Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-31 / 308. szám

1954. december 31. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 IlVeszTe*I k Ili Szentséfies izé! De hisz ez botrány Szil­veszter a Tisza Szál­lóban és minden asz­tal szabad! Szabad. érem a szó legnemesebb érteimé­ül Annyira szabad, hogy nem ül mellettük senki. S a pincérek! Mi­lyen kedvesek, ráérőek! Ebben a percben szóltam az egyiknek, s már itt is van előttem eev pohár bor... Illetve vádunk csak. Va­lami nem stimmel... Már nincs itt — illetve már csak a pohár van it,t — a bort úav látszik már meeitta valaki. Hát ez diszmósáa! Az előbb méa itt volt- — Most eav hangot hallok.. » — Na ugye. valódi szőlő-bor? És nagyon olcsó lesz. ízlett? — Óóó — mondom báiosan. mi­közben agyamban villámgyorsan száguldoznak a aondolatok Tehát a bort én ittam mea? S akkor az is lehet, hogy méa nincsen Szilvesz­ter? Hogy még csak az előkészüle­tek folynak? Mindenesetre óvatos Leszek.... — És aztán — kérdem szörnyen értelmesen. — Lesz kérem méa nyolcféle likőr. Ennyi talán méa nem is volt nálunk soha Tessék megkóstolni legalább eavfélét abból is. — Most megfogtalak — aondol­tam diadalmasain fennhanaon, szóltam. — Kérem, nekem .,érmeneléa volt az egy pohár bor. Most már mindent elhiszek. Csak tessék egy­folytában mesélni. — (Addig is időt nyerek.) m ■— Rövid italok is lesznek és minden­féle ió ennivaló, ami szem-száinak ingere. Kétszemé­lyes menü kb. 40.— Ft-ért Levessel, elő­étellel. húsfélével, süteménnyel. És méa sok minden. És persze « szokásos elmaradhatatlan szilveszteri leve­sek. káposzta, bab. Műsor, amit a Szigligeti Színház ismert művé­szei adnak. Farkas Annv Varaa D. József. Seifőzö Ilona. Hídvégi La- ios. Éjfélkor tombola — malac. Erre már felhördülök! — Nekem tetszett szólni? — kér­dem vészjóslóan. — Igen kérem. Mondom, hogy kismalacot is sorsolunk. — Meg­könnyebbülten sóhaitottam fel. Szerencsémre nem vették észre, hogy a bor. amit kóstolónak adtak, tényleg naavoin ió. Már nyugodtab- ban kérdezek. ■— Lesz-e elég vendég? •— Négyszáz személv férne be. de lesznek legalább hatszázan A töb­biek a kapu előtt szoktak sorba állni. Csak az a bánatunk, hogy nincsenek a falak gumiból. hoav ki lehessen tágítani. Most valami nehezet akarok kér­dezni. — Folyik a takarítás? *— Meg­döbbenve néznek rám. — Kérem, nálunk nem kell kü­lön takarítani. [3] Gyorsan elbúcsúzom. Elhatáro­zom. hogy olyan helyre menyek, ahol nem kell félnem, hoav itallal kínálnak. Hopp. itt van a színház, legalább megtudom, hoav ki hol lép fel és milyen számokkal. Kinyitom a kaput. Síri csend. El­kezdek pislogni, nem akarok hinni a szemeimnek. Vagy négy nő áll egymás mellett, s a hangjukat mégsem haliam Miközben szidom magamban iszákosságomat. köze­lebb lépek. Eav kő esik le a szí­vemről... Nők ezek a iavából! Beszélnek egyfolytában, csak ép­pen halkan. Próba van. s ilyen­kor csak suttogni szabad. Én is suttogni kezdek. Választ is kanok. Nem írom meg mit. .Az már iga­zán nem tartozik senkire, amit suttognak. Ül Később ott. ahol hangosan is lehet be­szélni. ezt tudtam meg A meavei tanács szil­veszteri muri ián fel­lépnek: Keres Emil. Csongor István Farkas Annv. Kom- póthy Gyula. Orbán Leó és a Fé­nyes-testvérek. A Nemzeti Étte­remben: Csongor István. Velenczev István. Farkas Annv. Varga Gyula, Serfőző Ilona. A Fenvö-étteremben Kovács Dénes. Czakó Gyula, a Vörös Csillag moziban: Velenczey István. Nem kél! meaiiedni. kérem, senki sem szakad szét. csak pend­liznek. Egyik helven végeznek, má­sik helyen kezdik. Ezzel én is végzem. ■— BUÉK! Borbíró Remete A jászberényi Petőfi Sportkör vezetősége a tapasztalatok nyomán javítsa meg munkáját Szarvasmarlialenyészlés kérdéseiről tanácskoztak a Szolnok megyei szakemberek Schandl József Kossuth díjas akadémikus tartotta a vitaindító előadást lehetősége A meavei tanács nagytermét zsú­folásig megtöltötték a meave min­den községéből, tsz-eiből. városából és járásából összeiött aaronómusok. zootechnikusok. mezőgazdasági szakemberek, gépállomás! vezetők. A megyei tanács Mezőgazdasági Igazgatósága és az Ismeretteriesztö Társulat szolnokmeavei szervezete állattenyésztési szakértekezletre hívta össze őket. Schandl József Kossuth-díias akadémikus tartott előadást. Beve­zetőben elmondotta hoav a szarvas- marhatemvésztés az életszínvonal emelése — elsősorban a teiellátás szempontjából nagyon fontos. A tejtermékek bármikor, bármilyen mennyiségben. jól értékesí'hetők külföldön 1*. A mezőgazdaság, a növényterme­lés fejlesztéséhe? elengedhetetlen a szarvasmarhatenyésztés. Ugyanak­kor a szarvasmarha legjobban ér­tékesíti a sörgyári, cukoravári és más élelmiszeripari melléktermé­keket is A Kossuth-díias akadémikus ez­után ismertette a szarvasmarha­tenyésztés fellendítése érdekében végrehajtandó feladatokat. — A szarvasmarhák törzskönyvezésének kiterjesztése a teitermelésről. a ta- karmánvértékesítésről is számot ad — mondotta. — A számok nem­csak beszélnek de sarkainak is. Pontos, ió és lelkiismeretes mun­kára sarkal az a ténv. hoav o törzs­tenyésztésű állatoknak magas a hozama, s értékesítési is jobb A nevelési költség csökkenthető, ha meghosszabbítjuk a szarvas- marha ielenleai rövid. 3—4 éves használati ideiét. Ehhez szükséges leküzdeni az igen elteriedt aümő- kór és brucellózis betegséget. — A tbc leküzdését elősegíti a fer­tőzésmentes környezetben történő borjúnevelés, a szabadbantartás. mozgáslehetőség biztosítása A bru­cellózist legyőzni, csökkenteni, le­het, hq nem tehénistállóban elle­tünk. hanem külön ellető istálló­ban. Előadásának befejező részében a mesterséges boriúnevelés hasznos­ságáról elmondotta, hoav minden egyes mesterségesen nevelt borjú 500 literrel több tejet és 20—25 kg. vajjal többet jelent népgazdasá­gunknak. Az előadást vita követte. Csatári Ferenc, a mezőtúri Haladás tsz agronómusa ismertette, a tejtermés magas önköltségi árát és azt. hogy például a takarmányo­zásnál utolsósorban gondoskodnak csak a szarvasmarhákról, ö is. valamint Mihálvfi István kisui- szál’lási tudományos kutató beszél­tek a szálastakarmánvtermelés fel­javításáról. a lucemabetakarítás hi­báiról. A Schandl professzor által felvetett mesterséges boriúnevelést a hozzászólók helyeselték. Ugyan­akkor elmondották, hogy több sze­parátorra lenne szükség a megyé­ben. Magas László megyei főállat­tenyésztő többek között a szarvas^ marhaállomány megfelelő gondozásának kérdéseiről szólott. Laikó László a szolnoki iárási ta­nács főagronómusa pedig az ökör­tartás hasznosságáról beszélt. Az élénk vitát Schandl professzor fog­lalta össze és többek között he­lyeselte azt a javaslatot, hoav a Iucernakaszáláshoz éppúgy mozgósítani kell, mint a kenyérgabona aratáshoz A tanácskozás második felében Bas- kay Tóth Bertalan, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa az Agrár- tudományi Egyetem docense ..Ja­vaslatok Szolnok meeve takar­mánybázisának megjavítása" cím­mel tartott előadást. Foglalkozott a takarmányfoázis megteremtésének fontosságával ás a Szolnok megyé­ben ezzel kapcsolats tennivalók­kal. A hibrid-kukorica termelését különösen fontosnak tartia. mert ennek segítségével nagy területet szabadíthatnak fel a szálastakar- mámytermelés növelésére. Ezután foglalkozott a szénakészítéssel en­nek keretében főleg az értékes pil­langós növényekből készült széná­val kapcsolatos tennivalókat ismer­tette. A tanácskozás végén Csoto István, a megyei tanács elnök- helyettese a meavei tanács véa- rehaitóbizottsága nevében üdvö­zölte a tanácskozáson résztvevő szakembereket, rna’d a földműve­lésügyi miniszter által kitüntetet­teknek átnyújtotta a kitüntetése­ket és pénzjutalmakat. Jászberényben most ar­ról beszélnek a labda­rúgás hívei, hogy ho- _ gyan állja meg majd a ©JA - helyéi a Petőfi SK együttese az elkövetkezendő baj­noki idényben és bajnok lesz-e is­mét a Vasas? Meglátják — mondja az egyik szurkoló — hogy a Szol­noki Lokomotív NB II-ből most ki­esett csapata tekinthető bajnokas­piránsnak. Ezen vitáznak mindad­dig, amíg közbeszól egy fiatal Pe­tőfi játékos. „Az volt a baj miná- lunk, hogy Pista bácsi az edző ma­gára volt hagyatva, a vezetőség nem támogatta munkáját. Sportkö­rünk elnöke csak Ígért, de tenni nem sokat tett a fejlődés érdeké­ben. A Petőfi szurkolók és játékosok igen örülnek, hogy együttesük bent maradt a megyei bajnokságban és rr.ost a csapat jövőévi megerősíté­sén fáradoznak. Vasárnap délelőtt tartották meg a Petőfi Sport Kör vezetőség újra­választását. Itt is az évközben! rossz munkájáról győződhettünk meg. Nem szervezték meg kellő­képen a vezetőségválasztó gyűlést. Alig 20—30 szurkoló, vezető és já­tékos volt jelen. Az elnöki beszá­Fordítsunk az eddiginél nagyobb gondot a falu sportjának fejlesztésére móló sem tükrözte az évi munkát. Egyáltalán nem bírálta az edző a rossz munkát végző vezetőségi ta­gokat és sportolókat. Nerr.' dicsérte a jó munkát végzőket sem. Hegy a jövőben a sportkör jofofo eredményekről számolhasson be, el­sősorban a Járási Testnevelési és Sport Bizottsággal való szorosabb kapcsolat megteremtése szükséges. A labdarúgás mellett gondot kell fordítani a többi sportágak népsze­rűsítésére is. Reméljük, hogy az újonnan megválasztott vezetőség megszünteti majd az eddigi hiányos­ságokat, akkor a Petőfi SK veze­tősége a jövőévi vezetőségválasztó gyűlésen bizonyára jobb eredmé­nyekről számolhat majd be. Bercze Béla sporttudó?ító Jászberény. Szolnok megye sportolóinak, szurkolóinak, sportvezetői­nek, a társadalmi sportszö­vetségnek és testnevelési sportbizottságoknak boldog új esztendőt kíván a Megyei Testneve’ési és Sportbizott­ság nevében NAGY JÁNOS a Megyei TSB elnöke. Felszabadulásunk 10 éve gyökeres vál­tozást hozott számos területen. Egyik leg­szembetűnőbb változást a magyar sport képe mutatja. Minőségi tekintetben az egész világ elismeri a magyar sport nagy­szerű fejlődését. A mennyiségi változás pedig hatalmas tömegmozgalmat eredmé­nyezett. Az 1954-es sportszerekben gazdag esz­tendő azonban nem takarhatja el hiányos­ságainkat sem. A falvak, a tanyák népe még mindig nem érzi teljesen magáénak a sportot. Az egyetlen Tabdarúgőcsapaton kfvül, csak elvétve akad olyan hely, ahol más sportág is, atlétika, torna, röp­labda is működik. Pedig a falusi fiatalság zöme nem idegen­kedik a testedzés más területeitől sem. Csupán fel kell világosítani és be kell ve­zetni őket a sport különböző ágaiba. Szá­mos vezetőnél tapasztalható, hogy kedvenc labdarúgó sportjuk mellett háttérbe szorít­ják a többi súlyponti sportágakat. Pedig a testedzés minden szakosztálya jól meg­fér egymás mellett. Igen jó példa erre a jászapáf! Velem! Endre tsz sportköre, ahol a labdarú­gás mellett igen élénk atlétika és tornászélet is van Az 1955-ös évben a tervek szerint a Já­rás sportéletének központjává válik a tsz sportköre, különösen vidéken elhanyagolt snortágnkban. Szakképzett edző irányítá­sával eddigi eredményeiket minden bizony­nyal fokozni tudják. Nem véletlen, bogy a már hagyományossá vált jászdózsai ta­nyasi iskolák sportversenyein járási vi­szonylatban is kitűnő eredmények szület­nek. Nem véletlen az sem, bogy Jászdő­zsáról kilenc lány, köztük négy tanyai, ezévben egészen az országos versenye­kig jutott fel tornában, és ott harma­dik helyezést értek el. Amilyen fontos országos viszonylatban — ugyanolyan fontos sportkörön belül is az utánpótlás nevelése. Szívós, kitartó mun­ka kell hozzá. A fejlődéshez szükséges minél több ver­seny megrendezése, mert az edző, de ma­ga a sportoló is itt mérheti le munkája eredményét. A falusi szpartakiádok kevés kivétellel a középiskolák tanulóit mozgat­ják meg. Adjanak vezetőink önbizalmat a falu fiatalságának azzal, hogy egyenlő körülmények között élő és dolgozó társaik­kal mérhessék össze erejüket és ügyessé­güket. A falus? DISZ szervezetek még nem Is­merték fel eléggé hivatásukat és a testedzés nevelő erejét. Legyen elsősorban a DISZ tevékeny szer­vezője és mozgatója a falu sportéletének. Sok esetben még vannak akadályok. Meg kell küzdeni a közönnyel, előítéletekkel, de a szívós lelkes munkának nem marad el az eredménye. MEDVE PÁL testnevelő tanár, Jászdózsa, Nagyhalon!. Újévi üzenet a Légierő SK-nak Ilf őst amikor elbúcsúzunk az | 1954-es évtől és az újév kü- I szöbéíi állva, visszapillantunk váro-| sunk sportiának egyéves feilődé- sére, azt láthatjuk, hogy voltak nagyszerű eredmények. Úgy érez zük, hogy kötelességünk köszönetét mondani a Légierő SK vezetőségé' nek és a labdarúgó csapat minden egyes tagjának afbból az alkalom bői. hogv egyéves nagyszerű mun­kájuk után városunknak, de egész megyénknek is nagy dicsőséget sze­reztek. Szívből örülünk, hogy az NB li­es bajnokság déli csoportjában megszerezték az elsőséget s az ősz tályoző mérkőzéseken szíwel-lélek- kel küzdöttek az NB I-be jutásért. Boldogan olvastuk a sajtóban, hogy-- Fakk-tum! — károgta ismét a variú. Hiszen egészen mindegy neki. hoav mit. csak he­lyeselhessen A? utcán pedig patakok csordogáltak és halk han­gon «Moltak a folyóról melvbe útiuk végén a kö­zeli iövőíben ömlenek: <— A foívó locsogó, fürge habiai visznek és befogad miniket a tengerek ária maid útra talán epek bol­tozatára felszí bennünket a forró napsugár aztán az égből útra a fö'dre leoer- metezünk s leszünk éiieh harmat hónihe. zánpre^ő A nap. a pompás, sí- moigiató tavaszi nap egv isten mosolyával mo­solyog le az égről, tele sze­retettel a teremtés lángoló szenvedélyével A kert végén egv öreg hársfa ágain csízek csapa­ta üldögélt és egyikük lel­kesen ihletetten ének1! társainak a Viharmadár dalát, melyet valahol hal­lott. a Légierő bejutott az NB I-be. Vá­rosunk és a megye sokezres szurko­lóinak az elképzelhető legszebb új­évi ajándékot hozta rreg ezzel a regyüttese, j^gyszerű, de szívből jövő sza­vakkal üzenjük: Köszönet! Köszönet az SK vezetőségének, hogy lehetővé tette, hogy hosszú idő után újra NB I-es csapata van városunknak. Újévi üzenetünkben Ígérjük, hogy mi szurkolók kint a pályán fegyel­mezetten viselkedünk, a mérkőzé­seken és az egész 90 perc alatt szűnni nem akaró lelkes hajrává1 biztatjuk majd az együttest a győ­zelemre. ígérjük, hogy üzemünk­ben munka közben is lelkesít ben­nünket a minél jobb termelési eredrrények elérésére a csapat nn<*Tr<.zerű eredménye. szolnoki szurkolók szívünk­be zártuk a Légierőt, s alis várjuk, hogy megkezdődjenek a nagy küzdelmek. Addig is erőt egészséget, az újesztendőre pedis ragyogó győzelmet és sok sikert k>' vánunk a csapat minden tagiónak Bérezi Jenó Papírgyár, Szolnok * — A LÉGIERŐ BAR4TI KÖR minden tagiának. Szolnok város labdarúgást kedvelő közönségének boldog újesztendőt kíván. V ezetőség. — LIBA BONTÓ ÜZEMET állí­tott fel Budapestem a SZÖVOSZ- Az úi üzembe bármelyik földmű­vesszövetkezet felküldhet! levágott, de még fel nem bontott hízott libá­ját. szüksége van egy veréb­nek . •. hehe..» — Eh-hm — hangzott most fel, a tiszteletet pa­rancsoló krákogás. A hárs­fa koronáiéban meeielent egv valóságos, titkos Dirók. kegvesen biccentett a töb­biek felé és rákezdte: — Eeh n-nem ve-tték észre, uraim, hogv a leve­gőben van valami.,» va­lami. — Tavaszias a levegő, kegyelmes uram — mon­dotta a veréb. A variú pe­dig oldalvást billentette fe­lét és gyengéden, éneke­den károgta, mintha bá­rány bégetne: — Fakk-tum. — M-mgen! TegnaD kár­tyázás közben ugyanezt mondta nekem egv ősne­mes kiváló bagoly.. „Mintha valami volna a le­vegőben*’ azt mondia ... Én meg azt válaszoltam neki: ..Észrevesszük, meg- szagláliuk. kivizsgáltuk!“ Bölcs válasz, nemde? — Ugv van úgv van. ke­gyelmes uram. rendkívül bölcs! *— hagyta helyben hódolattal .»■/ öreg veréb. •— Mindig ki kell várni az eseményeket. kegyelmes uram ... Egv megfontolt madár mindig várakozó ál­láspontra helyezkedik •.. A kerti gvenre. ott. ahol már elolvadt a hó. pacsirta ereszkedett le az égből. gondterhelten futkározott raiita és magá­ban mormolta: — Hainalfény az égbolt alián kioltia a csillagokat, sápadt a hold. elszáll az él s mint a iég. ha napfény éri. elolvad bús sötétségibe. Milyen édes. könnyű a lét. hogyha szívem remény számván száll a nao. reg­gel elébe, fénv és szabad­ság elébe! — E-ez mif-féle madár? — kérdezte a pirók hunyo­rogva. — Pacsirta, kegyelmes uram! — válaszolt rosszal­lóan a holló a kémény mögül. — Költő. kegyelmes uram! — tette hozzá elné­zően a veréb. A pirók sandán nézett a költő felé. — Mm.. » milyen szür­ke..» a pimasz! Ha iól hallom, izé. •. a napról, meg a szabadságról meré­szel fecsegni? — Ugv van. kegyelmes uram! — erősítette meg a holló. — Főfoglalkozása alaptalan remények ébreszt- getése az ifiú madámem- zedék szívében, kegyelmes uram. >— Ostoba és elítélendő! *— Ugv van tökéletesen igaz. kegyelmes uram — helyeselt az öreg veréb. — Rendkívül ostoba! A sza­badság. kegyelmes uram. meghatározhatatlan és hogy úgv mondiam. meg­foghatatlan .». <— Mindazonáltal. ha nem tévedek, önnel is megtörtént már életében, hogy szabadságra.,» izga­tott. — Fakk-tum! — kiáltott fel hirtelen a variú. Az öreg veréb némileg zavarba iött •— Csakugyan kegyelmes uram. egyszer megesett.». de tekintettel az enyhítő körülményekre... — Márminthogv»», mi­féle körülményekre? — Ebéd után történt, ke­gyelmes uram! Borgőzös... vaevis kissé ködös elmeál­lapotban ... és bizonyos mérséklettel izgattam, ke­gyelmes uram! <— Azaz hogyan? *— Halkan annyit mond­tam: ..Élien a szabadság..-*' és azonnali hangosan hozzá­tettem: „a törvényes kere­tek között*’. A pirók kérdőn tekintett a hollóra. *— Csakugyan így volt. kegyelmes uram — mond­ta rá a holló. — öreg veréb vagyok én már. kegyelmes uram s éppen ezért nem engedhe­tem meg magamnak, hogy komolyabban foglalkozzam a szabadság kérdésével, mivel eme kérdés nem tartozik ama hivatal ha­táskörébe. amelyben szol­gálni szerencsés vagyok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom