Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-05 / 287. szám

? SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 december 5. 1 Szovietvniti, a Lengni Népköztársaság, a Csehszlovák köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Romám Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az libán Népköztársaság Kormányának deklarációja Moszkva, december 2. (TASZSZ.) Ä TASZSZ az aláWbáaüoban közli a Szovjetunió, a Lengyel Népköz- társaság, A Csehszlovák Köztár­saság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Nép- köztársaság kormányának deklará­cióját. A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztár­saság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Al­bán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelő­jének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a cél­ból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és pári­zsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet. Az értekezleten résztvevő álla­mok kormányai sajnálatukat feje­zik ki amiatt, hegy nem minden európai ország tartotta lehetséges­nek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vet­tek részt az értekezleten a londoni és párizsi egyezmények kezdemc- nyezői: az Amerikai Egyesült Ál­lamok. Franciaország és Anglia sem. November ?.9-i válaszuk or­ról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények rati­fikálását. A deklaráció ezután ismerteti azokat az előzményeket — az EVK bukását és a kilenc ország párizsi értekeletét — amelyek a jelen helyzethez vezettek, majd így foly­tatódik: Ilyen körülmények között a je­len értekezleten résztvevő államok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyos­bodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megva­lósítása nemcsak újabb, még na­gyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németor­szág, mint békeszerető és demo kratlkus állam egysége helyreál Utasának útjába, hanem Német ország egyik részét szembeállítja másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké vál tozta.tva Nyugat-Német országot. — Ezek az egyezmények, ahelyett hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehe­tőségeivel. A békeszerető államok erőfeszítései révén a múlt év kö­zepén véget vetettek a koreai há­borúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és ..e térségben a helyzet bizonyos rendezését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsola­tos tárgyalásokban bizonyos előre­haladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszült­ség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja el­lenére történt. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nem­zetközi prob'émák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyez­mények több résztvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talp­raállít ására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megterem­tését irányozták elő. E nyugatné­met fegyveres erő létszám?, ötszö­röse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versailles-i béke- szerződés egész Németország szá­mára engedélyezett, jóllehet közis­mert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichs­wehr a sokmilliós hitlerista had­sereg megteremtésének a.’apj?, volt A továbbiakban a német mili­taristáknak a nyugatnémet hadse­reg kifejlesztésére vonatkozó ter­veit ismerteti. Ránrutat arra a ve­szélyre, ami kitűnik már abból is hegy e hadsereg élére a volt hit leri hadsereg vezérkarának képvi­selői kerülnének. Hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények Nyu­gatnémetország hadiiparának nyílt helyreállítására és az atom- és hidrogén-fegyver gyártásának lehs- tővétételére is utat nyitnak. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem Is olyan régen a hitleri véres „új rend'* meghonosítása, érdekében ha­lt és pusztulást zúdítottak Euró­pára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állam­polgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsidókat, ukránokat, — belomsszckat, franciák?.}, szerbe­ket, cseheket, szlovákokat, belgá­kat, norvégeket stb. pusztítottak el haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok ke­zében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai rcvansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezmé­nyeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét, ennek min­den súlyos következményével egyetemben, különösen Európa leg­sűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek sze­rint a felfegyverzett Nyugat-Né- metország felvétele a nyugat-euró­pai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizal­matlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már az­előtt is történtek, de kudarcot val­lottak. Nem lehet biztosítani Euró­pa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásá­hoz cs p.zzp.l áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle bizto­sítékokat, amelyeknek hatástalan­sága teljesen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges hogy lehetetlenné váljék magának a német militarizmusnak a feltá­madása. A következő bekezdésekben deklaráció kifejti, hogy a párizsi egyezmények végrehajtása során Ny uga t-Námetországban méginkább elsorvasztanák a demokratikus sza badságjogokat és militarista ál Iámmá változtatnák Nyugat-Német országot. Bebizonyítja, hogy „megszállási rendszer megszünteté. séről“ és Nyugat-Németország „szu verénitásáról“ szóló frázisok ham! sa-k, mert hiszen a jelenlegi rreg szálló országok csapatai 1998-ig Nyugat-Némeforszégban maradná nak. Ellentétben azokkal a kijelenté sekkel, amelyeket a nyugati álla mok egyes államférfiai hangoztat nak, a párizsi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tu lajdenképpeni lemondásnak • a né met kérdés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Német­ország egységének békés és demo­kratikus alapokon való helyreállí­tásáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzé­sét és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, je­lenleg alapvető akadályt képeznek Németország nemzeti egységének helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az el­távolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a négy ha­talom között Németország egysé­gének és szuverenitásának helyre- állításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő figyelembe­vételével. A bonni politikusok számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegy­verzésére körülbelül százmilliárd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dol­gozók vállaira, elsősorban a mun­kásosztály vállaira nehezedne, ami elkerülehetetlenül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának erős sűlyedését vonná maga után. Nyu­gat-Németország felfegyverzése csak a nagy nyugat-németországi menpóiiumekat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecseg­teti előnyökkel. Ezek a monopóliu­mok máris csettintgetik a nyelvü­ket, ha arra gondolnak, milyen ha­talmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyverszállítmá­nyok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a há­borúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. A párizsi egyezményeik a három nyugati nagyhatalom és a német militarizmus agresszív tömbjét té­rén, tik meg — állapítja meg a dek­laráció, majd így folytatódik: Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biz­tonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mérték­ben fekezza egy új világháború ve­szélyét. Ennek az új katonai tömbnek lét­rehozása ellentétben áll az 1914. évi francia-szovjet szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződéssel ős az 1042. évi angol-szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, ame­lyek előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdeké­ben, hogy a német militarizmus ré­széről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellen­kezik mind a jelen értelezleten résztvevő államok, mind más álla­mok nemzetközi egyezményeivel, amelyeknek célja a béke és bizton­ság biztosítása minden európai ál- m részére. Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoporto­sulásokba való bevonása összeegyez­tethetetlen azokkal a német mili- tarizmus újjáéledésének megaka­dályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, m?.jd pedig Franc Írország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. — Azoknak a kötelezettségeknek megszegése, amelyeket az Egye­sült Államok, Franciaország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vá'Ialt, aláássa bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen el­lentétben áll az európai népek biz­tonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoportosu­lásnak a megalakítását azzal indo­kolják, hogy erre az említett tömb­ben résztvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet va­lójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat-Németország felfegyverzését és egyes nyugati or­szágok katonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják in­dokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal va­ló viszonyt az „erő helyzetéből“ ki­indulva keli kialakítani. Úgy állít­ják be a dolgot, mintha ez a poli­tika kedvezőbb feltételeket terem­tene a tárgyalásokhoz és a megol­datlan nemzetközi kérd.ések rende­zéséhez. E politika máris eléggé le­járatta magát, de hívei nem titkol­ják, hegy olyan határozatokat sze­retnének rákényszeríteni más álla­mokra, amelyek egyes nyugati ha­talmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifeje­zésre jutnak az említett körök vi­láguralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mi­vel végződtek a világuralomra tö­rők efféle kísérletei. Ezután a deklaráció emlékeztet arra. hogy ilyen katonai csopor­tosulások voltak már a múltban is, mint például a hírhedt „Antikö- mintem Egyezmény’1. Akkor is ideológiai“ motívumokkal próbál­ták igazolni a katonai csoportosu­lások létrehozását, s valami ha­sonló isrrétlődik meg most is. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remilitarizált Nyu- gat-Németcrszág részvételével — bármilyen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem el­lenkezőleg, komoly mértékben bo­nyolítják az európai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegy­verkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szempontjából veszélyes következményeivel. Ha az említett európai katonai csoportosulások hadserege, légiereje és más fegyveres eszközei növe­kedni fognak és odáig megy a do­log, hogy helyreállítják az agresz- szív német militarizmust, akkor a többi erurópai állam elkerülhetet- lenül kénytelen lesz hatásos eszkö­zökhöz folyamodni önvédelme, támadás elhárítása érdekében. Ebből következik, hogy az euró­pai béke és biztonság szavatolásá­ban érdekelt összes államoknak arra kell törekedniök. hogy ne en­gedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hegy megakadályoz­zák a fegyverkezési verseny foko­zásának lehetőségét és előmozdít­sák az összes európai államok erő­feszítéseinek egyesítését az euró­pai biztonság szavatolása érdeké­ben. A Szovjetunió, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztár­saság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Nép­köztársaság kormánya fő feladatá- nr.k nyilvánítva a német kérdés rendezését, az európai béke meg­szilárdítása érdekében úgy vélt, hogy a német kérdés megoldása szempontjából mindenekelőtt elen­gedhetetlen: azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország re- milita-rizálására és katonai csopor­tosulásokba való bevonására szőt­tek, ami fő akadálya Németország bckcszerető és demokratikus ala­pokon való újraegyesítésének; megállapodás létrehozása az 1955- ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan cs e vá­lasztások alapján az egységes, de­mokratikus, békeszerető Németor­szág össznémet kormányának meg- lakitása. Ekkor végre lehetővé válik a né met békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen. El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyu­gat-Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mértékben előmozdítaná Német­ország két részének egymáshoz való közeledését és a Németország egységének helyreállításával kap­csolatos feladatok megoldását. Ezután a deklaráció kifejti, hegy az európai biztonság szavatolása megköveteli a megállapodást az ér­dekelt hatalmak között Német­ország egyesítése kérdésében, már­pedig a párizsi egyezmények meg­valósulása kizárná az ilyen mag egyezés lehetőségét. A továbbiak­ban az európai kollektív biztonsági rendszer alapelveit ismerteti a dek­laráció, majd így folytatja: Az európai kollektív biztonság' rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztö sít Ja Németországnak, mint a nagy hatalmak egyikének fejlődését. Él férőén a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt, és amely szakadatlanul legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve. Né metor,szagnak az európai kollektív biztoság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német bé­kés gazdaságnak, iparának és me­zőgazdaságának fejlődése előtt, Németországnak más országokkal különösen a hatalmas lakosságú és kimeríthetetlen tartalékéi kelet- európai és ázsiai országokkal való széleskörű gpzdaságí kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlő­dése békés viszonyok és más álla­mokkal való fejlett gazdasági kap­csolatok mellett széles piacokat te­remtene Ipara számára., biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát előmozdítaná a, lakosság életszín­vonalának emelését. Németországnak, mint nagyha­talomnak a, sorsa ilymóden szoro­san összefügg azzal, hogy a békés fejlődés és a minden európai ál­lammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítésének út­jára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja. amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a né­met militaristák Nyugat-Németor- szágot igyekeznek terelni, új há­borúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változ­tatásához vezet. Mindez azt bionyítja, hogy a né­met raép igazi nemzeti érdekei el­választhatatlanok a béke és a ha­tásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekei­től. A jelenlegi értekezleten rész­vevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez amelyek a, szovjet kormány által elő­terjesztett összeurópai kollektív biz­tonsági szerződésben vannak lcfek- totoc, és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg ez említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követeimén veinek. A jelenlegi értekezleten részvevő or­szágok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, e kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kc'lektív biztonságról olyan szer­ződéstervezetet do’gnzzauak ki amely minden érdekelt állam szá­mára elfogadható lenne. A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak győződve arról, hogy a fentemlített elveken alapuló és az európai álla­mok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé ten­né annak a helyzetnek a felszámo­lását, amelyben Európa, időszakon­ként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háború­kat kénytelen elszenvedni. Néhány nyugati állam parlament­jében a legközelebbi jövőben a pá­rizsi egyezmények ratifikálása kér­désének megvizsgálása várható. Né­hány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyo­más, ezen egyezmények ratifikálá­sának kierőszakolása érdekében. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió. Lengyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköz- társaság, a Bolgár Népköztársaság cs az Albán Népköztársaság kor­mánya kötelességének tartja, hogy felhívja az-európai államok, külö­nösképpen pedig a párizsi egyez­ményben részvevő államok figyel­mét, hogy ezen egyezmények ratifi­kálása o'yan aktus lesz, amely a béke megőrzése eilen cs az új euró­pai háború előkészítésére irányul. Az ilyen ratifikáció nagy mértékben súlyosbítja az egész európai helyze­tet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehető­ségét. Ezeknek az egyezményeknek a ra­tifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békcszereíő európai államoknak és különösen a Németországgal szomszédos államoknak nemzetbiz­tonságát. Ez a vészé'y annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyez­ményben részvevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági intézkedéseket a békeszerető európai államok el­len. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre léptek a német militarizmussel. hozzákezdenek Nyu­gat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulá­sokban részt nem vevő államok to­vábbi békés életét. A párizsi egyez­ményekben részvevő államok fegy­veres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is. Ilyen körülmények között az „erő politikájának'1 folytatása közvetle­nül a feltámadó német mililariz- musra támaszkodna, ami sokban közelebb hozná egy új európai há­ború veszélyét. A kialakult helyzet időszerűvé te­szi azt a. feladatot, hogy a jelen ér­tekezleten részvevő államoknak egyesíteniük kell erőfeszítéseiket biztonságuk biztosítása céljából. A békeszerető államok kénytelenek haladéktalan intézkedéseket tenni, hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erői­vel a békeszerető államok együttes erejét állítsák szembe saját bizton­ságuk biztosítása érdekében. A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt az elhatáro­zásukat, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek paracsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak ér­dekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák hatá­raik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszió­val szemben. Mindezek az intézkedések össz­hangban állnak az államok elidege­níthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben meg­kötött szerződésekkel és egyezmé­nyekkel, amelyek a német militariz­mus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozá­sára irányulnak. A jelen értekezleten részvevő ál­lamok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén újból megvizsgálják a hely­zetet, hogy megfelelő intézkedése­ket tegyenek saját biztonságuk biz­tosítása és az európai béke fenn­tartása érdekében. A jelen értekezleten részvevő ál­lamokat az az elhatározás tölti el, hogy továbbra Is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése mellett, mert az a meggyőződésük, hogy csak az európai államok együttes erőfeszí- (Folytatás az 5-ik. oldalion) I *

Next

/
Oldalképek
Tartalom