Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-12 / 293. szám

• • • __ A dolgozó parasztok második otthona: A GAZDAKOR Jó bor, ió egészség A Földműves Népkör célját és programmj át most formálják a törökszentmiklósi gaz­dák. Elhatározták, hogy a közeljövőben egy-egy őket érintő kérdés megvitatására előadót hívnak majd meg. Arról is tárgya Inak, hogy itt a Földműves Népkörben egymással ismertetik majd a különböző rendeleteket. — Megkérték a Szolnokmegyei Néplap szerkesztőségét is, hogy tartson náluk olvasó-ankétot. Vidámak itt az emberek. Néha bizony előkerülnek a boros kancsók is és jókedvű koccintgatásokkal telik az idő. Nemcsak igével él az cm-kt>r gy héttel ezelőtt bankettet tartottak. Va- készülődésből mindenki kivette részét. A a már előkészített bográcsok körül. Há- A tapasztalt férfiszakácsok pedig aprítot- jászfelsőszentgyörgyl gazdák társas- r á j a. Csütörtökön találkozunk Nagy Imre, a cserkeszőlői gazdakör elnöke (balról) és Tálas Károly körgazda mos­tanában gyakran találkoznak. Megbeszélik a nemrég alakult gazdakör célját, pro- grammját. A környékbeli gazdák hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnap jönnek össze. A gazdakör két vezetője azt szeret né, ha minél kellemesebben telnének ilyen­kor az esték. Kisújszálláson megalakul a „Nemzeti kör" J7~ isújszálláson, a Sztálin-útan, a katolikus templom mellett egy ódon, régi épület áll. Valamikor 1869-bsm építették. Hosszú ideig a „Nemzeti kaszinó“ nevet viselte. Sok éven át jártak ide hosszú téli estéken, vasárnapokon megvitatni az ország, világ dolgát. Sok harc, emlék fűzi ehhez a helyhez az egykori Deák Ferenc-út, a Bittner- falu és környéke dolgos népét. Két háború viharát élte át ez a „ka­szinó.“ Ezen a ködös, decemberi szombat estén egymás után gyülekeznek a dolgozó parasztok, kisiparosok, tsz- tagok, értelmiségiek, hogy birto­kukba vegyék a helyiséget. — A nagyterem még az elmúlt idők nyomát viseli. Nerr.' régen még a Sallai tsz gabonaraktára volt. Egyik sarkában még most is ott áll elhagyatottan egy keltetőgép. Mindez azonban nem zavarja a jelenlévőket. Az arcokon a biza­kodás jele, a szemekben öröm. Nagy figyelemmel kísérik Borók Imrének, a n épfront-bizottság el­nökének szavait, aki többek között arra emlékezteti a hallgatóságot, hogy „ennek a helyiségnek régi hagyományai vannak.“ Az 1930— 40-es években itt tárgyalták a vá­ros dolgozói a nehéz idők esemé­nyeit. Tanultak, szórakoztak itt a dolgozó parasztok, kisiparosok, ér­telmiségiek. A háború zivatara ezt a munikát egyidőre megakasztotta. A Hazafias Népfront nagyszerű gondolata most újra életre hívja ezeket az olvasóköröket. Az emlékeztető után egymásután szólal fel Vitális Pál, Gulyás Ist­ván, Bállá Sándor köztiszteletben álló dolgozó paraszt. Felszólalt Makra István is, a városi párt­végrehajtóbizottság munkatársa. — Valamennyien azt mondják el, mennyire örülnek új otthonuknak, amelyet „Nemzeti Körönnek nevez­tek el. A rövid kis emlékeztetőt komoly munka váltja fel. Megválasztják korelnöknek Bállá Andrást, aki a vezetőség-választást vezeti le. ő tesz javaslatot a „kandidáló“ bi­zottságra, amely rövid idő múlva megteszi jelölését a Nemzeti Kör vezetőségének tagjaira. „Elnöknek Vitális Pált javasoljuk .. .“ Viharos tan®, éljenzés és tovább hangzanak a nevek. Alelnöknek: B. Szabó Kál­mánt, körgazdának: Szabó Sándort, pénztárosnak: Palágyl Illést vá­lasztják meg. Minden egyes név után éljenzés, taps és olvassák to­vább. Jegyzőnek B. Fodor Kál­mánt. a mezőgazdasági osztá1,r a°- rcnómusát javasolják. — Végül nagy lelkesedés közepette dísz- elnökül dr. Borók Imrét választják. Amikor a gyűlés az esti órákban vógetér, még sokan ott maradnak, csoportokba verődve beszélgetnek. Az újonnan megválasztott vezető­ség összeül, a legfontosabb tenni­valókról határoznak. A határozatot kövesse a minden­napi tett. Dolgozzon úgy a vezető­ség, hogy a Nemzeti Kör a kör­nyék lakóinak második otthonává váljon és elősegítse a Hazafias Népfront célkitűzéseinek megvaló­sítását. S. Tóth István. Jó gazda, népszerű vezető A pusztamonostori gazdakör is a dol­gozó parasztok ja­vaslatára alakult meg, s Tóth Sán­dor 7 holdas köz­tiszteletben álló gazdálkodót vá­lasztották elnök­helyettesüknek. Tóth Sándor, a fa­lu egyik legjobb gazdája. Beadá­sát, adóját minden­ből kiegyenlítette. Földjei gondozot­tak, szépen terem­nek. Jószágainak is párját kell ke­resni. Olyan em­ber, aki éppen a gazdakör elnökhe­lyettesének való. rßozöki ^/Hiháty a kőtelki olvasókör elnöke A kőtelki dolgozó parasztok decem­ber 5-én tartották a több mint 50 esztendős múlttal rendelkező gazda­kör újjáavatását. A régi hagyomá­nyokhoz méltóan a helyi kulturális és szórakozási igények kielégítését a Ha­zafias Népfront se­gítségével a gazda­kör is segíti. A gazdakör elnöke Bozóki Mihály 14 holdas középpa- raszt lett. CSAPÓ JÁNOST VÁLASZTOTTÁK A szolnoki gazdák Csapó János kö­zépparasztot vá­lasztották elnökük­nek. Ügyes, kezde­ményező ember, aki sok termelési tapasztalattal ren­delkezik s nem fu­karkodik a jóta­náccsal. A vezetése alatt álló szolnoki gazdakör minden bizonnyal betölti majd a hivatását BIRKAPAPRIKÁS A birkapapriikásmak messzire érezni az illatát, s aki valamire­való jásznak érzi magát, a he­tedik határból is elmegy a szag után, hogy az ínycsiklandó pör­költet megízlelje s aztán alapo­san jól lakjon belőle. Így került ide Betyár is. Már' messziről gyorsította lép­teit, hogy minél hamarabb szá­jába vehesse a finom falatokat. A gyomrát már jóelőre elkészí­tette. Az alap megfelelő volt. A kisüsti valósággal bizsergette belső részeit. A gazdakör előtt már álltak emberek. Némelyek kugliztak, mások politizáltak, egyesek meg körülállták a hús- főzőt és kóstolgattak. Járt a ka­nál szájról-szájra. Hiába, fehérnép nem ért eh­hez. Ilyen birkapapriká.st csak férfiak tudnak főzni!... No meg Kovács Balázs bácsinak párját se igen lehet találni a húsfőzésben. A lakodalmak idején versenyez­nek érte, mert nagyon kapós. Az biztos, hogy ami belevaló, azt beleadja. Nem mindegy, hogyan készül el a legfinomabb eledel! Miikor a hagyma már szép vi­lágosbarnára sült a sercegő zsír­ban, lódítja belé a halványpiros húsdarabokat. Majd víz helyett borral locsolja meg jó alaposan. Nem szabad sajnálni tőle. Aztán a csöves-paprika adja meg az igazi ízét. Szinte szétomlik az ember szájában a finom, puha birkahús. Már félig megfőtt a hús, mire Betyár ideért. — Jut-e még nekem? — kér­dezte, miközben kezetfogott a kóstolókkal. — Talán egy kevés még ma­rad számodra is, — mondták néhányan. — Úgy látjuk, hogy jó orrod van. Szag után jössz te is, mint a kutya. Nevettek, aztán kezébe nyom­tak egy kanalat, kóstoljon hát! Azonban nem ment olyan könnyen, mint ahogy gondolta. Egy hete csináltatott új fogsort. Amolyan ki és berakósat. Nem­csak beszélni nem tudott miatta rendesen, de ha inni akart, ak­kor ki kellett vennie, mert se rágni, se ízlelni nem tudott tőé. Megpróbált már vele enni, de vagy az étel. vaav a fogsor for­dult ki a szájából. Most is meg­fogta és kiemelte, mielőtt a pap­rikást megízlelte volna. A töb­biek nevettek. — No hiszen, sokat ér a gyö­nyörű fogsorod, ha csak dísz­nek tartod! — mondták nevetve. — Hiszen a lányokat sem1 tudod már akkor vele roegharapni! Lassan még nevet is változtat­ható!! Azért hívták ugyanis Betyár­nak, mert fiatalabb korában ala­posan megnézte a menyecskéket. Különben áldott jó ember. Sze­reti mindenki. A valódi nevét már elfelejtették. Még a gyere­kek is így szólítják. Nem ha­ragszik érte. — Hát ami azt illeti, ha ezt a rágós húst el tudom rágni, akkor máshol se féltsetek! — és hun­cutul mosolygott. így évődtek egészen a vacsora kezdéséig. Már mindenki elfoglalta he­lyét az asztaloknál. Néhány asz- szony szorgoskodott a terítésben Végül hozták a finom illatot pá­rolgó birkapapri'kást. Az emberek szájában összefutott a nyál, A be­széd megszűnt, érdeklődésük most az ételre irányult. Ebben a pillanatban ijedten kiáltott fel Betyár. — Hol a fogam? Ki akarta venni a szájából, hogy hozzákezdjen az evéshez, de a fog nem volt a szájában. Mindenki ránézett. A paprikás párolgóit, illata betöltötte a gazdakört. — Hová tetted? ... Nem: olyan régen még mutogattad!... Nézd meg jobban! — mondották az emberek. Az ételhez nem nyúlt senki. Mindenki gondolta, de senki se merte kimondani, hogy hátha beleejtette a pörköltbe, mikor a bogrács mellett kóstol­gatott. Ki tudja? ... Hová tehette? .. . Betyár azonban nerr.' tudta, bármennyire gondolkozott. Vé­gigtapogatta zsebit, de sehol sem találta. — Hátha a tűz mellett ej­tette el? Kimenteik vagy tízen keresni. A tűz környékét, sőt még az ud­vart is felkutatták, azonban a fogsornak nyoma veszett. Oda­bent senki sem evett. Várták az eredményt. A birkapaprikásnak az a rossz tulajdonsága van. hogy a főné faggyú hamar kihűl. Ép­pen ezért sokan nem tányérból eszik, hanerr.' egyenesen a tálból. Néhányan nem tudtak ellen­állni a csábításnak és hozzá­kezdtek az evéshez. Húshoz azon­ban még nem nyúltak, csak a faggyút mártegatták kenyérrel. Betyár maga is megunta a hiábavaló keresgélést, elővette a cigarettatárcáját, amolyan ütött-kopott dóznlt, hogy rágyújt­son. Szeme örömmel telt rr.eg, és hangosan felkiáltott: — Megvan a fogam! A k°resgé!ök felsóhajtottalk. — Végre!. . . Mért nem gyúj­tottál rá hamarabb! ... Mehetünk vacsorázni!... Igenám, csakhogy a pörköltet vissza kellett önteni a bográcsba, hogy uj'ból megmelegedjen. Egy negyed óra múlva ismét tálaltok. Betyárnak azonban nem engedték kivenni a fogsorát. Bi­zony, ki is hűlt a pörköH hamar. A faggyú nemcsak a tányérjára fagyott rá, hanem az új fog­sorára is. Nem győzte a száj­padlásáról kapargat.ni. — Végül mégis elszánta magát. Óvatosan, hogy senki m°g ne lássa, ki­emelte a szájából, rr.égegyszef megnézte és egv ó’^tten pilla­natban az asztal alá haj in tett» a csontot rég""éió kutya elé. Kunräth S and on 7 * A jászfelsőszentgyörgyi gazdakör tagjai e csorára birkapaprikás volt. A délutáni nagy lányok és az asszonyok is ott segédkeztek mozták a krumplit, készítették a hagymát, ták a húst. Kedves szép ünnepség volt a v a c s o i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom