Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-28 / 281. szám

Magyar nők! A békéért, családotokért, gyermekeitekért s«nvn«%nÉoh n Népfront jelölt f e irr! 2 <im111111111111111111111111M111111111111111111111111M111111111111111Mi>.111!111111111111111111111111111111111111111 >mrtiiHUii»>iHiHimiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii»iiiiintiitriiiliiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiniiiiiilllitii HÉTKÖZNAP A KŐRÖSI-ÚTON LÜ Néhány nappal ezelőtt jogos ér­deklődéssel indultam útnak, meg­keresem Munkácsi Istvánnét, a tanácstagjelöltet. Megkeresem, meg­ismerem, s választ kapok arra a legfőbb kérdésre, vájjon miért je­lölte őt a Körösi út környéke, a szolnoki Járműjavító és Fűtöház munkásai, a dolgozó nép okos -iyülekezete' Messze kanyargó, széles a Jármű- lavító, a temető szegte Körösi út. Úgy érzi az ember, hogy kifelé megy a városból, csak később döb­ben rá arra, hegy ez a város szíve. A város szíve, s ezt-nem a fehérre festett házak, a feltakarított udva­rok mondják el elsősorban, hanem a gyermeket, jószágot nevelő asszo­nyok s a tiszta öregek. Töaz. hogy cevés szóval. Hiába csengetek, zörgetek a Kö­rösi út 15 alatt, senki sem válaszol. Vfunkácsiné nincs otthon, ablakaira csend borul, s a házban nincs sen­ki, aki válaszolna a kopogtatásra. m Nem is tudom miért jöttem elő­ször ide? Megismerni csak úgy le­het valakit, ha arcát, ruháját meg­pillantja az ember? Szó sincs róla. Kevés, kicsi az ember, ha csak annyi helyet foglal el, amennyi a térfogata. Belépek a Népbolt ajta­ján, s illendően megkérdezem: is­merik-e Munkácsi Istvánnét? A két kiszolgálónő elmosolyodik, azt gon­dolván, több sütnivalóm is lehetne, kár a felesleges kérdésért. Munká- cstné itt vásárol, tehát ismerik. Csakhogy én nem arra vagyek kíváncsi, mennyi cukrot, kávét vá­sárol náluk, hanem azt szeretném tudni.. . Végig sem mondom, megfogja a kabátom egy néni, felteszi a kosarat a karjára, aztán int, hogy mehe­tünk. Kinn az utcán mutatkozik be és tájékozódik kiféle ember vagyok. Amikor ezt kölcsönösen tisztázzuk, már csak hallgatok. Mert Vígh Fe- rencné szavait jegyezni sem kell. Úgy sem felejtem el, amit mond. Egyik karjáról másikra vándorol a kosár, mert a kéznek is mozognia kell. ha a szív beszél az emberről. — Boldog vagyok — teszi le a föld­re végül a terhet, — hogy Munká­csiné lesz a képviselőnk, őszintén mondom, ez nem ment ilyen gyor­san, de mondanivalójának ez volt a lényege no Héricz Imrénével megint a Nép­bolt mellett találkoztam. Ott a kút is, ott a legtöbb az asszony, oda-oda térek vissza megint a nagy várako­zásban. Mert Mumkácsiné nem ér­kezett haza. A kendős asszony — Hériczné — kifut a házból, kiskabátban és min­den bevezető nélkül a tárgyra tér: — Ugye népnevelő? — s míg gon­dolkozom, mit feleljek, máris a kúthoz húz és mondja, mondja a bánatát. — Nézze meg ezt a kutat- Ez a környék fájdalma, s az enyém is. Miért? Ez a kút folyik. Nem úgy és akkor, amikor mi akarjuk, ha­nem szabálytalanul. Nincs rendes emésztő, nincs rendes cső, nyáron szúnyogtelep, télen korcsolyapálya. S itt van a lakásom a kút tövében. Itt mossák a fiúk a biciklit, itt tisz­togatják le néhányan a csizmát. Ki kell ezt a kutat bontani, meg kell nézni a belsejét, mert olyan ez, mint a beteg ember, gyógyításra szorul. Vagy arrébb kell vinni a másik sarokra, vagy gödröt kell ásni, vagy — vagy meg kell beszélni a tanács­tagjelölttel, hegy mi a tennivaló — szólok közbe halkan és kérdően né­zem a nekihevült asszonyt. Egy perc alatt helyén a nyelve. — Bízza ezt Munkácsinéra. Élelmes aszeny az, eddig is megszólalt ott, ahol mások csak hallgatnak. Segí­tünk neki és a kút állni fog. V jTj Az ember saját képén, vágyain méri le a másik embert. Azt di­cséri, amit maga is szeret, azért hi­báztatja, ami néki sem jó. Idős Csák Ferencné tíz éve lakik a Kö­rösi út 7-ben. Ez a kis házikó, a hí­vogató illat — a készülő ebéd pá­rája, a láthatatlan porszemet is le- törlő gondos anyai kéz olyan mele­get áraszt, mint Petőfi édes-bús versei. Leülök a virágos ablakkal szemben, ifjú Csák Ferike barátsá­gosan elveszi a sapkám és kétéves fiatlemberhez illő bizalmassággal a hajam kezdi vizsgálni, valódi-e. Három asszony beszél egymás­után. A nagymama, aztán Ferike mamája, s végül a hetvenéves öreg- anyó. A fiatat mondja: — Egy nyilvá­nos telefon a vágyunk, tudja a Milleneumba kell menni, ha ne adj isten valami előadja magát a gye­reknél. Mert a gyerek a legfonto­sabb. Az orvos messze van ... szó­val telefon kell a környéken. — A nagymama meg-megkeveri az ételt s aztán belekapcsolódik a beszélge­tésbe. — Rendes háziasszony a konyhát és az utcát is rendbe teszi. A kút az a legnagyobb baj, azért is, mert a gyerekek nem mehetnek ki a környéken az utcára. Eleget si­kál, súrol az ember, nem győzi, ha egy perc alatt piszkos lesz a gyerek. A menye közbeszólna, de Csák néni tovább folytatja: — Magának panaszt már úgyis mondtak erre. Hadd mondjam el a jót is. A közlekedés megjavult a környéken. Hetenként háromszor piacnapokon jár a busz, nem nehéz többé a vá­rost megközelíteni. A telefon sem lehetetlen, de nem kell nyilvános, mert azt a kamaszok tönkreteszik. Jobb lenne valamelyik boltba be­vezetni s akkor mindnyájan elér­jük öreganyó ajkai is megmozdulnak. Alig hallhatóan beszól. Imádkozik talán. Csák néni szeretettel igazítja el a zsámolyt, aztán magyarázóan mondja: — Édesanyám az istennel beszélget. — Mi meg arra gondoltunk — veszi át a szót Ferike anyja — hogy szólunk Munkácsinénak. Tanácstag lesz, bejáratos mindenhova, nin­csenek nagy kívánságaink, meg le­het valósítani. Törődni kell a la­kosság apró-cseprő gondjaival. — Munkácsiné meglásd törődik — jól választottunk. Tudja — sze­gezi le az anyák bölcsességével Csák Ferencné — ennok a Munká- csinénak a gyerekei nagyon rende­sek, illedelmesek. A katenafia ép­pen olyan művelt, udvarias, mint a tisztviselő lánya. Aki a gyerekeit jól neveli, abban bízni lehet. Kell-e tovább idézni? Nem ráérő, unatkozó asszonyok mondtak felü­letes véleményt. Vígh Ferencné de­rék munlkásasszony, férje a forga­lomnál teljesít szolgálatot. — Idős Csák Ferencné fia a Járműjavító esztergályosa, férje a fatelepen dol­gozik. S dolgozik Héricz Imréné, s a halkszavú Kürtösi Józsefné is, aki inkább százszor megfoltozza három gyermeke ruháját, míg egyszer is hangosan felemeli a szavát. A Körösi út és környéke Szolnok szíve. Nagymultú, meleg munkás szív, az Úri Szabók, a régi és új harcosoké. Munkácsiné nem volt otthon sem aznap délelőtt, sem másnap. Nem találkoztam vele. Mégsem mondom azt, hogy nem ismerem. Sok min­dent tudok róla, megrajzolták ké­pét a szomszédok, az emberek, a környék asszonyai. Azok, akik ma rászavaznak. Akikért érdemes dolgozni. Egri Aranka. 'Békééi (jijula, TISzASZENT IMREI TANÁCSTAGJELŐLT J/ilnlha egy város nagyobb üzle­tébe lépnénk be, olyan a ti- szaszentlmrei földmű vesszövetke- zeti áruház képe: hatalmas áruáll­ványok, tömve különböző élelmisze­rekkel, ruházati és egyéb cikkek­kel. Az áiuházban sokan vannak, beszéd zaja tölti meg a mgy helyi­séget, s sűrűn nyiiik-csukódik az ajtó. A ruházati cikkek az üzlet jobb­oldalában vannak, s itt legtöbb a vevő. Idősebb férfikiszolgáló ma­gyarázza egy kislánynak és anyjá­nak a kiválasztott kabát előnyeit, tulajdonságait. A kislánynak tet­szik is, közben kutat a szeme a kabátsorok között, bizonytalanná válik. Vájjon ez a legszebb? Any­jának nem tetszik az áru. A vitára odafigyelnek az asszonyok, ők is elmondják véleményüket. Én is dicsérem a kabátot, mert valóban szép. Szinte látom, miiyen büszkén járna benne ez a csillogószemű mosolygóarcú kislány. /tvennt itt is elmondják, sokat C7* fejlődött a község. Nagykapa­citású malma és az állami gazda­ság igen sok embert foglalkoztat. Megélénkült az élet. A kormány- programm megvalósításának mun­kájában szaporábbak itt is a kezek. A határban zöldéinek a vetések traktoros és lovasekék fordítják mélyen a jó feketeföldet. Otthon tervezgetés, számolgatás folyik, melyet alku és vásárlások követnek. A Hazafias Népfront-mozgalom a szíveket és az értelmet mozgatta meg az emberekben. A legfonto­sabb, amiről csaknem minden em­ber szót ejt itt is, a bizalom eiő- södése; egymás között, a párt és a kormány politikája iránt, és a ta­nácsválasztások iránt. Érzik az em­berek, hogy szavuk van a község­ben, a megyében és az országban; mindazt a jót, helyest, a munkát és a mindennapi életet segítő, köny- nyebbé tevő gondolatot, vágyat, melyet régóta magukban érleltek, kifejezhetik és megvalósíthatják. Ezt az érzést, a haza és a sző­kébb közösség szeretetét istápolja támogatja a Hazafias Népfront helyi szervezete is, melynek elnöke egy fiatalember: Bekecs Gyula Családos, tiz holdon gazdálkodik szüleivel. Jól dolgozó, becsületes ember, aki szívesen foglalkozik tár­sai ügyeivel, segít panaszaik orvos­lásában. Ezért is választották meg őt népfrontbizottsági elnöknek a község dolgozói. Nem marad hátra azonban a munkával sem, amire ékes bizonyíték, hogy néhány hó­nappal ezelőtt kapta meg a minta­gazda jelvényt. ^7>ekecs Gyula ismeri faluját, az eredményeket és a bajokat is. Sokat beszélget dolgozó paraszt- társaival, s így alakult ki benne, hogy milyen sürgős tennivalókat kell a népfront-bizottságnak elvé­geznie a falu érdekében. Mindjárt számba is veszi és mondja: — Néhol rosszak a községben az utak, ezért elhatároztuk, hogy 1300 méteren kijavítjuk a gyalogjárót. A munkához hozzáláttunk, s remé­lem, sikerül befejezni a bél előtt. Megkezdtük a községi piac elkészí­tését is. A földet egyenletessé tet­tük, a fákát is elültettük benne. Most készítik a kecskelábas árusító­asztalokat stb. Ugyanakkor a vá­sárteret is rendbehozatjuk és be- keríttetjük. Nagyszabású fásítási terven is gondolkodik a népfront bizottság. A terv végrehajtása azzal kezdő­dött meg, hogy a község több utcá­jába már kiosztották az ültetendő fákat. A dolgozó parasztok mind többen fordulnak ügyeikkel a népfront- bizottsághoz. Bekecs Gyula szavai­ból kiderül, hogy már több egyéni és közös ügyben intézkedtek. Id. Mató Dánielnek pl. 80 kg-on aluli sertése megbetegedett, le kellett vágni. Mivel idős, nehezen mozgó emberről van szó, a népfront-bizott­ság intézkedett a vágási engedély ügyében, melyet meg Is kapott Mató bácsi. Többen kifogásolták a község la­kói közül, hogy amikor bekerítették a malmot, erősen megszűkítették a Tiszaörsre vezető utat. A népfront­bizottság ebben is intézkedett az­óta, megszüntették az útszűkítést. ('TJeszélgetés közben tudom meg, hogy Bekecs Gyula tanács­tagjelölt is. A bizalom tehát meg­alapozott. Az egyszerű emberek ki tudják választani azokat, akik a község fellendítése érdekében a legtöbbet képesek tenni. A felesége mondja — ő is jelen volt a jelölő- gyűlésen —, hogy mindenki rásza­vazott, egyhangú volt a jelölés. Bi­zony az ilyen lelkes, tettrekész em­berek, mint Bekecs Gyula, virág­zóvá, jómódúvá tehetik a községeti V. B. rD a // ni, tn * fi fial, ztntix ti 92.000 kilogramm vasat és fémet qyűj’ötiek eddig a szolnoki Papírgyárban Nagy napjuk van ma megyénk dolgozóinak. Saját jelöltjeiket vá­lasztják meg mindenütt, hogy job­ban menjen a munka, az ország építése. A fiatalok is várva-várták ezt a napot. A kulturcsoportok min­dig örömmel szerepeltek, hát még ilyen jelentős alkalommal. Becsü­letesen megtanulták szerepeiket, — melyeikkel egész nap fokozni akar­ják a jó hangulatot és várják az estét is, amikor kedvükre táncol­hatnak, szórakozhatnak a jólvégzett munka örömével. Szolnokon csaknem minden vállalat és üzem kulturcsoportja készen áll a mun­kára. Tegnap este tartották utolsó próbákat, megkapták beosztásu­kat, megbeszélték a találkozó idő­pontját. — A Közlekedési Műszaki Egyetem csoportja az 5. szavazó- körnél, a Fűtőház kulturbrigádja a 24. sz. szavazókörnél, a cukorgyá­riak a Cukorgyárban, a TÜZÉP brigádja az Irodaházban ad műsort. Népi zenekarok, a kulturotthonok vegyes csoportjai, énekkarok és tánccsoportck mutatják be ezen­kívül tudásukat. A kulturcsoportok minden tagja lelkesen és fáradha­tatlanul készült a nagy napra. A fiatalok kedve, humora , csengő hangja szólalt meg esténként a kulturotthenokban. jelezve, hogy a választók jól fognak szórakozni s örülnek majd az ügyes és hangu­latos műsorszámokniak. — A nap egyébként zenés ébresztővel kezdő­dik, melyet a Szigligeti Színház művészeinek 45 perces műsora kö- vet. * Jászberényben is zenés ébresztővel kezdődik a sza­vazás napja majd utána azokat kö­szönti a városi stúdió, akik először szavaznak. A kulturcsoportok és az iskolák brigádjai minden szavazó- kört meglátogatnak műsoraikkal Este 7 órakor pedig vidám estet rendeznek —fővárosi művészek fel­léptével — a járási kulturotthon­ban. Ugyanakkor a Szabadsághar­cos Szövetség szákházában, regge­lig tartó bál kezdődik. Ujszászon akarnak szerepelni, ki akarják ven­ni részüket a választási munká. bői. Tiszafüreden a választás napján hét brigád ad választási műsorokat a szavazókö­rökben, Kakuk József kultúrotthon igazgató vezetésével. Este a csopor­tok együttes műsort adnak, melyet tánc követ. A fiatalok itt is nagy lelkesedéssel készültek a munkára. Nagy János készítette fel a kul- turcsoportakat a választási mun­kára. Náluk sem hiányzik a lelke­sedés, a készülődés láza. Hat cso­portban szerepelnek, —• melyekben vannak táncosok, énekesek és ze­nészek is. Kisúiszálláson tizenkét kulturbrigád látogatja végig a szavazóhelyiségeket ének-, zene- és íáncszámckkal. A kisúj­szállási népi együttes Nyikos Sán- derné, Tcroczkai Endre, Borók Im­re és id. Papi Lajos vezetésével jól felkészültek november 28-ra. Mind a citerások, mind a hegedűsök jól 1 Tiszaörvényen napok óta nagy készülődés folyt kulturális berkekben. — A község ügyes tánccsoportja új ruhában fog fellépni a szavazóhelyiségeknél. — Nagy izgalommal várták a tánco­sok a ruhákat, mely szombaton meg is érkezett. Nagy az öröm, jó a kedv, jó lesz a kulturmunka is. A november elsején kezdődött országos vas- és fémgyüjtő kam­pányba a Papírgyár dolgozói is bekapcso­lódtak és már ezideig is igen szép eredményt értek el. A gyűjtés munkáját Molnár Ferenc elvtárs, a karbantartó műhely vezetője szervezte meg s ő maga a használha­tatlan anyagok felku­tatásában és gyűjtésé­be is mindig példamu­tatóan élen járt. A karbantartó műhely dolgozói közül dicséret illeti meg Menvhárt Bélát, Bede Bélát, Tös­magi Imrét és Bíró Bé­lát Eredményes munká­jukat bizonyítja, hoav eddig már összegyűj­töttek mintegy 92 000 kg vasat és fémet. Köz­te 35 mázsa gépönl- vényt, 44 és fél má- zsa kovácsolt, vasat., 10 mázsa bádog- és szita- hulladékot és 250 kg színesfémet. Az eredmények mel­lett meg kell említe­nem azt is, hogy a Pa­pírgyár dolgozói közül sokan lebecsülik a vas- hulladékgyüjtés fon-* tosságát s nem értik meg a vasgyüj tőhónap jelentőségét. A DISZ- szervezet tagjai közül igen kevesen tettek va­lamit a gyűjtés érde­kében. Pedig a fiatalok munkájára is nagy szükség lett volna, hogy még jobb ered­ményt tudjunk felrn"- tatni. A fiatalok kövessék Bíró és Tösmagi Imre Ifjúmunkások példáját, akik nem sajnálták a fáradságot, hogy minél nagyobb eredmények­kel záruljon a gyűjtés. BALOGH JÁNOS Szolnok, Papírgyár 1 a NOVEMBERVEGi NAPOK' már egy­re rovidebbek. Korán alkonyodik, s a hosszú estéken sok mindenről esik szó. Mostanában a tanyázga- tásek alkalmával a tanácsválasz­tásról, a szavazásról beszéltek leg­többet az emberek. Ez érthető is, hiszen minden nap, minden óra kö­zelebb hozta azt a nagyszerű pilla­natot, amikor a dolgozók az urnák előtt tesznek hitet szebb életük, a békés, boldog jövő építése mellett. A szavazásról beszélgetünk mi is ifjú Bolté Lászlóval a szászbereki gépállomás fiatal traktorosával. — Mosolya, csillogó szeme is elárulja azt, amit szavakkal így fejez ki: — „Nagy örömmel készülök az első szavazásra, hiszen népünk legjobb­jait választjuk a tanácsokba’“. Besze László érzi — ha monda­tokba formálni nem is tudja — a dolgozó nép hatalma tette és teszi lehetővé a fiatalok számára, hogy tanülj anak és olyan élethivatást válasszanak, amihez legtöbb ked­vet, tehetséget éreznek magukban. Bizonyság erre saját életük. Besze László bátyja egyetemen tanul. Tanárnak készül, öt viszont a gé­pek érdekelték, Ezért választotta a Két választó traktoros mesterséget. A múltban mindkettőjükre az a sors várt, hogy édesapjukhoz hasonlóan a nehéz kubik munkában koptassák el fia­talságukat. A felszabadulás, a mun­kás-paraszt összefogás hatalmas ereje teremtette meg az új tár­sadalmi rendet, amely nagyszerű lehetőségeket tárt a fiatalok elé. I a hoszevesI Besze László augusz­tus óta dolgozik a gépállomáson. Munkaszeretetével, igyekezetével rövidesen kiérdemelte, hogy mun­kagépkezelőből önálló műszakos lett. Kobela Jenő felelős vezető váltótársaként dolgozott az őszi szántás-vetés idején. Gépe gondos ápolásával biztosította a folyama­tos munkát, s akár tsz, akár egyéni gazda földjén dolgozott, jó minő­ségű munkát végzett. A téli hóna­pokat tanulásra, a gép fokozottabb megismerésére ford itta a fiatal tratoros. Beszélgetésünkbe bekapcsolódik Nagy bácsi, a gépállomás éjjeli őre. Vékony, szívós, fürge ember, aki a gépállomás alaJkulásától kezdve itt Szászberekért dolgozik. Idős kora ellenére 1949- ben traktorra ült, s három évig szántott, vetett a dolgozók földjén. Nevelte az utánpótlást, • a fiatal trakorosokat. Sokat lehet tanulni Nagy István bácsitól. Az élet sok mindenre meg­tanította. 64 év alatt sokat látott, tapasztalt. Hétéves korától kezdve 42 esztendeig cseléd volt Kohner Adolf földbirtokosnál. Előbb mint konászgyerek, később mint vizsgá­zott gépkezelő szolgálta a 70.000 hold urát. A gépállomás fiataljai­nak többször beszél erről a küzdel­mes, szomorú szolgaéletről. | most is] mélyen kutat emlékeze­tében, s aztán így fonja szavait: — „Egészen fiatal gyerek koromból emlékszem egy képviselőválasztás­ra. Az út mellett őriztem éppen az uraság disznóit. Ott haladtak el kocsik, amelyen a cselédséget vit­ték szavazni. Csodálkozó szemmel néztem a lovak kantárjához fűzött piros és fehér tollakat. Majd ké­sőbb, felnőtt koromban én is sza­vaztam. De hogyan? Ott ült a szo­bában az intéző, meg az imok. Ok ismertek bennünket, kezünkbe ad­ták a borítékot, ők tették bele a szavazólapot is. Mi legfeljebb le­ragasztottuk, s az urnába dobtuk. Hogy kit választottunk meg, azt nem tudtuk. így szavaztatták le a cselédséget a földesurakra. S utána az intéző, vagy a kasznár noszogat­ta az embereket. „Gyerünk, gye­rünk, siessenek, mert kaszálni kell a szénát”, vagy mikor milyen mun­ka várt bennünket. [milyen jo,[ hogy ez már a múlté. Nagy bácsinak, Besze Lászlónak és a többi dolgozónak sem kell már félszegen, sapkáját a hóna alá gyűr­ve álldogálni a földesúr, vagy az intéző ajtaja- előtt. Ha kérése, vagy panasza van, bátran benyithat a tanácsházára. Magaformájú, egy­szerű embereket talál ott, akik se­gítő készséggel, szeretettel fogad­ják a dolgozókat A választók most tudják, kire szavaznak, hiszen sa­ját soraikból jelölték őket. A leg­jobbakat, azokat a dolgos férfiakat és nőket választják meg november 28-án, akik a néppel összeforrva viszik győzelemre a pépjójét, a fel­emelkedés Programm j át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom