Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-02 / 259. szám

SZÓ LNOK MEGY El NÉPLAP

1954 november 2.

Véget kell vetni a népvagyon elherdálásának

a törökszentmiklósi gépállomáson

Szombaton délután taggyűlésen vettem részt a törökszentmiklósi gépállomáson. Jelen voltak a jól dolgozó pártonkívüliek is. Az ott hallottak — hasznos tanulságul — papírra kívánkoznak. A pártvezető, ség beszámolója — melyet Lestár elvtárs, a párttitkár ismertetett, s a dolgozók észrevételei egyaránt arról tanúskodtak, helytelen a gépállomáson uralkodó szellem, sürgősen meg kell változtatni.

t.

Milyen megvetendő eljárás, a kommunista erkölcstől mennyire tévolálló például az, hogy akad olyan traktoros, aki követeli a munkabért az egyéni gazdáknál végzett szántásért, s közben egy barázdát sem húzott azok földjén Jogos visszatetszést szül aztán az egyéniek körében, ha a gépállomás vezetősége ráadásul nem teljesített szerződésre még pénzt is követel tőlük. Aki vezetőit tévútra vezetve, így a gépállomás becsületét rontva akar pénzt szerezni, azt kíméletlenül felelősségre kell vonni. A komit unistáknak m?<m szabad tűrni az Ilyen eseteket. De van Itt roás hiba is. Milyen megengedhetetlen magatartás például B. Nagy elvtársé és még jópár traktoristáé, akik helytelenül értelmezett virtusból traktorral járnak haza ebédelni, fi.

Igen gyenge lábon áll a szocialista tulajdon védelme. Az erőgépek jórészén hónapokon keresztül nem végzik el az előírt karbantartást — mint ahogy ez Ballagó elvtárs és még jópár felszólaló mondanivalójából kiderült — s így aztán nem csodálatos, ha háromszor annyi alkatrészt használnak el, mint tavaly ilyenkor. Az ilyen magatartás kö- vetkezméye, hogy egyetlen hónap alatt 54 káreseti jegyzőkönyvet kellett felvenni. Volt olyan törés is, mely 5000 forintjába került a gépállomásnak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen felelőtlen munkának, bűnös hanyagságnak sürgősen véget kell vetni. Véget kell vetni egyrészt

azért, mert minden feleslegesen kidobott fillérrel a dolgozók károsodnak, másrészt azért, mert a terv teljesítést is gátolja az ilyen eljárás.

A sok gépkiesés is hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomás az utolsók közé került a megyében. Most már, ha teljesíteni akarják éves tervüket, naponta több mint 7.7 normálholdnyi talajmunkát kell elvégezniük erőgépenként. Az átlagteljesítmény azonban még ,a legjobb dekádbnn sem haladta meg az b.f> normálholdat, s a munka minősége is gyakran kifogásolható.

III.

Miképpen lehetne teljesíteni a tervet? — A beszámoló rövid mondatban utalt erre. Többet kellene törődni az emberekkel. Erről beszélt a felszólalók jórésze is. Bánkúti Sándor traktoros például el- -mondta, hogy éjjel a legnagyobb nehézségek között dolgozhat csak, mert nincs megfelelő világítás, hiányzik a meleg ruha, s pokrócot sem biztosítottak számára. Érdemes ezen a kérdésen elgondolkozni egy kicsit. A gépállomás igazgatója ugyanis azt állította, hogy pokróc s meleg ruha van elegendő, csak ha kikerül a raktárból, szőrén-szálán eltűnik egyrészük. Akad olyan traktoros, aki hazaviszi, s otthon használja. A brigádszálláson pedig másikat vesz igénybe. Tűrhetetlen az ilyen magatartás. De helytelen az is, hogy a gépállomás vezetői, s párttagjai eddig vajmi keveset tettek az ilyen megnyilvánulások ellen. Rosszul értelmezett barátságból szemet hunytak a rendellenességek felett. Elnézték azt is, hogy meggondolatlan egyének a brigádszállásra kiadott törülközőkkel a traktorokat töröljék, s kíváncsiságból. hozzáértés nélkül szétszedjék a rádiókat. így aztán nem csoda, ha kevés a törülköző, s rádiójavításért ebben az évben már 4000 forintot fizetett a gépállomás. Látszólag kis dolgok az ilyenek, mégis foglalkozni kell velük a párttagoknak, mert kihatással vannak a

azon keresztül a

munkakedvre s

tervteljesítésre.

ír.

Számtalan egyéb hibát is ki kell küszöbölni a gépállomáson. Mindenekelőtt a gazdasági vezetésben meglévő lazaságot. Rnipfel Ádám traktoros igen helyesen magyarázta meg, mennyire káros a vezetők nemtörődömsége. Vándormadarak a tarktorosok ezen a gépállomáson — mondotta. — Ha egyik brigádban nem tetszik, elmennek a másikba. A vezetőség mitsem törődik ezzel. Pedig igen káros ez e helyzet. A dolgozók ugyanis nem becsülik meg így gépüket, mondván, hogy ha elromlik, átmegyek egy másik brigádba és ott kapok jobbat. A gépek szocialista megőrzése így csak szólam a gépállomáson. Ha ez így megy tovább, rövidesen megnézhetjük, milyen állapotba kerülnek gépeink .

Több rendellenességet szóvátet- tek még a felszólalók. így példáu1 azt, hogy egyes brigádvezetök 20 napra előre igényelnek ü^manya- got, s az ott áll a brigádszálláson felhasználatlanul. Ugyanakkor a másik brigádnak meg szüksége lenne rá

V.

A taggyűlés igen hasznos útmutatást adott a gazdasági vezetőknek. A felszólalók a tervteljesítést gátló hibák megmutatása mellett egyöntetűen hangoztatták, hogy véget kell vetni az erélytelen vezetésnek, a népvagyon pocsékolásának, s akik feladatúikat nem tudják, vagy nem akarják megfelelően ellátni, azokat el kell távolítani a gépállomásról. Igen sok tanulságot levonhatott a taggyűlésből a pártvezetőség is. Mindenekelőtt azt, hogy a párttagok látják és szóvá is teszik a hibákat, követelik azok kijavítását. Ebből következik, hogy véleményük meghallgatására, javaslataik támogatására az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani. Csak így tudnak rendet teremteni, csak így érhetik el, hogy a gépállomás méltóképpen betöltse hivatását.

Megjelent a „Propagandista” legújabb száma

A Propagandista most megjelent október-novemberi kettős száma segítséget nyújt a propagandistáknak a kongresszusi anyag első térró jóhoz. Emellett a lap fontos cikkeket közöl aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről a kongresszusi anyag második témájához.

Az MDP III. Kongresszusa anyagainak tanulmányozásához közli a lap:

Molnár János: cikkét „Népi demokráciánk fejlődésének két szakaszáról.“ A cikk elemzi a hatalom jellegét és a fő politikai célkitűzéseket népi demokráciánk fejlődésének első és második szakaszában. Vizsgálja a fejlődés, s különösen a két szakasz közötti átmenet sajátosságait, s megmutatja a fejlődés sajátosságainak okait.

Sántha Pál: „A szocialista nemzet kialakulásának néhány kérdéséről“ című cikkéban a klasszikusok tanításai alapján elemzi a szocialista nemzetek kialakulását. Rámutat a párt és a szocialista állam szerepére a szocialista nemzet kialakulásában hazánkban. Megmutatja a népi-nemzeti egység szerepét szocialista nemzetünk fejlődésének n ai szakaszán.

Tímár Mátyás: „A takarékosság népgazdaságunk minden területén — az életszínvonal emelésének feltétele“ — c. cikke, az 1954 október 1-—3-i KV ülés szellemében elemzi a takarékosság problémáit. Megmutatja. miért szükségszerű velejárója a szocialista gazdálkodásnak a takarékosság, konkrét tények segítségével rávilágít, milyen feladatokat kell megoldani a gazdasági élet legkülönbözőbb területein a takarékosság fokozása érdekében.

Tóth József cikkében: „A fegyelem megszilárdításának feladatai az iparban“ — technológiai, munka-, bérfegyelem körüli lazaságokat vizsgálja s megmutatja ezeknek káros gazdasági és politikai kihatását.

„Válasz a propagandisták kérdéseire“ c. rovatiban közli a folyóirat:

Gyenes Antal cikket: „A munkásosztály és a parasztság érdekeinek azonosságáról és a köztük lévő ellentétek jellegéről“ címmel. A cikk választ ad arra, hogy mi a két osztály érdekközösségének gazdasági alapja, s milyen kérdésekben mutatkozik rr.eg az érdekazonosság. Ugyanakkor megmutatja, milyen kérdésekben és miért mutatkozik ellentét a két osztály között; s hogy milyen jellegűek ezek az ellentétek. E rovatban közli a lap a VII. kerületi párt-végrehajtóbizottság elméleti tanácsadójának konzultációs válaszát: „Az erkölcsi, politikai egységről“ címmel.

„Nemzetközi kérdések“ c. rovatban hozza a folyóirat Sümegi Endre: „A Kínai Népköztársaság harca Tajvan felszabadításáért“ c. cikkét. A cikkíró végigkíséri a tajvani kérdés alakulását 1945-től napjainkig.

A propagandamunka tapasztalataiból című rovatban közli a folyóirat:

Illés Lajos cikkét: „Az irodalom, színház és film felhasználása a propagandamunkában“ címmel. A szerző megmutatja, hol és milyen módon tudják propagandistáink*az első témánál új irodalmunk egyes kiváló alkotásait felhasználni, s ez», által a foglalkozást érdekesebbé, szemléletesebbé tenni.

Búza Márton: „A klasszikusok tanulmányozásának néhány kérdéséről“ c. cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy a III. kongresszus anyagai jó tanulmányozásának elengedhetetlen feltétele a klasszikusok tanításainak ismerete.

Soós Levente cikke: „Hogyan készülten-.' fel a politikai iskola első témájának előadására“ — jelentős segítséget nyújt az alapfokú politikai iskolát vezető propagandistáknak.“

E rovatban közli még a lap Csányi Lászlóné cikkét: „Szüntessük meg a propagandisták túlterheltségét“, s Toldy József cikkét: ..Hogyan használjuk fel a pártok- tatásbsn a Hazafias Népfront helyi progrmmját“ címmel és Tóth János: ,.A Láng-gyári DISZ szervezet felkészült az új oktatási évre“ című cikkét.

Mit olvasson a propagandista c. rovatban a folyóirat Molnár Endre

ismertetését közli Varga Jenő: „Az imperializmus gazdasági válságának és politikájának fő kérdése“ c. művéről. (MTI),

Az amerikai kormány a nemzelközi jog megsértésével

elhurcoUatoit 22 lengyel tengerészt

Államokba

Peking (Uj Kína). Az Egyesült Államok kormánya megszegte a nemzetközi jogot és megsértette az alapvető emberi jogokat, amikor Tajvanról az Egyesült Államokba hurcoltatott 22 lengyel tengerészt.

Csang Kaj-sek kalózai, mint ismeretes, kezükbe kerítették a „Pre- zydent Gottwald’' és a „Praca“ nevű lengyel kereskedelmi hajókat. A hajók legénységének 22 tagját az Egyesült Államok hatóságai október 27-én az Egyesült szállították.

Az amerikai hatóságok magyará-i zata, hogy ez az elhurcolás a lengyel tengerészeknek adott „politikai menedékjog“ valamilyen formája, a legkisebb mértékben sem fedi a valóságot., vagy mentheti fel súlyos felelősségétől az Egyesült Államok kormányát.

Ez iaz eset ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya közvetlenül részese a Csang Kaj- sek-banda kalózkodásában. (MTI)

Keljen fel a világ; közvéleménye a londoni és párizsi egyezményekkel szemben — Frédéric Jolíoí-Curíe nyilatkozata —

Párizs (TASZSZ). Frédérich Jo- liot Curie, a Béke-Világtanács elnöke nyilatkozott a londoni és párizsi egyezményekről, amelyeknek célja Nyugat-Németország felfegyverzése. A nyilatkozat többek között a következőképpen hangzik:

A londoni és párizsi egyezmények óriási veszélyt jelentenek a béke fenntartására. Éppen ezért égetően szükséges, hogy a világ közvéleménye hatalmas mozgalomban keljen fel ezekkel az egyezményekkel szemben. Különösen a közvetlenül érdekelt országok polgárainak kell haladéktalanul cselekedniük, mert az egyezményeket megkötő kormányok sürgősen ratifikálni akarnak. Érthető ez a sietségük, mert ha a közvéleménynek elegendő ideje van arra, hogy felhívja a figyelmet az egyezmények veszélyességére, akkor szembeállíthatja velük azokat a lehetőségeket is, amelyeket a Szovjetunió javaslatai nyújtanak.

Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata végén rámutatott, hogy napjainkban minden feltétel adva van ahhoz, hogy Németországot békés és demokratikus úton egyesítsék;

létrehozzanak olyan kollektív biztonsági rendszert, amelyben kivétel nélkül és gazdasági, valamint társadalmi rendszerétől függetlenül minden európai állam résztvehet- ne;

elérjék az általános leszerelést; megmentsék az emberiséget a tömegpusztító fegyverfajták alkalmazásának szörnyű veszélyétől;

és hogy az atomerőnek békés célokra történő felhasználása révén lényegesen jobb életkörülményeket teremtsenek a népeknek. (MTI)

Adenauer elutazott Amerikából

Berlin (MTI). Lapjelentések szerint Adenauernak New Yorkban vasárnap átnyújtották a Columbia- Egyetem díszdoktori oklevelét. A bonni kancellár hétfőre virradóra egy amerikai katonai repülőgépen elindult New Yorkból és előreláthatólag kedden délután érkezik Nyugat-Németországba.

A kancellár, aki két nappal előbb utazott el Amerikából, mint tervezte, szerdán résztvesz Ehlers-nek, a bonni parlament elhunyt elnókenek temetésén. ____

A Gehlen-léle kémszerre, aet hét ügynöke a Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága előtt

Berlin (MTI). A Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága hétfőn megkezdte a Gehlen volt náci tábornok vezetésével működő nyugatnémetországi kémszervezet hét ügynöke bűnperének; tárgyalását. A fővádlott Karl Julius Pandelow és hat cinkosa széleskörű kém- és diverziós tevékenységet folytatott a Német Demokratikus Köztársaságban.

Szent dUfrkl meqkiyéelhe

Irta: J. Csapligin

A jámbor és makulátlan életű szent Alfréd története áll napjainkban az amerikai sajtó érdeklődésének középpontjában. A nagyszámú és áhítatos hangú leírás után ítélve, azt kell megállapítanunk, hogy az erényesség, a jámborság és az alázatosság eleven mintaképéről van szó.

Szent Alfréd megható legendáiból, melyeket a Colliers és a Newsweek című amerikai folyóiratok tettek közzé, — valamiféle modernizált jótevő alakja rajzolódik ki szemünk előtt. Egy szent, egy jámbor kapitalista ez, Egy milliomos mártír, akinek teljes neve: Alfred Krupp von Bolen und Halbach.

Az egész emberiség ismeri ezt a nevet. Szent Alfrédet úgy emlegették azelőtt, mint a világ legnagyobb halálgyárosának egyikét, mint a gyilkos fegyverek gigantikus gy.vainak urát.

— Dahát mikép lett szentté, mivel váltotta meg, hogyan törlesztette le sötét bűneit?

A háború után rametéskedett néhány esztendőt. Igaz nem égé- . szán a maga jószántából hagyta el a hiú, világi kísértések honát, hanem a nürnbergi bíróság ítélete szerint, amely 1945-ben háborús bűnösnek nyilvánította volt. Azonban még fele idejét sem tölthette le nyugalmasan a jámbor, amikor — csoda történt. Ahogy ez a szentek életében már szokásos fordulat — megjelent az égi magasságok követe. A követ felnyitotta vala a börtön ajtaját, levette Alfréd láncait, kiszabadította. s szólott a rabhoz, mondván: „Menj békével!“

Ezen követ azonban nem az arkangyalok karából jőve, mint a közönséges szentek életében történni szokott, hanem az amerikai hadseregből, egy elhájaso- dott tábornok képében.

S amióta fehér köntösbe öltözötten kijőve börtönéből, színeiben átváltozott Alfred Krupp von Bolen .und Halbach, a Colliers és a Newsweek cikkírói most már kizárólag vakító dicsfénnyel körülvéve, feje felett glóriával ábrázolják őt. — A megjámborult Alfred mindenütt arról tesz higyűlöli a

tét, hogy mennyire fegyvereket.

— Ágyúk? Oh, ne is említsük ezt a szót! Nem tudom nézni iszonyodás nélkül még hétéves apróságok kezében sem a játék- puskát. Elrémítő a nebuló kegyetlensége, s a szívem szinte megdermed a borzalomtól, ahogy plüss-mackója fejére céloz... Krupp minden interjúban arról fogadkoziik, hogy soha, de soha többé nem gyárt fegyvert*

Hát valóban hasonlóvá lett Alfred Krupp a gonosztevőhöz, aki vezekel goncsztetteiért? Az a gyanúnk, hogy nem. A megtért Alfréd valahogy egy kicsit másként viselkedik, mint vétkeit bánó bandita. Nem vonul kolostorba, hegy hátralévő napjait az isten és emberek szolgálatának szentelje. Nem, Alfred más módon hordja átvedlett életének terheit.

A szentéletű férfiú ezek szerint nem fakéreggel és vadméhek ménével táplálkozik. Tiszteíletteljes hódolattal írnak Alfred Krupp 43 üzemének választékosán berendezett irodáiról, a tekintélyes személyiség fényűző villáiról, felsorolják azt a tíz legtekintélyesebb országot, amelyekkel üzleti kapcsolatokat tartanak fenn a Krupp-cégek. A szentéletű Alfred satasára messze Amerikából érkezett üzletemberek szívét a hála érzete tölti meg, amikor látják, hogy arany cigarettatárcáiban kizárólag amerikai cigarettát tart, díszebéd jein amerikai cocktail- lel kínálja őket. Szerénységével, jámborságával szinte lebilincseli látogatóit. Az újkori krónikások arról is számot adnak, hogy jámbor Alfred atyának sikerült megfelelő^ szentéletű párra szert ten- m. Uj barátnője, Vera von Hos- senreldt bárónő — német származású^ amerikai honpolgár, akinek titűnő kapcsolatai vannak az amerikai monopóliumokkal. Az ilyen fejezet ugyan nem szokásos a régimódi „Szentek élete” leírásokban.

Az igéző szépségű 42 esztendős báron essz, úgy látszik arról ábrándozik, hogy egykor a legna- r^cbh fegyverekre tiszteletből ez ő nevét fogják vésni, ahogy azelőtt Berta Knappról nevezték el a legnagyobb ágyúkat. — Természetesen, itt is a wallstreeti egek-* bői hangzott a szózat.

Bőségesen záporoz az aranyeső a Krupp-gyárakra. S ma, az a bizonyos égi hang, így szól Alfred-- hoz: .

Kelj feil, óh jámbor és csinálj nekünk ágyút!...

Itt, a szent Alfred megkísérléséről szóló példabeszéd eme pontján kezdődik a legdrámaibb fejezet. Az amerikai hadiipar urai azt követelik Knapptól, hogy segítsen nekik feflfegyverezni Nyugat-Németországot a kommunizmus ellen. — Ám a jóságos Alfred — a példabeszéd szerzőinek tanúsága szerint — szemér. mesen lesütötte szemét, s azt mondta: „nem“. Sőt, mi több a Colliers krónikásainak szavai szerint szent Krupp így gúnyolódott a gonosz kísértőkön.

— önök — mondta az amerikai ügynököknek — nemrég még börtönbe vetettek azért, mert fegyvert gyártottam. Mos pedig fenyegetéssel akarnak rávenni, hogy ismét ugyanezt tegyem. Mit akarnak tőlem?

Az ágyűkiirály persze nagyon jól tudja, mit akarnak tőle, s azt ás, hogy ő maga, mit akar.

Míg a Colliers és a Newsweek kontár szentképfestői a szentéletű Alfred ábrázatát rajzolják — Krupp gyáraiból már özönlik a sok tank, tüzénségi vontató és fegyver az amerikaiak európai és ázsiai támaszpontjaira. Amíg a megvásárolt krónikások „szent Alfred életét“ írják remekbe, — aki állítólag megátkozta a háborút és megigyűlölte a fegyvert —• ez az Alfred ugyanakkor áldást rebegve veszi át az atlanti szövetség hadimegrendeléseit.

A szent Kruppról szóló legendára azért van szükség, hogy ap- ránkint. előkészítsék a közvéle- leményt Krupp halálgyáros birodalma teljes feltámasztására. A hétpróbás háborús bűnös jól tudja azt, hogy részvényeit ma egyre magasabbra licitálják, — borsos árat fizettet készítményeiért, sőt ki is neveti a leendő konkurren- seket. A jámborlelkű Alfred tudja: a wallstreetbeli csodatevők minden pénzt készek megadni azért, csakhogy újra hallják a Krupp-ágyúk dörgését.