, elsősorban üzleti, export műveket alkottak.

I— forradalmi,! a kapitalista társadalmat élesen bíráló drámák a Horthy-rendszer alatt nem kaptak Magyarországon színpadot. Ez természetesen drámairodalmunk elsat- nyulásához vezetett. Ez a magyarázata annak, hogy addig, míg a költészet és a prózairodalom terén a felszabadulás után kiváló erőikkel rendelkeztünk, drámaírónk jóformán nem volt.

A magyar drámairodalom a fel- szabadulás óta sokat fejlődött és ma már nem egy kiváló művelője akad. A fejlődés nagyobbméretű lett volna, ha a hibás kritikai irányzat nem köti meg annyira az írókat. Most az a feladat, hogy támogassuk drámaíróink munkáját és a színházak is minél nagyobb segítséget nyújtsanak számukra. A magyar drámairodalom él, fejlődik és egészen biztos, hogy új, érdekes és értékes művekkel fogja gazdagítani szocalista irodalmunkat — fejezte be Háy Gyula.

|az előadáshoz I számosán szól tak hozzá, köztük Keres Emil, i Szigligeti Színház igazgatója, aki kifejtette: a szolnoki színtársulat arra fog törekedni, hogy a közön ség igényeit és várakozását kielégítő műsorpolitikát folytasson. — A színház hozzá alkar járulni a ma' gyár drámairodalom értékeinek megismertetéséhez. A színészeik és a közönség kívánsága az, hogy íróink érdekes, élettelteli színdara bokát írjanak és akkor biztosan nem marad el a siker.

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIUIMIIIIHIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIII

a közmondás a járdákkal kapcsolatban. Dar ók József elmondotta, hogy a betonjárda építésével felszabadult téglákra a Major-telepi részen is igen nagy szükség lett volna, de először nem oda vitték, hanem a község más részein kevéslakosú, nyúlfarknyi közöket láttak el járdával. Mikor aztán a Majortelepre is sor került, akkor sem a áűrűibfcen ütakcrtt utcát részesítették előnyben.

A közelmúltban megalakult a gazdakör. Nézzük, hogyan vélekedik erről Papp József: „Köszönetét mondunk vezetőinknek a kör megalakulásáért. Eddig a pályásoknak, az iskolásoknak volt helye, csak mi öregek nerr tudtunk sehol összejönni egy kicsit beszélgetni, szórakozni. Most már második otthonunkként szeretjük körünket.“

A gazdakör mellett sok minden egyébre is büszkék a jánoshi- öaiak, s azokat el is mondták ankétünkön. így pl. arra, hogy begyűjtési tervüket — a vágómarha begyűjtési terv 1,4 százalékos hiányával — már teljesítették. Épülő bölcsődéjükre is büszkék. Hogyisne, hiszen a falu dolgozói saját kezük munkájával építik. A 130.000 forintot érő épülethez mindössze 30.000 forintot kértek a megyei tanácstól. S mi lett a válasz? Az, hogy tervhitelt kapnak, de csak azzal a kikötéssel, ha az ajtó, ablak stb. árához hozzászámítják a munkadíjat is.

Ez aztán okos gondolat. A költségek csökkentésére felajánlott társadalmi munkát is meg kell fizetni ezek szerint. Csak hát akkor nem harminc, hanem százharmincezer förint tervhitelt kellene kapnick.

A népfrontbizottság kezdeményezésére több tervet megvalósítottak már. Utakat, átereszeket, járdákat hoztak rendbe, új vásárteret létesítettek, hogy csak egy párat említsünk. Igen fontos mindez a falu lakói számára, örömmel is beszéltek róla. Egy problérrát azonban még nem tudtak megoldani, a pedagógusoknak nem juttattak háztáji földet. A járási tanácsnak is sokkal nagyobb gondot kellene fordítani erre a kérdésre

A sajtóankét után többen fordultak hozzánk még akkor is, mikor már a tánccsoport próbáját néztük. Véleményük, javaslataik szemelőtt tartásával végezve munkánkat ezután is méltók akarunk lenni bizalmukra.

Simon Béla

ü bonni parlament a bizottsághoz telte át a párizsi szerződések ratifikációs törvényjavaslatait

Berlin (MTI.) A bonni parlament csütörtökön a késő esti órákban befejezte az első olvasásban tárgyalt párizsi szerződések megvitatását.

Az esti ülésen heves szócsaták zajlottak le a Keresztény Demokrata Párt és a Német Szociáldemokrata P&rt képviselői között A vitába Adenauer és Ollenhaue*- többízfoen beavatkozott.

A parlament 23<3 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociáldemokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövetségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyalásokat addig, amíg a négy hatalom külügyminiszterei nem fejezik be tanácskozásaikat a német kérdés békés rendezéséről. Három képviselő tartózkodott a szavazástól.

A bonni parlament ezután szavazás nélkül az illetékes bizottsághoz utalta a párizsi szerződések ratifikálásáról szóló törvényjavaslatokat. és a Német Szociáldemokrata Párt két további indítványát.

OlLemhauer, a Szociáldemokrata

Párt elnöke a szavazás után kijelentette, ho-gy pártja csütörtökön elutasított indítványát megismétli majd a törvényjavaslatok második és harmadik olvasásakor, ha ezekre egyáltalában sor kerül és a párizsi szerződések addig nem jutnak a megbukott „európai védelmi közösség“ sorsára.

A bánni parlament ratifikációs vi- tája világosan megmutatja, hogy a német imperialisták agressziós terveket szőnek.

A Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpártjának központi lapja rr©gállapítja:

A szövetségi gyűlésben lezajlott kétnapos vita arról tanúskodik, hogy az új háború fenyegető veszélyét a koalíciós pártok mandátumainak számszerű többsége

miatt csupán parlamenti küzdelemmel lehet elhárítani. A béke német híveinek, elsősorban a német munkásoknak, együttesein vívott parlamenten kívül harccal kell a párizsi szerződések ratifikálását és végrehajtását megakadályozni. —> (MTI.)

Francia képviselők nyilatkozatai a legújabb szovjet jegyzékkel kapcsolatban

Párizs (MTI.) A csütörtök esti lapok hírt adtak arról a jegyzékről, amelyet V. M. Molotov szovjet külügyminiszter csütörtökön adott át L. Joxe moszkvai francia nagykövetnek.

A francia esti lapok jelentése szerint hivatalosan ugyan még nem hangzott el semminő állásfoglalás az új szovjet jegyzékkel kapcsolatban, azonban francia parlamenti politikusok, képviselők és szenátorok egész sora rráris szükségesnek tartotta, hogy a jegyzék átadásáról és tartalmáról Párizsba érkezett első hírek után tisztázza az ország közvéleménye előtt álláspontját.

így például Perrin radikális-szocialista képviselő, aki Eduard Da- ladier-vel együtt Vaucluse megyét képviseli, a következőket mondotta1— Már ismételten hangoztattam, hogy mielőtt még Nyugat-Németországinak bárminő formában történő felfegyverzéséről szó lehetne, meg kel keresni a Szovjetunióval való tanácskozások útját.

Aumeran tábornok. Algir város független képviselője, a következőket mondotta:

— Az úi szeovjet jegyzék egyáltalán nem lepett meg. hiszen teljesen lehetetlen gondolkozás, intézkedéseket tenni valaki ellen, ugyanakkor pedig azt hajtogatni, hogy ez a valaki a barátom. Vagyis nem lehet remilitarizálni Nyugat- Németországot a Szovjetunió ellen. Ugyanakkor pedig azt is mondani, hogy a Szovjetunió a szövetségesünk. Meg vagyok győződve, hogy szovjet vezetőktől, a szovjet néptől mi sem áll távolabb, mint egy háború gondolata, természetesen azonban el kel utasítamiok egy német hadsereg felállításának gondolatát, jól ismerve a hitlerista katonák háborús gaztetteit.

Louis Vallon, a párizsi körzet volt gaulleista. most pártonkívüU képviselője, a következőket mondotta:

— A szovjet kormány legújabb jegyzéke címünkre szóló figyelmeztetés. amelynek lehetőségével korábban sokan talán nem akartak komolyan számolni. (MTI)

Olvasd, tanulmányozd

PÁRTÉPfTÉS-r!

Wild meglátogatja Laetitia Snap kisasz- szonyt. A szép ifjú teremtés leírása, valamint Wild úr udvarlásának sikertelensége.

reggel, mikor hősünk felébredt, az jutott eszébe, hogy meglátogathatná Tishy Snap kisasszonyt, e nagy- érdem ű és nagylelkű hölgyet. Úgy gondolta, a hölgy igen szívesen fogadna valami ajándékot szerelmesétől • nagyrabe- csülése jeléül. Ezért egye-* nesen egv iátékkereske- désbe ment. ott egy finomművű burnótszelen- cét vásárolt s ezzel együtt kereste fel kedvesét. A legbűbéiosabb neglizsé- ben találta. Szépséges haja hanyagul borult homlokára: félig fehér volt a púdertől!. félig eredeti színében tündökölt. álla alatt csinos, mindössze talán csak néhány hét óta hordott dupla szalag volt megtűzve, orcáin annak a művészetnek ragyogtak némi nyomai, amellyel a hölgyek a természetet korrigálják: testét lenge öltözet takarta.

Fűzőt vagy halcsontos derekat nem hordott, úgyhogy kebleinek korlátlan szabadságukban állt szépséges gömbjeiket felfedniük mégpedig egészen lent. övének magasságában . i; Egy gyűrött muszliinkendő takarta csak be őket s csaknem el is rejtette szem elől. kivéve néhány helyet, ahol esv-eev ióindulatú lyuk lehetővé tette, hoev q csupasz kebel kikandi- kálion Köntöse fehéresszínű batiszt volt rajta, körülbelül egv tucatnyi

FIELDING ;

> Qöiialhati 1/üíld izerelme

kicsiny ezüstös folt egymástól nagy távolságra oly művésziesen beleszőve. hogy olybá tűntek, mintha véletlenül csöppentek volna odia. Ez alól, ha feli,libbent, keskeny gyönyörű aranycsipkével alul körbeszegett sárga alsószoknya kandikált ki (,a csipke most már majdnem teljesen kirojtosodott).

Ez alatt egy másik, halcsonttal merevített szoknya tűnt elő: köznapi nyelven abroncs os szoknyának hívják az ilyet: legalább is hat hüvelyk- nyáre lógott ki a másik alól. s alatta újabb olyan színezetű alsóruha vált láthatóvá, amilyenre Ovidius gondol, midőn így énekel:

Qui color albus erat, nunc est contrarius albo. (Ami fehér volt. az most a fehérrel ellentétes *—* latinul.)

JL

C hölgy ezenkívül selyembe burkolt és csipkével díszített csinos két lábacskát engedett láttatni: jobb bokái ár a egv darab tetszetős kék sza’ag volt kötve, a balra, mbit méltatlanabbra, sárga selyemdarab. s ez mintha említett alsószoknyáiából lett volna kihasítva. Ilyen volt az a báiló teremtés, akit Wild úr felkeresett.

Először azzal a hidegséggel fogadta a férfit, amelyet a szigorú erénvű hölgyek, dicséretes, de néha kellemetlen tartózkodásból. szerelmesükkel

szemben tanúsítani szoktak. Miután Wild elővette a burnótszelencét. a hölgy először udvariasan, de valóban gyöngéden, visszautasította: másodszori kémlelésre azonban mégis elfogadta. Hamarosan behozatta a tea-asztalkát. s e két fiatal szerelmes társalkodói kezdett. Ha csak néminemű pontossággal is le tudnánk jegyezni szavaikat, azt bizonnyal igen épületesnek és szórakoztatónak találná az olvasó. Legyen elég annyi, hogy e szép if jú teremtés elmés- sége, valamint szépsége olyannyira lángra gyújtotta Wild szenvedélyét (amely ugyan tisztes, de ugyanakkor gáttal anul

heves volt), hogy hősünket Laetitia kényes szűziessége szemszögéből túlontúl is sértő szabadosságokra ragadtatta.

z igazat megvallva, 'a hölgy sokkal inkább saját erejének, semmint szerelmese tisztelet- teljes hódolatának, avagy késedelmeskedésének köszönhette. hogy megőrizhette erényét: Wild valóban oly sürgető volt udvarlásában. hogyha nem tett Volna annyi, esküvel megszentelt házassági ígéretet. aligha lennénk igazolva abban » megállapításunkban. hogv hősünk szenvedélye tisztes volt, Oly mértékben ragaszkodott ő az illendőséghez, hogy soha sem erőszakoskodott egv fiatal hölggyel sem. anélkül, hogy a legkomolyabb formában ne

tett volna házassági ígéreteket.

Ez. mint mondta, a .jó- modor adója, hogy igazán csak puszta könnyelműség és brutalitás az. ha valaki elmulasztja. A szépséges Laetitia akár e szeszélyességből, akár talán vallásosságból (a hölgy kifinomultan vallásos érzésű volt), de süket maradt Wild összes ígéretére s szerencsére ellen tudott állni a férfi erő szakoskodásának. Noha nem tanulta még meg azt a művészetet, hogyan kell a kezet iól ökölfbeszcrí- tahi. m természet semmiesetre sem hagyta őt védtelenül: fegyvereit uiiai végén hordta, s oly bá- latraméltó ügyességgel forgatta, hogy Wild úr ábrázatán néhány kisebb folton hamarosan forró vér serkent ki s telt orcái hasonlatossá váltak ahhoz a testrészhez, melyet a kisfiúnak tilt a szemérem másutt megmutatni. mint csakis az iskolában. minekutána valamely erőskezű pedagógus tehetségét azon gyakoI ild tehát visszavonult a viadaltól, és a győzelmes Laetitia illő diadaiérzettel és nemes- lelkűséggel kiáltott fel:

— A fene a feiedbe. ha így akarod kimutatni, hogy szeretsz. Mai1 megnézheted magadat, mit káosz tüllem.

Azután erényeiről kezdett beszélni, mire Wild rámo-dult. ho-ev menten a

nnkeJba s ezzel szerelme, seink r'1‘TT‘áU,',V *'<róxrt'nác:f(yi

(Ppsz’et Fielding: A néh^I najrv Jonathan Wild úr él^^rténete című Vönwéhfil. A fent Tífizft’t fe^eretnAjc a szerkesztőség adott címet.)

N. IV. Satalint Lenin-renddel tüntették ki

Moszkva (TASZSZ). A Szovjet-»

unió Legfelső Tanácsának Elnöksége N. N. Satalint. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát 50. születés- napi a alkalmából, a Párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül Lenin-renddel tűn tette ki. (MTI)

A szociáldemokrata Zinnt Hessen tartomány miniszterelnökévé választották

Berlin (MTI.) Hessen új tartománygyűlése pénteken délelőtt megtartott ülésén újra a szociáldemokrata August Zinnt választották meg tartományi miniszterelnökké.

Hessen új tartományi miniszter- elnöke a Német Szódáidén okrata Párton kívül az áttelepültek pártjára támaszkodik. (MTI.)

Az Egyesült Államok nem szán- dékozik tekintettel lenni a nyugat-európai országokra az atomfegyver alkalmazása kérdésében

New-York (TASZSZ.) Amint Hightowemek. az ..AP“ tudósítójának jelentéséből kitűnik Eisenhower elnök egv sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok az atomfegyver alkalmazásában látja saiát stratégiáiénak legfőbb eszközét. Eisenhower közölte — írja a tudósító —. hogy ezt a kérdést nem kell megtárgyalni a szövetséges országokkal. Azt mondotta. hogy az amerikai kormány a szövetségesek álláspontját az atomfegyver alkalmazásának csupán néhány területén vitatna meg. (MTI)

Franciaországban egy anya világrahozta 24. gyermekét

Az „AFP“ jelenti: A Deux-Sev- res-megyei Epannes-ben Devand asszony világrahozta 24-ik gyermekét. Az apa negyvenhét éves. az anya negyvennégy éves. A házaspárnak 22 élő gyermeke van, akik közül a legidősebb 26 éves. — A Devand-familia jelenleg Francia- ország legnépesebb családja. (MTI.)