Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-26 / 279. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1934 november 26, MUNKÁBAN A HAZAFIAS BIZOTTSÁG A Hazafias Népfront Bizottságok megalakulásával a közéleti munkáktól eddig távolmaradt, egyébként becsületes, jószándékú dolgozók is bekapcsolódtak a közügyek intézésébe. A tiszafüredi járásban már hetekkel ezelőtt megkezdték működésűket a bizottságok A NAGYIVANI népfront-bizottság elnöke az őszi vetések meggyorsítása érdekében a kocsi állami gazdaságtól kért segítséget. A gazdaság vezetői nem is fukarkodtak a kérésnek eleget tenni. — Három traktort küldtek a dolgozó parasztok megsegítésére. A nagyiváni Béke és Rákosi Csillaga tsz tagjai ennek következtében idejében be tudták fejezni a kenyérgabonavetést. | TISZASZÖLLŰSÖN | a népfrontbizottság javaslatára az úttörők felköszöntötték a mezőgazdasági munkában élenjárókat, s ez serkentette a község többi dolgozó parasztjait is. Már eddig is nagy területeket terítettek meg isállórágyá- val és jól halad az őszi mélyszán- tá _________________ [ T ISZAFÜREDEN | a népfront-bizottság javaslatára a községi tanács rendbehozatta a csordajárásra vezető hajtóútat. A dolgozó parasztok kérték a tanácsot, hogy szorgalmazza a korábban megígért s az építővállalat által elhanyagolt dohányszárító pajta építését. A községben szükséges még egy daráló és fontos, hogy mielőbb üzembehelyezzék a köleshántolót. A hízóbeadás zavartalan lebonyolítását eddig akadályozta a pontos mérleg hiánya. Ennek beszerzését szintén szorgalmazza a tiszafüredi népfrontbizottság. A bizottsági tagok vállalták, hogy dolgozó paraszt társaik körében népszerűsítik az állatorvosok által elindított meddőségi kezelést. Ezzel is előmozdítsák az állattenyésztés fejlesztését. |a KUNSZENTMARTONl[ járás, ban Tiszasason az öntözéses konyhakertészet iránt van nagy érdeklődés. A községi népfront-bizottsági tagok javaslatára a járási tanács mezőgazdasági osztálya kidolgozta az ártézi kutak tartalékvizének hasznosítási tervét. Az eddiig szabadon lefolyó ártézi vizet konyhakertészeteik öntözésére használják fel. Négyévi megyei munka után, a dolgozók újra ielölték Böhm Gyulát "O’ atvankét éyes, idős ember B5hm Gyula, a a Szolnoki Építő- és Tatarozó Vállalat bádogos- és vízvezetékszerelő szakmunkása. Négy évvel ezelőtt, az első tanácsválasztások után elindult, hogy nrint megyei tanácstag, segítsen azokon, akiknek szükségük volt közbsnjárására. Böhm Gyula az elmúlt négy esztendő alatt valóban sokat tett a megye dolgozóiért. Ma már sokan '«merik nevét, s ha valakinek valami panasza van, akkor szomszédjai, munkatársai csak a ,,Gyula bácsihoz" küldik. Különösen megszerették Űjszászon, ahol, ha fogadóórát ment tartani — gyakran rrár a vasútállomáson várták, — hogy kisebb-nagyobb kérésüket, panaszukat ott .^melegében“ mondják el neki. Nem régen négy ember keresett fel — mondja — azzal a panasszal, hogy a szolnoki járási tanácsnál rr.inden indok nélkül késleltetik iparengedélyük kiadását, s ha sürgetik, akkor az ipari osztály vezetőjének vagy egy öltöny ruhát kell csináltatni ingyen, vagy pénzzel kell megvesztegetni. Amikor közbenjárásomra végre megkapták az iparengedélyt, az ipari osztály vezetője három napon belül ismét megjelent náluk, s az iparosokat tovább akarta zsarolni. De végül is elnyerte méltó büntetését, a nép államának igazságszolgáltató szervei előtt felelt tetteiért. Ahhoz, hogy a választók lássák, a tanácsnál nem úgy intézik ügyeiket, mint hajdan a városházán, a főszolgabíróságon, még jobb, még önzetlenebb munkát kell végeznem választóim érdekében. Böhm Gyulát négy év után Szolnokon az I. kerületben ismét megyei tanácstagnak jelölték. ■— Most a választások előtti estéken ellátogat jelölőihez, hogy november 28-a után a tőlük kapott újabb, nagyobb lendülettel kezdjen munkához, még jobban segítse a dolgozókat szebb életük megteremtésében. Együtt a választókkal, a dolgozókkal | A TISZAMENTI | v^vin- nWV. valamint a Cukorgyári célgazdaság munkásai megyei tanácstagnak jelöltek. A jólölőgyűlé'sen, de azóta is a dolgozók igen sok kérést, hiányosságot és problémát vetettek fel. A környék lakói igen sokat panaszkodnak, — és jogosan — az itteni áruelosztásra. Nincs elegendő közszükségleti cikk, még olyanok sem, melyeknek a beszerzése egyébként nem ütközne akadályba. A kiskereskedelmi boltok vezetői azt kifogásolták, hogy az épület nem megfelelő arra, hogy ott árut raktározzanak. Intézkedtem a raktár rend'be- hozására, s ez a munka már be is fejeződött. Sok panasz hangzott el amiatt, hogy ezen a környéken nincsen szabó és borbély. Ezt a problémát saját erőnkből, a Vegyiművek épületkarbantartásával, december hónap végére megoldjuk. A MÁVAUT autóközlekedést is többen bírálták. Az autóbuszok nem menetrendszerűen járnak. Vasárnap nincsen autóbuszjárat, így a dolgozók nem tudnak színházba, vagy moziba meni. Közbenjárásomra a MÁVAUT vezetősége ígéretet tett a hiányosság megszüntetésére. Nagy nehézséget okoz nekünk is, hogy nincs a dolgozóknak elegendő lakóépület biztosítva. A Cukorgyári célgazdaság emberei rossz körülmények között laknak. Itt is a városi tanács segítsége kell ahhoz, hogy a területet és a kölcsönöket dolgozóink részére biztosítani tudjuk. Az itt elmondottak kis része azoknak a problémáknak, melyek megoldásra várnak. Hiszem és bízom.) abban, hogy mindezeket folyamatosan a választópolgárok segítségével megoldjuk. Gór Nagy Sándor, Szolnok, Megyei tanácstag-jelölt. Mikszáth Kálmán; VÁLASZTÁSI PROGRAMRPSZÉDEK K rausz de Megyer, a három nap rv óta híres „válté képviselővel“ történt, hogy mikor belekezdett egy faluban a programmibeszédet elmondani ilyenképpen: — Tisztelt választó polgárok... Minek utána .... A választó polgárok közbe ordítottak türelmetlenül: Tudjuk, Tudjuk. Hagyjanak kibeszélni. Nix nux! Kiáltott fel harsányan a főkolompos. Itt a píz beszél! Hunyadi László gróf programm- beszéde Léván stenografikus jegyzetek szerint így hangzik: ,,Kedves barátaim! Ficzkók! Eljöttem) közétek, hogy megmondjam nektek, hogy szeretlek mindnyájatokat és hogy ki nem állhatom a zsidókat. Hoztam magammal két ágyút is..; de nehogy azt higyjétek, mintha Belgrádból vettem volna el kedves öcsém, a szerb király ő Felsége fegyvertárából. Pesten vettem őket Kertésznél. Mikor ezeket a kis ágyúkat elsütik a nagy vendéglő udvarán, akkor jöjjetek oda, akik választók vagytok, s mindenetek ebédet kap és egy fél-liter pálinkát. Egyébiránt csak ennyit akartam mondani.“ * C okain csodálkoznak azon, hogy ** a derék Csatár miként képes annyira lebilincselve tartani a csongrádiak hajlamait. Én magam is érdeklődtem a dolog iránt s meghallgattam.' Csatárnak egy pro- g rammbes zédé t. Csatár odaállt a nép elé, föltette a fejére a kalapját csurgóra, előkereste a makrapipáját s így szólt: Kedves polgártársaim! (mély csönd) „Melyitek- nek van itt a legjobb dohánya!“ Erre tízen is siettek feléje nyújtani a dohányzacskójukat. Ö erre kiválasztotta a legjobbat. „Biz ez nem rossz dohány, mondá, de lássátok. még százszor jobb lenne, ha az átkozott dohánymonopóliurr.mal nem verne meg bennünket a kormány. Borzasztó az barátaim, hogy még ezt a kis hitvány jószágot, ezt a pipácskánkat is annyira megadóztatják. El kell ennek az országnak veszni. No hát, ki ad most már nekem egy kis tüzet. Én, én! kiabálják sorban. Nem kell a gyufa fiam. Nekem a tűzkő kell, meg a tapló. Nem szabad a régiből elmenni egyhamar az igaz embernek. Az olyan ember, aki a divat után kapkod, nem kóser ember. Apáink boldogabbak voltak, míg a masina nem volt. Üssön bele a fészkes istennyila! Igaz. igaz! Azt mondják itt ezek a miH ellenfeleink, a kormánypártiak, hogy így, meg amúgy, olyan embert válasszanak kegyelmetek, aki kegyben állváin a kom ánynál, kieszközli, amire szükségtek van. Hát jól van, mondtam magamban a múltkor, hadd legyen Ordódy a képviselőnk, majd meglátjuk, mi fog történni. Nem történt semmi! Most már megint kormánypártit akarnak választani! Hogy tán majd az eszközöl ki valamit, hogy szerencsésebb. De édes fiaim, azt mondom ‘ ám nektek, amit a gereblye egyszer fel nem vesz... föl nem veszd azt másodszorra sem. Hát okos ember az olyan, aki kétszer megy a kaszálójára gyűjteni?" Már akkor lázban tört ki a lelkesedés, s az éljen rivalgásokból nem lehetett többé egyetlen szavát sem érteni a Csatár beszédjének. (Pesti Hírlap 1854.) Szabó Lajos jászapáti szabómester részjegyét az év utó.só negyedében megküld- jük, így kérése elintéződik. TÓTH FERENC KISZÖV elnök h. Szolnok. * Szabó Sándorné, a Szolnok, Sallal-u. 9. számú házból azzal a kéréssel fordult hozzánk, legyünk segítségére, hogy lakásán az átalakítási munkálatokat befejezze az Ingatlankezelő Vállalat. Levelére most az alábbi választ kaptuk a KIK-tői: „A SallaJ út 9. számú lakás alakítási, valamint vízvezetékszerelési munkálatait teljes egészében befejeztük”. MAKAI BÉLA Szolnoki Ingatlankezelő V. * Köszönöm lakásügyemben tett közbenjárásukat. A lakást megkaptuk, már benne is lakunk. FAZEKAS ISTVANNE Kunszen tmárton. Attól, hogy mint a nehéz beteg, az ágyban eszem, nem zavartattam magam. Bekebeleztem hatalmasan az ebédből. Volt olyan finom csakugyan, hogy nem csuda, a csapiár párját sem találta ennek a főztnek és kólyi- kát kapott mástól. Lelöktem rá egy félliter vizes vin- kót. A cseléd ki- szolgált mint egy grófot. Tányért váltott, kínált, boldog volt, hogy ízlik a kosztjuk. Aztán ment és készített nekem friss vizet a tiszálkodáshoz, lepucolta a cipőmet, kirázta, kiporolta a ruhámat. Telei hassal jólesett még heverni most már egy-két percet az ágyban, míg a cseléd rendbe tett mindent a számomra. Vitte is már kifelé a tálcán a mosatlan edényt. Az ajtóban ütközött össze majdnem a kocsmárosnéval. Mert az közben szintén megebédelt odalenn az urával és azért szaladt föl ilyen hamar hozzám, hogy ne késsen el az ebéd utáni feketekávéval. Ezzel is kezdte, mikor egy szép, fényes tálcán elémtette a paplanra a feketés csészét: — Frissen daráltam magának ezt a kávét. Tudom, hogy ilyen városi úriembernek, mint maga, nem lehetnek el anélkül a lőre nélkül. A gyenge gyomruk csömört kap. Hát hogyan ízlett az ebéd? Tessék! Kezdjek talán hepciás- kodni, hogy várhatott volna a bejövetelével a csaplárné, míg felkelek? Mikor igazán a hozzám való kedveskedés hozta föl. Adtam meg most már magam szó nélkül annak, hogy ez az ágy nekem, mint a börtön. Itt őriz benne tovább a porkoláb. Sohse legyen rosszabb és csúnyább ! Na aztán nem is kellett törjem az eszemet, hogyan hozzam elő ügyem a csapiaménak. * Részlet az író „Kakuk Marci” c. regényéből. 'Tjén áruzkif. 3. QenS-: JCakiLk JHaici kaitz&ítan* ö kezdte. Mégpedig nagyobb csudámra így: — Én azt nagyon jól tudom, miben járt itt maga. Azt is tudom, hogy maga nem az a vigéc, akinek kiadja magát. Annál sokkalta nagyobb úr. Maga valami állami ember. Az is lehet, hogy valami nagyságos úr, vagy mél- tóságos. Bevallja nekem? Rettentően kacagtam erre. De hiába akartam megértetni vele, hogy engemet csak a kormány- pártiak főkortese bízott meg a tapogatódzással a faluban: mire jutnánk itt a szavazatvásárlással? Ne adj isten, hogy elhiggye! Rá kellett utoljára is hagyjam, hogy legalább is az a főkortes én vagyok! Hát legyen neked! Akkor azt mondja: — Mondjuk, azt én elvállalom maguknak, hogy megtudakolom itt a szavazóknál, engednének-e a negyvennyolcból? Meg is lehet, hogy sikeredik valamit elérnem náluk, amilyen rossz év volt. De tessék hát, rukkoljon ki nekem előbb a farkával: mi a bérük, ha elárulják a zászlójukat? ,íj.m —Hát először is wI *€1 — kezdeném én. Ww) De mindjárt szavamba esik: — Aztán hagyja is ki, ha azt akarja mondani, hogy a maguk köve. te megcsinálja majd, hogy a község hidat kap a Láposon és itt építik, ahol a rév van, nem feljebb kilométerre, amerre a ha- bukini svábok akarják maguknak a hidat. Ss arról ne tegyen Ígéreteket, hogy a vásárokat sose teszik át Habukinba, ha a községünk kormánypárti lesz. Ha pedig az adózást emlegeti, hogy harmadosztályúnak veszik föl a mi jó folyómenti földjeinket és a kincstári uradalom olcsó bérért adja át a legelőt, erdőt a gazdáknak ... akkor kár a szóért. Csakis arról povedáljon, hogy mit hajlandók fejenként! — felelek rá rögtön és hogy látom a csaplárné pittyeszti erre csak a szép száját, hozzáteszem sietve: — De ez még semmi! Hanem szabad számla itt maguknál a kocsmában az etetés és itatásra, meg a cigánybanda is kommen- cióba minden szavazó polgárnak. — Hát igen! — nógatja erre a fejét a csaplárné, nem nagyon fellenkezve: — Hát igen! Húsz forintot szoktak ajánlani máskor is, mindig is. Mert ezt a pár pengőt tartják elégnek egy szavazatért. Én azt ne is mondjam, hogy az etetést, itatást, cigánybandát a függetlenségi párt is állja a szavazóinak, három nappal a követválasztás előtt. Ez tehát semmi kecsegtetést nem hoz maguktól. — Hohó! — válaszolom erre, ahogy Soma megbízott: — Nem három rongyos nap ad szabad számlát a kormánypárt az ő választóinak, hanem akár három hetet is. Attól a naptól, amint kész a pakli. Ez is semmi?-— Na ez már valami, valami! — bólint a csapiamé nekem. De azért éppenséggel nem azon módon, ahogy én várnám. — A maguk érdeke, lássa, hogy siessenek minél több szavazót kaparintani minél hamarabb. Annál jobban fogy az italuk a kor. mánypárti követ zsebére! — biztatnám váltig a csaplárnét. De- hát csak ímmel-ámmal biccenget; *— Hát igen-igen! Megpróbálom, mit tehetek! Rajtam nem múlik. Abban megbízhatik-: így! De pedig én magamban azon ikumlálok, hogy ez nem elég nézesmadzag, amire szeme sem rebben ennek az asszonynak. A gróf is, Soma is, mindenki azzal esett rám, hogy vegyem ki ezekből a parasztokból, mit kívánlak és ne fukarkodjak az Ígéretekkel, ha a göncölszekeret is akarják hintójuknak az égről, Azt kérdem, hát a csapiamétól: — Mit szeretnének hát tulajdonképen az asszonyságék, hogy ha ez a teménytelen haszon sem elég maguknak a kormány választóin! — Mit? — néz rám a csaplárné: — Megadnák tán? Azt se hiszem! —Csak ki vele! — mondom. — Azt úgy sem teljesítik! — szól. — De megmondhatom. Ha azt a húsz pengőt, amit az emberek kapnak, ne lehessen nekik másutt a városban herdálni el, hanem csak itt nálunk. Az aztán valami volna nekünk. Nahát erre már méreg futott el. Ekkora kapzsiságot! Ez mégis csak sok! — Már megengedjen! — för* medek a menyecskére. — De ha a lehetetlent is követelik, azt persze, hogy nem lehet teljesíteni. Hiszen vegye csak észbe, ha egyszer a választók a kormány készpénzzel fizetett költségére kapnak maguknál ételt, italt a hasukba, bandaszót a talpuk alá, akkor mi címen, mi módon fősz. szák ki még őket a szavazati díjukból is? Ha azt képzeltem, hogy ennek ugyan betapasztottam most a száját! Dehogy is! Pattant föl a székéről az én csaplárném és úgy hadrikálta: — Mi címen, mi módon lennék én és az uram ezeknek a községi szavazóknak a fosztogatójává? Hát van-e ezek közt egy is olyan, aki már a tavalytól nem ingyen nyakalja a borunkat, mintha örökös választási potya volna. Hiszen az egész falu adósunk már. Nemcsak koesmaszámlával, de idefutnak hozzánk, mint a takarékpénztárba, ha egypár forintra szorulnak. Akad naponta vendégünk, aki azzal íratja föl az urammal és velem a liter borát, hogy adjanak még nyolcvan pénzt kölcsön és írjanak föl egy forintot. Érti-e? Ha nem adunk? Máshová mennek. Elvesztjük azt is, amit adtunk. Ha adunk ? Odaszaporodik már némelyik kontója, hogy két év jó termése a fe, lére sem elég fedezet. Akkora siránkozást csapott a fülembe a szép menyecske, hogy mukkanni sem tudtam közbe. Dehát az eszem járt közben. Nagyszerűt találtam ki nekivaló feleletül. Csak vártam, hogy fulladjon végre a hadarásban: — Megálljon csak, édes asz- szonyság! — mondom a szemébe sunyítva: — Hiszen egy kallóban őrölünk most már biztosan. Egy fikarccal sem lesz máskép, ahogy maga óhajtja a számadást ezzel az alkotmányos haszonnak Hogyan? Hogyan? — kérdi. — Hát nézze! — hunyorgok tovább a szeme közé: — Mikor maguk itten elkészítik majd a kor. mánypárti követnek a számlát, egy-egy választónak a fogyasztásáról, kicsoda fogja azt ellenőrizni, hogy mióta csinálja az az adósságát? Nem szoktak ilyenkor se alkudni, se firtatni, hogyan nyomta meg a kocsmáros a krétáját! Ahán! Mégis csak odavittem a dolgot, ahová akartam! Villog már, ragyog már rám a menyecske szép, fekete szeme. Kacag már* ’— Aj! Magánál aztán nagyobb selymét! — kacsint a szemembe és tudakolja: — Ugyebár magára bízták, magára fogják bízni a számadást, fizetést? Ne tagadja! — Akár rám marad az, akár másra, — mondom — sejdítheti, hogy a kortes nem vizsgálóbíró és a kormánynak saláta ilyenkor a bankó! így! Itt már a szóval készen is vagyunk! Hallgat a menyecske. Csak laposakat pislog rám. Én vissza egyetértőleg, amennyi, re tőlem telik. ... Megegyeztünk, látom, az utolsó hajszálig.
