Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-03 / 260. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1954 november S.

Hz idei oktatási év elsfi napjának tapasztalatai

Megkezdődött megyénkben jS a pártok tatás. Több járásban, város ban, részben vagy egészben — attól függően, hogy az oktatási napot egységesen hétfőben állapították-e meg, — isrrét hozzáfogtak a kommunisták a szervezett tanuláshoz.

Nagyon fontos már az első nap tapasztalatainak leszűrése, a tanulságok levonása, hogy már most a kezdetnél felfigyeljünk a hibákra, és sürgősen kijavítsuk azokat. Éppen ezért cikkünk célja nem az, hogy az összes eddigi tapasztalatokkal foglalkozzék, hanem, hogy elsősorban a hibákra térjen ki. Különös tekintettel azokra, amelyek általános jellegűek, általános következtetéseket lehet levonni belőlük, — melyekre tehát, mint intő jelenségekre azonnal reagálnunk kell.

Tényként szögezhetjük le, hogy legtttbb helyen gyenge, nem megfelelő a kezdet.

Igen sok szeminárium elmaradt, mert nem jelentek meg a hallgatók, részben, mert nem jött el a propagandista, részben mert — a pártbizottságok hibájából — sem a hallgatók, sem a propagandisták nem tudták, hogy hétfőn van az első foglalkozásuk.

Baj volt már a kezdettel, az előkészítéssel. Az oktatás jó előkészítése hosszú hónapok kitartó, rendszeres munkáját követeli meg. A pártbizottságoknak, alapszervezeteknek személyes beszélgetések alapján, a teljes önkéntesség figyelembevételével be kellett osztaniok a hallgatókat, a propagandistákat. A propagandistáknak viszont beszélniük kellett volna hallgatóikkal, hogy megismerjék egymást, hogy felkeltse a propagandista a hallgatók érdeklődését a tanulás iránt. Ez utóbbi legtöbb helyen nem történt meg. Tiszafüred községben például a propagandisták csak egy pár hallgatóval beszélgettek. A hallga- ’ tők egy része így azt sem tudta, mikor kell az első szemináriumon résztvennie. A posta egyik dolgozója elmondotta:

hétfőn délelőtt kapta az értesítést, hogy este foglalkozása lesz.

így persze — ha el is ment — felkészülésre már nem volt ideje. Nem véletlen, hogy a községben nyolc szeminárium közül mindössze kettőt tartottak meg.

Azt lehetne mondani, hogy az előkészítésről beszélni ma már „eső után köpönyeg.'* Nem így van ez a valóságban. Amit eddig elmulasztottunk, azt most — ha megkésve is — de sürgősen helyre kell hoznunk. A propagandisták keressék fel hallgatóikat, beszélgessenek el velük, mondják meg pontosan, mikor vannak a foglalkozások, magyarázzák meg nekik, hogyan kell az útmutatók alapján felkészülniük stb.

Ehhez persze az szükséges, hogy a pártbizottságok rendesen, szervezetten irányítsák a propagandistákat, hogy valóban gazdáik legyenek az oktatásnak. Ezt ma még — igen kevés kivétellel — nem mondhatjuk el sem a pártbizottságról, sem' az alapszerveze-tekröl. Kapkodás. szervezetlenség uralja legtöbb helyen az oktatást. Törökszentmik- lóson a pártbizottság a mu'.t héten még azt mondta a propagandistáknak, hogy hétfőn indul az ok tatás, hétfőn pedig már keddről és csütörtökről beszéltek. Jászberényben Mészáros János elvtárs propagandista, azért

nem tartotta meg szemináriumát, mert nem tudta hová van beosztva.

Időközben ugyanis az előzetes megállapodást megváltoztatta a városi pártbizottság. El is maradt mindkét városban a szemináriumok többsége.

A kapkodáson, a szervezetlenségen is lehet még segíteni. Elsősorban az oktatási felelősök vizsgálják ismét felül az eddigi beosztásokat. Nézzék meg, melyik propagandistát, hová osztották be. Ismét beszéljenek velük, adják oda nekik az előre elkészített listát, melyen feltüntetik a hallgatók neveit, munkabeosztásukat. A lehetőségek szerint ragaszkodjanak az eddigi beosztásokhoz, de most már véglegesen rögzítsék le: megfelel-e az időpont, a szemináriumi forma a propagandistáknak, s ha igen, kérjenek tőle záros határidőn belül jelentést arról, hogy beszélt-e hallgatóival. Inkább vegyék kezükbe az oktatást az elvtársak úgy, mintha most kezdenék, minthogy belenyugodjanak a hibákba, „valami majd csak kialakul“ — elmélet lapján.

Mert van ilyen elmélet, s ezzel nemcsak ebben az esztendőben találkozunk. Olyan típusú nyugalom ez. amely megbocsáthatatlan minden kommunistánál, s különösen megbocsáthatatlan most, amikor a párttagság zöme, egész népünk új lendülettel foglalkozik feladatainkkal. A nagyszerű cél, az új szakasz megteremtése felrázta az embereket, jókedvvel, bizakodással, tettvággyal töltötte el őket. Ma már érthetetlen, idegen tőlünk az a pesszimizmus, ahogyan például —s nem ő az egyetlen a jászberényi városi pártbizottság oktatási felelőse, Farkais elvtárs látja a problémákat, farkas elvtárs hivatkozik arra, hogy túlzsúfoltság van, hogy a propagandisták és a hallgatók egy- része például kisgyűlések előkészítésével van elfoglalva, hogy fáradtak az emberek stb.'

Foglalkozzunk egy kicsit a túlzsúfoltság problémáival. Igaza van-e Farkas elvtársnak és a többieknek? Kétségtelenül sok igazság van abban, amit mondanak. A feladatok ■— hogy úgy mondjuk — összefutottak. Jelölőgyűlések, taggyűlések, népnevelő-értekezletek vannak m í n- denfelé. Ez persze olyan figyelmeztetés, amely felsőbb szerveinket is. illeti. Jobban kell beosztanunk időnket, lehetőleg úgy, hogy egyik érAz első politikai foglalkozáson

Hétfőn este a kisújszállási Ady tsz-ben is megkezdődött a pártoktatási év. A kitakarított, be- fűtött szobák arról tanúskodtak, régein készült már erre a napra a pártvezetőség. Négy politikai iskolát szerveztek a szövetkezetben. Propagandistának a legképzettebb elvtársakat jelölték. Az egyik szeminárium vezetője például Szilágyi elvtárs, a párttitkár, a . másiké Vigh elvtárs. a szövetkezet elnöke.

Az SZKP története I. évfolyamának foglalkozásán vettünk részt. Ezt vezeti a párttitkár eüvtárs. Bevezető előadását nagy figyelemmel hallgatták a megjelentek s legyezték mondanivalója lényegét. Persze nem mindegyik azt. Akadt olyan is, aki mindent le akart jegyezni, s a különben is lassú elő- előadást — „ne olyan gyorsan“ közbeszólásával — szinte szótagolttá tette.

A párttitkár elvtárs az elmúlt tíz év fejlődésével, s a munkás-paraszt szövetség lényegével, annak fontosságával foglalkozott. Beszédéből kitűnt, hogy alapos gonddal készült az előadásra. Valahogy azonban mégis hiányos volt mondanivalója. Persze, nem olyan elv alapján akarjuk most elemezni az előadást, hogy ez sincs benne, az sincs benne. Nyilvánvaló, hogy rövid, bevezető előadásban nem lehet mindent megemlíteni. Mégis hasznos lett volna, ha az elmúlt tíz esztendő változásairól szólva

szövetkezetük dolgozóinak életéből is említett volna egy-két példát. Mondjuk abból az időből, mikor a munkásosztály „földet vissza nem adunk“ jelszóval a parasztság se- gitséigére sietett, vagy mikor a gépállomások létrehozásával ismételten segédkezet nyújtott. Számtalan ilyen esetet lehetett volna mégemlíteni, melyek minden beszédnél érthetőbben fejezik ki a munkásparaszt szövetség szükségességét és hasznosságát.

A foglalkozás előkészítésében is lehetett volna többet tenni. Igaz, ismételten beszélgettek a hallgatókkal, a helyiséget is megfelelően előkészítették, mégis négyén nem jelentek meg a szemináriumon. Mulasztásuk annál inkább súlyos, mert valamennyien párttagok. A pártonkívüliek — így Kelemen József, Nagy István, Szabó Sándor — megjelentek. Cs. Nagy Albert, Papp László és azok a párttagok, akik távolmaradtak a foglalkozásról. megfeledkeztek a példamutatásról. A párttitkár elvtársnak meg kellett volna bíznia a megjelenteket, hogy beszélgessenek a távolmaradókkal, s hassanak oda, hogy a következő foglalkozáson valamennyien résztvegyenek. Ezt azonban elmulasztotta.

A következő előadáson már több mindenre ügyelni kell. így többek között arra, hogy a hallgatók ne papírlapokra, hanem füzetekbe jegyzeteljenek, s a propagandista szavai után egészséges vita bontakozzon ki.

tekezlet ne zavarja a másikat. — Figyelembe kell venni itt azt a fizikai törvényt, hogy egy test egyszerre csak egy helyen lehet. De vájjon, miért pont az oktatás az, amelyre lényegében évek óta „nem jut idő“, amely

évek óta az „ej ráérünk erre még“ feladatok közé tartozik ?

Ügy véljük, elsősorban azért, mert még m indig nem értették meg pártbizottságaink, alapszervezeteink, hogy a tanulás, a marxista- leninista képzettség, a marxizmus alapvető törvényeinek ismerete nélkül csak nagyon lassan, nagy zökkenőkkel építhetjük a szocializmust.

Sok szép, igaz, lelkes szó hangzik el napjainkban az új szakasz feladatairól, arról, hogy minden erőnkkel küzdünk végrehajtásáért. Mondjuk ki bátran, itt az ideje tudomásul venni: új szakaszt építeni csak akkor lehet, ha megértjük ennek jelentőségét, s csak akkor, ha Uídjuk a „miért*' mellett, a cél mellett a .hogyant** is. Az egyik községi pártértekezleten nem régen egy tsz-párttitkár elvtársnő igen felháborodott hangon kérte s pártvezetőség segítségét ahhoz, hogy végre megszűnjön a szabadpiacon a gabonaárusítás. — Nem lehet tűrni — mondotta —. hogv egyesek piacra viszik a gabonát, amit megkapnak. S mindezt akko- mondta, amikor a Központi Vezetőség ismételten leszögezte, hogy szélesítenünk kell a szabadpiacot, segítenünk kell a parasztságot abban, hogy minél több termékét vi- hesse a piacra. S még hozzá kell tenni, hogy az elvtársnő lelkes, őszinte harcosa a párt, a nép ügyének. Csak éppen nem tudja még. hogy kell legjobban, leghasznosabban harcolni.

Ez az egy eset is tanúságfétel amellett, hogy a marxista képzettség a napi feladatok jó elvégzésének alapvető feltétele. Pártbizottságaink, alapszervezeteink vezetői sokkal könnyebben oldanák meg feladataikat, ha körülöttük, a képzett, világoslátású káderek, aktivisták széles gyűrűje lenne. Megsokszorozódna erejük, s akkor nem lennének „túlzsúfolt.’' programmok mert lenne elegendő kommunista, aki végrehajtsa a feladatokat. így pedig magukra hagyatva gyengék, hol ide, hol oda nyúlnak, ha az egyik rést betömik, másutt hagynak hézagot.

Végső következtetésként leszögezhetjük az elmélet jelentőségének nagyobbfokú megértése szükséges ahhoz, hogy oktatási munkánk egész megyénkben megjavuljon.

Hemete Ibolya

Edouard Herriot távirata a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteihez

Moszkva (TASZSZ) Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés örökös tiszteletbeli elnöke válaszolt arra az üdvözlő táviratra, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek egy csoportja intézett hozzá a Szovjetunió és Franciaország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének 30. évfordulója alkalmából. A válasz- távirat így hangzik:

A Volkovnak, a Szövetségi Tanács elnökének, V. Lacisznak, a Nemzetiségi Tanács elnökének, M. Szuszlovnaíc, a Szövetségi Tanács külügyi bizottsága elnökének, D. Sepilovnak, a Nemzetiségi Tanács külügvi bizottsága elnökének, M. Jasznovnak, a moszkvai városi tanács elnökének, A. Nyeszmejanov- naík, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének, D. Szko- velcinnek, I. Ehremburgnak, N.

Tyihotnovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek, Moszkva

Köszönöm megható táviratukat, amely kedves emlékeket ébresztett bennem. Boldog vagyok, hogy abban a nehéz időben megteremt-« hetteon országaink között a diplomáciai viszonyt. Azt hiszem, nem lehet büntetlenül letörölni a térképről egy olyan nagy országot, mint az önöké. Ma az a véleményem, hogy Európa egyik részének szövetsége csak önkényes és ingatag megoldást jelent. Mint régi francia republikánust szenvedélyes vágy tölt el, hogy a népek .és különösein a mi két népünk a tartós béke feltételei között dolgozhasson és élhessen anélkül, hogy félnie kellene egy ostoba háborútól.

Kérem tolmácsolják üdvözletemet az orosz népnek.

Edouard Henriot. (MTI.)

Paraszinap Olaszországban

Róma (TASZSZ). Vasárnap egész Olaszországban megtartották a „parasztnapot*', amelyet a CGIL kezdeményezésére ezután évente megrendeznek október 31-én, a Catanzaro-tartományi véres események évfordulóján. (A . rendőrség öt évvel ezelőtt, ezen a napon a Catanzaro-tartomány ban fekvő Melissában megölt három mezőgazdasági munkást, aki parlagon' heverő földbirtokosi földet foglalt el.)

Mellissában nagygyűlést tartottak,

A nagyggyűlésen többezer paraszt vett részt. Giuseppe di Vittorio, a CGIL főtitkára mondott beszédet.

Nagygyűléseiket tartottak az ország többszáz kisebbb-nagyobb mezőgazdasági központjában. A bari tarto^ánvban fekvő Andriá- ban tartott gyűlésen Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese. Modenában Fernando Santi, a CGIL titkára, Ferrará- ban Bosi, a Mezőgazdasági Munkások Országos Szövetségének főtitkára mondott beszédet. (MTI).

Amerikai ügynökök bukása a brazíliai választásokon

Moszkva (TASZSZ). V. Csicskov, „Pravda“ keddi számában kommentálja az október elején lezajlott brazíliai választások eredményeit.

Brazíliában a Kommunista Pártot törvényen kívül helyezték. — írja a Pravda, — nyíltan nem állíthatott jelölteket és nem 5n- dúlhatott a választáson. A brazíliai Kommunista Párt azonban ennek ellenére — az egész brazil nép támogatását élvezve — tevékenyein részt vett a választási hadjáratban. A Kommunista Párt felhívta a népet, szavazzon a haladó jelöltekre és támogassa a munkáspárt jelöltjeit.

A brazíliai választások a terrornak, az erőszaknak, a választók elemi jogai sáirbatiprásánnk jegyében zajlottak le. A választások

napján a brazil hatóságok minden eszközt felhasználtak ama, hogy biztosítsák jelöltjeik győzelmét.

És mégis — jegyzi meg Csicskov

— a terror, az erőszak és a csalás

■módszerei sem mentették meg a vereségtől az amerikai tőke brazíliai ügynökeit. A választások eredményeiről közzétett adatok azt mutatják, hogy az amerikai csatlósok súlyos vereséget szenvedtek. A negyvenkét megválasztott szenátor közül a kormánypártnak csupán hét jelöltjét sikerült bevinni a szenátusba; harmincnégy megválasztott szenátort azok a pártok jelöltek, amelyek a munkáspárttal együtt indultak és a kommunisták támogatását élvezték. A megválasztott tizenegy kormányzó közül nyolc a. munkáspárt híve.

A választások — írja befejezésül Csicskov — azon túlmenően, hogy a braziliaj amerikai — barát erők vereségét jelentették, világosan kifejezésé juttatták a brazil dolgozók növekvő egységét az amerikai töke latin-amerikai önkénye ellen vívott narcban. A választások az amerikai „erő politika’* újabb kudarcát hozták. (MTI).

r\ kengyeli °42. számú választókerület szavazó- ^ polgárait október 26-án, este 6 órára jelölőgyűlésre hívta össze a Hazafias Népfront kengyeli bizottsága. A szavazópolgárok esőben és sötétben meg is jelentek. Tanyán lakunk s akadt köztünk olyan is, aki két kilométerről jött el. Elmúlt 6 óra, vártunk. Elmúlt 7 óra is, de senki sem jött a Hazafias Népfront bizottságától, hogy a jelölő-gyűlést levezesse. Végre este 8 órakor — két óra hiábavaló várakozás után — bosszúsan hazamentünk.

Tanulmányoztam s így ismerem a Hazafias Népfront célkitűzéseit. Ezek között szerepel az is, hogy a választók széles rétegeit be akarják vonni a

község vezetésének életébe, hogy így a tanyavilág is képviselve legyen a község irányításában.

A kengyeli népfront-bizottság azonban erről megfeledkezett. — A megjelent szavazók időt, fáradságot nem kímélve, összejöttek a népfrontbizottság meghívására. A házigazda azonban nem jött el. Hiba ez és csak azzal javítható, ha a ken-t gyeli népfront-bizottság ebből a hibából tanulva, fokozottan törődik a tanyavilággal, a tanyavilág lakóival, akikben megvan a hazaszeretet által táplált szép és nemes törekvés: még jobb munkát végezni az ország felvirágzásáért, az egész nép jólétéért.

Mányai János igazgató-tanító, Kengyel, Görgei-teiep.

A. HAZASZERETET MOZGALMA

A szandaszöllősinépfront-bizottság tértéiből

Ä szandaszöllősi népfront-bizottság még októ- ben közepén kidolgozta akcióprogrammját. A Programm mindenekelőtt leszögezi azt, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottsága a mezőgazdasági állandóbizottsággal, a termelési bizottsággal és a tanáccsal együttműködve, a legkiválóbb dolgozó parasztok véleményét meghallgatva, a mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés fejlesztését segíti. A népfront-bizottság szorgalmazta a vetés mielőbbi elvégzését. A bizottság tagjai példát mutattak, s a tanácstagjelölő-gyűléseken szóltak a vetés fontosságáról.

Az akcióprogramm elkészítése során a népfrontbizottság figyelembe vette a község lakóinak kérését, így megvizsgálta a rendelkezésre álló anyagi erőt s

elhatározta, hogy társadat, mi munkát szervez járdák építésére. A Kossuth La- jos-út és a Kiss .János-út végét mintegy 300 méter hosszúságban salakos járdával kötik össze. A Kiss János-utcában két kilométer hosszú salakos járdát készítenek 80—100 cm szélességben. A tanácsházától a Kiss János-útig már régebben épült salakos járdát kijavítják. így a műúttól, illetve a Rákóczi- űttól járható út vezet majd a sáros téli időben is a tanács házáig.

A Vörösmező-uteában 300 méter betonjárda épül ugyancsak társadalmi munkával. Ezek a járdák különösen sokat jelentenek majd az iskolásgyermekeknek.

A népfront-bizottság a járási és a megyei népfront-bizottság segítségével el akarja érni, hogy a

község teljes egésze el legyen látva villanyvilágítással. A község kis részében már ég a villany. Az új tanácsházán és a körülötte épült 84 új lakásban azonban még petróleummal kell világítani.

Feltétlenül szükséges, hogy a földművesszövet- kezet egy húsboltot és egy újabb fióküzletet létesítsen. Ennek megvalósítása érdekében a népfront-bizottság támogatást nyújt a földművesszövetkezetnek. Ugyanakkor ellenőrizni fogja az áruelosztást is, hiszen a tenyőszigeti dolgozó parasztok régebbi panasza, hogy az ottani fióküzlet nem rendelkezik elegendő mennyiségű és választékú áruval.

Régi hibát kíván orvosolni a népfront-bizottság akkor, mikor a postai kézbesítés jobb megoldását

kívánja javaslatával elősegíteni. A népfront-bizottság a debreceni posta- igazgatósághoz fordul és kéri, hogy egy kézbesítővel többet állítsanak be. így a kocsorosi és tenyő szigeti postai kézbesítés hibái megoldódnak. A helyzet jelenleg ugyanis az, hogy a kocsorosi rész-- re címzett küldemények kézbesítését a szolnoki, a tenyőszigeti részre címzettekét pedig a törökszentmiklósi posta látja el s nem minden hiba nélkül.

A Hazafias Népfront szandaszöllősi bizottságán nak akcióprogrammját a kisgyűléseken tudatják a község lakóival, akik a programmot örömmel fogadják s szívesen adják segítségüket megvalósításához, hiszen régi kívánságaik, törekvéseik valóra- váltásáról van szó.