Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-20 / 248. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 október 20. 0 kffteieki határban határidőre befejezik a búzavetést Á kőtelekiek Nagykörű község­gel varrnak párosversenyben rnár tavasz kezdete óta, s gyakran sze­rezték meg az elsőséget a mező- gazdasági munkában. Az árpavetési tervet már korábban teljesítették, búzavetésben pedig 70—80 száza­lék között tartanak. S minden jel arra mutat, hogy határidő előtt be­fejezik a munkát. A Petőfi és az Ezüst Kalász termelőszövetekezet- bem befejezéshez közeledik a ke­nyérgabona vetés. Egy-két napi munka van hátra. Az egyénileg dolgozó parasztok többsége is elvetett. A kapásnövé­nyek betakarítása pedig régebben befejeződött. Sokkal jobb eredmé­nyük lenne azonban a kenyérga­bonavetésben, ha a község egyé­nileg dolgozó parasztjai nagyobb se­gítséget kapnak a gépállomástól. A fogatok többsége ugyanis a jó ku­koricatermés betakarításával, vala­mint a cukorrépaszállítással volt elfoglalva hosszú időn keresztül. A vetés alá előkészített terület kez­detben alig szaporodott. A csata­szögi gépállomástól pedig késve kapták meg a gépi segítséget Ennek egyik oka, hogy a gép­állomás a megnövekedett igények­hez képest most már kevés gép­pel rendelkezik. A meglévő gépek munkáját pedig nem szervezték meg körültekintően. így fordult elő, hogy a tsz-ekben a vetőszán­tás befejezése után nem az egyé­ni gazdáknál folytatták a vetőszán­tást, hanem a mélyszántásba kezd­tek. Nagyon fontos, hogy a mély­szántást még ezév őszén elvégez­zék a traktorok. A napjainkban égetően sürgős munka azonban a kenyérgabonavetés, s a gépállo­másnak ezt kellett volna minden erejével segítenie. A Szolnckmegyei Néplap szer­kesztősége néhány nappal ezelőtt Kőtelek községben tartott sajtóan- kétct, amelyen nagyszámban meg­jelent dolgozó parasztok beszámol­tak munkájuk eredményeiről. Már­kus Máté egyénileg dolgozó pa­raszt mondotta el felszólalásában a fentieket. Id. Ulviczíki József ha­sonlóképpen nyilatkozott. (Elmon­dotta, hogy a kőteleki termelési bi­zottság már több ízben meghívta a gépállomás vezetőit, de azok egy al­kalommal sem mentek el az ülés­re. Ilyen körülmények között pe­dig nehéz megszüntetni a hiányos­ságokat. A gépállomás vezetői és a termelési bizottság közötti kapcsolat hiánya igen hátráltatja a dolgozó parasz­tok őszi mezőgazdasági munkáját. A kormányprogramm megjelené­se óta a kőteleki szövetkezeti ta­gak és egyéni gazdák is nagyobb kedvvel dolgoznak. A Petőfi és Ezüst Kalász tsz-bem szinte meg­kétszereződött a közös vagyon ér­téke. A Petőfi tsz-ben ebben az év­ben 3 kg búza, 75 dkg árpa, 3 kg. széna, 1 kg. burgonya, 80 dkg. hántolt rizs, olaj, cukor, hús, sajt és egyéb járandóság jutott egy munkaegységre. S minden hónap­ban osztottak pénzelőleget is. — Nemrégen pedig új tagokkal erő­södött a közös gazdaság. Az egyénileg dolgozó parasztok gazdasága' is sokat fejlődött egy esztendő alatt. Az állatállomány azonban nem növekedett megfele­lően. Különösen a szarvasm&rhate- nyésztésben van elmaradás. Ennek legfőbb dka — mondotta Földes István egyéni gazda, — hogy kevés a legelő a kőteleki határban. A tiszasülyi állami gazdaság már évek óta jog­talanul használja a kőteleki dolgo­zó parasztok tulajdonát képező 731 —1. 795—1, 816—1, 791—1 helyrajzi számú földeket. Jártak már a járá­si tanácsnál, a megyei állatte­nyésztési osztálynál, sőt a Földmű­velésügyi Minisztériumban is, még sem kapták vissza a telekkönyvi- leg jelenleg is tulajdonukban lévő és a gazdaság területéhez nem ta- gosított 179 hold földet. A község­ben több mint ezer szarvasmarha van. A legelő pedig a 200 holdat sem éri el. Az állami gazdaság által használt földre a legeltetés­nél rendkívül nagy szükségük len­ne. A Földművelésügyi Miniszté­riumtól azonban még csak választ sem kaptak kérésükre. Helyes len­ne, ha a minisztériumban gyors in­tézkedéssel tennének pontot a kő­teleki dolgozó parasztok ügyére. Elegendő takarmány hiányában nehéz a szarvasmarha tenyésztés fejlesztése. Az ankénton elhangzott felszó­lalások ismertetését a Néplap kö­vetkező számában folytatjuk. — (A szerk.). j fl francia ifjúság eilenzi Nyugat-Németország felfegyverzésit Párizs (TASZSZ.) A Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség Or­szágos Bizottsága Arcueilben, Pá­rizs munkáslakta külvárosában ülést tartott. Guy Ducolomé, a szövetség főtit­kára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a francia ifjúság határozottan ellenzi Nyugat-Németország bár­milyen formában való felfegyver­zését. A francia ifjúság követeli, hogy a francia parlamenti képvi­selők utasítsák el a londoni hatá­rozatokat, miként annakidején az EVK-ról szóló szerződéssel tették. A bizottság az ülésen elfogadott határozatában és a Mendes-France kormányához intézett levelében újból leszögezte a francia ifjúság szilárd elhatározását, hogy nem engedi meg a bonni nevansisták felfegyverzését. (MTI.) Átnyújtották „A népek közötti béke megszilárdítá­sáért“ elnevezésű nemzetközi Sxtálin-díjat Andrea Gaggero olasz lelkésznek EGY NAP» TISZAFÜREDEM /Iszi napfény aranyozza be a szőke és barna földeket, me­lyek elsuhannak nt ellettünk a Ti­szafüred felé vezető úton. Néhol fehér csíknak látni az egy-egy fán vagy barázdán fennakadó ökömyá- lat. A fákról sárgult levelek hulla­nak a gabonamagvakat kívánó föl­dekre, a zsíros barázdákat forgató ekék alá s néhol a zölden sarjadó vetésekre. Az útmenti akácosok néhány nap óta sok szorgalmas tiszafüredi tsz- tagot és egyéni gazdát látnak reg­gel és este, munka előtt és után. Kell is ez a mozgolódás, hiszen ke­vés még a vetés, múlnak a szép, napsütéses őszi napok s jövőre töb­bet akarnak itt is. A községi tanács elnöke mondja ‘ — tehát így igaz, — hogy a kenyérgabonának csak mintegy ne­gyedrésze van még a földben. Ezekben a napokban azonban a helyi Népfront Bizottság, a Terme­lési Bizottság és a tanács mező- gazdasági állandó bizottsága együt­tes munkája nyomán meggyorsult a munka. Okos, baráti szavakkal kopogtattak a dolgozó parasztoknál s azok megértették, hogy vetni kell saját maguk és az ország érdeké­ben is. Sohasem volt nagyobb szük­ség erre, mint most, amikor közös dolgaink megoldására megtaláljuk egymás kezét és szívét s újult erő­vel fogunk hozzá községünk, me­gyénk, országunk jelien körülmé­nyeinek megjavításához, s a boldog holnapok megteremtéséhez. A tisza­füredi tanácsnál és a Népfront Bi­zottság tagjaival való beszélgetés közben ilyen és hasonló gondolatai támadnak a szemlélődő vendégnek, amikor találkozik ezeknek az em­bereknek igyekezetével, mellyel a község dolgozóinak ügyeit, bajait vizsgálják és orvosolják. Mit is kell h'rtelenében tenni? T/ égig járva a tanácsot és a köz­séget, kiderül, hogy igen so­kat. De vegyük sorjába, hogy mit tesz a tanács? Az első és legfontosabb teendő nyilvánvalóan a kenyérgabona el­vetése. A tanács vezetői, a Terme­lési Bizottság és a Népfront Bizott­ság tagjai elmennek a termelő­szövetkezetekbe, az egyénileg dol­gozó gazdákhoz s baráti szóval ké­rik őket a vetés meggyorsítására. E munkának máris vannak kez­deti eredményei, sokasodnak a be­vetett holdak. A községi Népfront Bizottság kezdeményezésére, a környék dol­gozóinak önkéntes részvételével a csordajárás útvonalának 400 mé­teres szakaszát — ahol esők al­kalmával egy méter mély viz áll és lehetetlenné teszi a közlekedést — rövidesen feltöltik és megjavít­ják. Dolgoznak itt tanácstagok és népfront-bizottsági tagok is. Az el­múlt vasárnap már 15 fogat hordta a földet, bizonyságul arra, hogy a segíteni-akarás, a dolgozó emberek ügyeivel való rendszeres törődés alapozza meg mind a tanács, mind a Népfront Bizottság iránti bizal­mat. A Bajcsy-Zsilinszky-úton 1500 méteres hosszúságban járda­építés folyik, szintén társadalmi hozzájárulással. A terméskövek és a homok szállításában örömmel se­gítenek az utca lakói a tanácsnak, hiszen nem kell sárban csoszog­niuk, mint eddig, esős időkben. A Tiszai-útón, melyet itt Tisza- végnek neveznek, újabb 420 méte­res szakaszon bevezetik a villanyt, olyan dolgozókhoz, akik mór öt éve várnak erre. Október 31-én kigyúl az itteni házaikban is a kul­túrált életet, jólétet előrevetítő fény s az Annuskák, Pistikék és Jancsi­kák este is elmerülhetnek a mesék világába, kézbe kerülhet jobban, mint eddig a Szabad Nép. a Nép­lap, vagy Móricz, Mikszáth, Jókai stfb. egy-egy könyve. A tanács vezetői gondolnak a ki­csikre is. Amiért jól tanulnak és az utcán rendesen, úttörőkhöz mél­tóan viselkednek, sportfelszerelést kaptak. A legfiatalabbak után meg kéül említeni azt is, hogy a tanács a napokban tizenhárom idős, elag­gott dolgozót résziesített 100—150 forintos segélyben. \/T eg kell emlékezni Vályi János Tisza-utcai lakos örö­méről is. Vályi János idős ember, 1919-ben már a Vörös Hadsereg­ben harcolt hazájáért, a szocializ­mus megvalósításáért. Megsebesült, megrokkant s így élte éveit az el­lenforradalmi rendszer alatt. A fel- szabadulás után fellélegzett ő is, sorsa azonban még nem javult megfelelően. A községi tanács szo­ciálpolitikai állandó bizottsága, élén Kultsár Istvánnal, segítségére sietett Vályi Jánosnak. A tanács vezetőinek támogatásával szervezni kezdett annak érdekében, hogy új, szép, megfelelő házat kapjon az az ember, aki maga már nem "képes építésre, de szívéiben már régen egy új, szocialista haza megterem­tésének vágya ég. A szükséges építési anyagok már a helyszínen vannak Szűcs Rudolf, Vincze András és még több tanács­tag közreműködése, személye« se­gítsége nyomán. Mató István kő- rr.lives is készen áll a munkára, hogy még a tél előtt elkészüljön Válvi János háza. TT j, kényelmes házának falai élete végéig a szocialista ha­zát építő emberek erejéről és meg­becsüléséről beszélnek Vályi János­nak. Mennyivel több ez a ház egy­szerű ajándéknál! Erről és hasonló tettekről lehet majd mindinkább megismerni a tiszafüredi tanácsot és a dolgozók által választott ta­nácsokat. íme egy csokor, az egynapos lá­togatás tapasztalataiból. Nyilván­való az eddigiekből is a következ­tetés: ha még hibákkal terhesen is, de kialakul a dolgozó emberek ér­dekeit szolgáló, ügyeiket .eredmé­nyesen intéző tanács Tiszafüreden is. S a dolgozó emberek egyre job­ban a magukénak érzik a taná­csot itt is. Róma (TASZSZ). Október 17-én Rámában a. Művészeti Dolgozók Szövetségének épületében átnyúj­tották a „Népek közötti béke meg­szilárdításáért” elnevezésű nemzet­közi Sztálin-díjat Andrea Gaggero lelkésznek, a neves olasz közéleti személyiségnek, a lelkes békehar­cosnak. A teremben tartózkodott A. J. Bogomolov, a Szovjetunió nagykö­vete, a népi demokratikus országok diplomáciai képviseleteinek? veze­tői. . Az ünnepséget Pietro Nenni nyi­totta meg. Átadta a szót Concetto Marchesi professzornak, a Nem­zetközi Sztálin-békedíj Bizottság tagjának, aki Andrea Gaggero éle­téről és tevékenységéről beszélt. Marchesi professzor emlékeztetett, hogy Gaggerót 1944-ben, fiatal lel­kész korában a fasiszta rendőrség letartóztatta, mert tevékenyen résztvett a hitleristák elleni parti- zánmozgalomban és 16 évi börtönre ítélte. Gaggero két évet töltött el egy német koncentrációs táborban. 1950-ben résztvett a varsói béke- világkongresszuson. Ezért az egy­házi hatóságok eljárást indítottak ellene. Az egyház megfosztotta tisztségétől és megtiltotta, hogy papi funkciókat teljesítsen. Gaggero az üldözés ellenére hű marad a szegényekhez és mind­azokhoz az olaszokhoz — katoliku­sokhoz és nemkatolikusokhoz - akik az új háború megakadályozásáért harcolnak — mondotta befejezésül Msrchesi professzor. Ezután Pietro Nenni szólalt fel. Elmondotta, hogy a rendőrség meg­tiltotta a római színházaknak, hogy helyiséget bocsássanak rendelkezé­sére Gaggero nemzetközi Sztálin- békedíja átnyujtásának ünnepsé­gére. A díjat Moszkvában kellett volna átnyújtani, de az olasz kor­mány nem adott útlevelet Andrea Gaggerónak. Pietro Nenni élesen elítélte az olasz hatóságoknak ezt a lépését. Dörgő taps közepette adja át Andrea Gaggerónak a Nemzetközi Sztálin-békedíj oklevelét és arany­érmét. Andrea Gaggero válaszbeszédét az egybegyűltek nagy figyelemmel hallgatták meg. A nekem juttatott Sztálin-díj nem az én személyes kitüntetésem. Azoknak az eredményeknek elisme­rése, amelyeket az olasz nép egész országos békemozgalma elért — mondotta a többi között Gaggero. — Tevékenységem annak példája, mennyire méllyé sikerült tennünk egységünket a béke megszilárdítá­sának nemes munkájában. Ami bennünket, katolikusokat illet, munkánkban az a kívánság vezet bennünket, hogy hívek maradjunk Krisztus legfőbb tanításához, a fe­lebarát! szeretet törvényhez és megőrizzük az emberek legfőbb ja-< vát, a békét. Csak a béke biztosíthatja minden népnek hite, kultúrája, története és élete védelmét. A béke nem óvható meg egymással szemben ellenséges tömbökkel és háborús egyezmé­nyekkel. A béke híveinek munkája távol­ról sem fejeződött még be. Még számos akadály áll a béke meg­szilárdításának útjába. Harcoltunk az Európai Védelmi Közösség ellen és most harcolunk Németország felfegyverzése ellen. Engedjék meg, hogy kifejezzem reményemet, hogy minden jőaka- ratú emberrel együtt sikerül meg­teremtenünk a népek közötti test­véri barátságot és sikerül még na­gyobb hozzájárulással elősegíteni az egész világ békéje megteremté­sének ügyét. (MTI) A japán nép normális kapcsolatok kiépítését követeli a Kínai Népköztársasággal és a Szovjetunióval ,Uj Kína*’ Peking (TASZSZ). Az hírügynökség közli: Szoici Taguci, a Japán Szakszer­vezeti Főtanács titkára október 15- én tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányának a Ja­pánhoz való viszonyról közzétett közös nyilatkozata élénk vissz­hangra talált a japán nép körében. Taguci elmondotta, hogy a japán nép, amelynek sok szenvedést okoz az amerikai-japán ..kölcsönös biz­tonsági segélyegyezmény“, erélye­sen követeli Japán Kínával és a Szovjetunióval folytatott kereske­delme korlátozásainak magszünte­tését. Taguci szerint ez a követelés már országos mozgalom jellegét ölti. „Ha megszüntetnék a keres­kedelmi korlátozásokat, rengeteg munkanélküli jutna ismét munká­hoz. Azok a közép- és kisvállalatok pedig, amelyek most becsuknak, újabb életösztönzést kapnának". — Ohó-tick kidufaltálládi diák a néft kátóü Szabó Pál író nyitotta meg előadásával Kisújszálláson a Könyvhetet. Mikor említettem neki, hogy Móricz Zsigrrmod a tanítvá­nyom volt, megölelt örömében. — Eljött a megyei tanács kép­viseletében az a jókötésű paraszt- ember ,. i a neve nem jut eszem­be . i s ■— Csőtó István s I, —1 Az, az ..« értelmes, invenció- zus férfi... Szóval az is igen meg­örült, mikor találkoztunk. Szereli Móriczot, biztatott, hogy közöljem emlékeimet híres íróvá lett diá- komról. Legközelebb megint írdk le­velet, öcsém. Hiszen annyi minden zsong bennem abból a néhány esz­tendőből, mialatt Zsiga Kisújszál­láson diákoskodott. így jelentette be egy héttel ez­előtti legutóbbi levelét Barla Szabó Jenő, az öreg tanár. Böngészgette Mórizs Zsigmond „Forr a bor" és „BáT‘ című regényét... s olyan jólesett visszarepülni a fiatalsága idejébe. Menjünk el az öreg ta­nárral s tanítványával abba a ked­ves környezetbe, melyet az író Is megörökített műveiben. s Pal lagt Gyulát, az író nagy­bátyját 1893 szeptemberében vá­lasztották meg gimnáziumi tanár­nak Kisújszálláson. Ide költözött hát édesanyjával, Nyilas Katalin­nal, A 15 holdas gazdánál, Rázsó Jénoséknál béreltek lakást “ a mostani Kossuth Lajos-utcában. A gyermektelen házaspár megszerette az egyszerű idős papnét és fiát, az előzékeny fiatal tanárt. Barátságuk akkor is fennmaradt, mikor három esztendő múltán Pallagi Gyula az igazgatói lakásba költözött. Szívesen látott vendég volt Rázsó- éknál Móricz Zsiga is, aki 1896 utolsó napjaiban jött diáknak az itteni gimnáziumba. Az igazgató unokaöccse sokszor bekopogtatott és szívesen elbeszélgetett a tisztes Öregekkel. Mindig mosolygósán, ne­vetve fogadta az öregasszony és Zsiga ilyenkor még a bánatát is feledte.. s így történt akkor is. 11 Eszter néni a kemencét fű­tötte, éppen kész volt vele. — Megálljon csak, mindjárt lesz friss lángos. Zsiga nagyon szerette a lángost, boldog volt, hogy kap ab­ból. (Forr a bor 98. L) Majd a tőzegkészítésre hívta fel figyelmét a néni. — Látta-e már az úrfi, hogy ké­szül a tőzeg? — Igen! —< kiáltotta Zsiga —. hogy a trágyát elégetik tüzelőnek, ahelyett, hogy kihordanák a me­zőre. — De sohase látta, mikor csi­nálják. — No, ezt megnézem, hol is van? — Hátul az udvaron •— mondta a néni és örömmel vezette ki Zsi­gát az udvar hátuljára. Az pedig csodálkozva nézte, hogy nagy terü­leten ki van rakva az udvar tég­lákkal. A téglák trágyából voltak készítve. Ezeket rakják össze bog­lyába, mikor jól megszárad, ezzel ffitenek egész évben. Errefelé nin­csen erdő, a fa nagyon drága. Ki­lóra veszik a fát a boltban, hát úgy segítenek magukon, ahogy lehet. (Forr a bor 99. 1.) Majd János bácsi elmondta, hogy a földjüket felesbe adták ki. r— Kinek? — Hát a Vömnek. — Hiszen maguknak nincs gyer­mekük, — Attól még lehet vöm — neve­tett az öreg. — Még dézsmát is ad­nak a föld félhozama mellett. — Milyen dézsmát? —• Hát gyermakdézsroát. Négy gyermekük van, elhoztunk egyet. Mi neveljük fel, édes gyermekünk­ként gondozzuk. Majd meglátja, milyen sugártermetű lányka. Ro­zikának hívják, vidám teremtés. ID Máskor nehéz töprengés köze­peit járta a várost Mőricz Zsiga. A segítő-egyleti bál gondja nyomta Mint ifjúsági elnök — 6 volt a ren­dező. Megnyugodni betért Rázsóék- hoz. — Ei, úrfi. Szép, hogy eszébe ju­tunk. No, tessék besétálni — fo­gadta melegen a diákot János bá­csi. Kis idő múlva mán ott ül Zsiga a két öreg között az asztalnál, a kis petróleumlámpa világában. Kedves, jó emberek! A néni sie­tett előhordani mindent, ami jó. Túrós, kapros bélest tett az asz­talra. — János bácsi, mondja csak, miért csinálnak ebben a városban ilyen magas deszkakerítéseket? — Nem tudom t— volt a válasz —■> ez így szokás. — De valami okának kell lenni, valaki, aki elkezdte, meggondolta, miért csinálta. Miajd más témára térnek'. —* Azt mondja meg nekem a bácsi, mi haszna van magának abból, hogy csendőrök vannak, meg bíróságok vannak, meg polgármester van, meg közigazgatás van? A bácsi nevetett. — Hát ők sze­dik az adót — mondotta. — Hát mondja meg, mi haszna van magának abból, hogy az or­szágban adót szednek? — Bizonyosan az országnak szük­sége van rá. Ha nem lenne, talán csak nem szedné. —11 No figyelje csak, mit gondo­lok: az ország azért szedi az adót, hogy a polgárságnak hasznára le­hessen. Általában íjnindenkinek, akinek az országiban lakozása van, A néniegy darabig szótlanul hallgatta a beszédet, majd közbe­szólt: — Igazán furcsákat kérdez az úrfi. — És ráncos arca neve­téssel volt tele. Bizony nekünk a felettes hatóságra sohasem volt szükségünk! Neki volt én reám szüksége. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom