Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-07 / 288. szám

1954 december 7. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 (Bíznak benne az enihexek, meví & is bízik bennük Új óvodát adlak át reotieftetésének Szolnokon felnőtt vendégeket, Szolnok egyik munkáslakta kerü­letének dolgozó családjai már régen kérték a városi tanácsot: építsenek egy napközis óvodát, ahol gyerme­keiket elhelyezhetnék, míg munká­jukat végzik. A kérésre a Hold­utcában a 62/1. Építőipari Vállalat munkásai megkezdték egy 75 sze­mélyes óvoda építését, amát decem­ber 6-án kis ünnepség keretében adtak át a gyermekeknek. A több mint félmillió forintos költséggel épült korszerűen felsze­relt óvodában hétfőn délelőtt a kör­nyékből már mintegy 40 kisgyer­mek jött össze, akik ezentúl min­dennap itt játszanak pihennek, ta­nulnak. Közülük négyen virággal köszöntötték a Elek Lajost, a városi tanács elnök- helyettesét, s az építőmunkások küldöttét. Megköszönték, hogy a dolgozó nép állama ilyen szép, új létesítménnyel ajándékozta meg őket. Az átadási ünnepség végén a Tél-* apó is ellátogatott az új, napfényes holdutcai óvodába. Körülnézett a szépen berendezett foglalkozóter-t mekben, a konyhában, fürdőszobá­ban, s minden óvódistát kis cso­maggal ajándékozott meg, amely­nek tartalmát — cukrot, csokoládét, kekszet — vidám zsivajjal, jóked­vűen fogyasztották el a város új lé­tesítményének kis tulajdonosai. löbbféle fazonban csizmanadrágos és pantallós öltönyöket gyártanak — cAzMtt sosem politizált a fe­leségem, én vezettem be a társadal­mi munkába — tájékoztat a férj, míg Verebélyi Gyuláné új városi tanácstagot várjuk. — Annyira meglepődött a jelölőgyűlésen, hogy meg se tudott szólalni... Nem szá­mított rá, hogy megválasszák. — Körzeti bizalmi vagyok és megtettem helyettesemnek. így is­merték meg az emberek a VII. ke- rület legtávolabbi zugában is. Me­gyünk az utcán, átköszönnek a túlsó oldalról. — Ki volt az — kérdem az asz- szonyt. — Magam sem tudom. Arra em­lékszem sokat kellett biztatni, míg adópanaszával fel mert menni a tanácshoz. Végül mégis rávettem. Csökkentették tévesen megállapí­tott adóját — azóta mindig köszön. A kis kosárfonóműhely olyan meleg, mint a kemence. Ahogy a szürke fűzvesszők egymásba fonód­nak a mester ügyes ujjai alatt, úgy lesz mind élesebb a kép, ami Vere­bélyi Gyula szavai után feleségéről kialakul, dl bízatni — ez tette őt a kör­nyék sok-sok apró háza lakóinak képviselőjévé. A bizalom, amit a város, az ország vezetőivel szemben megerősített az emberekben. A bi­zalom, aljút a tanácsaival s az azo­kat követő megvalósulással saját személye iránt megszerzett. De már itthon is van. Első pil­lantásra ez a gondolata támadna bárkinek: „Én is rá szavaztam volna. Mintha anyámat látnám’1. Tiszta arcából szinte világít a be­csület. Olyan ember vonásait vi­seli, aki azt mondja ki valóban, amit gondol, akire éppen ezért bi­zalommal ruházza gondját-baját akárki. — Bárhol vagyok, csak megtalál­nak — mondja kedvesen s ebben van egy kis jogos büszkeség is. Va­lami ilyesféle: „Mindenütt otthon vagyok — nálam is mindenki ott­hon érezze magát.'* Délután megyek az ünnepi tanácsülésre.. ä Először életemben. Alig várom már, hogy szólhassak, sok mindent bíztak rám a környék­beliek. Rendezgetem már, melyik a legégetőbb... Mert például gon­dolkoztam Kiss László javaslatán, amit a jelölőgyűlésen felvetett, be­széltem róla többekkel. Csak nem lehet parkosítani azt a kis csücsköt a 19-es népboltnál. Kell az a hely fordulásra a járműveknek. — Van annál fontosabb is — se­gít nagy nyugalommal a férj, mu­tatva ezzel is, hogy gyakorlott tár­sadalmi munkás. — A kispiac.., — <5« ií tudom — kap a szón az asszony. — Most már nem en­gedjük elodázni. Nagyon jó, hogy a piac közepét kikövezték, de azon csak a tejeskofák férnek el. A kör­nyék annyira megsüppedt, hogy ta­vasszal, ősszel víz önti el. Most is pocsolya, sár az egész terület. Va­lamelyik nap két asszony hozta gyerekét a bölcsődéből. Egy rossz­indulatú sofőr pont a sártengerben kapcsolt teljes sebességre. Úgy be­fröcskölte őket tetőtől-talpig, hogy csak sírt a két asszony. Piacnapo­kon nem tudnak hol elhelyezkedni az áruval az eladók ... Behúzódnak egyik utcába is, a másikba is, de ott senki nem keresi őket... Szóvá teszem, hogy töltsék fel azt a terü­letet, mert akkor hiába van pia­cunk, nem hoznak ide árut. •— Meg a 19-es bolt üzletveze­tője . i. — Azt már mondtuk Dudás elv­társnak a városi tanácsnál, nem változott semmi — legyint hitetle­nül Verebélyi. — Azért mondjuk mindaddig, amíg nem segít. Bemegyek tegnap a boltba. Kérek két kiló krumplit. — Nincs. — Mikor lesz? — Nem tudom, kérem. — Miért nem ren­delnek, hiszen van krumpli, amennyi kell. Font ezt ne találja meg a lakosság... Nem is lesz ott rend, míg olyan az üzletvezető, aki­nek minden rokona itt lakik.., — Én is láttam már, de Tiszainé is mondta: sokszor kap ilyen vá­laszt a vevő — „ez nincs, az nincs**, Ugyanakkor jön az üzletvezető nagynénje s a pult alól már becso­magolva nyújtják neki a hiányzó árut. Másik rokonának meg zsem­lyét adott pult alól, mikor már más hiába ment... Az ellenőr sem néz meg mindent. Legutóbb, alighogy kitette a lábát, megszólalt a kiszol­gáló: „De jó, hogy nem nézett be a pult alá.“ ... Van itt a kerület­ben mit csinálni... Ma reggel meg Hargitai Kálmán említette .., — Nem, neveket nem kell mon­dani — csitítgatja a férj. — Aztán majd megsértődnek s nem vállal­ják, hogy ők mondták, ha az újság­ba kerülnek. — JHüzt ne mondanék ... Ép­pen az volt a baj, hogy nem bíz­tunk az emberekben, azok meg az­tán bennünk kételkedtek — vág vissza elevenen Verebélyiné. Az igazságért senki nem sértődik meg. ... Hogy gondolod, milyen tanács­tag lennék, ha pont azokat nem érezném a hátam mögött, akik meg­választottak? Verebélyi Gyula meglepetten néz hunyorgó szemével a feleségére. Látszik, el is restelte egy kicsit magát, hiszen ő a régebbi társa­dalmi munkás. Igyekszik hát jó­vátenni. — Hát persze, ki mit mond, állja érte a sarat. — Vere­bélyi néni egészen tűzbe jön. — Nemcsak Hargitai szólt, min­denki panaszkodik, hogy Morvái elvtárs, a TÜZÉP vezetője csak ígérgette talán már egy hónapja is, a fióktelep felállítását a Bakai­telep sarkán. Tessék-lássék oda- hordtak egy kis salakot, de a fiók­telep sehol. Mióta járunk már esőben, sárban 20 kiló fáért mesz- sze be a városba. Pedig Morvái elvtárs két hétre rá ígérte, még­pedig a Néplapban .,, — QLtm ti hagyom annyiban — kardoskodik Szolnok város egyik lelkes tanácstagja, Verebélyi néni, akiben azért bíznak annyira az emberek, mert ő is bízik bennük. Tóth István A vidéki lakosságnak régi kíván­sága, hogy a faluhelyen szokásos fazonokban is vásárolhassanak kész ruhákat. Ez a kérés rövidesen tel­jesül, mert a Zalaegerszegi Ruha­gyárban ebben a hónapban meg­kezdik a falusi öltönyök gyártását. Novida és tallér, vastagszövésű ceig-anyagbói az év végéig ötezer kétsoros háromgombos és egysoros háromgombos bélelt öltöny készül. Egyrészéhez csizmamadrágot, más­részéhez pedig hajtókanélküi pan­tallót varrnak. (MTI). Kisfaludy „Kérők“ című vígjátéka a kunszentmártoni kultúrotthon színpadán / írási kulturotthonunkban nemrégen az általános gimnázium és az óvónőképző intézet nevelői és tanulói Kisfaludy Károly „Kérők“ című vígjátékát mutatták be. A darab megrendezése, színre- hozatala a nevelők, a szülők és a tanulók helyesen megszervezett kö­zösségi munkájának eredménye. Az előadás jó munkára utal. A fiata­lok remekül beleélték magukat az egyes szerepekbe, s a darab mon­danivalóját igen jól adták vissza. Megmutatta az előadás azt is, hogy a megnyilatkozó tehetségekkel érdemes, sőt kell is foglalkozni. A rendező, Bánlaki László tanár, jó érzékkel válogatta ki a sze­replőket, s lelkesen vezette a próbákat, a tanulók számára élménnyé tette azokat. Ezzel lényegében az anyanyelvi oktatást is szolgálta. A színjátszócsoport egészében is kiemelkedő alakítást nyújtott. Igen szép alakítást láttunk Kuna Jánostól — Baltafi, Gácsi Margittól — Máli, Jenei Máriától — Lidi, Engelmann Miklóstól — Tamás' szerepében. Ugyancsak szép munkát végzett Turcsányi István tanár a technikai személyzet élén. ű tervezte a díszleteket. Az elért sikert Jenei József igazgató lelkes szervezéssel segítette elő. Sok értéke mellett ez az előadás ahhoz is hozzájárult, hogy aa iskola és szülői ház, valamint az iskola és társadalom kapcsolata jobb legyen. Várjuk az előadás mielőbbi megismétlését. NAGY JANOS, KUlfSZENTMÁRTON Nagyobb gondot fordítsanak Karcagon a téli takarmány biztosítására | A TÖBBSZÖRÖS | bírálat után a kunszentmártoni és kunhegyesi járásban végre az elmúlt napok­ban nagyabb ütemben hozzáfogtak a silózáshoz, a téli alaptakarmány biztosításához. Az állattenyésztők, az agronórr.usok most már szinte kivétel nélkül arra törekednek, hogy a termelőszövetkezetekben a kukaricaszárat, répaszeletet minél előbb besilózzák. Az időjárás is al­kalmas erre, nincsen fagy, ami gá­tolná az erjesztő gombák működé­sét. Alaposan elmaradtak azonban Karcagon. Ennek legfőbb oka, hogy a mezőgazdasági osztály dol­gozói, de különösképpen Török elv­társ, az osztály vezetője felesleges­nek tartja a silózást. Abból az elv­ből indul ki, hogy Karcagon a ter­melőszövetkezetekben a jelenlegi állatállomány részére elegendő mennyiségű takarmány áll rendel­kezésre. ­Ebben van igazság. Csak megfe­ledkezett arról, hogy a karcagi termelőszövetkezetek az 1954. évi szarvasmarha állomány fejlesztési tervet egyáltalán nem teljesítették. Az állatállomány a szántóterület­hez képest alacsony, s ez is egyik oka, hogy istállótrágyázási tervü­ket 31 százalékra teljesítették. Az erősen kötött, tápanyagban sze­gény, szikes karcagi földeknek ter­mőerejét nagyban előmozdítaná a rendszeres istállótrágyázás. Az ál­latállomány fejlesztési terv készíté­sénél a talaierőfenntartás követel­ményeit is feltétlenül figyelembe kellett volna venniük a karcagi me­zőgazdasági osztály dolgozóinak és a karcagi termelőszövetkezeteknek. A termésátlagok növekedéséhez szükségszerű a rendszeres istálló- trágyázás. Az állattenyésztés ezen­felül a legjövedelmezőbb üzemága a termelőszövetkezeteknek. Azok­ban a karcagi tsz-ekben, ahol nagy gondot fordítottak az állattenyész­tés fejlesztésére a hozamok növe­lésére, zárszámadáskor elégedett lesz a tagság. Ahol ezt elrrulasz- tották, ott keveset tudnak osztani a munkaegységekre. Ezt is figye­lembe kellett volna venni Karca­gon. | AZ 1954-ES ESZTENDŐI álta­lában kedvező volt takarmányból. De mi a biztosíték arra, hogy az 1955-ös év is hasonló lesz? A jó gazda előre gondol a következő gazdasági évre. És ha már megter­mett a takarmány, úgy gazdálkodik vele, hogy jövőre is jusson. A ku­koricaszárat, répaszeletet és egyéb rendelkezésre álló szálastakarmányt silózással több évig is tárolni lehet. A kisújszállási Űj Élet termelő- szövetkezetben nemrégen bontottak fel egy több évvel ezelőtt megtöl­tött silógödröt. A bennlévő siló­takarmány több mint kétharmad része épségben maradt és ízletes abraktakarmányul szolgál a szarvas- marhának. Helytelen dolog az a karcagi mezőgazdasági osztály és a termelőszövetkezetek vezetőitől, hogy csak a mára gondolnak és az állatállomány fejlesztési terv ta­karmány alapjáról nem gondoskod­nak megfelelően. Helyes lenne, ha a hátralévő néhány hét alatt pó­tolnák a silózási terv teljesítésben mutatkozó elmaradást. Vonatkozik ez a turkevei termelőszövetkeze­tekre is, ahol szintén elmaradtak a silózással, 1A MEGYEI | versenybizottság a napákban értékelte a silózási verseny állását, s az alábbi sor­rendet állapította meg: I. Törökszentmiklósi járás 105.8, 2. Kun­hegyes! járás 100.5, 3. Jászberényi járás 86, 4. Jászapáti járás 86, 5. Kunszentmár­toni járás 85, 6. Mezőtúr 81.1, 7. Tisza­füredi járás 81, 8. Kisújszállás 64, 9. Szolnoki járás 63, 10. Turkeve 58, 11. Kar­cag 51 százalék. Kunos István, Mezőgazdasági Igazgatóság. BÚTOR­vAsflRLóK, FIGYELEM! Kombinált szekrény Ft 4.500 Grádlis matrac (3 db) Ft 329 MATRAC közületek részére is kapható, azonnali szállítással buTORÉrt BÜTORÉRTÉKESITÖ V. Szolnok, Beloiannisz-u. 8. boltjában. 'Délapó a ciihotgijííri óoodáhau Télapó vasárnap dél­utánra jelezte jövetelét a Cukorgyár óvodásai­nak. Lett is nagy öröm a kispajtások között. Meghívták a jövő óvo­dásait is, Korényi Ka­ticát, Kiss Magdikát, Simon Editkét, meg a többieket, akik jövőre lesznek lakói az óvoda barátságos szobáinak. Markó Júlia óvónő ve­zetésével vígan éne­kelték: Hull a pelyhes fehér hó, Jöjj el, kedves Télapó, Minden gyermek várva-vár, Vidám ének hangja száll. A szépen felöltözött Thoma bácsi, helyeseb­ben mondva a Télapó megérkezésekor vidám­ságuk kis szorongással vegyült. A kis Amirás Manyika mitsem tö­rődve Télapó csomag­jával egyszerre kijelen­tette: „Apu, hazame­gyek'* — s aztán máris sorakoztatta az indo­kot: * „Almos vagyok**. Bogárszeme azonban elárulta, hogy nem va­lami nagy a bizalma a nagyszakállű, bundás Télapó iránt. A többié“, szorongásán “azonban erőt vett a kíváncsiság, s pár perc múlva már — oda-oda pillantva a titokzatos, kincsetrejtő puttonyra •— bemutat­ták, hogy mit is tanul­tak az óvodában. Ját­szásuk, éneklésük után elmesélték a „Kis ka­kas gyémánt félkraj- cárja’* című mesét. A mamák, papák, nagy­mamik pádig közben megmutatták, hogy egy jó kisgyermeknek mi­képpen kell végighall­gatni a mesét. Ezután került sor az ajándékok kiosztására. Télapó kedves szavaira Csontos Gabika, Ro­zsok Margitka, Morav- szki Misiké, Murányi Editke, meg a többiek egyenként a trón elé álltak — szépen feldí­szített trónust készítet­tek előzőleg Télapónak — s verset mondtak, vagy énekeltek vala­mit. Féter Ferike ezt szavalta: Nagyszakállű Télapó, Gyermekek barátja, Csörgő diót, mogyorót, Rejteget a zsákba’. Amerre jár reggelig, A klscipő megtelik, Megtölti a Télapó, Ha üresen látja. Jutott a puttonyból a vendéggyermekeknek is. így aztán az ünne­pély végén mindenki örült Még a Télapó is, akinek orrán a festék búcsú perceire az iz­zadságtól alaposan szétmázolódott. —sibé— Védekezzünk a nyulak kártétele ellen a fiatal gyümölcsösben A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párthatározat feladatul tűzte kd a gyümölcs- és szőlőtermelés fo­kozását, hogy lehetővé váljon né­pünk ilyenirányú szükségleteinek kielégítése is. Kormányzatunk in­gyenes facsemeték biztosításával segíti a termelőket új gyümölcsö­sök telepítéséiben. A megye ter­melőszövetkezetei éltek a lehető­séggel. Hiba azonban, hogy a fiatal gyü­mölcsösök szakszerű kezelését el­hanyagolják. Most, amikor a hi­deg és a nyúlkár elleni védelem igen fontos, több termelőszövetke­zetben nem fordítanak kellő gondot a fák bekötözésére. Ez a helyzet a jászfényszarui Lenin és a jános- hidai Dimitrov tsz-ben, valamint a tiszafüredi, a kunhegyeci őt - — neki járásban is. A tsz vezetői és agronómusai kö­zül többen arra hivatkoztak, hogy azért maradt el a munka, mert nincs megfelelő munkaerő. Ez a ki­fogás nem elfogadható, hiszen a fák bekötözéséhez nem keid különösebb szaktudás. A nagykörűi Petőfi, a kengyeli Saliai és a kétpói Szabad­ság tsz-ben, de még jónéhány he­lyen jól gazdálkodtak a munkaerő­vel és az őszi betakarítás és ve­tési munkák után sor került a falc bekötözésére. Az újtelepítésű gyümölcsösök pár év múlva jó jövedelmet hoznak a termelőknek. Példa erre a fegyver- neki Vörös Csillag tsz, ahonnan ezévben is rengeteg almát szállí­tottak exportra. A tsz vezetői és tagjai most mégis súlyos hibát kö­vettek el. Elhanyagolták a fáik ápo­lását. A tsz vezetői, a gépállomások agironómusai gondoljanak arra, hogy a termelőszövetkezetek ko­moly jövedelem.forrását veszélyez­teti a fiatal gyümölcsösök megvé­désének elhanyagolása. Gaál Jőzsefné, megyei kertészeti agronómus. Csillebércre megyünk üdülni Nagy öröm érte ősz- óta a gyengébb tanulók meljük ezt a nagy ju- tályunkat. A tanító is jobban tanulnak. néni megmondta, hogy Azóta nem hiányzunk. három hétre Csille- Az őrsi gyűlésen segít- bércre megyünk üdül- jük a gyengébb tanuló- ni. A hírnek nagyon kát. Vigyázunk az osz- örültünk. tály jó hírére. ígérjük, A mi osztályuk jó példamutató tagjai le- osztály. De mióta a szünk az úttörőmozga- hírt megh:’1,ottuk, az- lomnak, hogy kiérde­Kovács Katalin Birgés Mária Antal Ildikó Csikós Mária IV. o. tanulók Jászjakóhalme Ne kezdjük adóssággal az új évet! A termelőik azzal a tudattal ké­szülhetnek fel a következő évre, hogy biztos jövő áll előttük. De tudják azt is, hogy amíg az elve­tett magból termés, a virágzó szöl- lőből must lesz, sok veszély fenye­geti fáradságos munkájuk gyümöl­csét. A tűz és jégverés következmé­nyeivel szemben lakosságunk a kötelező biztosítás alapján kap védelmet. A számadatok arról be­szélnek, hogy a kötelező biztosítás országszerte nagymértékben se­gítette a károsultakat. Az Álami Biztosító Szolnokmegyei fiókja 155 termelőszövetkezetnek 3,692.526, — és egyénileg gazdál­kodóknak 2,371.878 forint jégkárt fize­tett ki és sok ezer forintra rúg az az összeg Is. amit a tíízkárosultak kaptak. A kifizetett kártérítés a biztosí­tási díj sokszorosa. Jászágó köz­ség gazdálkodói pl, 108,681 forint biztosítási díjat fizetnek egy évre. Jégkártérítés fejében ennek az összegnek több mint háromszoro­sát, 351.184 forintot kaptak az A1- lami Biztosítótól. A jó gazda év végén számot vet anyagi helyzetével. Azon igyekszik, hogy az újat tiszta lappal, adósság nélkül kezdje el. Sok dolgozó pa­raszt a kötelező biztosítási díjával még hátralékban van, pedig janu­árban már az 1955. évi díj is ese­dékes lesz. Kár mindenkit érhet és nem szabad elfelejteni, hogy az AI.ami Biztosító abból a pénzből fizet kártérítést, amit a termelőszövetkezetek, az egyénileg gazdálkodók és a lakóépületek tulaj­donosai fizetnek be. A biztosító vállalat csak úgy tel­jesítheti teljes mértékben felada­tát, ha az esedékes díjat mindenki pontosan lelkiismeretesen megfi­zeti. Az Állam! Biztosító Szolnokmegyei fiókja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom