Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-06 / 263. szám

SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1954 november 6. A megyei pártahtiván akartam elmondani í (‘remisünk rendet a lielyi ipar területén 4 megyei pártaktíva-értekezle- ten nem volt módom hozzászólni a beszámolóhoz, így írásban fejtem ki véleményemet a helyi ipar kér­déseivel kapcsolatban, a KV hatá­rozata alapján. A szolnoki és megyei ipar a párt és a kormány határozatának csak egészen kis részben tesz eleget. Az ipar és ezen belül a helyi ipar el­sőrendű kötelessége a mezőgazda­ság fejlesztése, a dolgozók életszín. vonalának emelése érdekében több mezőgazdasági felszerelési cikket gyártani. A helyi ipar, véleményem szerint, nem hajtja ezt végre úgy, ahogyan kellene. Vizsgálva a megye hat vasipari jellegű vállalatát, megállapíthatjuk, hogy egyedül a Vasipari V. az, amely termelésében úgy-ahogy ele­get tesz az új szakasz követelmé­nyeinek. A többi vállalat közületi javításokat és beruházási munká. kát végez, ahelyett, hogy közszük­ségleti cikkeket, mezőgazdasági fel. szerelési cikkeket gyártana, vagy a lakosságnak végezne javításokat. 4 K»apón ti Vezetőség határo­zata megállapította, hogy életszín­vonalunk emelésének döntő felté­tele a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése. Minderről nálunk keveset lehet beszélni. A helyi ipar vállalatainál — a fel­ügyeleti és irányító hatóságok hiá­nyos ellenőrzése és liberális állás­pontja következtében — elterjedt az a helytelen nézet, hogyha a ter­vet emeljük, emelnünk kell az ára­kat is. így persze az önköltség alakulása semmi esetre sem mutat­hat csökkenési tendenciát. A kun­szentmártoni Vasipari Javító V. például 800 forintért gyárt salak­talicskát, amit a Szolnoki Vasipari V. 340 Ft-os cikklista áron állít elő már régóta. A szolnoki és a tövökszentmiklósi Vegyesipari Ja­vító Vállalatoknál előfordul az a hallatlan eset is, hogy a kikülde­tési költséget is termelési érték­ként számolják el. Ha az egy főre eső termelési ér­ték magasabb, nem egy esetben a termelékenység fokozásaként állít­ják be. A valóság az, hogy a vál­lalatok elemek 120—13Q százalékos átlagteljesítményt, erre prémiumot vesznek fel, holott a számok mö­gött nincsen megfelelő érték. ' A szolnoki Vasipari Vállalatnál pél­dául — de nemcsak egyedül itt — vannak olyan részlegek, ahol ko­moly összeget fizettek ki munka­bérre. A béremelést nem kísérte újítás és észszerűsítés. Nyilvánvaló, hogy az emelkedő bérek ilyen eset­ben nincsenek arányban a teljesít­ménnyel, hanem normalazításról van szó. S ez a helytelen állapot, a nem megfelelő normák megtö­rése, a könnyűipari minisztérium, a megyei és a városi tanács tudtá­val áll fenn már évek óta. A normarendezéanél elkö­vetett hiányosságokat nem lethet felszámolni, mert arra hivatkoznak, hogy: ez országos norma, amihez nem lehet hozzányúlni. Ezért van aztán, hogy a béralapot rendszere­sen túllépik. A magas rezsiköltség hozzájárul a termelvények magas önköltségi árához, amely megyénkben meg­haladja az országos önköltségi át­lagot. Túl magasak a javítási át­lagok is, aminek következménye . többek között, hogy például a mi vállalatunknál is munkahiány van. Hiszen a ktsz, vagy pláne a kis­iparos, sokkal olcsóbban — és meg kell mondani, jobb minőséggel — dolgozik. Természetes, hogy őket keresik fel. A helyi ipar területén is sokat árt az inproduktiv mun­kaerők túlzott létszáma. A mező­túri Vasipari Javító a tervezett harminc fő fizikai dolgozó mellett nyolc inproduktiv munkaerőt fog­lalkoztat. Nehezíti a tervszerű, olcsó munkát a szervezetlenség is. Vajjon helyes-e, hogy a helyiipari vállalat 10—15 dolgozója heteken keresztül Mohácson javít kazánt kiküldetés­ben, mikor pl. a Vasipari Vállalat­nál kapacitás és helyhiány miatt 8 tonna horganyzott- és fényeslemez van, amit feldolgozni nem tudunk? Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nin­csen megfelelő mennyiségű köz­szükségleti cikk. Hiányosságok vannak a tervezés, ben is. Nem alapszik a való életen, nem veszi figyelembe a rendelke­zésre álló műszaki feltételeket. 1954- ben vállalatunk tervében salak- talicskák, mezőgazdasági nagygé­pek szerepeltek. De egészen más cikkeket gyártottunk. S még súlyo­sabbnak Ígérkezik a helyzet az 1955- ös évre, mert a kereskedelem­ben vásárolt alkatrészek ára nem számít majd bele a termelési érték, be, 1954-ben pedig beleszámított. Ugyanakkor az 1955-ös tervünk magasabb a jelenleginél. Az ebből származó 4—5 millió forint kiesést a vállalatok jelenlegi szervezettsé­gük mellett nem lesznek képesek pótolni. Juvaalatalm a jobb munka érdekében a következők. Bár ezt már egyszer illetékes helyen meg­Az utóbbi napokban sok tanács­tagjelölő gyűlést tartottak a me­gyében. Október 26-án a mezőtúri Szövőgyárban Juhász Imrénét, a Megyei Tanács elnökét, a mezőtúri tanácsházán tartott gyűlésen pedig Zsemlye Ferencet, a Megyei Tanács elnökhelyettesét jelölték megyei ta­nácstagnak a dolgozók. Csótó Ist­vánt a fegyvemeki, Fodor Mihályt pedig — a Megyei Tanács elnökhe­lyetteseit — a Szolnoki Fűtőházban választották meg jelöltjüknek a dolgozók. Dávid Ferenc elvtársat, a Me- gvei Párt-végrehajtóbizottság első titkárát november 4-én a kunszent­mártoni dolgozók jelölték megyei tanácstaguknak. A Szolnoki Papír­gyár dolgozói Kálmán István elv­társat, a Megyei Párt-végrehajtób:- zotság másodtitkárát, a jászfénysza- rui dolgozó parasztok pedig Kuti Györgyöt, a Megyei Tanács VB-tit- kárát választották jelöltjüknek. Szolnokon az utóbbi napokban a többi között Pusztai Jánost, a Jár­műjavító Vállalat lakatosát, Marjai Erzsébetet, az Állami Áruház dol­gozóját és Vass Jenőné háztartás­mond tam — teremtsünk rendet a helyi ipar területén. Hogy végre látszateredmények helyett reális eredmények, s ezek megteremtésé­hez elegendő anyag legyen. Mint a Központi Vezetőség ismét megerő­sítette, a lakosság ellátása, a me­zőgazdaság fejlesztése a legfonto­sabb feladat. Ennek a célnak eléré. sére a helyi ipart a szükségletek­nek megfelelően kell átállítani. A megye vasipari vállalatai képesek lennének arra, hogy közel 60—70 féle mezőgazdasági és közszükség­leti cikket állítsanak elő. Pl. mező. gazdasági kisgépeket, tüzelési és Háztartási cikkeket, egészségügyi berendezések stb. Ahhoz, hogy ter­melésünk megállja helyét, a megye vasipari vállalatait egységes irányí­tás alá kellene venni. A vállalato­kon, üzemegységeken belül ki kel­lene alakítani egy-egy cikk gyár­tási profilját, ami azt is jelentené, hogy mindig ugyanazok a munka- vállalók készítenék az egyes cikke, két. A készárutermelés mellett ter­mészetesen figyelembe kell venni a szolgáltatást is. 4 profilírozna növelné a termelékenységet, az anyagtakaré­kosságot, s nem utolsósorban hoz­zájárulna a helyes munkabérgaz­dálkodáshoz. Az összevonás követ. keztében komolyan csökkenteni le­hetne például az inprodkutív mun­kaerők számát is. Jobban lehetne biztosítani az ellenőrzést. Megyénk nagy előnye, hogy ren­delkezik öntödével. De az öntvé­nyeket más megyékbe szállítják. Egyrészüket pedig mi is feldolgoz­hatnánk. Úgy vélem, komolyan hozzájárul­nánk az új szakasz megvalósításá­hoz, ha megfelelőbb munkát végez, hetnénk. MOLNÁR VILMOS Szolnoki Vasipari Vállalat belit jelölték tanácstaguknak a 14-es, a 68-as és a 27-es választó- kerület dolgozói. Vass Jenőné fér­jét már előzőleg szintén tanácstag­nak jelölték a 30-as választókerü­letben. A jelölőgyűlések szervezetten folynak tovább és néhány napon belül fejeződnek be. összefoglaló munka felem meg a d aiektlkus materializmusról A Szikra kiadásában megjelent a „Dialektikus materializmus“ cí­mű munka, — amelyet G. F. Alekszandrov szerkesztett. A mű magyarnyelvű kiadásával a Szikra Könyvkiadó segédkönyvet kíván azok kezébe adni, akik a marxista- leninista filozófia alapjait tanul­mányozzák. A könyv szerzői megvilágítják a dialektika egyetemes érvényessé­gét. A könyv egyben áttekintést ad a materialista gondolkodás fej­lődéséről és a Marx előtti materia­lizmus főbb történelmi forrásairól. (MTI). lelölőgyiiiések Szolnokon és a megyében Jules Hoch nem vállalta, hogy a párizsi egyezmények előadója legyen a nemzetgyűlés külügyi bizottságában Párizs (MTI.) A francia nemzet- gyűlés külügyi bizottsága csütörtö­kön összeült, hogy megválassza a londoni és párizsi egyezmények ra­tifikálására vonatkozó törvényja­vaslat előadóját. A szavazás várat­lan eredménnyel járt, amennyiben a hivatalos jelölt. Biliette tábornok, RS-képviselő, aki a ratifikálás híve, mindössze kilenc szavazatot kapott. Ugyanakkor Jules Moch-ra hu­szonegy szavazat esett. Ismeretes, hogy Jules Moch volt az EVK-szer- ződés előadója és előadói- jelentésé­ben a ratifikálás ellen foglalt állást. Nyolc képviselő tartózkodott a szavazástól. A szavazás után Dániel Mayer szocialista kéviselő telefonon azon­nal érintkezésbe lépett Jules Moeh- kal. aki jelenleg New-Yorkban tar­tózkodik, mint az ENSZ közgyűlé­sen résztvevő francia küldöttség tagja. Jules Moch azonban kijelen­tette, hogy nem fogadhatja el ezt a meghívást, mivel New-Yorkban fontos teendői vannak, a leszerelés­ről folyó tárgyalásokon. (Jutes Moch ugyanis Franciaországot kép­viseli az ENSZ Leszerelési Bizott­ságában.) A „1‘Humanité“ rámutat a szava­zás jelentőségére, s hangsúlyozza, hogy Biliette, aki előzőleg a ratifi­kálás mellett nyilatkozott, mind­össze kilenc szavazatot kapott, te­hát súlyos vereséget szenvedett. Ugyanakkor Jules Moch-ra huszon­egy szavazat esett s mivel a bizott­ságban csak hét kommunista és haladó képviselő foglal helyet, a többi szavazat más pártok képvise­lőitől ered. A csütörtöki szavazás tehát — hangsúlyozza az ,,1‘Humanité“ — azt az egyre komolyabb mozgoló­dást tükrözi vissza, amely a parla­menti körökben jelentkezik a gyá­szos egyezmények ellen a hazafiak és a béke hívei erősödő akciója kö­vetkeztében. (MT.) Adenauer rádiónyilatkozatában ultimátumot intézett a koalíciós pártokhoz Berlin (MTI). Adenauer csütör­tökön este a nyugatnémet rádió­ban elhangzott nyilatkozatában be­számolt legutóbbi amerikai útjáról és leszögezte: washingtoni tárgya­lásai megmutatták, hogy a pári­zsi szerződésekkel kapcsolatos fel­fogása teljesen fedi Eisenhower el­nök és Dulles külügyminiszter né­zeteit. Adenauer e senkit meg nem lepő kijelentése után beismerte, hogy visszatérése után teljes politikai zavart és fejetlenséget tapasztalt Bonnban. A kancellár a továbbiakban éle­sen szembeszállt koalíciós partne­reivel és azt állította, hogy a Sza­bad Demokrata Párt és az Attele- pültek pártja a november 28-án tartandó bajorországi és hesséni tartománygyűlési választásokra va­ló tekintettel popaganda okokból utasítja el a Saar-egyezményt. Adenauer ezzel elismerte, hogy a Saar-egyezmény, amelyet Párizsban teljesen önhatalmúlag írt alá, rend­kívül népszerűtlen a nyugatnémet lakosság körében. A bonni kancellár végül ultimá­tumszerűén kijelentette, hogy azok­nak a pártoknak, amelyek tovább­ra is a koalícióban akarnak marad­ni, osztozniok kell a kormány fel­fogásában és ezért meg kell sza- vazniok a Párizsban kötött vala­mennyi egyezmény ratifikálását, — beleértve a Saar-egyezményt. — (MTI). Rz ENSZ közgyűlés felSiívla a leszerelési albizottságot: folyassa tárgyalásait — napirendre tűztek két szovjet javaslatot _ (MTI.) A londoni rádió jelenti, hogy a leszerelés és az atomfegy­verek betiltásának kérdésében újból folytatják az öthatalmi tárgyalá­sokat. Az ENSZ közgyűlése csü­törtökön este felkérte a leszerelési bizottságot, hívja ismét össze azt az albizottságot, amely júniusban zártkörű tárgyalásokat tartott Lon­donban. Mint ismeretes, az albizott­ságban résztvevő öt hatalom, a Szovjetunió, Franciaország, Anglia, Kanada és az Egyesült Államok. A közgyűlés azt ajánlotta, hogy is­mét vizsgálják meg a leszerelésre vonatkozó valamennyi javaslatot. A határozati javaslatot az albizott­ságban résztvevő öt hatalom ter­jesztette elő és a közgyűlés döntése a javaslatot illetően egyhangú volt. Az ENSZ különleges politikai bi­zottságában csütörtökön folytató­dott a vita az új tagok felvételé­ről. Szakszin szovjet és Krisma Menőn indiai küldött beterjesztett egy-egy javaslatot. A Szovjetunió határozati javaslata mindazoknak az országoknak a fel­vételét indítványozza, amelyek fel­vételüket kérték. Az indiai határo­zati javaslat azt ajánlja, hogy a biztonsági tanács tartson külön ülést, amelyen a tanácsban részt­vevő országokat kormányuk egyes tagjai képviselnék és így találjanak megoldást az új államok felvételé­nek kérdésében. A közgyűlés a főbizottság javas­latára csütörtöki ülésén hozzájá­rult, hogy vegyék fel a közgyűlés napirendjére a Szovjetunió küldött­ségének „A Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekmények és az Egyesült Államok hadiflottájá­nak felelőssége e cselekményekért“ című, továbbá a „Hajózás szabad­ságának megsértése a kínai-tenger térségében“ című panaszát. (MTI.) „AHOL WINDIG SÜT A NAP«- minapló az MSZT delegáció szovjetuniódén tanulmányúdról — * A napokban jelent meg a Ma­gyar-Szovjet Társaság legújabb ki­adványa Sárközi Gyula tollából: „Ahol mindig süt a nap‘‘ címmel. Az útinapló beszámol a Szovjet­unióban 1953 nyarán járt MSZT- delegáció egyhónapos tanulmány­útjáról. A szerző közvetlen élmé­nyei alapján bemutatja a szovjet ember mindennapi életét és mun­káját, gondolat- és érzésvilágát, az egyre gazdagodó, virágzó életet. A könyvhöz Urban Ernő Kossuth- díjas író írt előszót. (MTI.) Kosztolányi Dezső: KÉPVISELŐ Kosztolányi Dezső (1885—1936) a kiváló író és költő arc képsorozatban mutatta be a Ilorthy-kor néhány jellegzetes alakját. Ezek közül való az alábbi is. (Valamikor még a régi császári Ausztria Reiehsratjában olyan jele­netet láttam, mely el nem múló él­ményemmé vált s ma is szorosan kapcsolódik bennem — nyilván té­vesen — a mindenkori közélet és a mindenkori képviselő fogalmával. Egy tekintélyes öregúr beszélt. Az ellenzék padsoraiban ülő képvise­lők egyszerre, szinte vezényszóra kivettek a mellényzsebükből egy- egy kockacukrot s a szónok felé tartották. Erre az imént még nyu­godt, fölényes öregúr ordítozni kez­det. Szeme kidülledt. Arca elké- kült. Az illető — később értesül­tem — a monarchia egyik leghíre­sebb cukorcsalója volt. Minthogy a politikában ma is járatlan vagyok, megkérdeztem barátaimtól, hogy milyen szavakat nem ajánlatos használnom honatya előtt, akit meglátogatok. Ezeket a szavakat írták föl nekem: „talpfa, erdőjog, bánya, birtokkisajátítás, bakancs, zubbony, káposzta, cukor, só‘‘. Dél­előtt keresem föl a hatszobás pesti lakásán. Sárga selyemköntösben, lila bőrpapucsban siet elém. Bemu­tatkozom. ö azonban megölel. Mé­lyen a szemembe tekint, mint egy kislánynak.) — Hiszen téged ismerlek vala­honnan. Várj csak, Gömörből, Nyitrából? — Tévedsz. (Én az egyéni keze­lés híve vagyok.) — Méltőztassái helyet paran­csolni. —• Köszönöm. (Méltóztatok he­lyet parancsolni.) — Miben lehetek szolgálatodra? — Nyilatkozz. — Hát kérlek. A helyzet sötét. — Bocsáss meg: a te helyzeted­ről nyilatkozz. A te anyagi helyze­tedről. Arról, hogy mivel szerezted a vagyonodat? — Végtelenül sajnálom, de ebben a tekintetben nem állhatok rendel­kezésedre. — (Fölugrom és hozzálépek.) Ak­kor méltóztass megengedni, hogy erőszakot alkalmazzak. (Egyik uj­jammal megérintem a vállát, mint azok a vérszomjas teremőrök, akik ezzel képviselőinket legszebb al­kotmányos kötelességük gyakorlá­sában akadályozták meg.) *— Az más. Csak az erőszaknak engedek. (De annak mindig.) •— Szóval miért lettél képviselő? — Nézd, az ember már fiatalko­rában belesodródik a politikába. (Ezen a kijelentésén úgy nevet, mint egy remek ötleten, mely „a Ház minden oldalán hosszantartó, élénk derültséget kelt“’.) Vannak olyanok, akiket felülről nyomnak. Engem alulról hozott föl polgártár­saim megtisztelő bizalma, szeretete, törhetetlen ragaszkodása, *— Mi a jelszavad? «— „Munka.** — Végre. Eddig legalább száz különböző foglalkozású emberrel beszélgettem. Kazánfűtőkkel, utca­seprőkkel, napszámosokkal is. De ezek csak a „pihenésit emleget­ték. Engedd, hogy megbámuljalak. — Parancsolj. Megszoktam. — És mi ez a munka? *— Pillants be a postámba. Hu­szonhét levél egy nap. De néha öt­ven is. Az egész megye, minden ha. tóság, minden hivatal rám fekszik. Ez azt kéri, hogy forgalmi adóját hozzam rendbe, az trafikot sürget, italmérési engedélyt, rokkant-nyug­díjat, amaz fogorvosi műtermet rendez be s tőlem vár tanácsot. Választóim már hajnalban kiránci- gálnak az ágyamból. Kérvényekkel árasztanak el. Egész délelőtt talpa­lok a minisztériumokban, tárgya­lok az előadókkal veszekszem az államtitkárokkal. Aztán diák-moz­galmak, hősök emléke, sorsjegyek, gyüjtöivek, iskolaavatások, harang, szentelések, esküvők, keresztelők, disznótorok. Mindent tudni kell, mindenütt ott kell lenni és min­denütt enni. — Mindenütt ott lenni és enni, mindenütt hinni és inni: hogy bí­rod ezt? — Bírni kell. — Legalább megbecsülnek? — Mégha megbecsülnének. (Só­hajt.) De az emberek hálátlanok. Azelőtt, ha fölszálltam a vonatra, mindenki tudta, hogy ott utazom. Most a kalauz sem vesz észre. Csak a hivatalokban előzékenyek még. A régi tekintélynek vége. — Minek tulajdonítod ezt? — Annak, kérlek alázatossággal, hogy újabban néhány tartalmatlan, nagyképű fráter is bekerült a par­lamentbe. — Ne mond. (Rámeredek.) — Meg annak, hogy ma a válasz­tók is vegyesek. Látják, hogy a ma- gukszőrü alakok is képviselők le­hetnek. — Mibe került a mandátumod? — Az enyém? Semmibe. Nerr, volt ellenjelöltem. — Mi az a „semmi“? — 4000 pengő. Csak az üzem4 költség, zászlókra, kocsikra, meg azoknak, akik az ajánlatokat ösz- szegyüjtötték. Vannak 80.000 pen­gős mandátumok is. (Fölkelek.) — Hová sietsz? — Haza. — Haza ... Haza ... (Ellágyulva mondogatja ezt a szót, melyet következetesen nagy­betűvel ejt ki és két z-vel ír. Kiki- sér az első szobába. Itt annyi szarvasagancs lóg, mintha összes házassági emlékeit összegyűjtötte volna. Elhalmoz gépies kedvességé­vel, melyet évtizedes gyakorlat ed. zett belé. Szorongatja kezemet. Új­ra oly elbűvölően néz a szemembe, mint egy kislánynak. De én már indulok. A hosszú előszoba végén a képviselő úr ajtaja fölött egy felírás csillog felém: „Kijárás".)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom