Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-30 / 307. szám

1934 december 30. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 £>Lbáesízatik az b-í a t&L DCeda-i cAntomjúk ! Eltelt újból egy esztendő! Az év utolsó napjaiban az emberek, az üzemek, vállalatok dolgozói vissza­tekintenek az elmúlt évre. Mérle­gelik, hogy teljesítették-e tervüket eleget tettek-e kötelességeiknek? Mi. ha szervezetünk munkáiét ér­tékeljük — megállapíthatjuk hogy asszonyaink lelkes, odadó. segítő munkájával az elmúlt évben ér­tünk el eredményeket. Itt szeret­nék a megyei titkárság nevében megyénk lelkes fáradságot nem- 'smerő asszonyainak munkájukért köszönetét mondani. Büszkeséggel beszélünk az olyan asszonyokról: mint Rakita Pálné (Mezőtúr), aki az árvízkárosultak részére 800, Szabó Antalné (Tür­ke ve) 400 forintot, és 62 kg. lisztet gyűjtött, Mindannyiónk példaképe özv. Horoács Pálné a nr esterszállá- si Úttörő tsz. tagja baromfigondo­zó, aki 3-00, Gec-ő Pálné a tiszabői Petőfi tsz. ta-gia 200 munkaegysé­gen felül teljesített. Csontos József- né reszelővá-gó a szolnoki Jármű­javító kétszeres sztahanovistája. Oláh Gézé né lakatos a Törökszent­miklósi Gépgyár példamutató dol­gozója. Megyénk területén igen sok olyan asszony van, akinek neve -de kívánkozik, akik fáradságot nem kiméivé dolgoznak gyerme­keink szelbb. boldogabb életének megteremtéséért. Bízunk abban, hogy az élenjá­rók példája és szervezetünk jobb rr unkája a következő évben még több asszonyt nver meg a béke­szerető - nők nagy táborán ak. Az újesztendő, új feladatokat hoz számunkra, s ezek sem lesznek könnyebbek, mint amelyeket már megoldottunk. Tennivalóink vég­rehajtásához jóval több szorgos asszonyi kézre lesz szükségünk. Az újesztendőben ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának tízéves évfordulóját. Felszabadulásunk napjai előtt egy évszázaddal így írt a magyar nép nagy költője Petőfi: „Véres napokról álmo­dom, rr.ik a világot romban dön­tik, az óvilágnak romjai az új világot megteremtik'1. Az újvilá­got a régi romjain száz eszten­dővel a verssorok születése után kezdte építeni a magyar nép. Azóta vagyunk szabadok, azóta járunk felemelt fejjel. Hazánkban a nő azóta egyen­rangú tagja a társadalomnak amióta a Szovjet nép hős fiai fel­szabadították népünket, amióta a párt felemelte a szavát. Amióta népünk szabad, azóta van arra lehetőség, hogy a nők is megb"- széljék mit tudnak tenni a csa­ládok nyugodt, boldog életének megteremtéséért. Az elmúlt év­ben március 8-án, a Nemzetközi gyermeknap megünneplésével, a tanácsválasztási munkák során sok kiváló asszonyhoz is eljutot­tunk és megismertettük szerve­zetünk munkáját. Az eredmé­nyek ellenére megyénk nőlakos­ságának igen kevés százaiéira tartozik szervezetünk tagjai közé. Az 1955-évben úgy kell dolgoz­nunk, hogy minden asszony szí­vesen jöjjön közénk, jól érezze magát közöttünk. Tagságunk gya­rapításával, a még kívülálló asz- szony ck megnyerésével készül­hetünk legméltóbban február 18- ára, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége megalakulásának 10. éves évfordulójára. Jó egészséget, eredményekben gazdag újesztendőt kívánunk el­nökeinknek, veztőségi tagjaink­nak és szervezetünk minden tagjának! Gáli Zoltánná a MNDSZ megyei elnöke. JUllh k (i i tntiek h íntn iu z Juhász Gyula verse Előre, föl, fiúk, leányok. Mienk a föld, mienk az ég Nekünk teremnek a virágok És minket vár a messzeség! Induljunk vígan és remélve A boldog, szép jövő elébe, M:enk a hely a nap alatt, Míg szívünk bátor és szabad! Előre, föl és kéz a kézben Táncoljunk, míg csak zeng a dal. Mienk az erdők és a rétek, Ujjongjon mind. ki fiatal! öröm zászlóját hadd emelje A lé künk boldogan repesve. Remény zenéjét hadd lobogja A szívünk egy érzésbe forrva! Előre. föl. miénk az élet A széles földnek kerekén, Szemünkben csillog az Ígéret És bennünk ring a jó remény! Fiúk. leányok, lépjetek be A vidám és békés seregbe, Mely rózsáidat hinti szét Barátság és testvériség! IlVeSzTeR Di©d Ismerik-e kedves olvasóim a ta­gadás nagyszerű izgalmát? (Nem akarok udvariatlan lenni, de az a gyanúm, hogy a két éven felüliele igen!) A tagadás minimálisan két em­bernek okoz izgalmat. A tagadó­nak, s akinek tagadnak. A tagadó izgul — rá ne iöiienek a turpiszsá.2- ra, s azért is amiért voltaképpen tagadnia kell, Mert hisz ugyebár ezt mindig valami „kényszerítő" okból teszi. % De izgul ám az is, akinek tagadnak. — mert amiről tudjuk, hogy nem tudjuk, az mindig jobban csik­landozza a fantázián­kat. Hát így jártam én is a Petőfi Kultúr­otthon szilveszteri műsorával. így kezdődött: reggei telefoná­lok .,. — Petőfi Kultúrotthon? Kivel beszélek? — A gondnokkal. — Itt meg Én vagyok. Mivel ké­szülnek szilveszterre? — Még csak a tervek vannak meg. — Na, de mik a tervek? — Szépek, jók, vidámak. Na, de kérem, mégis hát mi lesz? — Azt kérem nem árulom el. _ ? — És ha nem sikerül? Maga ta­lán vállalja a felelősséget? Mit tehettem? Gyorsan elmen­tem személyesen a kulturottho-nba. Elfogott az a bizonyos izgalom, az „akinek tagadnak" izgalma. — Ha nem mondják meg — sütöttem ki magamban — altkor valami ilyen- olyan dolog lehet, szóval valami olyasmi, amit érdemes megtudni. S miután egyik kezemet a szívem­re tettem, másikat az ég felé nyúj­tottam, szemeimet a mennyek felé meresztettem, ájtatosabban, mint száz szerelmes ifjú —• hallgatást esküdtem, hogy nem árulom el senkinek, amit most leírok. % A A kultúrotthon ter­VlD> (3? mei a szivárvány ösz­„ szes színeiben fognak úS-Tjt pompázni. Színes lam- * eh G: pioncik, humoros r------------, ----------------- ak­» V-/'J * tuá-lis rajzokkal díszí­tett luftballonok, sok-sek konfetti, szerpentin járul majd hczfcá a jobb hangulathoz. Mindezt már a saját szememmel láttam. S amit csak hallottam? A bál 7 órakor kezdődik, színes, vidám filmvetítéssel. Féltizenegy­kor a Szigligeti Színház művészei adnak tréfás kabaré műsort. Utána tombola. reggel hatig a kulturház ismert, népszerű tánczenekara játszik, Mo­hácsi Kálmán vezetésével. S közben? Tánc. (Különben miért játszana a ze­nekar? — Na nem igaz?) De még e- közben is: 1 órakor .............. Kisorsolnák egy kicsike mal acocskát. (Uj malacot, mert a tavalyi már megnőtt, meg is ették, engem nem hívtak meg.) Kisorsol­nak még egy karórát is és sok-sok zsákbamacskát. Emiknek a tartal­mát még én sem árulom el, mert különben tényleg azt mondják rám, hegy fecsegő vagyok. Mindenféle ital is lesz. s a zene­kar felett egy tábla, ezzel a felírás­sal: „A zenekar is bo-ldog új évet kíván!” Én is boldo-g új évet kívánok mindenkinek, aki a Petőfi Kultur- o-tthonban fog szilveszterezni! A többieknek majd máskor.) Utóirat! Kérlek benneteket, ked­ves Olvasók, esküdjetek ti is ti­toktartást mind azz-al kapcsolat­ban, amit leírtam, — ahogy én is esküdtem, s tartsátok is meg, — ahogy én is megtartottam. Titoktartó Remete. EQY NYÁRON ÁT TÁNCOLT G öran az érettségi után nagybátyjához indul vakációra. Csen­desnek látszik a falu, békésnek az emberek, s nyugodtnak az élet. Telns-k a dolgos napok, msgy a munka, minden rendjén- való lenne. De a fiataloknak mindez nem elég — és joggal. A falu­ban semmi szórakozási lehetőség nincs. A falu előítéletekkel teli lel­késze minden olyan kezdeményezést üldöz, amellyel a fiatalok szó­rakozási vágyukat elégítik ki. Még azt sem engedi meg, hogy a fia­talok délutánonként az iskolába összejöjjenek. Az egyhangú napok egyikén ismerkedik meg Göran a fiatal, üde kislánnyal, Kerstinnel. A lány segít Gör-annak a munkában. A szere­lem még egyikük szivét sen.- dobogtatta meg sena, így ez az ismeret­len érzés tisztán, romlatlanul érinti meg lelkűket. Kerstin felismerve magában ezt az új érzést, először megijed és igyekszik titkolni nem­csak rr.ás-ok előtt, hansm magaelőtt is. Legjobban azonban családjá­tól és a paptól fél. Az elvaku t, maradi család teljesen a pap be­folyása alatt áll, aki ostorozza a fiatalok erkölcstelennek vélt szerel­mi érzéseit. Kerstin és Göran bizony sokszor titokban találkoznak, menekülnek a pap rágalmai elől. E gy viharos nyári éjszakán Göran az eső elől Kerstinék padílá- sára menekül. A két fiatal fázósan húzódik egymáshoz. Most már nem titkolják egymás előtt szerelmüket. A boldog együttlétbe toppan be Kerstin anyja. A botrány most már elkerülhetetlen. A fia­talokat csak Göran nagybátyja veszi pártfogásba. Kerstin és Göran nem törődnek a fa-lu nyelvével — szerelmük, mely tiszta és örök, el­választhatatlanul egymáshoz fűzi ők-e-t. A nyár vegén Göran apja eljön, hogy magával vigye a fiút, akire az egyetemi tanulmányok várnak. A fiú egy csodálatos éjszakán vesz búcsút szerelmétől. A léha városi életben nem találja magát otthon és főleg Ke-rs- ^ tin után vágyakozik. Ezért egyetemet és családot otthagyva, visszatér nagybátyjához. Göran elhatározza, hogy Kerstint — aki a faluban szerelme mi­att sok szenvedőinek van kitéve — magával viszi a városba. Göran motorján indulnak el a boldogság felé. Kerstin vidáman dúdolgat Gö­ran fülébe, amikor a pap autója elrohan mellettük — az árokba sedorva a kerékpárt. A tragédia elkerülhetetlen. A csendes temetőben, a rossz mdulatú pap a koporsó felett mond ^ vádbeszédet — még itt is a fiatalokat vádolja. Hegy Kerstin haláláért ki felelős, arra Göran nagybátyja adja rr.eg a választ, osto­rozva az elvakultságot, a maradi előítéleteket. A filmet a szolnoki Vörös Csillag mozi mutatja be, december 30- tól, január 5-ig. Hasznos matíara’nk veszedelme: a kálrányozott ?efő Sok helyen nyáron szokták a g-azdasági épületek, az ólak. vi- kemdházikók tetejét ká-tránvoznl ami rendkívül veszedelmes a gaz­dasági növényeink, gyümölcsfáink rovarellenségét pusztító. hasz­veszteség miatt a kutató különítmény nagy bajba került. Ezek közül a benn­szülöttek közül néhányat, meg egy gyereket, akit gyöngyházgorr.bőkért vásá­rolt meg, magával vitt Angliába s elhatározta, hogy a saját költségén fog­ja őket neveltetni és val­lásoktatásban részesíteni. Hogy a bennszülötteket új­ból a hazájukba szállítsa. Fitz Roy kapitány a jelen utazásra vállalkozót! Mi­előtt az admiralitás elhatá­rozta volna ennek az ex­pedíciónak a kiküldését, a kapitány nagylelkűen kibé­relt már egy hajót, s ma­ga vitte volna őket vissza. A bennszülötteket Mat­hews, egy misszionárius kí­sérte: ezekről, meg a többi bennszülöttről kitűnő leírást adott Fitz Roy kapitány. Két férfi, akik közül az egyik Angliában himlőben halt meg, egy fiú meg egy kislány voltak, akiket an­nak idején magával hozott. És most hajónkon volt York Minster, Jemmy But­ton (Button-gyöngy, mert ezen vásárolták) és Fuegia Basket (fuegia — tűzföldi). York Minster felnőtt, ala­csony, kövér és erőteljes férfi volt: tartózkodó, hall­gatag és mogorva. Ha föl­ingerelték, nagj ,.i szenve­délyes, néhány jóbarátjá- hoz vonzódott csak a hajón is és intelligenciája szerint jónak minősíthető. Jemmy Butten volt mindenkinek a kedvence, noha éppen oly szenvedélyes volt: arc-kife­jezése azonnal elárulta a jóindulatot. Víg volt és gyakran nevetett, de na­gyon részvevő a szenvedők iránt. Ha a tenger hábor­gott, gyakran kaptam' egy kis tengeri betegséget, ilyenkor hozzám jött. s pa­naszos hangon mondta: „Szegény, szegény bará­tom**. Azonban ő, aki víz mellett nőtt fel, nevetsé­gesnek találta, hogy valaki tengeri beteg legyen s ren­desen meg kellett fordul­nia, hogy elrejtsen egy mo­solyt, vagy nevetést, aztán megint ismételte: „Szegény, szegény barátom“. Nagyon hazafias érzelmű volt: sze­rette dicsérni törzsét és hazáját, ahol mint joggal mondta, „nagyon sok fa van“, amellett ócsárolta a többi törzseket. Határozot­tan állította, hogy az ő ha­zájában nincs ördög. Jem­my alacsony és kövér volt, de amellett hiú a megjele­nésére. Mindig kesztyűt hordott, haja csinosan le volt vágva s odáig volt, ha kifényesített cipői piszko­sak lettek. Szerette magát a tükörben bámulni. Egy, a Rio Negro vidékéről való, jóképű kis indián gyerek, aki pár hónapig a hajón­kon volt, hamar észrevette ezt s incselkedett vele. Jemmyne-k, aki mindig iri­gyen nézte, hogy milyen jól bánnak ezzel a kisfiú­val, nem tetszett a dolog s megvető fejmozdulattal mondogatta: „Menj a pat- varba“. Ha sok jó tulajdon­ságára gondolok, még most is csodálatosnak találom, hogy ugyanazon fajhoz tar- ' tozott s így ugyanolyan jel­leme is volt, mint azoknak a nyomorúságos és elma­radt vadaknak, akikkel itt először találkoztunk. Fuegia Basket csinos, szerény, tartózkodó fiatal leány volt, kellemes, de olykor bosszús arckifejezés­sel: gyorsan tanult meg mindent, főleg a nyelveket. Látszott ez abból is, hogy hamar megtanult néhány portugál, és spmvol szét, miikor Rio de Janei rónál meg Montevideo”:.!] egy kis időre a partra került, no meg angol beszédjéből. York Minister féltékeny volt, ha a legcsekélyebb fi- k; elmet mutatták iránta: úgy látszott ugyanis, hogy feleségül akarja venni, amint hazakerülnek Noha mindhárman meg­lehetősen beszéltek és ér­tettek angolul, nagyon ne­héz volt megtudni tőlük va­lamit földieik szokásairól: ennek látszólag az volt a főoka, hogy nehezen értet­ték meg a legegyszerűbb megkülönböztetéseket -s. Aki foglalkozott már kis­gyermekekkel, tudja, mi­lyen nehéz tőlük választ kapni olyan egyszerű kér­désre is, hogy valami dolog fehér-e, vagy fekete: föl­váltva, vagy a fehérnek, vagy a feketének képzete tölti be a lelkűket. Ugyan­így volt e tűzföldieknél is s így rendesen lehetetlen volt k ereszt kérdésekkel ki­kutatni vájjon tisztában vannak-e azzal, amit ál­lítanak. Látásuk rendkívül éles volt: ismeretes, hogy a tengerészek — a nagy gya­korlat következtében — jobban meg tudják külön­böztetni a távoli tárgyakat, mint a szárazföldi embe­rek: de York is, meg Jem­my is túltettek valameny- nyi matrózon, többször is jeleztek távoli dolgokat, s noha mindenki más tagad­ta, a távcsővel való fürké- szés mindig igazat adott ne" kik. Képességüknek teljes tudatában voltak és Jem­my,. ha valami baja volt a szolgálattevő tisztelettel, mondta: „Látom hajót, de nem1 mondok". • Érdekes volt megfi-, gyelni a vadak viselkedését Jemmi Buto-nn-al szemben, mikor partra száltunk. Azonnal észrevették a kü­lönbséget közte és mi közöt­tünk s efölött élén-k meg­beszélést tartottak. Az öreg hosszú beszédet intézett Jer.jmy-hez, nyilván kérte hogy maradjon velük. De Jemmy csak keveset értett nyelvükön, meg aztán na­gyon szégyelte magát a földijei miatt. Mikor aztán York Minster is partra szállott, őt is észrevették s azt mondták neki, hogy bo­rotválkozzék meg, noha alig húsz szál csenevész szőr nőtt az állán, míg a mi szakállaink nyíratlanok voltak. Megnézték bőrének a színét s a mienkkel ha­sonlították össze. Az egvik karunkról az újjat föltür- tük, mire nagvon megle­pődtek és csodálkoztak fe­hérségén, ugyanúgy, mint ahogy azt az orángutántól -láttam az állatkertfoen. Azt hittük, hogv két-három tisz­tet, akik -Alacsonyabbak és csin-os-albbak voltak, téve­désből társaságun' hölgyei­nek tartanak, noha ezek is szakállt viseltek. (Rész'et Darwin: Egy termé­szettudós utazásai c. nemrégen megieient könyvén-"!. A leírt uta­zás több. mint 100 éve, 1832 ben történt.1 nos, énekas madarainkra. Ezek víznek nézik a frissen kátránvo- zott csillogó tetőt és rászállnak hogy szom-jukat csillapítsák. Ha e madár rászállt ilven frissen kát rányozott tetőre, tolla bekenődik a folyékony kátránnyal, tollának tisz- ’ t-ogiatésa közben bekátránvzódik csőre is. s emiatt nem tud táplá­lékot magához venni és nyomorul­tul elpusztul. Éppen ezért ne nyáron kútra nyozzuk a tetőket, hanem össze' vagy a tél eleién, amikor ha-szno* madaraink legtöfcbie már melegebi tájakra költözött, de akkor is f frissen kátránvozott tetőt szóriu1- be egyenletesen homokkal, hogy r kátrány ne esillcgion és ne tévesz sze meg az itt telelő hasznos ma­darainkat sem. Kedves Olvasóinkhoz Mindazoknak, akik lapunk sze? kesztőségét karácsonyi jókivánsí gailtkal felkeresték, ezúton man dunk köszönetét. Itt közöljük Kedves Olvasóink­kal, hogy lapunk január 6-i (csü­törtöki) számához egészoldalas fali­naptárt mellékelünk, melyet min­den Olvasónk díjmentesen meg­kap. H elyesbffés Lapunk december 29-i számában téves adatszolgáltatás folytán elírás történt. A kisteleki Petőfi tsz és nem az Ezflst Kalász tsz tagjai kapták a megyei tanács végre­hajtóbizottsága Jutalmát. MiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiii_ E ^Minden kedves vendégének = | és vállalatunk dolgoséinak = E iá egészséget és eredmé- S | nyekken gazdag újesztendőt = kíván a szolnokt i Vendépláfóinari Vállalat | iTiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiMHMiiimmiiu

Next

/
Oldalképek
Tartalom