Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-07 / 264. szám
2 SZOLNOKMEGVEl NÉPLAP 1954 november 7, HÁROM LEVÉL A TANÁCSTAG JELÖLŐ GYŰLÉSEKRŐL Azokat jelöltük, akiket legjobban becsülünk Nagypéi Belát megyei Hosszú hallgatás után ismét írok a szerkesztőségnek. Az utóbbi időben igen sok munkám akadt, ezért nem jelentkeztem levelemmel. Most már a munka nehezén túl, erre is jobban jut idő. Elsőbb arról számolok be, hogy a búzám már szépen kibokroso- dott. öröm és gyönyörűség nézni. Igaz ugyan, hogy már októ. bér első napjaiban földbe került s azóta az időjárás is jócskán segítette fejlődését. JöSzerintem ez a tény igen nagy mértékben segíti azt, hogy minden jószándékú erőt összefogjunk a népjólét felemelése érdekében. Ha tenni kell valamit, szívesen hallgatunk annak a szavára, akit szeretünk, akit becsülünk, akinek szavát igaznak tartjuk, tlát ilyen tanácstagokat jelöltünk és választunk majd meg. KEREKES PÉTER dolgozó paraszt Cserkeszöllő tanácstagnak felöltük Itt, Jászapátin a Hazafias Népfront Bizottsága a napokban tartotta meg azt a gyűlést, amelyen magunk közül a megyei tanácsba jelöltünk tagot. Akik esek ott voltak a gyűlésen, mind lelkesedéssel Nagynál Béla mellett voltak. Ismeri őt a község apraja-nagyja, s úgy ismeri, hogy szorgalmas, igyekvő, az emberek sorsát szívén viselő szövetkezeti tag. aki már eddig is megmutatta, hogy járatos a közügy ékben, hiszen tagja volt a megyei tanácsnak és a járási tanács végrehajtóbizottságának. Ezért jelölték bizalommal a község lakói. Régen az volt a szokás, hogy a jelölt — akár országgyűlési képviselőségről, akár községi képviselő- testületi tagságról volt szó, — pro- grammbeszédet mondott. Hát Nagy- pál Béla is felszólalt a gyűlésen. A közülünk való ember beszéde volt ez. Azt mondta, hogy forduljon hozzá mindenki bizalommal, akár panaszról, akár kérésről van szó. Akinek pedig javaslata van, az is keresse fel, mondja el neki, mi lenne jó, mit kellene tenni, hogy a község szebb legyen, hogy gondtalanabbá, könnyebben éljenek az emberek. S így van ez jól. Egy ember mégha tanácstag is, — mégha olyan mindenre kiterjedő figyelmű ember is, mint Nagypál Béla — csekély erő. De ha mindenki megteszi a magáét, ha mindenki érdeklődik a község élete iránt, akkor a jelöltbe helyezett bizalom teremtő erővé válik. BERDO FERENC Jászapáti. Igyekezzünk az állattenyésztés kiterjesztésével is emelni a jövedelmezőséget A megyei pártaktíva értekezleten elhangzottakkal kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. A mi szövetkezetünk, a turkevei Vörös Csillag szép eredményeke* ért el az utóbbi időkben. Amíg 1933-ban 1800 katasztrális holdon vetettünk búzát, addig ebben az esztendőben búzavetésünk 2756 holdra emelkedett. Rizsterületünket is növeltük 300 holddal. Termelékenységünk is növekedett. Az elmúlt esztendőben 67 mázsa volt a cukorrépa átlagtermése, az idén 107 mázsa. Kukoricából 1953-ban 6, most 20—22 mázsát takarítottunk be holdanként. Ennek megfelelően gazdagodott tagságunk is. Több mint ötvenen vettek házat. se szeri, se száma a tűzhelyeknek. kerékpároknak, amit vásároltak. Több mint száz tagunknak van már motorkerékpárja. De a szép eredmények ellenére az az igazság, hogy jövedelmezőségünk még mindig nincs elég szilárd alapokra fektetve. A mi szövetkezetünkben is — de hasonló a helyzet a Táncsics tsz-ben, a Harcos tsz-ben — mindent egy lapra tettünk fel: a rizstermelésre alapoztuk egész pénzjövedelmünket. Fedig a mi termelőszövetkezetünk minden megerőltetés nélkül tudna rcn- ' des munka mellett a beadáson felül, 1500—1600 sertést értékesíteni a szabadpiacon, amely évente mintegy ötvenmillió forint bevételt jelentene. Ugyanez a helyzet a baromfiaknál is. Kis befektetéssel jelentősen lehetne emelni az állathozamból a jövedelmet. Természetes, hogy az állaté- nvésztés kiszélesítéséhez megfelelő takarmánybázist is kellene biztosítanunk, de ezt is megoldhatnánk. A jövedelmezőség emeléséhez tartozik a munkafegyelem mep- szilárdítása Is. És ez az, ami igen fájó pontunk. Ebben a gazdasági évben szeptember közepéig tűrhetően ment a munka. De mivel a legtöbb tsz a rizst idegen munkaerő bevonásával aratta le, a mi tagjaink is fogták magukat s elmentek máshová dolgozni, mondván, hogy így hetenként kapnak fizetést. Pedig aki pénzért aratta a rizst, 500 forint körül kapott holdanként, míg akik munkegységre dolgoztak, megkeresték a holdankénti 790 forintot. A munkafegyelem megszilárdításának egyik döntő feltétele, véleményem szerint a szövetkezeti demokrácia következetes betartása- A vezetőségnek kj kell kérni a tagok véleményét, figyelembe kell vennie javaslatait, törődnie kell apró problémáival is. A tagság bizalmát csak így lehet megnyerni. Már pedig: amíg a vezetők és a tagság között szakadék, bizalmatlanság van, addig nem lehet elérni, hogy a tagok felelősnek érezzék magukat a tsz-ben történtekért. — Többsége becsülettel dolgozik, de hiba, hogy a szövetkezet problémáit nem Ismerik. Nem tudják, mikor mennyi hitelt vesz fel a vezetőség, milyen módon akarja a jövedelmet növelni, hol mit akar termelni. Pedig ezekről nemcsak tudniok kell, hanem mindenhez helyeslésüket, véleményüket is ki kell kérni. Meg kell osztani az örömet és gondot, s akkor lehet jó eredményt elérni. Hosszú volna felsorolni azokat a módszereket, amelyekkel a tagság és a vezetőség közel kerülhet egymáshoz. Mi már egy lépést tettünk ennek érdekében. A múlt hónapban összehívtunk tizenkét párttagot s elbeszélgettünk velük. Olyan elvtársak voltak ezek, akiket eddig „nyugdíjban" hagytunk, mondván, hogy idősek. Pedig ezek az elvtár sak 1945-től 1951-ig lelkesen harcoltak a párt politikájának megvalósításáért. Most is örömmel jöttek el és tudjuk, hogy ugyanígy jönnek majd a többiek isVelük s több elvtárssal ki akarjuk szélesíteni aktivaháló- zatunkat és belevonjuk a munkába az élenjáró pártonkívü- licket is. Megkeressük, s meg kell találnunk azokat a módszereket, azt a nevelő munkát, mellyel elérjük, hogy tagságunk egyöntetűen harcoljon a magasabb terméshozamért, a közös vagyon megbecsüléséért. Konti Mihály a furkevei Vörös Csillag tsz párttitkára, AZ ERŐ HELYZETÉBŐL (Allatmese prózában) Irta ■ D. Zaszlavizklj AZ ÄLLATKERT bezárta kapuit. Az utolsó látogató is távozott. Eljött az állatok pihenésének, meghitt, esti beszélgetéseinek ideje. Az oroszlánketrec lakói Szenátor, az elaggott afrikai oroszlán köré gyűltek. Szenátor volt az Állatiéért egyetlen sivatagi születésű oroszlánja. A többi mind állatkertben, cirkuszban született és nevelkedett. Sivatagi őseik életmódja legendának tűnt előttük. Különben maga Szenátor is csak ködösen emlékezett vissza ifjú éveire, összekeverte emlékeit az állatkerti vezető magyarázatával. Az orcszlántársadalom udvariasan leplezett, gúnyos hitetlenséggel hallgatta meséit. — Nagyapó, meséld el, hogyan száguldoztál Afrikában! —unszolta Szenátort unokája, a kis kópé Kölyök. Ugy-e, a kutyák nem tudtak utolérni. — A kutyák nem utánam, hanem előlem futottak, — dicsekedett Szenátor. — Mindenki menekült előlem. Én voltam a legerősebb a sivatagban. — És milyen volt a sivatagi napirend? — kíváncsiskodott Kölyök. — Naponta hányszor kaptatok enni? Mikor kezdődött a látogatási, idő? Szenátor megvetően mosolygott: — Oda nerr.’ jártak látogatók. És magam tápláltam magamat Nappal aludtam, éjszaka zsákmány után néztem. Ö, hogy tudtam bömbölni! A legelső basszus voltam a sivatagban. — De miért bömböltél, Nagyapó? — Azért, kisunokám, hogy rémületet keltsek. Amint elbődül- tem, minden vad ébresztette gondolkodók épességét a félelemtől. — Menekültek volna, de lábuk nem engedelmeskedett. Nem tudták, hova bújjanak. — Zsaroltál? *— kérdezte epésen Docens, akit a ketrecben a legokosabb oroszlánnak tartottak. — Ugyan, ez nem.1 volt zsarolás. Elbődültem, aztán egy ugrás és vége is volt mindennek. Az antilop karmaim közt vergődött. Fogaim belemélyedtek, s már csak a csontok recsegtek. — Értem — mondta Docens, aki hallgatni szokta, miről beszélnek a látogatók. — Erre mondják: politika az erő helyzetéből. Az embereknél sokféle helyzet van. Ilyet is hallottam: a béke helyzetéből, a demokrácia helyzetéből.., — Igen. — hagyta helyben Szenátor. ■— Ez így van. Nálunk azonban egyetlen helyzet volt: az erő helyzete. Aki bírja, marjai Hozzám.' senki sem mert nyúlni. Kölyök sunyin megkérdezte: — Nagyapó, dehát az erő helyzetéből hogyan kerültél a ketrec helyzetébe? A fiatal oroszlánok vihogtak. A nőstényoroszlán a párját ért sértés miatt fogát vicsorította. Szenátor felemelte bozontos fejét és így válaszolt: — Igazad van. Kölyök. Rászolgáltam a csúfolódásra. Ostoba voltam fiatalkoromban. Nerr.' jöttem rá, hogy az erő helyzete az értelem helyzete nélkül fabatkát sem ér. A saját helyzetemből ítéltem meg mindent a sivatagiban. Azt hittem, nálam erősebb nincs. Aztán kiderült, hogy az ember erősebb. Nála az erő helyzete párosul az értelem helyzetével. — Miért nem bömböltél rá az emberre? — értetlenkedett Kölyök. — Hiszen bömböltem. így bukkantak rám. Aztán bemutatták nekem az erő helyzetét... — Fájt? — kérdezte Kölyök résztvevőén. — Nem ■— szégyeltem magam. Kezemen, lábamon megkötve hurcoltak ... — A négy mancsodon, — javította ki Kölyök. ■— Igen. Szóval összekötözve hurcoltak. A kis vadak meg á bokrokból nevettek. „Ez oroszlán? Nem oroszlán: öszvér“ — visítottak a nyulak... Igazuk volt. — Maradtak még Afrikában a fajtádból? — kíváncsiskodott Kölyök. — Hogy Afrikában maradtak-e. azt ne«.' tudom. De Amerikában vannak elegen. 0rök emberi tulajdonság a Cfermez Xajöt; w múltbeli rosszról való meg. feledkezés. Könnyű s szívünk szerint való a rosszaság temetése, ha van szépen hímzett fehér halotti fátyol, amit jóságból s szerétéiből szőtt az idő gondos keze. De ha az idő nem szőhetett ilyen megszépítő szemfedőt, a múltbeli rosszaság viaszsárga arca ránk mered s felbolygatja a már- már elülni készülő fájdalmakat. Nem, nem, a magában álló rosszat elfelejteni nem lehet soha! A megrontott Hazának mennyi nyomorúsága folyt át 1944-ben e megtépett városon, Szolnokon! A keleti megyék felriasztott magyarjai Szolnokon át cipelték bizonytalan jövőbe még bizonytalanabb sorsukat. A hazátveszejtő butaság, a germán sas setét szárnyainak utolsó csapkodása megriasztotta e város lakóinak szívét is. S amikor a szabadság fehértestű s plrosszárnyú madara a városra szállott, üres emberi fészkeket találhatott csak. Alig háromezer ember láthatta a germán sas tollainak hullását s örülhetett a szabadság madarának, ebben a tiszamenti városban. A patkányok már régen megfutottak. A férfierőt az erőszak kény- szerítette elvonulásra, a védtelen nők, gyermekek összeszorult szívvel férjeik s apáik nyomát mentek megkeresni az erőszak csizmái által megtaposott véres magyar földön. Nem, nem, ezt az egyedülálló, sanyargató rosszat Szolnok város lakói nem tudják elfeledni! Soha! YT ajjon el tudja-e felejteni azt a sok-sok szívszorongást Matus Erika édesanyja, aki ölében kétéves fiacskájával s szíve alatt a világra készülő gyermekével, elment megkeresni a gyermekek apját. Mit tehetett mást, ha könnyein keresztül nem láthatta meg a város felé szárnyaló £rika, (J-exlke: előtt! szabadság-madaürat? Micsoda szomorú jelképe ez a meglódult magyar életnek! Elindul egy megriadt szívű magyar anya, karjában kisfiával, keresni egy zugot, hol világra hozza gyermekét s ahol fegyverek ropogása, bombák robbanása nem riasztja fel ártatlan álmából a két hontalan pöttömnyi magyar emberbimbót, így születtél meg, te szolnoki gyermek, Matus Erika, Bélapátfalván 1944 október 3-án, egy hónappal hamarább, hogy Szolnokon üresen maradt fészketeket megülte a szabadság madara. Akkor te nem tudtál semmit a világról. Nem tudtál anyád futásáról, de talán kicsi szívedben tudattalanul tovább rezeg az a sok remegés, ami édesanyád szívét annyiszor megreszkettette. Talán ezek a tudattalan rezgések sarkalták nyiladozó öntudatodat, amikor tegnap nekem olyan szívből beszéltél Móricz Zsigmond csudálatosán szép regényéről s valóságos áhítattal mondtad: — Légy jó mindhalálig! Ö, ha jók lettek volna akkor az emberek, Édesanyádnak nem kellett volna méhében menekíteni téged s te régi családi fészketekben, Szolnokon jöttél volna a világra, talán éppen a szabadság hajnalén. s múltak az évek. Ahogy épült-szépült a magyarok hazája, úgy épült-szépült a *e életed. Ma már új otthon vesz körül, fürdőszobás lakásban laksz szüléiddel s András bátyáddal, akit talán megmosdatni sem tu- tudott Édesanyád, míg hetekig új fészek után vándorolt. Az általános iskola negyedik osztályába jársz, a Költői Anna-utcában. Nevelőid szeretnek s igen sokra értékelik kicsi buksi fekete fejedet s szívedet, ahol a tudás és a jóság virágai nyílnak. Édesapád a néphadsereg főhadnagya s te már tudod, hogy sohasem lehetett volna azzá, ha nem a magyar nép volna úr ebben a szép hazában. — Tegnap beszéltél egyik filmről, ahol láttad a tengert, de azt „nagy folyónak'1 nevezted, mert még nem láttál tengert. De eljöhet az idő, hogy a valóságban is megismered a tengert, ha az emberek szívében végre tengernyi jóság gyűl össze s az egész világ kitárul majd minden nép gyermeke előtt. Akkorra talán teljesül a vágyad, orvos leszel s valahová a gyógyító tengerek mellé küldöd el gyógyulásra váró betegeidet. IT icsi Erika, engedd meg, hogy v elmondjak neked egyet s mást iskola- és játszótársadról, Lénárd Ferikéről. Ugyanabban az új házban lakik, ahol te. Édesapja ugyancsak repülőstiszt, csak éppen századosi rangban. Ferike ugyanúgy kitűnő tanuló, mint te, Mindezt jól tudod, mégis beszélek neked róla. Sokmindenben hasonlít életetek, de sokban különbözik is. Hasonlóak vagytok abban, hogy akkor bimbóztatok ki, amikor a magyar nép annyi virágának szirma hullott porba. S hasonlítotok abban, amiket már róla elmondottam. Miben különböztök hát? Elsősorban abban, hogy az 5 szülei 1950-ig nem voltak szolnokiak. Azóta itt laknak. Szolnok városa adott otthont nekik is, mint annyi ezer másnak, akik a magyar élet száz meg száz más tájáról ide jöttek s itt otthonra leltek. Ti ketten az egész várost példázzátok. Talán éppen a város lakóinak fele más vidékről jött ide, Mégis — régi és új szolnokiak — találkoztunk egy közös célban; a szabad magyar jövő építésében, az új, a nagy Szolnok létrehozásában, ahol minden régi és új szolnoki egyformán jól érzi majd magát. Lénárd Ferike mérnök akar lenni, így e téren Is különböztök. Te a meglévő ember megromlot egészségét fogod talán helyreállítani, Ferike meg szép házakat, vagy hidakat, vagy gépeket tervez és épít az embereknek, hogy jól érezzék magukat ebben a hazában. Te a meglevőt, az embert akarod óvni, ő újat akar adni az embernek. Milyen szép jelképe a magyar jö-* vendének ez a ti akarásotok! Ferikéről még egyet el akarok mondani. Azt mondja, hogy mérnöknek készül s most tanulás után mégis verseket írogat. Hogy lehet ez? Tízéves s máris verset ír? S milyenek ezek a versek? Jók, szépek. Azok is, amiket a Télapóról s azok is, amiket Rózsa Sándorról ír. Természetesen Ferike még nem költő, de lehet még nagy költő is, mire megnő. A szép érzése már benne van s ha az testével együtt növekszik, bizony lehet a lélek mérnöke Is amellett, hogy házat, vasutat, hidat tervez majd. ha csakugyan mérnök lesz. Vagy mégis égbenyúló lélektomyokat épít? — majd megmondja a jövendő M őst veszem csak észre «— hozzátok való beszélgető, sem végén —, hogy tulajdonképpen nem is különböztök egymástól. Egyformák vagytok: egyikben a jóság, másikban a szépség lelke zakatol. Ma még gyermeki erővel, de meglehet, hogy holnapra megizmosodik ez az erő bennetek és jóságos, meg szépséges nagy tettek születnek akkor belőle, városunk, az ország s talán az egész emberiség javára, Erika, Ferike, ejőre! t % vuic iá ju szüretet, attarok. Ennyit a munkáról. És arról is pár sort, hogy itt Cserkeszöllőn már minden választási körzetben megtartót, ták a tanácstag jelölőgyűléseket. A Hazafias Népfront bizottsága szépen végezte ezt a munkát. A jelöltek mind olyanok, akiket a községben legjobban becsülünk. Legtöbben dolgozó parasztok, földet szerető, jól gazdálkodó, kötelességüket tudó emberek. l'n I« a jelöltek között vagyok Özvegyasszony vagyok, hadiözvegy. Férjem a háborúban veszett. Földem nincs. De azért én is a mezőgazdaság fejlesztéséért dolgozom. Hasznosítási felelős vagyok a községben. Három gyermekem van. A legkisebb még iskolás, a középső leány a tiszaszentimrei állami gazdaságban, a legidősebb — ez fiú —■ itt, az abádszalóki gépállomáson r3r:1 onrziilr öröm, ha jóra, szépre inthetem ha beszélek az emberekkel, ha jó 1 meg, mit kéne termi azért, hogy vagyok s nemrégen tagjává válasz- izottságának. A bizottságban eddig janak le a tanácstagokat jelölő szerettem volna. Egy-egy jelölő- ahény dolgozót vártunk. Később Jobban érdeklődnek már a köz- posabban megtárgyalták, kik legye- megtiszteltetésnek veszem, hogy tagnak jelöltek. Igyekszem megfeözv. Karancsi Józsefné Abádszalók, Újtelep. Örömem telik gyermekeimben, őket. S ez az öröm tölt el aikkor is, szóval, szívvel velük együtt vitatom szebb, jobb legyen az élet. Párttag tóttal? a Hazafias Népfront helyi bí azért dolgoztam, hogy sikerrel folyj gyűlések. Nem ment úgy, ahogyan gyűlésre nerc.' jöttek össze annyian, azonban már javulást tapasztaltam, ség lakosai a közügyek iránt. Alá j nek a tanácstag jelöltek. — Nagy egyik kerületben engem is tanács t lelni majd a bizalomnak.
