Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-29 / 306. szám

1954 december 29. SZ0LN0KMEGYE1 NÉPLAP 3 Tervünk túlteljesítésével tör’észtünk adósságunkból A kormányprogramul Végrehajtásának és a Központi Vezetőség határozatai megvalósításának tengelyében áll a mező- gazdaság általános és jelentős fellendítése. Ez elengedhetetlen fel­tétele az életszínvonal emelésének. Ugyanakkor azonban a fel­adat csak úgy oldható meg. ha a szükséges előfeltételeket a nép­gazdaság biztosítani tudja. A mezőgazdasági kis- és nagygépek jó minőségben és kellő mennyiségben való gyártása az ipar legfon­tosabb feladata, ezzel kapcsolatban. Üzemünik, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár is — fontos gépek készítésével van meg­bízva. Sajnos a gyárunk nem teljesítette' terveit, adósak marad­tunk mezőgazdasági gépek százaival. Az első három negyedév ösz- szesített tervét csak 78.1 százalékban váltottuk valóra. S olyan fontos gépek, mint a tárcsásborona, Zetor kultiváitor, szénarend­sodró, nem kerültek kellő mennyiségben a Joggal vetődik fel a kérdés, mi az mezőgazdasági gépgyárunk ilyen súlyosan sítéstől? ____ mez őgazdaságba. oka, hogy nagy múltú elmaradt a tervtelje­Az egyik legfontosabb ok kétség­telenül az, hogy a vállalat anyag­ellátása, különösen pedig a szeráru ellátás akadozott. A szállító válla­latok, mint pl. a Salgótarjáni Acél­árugyár, a Magyar Acélárugyár tíz­ezres tételek leszállításával volt adós. Szállításra ösztönzésük annak ellenére sem járt sikerrel, hogy egy minisztériumhoz, a KGM-hez tartozunk mindketten. Ez azzal a gyakorlati következménnyel járt. hogy pl. Zetor kultivátorolk százai hevertek az üzemben készen, de kihasználatlanul, kapák és burgo- nyatöltögető-íestek hiányában Kedvezőtlenül befolyásolta terv­teljesítésünket a profilok kialakítása körül mutatkozó kapkodás is. így fordult elő pl. az, hogy a válla­lat ez év első negyeidében leállt a gépi morzsoló gyártásával, a ne­gyedik negyedben viszont újra be­lefogott. Minden átállás természe­tesen időveszteséget és tetemes többletköltséget jelent. A termelési tervek terén mutat­kozó lemaradás másik fontos oka a munkaerőhiány. Az év során mindössze egy hónapban tudta a vállalat engedélyezett létszámkere­tét feltölteni. Igen nagyméretű volt a munkásvándorlás. Ez szorosan kapcsolódik a lemaradások egy má­sik fontos okához: a beruházások terén alkalmazott helytelen gya­korlathoz. A vállalatnál a szociális berendezések, a műhelyek, utak, igen rossz állapotban vannak. Ez nem új, hanem évek óta vajúdó probléma. Azon a címen, hogy Tö- rökszentmiklóson „majd” új mező­gazdasági gépgyár épül. évek óta nem adnak megfelelő beruházást, arra, hogy az őszi-tavaszi esők so­rán sártengerré dagadó útakat, a megfelelően nem fűthető üzemré­szeket, nem utolsó sorban az ön­tődét — rendbehozzák. így a terv­teljesítés nem egyszer azon múlik, esik-e, vagy sem, mivel festőmű­hellyel nem rendelkezünk. Ezért kétségtelenül felelősség terheli azo­kat a felsőbb szerveket, amelyek a beruházások elosztását intézik. Mindez azonban csak az érem egyik oldala. A felsorolt nehézsé­gek nem vezethettek volna ilyen súlyos lemaradásokhoz, ha a gyár vezetése, az üzemben folytatott po­litikai munka magasabb színvonalú lett volna. A termelés közvetlen parancs­noki karának, a művezetői és ter­melés intézői apparátusának a munkáját sokszor inkább kapkodás, mint átgondolt, előrelátó vezetői tevékenység jellemezte és részben jellemzi még ma is. A vállalati ve­zetés sem volt képes megfelelő se­gítséget adni e hiba leküzdésére. Ebből az is következett, hogy csak kis részben tudtuk felhasználni azt a hatalmas energiát, ami dolgo­zóink hazaszeretetében, pártunk iránti odaadásában rejlik: csak esetenként és rövid időre lobbant fel a munkaverseny lángja. A kellő nyilvánosság és az értékelés gyakori hiánya miatt nem tudott kellő mozgató­erővé válni. Természetesen a törökszentmik­lósi Gépgyár munkáját nem kizá­rólag ezek a tények jellemzik. Két­ségtelenül javult a gyár szervezett­sége, az utolsó hónapok pedig a termelési szervek erősödéséről, a dolgozók munkakedvének növeke­déséről tanúskodnak. Míg szeptem­ber hónapban alig 61 százalék volt a tervteljesítés, októberben már 97.5 százalékra emelkedett, november hónapban pedig hozzáfogtunk az adósság törlesztéséhez, a havi terv 114.1 százalékos teljesítésével. Nyugodtan lehet állítani, hogy a novemberi túlteljesítés nem valami­féle kiugrás, hanem a Központi Vezetőség október havi határozatai alapján folyó politikai munka meg­javításán, a műszaki előkészítés megjavításán, a termelési szervek munkája javulásán, a munkaver­seny felendülésén és nem utolsó sorban a javuló szeráru és anyag­ellátáson alapszik. Tehát olyan té­nyezőkön. amelyek fenntartása, to­vábbfejlesztése jórészt tőlünk és feletteseinktől függ. Az elmúlt két hónap tapasztalatai azt igazolják, hogy ha a munka megszervezése a jó anyagellátással és hatékony, mozgósítóerejű agitációval párosul, nagyszerű eredményeket lehet el­érni a mi üzemünk nehéz gyártási körülményei között is. Meg kell említeni a novemberi eredmények egy másik fontos vo­natkozását is. A magas tervteljesí­tés egyúttal több bért, magasabb életszínvonalat biztosít dolgozóink­nak. Közel tíz százalékkal több bért fizettünk ki mint októberben, 15.000 Ft jutalmat kaptak a munkában kitűnt dolgozók. Egyik legjobb esz­tergályosunk Szikszai Lajos 3800 forintot keresett és egy sor műsza­ki dolgozónk jelentős prémiumban részesül. — Nyilvánvaló, hogy a fokozoít anyagi érdekeltség is segíti előbbrevinni a decemberi terv túlteljesítéséért é s a jövő év jó előkészítéséért folytatott mun­kát. Mindezek kezdeti eredményei már látszanak is. 7.5 százalékkal jobban állunk a havi terv teljesíté­sével, mint november azonos idő­szakában. Lelkes mumkaverseny bontakozott ki a Zetor kultivátor, szénarendsodró, lógereblye készí­tői között. De lelkes és eredményes munka folyik, a gépi morzsoló, tárcsásbo­rona és a pótalfcatrészgyártás vona­lán is. Üzemünk dolgozói termelési értekezleteken megtárgyaltáik a de­cemberi feladatokat és lelkesen vállalták, hogy a terv túlteljesíté­sével törlesztünk az adósságból. — Rajtunk áll, hogy az ígéret való­sággá váljon. Stadinger István ________ igazgató. Kö telezettségeim teljesítésével segítem célúink megvalósítását az új esztendőben is A múltban egész csa< ládom csak nyomor­góit Filléres naioszám- bérbőil tengődtünk. Csak a felszabadulás óta tudtuk azt. hogy mi az élet. A földre­form során három hold földet kaptunk. Maid a feleségem is örökölt eev holdat. íev jelen­leg néav holdon gaz­dálkodunk. A föld ter­mése mellett ió jöve­delmet biztosít a csa­ládnak az állattartás. Két törzskönyves te­henünk naponta 46— 48 liter tejet ad A tej­beadás teljesítése mel­lett szép Dénzt hoz a házhoz a szabadon el­adott tei. A boriúsza- porulaf is gyaranitia bevételünket. A ió- szágneveléshez a párt és a kormány jelentős segítséget nyuit a dol­gozó parasztoknak. Hogy csak egvet említ­sek. a búza után iáró korpaiuttatás az álla­tok takarmányozását könnyíti meg. Az eh­hez hasonló kedvez­mények lehetővé te­szik. hogy minél több jószágot neveljünk. A párt és kormány gondoskodására azzal válaszolok, hogy álla­mi kötelezettségemnek maradék nélkül eleget teszek minden évben. Családom gondtalan életéért továbbra is szorgalmasan dolgo­zom. s a7 adó és a be­adás rendezésével se­gítem államunkat a kitűzött célok megva­lósításában az úi esz­tendőben is. MOLNÁR GÁBOR jásztél eki egyéni gazda Mozgalom Belgiumban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen «Jiuooíiw \ ZD III ülőin napról napra erősödik a dolgozók harca a párizsi egyezmények ellen, amelyeknek ratifikációs viiáiát a belga parlamentben ianuár köze­pére tűzték lei. Mint a „Draoeau Rouge“ közli, országos mozgalom van kibontako­zóban a párizsi egyezmények ellen. A belga hazafiak politikai meggyő­ződésükre való tekintet nélkül sík- raszállnak a Nvugat-Németország remilitarizálását célzó tervek ellen és sorra írják alá a párizsi egyez­mények elleni tiltakozó nyilatkoza­tot. (MTI) KOPORSÓ (Regényrészlet) A vállát kapta meg a lánynak. Az ujjait szorítja úgy meg, kicsordul belőlük a vér. A hangja üvöltés volt. — Bántottak? Hát elfelejtetted már Carrhaet? Hiszen te is ott vol­tál. —• Kicsi lelhettem, apám. Narr.' emlékszem. rT udta. hagy volt valami csata ■*- egy ilyen nevű helyen, s most már az is eszébe jutott, hogy a dajkája azt mondta egyszer, an­nak kivágják a nyelvét, aki arról beszél. Azt hitte, tréfa, de a csa­ták nem érdekelték, nem kérdezős­ködött tovább. — Tudom, mindenki úgy tesz, mintha nem emlékezne. De a há­tam mögött mindenki röhög. A leg-* utolsó katonám is leköp érte. Nem emlékszel, mi? A lány torkára tette a kezét. Az érezte a rettentő újak hegyében a megveszekedett vér lüktetését. De volt annyira apja lánya, hogy a pillája se rebbent. — Inkább a te fojtogatásod, mint aMaxentius ölelése — mondta fagyosan. — Eh — kanta el a kezét dühö­sen — hát nem érted, hogy nem Maxentiusról van Itt szó. hanem Maximiánusróí. A fián keresztül akarom markomban tartani. Vagy azt akarod, hogy az öreggel vetes­selek el? Biztosra veszem, hogy a te kedvedért mind a két latriun- kuláját belefojtja az Orontesba. A lány szemét lefogta az utálat. A caesar megcsillapodva járkált le s fel a szobában. — Ide hallgass. Majd eszedbe juttatom, mi történt Carrhaenál. /''’aesarsága második esztendejé- ben történt. Négy fronton lángolt a háború, neki a perzsa hadszíntér jutott. Saporral állt szemben, Varanes nagyapjával, akitől legtöbb félnivalója volt az imperiumnak. Nem sokkal azelőtt, még a nagy anarchia idején, tönkreverte a rónai légiókat, el­fogta magát Valerius császárt, ele­venen megnyúzatta és pirosra fes­tett bőrét kitömetve hordoztatta meg Perzsia városaiban. Nem csak hadi érdek, de a római büszkeség is követelte a gyalázatos tett meg­torlását. A döntő csata előtt való este megérkezett a táborba Dioc- letianus, aki akkor verte le az egyiptomi lázadást és Constantius, aki Britanniát kényszerítette meg­hódolásra. Megbeszélést tartottak, Constantius keveselte a rónai had­erőt s azt tanácsolta Galerimnak, hogy várja meg az erősítéseket, ne vigye mészárszékre a rendelke­zésre álló légiókat, ö tiltakozott a beavatkozás ellen, s mivel Ciocle- tianus nem mondott véleményt, másnap reggel nekivágott hadaival a sivatagnak. A győzelem biztos is lett volna, diadalhoz szokott, ed­zett légiókat vezetett, de a benn­szülött útmutatók a sah zsoldjában álltak, félrevezették a légiókat, a perzsák kelepcéjébe vitték s a ró­maiak kegyetlen vereséget szenved­tek azon az átkozott helyen, ahol évszázadokkal azelőtt Crassus, a trlurrvir életét vesztette. A csata- vesztés azonban csak embervesztő­séget jelentett, a sah nem ment át támadásba, sőt belső villongások miatt sietett elvonulni diadala szín­helyéről. Diocletianus azonban irtó­zatos haragra gerjedt s olyan meg­szégyenítést talált ki, amely ke­gyetlenebb volt, mint az ellenség kezére került császár meggyalá- zása. // r) díszkocsiján ült, oldalán Constantiussal s nekem, a rónai birodalom császárának két­ezer lépést kellett futnom a kocsi után, mint egy rabszolgának! Bí- borcipőben, bíborpalástban, feje­men a ceasari koszorúval! A meg­maradt légiók szemeláttára! Nyugodtan kezdte, de most már megint ordítva beszélt, homlokán kidagadtak az erek, arri az út­jába kerül, szék, vánkos, ruha, azt bőszülten rugdosta szét. — Tudod már most, mit jelent az apádnak Carrhae? KIK IS AZOK a kántdlók? JÁSZIVÁNYI NÉPSZOKÁSOK Sajátságos községe a Jászságnak Jászszentandrás és Jászivány. A két egymással határos község színié elhatárolta magát a környező falvak életétől. De e két falu egyikében sem lehet olyan jellegzetességet találni, rr.ely ne volna jellemzője a másiknak is. Míg Jászszentandrás például a híres jászsági vendégszeretet szimbóluma, addig Jászivány a különböző torok, lakomák, családi és szomszédi bankettek változataiban gazdag 'helység. Néprajzi kutatás szempontjából mégis célszerűbb Jásziványt választani gazdag törté­nelmi múltja miatt;. Jásziványt szívélyes, barátságos nép lakja. Szeretnek érdek­lődni egymás gondjai, örömei iránt Jóbaráttal és ismeretlennel egy­aránt szót vált a jásziványi ember Üton-útfélen megszólítják egymást a járókelők: — No, hogy akarja ke-lmed? (Hová megy?) így télidején aztán szinte megszokottá vált a válasz: — Majd elmék má kántánvi Sokáig mm tudtam, mit jelent a „kántányi“ (kántálni) szó értelme és miért éppen télen használják ezt A kantátán bizony ma mar teljesen kihalóban lévő jász- íványi és jászszentandrás! népszokás. Azért beszélnek erről általában télen, mert a kántálás disznótori vigalomhoz tartozó tréfa, s disznót ^kizárólag télen öl a jásziványi lakosság. A disznóölést még ma is pa­rádés disznótorok követik. E torokon a rokonságon kívül feltétlenül jelen van valaki a község vezetői közül is. A disznótoros vacsora sok fogásból áll. Asztalrakerül a csigalevestől a káposztáig minden. S míg ezeket az ételeket benn a szobában fogyasztja a család, a hurka addig kinn sül a kemencéiben. És itt jött apáink korának tréfája. Mire a család a vacsora végére ért, — ekkor tálalják a hurkát, — a kántálók ekkorra kilopták a kemencéből a hurkát. A kántálók egyébként nagy meglepetésre nem legények, hanem1 lányok voltak. Vidám és bátor fiatal lányok, akik felöltöztek le­gényeknek, arcukat vagy bekonmolták, vagy bajuszt festettek. Erre a maszkra azért volt szükség, mert a kántálás kockázatos dolog volt. Legtöbbször rajtakapták a legények a lányokat. Ilyenkor bizony jól megölelgették és megtapogatták a hajadonckat, a maszk miatt ter­mészetesen anélkül, hogy tudták volna, ki az. A kántáló lányoknak rigmusaik is voltak. Ma is közismert még Jásziványnn az alábbi kántáló rigmus- „Én is fogtam fülit-fárkát, Nekem is egy darab hurkát“ E kis dalszöveget az ablak alatt mondták el a vacsorázok mu- lattatására. Kedves tréfák voltak ezek. Ma már igen szórványosan fordul elő ilyen disznótor, ahol még a kántálók is fellépnek. S ha a kántálás a haidankor tréfája volt, annál is inkább tra is dívó és virágzó népszokás a „kolcmpolás.*1 — Kolcmpolni húsvét előtti pénteken éjjel mennek a falu legényei. A kolompolásban részit- vesz a férfinem minden tagja, aki csak legényszámba megy a köz­ségben. Természetesen nem egy csoportban, hanem' 2—3 kolompoló gárdája van a falunak. A k ol o m o otók elsősorban marhakolomiookkal vannak fel­szerelve. De minden csoportban van egy „szégyenlős”, aki karikásává1 pattogtat, míg a többiek tepsik összeverésével, csengők rázásával, kurjongatással szolgáltatnak cseppet sem andalító zenebonát, a kis­lány ablaka alatt. Természetesén az ilyen zenét nem az ideálként választott Marikák és Piroskák kapják, hanem azon nőszemélyek, akik valami borsot .törtek egyik-másik legény orra alá. Jásziványon tehát vigyázniok kell a lányoknak, hogy bánnak a legényekkel, mert különben tűrni kell a nagypénteki ..szerenádot“ Ne is próbáljon a megtisztelt lány apja álmából riadtan kirohanni és vitázni a legények­kel, mert működésbe lépnek a csapat vizipuskásai (3—4 vízipuskás van egy 20 tagú csapatban) s nem előre melegített vízzel verik ki a gazda szeméből jóízű álmát. A kólóm pólók azonban nemcsak a lányokait tréfálják így meg, de mindazokat, akik megbántották vala­mivel a fiatalokat. Különösen apáink ifjúsága engedett meg magának vastagabb tréfákat a falu gazdáival szemben. Ilyen esetekről tud a száihagyo- mánv. pl. az egyik földbirtokos házba kéményén éjjel beöntöttek egy zsák égetett téglát. Az úr szentül hitte, hogy a háza dőlt rá. Másik gazdá­nak kocsiját széjjelszedték, s azt a szalmakazlon, sőt azt is beszélik, hogy a háztető gerincén építették össze. Mások szato.akazalját fellök­ték, házuk ajtaját úgy brtorlaízolták, hogy az (rácsos ablak lévén) csak a szomszédja látogatására szabadulhatott M. A tetteseket hiába kereste bárki, a kolempolók .— akko­riban nagyrészben sértett cselédlegények — soha nem árulták el egy­mást. Ma, ha szélesebb körben is, de humorosabb alsjoan zajlik le a kolcmnolás, bár egy-két durvaság ma is megengedett. íme két szál virág Jászivány néprajzi csokrából. A csokor azon­ban még nincs egybekötve, minden jász magyar feladata, hogy legyen virággyüjtő. Gyűjtse őseink és jelenkorunk nénének vigaímakban tréfáidban gazdag életének dokumentumait. A Hazafias Népfront­bizottság segítse őket ebbeli igyekezetükben. Borzák Lajos, Jászivány, KÖNYVESPOLC Howard Fast; SPARTACUS (Szépirodalmi) A regény, mely 1951 decemberé­ben jelent meg Newyorkbam, Spar- tacusnak, a római rabszolgaháború vezérének életét, küzdelmeit, a rabszolgaháború kiemelkedő moz­zanatait eleveníti fel. A rabszolga­kérdés a birodalom központi pro­blémája. Az események a római köztársaság végnapjaiban játszód­nak. A parasztnak már nincs föld­je, a proletárokat cirkuszi.mutatvá­ny okkal hódítják el: ez egész tár­sadalom a rabszolgamunkán nyug­szik. Egy fiatal római két barátjával együtt útnak indul Rómából Capua felé. Az út két szélét 6600 gladiátor keresztre feszitett holtteste szegé­lyezi; a rómaiak az utolsó nagy csata után életbenmaradt lázadókat végezték így ki, hogy örökre el­rettentő példát szolgáltassanak. Az előkelő társaság egy patrícius lati­fundiumán száll meg, ott megis­merkedik Crassus tábornokkal, — Spartacus legyőzőjével, Gracchus szenátorral és Ciceróval. Akarva- nemakarva felelevenedik társalgá­sukban a rabszolgaháború s meg­tudjuk, hogyan került Spartacus a capuai gladiátor-iskolába, hogyan tört ki a felkelés. Spartacus elbukik, de felesége. Varinia megmenekül és egy gall faluban telepszik le. Mikor fia fel­nő, beáll a római hódítók ellen küz­dő partizánok soraiba. Az ügy te­hát mégsem bukott el, mert az apák fegyverét a fiúk forgatják egészen a r&bszalgatartó állam összeomlá­sáig. Móricz Zsigmondi RÚZSA SÁNDOR (Szépirodalmi) Móricz Zsigmond élteművének ki­magasló alkotása a Rózsa Sándc regényciklus, amely trilógiának in dúlt, de 1942-ig csak két kötet je­lent meg az író közbejött halála miatt. A fasiszta háború, a magy:u népre nehezedő súlyos elnyomó1 időszakában Móricz ezért fordul' ehhez a témához, hogy a maga ko­rának problémáira is választ adjon Erőt akart meríteni 1848 példájá­ból, a nemzet felszabadításáért függetlenségéért vívott küzdelem­ben. Rózsa Sándor a bizonyítéka annak, hogy írója leszámolt illúziói­val, látta az uralkodó osztály fene­ketlen korruptságát s a paraszt­ságban szunnyadó forradalmi erő­ket. Móricz regényében kiemeli Rózsa Sándor alakját a betyárromantiká­ból és szétfoszlatva az eddigi ha­mis ábrázolásmódot, mint népi hőst a szegényeik igazának hős védelme­zőjét mutatja be. összekapcsolja Rózsa Sándor kalandjainak, harcai­nak, vívódásainak rajzát az urak „perzekutorck” elnyomásának be­mutatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom