Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-10 / 291. szám

1934 december 10. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Építővá!5a!at öt gépállomást készít ©1 határidő e!őft Vállalatunk ebben az évben ko­moly, megtisztelő feladatot kapott, amikor azzal bízták meg, hogy a megye területén öt gépállomás épít­kezését kezdje meg és ezeket — a niezőgazdaságfejlesztési Programm határozatainak megfelelően — még ez év december 31-ig adja át ren­deltetésének. Kétségtelen szokatlan, nehéz fel­adatot jelentett számunkra a gépál­lomásokon építendő létesítmények kivitelezése. Egyrészt azért, mert el­szoktunk már a mezőgazdasági munkáktól, ■ a kényelmesebb és könnyebben megszervezhető lakó­épületek és középitmények kivite­lezésével foglalkoztunk. A nehézségeket azonban sikerült áthidalnunk — s ma már ott tar­tunk, hogy határidő előtt tudjuk át­adni gépállomásainkat rendelteté­süknek. Nagy szerepe van ebben vállalatunk pártszervezetének és üzemi bizottságának, rhelyek a munkaverseny szervezésével, jó ne­velőmunkával mozgósították a dol­gozókat. Így a szolnoki gépállomáson — mely 1 kombájnszínnel. 1 műhely­épülettel, 4 ikerlakással és 1 köz­ponti irodaépülettel gazdagítja nagyüzemi mezőgazdaságunkat — négy ikerlakást már e hó másodi- káig átadtunk rendeltetésének. Szekeres László építésvezető mérnök és Hegedűs István művezető jól irányí­tották itt a munkát és a dolgozók no­vember 7-e tiszteletére tett vá,látásait. Dicséret illeti ezen a munkahelyen Ger­mán József segédmunkásbr gádját is, Ennek tagjai nemcsak földmunkái, ha­nem esetenként szakmunkás feladatot is végeztek 173 százalékos átlagtelje­sítménnyel. Bede Béla kőmüvesörigádja 152 százalékos átlaggal dolgozott. E hó 6-án átadtuk a kunmártnm gépállomást is, ahol jó példával járt elől Kelemen János, építésvezető, Sípos János anléger. A munkahely motorja volt Majzik Kálmán kőmű­vesbrigádja. E helyen a két iker­lakáson, a pihenőépületen kívül a többi épületrészek is átadásra ke­rülnek. A tószegi gápállomásépítkezésen jól szervezte _meg a munkát Kosa Lajos építésvezető és Zablánszki István építésvezető. A munkahely legjobbja Kocsis István kőműves­brigádja volt. A .munkafegyelem­mel sem volt itt különösebb baj, csupán az építőiparba most bevont női építőmunkások nem tudtak még beleilleszkedni pv építőipart viszonyokba. A törökszentmiklósi gépállomás- építkezésen Madarász György épí­tésvezető szervezi a munkát. E hó 9-én négy ikerlakást, egy irodaápü- 'etet már átadtak rendeltetésének. Tűri Mihályék és Takács Jánosék jő munkával, 170 százalék körüli teljesít­ményű kkkel járultak hozzá az épü etek határidüelőtti e készítésének munká­jához. A fegyvernek) gépállomás elké­szült munkái szintén csütörtökön. 9-én kerültek átadásra. Ez a mun­kahely még az utolsó hónapban is le volt maradva a munkával a többi építkezések mögött. Hibás volt ebben a munka közvetlen ve­zetője, Pápai Miklós építésvezető, aki nem nagy gondot fordított munkájára s maga a vállalat ve­zetősége se ellenőrizte, instruálta kellően. Bár volt a munkahelyen ciyan kiváló szakmunkáscsoport mint Gál István és brigádja, a nagy feladatot azonban a meglévő munkáslétszámmal nem sikerűit elvégezni. Pusztai András átképzős- cktató ?z irányítása alatt álló Fapp Béla kőműves átképzős, brigáddal a fegyvernek! gépállomásépítők ser gítségére sietett. Elvállalták, hogy kimennek Szolnokról Fogvvernekre. Igérelüket valóra is vál­tották és itt, a szó nok nál sokka! mostohább körülmények közölt is 130 százalékos át.agteljesítniényt értek e!. összegezve az eddigi munka ta­pasztalatait, megállapíthatjuk, azok a brigádjaink is, melyek nem értek el csúcseredményeket becsületesen, derekasan helytálltak és hozzájá­rultak ahhoz, hogy az öt gépállo­mást a tervezett december 31-1 ha­táridő előtt hetekkel, napokkal át­adhattuk és átadhatjuk rendelteté­sének. A vállalat vezetősége ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik resztvettek a gépállomások építésében és kívánja, hogy újabb sikereket, úíabb győzelmeket érje­nek el további munkájukban, az új szakasz politikai célkitűzéseinek megvalósításában. TARJÁNI JÓZSEF igazgató TÁVIRAT ORSZÁGOS BßKETANÄCS ELNÖKSÉGE EUDAPEST. A szolnoki Cukorgyár és a gyár Célgazdaságának dolgozói decem­ber 7-én tartott röpgyűléseken til­takoztak a német militarizmus feltámasztása ellen. Kifejezést ad­tak annak, hogy a béke további fenntartása érdekében magukévá teszik pártunk és kormányunk po­litikáját. Helyeslik a moszkvai ér­tekezlet deklarációját és követelik az európai államok közös értekez­letének megtartását. Szolnoki Cukorgyár és Célgaydaság dolgozói. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE SZOLNOK. Mi, a bánhalmai Állami Gazda­ság dolgozói tiltakozunk Nyugat- Németország felfegyverzése ellen. A második világháborúban megis­mertük a náci fasizmus összes szörnyűségeit és borzalmait. Mi, a mezőgazdaság dolgozói is békét akarunk. Nyugodt munkás életet, hogy még szebbé, boldo­gabbá tegyük gyönyörű hazánkat. A boldogabb jövőre gondolva szí­vünkből köszöntjük a moszkvai deklarációt. A Bánhalmai AHami Gazdaság dolgozói. A KÖNNYŰIPARI CIKKEK MOW Í« «V Német függönyök és szőnyegek ANNA A FÉRJE NYAK AN Színes, szovjet filnsvínjáték, Csehov, a nagy orosz író eibessétése nyomán Anno elszegényedett polgári család gyermeke. Édesanyja korán elhunyt. Az apa, Pjotr Lecntyevics, gimnáziumi tanár, a szépírás és helyesírás mestere. Az egyébként becsületes, de gyengeakaratú ember az utóbbi időben ivásnak adta magát és a kis család hamarosan nvo- mouba kerül. Anna ekkor még csak 13 éves, neki kell gondoskodni két kisebb fiútestvéréről is. Az adósságok szaporodnak és a család teljes pusztulásával fenyegetnek. Egy alkalommal a végrehajtó már bútoraikat is lefoglalja. Anna látja szomorú helyzetüket, de képtelenek segíteni. Apja és testvérsj iránti sajnálatból végre is enged egy idős asszony rábeszélés sének és elhatározza, hogy érdekháziisságot köt. A vőlegény, Modeszt Alekszejevics, öreg, csúf, keUcrmstlen — de jómódú ember — egyáltalán nem a fiatal, derűs, vidám lányhoz való. Anna a kényszerítő körülmények következtében mégis hozzámegy. Az esküvő igen szomorú. Az idegenek ‘nem értik, hogyan me­hetett ez a fiatal, elragadó teremtés ennyire visszataszító, idős em­berhez. Az esküvő után az ifjú pár kocsira ül és egy kolostor felé tart. Az álszent, karrierista férj ezzel hangsúlyozni kívánja, hogy há­zasságában a legfontosabb a vallás és az erkölcs. Anna élete szomorú és sivár. Irtózik kellemetlen férjétől, egyet­len közös gondolatuk sincs. A férfit csak a kitüntetések érdeklik. Emellett kiderül, hogy rendkívül zsugori is, feleségének egy fillért sem ad, így a fiatal ásszony áldozata hiábavaló, családion képtelen segí­teni. Emiatt nagyon sokat szenved. Egy alkalommal meghívót kapnak a főherceg báljára. A férj ez­úttal nem sajnál 100 rubelt adni feleségének, hogy megfelelő báli ru­hát csináltasson. Amikor belépnek a ragyogóan feldíszített terembe minden szem Anna félé fordul, szépsége lenyűgözi a jelenlevőket. Nagy sikert arat, minden férfi vele kíván táncolni, őfensége is meg­érkezik a bálra, azonnal felfigyel Annára, akit udvarlásával tüntet ki. Másnap az. asszony szobája megtelik virágokkal. Egymás után érkeznek a hódolók. Modeszt Alekszejevics nem örül a látogatóknak, kényszeredetten mosolyog. Arca csak akkor derül fel, amikor őfen­sége is megjelenik — hatalmas csokor virággal — majd engedélyt kér, hogy már. alkalommal is tiszteletét tehesse. Anna életében döntő fordulat következett be. Az eddigi unalmas napokat színes, változatos, könnyed szórakozások váltják fel. Jófor­mán egy perc szabadideje sincs, bálokon, színielőadásokon, ’sétako- csizásokon és más szórakozásokban vesz részt, hódolói bőségesen gon­doskodnak mulattatásáról. Nyomorgó családjával már nem törődik. Férjétől már egyáltalában nem fél. Gúnyos megjegyzésekkel illeti őt, serra küldi a szám'ákat, amelyeket a tehetetlen vén zsugori — látva Anna hatalmát — kénytelen kifizetni, őfensége azért az ostoba férj­ről sem feledkezett meg és sajátkezűleg nyújtja át neki az Anna- rend második fokozatát. Anna ugyanakkor Artinowa! együtt szánkózik. Jókedvű, vidáman szórakozik kitartó udvarlójával. Családjáról már teljesen megfeledke­zett, nem is sejti, hogy a végrehajtó ugyanekkor viszi el apj.a lakásá­ból az utolsó bútordarabokat. * Amikor a szobában egyetlen bútordarab sincs többé, Fjo.tr Le- ontyevics és a két kisfiú az utcára jönnek. Elekor egy szán suhan el mellettük, amelyben egy idegen, délceg férfi és Anna ül. Az apa .a szán után szalad, hangosan kiabálja lánya nevét... Ámde Anna nem hall és nem lát semmit, a szán eltűnik a havas úton... Játssza a szolnoki Vörös Csillag mozgó, december 9-től 12-lg. A PARTOKTATÁS HÍREI ŐSSZEL, télen az ősember barlanglakó lehetett, a modern pedig szotoába'búvó. — Egyelőre ugyan enyhe az idő, de azért nemsokára elmondhatjuk: „Hol a boldogság mostanában? Barátsá­gos meleg szobában.“ Ez az igaz­ság valószínű néhány napon be­lül beköszönt, akkorra jósolta ugyanis a távprognózis a hideg- hullámot. Az ember több időt tölt a szo­bában, ebből következik, hogy szeretné lakóhelyét szépnek, ott­honosnak találni. A lakás egyik dísze a szőnyeg, a függöny. Mind­kettőiből igein nagy választék várja a vásárlókat. A szolnoki méteráruboltban először a meny- nyezetig érő szőnyegekre lesz az ember figyelmes. Az igazi elra­gadtatás azonban akkor követ­kezik, amikor kibontják a színes gyapjúgöngyöleget, A Német De­mokratikus Köztársaság szőnyeg­ipara hírességeit küldte a magyar piacra. Óriási — egész szobát bebo­rító bordó, dohányszín, arany vö­rös motívumok tűnnek elő. A hataltrias szőnyegalkotások 2—3 ezer forintba, kerülnek. A kisebb pénzű ember is vehet szőnyeg-'t. Ágyelők, összekötők is érkeztek 2—300 forintos áron. Akinek ez sem jó — drága, — van spárga­futó is megfelelő. Erős. tartós, strapabíró. A legvásottabb gye­rek is éveket ugrándozhat rajta. Ez?k másfélméter hosszúak kö- rfilbélül, 100—150 forintért meg­vásárolhatók. % A 33-AS boltban próbaképpen függönyanyagot kértem. Nemi véletlenül. Arra az eddigi ta­pasztalat után rájöttem, hogy igen keresett cikk. Valószínű, itt sem sok akad belőle. Tévedtem. Volt klöpli, csipkP, térítőnek, függönynek egyaránt alkalmas, szép. S a színes és fehér ágy­neművászon, damasztholmi, terítő és ki tudja, milyen fehéráru alól pillanatok alatt előkerül a leg­újabb német importcikk: a bor- dflrös tüllfüggöny — méterben. Egy pillanatra menyasszonyi fá­tyolnak nézem — nem láttam még ehhez hasonlót ablakon — az új mindig meglepetést jelent az embernek. An íg ott a sely­mestapintású anyaggal ismerked­tem, három asszony is megállt a pult mellett, s mire az első levágatta a szükséges mennyisé­get, a másik kettő azt számol­gatta, hogy mennyi kell a kék­szárnyú ablakra ebből a „leg­újabb divatból.“ & az állami Áruházban olyan solle a vásárló és olyan nagy a zsibengás, mintha mond­juk holnapután karácsony lenne. Nem lehet szót érteni. A ma­gasra tornyozott textilfelüljáró alatt izgatott hangon párbeszédek zajlanak. Most nem a szomszéd­asszony véleménye, magánélete van napirenden. A főkérdés, ki mit vegyen, hogy valóban szép-e a tropikál ruha, elől há­rom gombbal, vagy vegyen az ember anyagot és — var­rasson januárra új ruhát. (Előbb ugyanis sehol sem készül el ruha, de mégcsak blúz sem.)­A férfiak különösen elegánsak lesznek karácsonyra, ha a divat­cikkek ilyen -mértékben fogynak tovább. A legtöbb háziasszony puha sálat vásárol a férjének, drapp vagy barna színben 84 fo­rintért, s ha jól jött ki a kony- hapénziből, egy pár ugyanolyan színű kesztyű is kerül hozzá, szimplakötésű 58, duplakötésű pedig 98 forintért. A?t mondják, minden nő diplomata is egyben, s így a karácsonyi ajándékot már karácsony előtt hordhatják a megajándékozott férjek. így megvan az a biztos remény, hogy a figyelmesség karácsonyra az asszony számára ajándék formá­jában visszatérül. Mindenki jól jár, s az Állami Áruház dolgo­zói sem panaszkodhatnak. Ter­veket száz százalékon felül fog­ják teljesíteni. % A JÖ PULLOVER jól öltöztet — ez a téli divat ábc-je. Aki saját szemével szeret a tényekről meggyőződni — nézze meg a 39-es Divatáru bolt kirakatát és árukészletét. Elegáns, újvonalú kötött kuli-kabátokat talál, olyan szépeiket, ho-gy a Váci-utcában sincs párja. Az új holmi a bolt elárusítóit is lázba hozta. Szíve­sen beszélnek az új fazonokról, s külön kérni sem kell, máris leszedik a polcról a pullovermin- tákat. A síma, hasszított, mély, hosz- szú kivágással, zsebbel ellátott kábátok szürke, élénkpiros és csau színben kaphatók. Van olyan bordás kötésű kabátka, melyre nem lehet nercet mon­dani. A középtermetű nőkre 380 forintos „illik“ ebből a műfajból, a gondos elárusítók ezt is megje­gyezték. Az egyelőre néhány da­rabból álló kollekció máris el­nyerte a büszke „boltunk ked- vence‘‘ nevet. Ahogyan a nők ízlését ismerjük, nemsokára a vásárlók kedvence lesz. A . megyei párt-végreh ajtóbizott­ság oktatási alosztálya közli az ön­álló tanulásban résztvevő elvtársak­kal, hogy a filozófia I. évfolyamán, a politikai gazdaságtan I. és II. év­folyamán tanuló elvtársak részére a konferenciát 1954 december 18-án d. e. 10 órakor tartjuji. A konferenciák anyaga a követ­kező: A politikai gazdaságtan I. évfo­lyama: „Áru és pénz”. — konfe­renciavezető: Dcncső István és dr. A politikai gazdaságtan II. évfo­lyama: „A társadalmi összlőke újra­termelése és forgalma1“. — Konfe­renciavezető: Fodor Mihály. . A filozófia I. évfolyama: „A mar­xista dialektikus módszer a termé­szeti és a társadalmi jelenségek egyetemes összefüggéséről és köl­csönös feltételezettségéről”. — Kon­ferenciavezető: dr. Réti Ferenc. A politikai gazdaságtan I. és II. évfolyama a Pártoktatás Házában. A filozófia I. évfolyama a megyei pártbizottság 6. számú szobájában. Száz János. XVll. Prohor, a bádogosok királya J belépéstől szá- mított két hónap múlva következett a má­sodik teendő: a kapcsoíal felvétele a tömegekkel Prohor Falics egyenkénl behívatta az embereket megtiltotta, hogy az elő­szobában sorbaálljanak hogy ott sokat dohányoz­zanak és plakát figyelmez­tette a várakozókat, hogy halkan beszéljenek, ne­hogy zavarják a munkát. Ezután megkezdte a foga­dást. Mindenkinek nagy­jából ugyanazokat a kér­déseket tette fel. Valahogy ig y: — Neve? — Mehov. — Kora? — Negyvenkilenc. — Hogy? — Igenis úgy. — Derék fiú! Jól fe­lelsz ... Aztán ... lopsz? — Ugyan, hová gondol, Prohor Falics! Nekem fel­nőtt gyermekeim vannak, maga pedig ... ilyesmit.., Nálunk nincs is mit lop­ni: ha ellopok egy bögrét, mit csinálhatok vele? — Először is, én nem vagyok neked Prohor Fa­lics, hanem Szamovarov elvtárs. Másodszor, ne szí- nészkedj: ismerlek benne- téket: mind tolvajok vagytok! Tönkre tettétek a szövetkezetét, kutyafajzat, de most... Hallottak már ilyet! Mehov tiltakozva hát­rált az ajtóhoz, karját széttárta. *— No, jól fogsz viszo­nyulni a munkához? •— Hogy viszonyuljak? Adjon anyagot, akkor dol­gozunk. Mert már két hó­napja nincs munkánk, ne­kem pedig családom van... Ez alatt a két hónap alatt a szokottnak a felét sem kerestem. * Estefelé Prohor Falics elfáradt, megizzadt. Elte­rült karosszékében, unott hangon tette fel a kérdé­seket és már arra gondolt, hogy ,a jövő hét csütörtök­jére kellene halasztani a tömegekkel való ismerke­dés folytatását, de akkor betoppant Vaszja, a moz­gékony, keskenyképű, hun­cutszemű lakatos és kije­lentette: — Én vagyok az utolsó. — Neved? — Firkás! — vágta ki Vaszia, hofgy csak úgy ren­gett belé a fal bádogbur­kolata. — Firkás! No, öcsém, neked is jó neved van! — Korod? — Tizenhét. — Nézze meg az ember, milyen fiatal Te persze nem lopsz. — Lopok, Szamovarov elvtárs. — Hogy mondtad? He- he-he! Fiatalos önkritika! Derék legény! — Lopok, mondom! — Vaszja ezt úgy rikoltotta, mint egy fiatal kakas. — Mit lopsz? — Bádogot lopok és réz­lemezt. — Füllentesz te, csibész, fogy füllentesz! Látszik, csak úgy rázkódott a hangtalan nevetéstől. — Mi nevetnivaló van ezen? Mi? Azt kérdem, mi? (A falon át behallat­szott a visszafojtott, de mégis hangos nevetés.) Ki zavarja ott a munkát? — kiáltott ki Frohor Palics, aztán Vászjához fordult: — Mit gondolsz, ki vagyok én? Felelj! — Ott — nevetett Vasz­ja — ott fel van írva! ,— és az ajtóra mutatott. E szavak után, a falon túl, topogás hallatszott és az emberek egymás he- gyén-hátán, • hahotázva tó­dultak ki az utcára. Mint a puskagolyó, úgy repült ki Vaszja is. Prohor Palics pedig helyére tette a mos­dótálat és izzadtan, izga­tottan, de mégis lassan ki­lépett az ajtón. Végigné­zett a falon, szemével majd felnyársalta az írno­kot, de nem látott semmit. Aztán megfordult, arccal a dolgozószoba ajtaja felé, hogy vissz^menjen és.. . meglátta! Nehéz lenne szavakban kifejezni Fro­hor Palics érzéseit: mély megrázkódtatás volt ez, a lába ujjától á feje búb­jáig. Talpa egyszerre visz­ketni kezdett és az orra erélyesen követelte, hogy kifújják. Kétszer ki is fújta, pihenés nélkül. Az új táb’án pedig ezt ol­vasta: ,.A szövetkezet el­nöke Szamovarov elvtárs“*, s ott díszelgett alatta az alcím: „a bádogosok ki- rálva”. (Trojepolszkij most megjelent hasonló című kisregényéből vet­tük a fenti részletet.) hogy a jég hátán is meg­élsz. És kivel lopsz? — Magával, Szamovarov elvtárs! — Vaszja ugyan­olyan hangosan és abban a modorban válaszolt, ahogy elkezdte. — Mi-cso-da? — Pro­hor Falics felállt. — Magával együtt lo­pok — ismételte Vaszja és leült, ' amivel a legna- gyobbfokú udvariatlansá­got követte el. — Ki ho­zott ide a raktárból száz bádoglemezt? Én, Firkás. Kinek hoztam? Magának, Szamovarovnak. A rézle­mezt ki hozta? Én. Ki­nek? Magának. Hová könyvelték el a bádogot? A bögrékre. Hol vannak a bögrék? Nincsenek. A ne­gyedévi tervet húsz száza­lékra teljesítettük, az évi tervnek már fuccs! Prohor Falics leült. Az­tán felállt. Még egyszer leült. Aztán megint felállt. — Hogy mersz, te tak- nyos... engem!.. -—Le­kapott a polcról egy mos­dótálat és akkorát vágóit vele az asztalra, hogy az egész dolgozószoba fülsi­ketítőén visszhangzott. — Mi majd megmutatjuk, hogyan kell két negyedévi tervet két hónap alatt tel­jesíteni! Ez olyan biztos, mint, hogy kétszer kettő négy! Rövid a te eszed ehhez! Azt gondolom, hogy..i Itt Vaszjából kirobbant a hahota, aztán szájába gyömöszölte sapkáját és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom