Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-26 / 279. szám

2 SZULNOK.MEGVE1 NÉPLAP 1954 november 26.. Tiz küzdelmes év gondban, örömben fl bajorországi Augsburg felháborodott lakosai véresre verték Biankót, Adenauer hadügyminiszter jeidlljet pegyvemeken még ágyúk dübörögtek, lövedékek tarolták az emberi életet, s a ha­tárban maradt termést egyaránt, mikor Kenderesen a párt már hallatta szavát. Zömök, derese- dő hajú ember, Pataki István, aki 1919-ben a község párttitká. ra volt, kiadta a jelszót: Életre kell hívni a Kommunista Pártot. Régi elvtársai, L. Pádár Mihály, Csanádi József, Pataki Ferenc, s a többiek szíves örömest nyúj­tottak segítő kezet, hiszen életük vágyálmát, 25 éves, ezernyi megpróbáltatással telitűzdelt küzdelmük értelmét, új, emberi világ kezdetét látták ebben A Szovjet katonai parancs­nok elmosolyodott, mikor tudomást szerzett tervükről — Ti akarjátok megalakítani a Kommunista Pártot, akik a le­nini eszméket csak a fasiszta propagandából ismeritek ? — mondotta. — Elferdített néze­teitekkel, esetleges ballépéseitek, kel csak kárt okoznátok. S mivel üzenet jött a frontról, útjukra bocsátotta őket. Másnap azonban már ő hívatta Pataki elvtársat. Jelen volt a magasabb parancs­nokságról egy őrnagy is. Közel négy órás beszélgetés, a magyat parasztok Horthy elleni küzdel­meinek ismertetése után megad­ták az engedélyt a gyülekezésre Ezután már gyorsan peregtek az események. Átgyalogoltak Kisújszállásra, s a Rigler nyom­dában elkészítették az ideiglenes tagsági igazolványokat, valamint az alakuló nagygyűlés plakát­jait. Tíz évvel ezelőtt, 1944. novem­ber 26-án aztán Kenderesen is megalakult a Kommunista Párt helyi szervezete, mely egy nap múlva már ezer kérgeskezű pa­rasztot számlált sorai között. Ez is bebizonyította, hogy Füleki András, Kenderes szülötte, — akit a Héjas különítmény az abo- nyi kertben elevenen elfűrészelt i— s az a sokszáz hazafi, aki vele együtt szenvedett Horthyék uralomrajutása után, nem különc nézetekért, hamis álmokért, ha­nem a nép többségének vágyai­ért küzdött, s áldozta életét. P ár héttel az alakuló gyű- ' lés után Pataki elvtárs Fegyvemeken is megszervezte a Kommunista Pártot, majd a kör. nyezö városok és falvak párt­tagjaival összefogva küldöttsé­get menesztettek Debrecenbe, az Ideiglenes Kormányhoz. A fasisz­ták elleni hadüzenetet, s a föld­osztást kérték mindenekelőtt. Nagy Imre elvtárs örömmel fo­gadta őket, s a régi rendhez hú­zó Dálnoki, katonai parancsnak kényszeredetten csak annyit mondott: „Teljesítjük a nép fiai­nak kívánságait“. — Próbálta volna ne teljesíteni. Az újjászer­vezett, friss erőtől duzzadó Ma­gyar Kommunista Párt már újjá­születésének első napjaiban le­győzhetetlen erőt képviselt. A pártvezetőség hívó szavára — a nap bármely időpontjában — ez­res tömegek vonultak fel Kende­resen is. Ország világ előtt így tettek hitet a párt által megje­lölt út mellett, így mutatták meg a föld visszaszerzésére spekuláló nagybirtokosoknak félelmetes erejüket, csendre, meghunyász- kodásra intve ezáltal őket. Tíz év alatt rengeteg munka, küzdelem volt a párttagok osz­tályrésze. Nemcsak a háborús károk helyreállításáért, a reak­ciós törekvések ellen, hanem a maradi nézetekkel szemben is küzdeniük kellett, sokszor saját sorai között is. Több párttag helytelenítette például a nőszövet­ség létrehozását, Ha minden áron politizálni akar az asszony, ak­kor lépjen be a pártba, — vallót, ták. Az asszonyok döntötték vé­gül el a kérdést. Megalakították az MNDSZ-t, melynek az alaku­lás után mindjárt háromszáz tagja lett, s úgy határoztak hogy csak a legjobbakat küldik a pártba. Természetesen ez is volt a helyes. G yorsan peregtek ezután a hetek, szaporodott a munka. Az 1945-ös választáson a község lakóinak 34 százaléka adta szavazatát a Magyar Kom­munista Pártra, a következőkön pedig egyre több. A múló évek tisztították a pártszervezetet is. Akiről kiderült, hogy csak egyé­ni érdekek hajszolása miatt lé­pett a kommunisták közé, azt eltávolították maguk közül: Ilyen ember azonban kevés akadt. A többségük — köztük Kolláth Jó­zsef, Bereczki János, Barabás — az első naptól kezdve hűséges katonái voltak a párt ügyének, s most a párthelyiségben rende­zett gyűlésen meghatódva idé­zik tíz év helyenként hibákkal tűzdelt, de valójában mégis büsz­keségre jogosító, eredményekben gazdag emlékeit. Csendben hallgatják Gyűjtő Imre községi párttitkár szavait: „Dicséret és elismerés azoknak az elvtársaknak, akik tíz éve fá­radhatatlanul küzdenek a párt ügyéért. Róluk kell példát ven­ni azoknak a párttagoknak, akik az utóbbi időben nem veszik ki eléggé részüket a pártmunkából. Most, a pártszervezet tíz éves év­fordulóján azt kérjük ezektől, jöjjenek, segítsenek jobban or­szágépítő munkánkban, minde­nekelőtt a tanácsválasztás siker­re vitelében. A Hazafias Népfront jelöltjei munkájának, életének ismertetésével oszlassanak el minden olyan kételyt, mely ve­lük kapcsolatban esetleg fenn­áll“. A z (elnökségben helye tfog­laló Pataki István elv­társ, az egykori párttitkár — most pártvezetőségi tag — fel­szólalásában ismételten hitet tesz a párt mellett, de ezt vallja a többi elvtárs is mondanivaló­jában: „Harcolunk tovább né­pünk boldogulásáért egész éle­tünkben“ Tervek a megvalósulás útján Nemrég volt községünkben a Hazafias Népfront megalakulása. Levelemben szeretnék beszámolni községünk jövőbeli fejlődéséről, a Hazafias Népfront célkitűzéseiről. Nagyszerű tervek ezek. Hamarosan a község dolgozóinak szolgálatába áll a régen várt váróterem, a hasz­navehetetlen fürdőt is 1955. I. ne­gyedében 200 ezer forintos költség­gel újjáépítik. A pénzt már meg Is kaptuk. t Járda dolgában is eléggé el vol­tunk hanyagolva. Ezen is változtat­nak. A Hazafias Népfront célkitű­zései között szerepel 5 km új gya­logjáró építése is. A sportpálya öl­tözőjének rendbehozása már meg is történt. Bízunk abban, hogy a Hazafias Népfront munkája nyomán eltűnik az állomás felé vezető örökké sáros utca is, mert ha az ősz beköszönt. legény a talpán, aki az állomást valamilyen járművön is megköze­líti. Komoly tervek ezek, az ember világosan látja belőle községe fej­lődését. Az a véleményünk, hogy s Hazafias Népfront választása után ez a fejlődés még rohamosabb lesi. LAPATH GÉZA Tiszaföldvár Alföldi vidékeink közül kevés akad talán, mely ily gazdagon változatos, mint éppen a mi megyénk. Ve- zseny, Csépa s Tiszakürt vidékén járva, úgy tűnik, mintha már a „Hírős Vá­ros“ határába jutottunk volna; az embereknek be­széd közben egyre gyak­rabban ő-re kerekedő aj­ka, s a hajdani futóhomo­kon lugast varázsoló- sző­lők, gyümölcsösök ezt sej­tetik az idegennel, a Jász­ság szétszórt facsoportos tanyáin túl meg már a Mátra vonulata tűnik fel jóidőben. A Kunság Móricz Zsig­mondi mozdulatlansága, rekkenő hőiségű tájait nyá- on már traktorok s ara­tó-cséplők járják; az or­szág első szocialista mező­városai alakultak me­gyénkben. Az ország leg­hatalmasabb rizstelepei öesenyszögön, s Tiszasü- lyön, Szolnokon a régi s az új üzemek, fent a fü­redi járásban meg a Hor­tobágy széléig merészkedő kicsiny faluk. A Tisza fü­zesektől végigkísért partja mentén a csendes kis ha­lászfaluk végtelen sora szerénykedik. Mind meg­annyi külön világ ez, de népünk honának részei is egyszersmind. S érdekes; mindezt nem utazás, hanem dolgozatja- vftás közben láttam meg. Iskolánk a megye egyetlen tanítóképzője, az egész me­gyéből toborzódnak növen­dékeink. S most, hogy az idén a II, b)sa II. cj-ben cÁ mi merítik . (Egy pedagógus naplójából) magyar dolgozatot írt min-* denki a maga falujáról, városáról, honnan hoz­zánk került ez iskolába, e dolgozatokat javítva, ki­tárult előttem az egész Tárnától Körösökig terjedő vidék. „Ha visszagondolok azok­ra az estékre, amikor du­ruzsoló kályha mellett hallgattam kis falum tör­ténetét, örömmel telik meg a szívem. Egyszerű, de számomra mégis igen szeretetreméltó falum a Hortobágy szélén terül el. A hatalmas síkság szélén maroknyi kis földnek tű­nik. E falu egyik fehérre meszelt házában szület­tem. Itt mondtam ki a szót először: Édesanyám! A kis ház muskátlis abla­ka a nagy pusztaságra nyílik-’ — írja otthonáról, Nagyivánról Bohácsi Mar­git. Szonda Julianna dolgo­zata Mezőtúr főutcájára visz el bennünket. „Mező­túr egyik legszebb útját, a Fetőfi-utat végig lombos fák szegélyezik. Ezen az úton van a Kultúrotthon és a Szabadság-filmszín­ház. Az út a fő-térre vezet, a téren két emlékszobor: a 48-as szabadságharc hő­sei, s a város felszabadítá­sáért hősi halált halt szov­jet harcosok emlékműve“. Székely Zsuzsa képzelet­ben Öcsöd utcáit járva, József Attilára emlékezik. „A falu szélén kis fehér házak, e házak egyikében élt a költő. Az iskolában még ma is őrzik József At­tila elemi iskolai bizonyít­ványát”. Bizony az öcsödi tanító nem is sejtette, hogy kit tanít meg a betű­vetés mesterségére, s mily termés érik a magvetés­ből! Fülöp Borbála s Ondók Erzsébet Szolnokra büszke, mindkettőjük számára e város jelenti a szűkebb hazát. „Az utcákon egész napon át nagy forgalom, esténként a hatalmas áru­házak neonfényei világít­ják meg az utakat. A Vö­rös Csillag-mozi lángszínű betűi hirdetik a műsorra kerülő filmek címeit. Büszkék lehetünk színhá­zunkra is... Ha időnként hazamegyünk látogatóba, nem győzünk csodálkozni, annyit szépült, elevenedett városunk“ — írják. S egyetlen szóval sem mondja, mégis minden so­rát a haza s a szülőföld szeretetének hangja hatja át Szilvás Julianna dolgo­zatának, amint Nagykörű­ről, a kis halászfaluról ír. „Sok szép és jó jut eszem­be ha ezt a szót hallom: falum. Mennyi emlék fűz engem is otthonomhoz, hol gyermekéveim nagy­részét töltöttem! A náda­sokkal, füzesekkel szegé­lyezett Tisza partján épült. Mintha magam előtt lát­nám a kanyargó Tiszát, vizén halászcsónakokat ringat a szél... A révben állandóan nagy a forgalom, munkába siető emberek kelnek át a folyón. A túl­oldalról meg földjüket megművelni járnak át az emberek. A révészek kora hajnaltól késő estig mun­kában vannak. Én is sok­szor átmentem már a csó­nakkal; ha fúj a szél, a magasra törő hullámok játszva emelgetik a csóna­kot ... A faluban szorgos, munkálkodó emberek él­nek. A földeken minden­felé hajladozó férfiak, nők nagy munkák idején. Es­ténként meg, alkonyaikor a gulya kolompja hallat­szik, nagy porfelhő kelet­kezik a jószágok nyo­mán, mely magasra tör, s azután ismét alászáll. Jön­nek haza az emberek is a munkából, az asszonyok meg a Tiszára mennek sietve vízért... Ha mind­ezek eszembe jutnak, úgy érzem, közelebb állok fa­lumhoz s még jobban sze­retem, mint eddig..." — futnak a füzetben a sorok s valahogyan ezt olvasva, érzi a nevelő is, a dolgo­zatot javító tanár is. hogy erre vezet valahol a jövő tanítónőjének az útja: a falujához, családjához, né­péhez és nemzetéhez való hűség útja ez, melyen el­indulni készül a sok-sok tanítónőjelölt. Ezen az úton; az egyet­len igaz úton. Császtvai István Berlin (MTI). Theodor Blank, a bonni kormány hadügyminiszter­jelöltje szerdán este a Keresztény Demokrata Unió augsburgi válasz­tási gyűlésén megismerkedett a nyugatnémet lakosságnak az újra- felfegyverzésről vallott igazi néze­tével. Amikor Blank megjelent a szó­noki emelvényen és beszélni kez­dett, a jelenlévők lehurrogták. — Nem akarunk új Wehrmach- tot! Négyhatalmi értekezletet köve­telünk! Takarodjék a pokolba! — ilyen és ehhez hasonló felkiáltások hangzottak el a teremben. Blank ennek ellenére folytatni akarta választási kortesbeszédét. A gyűlés résztvevői erre lerántották az emelvényről, földre teperték és — mint a DP A félhivatalos nyugat­német hírügynökség is kénytelen beismerni — véresre rugdosták Adenauer hadügyminiszter jelölt­jét. Blank ezután rendőri védelem alatt az irgalmasrend kórházába hajtatott, ahol bekötözték sebeit. A német nép élesen tiltakozik a karisruhei boszorkányper ellen Berlin (MTI). A Német Kommu­nista Párt elleni terrorper tárgyalá­sának megkezdése óta Nyugat-Né metország munkásságának, ifjúsá­gának és haladó értelmiségének több mint száz küldöttsége érkezett Karlsruheba, hogy tolmácsolja az alkotmánybíróságnak a német nép erélyes tiltakozását a Kommunista Fárt elnémítását célzó politikai bo- szokányper ellen. Eddig még egyet­len küldöttséget sem engedtek át a bíróság épülete körül vont kettős rendőrkordonon. A karisruhei rend­őrfőnök közölte: utasították, hogy a karhatalom kíméletlenül fegyver­rel fojtson el minden tüntetést és a per ellen irányuló más tömegmeg­mozdulást. A nyugatnémetországi és a nyu­gateurópai polgári lapok nagyrésze elítéli a karisruhei terrorpert. A „Süddeutsche Zeitung” című müncheni lap nyomatékosan fel­szólítja az Adenauer-kormányt, hogy vonja vissza a Német Kom­munista Párt ellen benyújtott be­adványát, amelynek alapján meg­indult a boszorkányper. A kommunista párt esetleges be­tiltásával elháríthatatlan akadály gördülne a szabad össznémet vá­lasztások végrehajtása és Németor­szág újraegyesítése elé — állapítja meg a müncheni polgári lap. A londoni „The Times“ aggodal­maskodó hangon mutat rá: A bonni kormány azzal az akció­jával, amelynek célja a kommunista párt törvényen kívül helyezése, ön­magának tette a legrosszabb szol­gálatot. Nyugat-német parlamenti körök állásfoglalása as európai értekesleten való réssvétel mellett Berlin (TASZSZ). — A „Freies Volk“ „Bundestagi polgári képvise­lők a biztonság kérdésében tartan­dó értekezlet összehívása mellett“ cí. mű cikkében a következőket írja: „Mint ismeretessé vált, a Bundestag számos képviselője amellett foglal állást, hogy a november 29-1 európai értekezlet összehívásáról szóló szov­jet javaslatot vitassa meg a Bun­destag külügyi bizottsága. — Ezzel egyidejűleg követelik: — Adenauer kormánya jelentse ki, hogy részt akar venni ilyen értekezleten. Ezenkívül Dehler, a Szabad De­mokrata Párt elnöke müncheni be szédében a szovjet jegyzék komoly tanulmányozása mellett foglalt ál­lást. A német párt és az össznémet tömb képviselői nem hivatalosan felhívták Adenauer figyelmét, hogy e pártok funkcionáriusainak jelen­tős része Nyugat-Németországnak a javasolt értekezleten való részvéte­lét kívánja. (MTI). Hz Angol Lordok Háza jóváhagyta a londoni ás párizsi egyezményeket Párizs (TASZSZ). Az „AFP” hír­ügynökség londoni tudósítójának közlése szerint az Angol Lordok Háza november 24-én szavazás nél­kül jóváhagyta a londoni és pári­zsi egyezményeket. Mint ismeretes, a múlt héten az Alsóház, amelynek 625 tagja van, 264 szavazattal 4 ellenében, hagyta jóvá ezeket az egyezményeket. —> (MTI), Moszkvába érkezett a repülőgép A. J. Visin<!izkij koporsójával Moszkva. November 25-re virradó éjjel New Yorkból Moszkvába érkezett az a különrepüiőgép, amely A. J. Visinszkijnek, a kiváló ál­lamférfinak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tag­jának, a Szovjetunió külügyminisztere első helyettesének, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa küldöttének koporsóját szállította. A vnukovói repülőtér gyászba öltözött. Ide érkezett V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, a temetés megszervezésével megbízott kormánybi­zottság tagjai: M. G. Pervuhin, A. A. Gromiko, K. P. Gorsenyin, A. F. Gorkin és M. A. Jasznov, továbbá az elhunyt rokonai és barátai. A Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, moszkvai társadalmi szervezetek képviselői. Jelen voltak a külföldi államok kö­vetségeinek vezetői és munkatársai. 23.50 órakor a repülőgép leszállt. A repülőtéren katonai díszőrség sorakozott fel. Gyászindulókat játszottak. A. J. Visinszkij koporsóját és a koszorúkat kihozták a repülőgépből, majd a gyászmenet elindult a város felé. (MTI). r Ez történt a nagyvilágban TIRANA (ATA.) Az Albán Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége, az Albán Népköztársa­ság állami és társadalmi rendjének megerősödésére, a lakosság politi­kai, kulturális és gazdasági szín­vonalának emelkedésére, a bűnözés csökkentésére és a törvényesség megszilárdulására való tekintettel, továbbá annak a ténynek alapján, hogy számos letartóztatott állam­polgár a megbánás jeleit mutatja, a kormány javaslatára elhatározta, hogy a polgári és politikai bűnö­sök egy részének elengedi bünte­tésük hátralévő részének kitölté­sét. LONDON (MTI.) Mint jelen­tettük, az Angol Munkáspárt par­lamenti csoportja kétórás, példát­lanul viharos vita után ,,megvonta a pártf így elrnez tető“ köriratokat attól a hét munkáspárti képviselő­től, akik közül hat a párthatáro­zattal ellentétben a párizsi egyez­mények és a német felfegyverzés ratifikálása eljpn szavazott az Al­sóházban, a hetedik pedig a kor­mánnyal együtt szavazott a ratifi­kálásra. A hét képviselő mindegyike fe- íenkint tíz percet kapott védekezé­sének előadására a Munkáspárt parlamenti csoportjának ülésén. Err.rys Hughes kijelentette: ren­díthetetlenül küzdők a német fel­fegyverzés és általában a fegyver­kezési verseny ellen. Bizonyosan tudom, hogy választóim akaratát fejeztem ki. A pártbüntetéssel sújtott képvi­selők közül néhányan röviden nyi­latkoztak álláspontjukról az ülés után. Sámuel Silverman megjegyezte: — Minden nyilatkozatnál éke­sebben beszél az a tény, hogy 93 munkáspárti képviselő ellenzett bárminő fegyelmi megtorlást elle­nünk. Ez is mutatja, hogy a köz­vélemény milyen nagy része el­lenzi a németek felfegyverzését. MONTEVIDEO (TASZSZ.) A „Voz Operaria“ című brazil lap szerkesztőségi cikkében „Konkrét javaslat az európai béke javára“ cím alatt kiemeli, milyen óriási jelentőségű a szovjet kormány no­vember 13-i jegyzéke, amelyben az európai államok értekezletének összehívását javasolta a kollektív biztonság kérdésének megtárgyalá­sára. $liKZdd, tanufonányatd a PÁRTÉPÍTÉS-H \

Next

/
Oldalképek
Tartalom