Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-02 / 284. szám

1954 december 2. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 (Járási ianáesiaggá oálaszf&tfák A Cukorgyár tószegi munkásai között Hédi Jenőt, a jászapáti gimnázium tanárát, aki már 12 éve tanít az iskolában november 28-án, a tanácRvátasztás napján, járási tanács­taggá választották. — Képünkön: Rédl Jenő tanítványéi között egyik órán. A Pályafenntartási Főnökség biztosítja a vonalok zavartalan téli közlekedését [ A SZOLNOK! [ pályafenntartási Főnökséget nem érte váratlanul a korán beköszöntő tél- Időben meg­tették a kellő intézkedéseiket. A főnökség műszaki csoportja érte­kezletein beszélt a hiányosságokról és intézkedett a hófúvás-veszélyes pályarészek megvédéséről. Miben is áll felkészültségünk? Első és legfontosabb teendőink a pálya forgalombiztos állapotának óvása. Szerszámok, szerszámnye­lek, lapát, csákány, csákánynyél, vesszőseprű, ami a h’ó eltakarítá­sához szükséges, készenlétben van. Már most gondoltunk arra, hogy a felfagyások komoly nehézséget okozhatnak. Éppen ezért a váltókat víztelenítjük, víznyelő aknákat lé­tesítünk szivárgókkal. A hp által veszélyeztetett szakaszokra már kiszállítottuk a hóvédműveket is. Megszerveztük a figyelő őrszolgá­latot, melynek feladata nagyobb havazások esetén a veszélyes pá­lyarészek figyelése. * Azokat a tennivalókat, melye­ket a zord időjárás esetén el kell végeznünk, a pályamester elvtárs, oktatás formájában ismertette va­lamennyi pályadolgozóval. A fel­sorolt előkészületekre azért is szük­ség volt már a tél beállta előtt, mert a multévi rendkívüli' havazás erős próbára tette a főnökség va­lamennyi dolgozóját. A felkészü­lés tavaly nem volt teljesmérvű. | A teli zord | időjárásra számít­va, dolgozóinkról is gondoskod­tunk. A felépítmény munkásai megkapták a meleg vattanadrégot és kabátot, valamint a viharkabá­tot is. A hideg idő beálltával nap­jában kétszer forró citromos teát is kapnak. Rendikívüli havazás esetén melegítő ételekről is gon­doskodunk. Éjszakai munkáiknál a háromszori étkezést az Utasellátó szolgálja ki- Az elmondottakon kí­vül melegítő helyiség is várja a dolgozóikat, ahol a fárasztó szolgá­lat után kellemes felüdülésre, pi­henésre találnak. | Az elöké^züLeteket|J mint ahogy a fentemlítettakből lehet is látni, megtettük. Dolgozóinkon és nem utolsó sorban az irányító szervek jó munkáján is múlik, hogy ho­gyan hajtsa végre a rájuk háruló feladatokat. Duba Ferenc . műszaki tanácsos. JXűztiink a keltje mindenkinek. A dolgozók bizalmá­ból abban a kitünte- tésber. részesültem, hogy küldöttként vet­tem részt a Hazafias Népfront I, országos kongresszusán. Innen hazatérve beszámoltam dolgozótársaimnak ar­ról, amit ott láttam, hallottam, tapasztal­tam. A 76-os választói kör­zetemben egyenként minden egyes családdal beszélgetést folytattam. Tíz éve folytatok tár­sadalmi munkát, de so-, ha könnyebb, kelleme­sebb és népszerűbb fel­adatom nem volt, mint most a kongresszusról elhangzottakról, Nagy Imre miniszterelnök beszédéről beszámolni. Hogy milyen hatás­sal volt a kongresszus megyénk dolgozóira, azt legjobban az egyik dolgozó parasztember felszólalása jellemzi, aki sok mai gyakorlati megfigyelés, időszerű bírálat mellett kifogá­solta pld. azt, hogy nem eleget ball a pa­rasztság Hunyadi Já­nosról, s javasolta, hogy ezentúl a Haza­fias Népfront rendezze meg bensőségesebben, kiterjedtebben nemze­ti ünnepeinket, pld.: március 15-ét, vagy ok­tóber 8-át. A nép kérésének mi­lyen egyszerű, de mélyről jövő megnyi­latkozása volt ez. Mi­lyen nagy kívánságot, de egyben bizalmat is fejezett ki ez a felszó­lalás a Hazafias Nép­front iránt, Az a tapasztalatom, hogy megváltozott, kü­lönösen a kongresszus óta a dolgozók maga­tartása, hangulata. Mennyire átérzik, hogy nagy nemzeti összefo­gás van kialakulóban egész hazánkban. De el is mondtam tanáestagjelölti látoga­tásaim során, rendes napi munkám után, esténként a barátok­nak, az ismerősöknek, a szomszédoknak, a körzetem választóinak, közvetlen szavakkal, hogy mindenki megért­se: köztünk a helye mindenkinek, aki sze­reti szép és egyre szé­pülő városunkat és egyre szépülő orszá­gunkat. Elmondtam csendes esti beszélge­tések keretében azt, hogy ez a kongresszus valóban nem a puffogó frázisoknak, dagályos szóáradatoknak a kon­gresszusa volt, hanem az őszinte hangnak, a szíves szónak és a nagy elhatározó cselekede­teknek a kongresszusa. TORNYOS VILMOS, a szolnoki 76. körzet tanácstagja Történelmi tanulmánykötet készül hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára Magyarország felszabadulásának tizedik évfordulójára a Miagyar Tu­dományos Akadémia Történelem­tudományi Intézete tanulmány- kötetet jelentet meg. A kötetben hazánk felszabadulásának történe­tét és az azt követő tízéves ország- építő munka eredményeit írják meg a szerzők. A szerkesztésiben neves történészeken kívül a ma­gyar kulturális étet egyéb terüle­teinek kiváló képviselői is részt vesznék; kultúrpciitikusok, írók stb. A tanulmánykötethez Révai Jó­zsef Kossuth-díjas, a Magyar Tör­ténelmi Társulat díszelmöke ír elő­szót. A felszabadulás történetét Nemes Dezső Kossuth-díjas írja meg, Gerőné, Fazekas Erzsébet egyetemi tanár hazánk felszabadu­lásának egyes kérdéseivel foglalko­zik. Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus ,,Az ideiglenes nemzet- gyűlés“, Révész Imire akadémikus >,Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány megalakulása“ címmel ír tanulmányt. Darvas Jó­zsef népművelési miniszter a kul­turális forradalom.! kérdéseivel fog­lalkozik, Mód Aladár a TTIT fő­titkára „Magyarország a szocialista nemzetté válás útján’’ címmel ír tanulmányt. (MTI.) Felhívjuk Szolnok váró* c* a megye lakosságának figyelmét, hogy a Saolnokmegye i NÉPLAP KIADÓHIVATALA november 29-éveI a Kossuth Lajos-u. 19. sz. alól AZ IRODAHÁZBA KÖLTÖZÖTT (tsz, 3 alté) Kérjük, hogy hirdetéseket alap részére áj címünkre küldjék. Jó meleg párás levegő terjeng a szitasor környékén. Talán túl­zottan nyirkos is ez a környék s apró víztócsákat kell kerülgetni a méternyi magas emelvényen, míg megleljük a kristály szitások cso­portját. * lappén együtt vannak. A vas­•*-* korlát elé tett hosszú pádon ül négy vagy öt félmeztelenre vet­kőzött munkás. Nem is lehet más­képp bírni ezt a nyirkos meleget csöpögős környezetet. Kálmán Bá­lint a brigádvezető van a legszé­lén, vókonyarcú, ritkásbajszú em­ber. Bőrén még csillog az izzadság, hisz egyet-kettőt se szusszantott azóta, hogy felegyenesedett a hen­geralakú cenfcrifugál-szitától. 0 tartja össze ezt a kis csopor­tét, a „tószegi szitásokat.“ Maga mar a huszonkettedik kampányt dolgozza át a cukorgyárban s még gyerek-számiba m.ent 22 évvel ez­előtt, mikor először ismerkedett meg ezzel a nehéz, szép munká­val, A hosszú gyakorlatot, a mester­ségbeli tudást meg is becsülik benne társai. 0 maga csendes, ke­vés beszédű ember, most is Kiss Kíinvt viszi a szót. Ó bátorszavú talpraesett fiatalembernek látszik. — Az a baj itt, hogy a főzőbői nem-’ adnak elég anyagot nekünk. 100—ISO mázsa hiányzik ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a napi nor­mát. Pedig meg tudnánk ám csi­nálni könnyen. De ha nincs, nem csináljuk. Csak gyűlik az állásidő, ácsongunk, szédelgőnk. — Azt hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy lemaradt a gyár. Va­lahogy úgy van megszervezve itt a munka, meg a verseny, hogy a jó ervdméinyek utáni hajszában néha egy-egy műszakot károsodás ér. Hogy több cukrot ki tudjanak adni, leszorítják a 60—65 vagonos „úszócukrot“ (a gyártás folyama­tában lévő anyag) s a váltóműszak hiálba igyekszik aztán. — Pedig itt már pénzről is van szó. Ha ma ki tudjuk adni kris­tálynál a kilenc vagonnal, így meg lesz a 40 forint. így kellene ennek lenni minden nap. % jYJ a úgy számolunk —* veszi át a szót a bri'gádvezstő, — hogy meg tesz a nyolc és fél vagon, a 7.85 század normával szemben. Meg lesz rajta a pénz is. — Hát most a napokban javul is valahogy — egyezik bele Kiss. Ahogy beszélgetünk, egy-egy em­ber ugrik fel hirtelen a békés ül- dö'gélésbcB. Most Kálmán Bálint hagyott magunkra. A szitához lép, elzárja a gőzt, felnyitja a henger­fedő lapot. A szita még mindig eszeveszett forgással járja a maga útját, falát azonban 15—20 centi vastagon már hófehér kristály- cukor borítja. Hosszúnyelű kaparóval nyúl bele s feketerja a vastagon ülepedett csillogó kristályokat, közben mé­lyen hajlik a berendezés fölé. Me­leg, forró pára csapódik arcába a mélyből. Végül gyón győző homlok­kal egyenesedik fel, bogy új főzetet eresszen. — Négy perc alatt 160—170 kiló főzetet dolgozunk fel ebben — ma­gyarázza. 77 gv másik gép fedele is csapó­dik. Ezen Kálmán Imire, egy töprengő tekintetű, barna ember dolgozik. Egy merőedény vizet lo­csol a hengerbe. — Ezzel a vízzel nagyon óvato­san kell bánni — mondja. •— Csak ránéz az ember az anyagra és tudja, mennyi kell bele. Ha sokat öntünk rá. nekünk könnyebb, gyor­sabban végzünk, ha annyit, ameny- nyit kall, kisebb tesz a cukor ön­költsége. Egymásután indulnak be a sziták I s a kis csoport néhány percre újra I együtt ül. ' — Hát ez is régóta problémánk nekünk elvtárs —* mondja valaki, hogy minden reggel biciklin kell bejönnünk Tószegről. Van olyan is, aki gyalog kutyagol, ha defektet kap. Pedig a Cukorgyár fele tó­szegi, — egy autóbuszjáratot iga­zán adhatnának. Hiába szóltunk az ÜB-nek, igazgatónak, semmit sem segít. — Hát a tanácstagok nem pró­báltak egyezkedni a MÁVAUT-tal — szóltak-e nekik erről az ügy­ről? % H amarjában nem is tudják, kik az üzemben a tanácstagok. (Tószegen szavaztak.) Később egy­re emlékeznek, Besze Pálra, az üzemi orvosra, meg Nyári elvtársra talán. —• Hát az idén már nem érde­mes bolygatni, de a jövő kam­pányra azt várjuk tőlük, segítse­nek majd az üzem vezetőségének ezt a problémát is megoldani, mert ez nagyon fájó pont minden tó­szeginek. — A munka meg menni fog — mondja búcsúzóul a brigádvezető — csak a répaosztály adja a levet bőven, hegy haladni tudjunk. Bár problémák vannak még, lel­kesen folyik a munka a Cukor­gyárban. November 20-ig répafel­dolgozásnál 0.4 százalékos lemara­dásba került a gyár, ami körülbe­lül 50 vagon répának felel meg. Kedden már három vagon cuk­rot pótoltak lemaradásukból. 4.5 százalékkal túlteljesítették a répa- feldolgozási tervet, míg a cukor- gyártási tervet 11.5 százalékkal szárnyalták túl. % ^ cukorgyár*-'1' dolgozói tudják, hogy a megválasztott tanács­tagok csak akkor végezhetik ered ményesen megbízatásukat, ha az üzemekben a többtermeléssel, a tervek teljesítésével megteremtik alapját a fokozódó szükségletek ki- elégítésénak. JSe csupán rajtunk múljon a tervek teljesítése Üzemünk dolgozói — a sorozatos akadályok elle­nére is — mindent megtettek a vállalásuk teljesítése érdekében, hogy előrevigyék a tanácsválasztások ügyét. Elmondhatjuk, megálltuk helyünket ebben a versenyszakaszban is. A Járműjavító dolgozói megígérték, hogy 556.121 forint értékű muftiját végeznek el terven felül. — Idáig több mint 13 százalékkal szárnyaltuk túl ezt a fogadalmat. Ezek a tények azt bizoyítják, hogy igen lelkesen halad a munka üzemiünkben s minden dolgozó munkájával rászolgált az elismerésre. Brigádom bcsülefes, jóakarata emberekből áll s mi sem maradtunk hátul vállalásunk teljesítésében, — megálltuk helyünket. Ezt mutatja az is, hogy három hónapon keresztül egyetlen hőníutás sem volt, amiért mi lettünk volna a felelősek. De még jobban tudnánk dolgozni akkor az ön­költségek csökkentése érdekében, ha felsőbb vezető­ségünk is megadná ehhez a lehetőséget. Nem lehet végleges állapot az, hogy csupán rajtunk, egyedül a munkásek áldozatkészségén, fizikai erején múljon a tervek teljesítése. A valóság az, — ha üzemünk helyi problémáit — az arra hivatott szervek megoldanák, a nehézsé­geket nagyrészben ki tudnánk küszöbölni. Például az ötnyclcados csavarházat kezdetleges présgéppel ké­szítik s a hozzávaló csavar készítése is 6—8 munka- folyamaton megy keresztül, míg elkészül. A szege­csek készítése is igen körülményes és sokkalta költ­ségesebb, mintha ezeket az apró részeket az arra hi­vatott gyáriban állítanák elő. így azonban az önköltség növekszik s emellett nekünk, dolgozóknak is nehezebb a helyzetünk, mert tervünket célravezetőbb, egészségesebb munkával akarjuk teljesíteni, mint így. Mindezeket a hiányos­ságokat meg kell és meg is lehet szüntetni, mert csak így tudjuk egyakarabtal hazánkat építeni, a jó­létet biztosítaná. Csömör János, brigádvezető, Szolnok, Járműjavító. Hogyan folyik a begyűjtés Pusztamonostoron? Pusztamonostoron a dolgozó pa­rasztok zöme becsületbeli dolognak tartja beadási kötelezettségének rendezését. A november 20-i érté­kelés számai is azt tükrözik, hogy nem akarnak hátul kullogni a be­gyűjtési tervek teljesítésével. A kapásnövények betakarításával egyidőben szállították be az állam­nak járó terményt. Kukoricából 824 mázsa volt az előirányzatuk, s ezt túlteljesítve, 828 mázsa kukoricát adtak át a begyűjtő szerveknek. Burgonyából 102, hüvelyesekből 10j és napraforgóból 94 százalékra tel­jesítették a községi tervet. Az ál­lat és állati termékekből, a tej ki­vételével, még nem érték el a 100 százalékot. Sertésből novembe- 20-án mindössze 51 százaléknál tar­tottak. Van tehát tennivaló a be­gyűjtési terv maradéktalan teljesí­téséig, A tanács vezetői segítséget nyúj­tottak a begyűjtési megbízottnak az eredmények továbbfokozásához. A közelmúltban több, mint 40 kis' gyűlést tartottak. Ezeken nemcsak a tanácsválasztás feladatairól, ha­nem a begyűjtésről is szó esett. No­vember 25-én béke-begyüjtésl na­pot szerveztek, melyet jóelőre tu­datosítottak a dolgozó parasztok­kal. Az eredmény nem is maradt el. A December 21 tsz 13, az egyéni­leg dolgozó parasztok pedig 10 hí­zó átadásával vitték előbbre a terv teljesítését. André Antal 12 holdas gazda is ezen a napon teljesítette hízóbeadását. Nagy M. Sándor pén zért vásárolta meg a sertést, hogy eleget tehessen kötelezettségének. Sokan vannak a községben olyan gazdák, mit Tóth Sándor, Beszteri Pál, Pozsár József, Magyar Vendel, Farkas József és sorolhatnánk to vább, akik példamutatóan élenjár­nak a munkák elvégzésében és be­adásuk teljesítésében. A begyűjtésben elért eredménye­ket nem rejtették véka alá a köz­ség vezetői. Nem hunytak szemet a hiányosságok felett sem. A hátra­lékosokkal rendszeresen foglalkoz­nak. A felvilágosító munkába be­vonták a MEZÖKER dolgozóit, a tejátvevőt, a tojás- és baromfifel­vásárlót, akik szinte naponként be­szélnek a dolgozó parasztokkal. Munkájuk végzése közben is lehe­tőségük van arra, hogy a hátralé­kosok figyelmét felhívják tartozá­sok kiegyenlítésére. Bazsó János és Pozsár István, MEZÖKER dol­gozói igen nagy segítséget adtak a burgonya begyűjtéséhez. A felvilágosító szó nyomán már többen társultak a hízóbeadásra. Litkei István, Szécsényi Sándor, Petruskov József és Kecskés Fe­renc is társulás útján tett eleget kötelezettségének. A szankciók al­kalmazását sem mulasztják el. Nem tűrik meg, hogy kupeckedő, spekuláns emberek kijátsszák a begyűjtési törvényt. —• 12 esetben helyszínen számoltatták el a hát­ralékos termelőket. Folyó Imre 320 liter tejjel volt adósa államunknak. Többszöri el­beszélgetés, figyelmeztetés ellené- re sem rendezte tartozását. A le­hetősége pedig meg lett volna erre, hisz 2 tehenet fejt. A helyszíni el­számoltatás során tartozásának ki-* egyenlítésére egyik tehenét igény­bevették. Az a kevés hátralékos, aki nem érzi kötelességének rendezni ál- lamiiránti tartozását, a község be­csületes dolgozó parasztjai ellen vét. A tanács iránt érzett bizal­muknak azzal is kifejezést adtak a pusztamonostori gazdák, hogy egyöntetűen adták szavazatukat Horváth Sándor tanácselnökre, s olyan dolgozó parasztokat válasz­tottak a tanácsba, mint Tóth Sán­dor és Beszteri Pál, akik tudják, mi a kötelesség. A szájéit Előre in-ben kizárták a hanyagai dolgozókat A szövetkezeti mozgalom megerőtfséh ez tartozik a hanyagok, a dologtalanok felelősségrevonása. A szajoll Előre tsz-ben az Idén még elég gyenge volt a munkafegyelem. Jónéhányan nem vették ki részüket a közös munkából és meg­károsították a szorgalmas tagokat ts. A hanyagok miatt a becsületes emberek most nem részesülhetnek olyan jövedelemben, mint amennyire számítottak. Pár nappal ezelőtt a tsz munkaszerep, becsületes tagjai közgyűlést hívtak össze. Elhatározták, hogy felelősségrevon ják a hanyagul de gozókat. Elsőnek Rá- kási Pál ügyét vitatták meg. Rákási Pál alapszabály ellenére igásállatokat tar­tott, máshová járt dolgozni. A neki kiosztott fő dterületet azonban nem művelte meg. Balogh Sándor. Gál János és még jónéhányan hasonló módon gátolták az Előre tsz fejlődését. A becsületes tagok határozatot hoztak, amely szerint a ha­nyagokat kizárják maguk közül. A közgyűlés határozata értemében, Rákási Pált, Gál Jánost, Balogh Sándort, Körmendi Jánost és Szabó Imrét eltávolították a szö­vetkezetből. Azóta nem sok Idő telt el, mégis sok változás történt. Mindenki Jobb krdvvel, nagyobb szorgalommal dolgozik. Végzik a trágyahordást, a hónapok óta elhanya­golt kutat egy nap alatt rendbehozták, gondosan takarmányozzák a jószágot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom