Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-30 / 282. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 november 30. Németh József MÁV vezérigazgatóhelyettes részvételével tárgyaltak Szolnokon a vasút téli előkészületeiről A napokban közös értekezleten tárgyaltak a szolnoki vasúti csomópont dolgozói a téli forgalom feladatairól, a közlekedést akadályozó hibák megszüntetéséről. A/ értekezleten résztvett a MÁV vezérigazgatóhelyettese, Németh József elvtárs is, Beszédében többek között ki- errelte: az új szakasz politikájának megvalósítása megköveteli, hogy a vasút a hideg idő beálltával eleget tegyen szállítási feladatainak. — A téli forgalomra legjobban úgy készülhetünk fel, hogy most, az őszi forgalom utolsó szakaszában minden felkínált árut elszállítunk. Ezen a téren azonban nem megy minden símán. A lassú elegy- mozgás, a vonatok ácsorgása, a sok kirakatlan kocsi máris naponta mintegy 1500 kocsi lemaradást okoz. Kétségtelen *=» mondotta, — az elmaradásnak vannak külső okai is. Így az elavult berendezések, a szén minőségi állapota. Ez természetesen máról-holnapra nem váltogatható meg. Szolnok állomás felvételi épülete sem felel rrár meg az igényeknek, de jövőre megkezdődik az új, liorneru állomás építése, A gyenge minőségű szén okozta késéséket szervezett munkával, a szovjet módszerek alkalmazásával kell kiküszöbölnünk. —> A téli forgalmi előkészületek egyik legfontosabb része a lapátok, hóhányó gépek, melegedő helyiségek és egyéb felszerelések megfelelő előkészítése. Az elmúlt év tapasztalataiból okulnunk kell s le kell szögeznünk azt, hogy a téli időszakban serr lehet lemondanunk a kulturált utazás megteremtéséről. E téren legfontosabb tennivaló a várótermek fűtése, világítása, a menetrendszerű közlekedés biztosítása. Meg kell mondanunk azt, hogy utasaink a fennálló hiányosságok miatt joggal emelnek panaszt. Németh elvtárs beszéde befejező részében egyes szolgálati ágaik dolgozóinak adott konkrét feladatokat, javaslatokat munkájuk megjavításához, jobbátételéhez. Több értékes felszólalás, talpraesett javaslat bizonyította, hogy a szolnoki vasúti csomópont dolgozói valóban készek áldozatos munkával áthidalni a zord téli időjárás okozta nehézségeket. Pápai Pál, a Fűtőház dolgozója javasolta, hogy a javítás után kikerülő mozdonyokat ne magányos menetben próbálják ki, hanem teljes terheléssel s így a hibák nem a forgalomíba-állítás után mutatkoznak majd meg. Baranyi János sarus csapatvezető Ígéretet tett a szolnoki állomás dolgozóinak nevében, hogy a téli forgalom idején is helytállnak s hibájukból torlódás nem lesz. Halas Zoltán forgalmi szolgálat- tevő kérte, engedélyezze a szolgálati felsőbbség, hogy a Szajol irányaiba induló téhervonatokat kitolassák az állomásról, mert gyakori vonatfenntartás származik abból, hogy az induló tehervonatok 15—20 perces idő alatt „járnak“ ki az állomásból. Havazás idején ez az idő még fokozottan növekszik, Vermes Ödön mérnök a gyermekvárótermek létesítésének fontosságáról beszélt. — A lehetőség megvan erre — mondotta. — Csupán az irodák átszervezése és a helyiségek berendezése volna szükséges ahhoz, hogy megvalósítsuk a dolgozók e régi kívánság:' Egedi Béla elvtárs elmondotta, hogy a kulturált utazás biztosítása céljaiból a vonatok előfűtésére vonatkozó utasításokat 100 százalékig megvalósítja. A leghidegebb idők beálltával azonban még külön fűtőgépről is kall gondoskodni ahhoz, hogy az utasok valóban íreleg kocsikban utazhassanak. Palla Lajos fűtőházi dolgozó az igazgatóság segítségét kérte a javítási munkák meggyorsításához. Elmondotta, hogy az állomás vízellátása, mélyért ő a felelős,, különösen télen nem kis feladat. Ö sem tud azonban semmit sem tenni, mert az Északi Járműjavító nem készíti el időben a szivattyúk s egyéb berendezési tárgyak javítását. Egy vízidaru szivattyút már tavaly javításra küldtek oda. Azt az értesítést kapta, hogy öt év múlva lesz kész. 1958-ra ütemezték be. persze, azt nem felejtették el hozzátenni, hogy öt év múlva azonban három napon belül gondoskodjon az elszállításról, egyébként az őrzés költségeit meg kell majd téríteni. Több értékes felszólalás és javaslat hangzott még él az értekezleten, mely nagyban elősegítette azt, hogy a szolnoki csomópont zökkenő nélkül oldja meg a téli szállítás feladatait. A rákóczifalvi földművesszövetkezet fejlődése 1950, az első tanácsválasztás óta megerősödött földművesszövetkezetünk is. 1950-hez viszonyítva árukészletünk megtízszereződött, bolthálózatunk megkétszereződött. Olyan áruházat létesítettünk, amely 1 millió forintos raktár- készlettel törekszik az igények kielégítésére, mind élelmiszerekből, mind ruházati cikkekből. Egy vas-, mező- gazdasági- és vegyiáru félszaküzletet hoztunk létre. Itt a dolgozó parasztok szükséges mezőgazdasági kisgépeiket megvásárolhatják. Bevezettük a műtrágya készpénzért történő árusítását is. Létesítettünk egy tüzelő- és építőanyag lerakatot, ahol a lakosság a tüzelő mellett beszerezheti az építkezéshez szükséges anyagokat, téglát, cserepet, épületfát, meszet, cementet, ajtókat, ablakokat egyaránt. A fiókboltokkal elértük azt, hogy a falu dolgozóinak a napi cikkek megvásárlásáért nem kell kilométereket gyalogolnia. Szervezési és mozgalmi vonalon is értünk el eredményeket. Taglétszámunk mintegy 60 százalékkal nőtt négy év alatt s hasonlóan az üzletrészbefizetés is. Sikeresen oldottuk meg azokat a feladatokat, amelyek népgazdasági szempontból rendkívül fontosak, pl. a hulladék- begyűjtés, a mákgubó felvásárlása, stb. A mostani tanácsválasztás napján a szövetkezet több tagját, dolgozóját és vezetőjét választottak meg a helyi tanács tagjának. ANTAL JÁNOS Rákóczii adva A legjobb szolnoki Tasgyűjfők November elsején kezdődött a vas- és fémgyüjtő hónap. Mint nr.ór az előző kampányok idején, most is az iskolások, az úttörő pajtások nagy lelkesedéssel kezdtek munkához. A tanulók egymás közöttt brigádokat szerveztek, s versenyre keltek egymással. Uttörőpajtásokhoz méltán dolgoztak Báli Imre, Haris Anikó és Bogyó Katalin, akiknek pontszámúk személyenként megközelíti a 300-at, sőt Haris Anikó egyedül 493 pontot szerzett. Szinte kivétel nélkül nagy lendülettel dolgoznak a pajtásak. A Költői Anna-úti iskolások 138 pontot szereztek. A pajtások jó munkája nagyban elősegíti a fémgyüjtő hónap sikerét. ördög Béla. C ljött már a vacsora *■ ideje, s Kelemen Antal még mindig úgy ült a pádon, mint aki elfelejtett leszállani a vonatról. Hol fog most kikötni, csak az isten tudja! Kutyául érzi magát, az bizonyos. Persze, nem mondja, kinek is mondhatná? De meglátszik az állapota a színe változásából is. Amikor belépett és ezt a nyírotthajút meglátta, csak az aggyanistent tudta elmakogni, s veres lett, akár a takarmányrépa. Mire nagynehezen leült, már olyan volt, mint a túró, amit reggel a piacra hozott. Azóta megint nekiveresedett, mozgásba jött az ádámcsutkája és ég a füle, csak épp hogy füstöt nem vet az izgalomtól. Az úton nem érezte, de most fáradt, fáj a háta, nehéz a válla, mintha nem üres pálinkásüvegeket, hanem követ hozott volna az ábalvetőjében. Ül Kelemen, feszeng a pádon, „Ml az anyám kínjáért kellett nekem idejönni! KI küldött ide, mikor hazamehettem volna, i, Golován hazavitt volna a sze-, kerével.,.“ Ha dohányos lenne, kö- rülfüslölné a fejét, ne lássák, hogy sül le az arcbőre a szégyentől. Ha beszédes paraszt volna, tán tisztára mosná magát a fiatal sógorasszony előtt. Elmagyarázná, hogy hiszen ő becsületes ember, mindig is az volt, soha a másét el nem kívánta. De neki sem túróslepény az élete, neki is élni kell SÜTŐ ANDRÁS t TURÓSPULISZKA Ezt a novellát a Román Rádió magyarnyelvű szerkesztésébe bocsátotta a Szó.nők megyei Néplap rendelkezésére. A novellát folytatásokban közöljük. mert ott a három gyerek s azok a pléhből vialó gatyát is elnyüvik, a bakancsról, ünneplő gúnyáról nem is beszél Valami efélét mondana Kelemen, de nem tud most beszélni s ha tudna, se beszélne, mert hátha nem érti meg ez a nyírotthajú. Nem olyannak nézi, aki megértené. Csak ketten vannak a tiszta szobában: Kelemen s a kéthetes sógorasszonya. Kelemen javakora- beli, látszatra szelid, istenes paraszt. Kopaszra nyírott és egy kicsit bumfordi kinézésű, az ember azt gondolná, a fapénz is jó neki. Az asszony —* kinek még nevét sem tudja — húsz-huszonkét éves lehet, féketeszemű, s nagyon határozott a fellépése. De ez a határozottság bosszantó nyugalommal keveredik. T alán nem is nyuga- * lom az, hanem valami rideg közöny a falusi ember iránt. Legalább is Kelemennek ez a megállapítása. Aztán az a fekete sínadrág, ami rajta van! Hát nincs ennek szoknyája? Sehol semmi konty a fején, pedig ez a menyecske szépsége: a konty. Jó, mondjuk, hogy városi. Az ember a kortyot elengedi neki. De mire való a szép fekete haját olyan rövidre vágni? „Na, megtanítanálak én a becsületre, csó- rény akuja.,<— füstölög Kelemen s a fejét csóválja. Az öccsét kezdd sajnálni. Áldott, jólelkű ember s né, kit vett a nyakára. Ki tudja, mivel bolondította el ez a ravasz fe- hémép. „Különben úgy kell neked, boldogtalanja! Kellett neked bőrgyár. A kapa nyele kemény volt A kapa nyele bogos volt’* így hát kialakult a Kelemen véleménye az öccse házasságáról. Muszáj volt kialakítani, hogy valamennyire megnyugtassa magát, hogy feljebb kerekedjék, mert amióta bejött, mintha földre terítették volna. *— Az otthoniak hogy vannak? — kérdi az asz- szony, miközben a kályhamelletti kis asztalon a puliszkalisztet szitálja, <— Hát, úgy né. s s — Mit csinálnak a gyerekek? <— Azok is megvannak. Magát hogy hívják? — Engem? —> Magát. Persze., s — Engem Kelemennek. A z asszony elunta a kérdezősködést. Kelemen jól tudja, most azt kéne mondani, hogy: „An- tal‘‘. De nem szól. „Tudnod kéne a nevemet. De meg sem kérdezted öcsémtől. Nem fáj neked a paraszt, ahogy nem fáj nekem a pápa rehomája.'* Hallja —* szól ismét az asszony, e* Magából úgy kell kicsalogatni a szót, mint a csiga-bigát a házábé „Ne te — nézi meg Kelemen. •— Hát ez honnan tudja, hogy csiga-bdga is van a világon. Ki tudja, hol látott. Biztos valami kiállításon.’* S ha kifelé nem is, de befelé most kacagni tudna. Ha nem venné elé az asszony a túrót, a konyhaszekrényből. De előveszi, a papírból tányérba teszi. Meg is kóstolja. —* Jó zsíros —* mondja s elmosolyodik, 1/ elemen elkerüli a te- kintetét. Az iménti beszélgetés egy cseppet lehűtötte. Attól is megnyugodott valamennyire, hogy az asszonyt nem találta kedvérevalónak. Nincs mit szeretni rajta, akkor meg minek röstelje magát előtte? De a túró miatt megint égni kezd a füle. Most már nem teheti, hogy ne gondoljon vissza a reggeli piacra. ,,Ki a hóhér küldött engem ide, mikor Golován hazavitt volna a szekerével“ — korholja magát másodszor is. Pedig nincs oka rá, mert tulajdonképpen a sógorasszony miatt jött be a városba. Tegnap azt mondta az édesanyja: — Anitát fiam, ha bemész, azt a kis túrót eladni, nézd meg, kit vett el Józsi? Ki varrta magát a nyakára, hogy még rendes lakodalmat sem tartott?! Nagyon sürgős lehetett az neki.,, (Folytatása következik.) Megnyílt Moszkvában az európai béke és biztonság kérdésével ioglalkozó értekezlet Moszkva (TASZSZ). November 29-én délután moszkvai idő szerint három órakor a szovjet fővárosban megnyílt a béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet. Az értekezleten a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népközt arsasag, a Román Népköztársaság és az Albán Népköztársaság küldöttsége vesz részt. Az értekezleten jelen volt a Kínai Népköztársaság kormányának megfigyelője. Az értekezletet V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője nyitotta fneg. (MTI). Az európai béke és biztonság szavatolásáért — A „Pravda“ vezércikke — Moszkva (TASZSZ.) A „Pravda“ hétfőn „Az európai béke és biztonság szavatolásáért“ címmel közölt vezércikk:! Ma kezdődik moszkvában az európai országoknak az európai béke és biztonság szavatolásaira irányuló értekezlete írja többek között a cikk. — Ezt a tanácskozást a nemzetközi kapcsolatoknak az utóbbi időben történt fejleményei tették szükségessé. Ezen az egész időszakon vörös fonalként húzódik végig az a lankadatlan harc, amit a Szovjetunió az európai kollektiv Wtts»r>ség megteremtéséért vív. A nyugati hatalmak makacsul elutasítottak minden olyan lépést, amelynek útja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó összeurópai értekezlet előkészítése volt. A^ párizsi egyezmények aláírása után a nyugati politikusok, — de elsősorban az amerikai államférfiak — a nyugateurópai parlamentekben megkezdték a szóbanforgó egyezmények ratifikálásának sürgetését és kiharcolták, hogy több országban a legközelebbi idŐTe tűzzék ki a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdésével kapcsolatos parlamenti vitát Mindez fokozta a széles társadalmi körök nyugtalanságát, amelyek helyesen tudatára ébredtek annak, hogy a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása véglegesen szabad kezet adna a német revansisztáknak. Nyugat-Németország fegyveres erői számára lehetővé válnék, hogy atomfegyverrel rendelkezzenek. A bonni militaristák hamarosan növelhetnék katonai alakulataik számát. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet tovább halogatni az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehívását. A szovjet kormány november 13-1 jegyzékében november 29-re javasolta az értekezlet megtartását. A javaslattal teljesein egyetért a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormánya is, amelyekkel a Szovjetunió kormánya megfelelő tanáckozásokat folytatott. Lengyelországon és Csehszlováklián kívül Albánia, Bulgária. Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia is beleegyezett, hogy résztvesz az értekezleten. A Kínai Népköztársaság hajlandó megfigyelőt küldeni az értekezletre. Ami a nyugati kormányokat illeti, egy részük különböző ürügyekkel utasította vissza részvételét, rr.ás részük pedig, — köztük az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az atlanti tömbben résztvevő más országok — mindezideig nem válaszolt a november 13-i szovjet jegyzékre. Ugyanakkor az említett országok vezetői olyan kijelentéseket tettek, hogy az értekezlet időpontja állítólag „túlságosan közeli“ és hogy állítólag még mindig nem készültek fel (már több irtot féléve!) azoknak a rendkívül fontos kérdéseknek a megtárgyalására, amelyekkel az értekezletnek foglalkoznia kell. Ezzé: egyidejűleg az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezetői azt állították, hogy az európai értekezletet csupán a párizsi egyezmények ratifikálása után keil megtartani, jóllehet, mindenki számára világos, hogy ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása az agresz- szív ,nyugateurópai unió“ megteremtését jelenti, amelynek ütősneje az ujjátererr.tett német Wehrmacht lesz. Ilyen körülmények között az összeurópai biztonság megteremtésével kapcsolatos kérdések megvitatása már tárgytalanná válnék. Ilyenformán a nyugati uralkodó körök esetlen kifogásai és mellébeszélésed csak arról a törekvésükről tanúskodnak, hogy ebben a döntő pillanatban elkerüljék az európai béke és biztonság kérdéseinek megtárgyalását és, hogy szabad kezet biztosítsanak maguknak az egyes európai államokból álló katonai szövetség megteremtésére szőtt tervük megvalósítására, amelyben résztvesznek a felfegyverzett nyugatnémet revansisták, — ami fokozza az új háború veszélyét. Ilyen körülmények között igen természetes, hogy az európai békeszerető népek kénytelenek lesznek újabb intézked^eket tenni biztonságuk szavatolása érdekében. Az európai államok értekezlete ma kezdi meg munkáját. Nem fér hozzá kétség, hogy ez az értekezlet—amelynek a most előállt helyzetnek megfelelően halaszthatatlan intézkedéseket kell hoznia az európai béke és biztonság szavatolása érdekében — fontos w=iv=«-+ e történelmi feladat megoldásának útján. A szovjet közvélemény lelkesen üdvözli az értekezletnek Moszkvába, hazánk fővárosába érkezett résztvevőit. Nincs,olyan feladat, — amely közelebb állna a szovjet emberek eszéhez és szívéhez, mint a béke, a népek közötti barátság és biztonság szavatolásának feladata. Ezért a szovjet emberek teljes szívből kívánnak sikert az európai országoknak az európai béke és biztonság szavatolásával foglalkozó értekezletéhez. (MTI). LEVELEZŐINK A VÁLASZTÁSRÓL Ilyen (aníciiíajiolm -ran azflkiégftnl Az elmúlt négy esztendő általában igazolta azt a várakozást, <— amellyel tanácsaink munkája elé néztünk. Tanácstagjaink iparkodtak eleget tenni hivatásuknak. A dolgozó nép bizalma és megbecsülése segítette őket munkáiuk végrehajtásában. Mi, papírgyári munkások olyan elvtársiakat választottunk most is, akikben a dolgozók mindenkor megbízhatnak. így Kovács Sándort, aki üzemünkben mint villanyszerelő dolgozik és egy évtized alatt igen szép munkát végzett. Mindenkor kommunistához méltóan állt helyt, s munkájával megérdemelte, hogy a Papírgyár párttagsága és páxton- kívüli dolgozói bizalommal lesyenek iránta. A város fejlesztésében is komoly eredményeket ért el. Javaslataival, bírálataival segítette Szolnok város fejlődését. Ezért a városi tanács végrehajtóbizottsága dicsérő oklevéllel tüntette ki. Nekünk dolgozóknak ilyen ts-ní-«tagokra van szükségünk. Hegedűs László Szolnok, Papírgyár. A mnnlcás-paraszt szövetséget erősítettem A tiszafüredi Zöld Mező tszcs tagja vagyok. Munkám közben mindig arra gondolok, hogy ha jól dolgozom, a munkásosztállyal kötött testvéri szövetségünket erősítem. A tanácsválasztás napján, a Népfrontra adott szavazatommal is ezt a szövetségem erősítem. Ifj. Oláh Józsefné Tiszafüred Az eredményeket látva A népfront-bizottság megalakulása óta, igen komoly munkát végzett községünkben. A több mint kétkilo- méteres járda építését befejeztük. Már működik a gazdakör is, ahol a közelgő téli estéket szórakozással, olvasással tölthetik el a falu dolgozó parasztjai. Befejeztük a kultur- ház építését is. Jelenleg a futball- pályát építjük. Kőkerítéssel vesszük körül. Az eredményeket látva községünk választópolgárai egységesen szavaztak a népfront jelöltjeire. , Tóvizi István Kengyel. Örömmel szavaztam Tanácsaink fennállásuk óta bebizonyították, hogy a népből, a népért vannak. Ezért örültem, amikor a Hazafias Népfront jelöltjére, P— kadi Imrénére szavazhattam. Tudom azt, hogy ügyes-bajos dolgainkban bizalommal fordulhatunk ahhoz a tanácstaghoz, akit azért küldtünk a tanácsba, hogy —- mint közülünk való — a Hazafias Népfront programmjának megvalósításáért dolgozzon. Elkán István a honv. tisztiétkezde gondnoka, Szolnok,
