Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-24 / 278. szám

2

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1954 november 26.

»Jöjjenek máskor is ..

Őszinte beszélgetés mindennapi dolgokról

Várnai Vincze és Szatmári Kálmán népnevelőket kisértem el a szolnoki Jókai útca lakóihoz tegnapelőtt este. Ott találkoztam össze az egyik háznál Jan- kovits Zoltánnal és Puszii Jánossal, a körzet tanácstagjelölt- jével. Hűtlen lettem előbbi társaimhoz és a Jókai útca 7-be már Pusztai elvtársikkal kopogtattam be,

cn

A földszinti lakásban középkorú ember, Máltai Lajos fogad bennünket. Beteg a felesége, így a konyhába tessékel bennünket, s ott beszélgetünk. Persze a városról, a tanácsra háruló feladatokról esik a legtöbb szó. Mindenekelőtt új lakásproblémákról. Máltai elvtárs így vélekedik erről: „Igen helyes, hogy meghosszabbítják a Ságvári utat és modern, többemeletes épületeket emelnek ott, de ügyelni kell arra a tanácsnak, hogy az új SZTK rendelő építésekor adódott esetek ne fordulhassanak elő. Ott ugyanis az a helyzet, hogy szükségszerűen több családi házat lebontottak, de nem mindegyik lakónak szereztek megfelelő lakást. Kenyeres Lajos, a Vízügyi Igazgatóság SZTK csoport- vezetője azóta albérleti szobában lakik.

Helyes lenne, ha az építkezést gátló családiházak lebontása előtt a főútvonalakon lévő üres telkeken, vagy romos épületek helyén építenének lakóházakat“. — Jan- kovits Zoltán — Pusztai elvtárs helyeslése közben — azt válaszolja: Gondoltak erre a vezetők, s a lebontásra kerülő házak lakói barátságos otthonra lelnek majd az épülő 700 lakásban, vagy pedig a csereképpen kapott ingatlanokban. — Engem annyiban érint a lakásprobléma, hogy valószínűleg édesapám házát is lebontják — mondja Máltai elvtárs, s aztán annak az örömének ad kifejezést, hogy megismerhette a körzet tanácstagjelöltjét, akihez problémáikkal bizalommal fordulhatnak.

m

A következő ház udvari lakásá. ban özv. Farkas Albertnéhoz kopogtatunk be. A konyhát tágas helyiség helyettesíti, mely egyúttal asztalosműhely is. A sarokban javításra váró székek, félig kész ablakok sorakoznak.

Mellettük hosszú gyalupad az asztalosmesterséghez szükséges szerszámokkal. Farkasné már idős asszony, éveinek száma közel jár a hatvanhoz. Övé az iparengedély, s Herényi Imre, mint segéd dolgozik nála. £>k is szívesen fogadják a népnevelőt, s a tanácstagjelöltet. A párt- szervezetek, s a tanács segítő- készségébe vetett bizalom cseng a szavukból. Minden bizonnyal Puszti elvtárs is hasznos tanulságot vont le mondanivalójukból: „Kevés anyagot kapunk a KlOSZ-tól. Negyedévre mindössze öt szál deszkát. Pedig legalább másfél- két köbméter anyagra lenne szükségünk. Az öt szál deszka még a javítási szükségletet sem fedezi. Pedig a fiatal házasoknak nem javításra, hanem elsősorban új dolgokra tenne szükségük.

Bútort is készítenénk, de nincs hozzá megfelelő anyag. így kény. telenek vagyunk egymás után visszautasítani a lakosság rendeléseit. Jól tudjuk, faárukban nem bővelkedik az országunk, de gondosabb elosztással, a lakosság és a kisiparosok érdekeinek figyelembevételével minden bizonnyal lehetne javítani a helyzeten. Ezzel kapcsolatban említsünk meg egy példát. A nyár folyamán beadásukat jól teljesítő gazdálkodóknak juttattak faanyagokat. Többek között enyvezett lemezeket is. Építéshez, javításhoz természetesen azoknak is szükségük van deszkára, lécre, de az enyvezett lemezre nemigen. Többségük a 70 forintos vételár helyet 150—200 forintért eladta a lemezt a kisiparosnak. Mondani sem kell, hogy ez az „anyagellátás“ lényegesen emelte a javítási költségeket, s ennek kárát végső soron a lakosság vallotta. Bízunk benne, hogy az újonnan megválasztott tanácsok figyelme ilyesmikre is kiterjed.’“ — Pusztai elvtárs megígéri, hogy megteszi majd, ami tőle telik. Elmondja, célunk a kisiparosak jobb anyagellátása, s minden bizonnyal tesz javulás ezen a téren rövid időn belül.

ill

Parádi Istvánékhoz is benézünk. Mintha bölcsődében lennénk, úgy sorakozik az asztal körül az öt apróság. A legidősebb sem lehet több hat évesnél.

Az apjuk az imént tért haza a munkából, az anyjuk a vacsorát készíti, helyesebben mondva már tálalja is. Parádi középkorú, szemüveges, mozgékony ember. Olyan ezermesterféle. A vállalatnál sincs stabil munkabeosztása. Ha kell kocsikísérő, rakodómunkás, motorszerelő, vagy amire éppen szükség van. A 62/7 Segédipari Vállalatnál dolgozik. A központjuk Kecskeméten van. Gyakran ott tartózkodik Parádi elvtárs is. Ez neki a fájó pontja. Ugyanis ilyenkor két konyhát kell vezetni, s ez egy öt gyermekes családnál egyáltalán nem nevezhető hasznosnak. Már csak azért sem, mert a vállalat különélési pótlékot egyáltalán nem folyósít neki. Az indok: „Ha Kecskeméten dolgozik, ott a központ, ha Szolnokon van munkája, ott a családja“. A népnevelőtől, s a tanácstagjelölttől kér tanácsot, helyes-e ez az eljárás, így intézkedik-e a rendelet? Azok bizony nem tudnak hirtelen pontos választ adni, de megígérik, megnézik a rendeleteket, s pár nap múlva, ha ismét eljönnek, megadják a választ.

íme három szolnoki ház egy- egy családjának problémája. Látszólag kicsiny dolgok, de mégis sokatmondók. A népnevelők, s a tanácstag jelölt barátságos fogadása, hellyel kínálása, a feléjük hangzó> közvetlen baráti szó, búcsúzáskor a kiskapuig való kisérés, a „jöjjenek máskor is“ elköszönés, mind arról tanúskodik, hogy a dolgozók emberibb közelségbe kerültek a párthoz, érzik, hogy — ha ma még itt- ott nehézséggel is — értük küzd, nekik nyújt segítő kezet. Ezt a ’ izaknat kell megszolgálni, ezt kell még jobban erősíteni a vasárnap megválasztandó tanácstagjainknak is. _____ S. B.

A Német Nemzeti Front nyugat- németországi munkaközössége nyilatkozatot nyújtott át a bonni parlament új elnökének

Berlin (MTI). A demokratikus Németország Nemzett Front- Iának Nyugat-Németország-i munkaközössége kedden nyilatkozatot nyújtott át Gesstenmaiernek, a bonni parlament új elnökének. A nyilatkozat felszólítja a nyugatnémet szövetségi gyűlés tagjait, hogy vessék latba egész befolyásukat annak érdekében, hogy a párizsi békeellenes szerződések ratifikálása előtt az illetékesek merítsenek ki minden lehetőséget a német egység tárgyalások útján való helyre- állítására.

rrnrwrYV ‘rrrn^rr V ~i--■'"Tir v~i---■“vrvrrrnr»~i wi

ÜJ

RA AZ ÉLRE

önéletrajz került a kezembe, Egy asszony küldte mm hittételnek szánta.

Alig félívre sűrítette életét, s mellékelt hozzá egy levelet. A levél kicsit szokatlan, forgatom, nézegetem, sok-sok név, egyikét- másikát ismerem, de többségével most találkozóm először. Leány- és asszonynevek, férfi nincsen köztük. Egyik része a levélnek így hangzik: „Mindezek a nők, hóba, fagyba, vízbe — a sárba rongyostalpú cipővel, a -hidegben vékony, alig melegítő kabátban — dolgoztak. A lapát feltörte tenyerüket, amikor romot takarítottak, a mész felmarta bőrüket, amikor kevés hozzáértéssel, de annál igazabb szívvel meszelték a bölcsődét““,

Az asszony, aki írta, önéletrajzával, amelyből egy harcos élet nagyszerű munkája áradt, s levelével, amelyben más asszonyok önfeláldozó harcát bizonyította — a nők békeszeretete, hazaszeretete mellett tett hitet.

Felkerestem. Az asszonyok után érdeklődtem, akiket a levélben említ arról, amiért említi őket,

,— Még dúlt másutt a háború, mikor Szolnokról már eltakarodtak a német csizmák. Éhező embereket, kifosztott várost hagytak maguk után. Persze a háború előtt sem volt rózsás a munkás élete itt. A szegénység, az ínség állandó, hivattam vendégként ült asztalunknál. A szemünkből, az asszonyok szeméből igen korán kikopott a fiatalság tüze, többségünk korán vénült, jobbat nem remélő, fásult emberré lett.

— De bizonyára hallott már arról, hogy jó hírtől, a benső örömtől kivirul az arc is. Hát — higyjen nekem, én láttam — ez történt a szolnoki nőkkel szinte egyik napról a másikra a felszabaduláskor. Azt kérdezte, kik

azok az asszonyok, akikről írtam? Hol találkoztam velük?

•— Ahová mentem, mindenütt. Reggel az utcán ásóval, kapával, talicskával mentek, Blaskáné, Némethné, Virágné, Nagyné. öten-tízem, százan. Belenevettek a hajukat cibáló szélbe, nem vettek tudomást a ruhájuk alá surranó hidegről. Elmúlt egy kis idő, megalakult a nemzeti segély. a nincstelenek támogatására. Jórészt nincstelenek voltak maguk a „támogatók" is, de látni kellett volna az akaratukat. Blas- kó Juliska, a tanítónő is ott volt. Finom, halk szavával megtalálta az utat mindenki szívéhez. Aztán bolt alakult a szerzett élelem kiosztására. Ingyenmunkás kellett. Volt ilyen? Még ki sem mondtuk, máris jelentkezett Dikó Lászlóné melléállt a szép, örökké bizakodó Szeberényi Ferene- né, Bemáthné, Fehér Rózsika és mások. Mindig többet akartunk. Napközit például a gyerekeknek, Mennyi volt az asszonykéz, s mind dolgozni akart. Szepesinél Tóth Feremcné, Akantiszné, Sza- szák Lajosné, Lőrinczi Ferencné. A súrolókefe zaja, a seprű nesze- zése. a nők vidám énekével vegyült egybe.“

„Ma nekünk ragyog már a napfény ..ez volt a kedvencünk akkor. — És bármiről volt szó, falujárás, kultúrműsor, családlátogatás, — sohsem volt hiány ókos, fürge, melegszívű asszonyokban. lányokban. Polgár Lajosaié. Cinegéné. Budai Mihályné, Folónyi Mária, Szabó Bertalanná, Pintér Dezsőné, Makai Jakabné. Borsányi Jánosné. Szűcs Mihályné. Víghné, Erdei Istvánná. Sánta Istvánná, Garai Ver,a, Fehér Gé- záné, Pintér Gyuláné, Besenyszkiné, Kardosmé, Gulyásné, Pintér Bélámé *—> mindenütt ott voltak.

— Kérém, ne sokalja a neveket. írja fel. ha lehet mindet. Még azokét is, akiké csak most jut eszembe, ahogy visszagondolok ismét a lassan már elfeledett arcokra, a békegyűlések előadóira, az MNDSZ aktívákra, akik hol itt, hol ott emelték fel szavukat, s beszéltek a békéről, az építésről. Némelyikről már csak azt tudom hogy sokat dolgozott, hogy sohasem mondta „nem érek rá, fáradt vagyok, nincsen kedvem““, De emlékszem közülük olyanra, akiket „gyujtószavúaknak” hívtunk. Akik nem egyszer újsággal e kezükben, vagy a rádió mellett készített — néha csak maguk által olvasható •— jegyzeteikkel mentek a gyűlésekre a házakba, az iskolákba. Érveltek, vitatkoztak, kérdeztek, magyaráztak.

f— Azóta sok minden történt Szolnokom. A dolgozók gyermekei bekerültek az iskolákba, elfoglalták helyüket az értelmiség toraiban, az ország vezetői lett belőlük.

*— Az okot kérdezte, most válaszolok. Sok nőt a régiek közül ina már csak otthon lehet megta- Bláni. S új arcot sem látni eleget. Pedig ma éppen úgy sók a tennivaló, s mi nők igen sokat tehetünk. A múltkor a Hazafias Népfront Bizottság egyik tagjával beszélgettem. Azt mondta, kevés segítséget kapnak a nőktől. Hát ez volt az „ok‘‘ amiért eszembejutottak a régi évek.

Az asszony mellettem elhallgatott. Magáról nem mondott sokat, eddig sem, de ha valamiről kérdeztem, mindig így ejtette a szót — dolgoztunk, gyűjtöttünk. — önéletrajzában van egy adat: fia — mikor ő, az anya, miár az újjáépítés lázában sodródott — meghalt, örült, eltévedt golyó

Részvéttávirafok

A. J. Visinszkij halála alkalmából

(TASZSZ) Berlin

Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke részvéttávíratot intézett a Szovjetunió Minisztertanácsához A. J. Visinszkij halála alkalmából. L. Boltz az NDK

külügyminisztere V. M. Molotov, nak, a Szovjetunió külügyminiszterének fejezte ki részvétét.

Németország Szocialista Egy- ségpáxtjának Központi Bizottsága a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához

intézett részvéttávíratot. Hanoi

A. J. Visinszkij halálával kapcsolatban a Vietnami Munkapárt Központi Bizottsága és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma részvéttávíratot intézett a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunió külügyminiszteréhez. (MTI).

Párizsi lapok Mendes-Francenak az ENSZ közgyűlésen mondott beszédéről

Párizs (TASZSZ) A párizsi

sajtó beszámol Mendes-Francenak az ENSZ közgyűlésén mondott beszédéről és hangsúlyozza, hogy* a francia miniszterelnök elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy hívjanak össze általános európai értekezletet az európai biztonság kérdésében.

A lapok idézik Mendes France kijelentését, hogy beleegyezik egy négyhatalmi értekezlet megtartásába, de csak a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása után.

A jobboldali lapok üdvözlik Mendes-Franee beszédét. A Combat azonban — bár helyesel Mendes-Francenak — kétségét fejezi ki az iránt, hrgy a Szovjetunió ilyen körülmények között részt venne-e a tárgyalásokon.

Mint a Liberation írja, a francia kormányfő azért utazott Washingtonba, hogy olyan értékes és ritka ajándékot ajánljon fel Eisenhower elnöknek, amelyet soha egyetlen más francia -miniszterelnök nem ajánlhatott fel: a Wehrmachtot.’“ (MTI).

Hz európai tanácskozáson résztvevő csehszlovák kormanvkiildiitlség tagjai

Prága (TASZSZ) A Csehszlovák Köztársaság kormánya november 23-án jóváhagyta a szovjet kormány kezdeményezésére november 29-ére összehívott európai értekezleten résztvevő kormányküldöttség összetételét. A küldöttség V. Siroky miniszterelnök vezeti. A küldöttség tagjaivá a kormány V. Dairid külügyminisztert, J. Plojhar egészségügyi minisztert, E. Slech- ta építésügyi minisztert és J. Vosahlikot a moszkvai csehszlovák nagykövetet nevezte ki. (MTI).

Otto Nuschke beszéde a

Stockholm (MTI). A Béke Vdlágfca- mács stockholmi ülésszaka utolsó napjának délelőttjén és a délután első felében továbbra is bizottsági ülések voltak. Délután félmégy órakor — miközben a politikai főbizottság egyes albizottságai még folytatták munkájukat —- megkezdődött a teljes ülés, amelynek kiemelkedő eseménye Otto Nuschke- nek, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökftelyettesé- nek beszéde volt.

„Az elmúlt ötven év alatt — kezdte beszédét Ottó Nuschke — egyetlen kontinenst sem pusztítottak úgy keresztül-kasul különböző katonai, politikai és szellemi válságok, mint Európát. Két világháború, amelynek kiinduló pontja Kö- zép-Európa volt, kimondhatatlan szenvedéseket hozott az emberiségre,”

robbant ott ahol már erre nem gondolt senki. S a fiatal, 14 éves fiú életét vesztette. A kedves, felejthetetlen hang nem mondta többé: — „kicsi asszony, édesanyám". — Mert így hívta az anyját, az alacsony asszonyt. Az újság akkor könnyekkel, fájdalommal teli cikket írt „Tenyeri Jánoska halálára“. Sokan akkor azt hitték, elvesztette az anya hitét. Aztán az egyik napon, gyűlés volt. A szónok. még sohasem beszélt ennyi ember előtt. Dolgozott, agitált, de csak úgy négyszemközt. Mégis most, mikor felállt, hang nem hallatszott, szem nem rezdült. Nézték a fekete- kendős asszonyt, a soha be nem gyógyuló sebet viselő édesanyát. A szemei ki nem apadó köny- nyekről beszéltek. S mikor a száját szóra nyitotta, hangjával együtt könnyei is megeredtek.

*— Nemrég vesztettem el a fiamat. Békében halt meg de a háború volt a gyilkosa. A köny- nyeimre ne figyeljetek. Nem az elkeseredés, a fájdalom szüli őket. Az akaratom kemény. Hí szék abba, hogy új, nagyszerű életet építünk.

S Tenyeri Jánosné harcban áll és harcba hív most is. Hajában már ősz szálak vannak, de azért őt most is ismerik, a „régiek" közül pedig sokat már elfelejtettek. S hol vannak, ma talán nem dolgoznak a szolnoki nők? De igen. Sokat és sokan. De nem elegen és nem eleget. Nemcsak ők a hibásak. Mindnyájan azok vagyunk, akik nem hívjuk őket olyan akarattal, ahogy ez a kicsi, fáradhatatlan asszony. Nem mondjuk elégszer asszonyainknak, hogy nem nélkülük, hanem velük akarjuk megvívni, értük gyermekeikért, férjeikért, fivéreikért a harcot. A harcot, ameiy most sem könnyű, s amely mos* is szorgos kezet, meleg szívet, harcos szót kíván.

Bél?e Világtanács ülésén

Nuschke ezután arról beszélt,

hogy a népszövetség, a locamoi rendszer és a Kellog paktum eredménytelen volt Európa biztonságának fenntartása szempontjából, — döntően azért, mert az egyes európai kormányok arra törekedtek, hogy a Szovjetuniót kizárják a kollektív biztonsági rendszerből, sőt a biztonsági rendszert egyenesen a Szovjetunió ellen irányított eszközként kívánták felhasználni. Világos, hogy az ilyen politikának kudarcot kellett vallania.

— Az említetteken kívül — hang. súlyozta Nuschke — a történelemnek még egy lényeges tanulsága van, amelyet minden felelős európai államférfinek meg kell szívlelnie: a blokkok és paktumok, a tengelyek, amelyeknek állítólag meg kellett volna akadályozmiak a háborút, hatásukban az ellenkezőjét érték el. A hármasszövetség, vagy a „hatalmi egyensúly’“ politikája, de különösképpen a fasiszta tengelypolitika; semmiképpen sem a béke biztosításának eszközeként jelentkezett. Közvetve, vagy közvetlenül sokkal inkább a második világháború előkészítésére szol. gált.

—• A párizsi szerződések — mondotta — az európai védelmi közösség politikájának folytatását jelentik és fő céljuk Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzése. Nyugat. Németország felfegyverzése viszont végső következményként háborút jelent. Ez a veszély az új fegyver - kezési tervek idején nagyobb lett, mint volt. Éppen ezért világosan értésre kell adni a háború erőinek hogy a békét akaró népek erővel és elszántsággal szembe fognak for- dúlni az új háborús összeesküvéssel. Nuschke hangsúlyozta azután, hogy Molotov külügyminiszternek a berlini konferencián az európai kollektív biztonságról tett javaslata jelenti a megoldás útját. Ehhez a rendszerhez — fűzte hozzá — Euró. pa összes államai, társadalmi rendjüktől függetlenül csatlakozhatnak.

— Meg vagyok róla győződve, — mondotta ezután, — hogy a német kérdés megoldásához megvannak a reális feltételek, ha a következő alapelvefcet vesszük tekintetbe: 1 Németországban a megértés politikáját kell folytatnunk; 2. Nyugat- Németország újrafelfegyverzését — minden eszközzel meg kell akadályozni; 3. a német kérdés megoldása nem lehetséges részletmegoldások alkalmazásával; 4. az előfeltételek politikájának alkalmazásával nem lehet a német kérdést rendezni; 5. a béke biztosításának legnagyobb felelőssége a német nép vál- ián nyugszik. A német nép nagy humanisztikus nemzeti hagyományainak szellemében megfelelhet ennek a nagy feladatnak.

Otto Nuschke beszédét követően a, stockholmi dolgozók egy küldöttségé harmincezer építőipari munkás neveben üdvözö’te a Béke Világta- nács küldöttért. Ezután a konteren- cia elnöke felfüggesztette az ülést.