Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-14 / 270. szám

1954 november 14. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 Aktiva értekezlet az egyetemen Az MDP Központi Vezetősége által Budapesten tartott egyetemi aktívaér'.ekezlet nyomán novem­ber 12-én a Megyei Pártbizdttság a szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen aktívaértekezletet tar­tott. Az egye'em nagytermét zsú­folásig rr egtöltötték a tanárok és egyetemi hallgatók. Az értekezle­ten megjelent Szilágyi elv'.ársnő a MDP, Hessz elvtárs a DISZ Köz­ponti vezetősége részéről, Csaman- gó elvtárs MÁV vezérigazgató he­lyettes, Házi elvtárs a megyei DISZ-bizottság ti'kára, a megyei párt- és DISZ bizottság képviselői. A beszámolót a megyei pártbizott­ság részéről, Dencső István elvtárs tartotta, A beszámoló ismertette a buda­pesti egyetemi aktíva értekezlet anyagát s ezzel kapcsolatban az egyetemi ifjúság, az oktató-nevelő nrunka helyzetét, az egyetem kol- lektívájának-hallgatóságának és oktatói karának feladatait. , A beszámolót igen élénk és ered­ményes vita követte. Felszólaltak egyetemi hallgatók és oktatók, azt bizonyítóan, hogy az egyetemi ifjú­ság akar és tud is még jobban, még lelkesebben dolgozni. Sok szó hangzott el itt az egyetemi hallga­tók fegyelméről, ami bizony az utóbbi időben megromlott. Megrru- tatkozik ez a hallgatók órák alatti magatartásában, oktatóihoz való viszonyában, az utcai és a diákott­honi viselkedésében. Mint Turányr elvtárs, az egyetem dékánja mon­dotta: A mi egyetemi ifjúságunk fe­gyelme ma rosszabb, mint más egyetemeken, holott ez nem is olyan régen még fordítva volt. ö bízott és bízik a hallgatóságban, de úgy érzi, hogy ezt a bizalmat félreértették, a nagyobb autonómia fegyelmezetlenséghez vezetett. — Szavaiból kicsendült az egyetemi ifjúságot szerető és féltő nevelő hangja — és az ifjúság feszült figyelme, majd felcsattanó tapsa azt bizonyította, hogy mondaniva­lóját megértették, magukévá tették. Sók szó esett a tanulási feltéte­lekről, ami körül bizony nincsen rrinden rendben. Borscsicki Károly, harmadéves hallgató azt vetette fel, hogy az elméleti oktatást nem egé­szítik ki elég szakmai, gyakor­lati tapasztalatokkal, nincsen elég szemléltető eszköz, nem vehetnek részt tanulmányi ki­rándulásokon, s a termelési gyakorlatok alatt nem mindig azt csinálják amit kellene. Dt elmondották azt is, hogy Szolno­kon sokszor megfeledkeznek arról, hogy egyetem is van, nem tudnak tanszereket vásárolni. Sok hiba mu­tatkozik az egyetemen belül is, a diákotthonok kényelmében, a men­zán, a tanmenet, az órák és gya­korlatok megszervezése körül. Mindezek sokszor kicsiny dolgok, de ezekből lesznek a nagyok és az illetékes szerveknek többet kellene ezekkel törődni. Vita bontakozott ki az oktató-nevelő munka körül is, arrelynek végső tanulsága az, hogy bizony az oktatóknak eztán még több gondot kell fordítani az ifjú­ság tartalmi, az oktatáson ke­resztül történő nevelésére. Gsamangó elvtárs, MÁV vezér- igazgató helyettes hozzászólásában örömmel állapította meg, hogy az egyetemen új ifjúság van kialaku­lóban, s reméli, hogy majd munka­helyen is kritikus szemre el nézik az eredményeket és hibákat. Hibás nézetek is vannak itt, — mondot­ta, — mint fiatal fának a rossz hajtások, die ha megfogjuk az if­júság kezét, ki lehet javítani. Ered­ményes munkát kívánt a vasúti főosztály nevében. Megyeszerfe megalakulnak a szavazatszedő bizottságok 1 KÖZSÉGEKBEN, városokban,a megye minden helyén ezekben a napokban alakulnak meg a szava­zatszedő bizottságok. A bizottságok tagjait a Hazafias Népfront helyi szervei javaslata alapján a válasz­tási elnökségek választják ki, s megalakulásuk alkalmával a köz­ségi, illetve a városi tanácsnál tesz­nek esküt. Eskütétel után útbaiga­zító előadáson vesznek részt. A szavazatszedő bizottságok mű­ködését a választási elnökség ellen­őrzi munkájuk végzése közben. Abádszalókon szombaton délelőtt alakultak meg a szavazatszedő bi­zottságok, miután a választási el­nökség tagjai személyesen felkeres­ték azokat, akik majd elvégzik ezt a fontos választási munkát a Ha­zafias Népfront megbízásából. | A VÁLASZTÁSI I elnökségek bár megalakultak a megye területén, munkájuk azonban még sok tekin­tetben hiányos. Fontos feladatuk pl. hogy ellenőrizzék a szavazóhe­lyiségeket: megfelelők-e, az urnák elkészültek-e, a berendezés meg- van-e stb. Ezt a munkát azonban még kevés helyen végzik. A vá­lasztási elnökségeknek gondoskod- niok keli minden helyen azután ar­ról is, hogy november 17-én a sza­vazókörök beosztását és a jelöltek névsorát tartalmazó plakátokat megfelelő, forgalmas, jól látható helyeken kifüggesszék. E fontos technikai előkészületek mellett a választási szerveknek fel kell keresniök a választókat is és el kell beszélgetniük velük a ta­nácsválasztásról, annak politikai jelentőségéről. Ez is olyan feladat, melyet máris, minden nap újra és újra el kell végezni. Indítsák tehát meg mindenütt a munkát a válasz­tási elnökségek, hogy megfelelő elő­készületek után jól sikerüljön min­denütt a választás. Megjelent a „Magyar Igen megörültem, amikor több­éves várakozás után a Magyar Tu­dományos Akadémia kiadta a ma­gyar helyesírás szabályait. Komoly, szép munka a 268 olda­las „tizedik, átdolgozott és bővített kiadás’’, amely nem kevesebb mint 438 pontban dolgozza fel a helyes­írás szabályait. Amint úgy nagy­jából utánanéztem, a szótár kb. 25 ezer szót tartalmaz. Mindez azon­ban nem túlságosan segítette elő, hogy végre-valahára biztos legyek a magyar helyesírásban, A fémekről akartam írni, s hogy hiba ne essék, megnéztem az új he­lyesírási szótárt: eszerint (de e sze­rint a szótár szerint) színes fém két szóba, viszont a nemesfém egybe írandó. Mint amolyan hidegvérű (összetett szó) ember tudomásul vettem, hogy a fémek értéke a he­lyesírás szabályai szerint sem egyenlő. De arra már nem talál­tam magyarázatot, hogy a meleg vérű miért két szó. Ezek után fokozott érdeklődéssel lapozgattam a szótárban és az egy­be és külön írás dzsungeljében vég­kép letettem arról, hogy az Aka­démia szabályainak megfelelően valaha is helyesen írjak. Mert azt soha nem fogom megérteni, hogy miért kell Margitszigetet egybe, a Csepel szigetet pedig külön írni, helyesírás szabályai“ Vagy miért szabály a Várhegy és a Gellérthegyet egybe, a Szabad­ság-hegyet kötőjellel írni. És, hogy már a hegységneveknél maradjunk, ha a Hegyalját egybeírjuk, miért kell a Bükk alját külön? Számos hasonló példatalálás köz­ben megéheztem, de egész elment az étvágyam, amikor megláttam, hogy a vajas kenyeret külön, a zsíroskenyeret viszont egybe kell írni. Közben megnéztem kedvenc ételeimet a szótárban, a kacsasül­tet megtaláltam, de semmilyen (két m) sertéshúst semelyik formában. Közben megtanultam, hogy a hosszú, nagy í-re is kell tenni vesz- szőt, tehát így: 1. De a rövid nagy i-re tilos pontot tenni. Azt is meg­tanultam, hogy az idegen szavak írását egyszerűsítették, a büfét egy f-fel, a teraszt egy r-rel írják, de affektálni továbbra is két ff-el kell. Mit tagadjam, rosszkedvű (egy szóban) lettem, mert arra gondol­tam, hogy ennyi következetlenséget nem tudok megjegyezni magamnak. S előre látom a sorsomat: rossz hírű (két szóban) újságíró leszek, mert nem tudok kiigazodni az új helyesírás szabályai közt. (Megjelent a Magyar Nemzetben.]? Tanulságos beszélgetés 'T'egnap hosszú órákon át be- ■*- szálgettem a Járműjavító né­hány dolgozójával. Előbb bebarangoltam az üzemet, hol ide, hol oda kukantottam be, végülis a VII. kocsi-osztály irodá­jában állapodtam meg, ahol — az ebédszünetet kihasználva — éppen röpgyűlést tartottak. A gyűlés vé­geztével itt találkoztam Andrási Bélával, az osztály alvázszerelő részlegének diszpécserével. — Megmondtam, hogy nem le­het senkit fegyelmi elé állítani olyan hibáért, amiről nem ő tehet — fordult a körülötte állókhoz. Aztán rövidesen azt is megtudtam, arról van szó, hogy a munkaidő csúsztatásáért felelősségre vonják a műszaki vezetőket, pedig .., m r) e mondja Béla. el maga Andrási — Ha valamit meg akarunk csi­nálni, ahhoz előbb rr.eg kell te­remteni a megfelelő alapot. A csúsztatás megszüntetéséhez pedig nincs megfelelő alap. Csak a sze­münket hunyjuk be, ha azt hisz- szük, hogy adminisztratív in­tézkedéssel meg lehet szüntetni a csúsztatást. — Gondolja el: nincs elegendő anyag, nincs 16 mm-es ‘ szegecs, rugótámcsavarkapocs, ütköző te­kercsrugó, vonórúd-anyag, tetőbá- dog. Ezek nélkül pedig nem lehet kijavítani a kocsikat. Tizenöt ko­csi áll tető nélkül. Pang a mun­ka, mert hónap elején vagyunk. A hónap végén már lesz anyag. Az utolsó napokban vagonlételben szállítják. Nyilvánvaló, hogy ro­hammunka lesz. Most kimegy az osztályról naponta öt kocsi, akkor ki fog menni naponta negyven is. A munkások teljesíteni akarják a tervet, keresni akarnak. Rávernek hát a munkára. Megtörténik, hogy egy-egy munkás a hajrában napi 16 órát is dolgozik. no fl/íindezt nem lehet büntetle­nül csinálni. Közeledik a tél egyre hidegebbek lesznek. A szabad levegőn végzett gyakran nagyon nehéz dologban kiizzad a munkás. A hajrában pedig rr.ég- inkább iparkodik. Elég, ha egy pil­lanatra megáll, már megfázott. Kiesik a termelőmunkából, keve­sebb lesz a jövedelme, kár az or­szágnak, kisebb kenyér a család­nak, — Biztosítsa a minisztérium, hogy folyamatosan kapjuk az anya­got. Ha valamivel rreg lehet be­csülni a munkásokat, akkor azzal becsüljék elsősorban, hogy a mun­ka akadályait eltávolítják az út­jukból. no z volt a magva körülbelül an­nak, amit Andrási Béla el­mondott. Mert beszélt még sok másról is, az üzemen belüli bürok­ráciáról például. Végül is azt mondta: — Ez a véleményen:.'. De kérdez­ze meg a munkások véleményét is. Mátyás Géza alvázlakatos bri­gádvezetőt kérdeznem meg. — öten dolgoznak a brigádom­ban — mondta. — Mind az öten vidékiek. Most jön egy új brigád­tag, az is vidéki. S ezt jobban fi­gyelembe kellene venni. Mert mi a helyzet? Az, hogy az elvégzett munka álvételének déli 1 óráig rr.eg kellene történni. De még dél­után fél 4-kor is vesznek át kocsit, s azzal, hogy a kocsin még lelt hi­bákat másnap reggel 8-ig ki kell javítani. Ez csak úgy lehetséges, hogy a munkás munkaidőn túl bennmarad. Délutáni vonatja el­megy. Éjfélre ér haza legfőbbje s hajnalban újra vonatra ül, hogy bejöjjön. Keveset alszik fáradt a munkás, figyelmetlenebb. Köny- nyebben éri baleset, Q aztán az is, hogy egyszerre két munkafolyamatot is vé­geztetnek a kocsin, mert nincs ele­gendő kocsi és elegendő anyag. Most is egyik kocsi­tól máshová vittem az emberei­met, mert nem akarom, hogy bal­eset érje őket. A kocsin hegesztő- pisztollyal hevítették az oldaloszlo­pokat s hogy a szekrény faanyaga meg ne gyulladjon, vízzel locsol­ták. A víz lecsurgott a kocsi mel­lé. Csúszóssá tette a talajt. A bri­gádom tagjai szegecseltek. Képzel­je el, hogy szegecselés közben a légkalapáccsal dolgozó munkás lába megcsúszik, a kalapács leugrik a szegecsről. A kalapács öt atmosz­féra nvomással működve kilöki a fejet. Ha ez eltalálja a szegecset ellentartó munkást vagy bárkit, kész a súlyos baleset. — A balesetvédelemmel a szak- szervezetnek kellene törődnie. De- bizony ez úgy van, hogy az üzem igazgatójával, főmérnökével napon­ta tud beszélni szinte az ember, szakszervezeti vezetőt azonban nem' igen látunk a műhely táján meg­fordulni. II! Tgy sorolta Mátyás Géza. S elmondta azt is, hogy nerr akármilyen munkások vannak a brigádjában. Az elmúlt hónapok-« ban 149 százalékos teljesítményt értek el, megelőzőleg pedig hét hó­napon át 135 százalék volt az átla* guk. S nagyszerű emberek, nagyon jó munkások vannak itt, akik tudván tudják, hogy csak a munka teremi ti meg a jobb életet és semmi más és ennek a munkának a könnyeb-' bítésére rengeteg apró öt’et'el űjí-* lássál hozakodnak elő. Az elmúlt héten — csak az alvázszerelő rész-* legen — 14 újítást adtak be a mun« kások. Köztük Lendvai István szta* hanovis a alvázlakatos, aki a ru* gótám feljegyzéséhez készített sab­lont. Apró dolgok ezek, de azt mutat* ják, hogy szívvel-lélekkel, gonddal és figyelemmel dolgoznak itt az alvázrészlegen is a munkások, akik nem várnak csodadolgokat, csak azt, hogy többet törődjenek velük, mint Völgyi József alvázlakatos is. — Úgy törődjenek velünk hogy építsék fel nár végre az osztály fürdőjét. Most is csak 2—3 ember piszmog rajta s már idestova négy esztendeje épül. Ha mi is ilyen „gyorsan“ javítanánk a kocsikat, nem tudom, mi lenne a közieken déssel?! no Jgy történik meg aztán, hogy sokan, főleg a vidékiek, akik* nek nincs idejük várni egy másik osztály fürdőjében, míg sorrakerül* nek éppencsak kezüket mossák m eg, vagy azt 'se s már mennek is. — Meg aztán — folytatta tovább Völgyi József — az is az emberrel való törődésnek számít, hogy déli ebédszünetben nem bömböltetik a hangszórót. Egész nap zajban va* gyünk. Jó az, ha munka közben egy félórára csendben, nyugodtan leülhetünk. m 'indem beszélgetés tanulságos* Ez is az volt. S az a tanul* séga, hogy vannak kis problémák., mint a hangszóró is, akadnak nae gyobb nehézségek, mint az anyag* ellátás is. de mindegyiket meg keH oldani az élő, az érző, az alkotó ember érdekében, a Járműjavító munkásainak érdekében, akik ke* mény, nehéz munkával emelték üzemük homlokára az élüzem fény* lő csillagát, akik elvétve beszélnék csak a kormányprogramm n.egva* lósításáról, a népjólét emeléséről, de annál többet tesznek érte. Péteri István Népművelési értekezlet a választási kulturális munka feladatairól Klasszikus és élő irodalmunk | számos jeles alkotása jelenik meg Ez év végéig á Szépirodalmi Könyvki­adó klasszikus és élő irodalmunk számos kiváló alkotásának megjelentetését tervezi. A Jókai-sorozatban adják közre „Az élet komédiásai” című regényt. Uj kiadásban jelenik meg „Az aranyember”, az Olcsó könyvtár sorozatban pedig „A sárga ró­zsa”. UJ kiadásban jelenik meg Mikszáth Kálmán „A fekete város” és „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című regénye. — Továbbá Móricz Zslgmond „Rózsa Sán- dor”-a. Megjelenik Madách „Az ember tragédiája”, Waidapfel Imre előszavával és jegyzeteivel. Kétkötetes bibliofil kiadás­ban kerülnek olvasóink kezébe Petőfi Sán­dor összes versei. Négykötetes bibliofil bővített kiadásban lát napvilágot a „Hét évszázad magyar versei” című gyűjte­mény. Megjelenik Brődy Sándor, Kosztolányi Dezső, Gábor Andor és Papp Károly vá­logatott novellái, Bálint György váloga­tott müvei, Radnóti Miklós és Sárközi György versei. A „Magyar klasszikusok” sorozatban adják közre a „Régi magyar vígjátékok” című kötetét. Népballada-gyüj- temény jelenik meg „Röpülj páva, rö­pülj” címmel. U) szépirodalmi müvek: Gyárfás Miklós „Visegrádi pofonok” című noveliáskőtete, Horváth Mária „Kati” című regénye egy faluról Budapestre került cselédlány éle­téről, Szabó József „Erdei emberek” című elbeszéléskötete és Vajda István „Az AA 338-as esete” című regénye. U] kiadást ér meg Aczél Tamás „Vihar és napsütés” cí­mű regénye, a Sztálin-díjjal jutalmazott „A szabadság árnyékában” folytatása. — Utánnyomásban kerül kiadásra Déry Ti­bor „Felelet”-ének első két kötete, Né­meth László „Bűn” című és Reményi Zsig- mond „Bűntudat” c. regénye, új kiadás­ban K. Grandpierre Emil „Csillagszemű” c. regénye. A riport és tanulmánykötetek soraiban megjelenik Karinthy Ferenc „Ha­zai tudósítások” című gyűjteménye, Mol­nár Miklós „Párizsi útinaplója”, Pándi Pál „Kritikák és viták” című kötete és Somlyó György „A Visztula sellője" cí­mű lengyelországi útijegyzetei. Az ebben a negyedévben megjelenő ver­seskönyvek között szerepel Devecseri Gá­bor „A jövendő tükre című kötete, „Három költő” címmel Boda István, Pákolitz Ist­ván és Petrovácz István versel, továbbá Madarász Emil és Várnai Zseni versel. A Megyei Tanács Népművelési Osztálya szombaton délelőtt 9 órai kezdettel értekezletet tar lőtt a me­gye vezető kulturmunkásai számá­ra. A járási és városi népművelé­si előadóknak, az élenjáró községi és városi kulturotthonigazgatók- nak, valamint a megyei kulturális szervek vezetőinek Kun Elek, a Hazafias Népfront Megyei Bizott­ságának titkára tartott tartalmas, színvonalas beszámolót a válasz­tási kulturális tevékenység kérdé­seiről és konkrét feladatairól. Hangsúlyozta Kun Elek, hogy három szakaszban kell lebonyo­lítani a választási kulturális mun­kát. Az első szakasz a választás napjáig tart, melyben főleg az egyéni jellegű kulturális munka a fontos; a második szakaszt maga a választás napja jelenti, s ebben minőségileg kifogástalan, nagyobb- szabású műsorokat kell rendezni; a harmadik szakaszban pedig, a választások után, főleg helyi erők­re támaszkodva különböző társa­dalmi rétegeket kell felkeresni és köztük kulturális felvilágosító rr unkát végezni a kulturcsoportok- nak. Fontos feladat még a választási nagygyűlések kulturális támoga­tása és a szavazóhelyiségek meg­felelő díszítése. Ebben is a kultur- csoportoknak kel’ élenjárniuk. A beszámolót élénk vita követ­te, majd Lázár Barna, a Megyei Tanács Népművelési Osztályának vezetője foglalta össze a vita ered­ményeit és tett néhány fontos be* jelentést. Nehéz nap a „Rákosi Mátyás“ gőzösön November 7-én ügy, mint a hét többi nap­ján, a „Rákosi Mátyás’1 gőzös rendes személy- szállító útját kezdte meg a korareggeli órákban. Ködös, pro- sen párás volt a reg­geli levegő. Ez azonban a kisebb hiba lett vol­na. A baj ott kezdő­dött, hogy völgyme­netben Nagykörű után a gőzös főgépének ma­gasnyomású keresztfeje eltörött. „Most mihez kezdjünk —* töpren­gett a hajó parancs­noka. A nyílt vízen nem állhatunk egész nap. Ünnep van, min­denki utazni akar, az idős asszonyok, a gye­rekek, a leendő anyák’’, Más jármű vasárnapo­kon nem közlekedik.— Szolnokra kell jutni az utasoknak, ez a gondo­lat motoszkált Molnár Dezső gépüzemvezető fejében is. Közös meg­beszélés alapján kocká­zatot és felelősséget vállalva, a törött gép­részt állandó szemmel tartva — folytatták az utat. A fedélzeti dolgo­zók a manővereknél és a kikötésélcnéi dolgoz­tak lelkiismeretesen. Óvatosan, félerővel ugyan, de tovább ha­ladt a gőzös s megér­kezett Szolnokra. Munkájuk természe­tesen ezzel nem ért vé­get, hisz hétfőn teljes üzemben dolgozni kell, A munkásokat várják az üzemek, a gépek. Hargitai Jenő állomás- főnök, bár ünnep volt, mégis mindent elköve­tett, hogy elektromos villanyhegesztőt szerez­zen és a törött alkat­részt még azon a na­pon megjavítsák. Bör- zsei Imre a transzfor­mátor és egyéb kábel­anyagok megszerzésé­nél és kiszállításánál segédkezett. Este 19 óra 30 perc­kor elkészült a munka. A személyzet minden tagja a nagy ünnepet 24 órás szolgálat he­lyett 36 órás, fáradsá­got é* nehézséget nem ismerő munkával kö­szöntötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom