Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-09 / 290. szám

I SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1934 december 9m A. GAZDASÁGOS FŰTÉSRŐL BÁNYÁSZAINK nap mint nap hősi harcot folytatnak az „ipar ke­nyeréért“ a szénért. Ugyanekkor ötéves tervünk alkotásai, új üze­mek, ipari központok épülnek. A legeldugottabb kis faluban is ki- gyúl a villanyfény, rádió, mozi, ta­nít, szórakoztat. A széntermeléssel szemben támasztott követelmények folyton növekszenek, indokolt te­hát a másik oldalon a legmesz- szebbre menő takarékosság. — Az üzemek részéről meg is nyilvánul a törekvés, hogy ennek eleget te­gyenek, de legkevésbbé sem állít­hatjuk ugyanezt a másik nagyfo­gyasztóról, a háztartásokról. Elöljáróban néhány szó a fűtés általános szempontjairól: minde­nekelőtt elégséges és egészséges legyen; biztosítsa a helyiség lehe­tőleg egyenletes hőmérsékletét. A berendezés kis helyet foglaljon el és tüzelőanyagkihasználása a leg­gazdaságosabb legyen. Végül a fű­tésnek veszélytelennek kell len­nie. Mindeme követelményeknek leginkább a központi fűtés felel meg. de mi itt kizárólag a széntü­zelésű kályhafűtéssel fogunk fog­lalkozni. A FŰTÉST akkor mondhatjuk elégségesnek, ha lakószobákban, irodákban átlagosan 18—20 fok C-t biztosít, mellékhelyiségekben pedig 15 fok C-t. A mérést másfél méter magasságban végezzük. Ennél ala­csonyabban kisebb, feljebb pedig nagyobb a helyiség hőmérséklete. Gazdaságos a fűtés akkor, ha a fűtőberendezésben (kályhában) a tüzelőanyag minél tökéletesebben ég el és a füstgázok melegét még a helyiségen belül ki tudjuk hasz­nálni. További gazdaságossági sza­bály, hogy a fűtést állandóan hasz­nált helyiségekben minél rövidebb' ideig szüneteltessük. Kísérlet iga­zolta, hogy a fűtés 10 órai szüne­teltetés után (20 fok kezdő szoba- hőmérséklet és mínusz 20 fok kül­ső hőmérsékletnél) az újrafelfűtés körülbelül 8 százalékkal több tü­zelőt fogyasztott, mint amibe a fo­lyamatos tüzelés került volna. So­hasem lesz azonban a fűtésünk gazdaságos, ha fűtőberendezésünk nagysága nem felel meg a köve­telményeknek. Itt követjük el a legtöbb és legsúlyosabb hibát azzal, hogy rendszerint a szükségesnél kisebb kályhát állítunk be. Tény, hogy így a beszerzésnél valamit megtakarítunk, de ezzel szemben áll többféle súlyos hátrány és több­letkiadás. — Egyik ilyen hátrány a túlfűtés, ami legelsősorban is tü­zelőanyagpazarlás, nemkevésbbé pedig egészségtelen, mert a leve­gőben lebegő szerves por a kályha felületén megoörkölődik és a jól is­mert kellemetlen szárazságérzetét okozza a torok és orr nyálkahár­tyáiban. A KÁLYHÁKAT két főcsoport­ra, vaskályhákra és cserépkályhák­ra oszthatjuk. A vaskályha gyor­san fűthető fel, de éppoly gyorsan ki is hűl, a cserépkályha lassan melegszik fel, de jó hötartó és így egyenletesebb, kellemesebb fűtést biztosít. A két kályhatípus kompo­zíciója a modern kandalló, mely egyesíti a vaskályha gyors alkal- mazákodását a cserépkályha jobb hőtartó képességével. A vaskályha leggazdaságosabb típusa a töltő vagy folytonégő kály­ha, amelynél szintén beszélhetünk bizonyosfokú hőtárolósról. A me­legfelhalmozás itt magában a tü­zelőanyagban van, mely a hozzá­vezetett levegő szabályozása mel­lett a hőszükségletnek megfele­lően lassan ég le. A folytonégő kályhák egyik típusa az ú. n. „ír” kályha. Ez a típus jól bevált különböző fajtájú és alakú (darabos szén, bri­kett és iszap) szenek elégetéséhez. Készül szegletes alakban is, jól összeillő öntöttvas lapokból, kívül lemezköpennyel ellátva. A kályha belső falát samottbélés védi. Idő­közönkénti óvatos letisztítása igen fontos, mert a rásülő salak az egyéb hátrányok mellett csökkenti a hőátadó felületet, amit azután a kályha túlfűtésével szoktak ellen­súlyozni. Az „eredmény“ a foko­zott tüzelőanyag fogyasztásán felül a samottbélés rohamos tönkreté­tele. Üzemét illetőleg megemlítjük, hogy begyújtás után a kályhát a töltőtér körülbelül háromnegyed magasságáig töltjük fel a tüzelő­anyaggal. A tüzelőajtó mögé állórostélyt, vagy egy ömtöttvaslapot alkalmaz­nak, amely utóbbin a tüzelőajtón át belépő ú. n. pótlevegő felmeleg­szik. Az égéshez szükséges levegő nagyobb része pedig a hamutéraj- tól elhelyezett szabályozónyíláson, majd a rostélyon keresztül érkezik az égéstérbe. A kettős levegőáram­lás teszi lehetővé a különféle fajta és alakú szenek elégetését, közöt­tük alacsonyabb fűtőértékűeket is. Az égés szabályozását a tüzelő- és hamuajtón lévő szabályzónyílások segítségével eszközöljük, alkalmaz­kodva a tüzelő minőségéhez és a huzat erősségéhez. A FÜSTGÁZOK a kályhára épí­tett csonkon keresztül lépnek a füstcsőbe. A csonkba szerelik a huzatszabályzót, mely zárt helyze­tében is a csőkeresztmetszet két­harmadrészét fedheti csak. Megfelelően erős huzat esetén indokolt ú. n. hőfckozó vagy több- elágazású füstcsatorna alkalmazá­sa. Utóbbi megoldást láthatjuk a modem kandallóknál, A füstgázok melegéinek jó ki­használása a cserépkályháknál va­lósul meg. Itt a tüzelőtér magas kiképzése lehetővé teszi a füstgá­zok és a levegő bensőséges keveré­sét a tüzelőanyagréteg felett. A füstgázok többmenetű (terelőlapok­kal ellátott) csatornán át ömölve, meleg®! nagyrészét a kályhafalak- nak adják le. Cserépkályháiknál fokozottabb mértékben kell arra ügyelnünk, hogy a töltő- és hamu­tér ajtókat zárva tartsuk, miihelyt a tüzelőanyag átízzott, különben a belépő hideg levegő a felraktáro­zott meleg egy részét a kéménybe kiviszi. A régebbi cserépkályhák főként fafűtésre készültek. Átala­kításuk felültöltős kályhákká — aránylag kevés kiadással jár, ezzel szemben széntüzelésre is alkalmas­sá válnak. EMLÍTETTÜK, hogy a gazdasá­gos fűtés alapja a helyes méretű kályha kiválasztása. Az előállító gyárak ugyan minden esetben megadják az egyes típusú kályhák teljesítményét, mégis lakáscsere, vagy használt kályha vételkor ma­gunknak is el kell tudni dönteni, hogy a nagyság megfelel-e vagy sem* Új könyvek a mezőgazdasági könyvvásárokon Régóla várt zsebkönyv jelent meg az Országos Mezőgazdasági Könyvvásárra: A gépállomás dolgozóinak zsebkönvve. mely sok olyan adatot közöl, amelyre a gépállomások dolgozói­nak napi munkájuk közben állan­dóan szükségük van, különböző át­számítási táblázatokat, műszaki normákat, a gépállomási dolgozók bérezését, premizálását, stb. Sok hasznos gyakorlati útmutatás is található a könyvben a talajmű­velési, a vetési, a növényápolási és betakarítási munkákra, az üzem- anyagellátás megszervezésére, to­vábbá a traktorok és munkagépek karbantartására. Nagy haszonnal forgathatják a könyvet a termelő- szövetkezetek tagjai, valamint az egyéni gazdálkodók is, mert meg­találják benne a gépállomások és termelőszövetkezetek közötti szer­ződéskötés módját, valamint az egyes gépi munkák díjtételeit. Állattenyésztésünk fejlődésének döntő feltétele takarmánybázisunk növelése, ennek pedig jelentős té­nyezője, hogy megfelelő időben és módon gyűjtsük be, készítsük és tároljuk a szénát, m * Bedők József: Szénakészités című könyve ezekre a kérdések­re ad útmutatást. A szénakészítés­re alkalmas növények, valamint a szénarontó növények leírását is közli. A függelékben a silózást is­merteti, Megíe’ent a Mezőgazdasági Zsebkönyv Az első kiadás megjelenése után egy-két hét alatt elfogyott. A me­zőgazdasági szakemberek azóta is állandóan keresik és kérik az új kiadást, mely most átdolgozott és bővített formában jelenik meg. Az általános rósz kiegészítései mellett lényegesen bővült a növényter­melési, kertészeti és növényvédel­mi rész. Az állattenyésztés vona­lán a leglényegesebb bővítést a ta- karmánytermelés adatainak beik­tatása és a legfontosabb állategész­ségügyi tudnivalók jelentik. — MosmÉíi EGY FÁÉRT — AZ EGÉSZ ERDŐT C jodor Szeliversztovicsot meg- * választották a városi szov­jet elnökévé. Hivatalbalépése első napján megjelent nála az épü­let gondnoka és udvariasan meg­kérdezte: — Engedje meg, Fjodor SzeJi- versztovics, hogy megkérdezzem: megfelel önnek ez a dolgozó- szoba? Vagy óhajt valami vál­toztatást? — Köszönöm' szépen — vála­szolta az elnök, — minden rend­ben van. Csak kissé állott a le­vegő. Nehezen nyílik a szellőz­tető. — Kérem, kérem ,. ■ Amikor másnap reggel belé­pett szobájába, váratlan látvány fogadta: az egész ablakkeretet kiemelték a helyéről, bontják a falat. A felelősségrevont gond­nok udvariasan mentegetőzött: — Csak eleget akartunk tenni kívánságának.. * hiszen azt tet­szett mondani, hogy itt, ,, szó­val... állott a levegő. A következő napok egyikén hi­vatalosan meglátogatta a városi mosódét. Végigjárta az első te­temtől az utolsó szobácskáig, vé­gül kijelentette: — Szép a mosódánk, csak a vezető bizonytalan kissé a dol­gában Másnap már a legkülönfélébb személyiségek kezdték mondo­gatni és írni, hogy a mosoda cso­dálatos, nagyszerű, lenyűgöző, a vezető azonban lehetetlen, visz- szataszító, ellenszenves és tehe­tetlen. Fjodor Szeliversztovics igazsá­gos ember volt, megharagudott. Meghívta magához ezeket a sze­mélyiségeket, megrótta őket. Az egyik meghívott —• valameny- nylük közül a legszolgálatké­szebb — megkérdezte erre: — Nem kívánja esetleg, hogy olyan formában tolmácsoljuk a nézetét, hogy a mosoda vissza­taszító és a vezető csodálatos? Az elnök csak legyintett, mit lehet erre válaszolni? KJéhány nappal később egy ' mj parkot látogatott meg. Minden tetszett neki, de legjob­ban a virágágyak ragadták meg. Eszébe jutott gyermekkora, a mama kiskertje, a sok nefelejts, szegfű, árvácska és rezeda. Be­szélgetés közben erről is mondott egypár szót a park gondnoká­nak, —■ Igaz, hogy a rezeda nem különösen szép virág, de milyen illata van! Ügy veszem észre, hogy erről a virágról valahogy megfeledkeztek az utóbbi időben. Néhány nap múlva, egy csen­des estén kinyitotta az ablakot — rezedaillat szállt a levegőben. Délelőtt az irodában — rezeda­illat. Elindult meglátogatni a vá­rosi óvodát, a színházat — bár­merre ment, mindenütt rezeda, A falon nagy plakát hirdetett egy előadást: AZ ELFELEJTETT VIRÁG (a rezeda élete és tevékenysége) Az előadás 8 órakor kezdődik. A színházban szintén nagy gondban voltak. Vaszja — a sze­Szatíra repe szerint — virágcsokrot hoz Klavgyijának. Amikor átnyújtja, Klavgyija felhúzza az orrát: „Nem.1 szeretem a rezedát.“ így játszották mindig a színpadon. Ezen az estén azonban magához hivatta az igazgató Vaszját és Klavgyiját, s a „nem szere- tem“-et ,.ímádom“-ra változ­tatta. Egyidelg tűrte az elnök, tűrte, de végül igazán megharagudott. Valamennyi rezedást magához rendelte s igen határozottan fel­kérte őket, hogy azonnal hagy­ják abba ezt a históriát. így hát abbahagyták — de a maguk rr.ódján. A parkból ki­irtották az összes rezedát, a szín­padon Klavgyija a „nem szere­tem“ helyett ezt mondta: „Utá­lom.“ A meghirdetett előadás cí­mét így változtatták rr.eg: „A jo­gosan elfelejtett virág.“ pjodor Szeliversztovics elszo- ' moiodott. Mit tegyen? El­ment az öntöde öreg mesteréhez, akitől annakidején a szakmát ta­nulta és elpanaszolta a dolgot. — Ezt ismerjük — bólogatott az apó. — Űj életet élünk már, de még mindig akadnak ilyen eir.bsrek... Hanem azért ne ló­gasd az orrod! Ha kiadsz egy rendelkezést, légy résen s figyeld: a kiadott feladatot oldják-e meg, vagy pedig nagy szolgálatkészsé­gükben átesnek a ló másik ol­dalára? De semmit se halassz másnapra! Már akkor csapj le rájuk, amikor még csak készül­nek, hogv az egész erdőt kiirt­sák egy darab fáért! Virágzó helyiiparértl Rendelkesések keressüusében vegyesipari javítóvállalataink Az új Jcormányprogramm meghir­detése óta ides-tova másfél év telt már el s Valinak vagy rosszakara­túnak kellene lennünk ahhoz, hogy ne lássuk a komoly törekvést, — amely a lakosság életszínvonalá­nak emelésére irányul. Tiszteletre­méltó államigazgatási szerveinknek az a törekvése, hogy a lakosságot közszükségleti cikkekkel, ipari szol­gáltatásokkal és javításokkal bő­vebben és választékosabban lássák el. Igaz ez csak kis területe az új szakasz feladatainak, de az egysze­rű dolgozókat anyagilag nagyon érinti s ezért cseppet sem lebecsü­lendő. Indokolt és szükségszerű kormányunk­nak az az Intézkedése, liogy a ktsz-ek és a helyiipari vállalatok fokozzák a lakosság szükségleteit kielégítő mun­kájukat. Igen méltányos rende kezés az is, hogy a meglévő és piacra ke­rülő árualap felhasználását elsősorban a lakosság részére igyekeznek bizto­sítani. Ezt úgy érik el, hogy aa állami vállalatok és közületek bizonyos anyagokat és alkatrészeket sem a nagykereskedelmi, sem a kiskeres­kedelmi vállalatoktól nem vásárol­hatnak. Kétségtelen, így önmagukban nézve a fenti rendszabályok helye­sek. Egy hibájuk azonban, hogy fi­gyelmen kívül hagyják mostmár egyes termelő, illetve javítóvállala- tok szervezeti felépítését, üzemme­netét. Hadd elemezzem e helyen, mi­lyen hatással vannak ezek a ren­delkezések egy helyiipari vállalat­ra: pontosabban a mi üzemünkre. Vállalatunk „profiljába" tartozik a város és a község lakosságának iparcikkekkel való ellátása, ipari szolgáltatások és javítások végzése mind a lakosság, mind az itteni közületek részére. Üzemünknek szabad kapacitása van havi 2000 füstcső és ugyan­annyi könyékcső gyártására. Az előállításukra kiutalt feketelemez azonban egy hét alatt elfogy, ha a vállalat valóban kályhacsöveket gyárt belőle, s nem marad a dolgo­zók behozott kályháinak, edényei­nek foltozására semmi sem. A Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vál­lalat és a Szolnokvidéki Kiskeres­kedelmi Vállalat rendelkezik ugyan ilyen lemezzel, de vállalatnak nem adnak belőle, mivel a készletet fenntartják a lakosságnak. Ellen­ben füstcsövet korlátlanul átvenne tőlünk a kereskedelem, mert az is kellene a vevőknek. A leggyakoribb szolgáltatás, amit a vállalattól a lakosság igénybe­vesz, a kerékpár és motorkerékpár javítás. Hozzávaló alkatrészeket, azonban sem a nagy-, sem a kiskereskedelmi válla­lat nem szolgál ki részükre, — egy rendeletre hivatkozva — ine.y a lakos­ság részére rezerválja ezeket az áru­kat. Es ami a legérdekesebb — egy másik rendelet —- megtiltja a vegyes­ipari javítóknak azt is, hogy a közii- letektől munkát válla janak, mert ki­zárólag a lakosságot kell cllátniok. Megpróbálom a fentieket össze­kombinálni és levonni belőlük a következtetést: Először is van a vállalatnak sza­bad kapacitása füstcső, könyékcső, fűrészporkályha készítésére, mely mind igen nagyon kellene a lakos­ságnak, de nem gyárthatjuk, mert nem kapunk elég kiutalást. Renge­teg kerékpár, motorkerékpár javí­tást tudnánk elvégezni az igények szerint, de a szükséges alkatrésze­ket ehhez csak a kirakat üvegein keresztül nézegethetjük, mert álla­mi vállalat lévén, azokat nem vá­sárolhatjuk. így a lakosság javítat- lanul hordja haza tőlünk kerék­párjait •—1 holott az alkatrészeket az ő érdekében tartalékolják. Másodszor: érthetetlen, hogy egy bizonyos rendelet azonos elbírálás alá vonja a ktsz-ekkel a vegyes­ipari javítóvállalatokat; ugyanak­kor: a ktsz-ek vásárolhatnak a lakosság részére fenntartott áru­alapból, a vállalatok pedig nem, holott mindketten csak a lakosság részére dolgozhatnak. Érdemes megnézni, hogyan is áll helyiipari vállalatoknál a kö­zületi rendelések ügye. A mi üze­münkhöz például messze környék­ről hordták a személy- és teher­gépkocsikat, traktorokat és gumi- abroncsköppenyeket, nagy erőgépe­ket és préseket javításra. Ezekre külön részlegeket állítottunk fel, melyek a lakosság igényeit kielé­gítő üzemrészektől függetlenül dol­goznak. Nem is lehet ezt máskép­pen megszervezni, mert magánem­berek nyilván nem hoznak sem teherautót, sem erőgépet javítani. A közületek rendeléseire pedig nem jellemző a gumicipő javítás vagy kerékpár rendbehozás. Egy rendelet mégis megti.tja nekünk azt, hogy 5000 torinton felül közületek részére munkát végezhessünk. Ez azt jelenti, hogy vállalatunk kapacitásának nagyrésze kihasználat.anul marad, mert mint említettem a lakosságtól nem vár­hatjuk, hogy nagygépjavító részlegünk­nek adjon munkát. Az eddigieket összegezve: a fenti rendelkezések valamennyien a lakosság érdekeit hivatottak szol­gálni. De mit csináljanak a nagy állami költségen ©létrehívott vál­lalatok ilyen körülmények között. Termelési tervünket ebben az év­ben kb. 120 százalékra teljesítjük majd, de közületi munkák nélkül adottságainknál fogva nem leszünk képesek eleget tenni állami köte­lességeinknek, mert a lakosság nem tudja a vállalatot olyan ter­mészetű munkával ellátni, amivel kihasználhatná kapacitását, Mint minden problémára, ere is kínálkozik megoldás. Pl. át kelle­ne alakítani a közületi munkákra fenntartott részlegét a lakosság részére végzendő munkára! Ebben az esetben — mivel a vállalat be van rendezkedve teher- és személy- gépkocsik és egyéb nagygépek ja­vítására s ehhez a szükséges gé­pek is megvannak — .üzemen kí­vül kellene helyezni a gépeket és berendezéseket. — így vállalatunk összkapacitásának mintegy 60 szá­zalékáról mondanánk le. A meg­maradó 40 százalékot esetleg még 4—5 százalékkal tudnánk fokozni a lakosság javára. Ez sem biztos, mert erősen számításba jönnek az anyagbeszerzés nehézségei, Ennél a megoldásnál szerintem Jobb lenne az, ha áthida ó rendelkezésekkel biztosítanák, hogy a vállalat kapaci­tásának megfelelően közületi munkát végezhessen. Járásunk területén egyet­len kőzü éti munkára kijelölt ktsz vagy üzem sincsen s így elsősorban a mező­gazdasági szektorba tartozó gépállomá­sok, állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek látnák legnagyobb kárát an­nak, ha vá Ialatunk visszaesne a kö­zületi munkák elvesztése miatt, A bizonyos ló „másik oldalára való átesés“ hibájába kerülnének vállalataink felettes szervei, ha a „lakosság érdekei” jelszó alatt pro­filváltozásra késztetnék a vállala­tokat akkor, amikor hosszú évek munkájával sikerült megfelelő szakembereket, megfelelő berende­zéseket és gépeket beállítani a na- gyobbszabású munkák elvégzésére. Ezzel ugyanis még a lakosság el­látásának problémája se lenne megoldva. Sulyák István Kunszentmártoni Vegyesipari Javító Vállalat. tagja vált betétkönyvet. Á nagysi- monyi földművesszövetkezet egy­ben versenyre hívta ki Vas megye valamennyi földmüvesszövetkeze- tét ennek a célnak elérésére Ahány termelőssövetheseti tag, annyi betétkönyv Nagy eredményeke t hozott eb­ben az évben a vasútiak által el­indított „Ahány ház, annyi betét­könyv“ mozgalom. A vaskútiak fel­hívásának hatására több mint 2000 község csatlakozott a takarékossági mozgalomhoz és mintegy 40.000 dol­gozó paraszt váltott takarékbetét­könyvet. Néhány héttel ezelőtt Gyulavári község Dózsa termelő- szövetkezete indított hasonló moz­galmat „Ahány termelőszövetkezeti tag, annyi betétkönyv“ címmel. A gyulaváriak kezdeményezéséhez máris számos termelőszövetkezeti tag csatlakozott. Többek között a gyöngyöshalászi Kossuth tsz, a dánszentmiklósi Micsurin tsz, a fé- nyeslitkei Fürst Sándor tsz tagsága határozta el. hogy valamennyien váltanak takarékbetétkönyvet. A napokban a vasmegyei „Nagysimo- nyl Földművesszövetkezet“ dolgozó; határozták el, hogy december 31-ig a földművesszövetkezet minden BÜTOR­VflSfiRLÓK, FIGYELEM! Kombinált szekrény Ft 5.400 Grádlis matrac (3 db) Ft 329 MATRAC közületek részére is kapható, azonnali szállítással büTORÉrt bütorértekesitö V. Szolnok, Beloiannisz.u. 8. boltjában. / 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom