Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-18 / 273. szám
1954 november 18. SZOLNOKMEGYE1 N Er LAP 5 Csak a dolgozók véleményének meghallgatásával I O-óL hzl magát a izftoethezdbm TÖBBSZÖR láttam már a kisebb domboktól hullámos abádszalóki vidéket, mely most a gyenge, őszi napfényben a sárga és barna falevelektől, a földek fekete és zöld sávjaitól tarkán, megkapó, vonzó látványt nyújt. Maga a község is a csendes, őszi nyugalom mintaképe. Délidő felé nem találunk senkit a hivatalos helyeken az útcá- kon alig járnak. Az ebédek azonban lassan elfogynak, újra kezdődik a munka, az élet. A község dolgairól és a népfrontról kezdtünk beszélgetni először a tanács elnökével s utána rr.ég sok emberrel. Sajnos ebben nem volt sok öröm, csak az, hogy bátran és őszintén beszéltek. Most, így mondják — amikor az új politika már mindenütt gyümölcsözni kezd, fellendül az élet, amikor bátor és őszinte szavak s ugyanilyen tettek születnek Abád szalókon nem akar változni az élet. Mit mondanak erről a vezetők és a dolgozók? ÜJ SÓHAJOK, sokat sejttető félmondatok U-án megindul az őszinte szó. A 19 sz. választókerület jelölőgyűlésével kezdik. Egediné a következőképpen mondja el a történteket: — Harmincötén voltunk már jelen, amikor Nagy József, a gyűlés elnöke rövid beszéd után a nép- frontbizoítság nevében ifj. Szivák Lajosnét javasolta tanácstagjelöltnek. Kérte, hogy nyújtsák fel a kezüket azok, akik egyetértenek a javaslattal. Senki sem nyújtotta a kezét. Kicsit később megszólalt Ökrös Sándor egyénileg dolgozó paraszt: — Miért nem ebből a körzetből javasolnak jelöltet? — A dolog lényege aztán az, — mondja tovább Egediné — hogy Szivákné, aki ellen egyébként semmi kifogásunk nem volt a körzettől kb. egy kilométerre lakik, s mi olyanra akartuk adni szavunkat, aki itt van közöttünk. Ig.v esett a választás özv. Karancsi Jő- zsefnéra, akit mindenki megszavazott s a gyűlés ezzel lezárult. A baj azután ott kezdődött, hogy a jelölőlistára a szavazás eredménye ellenére mégsem Karancsiné, hanem Szivákné került, a népfront-bizottság döntése alapján. Vájjon, hogy született meg ez a döntés? Kocsis elvtárs a tanácselnök erre azt mondja, hogy ő érezte, hogy nincs így rendben a dolog. — Úgy gondoltam azonban, hogy ne«.' civakodok Bata elvtárssal, a községi párttitkárral — mert ő javasolta így — hanem ráhagyom. Hát körülbelül így folyt le a vita. Szolnoki elvtárs, a tanács egyik előadója először csak hümmög, aztán megbátorodik. — Az Arany János útcán volt egy jelölőgyűlés, ahol D. Kovács Pált. a gépállomás gazdászát jelölte a népfront-bizottság. Gyorsan kellett szervezni a gyűlést — nem tudom miért — úgy, hogy bemen- ünk a dolgozókhoz, elmondtuk miről van szó s máris menni kellett a gyűlés színhelyére. Persze a dolgozók nagyrésze, estefelé nem volt otthon, vagy éppen dolgozott. Ilyenformán összesen négyen jelentek meg: Szabó Gyula, Fábián István és még ketten. Ez a „jelölőgyűlés“ nem fogadta el D. Kovács jelölését és Czicze Ambrust „választotta“ meg. , CD A BESZÉLGETÉS egyre érdekesebbé, egyre ‘bátrabbá vált. Eleinte kissé hihetetlennek tűntek ezek az események, de Sebők Gábor dolgozó paraszt szava, aki jelen volt ezeken a gyűléseken, s akit mi is jól isit erünk perdöntő volt. Sebők Gábor bátyánk elmondta, a dolgozók nem értik, hogy pl miért nincs a jelöltek között Vincze Ferenc, egyénileg dolgozó paraszt, akit szeretnek és megbecsülnek, nem találkoztak Sz. Szabó Lajos egyénileg dolgozó paraszt nevével, aki eddig is a dolgozók megelégedésére. becsületesen végezte tanácstagi munkáját. Erős Ágostont, a gépállomás igazgatóját, aki jóban rosszban évek óta együtt dolgozik becsületesen az abádszaló- kiakkal és Dajka Sándor egyénileg dolgozó parasztot, aki a községben példamutatóan dolgozik szintén szívesen fogadnák tanácstagnak. Bizony hibát követlek el a vezetők. Szolnoki elvtárs még nerr fejezte be mondanivalóját. — Meg kell azt is mondani hogy Sarkadi László a Lenin tsz. agro- nómusa — saját hibáján kívül -— ielölőgyűlés nélkül, anélkül tehát hogy a dolgozók megválasztot'ák volna, felkerült a jelöltek listájára. íme, nagyjából így folyt le a beszélgetés, melyből az is kiderült, hogy a községi népfront-bizottságban Bata elvtársé az első és utolsó szó. ő tart beszámolót, holott van a bizottságnak elnöke: Nagy Kálmán, községi állatorvos személvében. A község lakói, ha nem is tudják mindezt, más jelekből érzik. hogy a vezetők sok esetben nem kérik ki a véleményüket Nem lehet tehát csodálkozni azon hogy a község lakossága nem vállal közösséget az ilyen események szerzőivel s megrendül a bizalma a vezetésben. m A KÖZSÉG és a Hazafias Népfront bizottság vezetői, akik így eltorzítják a kormány politikáját és a Hazafias Népfront nevében a dolgozók akaratával és véleményével ellentétesen cselekszenek, nem jó úton járnak. Súlyosan ártanak annak a nagy egységtörekvésnek, melynek az a célja, hogy ndnden becsületes ember, aki a haza; saját községe felvirágzását, a nép jólétének emelését kívánja, kéz a kézben küzdjön a kormány programmjá- nak, a Hazafias Népfront célkitűzéseinek megvalósításáért. Az abádszalóki dolgozók nagyrészt megértették kormányunk és a Hazafias Népfront törekvéseit s helyenként egészségesen reagáltak erre. Sebők Gábor sem volt a jelöltek között, pedig őt tiszteli az egész község. Az egyik gyűlésen azonban elvetették a népfront-bizottság javaslatát és őt választották meg tanácstagjelöltnek. A község vezetéséről és a helyi viszonyokról bátran mondják el véleményüket. Az abádszalákiak érzik, hogy baj van a vezetésben, nem hallgatják meg őket s ennek hangot adnak. A kormány, a népfront pro- gramrnjának célja és lényege az, hogy erős nemzeti egységbe kovácsolja a dolgozókat a jólét emelése, a haza felvirágoztatása, a béke megőrzése érdekében. Ezen az utón csak úgy lehet járni, ha meghallgatjuk a dolgozó emberek véleményét s velük együtt, szivükkel és lelkesedésükkel együtt oldjuk rr.eg feladatainkat. Az abádszalóki vezetőknek meg kell hallgatniok a dolgozók véleményét, mert csak ezek megszMelésével tudnak előrejutni a júniusi úton, a felemelkedés útján. Vida Béla A SZOLNOK felszabadulásának ünnepi hetében megrendezésre került bélyegkiállítás híven tükrözte azt a hatalmas változást, amely tíz év óta történt. A felszabadulás előtt a kiváltságosak szórakozása, a spekulációs tevékenység területe volt a bélyegekkel való foglalkozás ma már a dolgozók nevelő, tanító hasznos időtöltése lesz. A kiállításon Nagy József a „Háború és a bélyeggyüjtés1', Hargitai László az elmúlt tíz év eseményei, Varga Tibor állat- és virágmotívum, Mikes Imre gyarmati.bélyeg- gyűjteménye nyerte meg a látoga tók tetszését. FAZEKAS LÁSZLÓ tizenegy társával egy títt az őszi betakarítás kezdetén lépett be a tiszavárkonyi Petőfi termelőszövetkezetb e. Azóta 48 munkaegységet szerzett. Most a tragyanordas és az őszi mé lyszántás a legfontosabb teendő a szövetkezetben. Ettől függ lesz-e nagyobb kuko rica, cukorrépa termés jövőre és az ideinél magasabb kenyérgabona termés a kukorica és cukorrépa után. Képünkön Fazekas László a trágyahordáshoz készülődik, a kocsi saroglyát igazítja. NAGY GONDOT FORDÍT A MINŐSÉGRE Kádár Mária, a kisújszállási gépállomás esztergályosa. Fiatal még, s a szakmunkában nem áll mögötte évtizedes gyakori at. Teljesítménye 100 százalék körül mo. zog, de a minőségre — DISZ taghoz mél tóan — nagy gondot fordít. Így járul hozzá a téli gépjavi tás sikeréhez. SZOLNOKTÓL — MEZŐTÚRIG Részlet Kovács György agrond- inus: — A vetéstől aratásig című könyvéből. A legutóbbi vasárnap Szolnokról Mezőtúrra utaztam. Hadd mondjam el, mit láttam a gyorsvonat ablakából. Amint kifutott a gőzös az állomásról, a sínektől nem messze öt trágyakazlat pillantottam meg. Vé kony, szennyesfehér réteg borította mindegyiket. Nem volt nehéz kitalálni, hogy cukorgyári mész- iszap. Itt van a közelben a Cukorgyár, könnyen jutnak ehhez az ingyenes trágyakonzerváló szerhez a szolnokiak. Különösen a cserepesedésre hajlamos talajon érdemes használni, nemcsak trágyába keverve, hanem külön is. A mész erősebben kötődik az agyagszemcsékhez, mint a cserepesítő hatású nátrium. Ezzel tehát közelebb segít bennünket a morzsalékos talaj kialakításához ,-., Robog a vonat, már a Tisza- hídon csattognak a kerekek. Elegy-egy gyűlésre a dolgozó parasztok. Megtárgyalták mágus között jóelőre, hogy kit válasz- szanak meg majd tanácstagnak, aki majd becsületesen helytáll nemcsak a munkában, hanem a tanácsban is. Varga Bálint az egyik szép, holdvilágos este kimerészkedett portájáról. Végigjárta a környező tanyákat. — Javasoljatok engem! — mondta rábeszélőn. — Majd meglátjátok, nem lesz egy körzetnek sem olyan képviselője, mint a tiéteknek. En mindent ki fogok nektek verekedni. Tudjátok, hogy a mai világban csak az asztalra kell csapni és mindjárt teljesítik az ember kérését. Titokban arra a gondolatra is merészkedett, hogy tanácselnök is lehet belőle. Kovács Péter nem sokat kertelt, megmondta a magáét. — Kulákot nem javasolunk! Ha az asztalra kell csapni, azt bármelyikünk megteszi. Nem kell bennünket félteni! — Látszik, hogy nem olvastok újságot — fakadt ki mérgesen Varga Bálint. — A régi világ megszűnt. Nincs már kulák. Sokan csak mosolyogtak. Hagyták bizakodni. — Majd meglátjuk — tértek ki előle. — Áldomás lesz, ha megválasztotok. Nem sajnálom a boromat, sem a birkámat. Olyan traktát csapok, hogy megemlegetitek. A parasztok közben megállapodtak abban, hogy Varga Bálint volt béresét, Kis Jóskát válaszszák majd meg. U1 lérkezett a jelölés napja, 'Lj Csapó Ferencékmél tartották a gyűlést. Varga Bálint elsőnek érkezett. Beült az asztal mögé, a két ablak közé a lócára, a főhelyre. A petróleumlámpa gyenge fénye rávetődött kapzsi arcára. Ideges tekintettel mért végig minden újonnan érkezőt. Mindenkivel beszélt az előző napokban. Kovács Pétertől félt a legjobban. Már bánta, Jiogy a gyűlés előtt nem hívta át egy néhány pohár borra. Hátha megenyhült volna. Ekkor lépett be volt cselédje, Kis Jóska. Eszébe jutott, hogy vele nem beszélt. Azonban nem félt tőle, volt gazdája ellen nem fog szavazni, Hat órára már voltak annyian, mint egy kis lakodalomban. A szomszédokból is áthordtak minden széket, még így is sokan álltak. Mikor jelölésre került a sor, ő szólalt meg először. Nem győzte magát dicsérni. Mindenki mosolygott. Az emberek összenéztek és tudták, hogy kit válasszanak meg. Beszéde befejezése után büszkén tekintett szét a gyűlés résztvevői között. Mintha mondta volna: ■— Látjátok, így tudok én beszélni! Válasszatok csak meg! Nem tapsolt senki. Hallgattak. Mindenki várta, hogy a másik majd megszólal, Egyszer csak nagy szuszt véve megszólalt Lengyel István, Kis Jóska legénykori cimborája. — A magam részéről Kis József szomszédomat javasolom tanácstagnak. Mindannyian ismerjük munkáját. Követésre méltó. Az idén is megmutatta, hogy kevés földjéről többet hordott haza, mint Varga uram a tízszereséről. Mint volt eselédember ismeri a nyomort és velünk együtt nem kívánja vissza a régi világot,.. Harcolni tud a kapzsi emberek ellen ,,, Tudjuk, hogy az ördög nem alszik, ébren kell tehát lennünk. Nem engedhetjük magunkat félrevezeti senki emberfiától sem, ha mégolyán angyali ábrá- zattal is közelít felénk!,,, ÍVf ikor elhallgatott, minden tenyér összeverődött és egyhangúan kiáltották,,, — Úgy van !,,. Kis Jóskát javasoljuk !.,, Varga Bálint úgy ült az asztalnál, mint akit fejbevertek. Tágra- nyitotta savószínű szemeit, mint ha nem értené, hogy mi történt. Felállt és fejét nyalka közé húzva alattomosan hazabotorkált, hogv soha többé ki ne jöjjön tanyájából, hanem csak lesse és várja továbbra is az alkalmat. Kunráth Sándor hagytuk Szajolt is. Ahogy ritkulnak és alacsonyodnak a házak, úgy tágulnak az udvarok. Egy pillantásra vagy tucatnyi sertésólat látok a házak körül. Tetejükön kukoricaszár. Egészen szürke. Könnyű kitalálni, hogy nem mostanában kerültek oda. Legalább is tavaly, ha ugyan nem még régebben. így hát az ólak gazdái nem tartották be a törvényt, mely szerint legkésőbb május 15-ig el kell égetni a kukoricaszárat. A kukoricamoly hernyó alakban ebben húzza ki a telet. Ha időben nem semmisítjük meg a szárat, akkor a hernyó bebábozódik, lepkévé alakul, s a lepke a fejlődő kukoricára petézik. A kis molypeték kikelnek. A hernyók végig rágják a szárat, tönkreteszik a csöveket. A kukoricamoly ellen legbiztosabb védekezés, ha a szárat besi- lózzuk, anna ugyan élve ki nem kerül egyetlen kukoricamoly sem, % Mire ezt végiggondolom, jól elhagytuk Szajolt. Meglehetősen fát- lan táj következett. Dunántúli ember szemének kissé szomorú látvány, Petőfi tolla kellett ahhoz, hogy olyan nagyon széppé váljék az Alföld. S ne feledjük, hogy nagy költőnk ismert versében fürge gyíkokról, a szamárkenyér kék virágáról beszél. Júliusban született e költemény, nem november derekán. De ha az Alföld eddig inkább csak versben és saját szülöttei szemében volt szép, egyre inkább másként lesz ezután. Lám, ott is újonnan ültetett fák sorakoznak. Amott meg vadászcsapat ballag a friss hantokon. Már van is zsákmányuk jócskán. Látom, rengeteg nyulat kaptak puskavégre. Paraszt- emberek egytől egyig. Elárulja a gúnyájuk. Vasárnap délelőtti szórakozás, Egy régi vadászat jut eszembe. A bezenyei országútról láttam belőle két percnyit. Az erdő szélén egy emelvény volt. Ott ült őfensége Frigyes- főherceg, fenséges talpától fenséges fejebúbjáig gyapjútakaróba bugyolálva. Körvadászat volt. Az emelvény előtt „zsákot“ képeztek a hajtők. így mondják, azt vadásznyelven, amikor egy helyre szorítják össze a vadat. Itt aztán olyan sűrűn futottak a nyulak, akár a falusi utcán nyáreste hazatartó kondában a disznók. Ha valamelyiket megcélozta és meljétalált, akkor is talált. S ha valahogy mégsem talált volna, ott volt mellette két puskás, azok nyomban tettek róla. hogy a baklövés eredménye akárhogy is nyúl Jegyen. Azután aláza tos pofával gratuláltak őfenségének. De robog a vonat.Si Jó szórakozást, kedves vadászok. Jó szórakozást! % Itt már kezdődik a tanyavilág. Nagyon csendesnek látszik minden. Igaz, vasárnap délelőtt van. De nini.,, Két hatalmas megrakott lovaskocsi megy a dűlőúton, szalmát visz. A másodikon, ha jól látom innét a vonat ablakából, egy suttyólegényke fogja a gyeplőt. Hátul meg jó villahegyre való szalma- csomók pottyannak le az útra. No, legény, apád otthon biztos azzal fogad, hogy a félszekér szalma árát a kocsmában hagytad .s, Amott nagy varjúsereg. A vetőmagot csipegetik, amit eszerint a gazdája nem járatott meg tisztességesen magtakaró fogassal. A szomszéd tábla frissen szántott föld, látszik a hantok zsírosfényű csillogásáról. Igen dús lakomájuk lehetett a vetésen a varjaknak, hogy nem a szántáson keresgélnek. De, ha terített asztallal fogadjuk őket, hát csak természetes, hogy onnét sze- melgetnek. Sok megkezdett szalmakazlat látok. Mindet délről bontották meg. Ez helyes! Az uralkodó szél északról fúj, onnét legyen védett a kazal. % Keresetül csörtet a vonat akét- pói állomáson. Jobbra-balra vagy vetések sertkednek, vagy a tavasziak alá szántott föld feketéllik. Jókora hantok jelzik a traktoreke nyomát. Nem baj, márciusig szétrepeszti a fagy apróra. A fogások közti nyitott barázdák, úgy mutatják, mélyen járt az eke vasa. De ahogy tovább szalad a vasparipa, egy kissé gyérülnek a szántott földek. Van még feltöretlen kukoricaföld jócskán. Ideje, hogy traktorral, vagy lóval, de mielőbb eltüntessük őket. Úgy lesz ám jó, ha a földek nem a gyomos rongyruhájára, hanem meztelen barna testére kerül a puha gyolcstakaró. Jön a kalauz: — Mezőtúr következik. Aztán amint észreveszi, hogy nagyon elmerültem a kifelé nézésben, odaszól: — Ugye, a földeket nézi? Én mindennap figyelem Budapesttől Lökösházáig, meg vissza. Ha még egy hétig annyit szántanak, mint a múlt héten, akkor nincs semmi baj. Mert nekünk sem mindegy árrjj vasutasoknak, s.
