Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-17 / 272. szám

1994 november 17. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A karcagi gépállomás kiváló dolgozója K. Szabó Mihály elvtárs a karcagi gépállomás traktorosa. Eddig 211 mtiszak- normát teljesített. Az aratásban országos viszonylatban az elsó helyre került. A napokban kapott 3000 forint jutalmat, a városi tanácstól pedig egy kerékpárt, kor­mányunktól pedig „A gépállomás kiváló dolgozója kitüntetést. Jelenleg gépjavítást végez. Munkáját kommunistához méltóan példamutatással látja el. ________________ A furkevei színjátszók a tanácsról a sztásra készülnek Javul az üzemi élelmezés m A iurkevei városi kulturotthon- ban esténként vidám élet folyik. A színjátszók és a tánccsoport tagjai próbálják a szerepeket. A tanács­választás ünnepén, november 28-án a „Cigánybáró” című daljátékot ad­ják elő. •— Képünkön a kultúrott­hon és á kereskedelmi és pénzügyi dolgozók szakszervezeti kulturcso- portjának színjátszói az énekszámo- mokat próbálj ákí Házat vettem a tsz-ben szerzett jövedelemből Nincs még vége az esztendőnek, de már közelít a zárszámadás ideje. Aki egész éven át igyekezett, biza­kodással tekinthet a tél elé. Meg­lesz a kenyere, a mellévaló sem fog hiányozni. Ha múlt év őszén sok­kal nagyobb igyekezettel dolgozunk, s idejében íöldbekerül a gabona, az idén többet oszthatunk. Nekem így is jutott előlegbe 10 mázsa búza, 836 kg burgonya, 30 kg bab, 3 má­zsa vegyes termény, 4 mázsa lu­cerna és 8 mázsa rétiszéna, azon­kívül készpénzelőleg. A kukoricát és cukrot még nem mértük szét. Süldőt is kaptunk. Nagy családom van és sokfelé oszlik a jövedelem. Mégis legna­gyobb eredménynek tartom, hogy a szövetkezetben végzett munkám után 20.000 forintos házat sikerült vásárolnom. Míg nem voltam szö­vetkezeti tag, a más házában lak­tam, SELLER ISTVÁN Szolnok, Tisza Antal tsz-tag Cépálloraáii,termel6iixlivetkmtt vezetők,szakemberek értekezlete november 18-án Megyénk gépállomásainak, ter­melőszövetkezeteinek vezetői, szak­emberei november 18-án délelőtt 10 órakor a szolnoki Szigligeti Szín­házban értekezletet tartanak. Meg­vitatják a termelőszövetkezetek előtt álló feladatokat. Az értekezle­ten résztvesz és felszólal Erdei Fe­renc földművelésügyi miniszter. & szolnoki Cukorgyár folyosójá­nak függőórája 12-őt mutat. A gyár dolgozóinak egyrésze ebédelni siet ilyenkor. A konyha ebédlőjében az ízlésesen terített asztalok körül, már többen jóétvággyal kanalaz­zák a gőzölgő kalarábélevest. Akik korábban jöttek, már a tejfölös- túrós-tésztát fogyasztják. A hétfői ebéd húsnélküli, vacsorára azonban már rántott borjúszelet lesz rizzsel, mellé cékla. — Nincs olyan nap, mondják többen, hogy hús nélkül elmúljon. És ennek a jól elkészí­tett ebédnek, három forint, a va­csorának pedig 2.80 az ára. m A dolgozók meg vannak elégedve az üzemi konyha főztjével. Pusztai János lakatos például így vélekedik: — Mióta Sulyok László elvtárs a konyha vezetője, igen sokat javult az ételek minősége. Én igazán meg vagyok elégedve, hisz ízletes, jó­ízű az étel. A napi ételek változa­tosságával sincs hiba. Súlyok ehe társ előre egy hétre bejegyzi kis noteszébe a napi étrendet. A múlt héten 8-án például köménymag- leves, lecsóspörkölt, az azt követő napon tarhonyaleves, töltöttpap­rika, vacsorára pedig sertéshús volt krumplival és savanyúsággal. Su­lyok elvtárs már gondolt a téli hó napokra is. A kamrában krumpli, káposzta, zöldségfélék s különböző befőtteket táréinak. Amint mondta, a télen sem lesz hiány a változatos ételekben. Napon* a 300—350 dol­gozó meríthet új erőt a további munkához, a konyha bőfeéges és jól elkészített ebédjéből. m A szolnoki Tisza Bútorgyár kony­háján Menkó Matild szakácsnét nagy munkában találjuk. A hatal más kondér zöldséglevest éppen hogy levette a tűzről, a húst is elkészítette, még a babfőzelék be’ rántása van hátra. Igaz. hogy mire az ebéd ideje eljön, nyugodtan el­készül azzal is. Hél főn zöldség­leves, babfőzelék és párolt marha szelet az ebéd. — Igyekszem úgy főzni, hogy elégedettek legyenek az emberek — jegyzi meg. Például a borsos to- kányt senki sem kedveli. Ehelyett az előírt napra pörköltet szoktam főzni. Az elmúlt időkben az evőeszkö­zök és az asztalok tisztántartására Látogatás néhány vállalati étkeidében hangzott el néhány panasz. Az migyári dolgozók, akik egy hosszú üzen1 vezetősége megoldotta ezt a asztal mellett fogyasztják a menüt, kérdést is. Ebédidő alatt Cirkó Gi- megerősítik szavait: zella mellé segítséget adott.. így gyorsabb a felszolgálás, rendesek az asz'.alok és tiszta evőeszközök­kel fogyaszthatják el ebédjüket a Bútorgyár dolgozói is. □ Fincmillatú rántottszelettel, pá­rolgó zöldborsólevessel teli tányé­rokkal közlekedik az ételhordó­kocsi a hosszú ebédlőasz.alok kö­zött. A Tisza Cipőgyár üzemi kony­hája a legnagyobb a megyében. — 1000—1100 ebédet szolgálnak itt fel naponta s nem sokkal kevesebb vacsorát, reggelit. Ez bizony meg is látszik kissé a hosszú helyiségen: a gyár kinőtte már ezt az éltermet. Négy turnusban ebédelnek a dol­gozók s alig hogy az egyik csoport távozott az asztaloktól, percek alatt újból dugig megtelik az ebédlő éhes munkásokkal. Még 1943-ban építették ezt a konyhát, akkor is csak ideiglenesen, s azóta sen-' ke­rült sor a végleges ebédlő felépí­tésére. — Ezért fenntartjuk a színvona­lat bármily nehézségek közepette is — mondja Szabó István élelmezési vezető. Ügy hiszem, a kosztra sen­kinek sem lehet panasza. A felszol­gálás is gyors. Elekes László, Szöllősi elvtárs gu­— Sokat javult a konyha az utóbbi időben. Tegnap pörkölt volt, azelőtt tészta s elég egy embernek, a-rrit adnak. — A növésbenlévő fiatal gyerekek néha többet is megennének — teszi hozzá Szabó. De minden nap adunk repetát nekik, levesből, főzelékből, hagy p’'r""',',3nek. A Tisza Cipőgyár nagyszámú, jóátvágyu munkásgárdáját nem kis feladat minden nap jó ebéddel el­látni. Node mindent meg .lehet ol­dani egy kis jóakarattal. Ezt bizo­nyítja a konyha kis gazdasága is. Tavaly 12 holdas öntözéses kerté­szetet létesítettek a Tisza partján. Ez nyáro-n sokat segített a nehéz­kes zöldáruellátáson. Most is van még elrakva az idei termésből kb. 30 mázsa savanyú paprika, paradi­csom. A nagy kifutóban 25 darab sertést fogtak moslékos hizlalás alá. Ebből kilencet már le is vág­tak. Az új konyha, ebédlő építésére többmillió forintot kapott a gyár s jövőre talán el is készül a hosszú ideje nélkülözött tágas ebédlő. Ekkor majd megvalósul a konyhai dolgozók terve: az asztalonként! felszolgálás s a választékos ebéd. bírósági hírek A karcagi városi bíróság hirde­tett ítéletet Balaskó Imre és Papp Bálint felett, akik a Nagykunsági Állami Gazdaságban sorozatos visz- szaéléseket követtek el. Balaskó Imre mint brigádvezető dolgozott a gazdaságban. Köteles­sége volt a munkák elvégzésének ellenőrzése, a bérek kifizetése. Ez év márciusától május közepéig 11 esetben, több a gazdaságban már nem dolgozó munkás részére olyan feladatok elvégzését igazolta, me­lyeket nem végeztek, s nem is vé­gezhettek el. Ilyen módon 4612 fo­rinttal károsította meg a gazdasá­got. Papp Bálint adminisztrátor volt. ö adta az ötletet Balaskónak, hogy miként lehet illetéktelen jövede­lemre szert tenni. A csalásban ma­ga is közreműködött. Ezért a „munkájáért“ 650 forintot kapott Balaskó Imrétől, melyet saját cél­jaira használt fel, A bíróság Balaskó Imrét 2 évj és 6 hónapi, Papp Bálintot 2 évi bör­tönbüntetésre ítélte, s egyes állam- polgári jogok gyakorlásától 3—3 évi időtartamra eltiltotta. Kötelez­te r bíróság a terhelteket a kár megtérítésére is, melyet a társadal­mi tulajdonban bűncselekményeik­kel okoztak. A jászberényi járásbíróság 51 kéve árpa ellopásáért 2 évi bör­tönre és 3 évi politikai jogok gya­korlásától való eltiltásra ítélte Ör­dög Zoltán jászárokszállási lakost. * Szabó Béla jászberényi lakos ez év februárjától Pécsett. Kaposvá­ron, Sopronban és egyéb helyeken lovakat vásárolt. Azokat kis idő el­teltével haszonnal eladta. A jász­berényi járásbíróság üzérkedésért 1 évi és 2 hónapi börtönre ítélte. ff yyc~lUuziá a sznelmi . . ,J — Hangverseny az Állami Szigligeti Színházban zoknak a zenekedvelő szol- ^ nokiaknak, akik hétfőn este az Állami Szigligeti Színházban végighallgatták az „Illúzió a szere­lem ...“ címmel meghirdetett hang­versenyt, szép élményben volt ré­szíves szóval is fogadják, nem­csak a pénzük kell. — A leendő tanácstagra rábíz­hatjuk az ilyen „gondokat“ is. A Déivaványai útfélen szürke üzlethelyiséig. A cégtáblát ala­posan megfakította az eső, de _ azért kivehető, hogy a cipész kis- ' ipari termelőszövetkezet fiókjá­ról van szó. Görnyedt kis öregember motoz odabent. Formás fehér bajúsza olyan árnyalatos a dohánytól, mint a tajtékpipa színe. Körül­ményesen szív egyet az asztalka szélére tett néhánycenti hosszú szivarból, aztán szóra fakad. — Negyvenöt éve vagyok ön­álló Kisújszálláson, Kozma Já­nos a nevem. — Volt-e tanácstagjelölő gyű­lésen? — Nem. Tetszik tudni öreg va­gyok már, nem politizálok... Mit tetszik gondolni, hányadikat taposom? Ahogy elnézem összeesett kis alakját, nehezen ziháló mellét, a pedánsan fejére tett fekete sváj­ci sapka alól kunkorodó ősz haját, apám jut eszembe. Tudom annak is jólesett, ha „fiatalabbnak” nézett ki- Az asztma őt is meg- öregítette. Nem akarom hát el­túlozni, sőt. — Hetvenkettő. t— Ááá, — nem vagyok én még annyi — mosolyog nevetős kék 6zeme. Csak hatvankilenc. Ezt jól elnéztem. De azért nincs semmi baj. Derűsen re- szelgeti a munkába vett sárga­cipő talpszélét. Megáll, kilihegi magát. — De azért tudom, hogy kit jelöltünk arra a Nyár utca, Mo­noid, Sodorna, Pillangó, Illés meg a régi Sugárút táján,,» Balta Andrást... Jó ember . , » szóval a szívén viseli — keres­géli a jelzőket. Üzemi párttitkár, — Azelőtt is tett már a körzet­ért? — ö hozatta rendbe a háború alatt elpusztult kutat az Illés és Monoki útca sarkán. —• Biztosain mást is intézett? — Hát az ilyen kisembereknek az is fontos, hogy — teszem fel a kenyér ne legyen nyúlós.., Olyankor is szólt, ha a „bekke- ráj" rosszul dolgozott. Merthi. szén ott is emberek dolgoznak, vannak hanyagok.., — Az öregekkel hogy bánnak maguknál? Megforgatja, tapogatja a sár­gacipőt, előbb kalapál valamit a saTkán. — Nem mondhatom... Igazán .,. Én például már nem tudtam jól keresni. Míg önállóan mesterkedtem otthon, ha rámjött a roham, ledűltem egy kicsit, az­tán folytattam... De itt a szö­vetkezetben már nem bírom a versenyt a fiatalokkal. — Jóérzésű elvtársak azok is, nem szól senki érte, mikor itt is megpihen, ha előveszi a roham. — Szó se róla, de a kereset csak nem lett annyi. Komolykás arcára csendes mo. soly terül, ahogy a szeme sarká­ból feltekint. — Azért segítettek rajtam.,, Átvevő, beárazó va» gyek... Az megy, hiszen megvan a gyakorlatom. Jobb, mint ütni elhasznált térdünket a kalapács, csal. Elég volt negyvenöt évig. Na ugye?. ■ Fehérvári kartárs velem egyvívású. Mikor megjött az az iparengedély kiadás, egyedül ő vált meg a KTSZ-től. De hiába, csak idős már. Néhány hétig ment, aztán csak segítettek raj­ta, nehezen bírta már egymagá­ban ... A földművesszövetkezet felvette elosztónak. Oda is szak­ember kell- Annyi anyag még nem jut a kisiparosoknak, hogy könnyelműsködni lehetne az el­osztással. Fehérvári szakember, igazságot tud tenni, hogy ossza szét, még ha kevés is jön.,, Nem vaktában, hanem megbeszéli a kisiparosokkal, „segítsetek: 14 kvadrátot kell nyolcótok közt el­osztani, hogy lesz jobb?“ — Akkor éppen jól jártak, ha az iparosok közül is van tanács­tag jelölt. — Bizony, ismerni kell a mi problémáinkat is... Csak egy szomorít.. s Hatvamkiilenc éves vagyok, 1951-ben lettem szövet­kezeti tag. De segélyt nem adhat az SZTK, mert OTI-t még nem fizettem tíz esztendőt... Hiába, hát hogyha a múlt rendszerben csak úgy tudott az ember reuzál ni, nem tudta magát öreg korá­ra biztosítani. — Mire ment a negyvenöt év alatt? — Felneveltem négy gyereket, építettem egy kis házat, megvan négyszáz négyszögöl kertföl­dem .. i No, azért mindig mele­gebben süt a nap miránk, öre­gekre is — búcsúzik Kozma bá esi... Kérem, tetszik tudni, eb­ben a Népfront dologban, ebben hogy is mondjam, — sok jó van.*. Tóth István. szűk. A közönség az első percek­ben csalódással vette tudomásul, hogy Svéd Sándor, az Operaház Kossuth-díjas művésze betegsége miatt nem vállalhatta a fellépést, amikor azonban a Svéd Sándor he­lyett színpadra lépő másik világ­hírű énekesünk, Székelj Mihály Kossuth-díjas Rossini „Sevillai borbély“ című operájából eléne­kelte Basilio „Rágalom áriá“-ját, a csalódást kellemes öröm váltotta fel, hiszen Svéd Sándor az elmúlt években többíz-ben járt Szolnokon, Székely Mihállyal pedig most is­merkedett meg elsőízben jobban a zenekedvelő szolnoki közönség. — Minden műsorszámát vastaps kí­sérte. ^ha vail am it sajnálunk, csak azt sajnálhatjuk, hogy Szé­kely Mihály a „Rágalom árián“ kívül csak három dalt énekelt, Mo­zart „Sröktetés a szerá'.yból“ című operájának Ozmin-áriáját, Ady Endre „Add nekem a te szemei­det ...“ kezdetű csodálatosan szép szerelmes versének Kurucz János által megzenésített változatát s az igen népszerű „Nincs cserepes ta­nyám.».“ című dalt. A műsor másik meglepetése Házi Erzsébet, az Operaház fiatal énekesnője volt, aki az első pilla­natban meghódította a közönséget csillogóan szép hangjával. Megra- gadóan énekelte Rossini „Sevillai borbély“ című operájából Rosina áriáját, Verdi „Traviata“ című ope­rája III. felvonásának kettősét. Strauss „Kék EVuna keringő“-jét, a pattogó ritmusú „BoleróM. sj\ emsey Győző, az Operaház ^ tagja, aki már többízben járt Szolnokon, m.ost is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Lágy lírai tenorjával szépen szólaltat-a meg Csajkovszkij „Anyegin“ című ope­rájából Lenszkij-áriáját, Verdi „Ri- golettó“-'jánalk „Kesztyű-áriá‘‘-ját, Házi Erzsébettel együtt a „Tra­viata Hl. felvonásának nagy kettő­sét, Lehár „Mosoly országa1* című operettjének „Barackvirág dalá“-t, Kacsóh Pongrácz „János vitéz“ című daljátékénak „Én, a pászto­rok királya...“ című belépőjét. A műsorban felléptek Serfőző Ilona, Farkas Anny és Gozmány György, az Állami Szigligeti Szín­ház művészei is, mindhárm an nagy sikerrel. Véleményünk szerint a műsor szerkesztőinek nem lett vol­na szabad megengedni, hegy egy komoly igényű előadás keretében, amely igen helyesen teret engedett a könnyű műfajnak, az operett irodalom gyöngyszemeinek is, helyt kapjanak kabarészámek is, mint Farkas Anny bárom kuplíja. 4 Rádió Kíssgyü.tese magas művészi fokon kísérte az énekeseket s önálló műsorszámai­val — egyveleg a Traviatából, Ci­gánykórus a Trubadúrból, Kálmán Imre operettjének legszebb meló­diái — is megérdemelt tapsot ka­pott. Gál György Sándor konferált, ‘ele közvetlenséggel, humorral. —i —n.

Next

/
Oldalképek
Tartalom