Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-22 / 250. szám
SZOLNOKMEGYE1 NEPLAL 1954 október 22/ ÄLMÄSZÜRET 62 holdas gyümölcsöse v.in a tegyver neki Vkrüs Csillag tsz-nek. A szépen gondozott gyümölcsösből 2(i hold almai,ikkal van beültetve. A kertészbrigád kitett magáért. Egész éven át féltő gonddal áp olták a fákat. Meg is van az eredmény. Néhány napja megkezdődött az almaszllr et. Termésük meghaladja az 1100 mázsát. 500 mázsát kiosztanak munkaegységekre a tagok között, a többit pedig értékesítik. Képünkön KOCSMAR MARGIT, a kertész brigád tagja az almát szedi. A Mezőgazdasági Igazgatóság nagyobb körültekintéssel intézze az állattenyésztés fejlesztésének ügyeit Szövetkezetünkben, az örményest Űj Élet tsz-ben a közös állatállomány fejlesztését fűztük célul, hogy növeljük jövedelmünket s minél több élelmiszert juttassunk a dolgozók asztalára. Tervet készítettünk arra, hogy ezévben milyen tenyésztörzseket állítunk be. Ezt tudattuk a megyei állattenyésztési igazgatósággal is. ■tónusban értesítést kaptunk, hogy húsz Cornwall anyasertést Szeghalom községben átvehetünk. A tsz. elnöke és egy sertésgondozó elutazott a törzs átvételére, de ott csupán mangalica anyákat találtak. Erre nincs szükségünk, mert nekünk Is van mangalica törzsünk. 118 forintjába került a tsz- nek ez a potyaüt amelyet el lehetett volna kerülni. Többször érdeklődtünk a járási tanács állattenyésztési csoportjánál is, s ott azt a választ kaptuk, hogy berksiri anyákat utalnak ki részünkre. Ez azonban még mindig csak terv. Sen.'az egyik, sem a másik fajta törzset nem kaptuk meg. Hasonló a helyzet, vagy még rosszabb a juhtörzs leszállítása körül. Szeptemberben kellett volna megérkeznie a törzsnek, de juhok helyett csak papírokat kapunk. A megyei állattenyésztési Igazgatóság értesített bennünket, hogy a karcagi gyapjufoTgalml vállalat fogja részünkre az állatokat eljuttatni. Majd innen is újabb papír érkezett, amelyből megtudtuk. hogy a békéscsabai vállalattól kell várni a törzset. Szeptember utolsó napjaiban a tegyverneki vasútállomásra érkezeit három vagon juh. Ebből azonban a mi részünkre csak két kost küldtek. Azóta sem érkezett meg az anyatörzs. Mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, hogy a két kosról mennyi gyapjút foguk lenyími a tavasszal. A tagság másik gondja, hogyan szaporítjuk a juhokat, ha a kosok mellé anyákat nem.’ vásárolhatunk. Több dolgot sorolhatnék fel, amelyek bosszúságot, a munkában késlekedést okoznak, s gátolják tervünk megvalósítását. Még csak egyet említek. 25 hold őszi árpa vetését irányoztuk elő, s a bő termés elérése érdekében elhatároztuk. hogy tavaszi árpáért jóminőségű őszi árpa vetőmagot cserélünk. A járási tanács mezőgazdasági osztályának idejében bejelentettük igényünket, de a vetőmagot hiba vártuk. A magágy már készen volt, az idő is sürgetett bennünket, de a község csak az egyéni gazdák számára kapta meg az igényelt őszi árpa vetőmagot. Ekkor magunk indultunk el, hogy valamilyen módon kieszközöljük a vetőmagcserét. A fegyvemeki Terményforgalmi V.-tól kaptunk húsz mázsa árpát, amelyet szeptember hó utolján földibe is tettünk. Már kikelt a növény, s még a tél beállta előtt ideje lesz megbokrosodni, megerősödni. Ha az igényelt vetőmagra vártunk volna, akkor még nem lenne zöld vetésünk. Ezek a hiányosságok a tagok elégedetlenségét váltják ki, rr.ert mi nem papíron, hanem a valóságban akarjuk látni a sertés, vagy juh- törzset és az igényelt őszi árpát, mert ezek nélkül nem tudjuk tervünket megvalósítani, nem tudunk kellően hozzájárulni az élet- színvonal emeléséhez. Kovács János, Tóth Lajos és a többi szorgalmasan dolgozó tsz. tag ezévben sem cserélne kamrát az egyénileg dolgozó parasztokkal. Arra törekszünk. hogy jövőre még több gabonát és pénzt oszthassunk. Ä szabadpiacra is egyre több állatot és terményt akarunk vinni. Decemberben 68 süldőt fogunk hízóba, hogy a munkásosztály s az ország lakosságának hús- és zsír- ellátását segítsük. Terveink valóra- váltásáihoz azonban az szükséges — a mi igyekezetünkön és szorgalmunkon kívül, — hogy az illetékes szervek nagyobb körültekintéssel és sürgősebben inézzék ügyeinket. Segítsenek a közös gazdaság fejlesztésében. A késlekedés, a sok huzavona szövetkezetünknek ps népgazdaságunknak is kárt okoz.' Korpás István, örrrényes, Űj Élet tsz. Teljesítik ígéretükéi sa szol bio ka Fűtőliáz dolgozói A SZOLNOKI Fűtőház munkásai a vasúti csomópont dolgozóival együtt első között csatlakoztak a Mozdony- és Gépgyár felhívásához. Az elmúlt hetek szorgos munkában teltek s az eredmény nem maradt el. A vontatási telep a lemaradók közül az élenjárók közé emelkedett s előreláthatólag megyénk azím üzemei közé tartozik majd, melyek harrt adik negyedévi jó munkájuk eredményeként megkapják az élüzem címet. Komoly problémát okozott s megfeszített munkát követelt az utazószemélyzettől a terhelési tervnél mutatkozó elmaradás pótlása. A vállalás megtételekor mindössze 95.8 százalékban teljesítették ezt a tényezőt. Ez azonban már a múlté. Szerdáig 3 százalékkal túlszárnyalták a terhelési tervet. Fokozott gondot fordítottak a takarékosságra is. A November 7. tiszteletére vállalt 8803 tonna helyett idáig 8819 tonna szenet takarítottak meg. Ezzel a dicséretes cselekedettel nagymértékben hozzájárultak az országos szénprobléma megoldásához. KIVÁLÓAN dolgoznak a kocsi- és mozdonyjavító brigádok is. A kocsijavítóban 15 kocsival többet készítettek el, mint a vállalást megelőző három héten. Horváth Sándor és Károlyi Mihály kocsilakatosok és társaik neve méltán illik a versenytábia legjobbjai közé. A mozdonyjavító javítási terveivel szemben 22 napos előnyt szerzett. A legközelebbi cél most az, hagy november 7-re befejezzék éves tervüket a telep dolgozói. Legjobbak ezen a részlegen Tóth János mczdcnylakatos, aki 147, Ponyökai Péter esztergályos, aki 148 százalékot ért el. Az utazószemélyzet is kitesz magáért a november 7-i versenyben. Deme Sándorék kilométertelje- sítménye 18 százalékkal haladta meg a követelményt. Terhelési tervüket 83/o-kal teljesítették túl. és útjaikon 12 százalékos szénmegtakarítást értek el. Szántó Kárclyék 14 százalékkal szárnyalták túl terhelési tervüket és 9 százalékos szénmegtakarítás fűződik nevükhöz. Az önköltség csökkentéséért folyó harc kiemelkedő eredménye, hogy az összjavítási költségnél a vállalt 9 százalék helyett 10.5 százalékot értek el. II munkaverseny megszervezése, a dolgozók jogainak védelma a szakszervezet legfontcsabb feladata — Az Építők Területi Bizottságának küldöttgyűlése — A szolnoki Petőfi kulturotthon- toam a napokban került sor az építőmunkások szakszervezete legfelső megyei fórumának, az Építők Területi bizottságának ujjáválasztá- sára. A vezetőségválasztó küldött- gyűlésien megjelentek az építővállalatok és legnagyobb munkahelyek küldöttei, ÜB elnökök és funkcionáriusok, vállalatvezetők, mérnökök és más műszaki beosztású dolgozók. Kruzslicz József elvtárs, a Területi Bizottság elnöke ismertette a szakszervezet eddig végzett munkájának eredményeit, hiányosságait, behatóan foglalkozott az építőn un- kások helyzetével és feladataival. A versenyszervező munkával kapcsolatban elmondotta, hogy komoly javulás mutatkozik ezen a téren és vannak kiváló eredmények is. Megyénk területén jelenleg 224 sztahanovista — közte 196 okleveles építősztahanovista van, Hiba még, hogy a vállalatoknál nem vizsgálják felül negyedévenként a sztahanovista cím elnyerésének feltételeit. A szolnoki építővállalatnál még a sztahanovisták számbavételéről, nyilvántartásáról sem gondoskodnak. | Igen jő munkát végeznek a versenyben élenjárók népszerűsítése terén a szolnoki Gőzfűrésznél és a Közlekedési Építővállalat- náL A továbbiakban a szakszervezeti társadalombiztosítás munkájáról Iffeszéit. 1953-ban 268 dolgozónak különféle cineken 37.592 forint értékben juttattak segélyeiket. Ebben az évben idáig 243 dolgozót részesítettek segélyben, összesen 29.383 forint értékben. 261 dolgozót küldött idáig nyaralni a szakszervezet az ország legszebb üdülőibe. A küldöttgyűlés résztvevői hozzászólásaikkal, bírálatukkal igen elősegítették azt, hogy még javítson munkáján a TB, s még eredményesebben harcoljon az építőmunkások jogaiért, termelésben való helytállásáért. Kocsis Mihály elvtáns, a karcagi építővállalat sztahanovista kőművese a versenyszervező munka hibáiról beszélt. — Igen hiányolom, hogy a T.B és a vezető elvtársak nem foglalkoznak a megyei kőművesek versenyével. Megtesszük vállalásainkat és azon vagyunk, hogy rr.dnél többet és jobbat termelhessünk. Ugyanakkor nincs értékelés és nem tudjuk, hol állunk. Lehet-e így kedvvel dolgozni? Nem ismerjük azt sem, ki az első. Javaslom, hogy időnként részesítsék jutalomban a verseny élenjáróit. Üveges József elvtárs, a szolnoki 62-es Építő Tröszt igazgatója a versenyt gátló körülményekről beszélt: . i — Néha igén nagy nehézségek elé állítják vállalatainkat a helytelen intézkedések. A tervező-iio- dák sajnos, nem tartanak lépést s fejlődéssel. Ezév január 2-án már megkaptuk a munkára való kijelölést. Terveket viszont csak áprilisban bocsátottak rendelkezésünkre Ezért nem csoda, ha építőiparunkban teljes zűrzavar uralkodik Air álkor még az építkezésen senki sem dolgozik, kénytelenek vagyunk az anyagot odaszállítani, ahol éppen hely van rá. •— Gazdasági vezetőink és szak- szervezeti funkcionáriusaink — a szervezési nehézségekre hivatkozva .— teljes mértékben megfeledKözségünk'ben a tejátvevő nem írja ki, s nem magyarázza meg a dolgozó parasztoknak, hogy mennyi a tej átvétel^ ára a zsírszázaléktól függően. így * nem látják tisztán, hogy mennyi pénzt kell kapniok az elszámolás alkalmával. keztek a munkaversenyről. Örömmel közlöm, hogy az akadályok ellenére is a mezőgazdasági építkezéseket befejezzük és december 1- én átadjuk rendeltetésüknek, Csényi Józsefné, a szolnoki építővállalat dolgozója elmondta, hogy a nagyarányú munkaerövándorlás legifibb oka a dolgozókkal való nemtörődömség Ha az egyes vállalatoknál uralkodó viszonyokat nézzük, érthető, hogy rriért hagyják ott a munkások egyik napról a másikra az építkezést. A szolnoki építővállalatnál sok panasz van a konyhára, s a konyhavezetőnek valóságos közelharcot kall vívnia a főkönyvelővel azért is, hogy az ellátás céljait szolgáló hízók közül egyet is levághassanak \ y? ■„**' i •-*>** Szabó József, a Bútorgyár küldötte elmondotta, hogy a biztonságos munkakörülményeket megteremtették már. Az étkeztetés azonban éppen olyan fájó pontja az üzemnek, mint a szálláshiány s ezen rövidesen segíteni kell. Még sok hozzászólás után a Területi Bizottság tagjainak és funkcionáriusainak újjáválasztásával ért véget a küldöttgyűlés. A Területi Bizottságban helyet kaptak az építőmunkások legjobb, legharcosabb képviselői, rr.int Kruzslicz József, Békési László, Rigó Antal, Papp Lászlóné, Schmidt Tibor, Török Fe- renc. Hangodi Mihály és mások. Hiba az is, hogy az utóbbi időben nem elsején, hanem 12-én fizetik ki az átvett tej ellenértékét. A szerkesztőség segítségét kérjük e hiányosságok mielőbbi kijavításához* i • " Kuncsorba! dolgozók’’ Pontosabb ellenőrzést Kérünk a tejátvevő helyen (Folytatás.) — És mi szükség volt magukra? — Hát az adó! — Szóval maga úgy gondolja, hogy a maga adójáért semmit sem csináltak magának? — Azt nem gondolom, mert mégis csak kell csendőrség! Igen kell a cssndőrség a gazemberek ellen. Mert tudja, az úrfi, sok a csavargó és léhűtő a világon. Van, hogy kimegy az ember a mezőre aratáskor és mire kinyitja a szemét, már meg is lopják. — Kj tesz ilyeneket? Talán jó emberük, a nagyságos Kiss Gedeon orvos úr vagy a nagygazdák tesznek ilyeneket? — Nem ezek, úrfi, hanem a semmiden csavargófélék. Azok ellen kell a csendőr — erősítette a néni. — De ha mindenkinek lenne annyija, amire szüksége van? Ha nem lenne senki, akinek vagyona ne lenne, vagy legalább annyija, hogy az élelme biztosítva legyen, akkor ki csinálna ilyeneket? ■— Vannak rosszlelkű emberek, Úrfi! Zsiga jól érezte magát Rázsóék- nál. De a szíves fogadtatás mellett más is vonzza. Egy lányka. A ..dázsma“, a „vőnek" a lánya. Doma Rozika. Jól okoskodtak az öregek, mikor kiadták felesbe a földjüket, így a gazdálkodás minden gondját levették János bác=j válláról. Eszter néni is jól járt, segítséget kapott Rozikában. 'fodlick kUbfatáliáti diák a nép kfoóU A diákot izgatta már régen a titok, ugyan milyen lehet ez a kislány, akiről olyan sok kedveset mondott az öreg Rázsó. Valahányszor csak ellátogatott, sosem került még vele szemtől szembe. Legfeljebb annyit ért el, hogy mikor belépett a kapun, a hátsó kamraajtóban megvillant egy piros szoknya, de csak annyira, hogy jelezze: itt vagyok, gyere utánam, ha kellek. — Mutassa már meg a gazdaságot, Eszti néni — kérte meg egyszer Zsiga az öregasszonyt, — Szívesen, kedves .,. Hátha ebből is tanul valami furcsát. Miket is tud kérdezni, hallja ... Az ember aztán jön már rá a nyitjára, mikor megfelelt. Zsiga most az egyszer nem kérdezett, hanem hat szemmel nézelődött. Hátha meglátná valahol azt a csábító Rozikát. Ahá, most nem menekülsz. A tyúkól körül forgolódott a lányka, úgy Intézte hát s diák a dolgot, hogy ne szökhessen el előlük. — Hasznos munkálódást! köszöntött a lányra. Az pedig mintha süket lenne. Zavarában elfelejtett köszönni. Csak sepert rendületlenül, mígnem a csirkeitatót felborította, Zsiga szíve bolondosul kezdett dobogni. Nem tévesztette meg Rozika látszólagos közönye. Pillantásuk találkozott. Mennyi parázstüz volt azokban a barna szemekben. Égette a fiút, mint mikor a fűtött kemence előtéjét félrehúzzák egy pillanatra. Azoknak a csillogó bogaraknak de nagy hatalmuk van. Többet mondanak a szónál — néha egy rebbenésükkel, másszor azzal, hogy meleg csepp csordul belőlük; — ismét meg úgy, hogy beleeresztik forró sugarukat a férfiember legszívéig. Attól pedig úgy vidul a szív, mint mikor tavasszal az erdő, a rét nekipezsdül. így járt Zsiga is, — Mitől ragyog úgy a hajad? — kérdezte meg legközelebb elfúló hangon a fiú. — Nemhogy a tanuláson járna az esze.. 3 Hajnalpírban fürösz- töm. —* Akkor az enyémnek jobban ■kellene fényleni, mert én meg a déli napban — viszonozta Zsiga és maga is csodálta, mit nem tud mondani egy lánynak. Valahogy úgy érezte, nem is akarta, még is kimondta. Valami más parancsolta, nem az esze. — Könnyű annak, aki nem Hajnalban serken — sóhajtott Rozika. És Zsiga megérezte: bármennyire is jól megy sorja a kislánynak az öreg házaspárnál, szíve mélyén csak fáj, hogy nem édes szülei, testvérei közt lehet.., Nagy hallgatással, meleg pillantással válaszolta éppenezért: — Megértettem. — De a hajnal meg a dél összetartozik, a kettő egymás nélkú nem létezhet — szőtte költői képbe gondolatát a diák és nagyon jólesett, hogy azonnal választ kaporrá, —■ Messze van ám a dél a hajnaltól ... És volt időszak, mikor Zsiga az emberek, tanárok durva szúrásai miatt unta a diákéletet, szenvedte a tanulást. Enyhülést, üdülést adott Ilyenkor, ha meghitt-kettesben lehetett Rozikával, — Az mondtad a múltkor, mesz- sze van a dél a hajnaltól.,.. De tudod-e, hogy valahol mégis összetalálkoznak. Dél sem magától lesz. Rozika, mi lenne, ha összeházasodnánk? ■— fogta meg ügyetlenül a lány derekát. Az nem is szabódott, sőt hálásan, anyásán simult őhozzá, de nevetésében csupa hitetlenség csendült, mikor megválaszolt. ■— Ezt csak úgy mondja, most úgy érzi.., De nem egy a mi utunk, Zsiga.., Maga már nen. ichet vissza .,, hozzám .,. ide a korpászsák mellé .,, parasztnak ,,. A maga fejében tudomány van, ar már úgysem hagyja nyugton többet .,, Az ilyen buta kis parasztlány kolonca lennie.,. — Mit beszélsz bolondokat? «— kérdezte pipacsvörösen Zsiga. — Én még sohasem hazudtam az érzéseimet .,. Szeretlek .,, Te is, tudom .,. — Nem is úgy értettem, persze, hogy azt érzi. amit mond — dör- zsölőzött arcához barnapiro® képével a lány..-. —- így én is szeretem, De mi nem lehetünk egymásé,., Maga csak tanuljon, kérdezgessen olyan furcsákat az emberektől, mint Rázsó bácsiéktól. ., —‘ ,., Azért adok egy csókot emlékbe .., Őrizze meg. Ezt Doma Rozikától kapta..-, Egyszer tán eszébe jut, mikor az emlékei közt keresgél, rü*. Mire Móricz Zsiga észbekapott. a kislány már gyors mozdulatokkal gyalulta Q tököt a malacoknak. A fiú vérevesztetten, szótlan fájdalommal bámulta a lányt és csak akkor fordult ki az ajtón, mikor Rozika karjára egy óriási tündöklő könnycsepp perdült. Szétterült fénylőbarna bőrén, s amint mozgott, úgy növekedett egész nagy tengerszemmé. Úgy tetszett, hogy az édesanyját láHa, amint bólogat felé: — Bizony, b:- zony, igaza van Rozikának. Neked tanulnod kell. Nemcsak családunknak, a hazának is büszkesége legyél. Testvéreid is vannak, azokon is segítened kell, hiszen csak téged taníttatunk. “ Jöjjön el Holnap is. Zsiga «=■ szállt utána hívogató-vigasztalón Rozika hangja. — .,. Mesélje el majd nekem, milyen is volna az élet, ha mindenkinek annyija volna legalább, hogy a megélhetése biztosítva legyen. Móricz Zsigmondban talán ez a kedves kis parasztlány villantotta fel először a jövendőt. Ekkor érezte meg, hogy neki küldetése van; tanítani okos, harcos, dolgos népét szépen, hősi tettekkel, nagy érzésekkel, szabadön élni, Tóth István
