Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-19 / 247. szám
1954 október 19, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának rendelete a racionalizálással kapcsolatos létszámcsökkentés során elbocsátott dolgozók helyzetének könnyítéséről A létszámcsökkentés során elbocsátott dolgozóknak az új munkakörben v:.ló elhelyezkedéssel járó átmeneti nehézségek csökkentése érd-ekében a minisztertanács a következőket rendeli: 1. §• (1) Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát az 1954. évi október hó 16. napja után a racionalizálással kapcsolatban felmondással megszüntetik, a vállalat (hivatal, intézmény) a felmondási illetményt kétszeres összegben köteles kifizetni. (2) Annak a dolgozónak a részére, akinek munkaviszonyát a racionalizálással kapcsolatban az 1954. óva július hó 1. napja és október hó 16. napja közötti időben történt felmondással szüntették meg és az 1954. évi október hó 16-án munkaviszonyban nem áll — kérelmére — köteles a vállalat a már korábban kifizetett felmondási illetménynyel azonos összeget kifizetni. A dolgozó azt, hogy elhelyezkedni nem tudott, a munkakönyv felmutatásával igazolja. 2. §. Annáik a dolgozónak a részére, akit az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizálás végrehajtása érdekében alkalmazotti munkakörből alacsonyabb fizetéssel járó munkakörbe helyeztek, illetve helyeznek át, a vállalat köteles egyszeri bárkiegészítésként az áthelyezést megelőző hónapban elért teljes keresete és az új munkahelyén az első hónapban elért teljes keresete közötti különbözeiét kifizetni. 3. §. (1) A racionalizálás miatt történt felmondás esetén a dolgozó munkakönyvébe „felmondás a vállalatrészéről (racionalizálás miatt)*1 bejegyzést kell írni. (2) A jelen rendelet hatálybalépése előtt racionalizálás miatt történt felmondás esetéin a dolgozó kérelmére a vállalat -köteles a munkakönyvije történt bejegyzést az (1) bekezdés szerint módosítani. 4. §. A munkaviszony folyamatosságát — ideértve a társadalombiztosítás területét is — nem szakítja meg az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizálás miatt történt felmondás, feltéve, hogy a dolgozó a munkaviszony megszűnésétől számított hat hónapon belül elhelyezkedik. 5. §. (1) Az 1954. évi július hó 1. napja után a racionalizálással kapcsolatban történt felmondás esetén a dolgozó, illetőleg igényjogosult családtagja a betegségi biztosítás folytán járó szolgáltatásokra — a táppénz kivételével — valamint családipőtlékra újabb elhelyezkedéséig, legfeljebb azonban a munka- viszony megszűnésétől számított hat hónap elteltéig továbbra is ugyanúgy jogosult, mintha munka- viszonyban állna. Nem alkalmazható ez a rendelkezés akkor, ha a dolgozó nyugellátása alapján e szolgáltatásokra jogosult. (2) A betegségi biztosítás szolgáltatásaira való jogosultság megszerzése szempontjából az (1) bekezdésben megjelölt időt nem lehet munkaviszonyban töltött időnek tekinteni. 6. §. Cl) A jelen rendelet 1. és 2. §-ának intézkedéseiből eredő költségeket a vállalat béralapjának a terhére kell elszámolni. A 2. §-ban említett bérkiegészítést, ha a dolgozót más vállalathoz helyezték, az áthelyező vállalat köteles kifizetni. (2) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, )MTI.) céhül a csárdáit iaazcín szeretik táncolni . .. Még ma is emlékszem — hat év távlatából — arra. amit hazánk egyik kiváló koreográfusa. Molnár István mondott nála látogatóban lévő szolnoki tánccsoportnak: „Célunk az, hogy a magyar nép megtanuljon újra magyarul szórakozni. A mi táncos szemszögünkből: magyar táncot, tehát csárdást, verbunkost, ka- rikázót, sbb. táncoljon.1' Azért jutottak eszembe ezek a szavak, mert hat év után először voltam olyan bálban, ahol a csárdást vissza- taosolták. Igaz, hogy több volt az öreg a bálban mint a fiatal, de itt nem szégyelt az ifjúság példát venni az idősebbektől. Ez a bál n karcagi Táncsics +sz október 9-i ünnepélyes kulturestje után zajlott !e. Már a szolnoki Fűtőház néptáncosad által is hosszúnak tartott csárdást (kb. 25—30 percig egyfolytában) újráztalk meg a tánco- lók, akik között 15 évtől 60-ig minden korosztály képviselve volt. Soha nem láttam ilyen hangulatos bált: öreg és fiatal igazi nagykunsági temperamentummal mulatott. A jó hangulat megteremtését elősegítette a régi, kunsági népdalokat játszó zenekar is. Ennél a zenekarnál nem ^az „Ég a kunyhó ...“ és más. ehhez hasonló nóták jelentik a csárdást! A csárdás igazi ma* Kyar néptánc, ezért öröm volt látni a karcagi Táncsics termelő- szövetkezet mulatságát. Itt szeretik és tudják járná ezt a táncot. Bár így lenne máshol is. Nem mondom azt, hogy a régi jó táncokat, mint a keringőt, tangót, francia négyest, polkát, mazur- kát — melyek egyébként egy-egy nép sajátos táncai is ne táncoljuk. Ez nagyon helytelen lenne. Ellenben indokolt az a kívánság, hogy elsősorban a magyar lelket, magyar formát kifejező táncot, a sajátunkat táncoljuk, falun és városon egyaránt. Fontos beszélni erről azért is, mert jelenleg, különösen városokban, a fiatalok jobban szeretnek „csörögni”, mint csárdást, keringőt vagy egyéb táncot járni. Helytelen tünet ez mai ifjúságunk életében s arra figyelmeztet, hogy meg kell kezdeni az ifjúság nevelését végre ezen a területen is. Ebben a DlSZ-szerveze- tsknek és a kulturott- honoknak nagy szerepük, komoly feladataik vannak: helyes irányba kell fejleszteni az ifjúság esztétikai nevelését, a bálok táncrendjét. S ehhez hozzá kel! fogni már ma! Várhelyi Lajos táncoktató 117.200 nyeremény a Második Békekölcsön ötödik sorsolásán A Második Békekölcsön ötödik sorsolásán, amelyet október 26—29 között a tatabányai Népházíban tartanak, csupán nyereménnyel 117.260 kötvényt sorsolnak ki 47.844.800 forint értékben, A százezerforintos főnyereményen kívül huszonhárom 50.000 forintos, negyvenhat 25.000 forintos, száztizenhét 10.000 forintos, háromszáznegyvenhét 5000 forintos nyereményt — összesen tehát 533 nagynyereményt' — sorsolnak W. Ezenkívül 5800 ezerforintos, 17.400 ötszázforintos, 93.466 háromszázforintos nyeremény kihúzására sor kerül, Ä nyeremények mellett 93.700 kötvényt névértékben sorsolnak ki. A törlesztés összege eléri a 18 millió 719.350 forintot. A Második Békekölcsön ötödik sorsolásán összesen 210.900 kötvényt sorsolnak ki. 66,564.150 forint értékben. (MTI) Javaslatok Pusztamonostoron Pusziarronostorom már megválasztásának első napján több dolgozó fordult javaslattal a helyi népfrontbízottsághoz. Lukács János arra kérte a bizottságot, intézkedjen, hogy az utakat rendbehozzák s a község malmának munkáját jobban ellenőrizzék. Kecskés István azt kérte, hogy az ezév májusában megkezdett orvosi rendelő építésének befejezését sürgesse meg a bizottság. „Az építkezéshez készített 20.000 vályogot szétmossa az eső“ — mondotta Kecskés István. Tovább szélesedik a verseny az Aprítógépgyárban | AZ ÜZEM | kollektív felajánlása után egymásután tesznek ígéretet ■negyedik negyedéves tervük befejezésére a műhelyek dolgozói és a brigádok is. Egyik sajátossága a verseny új szakaszának, hogy a műszaki vezetők és a művezetők jópéldával járnak elől és vállalásukkal határozott irányt, elérhető célt állítanak műhelyük dolgozói elé. Az igazgató után elsőnek Virágh László mérnök, termelésintéző tett vállalást. Megígérte, hogy az Aprítógépgyár negyedéves tervét 3 nappal előbb fejezik be olymódon, hogy az új negyedév első hónapjában 100, második hónapjában 102 és a harmadik hónapjában 104 százalékos tervtelj’esítést érnek el. — Virágh elvtárs elhatározása bíztatás s egyben Ígéret volt arra, hogy a vezetőség biztosítja a növekvő munkatempó műszaki előfeltételeit. Ahogy a tenmelésintéző vállalása hírül ment a műhelyekben, a művezetők azonnal összehívták a brigádvezetőket és gondos munkával elkészítették a vállalást. ELSŐNEK Bakos Ferenc elvtárs a szerelde művezetője lett kész vele. Csatlakozva Virágh László fogadalmához elvállalta, hogy a hónapokra kiszabott gépegységeket minőségi munkával három nappal határidő előtt befejezik. Megszilárdítják a munkafegyelmet és teljesen kihasználják a munkaidő 480 percét ennek érdekében. Felhasználták a verseny lehetőségeit arra, hogy gyorsabb, pontosabb munkára hívják fel a kiszolgáló, kooperáló műhelyek dolgozóit. A szerelde jó munkája ugyanis sokban függ attól, hogy megkapják-e és jobb minőségben kapják-e az összeszerelésre kerülő alkatrészeket. Párosverseny fel hívást intéztek a lemezlakatcanűhelyhez, mely az elmúlt negyedév során kétszer egymásután győztesen került ki a gyár műhelyeinek versenyéből. Mikor Bakos elvtárs vezetésével összeállították a vállalások és versenyfelhívások pontjait, a brigád- vezetők aláírásukkal is megerősítették nagyszerű elhatározásukat. 1 NÉHÁNY | órával később válasz is jött rá egyszerű füzetlap formájában. Erre írták rá a lemez- lakatosműhely dolgozói, hogy a versenykihívást elfogadják. Október havi tervüket 23-ig befejezik. November 1-ig az előregyártást úgy szervezik meg, hogy a forgácsoló és a szerelde részére a tervekben kiszabott határidőkben át tudják adni a további munkára kerülő alkatrészeket. ígéretet tettek arra is, hogy az igazolatlan hiányzást és mulaszást teljesen megszüntetik. A gyár egyik legnagyobb műhelye a forgácsoló, nem nagyon igyekszik a vállalásokkal. Pedig nekik is lenne tennivalójuk s felszólítás vagy kérés nélkül is körülnézhetnének portájukon. A művezetők jól tudják, hogy vannak problémák a gyárban, azonban azt is tudniok kellene, hogy ezeket csak akkor lehet sieresen megoldani, ha az üzemrészek egymást segítik. | AKADNAK | hibák is bőven a forgácsolóban, amit a verseny erejével a negyedik negyedév végére ki lehetne küszöbölni. Sok a műhelyben a fiatal, gyakorlatlan szakmunkás, akik nem teljesítik a 100 százalékot. Igaz, hogy vannak függetlenített mimkair.ódszerátadók, de azért helyes lenne, ha az idősebb szakmunkások is foglalkoznának a fiatalokkal. Mégis sokam azt kérdezik a műhelyben, hogy „mit ajánljak fel.“ A tájékozatlanság nagy hiba és a művezető elvtársaknak már régen fel kellett volna hívni a munkások figyelmét a jobb munka lehetőségeire. Vonatkozik ez a gépműhely dolgozóira is, ahol szintén nehezen halad a verseny. Az cél az, hogy rr.inél többen csatlakozzanak egyéni, brigádvállalásukkal az üzem kollektív felajánlásához, hogy az Aprítógépgyár év végéig becsülettel valóraválthassa fogadalmát. Tóth Béláné. Az élenjárók példája serkentse a búza vetésterv teljesítésére a martfűi dolgozó parasztokat Martfű község vezetői érzik a felelősséget, a vetési terv maradéktalan teljesítéséért. Ezért mint a legfontosabb feladattal foglalkoznak a munka ellenőrzésével. Busi András mezőgazdasági előadó nap mint nap a határt járja. Jól ismeri a területet, az embereket. Tudja, hogy melyik dolgozó paraszt segítségére, példamutatására számíthat, s kik azok, akiket serkenteni kell. Nem könnyű az irányítás és ellenőrzés, mert a község földterületének 70 százaléka olyan dolgozó parasztok tulajdonában van, akik Tisza föld váron vagy más községekben Laknak. Segítenek a vezetőknek a tanácstagok, a mezőgazdasági állandóbizottság és termelési bizottság tagjai. A legutóbbi tanácsülésen Császár András 9 holdas mintagazda javasolta, hogy azok a gazdák, akik saját területükön elvégezték a vetést, fogattal segítsék dolgozó paraszttársaikat. E helyes kezdeményezésnek már vannak eredményei. Takács János termelési bizottsági tag nyolc hold szántóterületének több mint felét vetette be búzával, S azóta már Babik János, Fekecs Gábor és több dolgozó paraszt elvetett. Id. Molnár Imre, a mezőgazda- sági állandóbizottság elnöke nem sajnálja a fáradságot, felkeresi a késlekedőket és elbeszélget velük a betakarítás, a vetés fontosságáról, a kenyérgabonatermelés jelentőségéről. Erdei János és Árvái Pál egyéni gazda is megszívlelte id. Molnár Imre tanácsát. Mulasztását ■pótolva, hozzálátott a vetéshez. Kiss Mátyás tsz-tag, mint a termelési bizottság elnök« és Tóth János tanácstag Is példamutatóan tevékenykedik. A martfűi gazdák jövőre gazdagabb termést akarnak betakarítani, hogy minél több gabona jusson a szabadpiacra, minél fehérebb kenyér kerüljön a dolgozók asztalára. A terméshozam növelése érdekében nagy gondot fordítanak a talaj táperejének visszapótlására is. Szeptember elején tisztasági hetet tartottak, melynek eredményeként az udvarok 90 százalékáról kihord- ták a trágyát a földekre. Ködmön József 5 holdas dolgozó paraszt több mint kétboldnyi területet trágyázott meg. Basa Károly szántás előtt 250 mázsa érett istállótrágyát szórt ki, hogy fokozza a talaj termőképességét. Sinkó István és többen ígéretet tettek arra, hogy a jó- minőségű munka mellett szemcsés szuperfoszfát alaptrágyázással is segítik a terméshozam növelését. A tanács vezetőd a vetés meggyorsítása érdekében a község határában dolgozó erőgépeket, amelyek eddig mélyszántást végeztek, a gépállomással megbeszélve, a vetésre irányították. A Tisza tsz-ben azóta két erőgép dolgozik, s ezenkívül egy Lanz Bulldog traktor harmincsoros vetőgéppel végzi a kalászosok vetését. A cibakházi traktorosok jó munkát végeznek, Bíró Gábor váltótársával együtt naponta 18 hold területen teszi földbe a magot. Éjjel pedig pótkocsival hordja a kukoricaszárat a tsz táblájáról, hogy azokon a területeken is mielőbb dolgozhassanak a gépek. Az egyéni gazdáknál Szekeres traktoros-pár végez példa* mutató munkát. Egy héttel ezelőtt Marfűn alig If százaléknál tartottak a búzavetési terv teljesítésében. Jelenleg 32 szá-t zaléfc, de október második felében vagyunk. Fontos, hogy minden gazdálkodóhoz eljusson a felvilágosító szó. A tiszaíöldvári, cibakházi, öcsödi, mesterszállási és a mezőhéki tanácsok vezetői serkentsék munkára a dolgozó parasztokat, hogy a martfűi határban lévő szántóföldjeiken is minél előbb fejezzék be a kenyérgabonavetést. A mezőtúri DISz fiatalok 11.781 köbméter silótakarmány készítését vállalták SZEPTEMBER 20-ÁN jelent meg a DISZ Központi Vezetőségének felhívása, melyben az állatállomány takarmányellátásának biztosításában annyira fontos silózásra mozgósítja a fiatalokat. A mezőtúri gépállomási és termelőszövetkezeti DISZ tagok körében élénk visszhangra tailáLt ez, és vállalták, hogy ^december 10-ig 11.781 köbméter silótak ármányt készítenek. Kisújszálláson, Karcagon és a kunszentmártoni járásban is számos DISZ szervezet csatlakozott a mozgalomhoz. '.Mii***!. ; ; TÖBB HELYEN jzonban, mint i kumhegyesi, jászapáti, jász bérén j és a tiszafüredi járásban a DIS! bizottságok nem karolják fed a fia balok kezdeményezéseit és nem te datosítjék a silózási verseny jeler tőségét. Az abádszalóki Lenin ts: a jásakisérí Kossuth tsz DISZ fia faijainak példája pedig igazolj! hogy többségűik minden erejévé dolgozik az állattenyésztés fejlesz téséért. A két tsz díszesei 200-—20 köbméter silótakarmányt készíti nek. A kunbegyesi és a jászapa DISZ bizottság azonban nem so) igyekezetét tanúsít, hogy a példá minél többen kövessék a járásban Nagy sikere van a Szigligeti Színház bemutatkozó előadásának C zínész és közönség egymásra talált Szolnokon <— mondják sokan a Szigligeti Színházból kilépve, ahol nap mint nap hatalmas sikerrel játsszák Kálmán Imre híres és szép operettjét, a „Csárdáski- rálynő‘‘-t. Igen nagyjelentőségű ez a kijelentés, mert Szolnokon évek óta nem volt színházi bemutatónak ilyen sikere, mint most; évek óta nem oldódott fel előadás köziben színész és néző úgy, mint most. Mi ennek az oka? Erre egyelőre kialakult és biztos választ nem lehet adni. Azt azonban el kell mondani, hogy ilyen gonddal, felelősségérzettel, technikai és szakmai felkészültséggel még nem készültek bemutatóra Szolnokon, mint most. Az előadás sikere dicséri elsősorban a színház tevékeny, fáradhatatlan vezetőségét, a tehetséges színészeket, a rendezőket — és azt se kell elfelejteni, hogy Kálmán Imre világhírű operettjét játsszák. Czolnokon hosszú évek alatt kí- ^ alakult egy színházat szerető réteg, melyben — a felszabadulás után — a vársoniak csaknem minden rétege képviselve volt. A „Csárdáskirálynő” sikere azonban —■ sző szerint mindenkit színházba vonz: öregei, fiatalt, munkást, parasztot, értelmiségit egyaránt. Sőt, vidéki nézőkkel is találkoztunk már. Q rvendetes jelensége ez a körülmény Szolnok kulturális életének, de még Inkább a Szigligeti Színháznak, mely felfrissülve, ujjá- alakítottan lépett színre oxtóber 9- én a ,,Csárdáskirálynő“-vel. Mindenki sokat várt az újjáalakult, állandó szolnoki színháztól, meg kel! azonban őszintén mondani, hogy ez a siker kellemes meglepetés mindenki számára. . . A „Csárdáskirálynő"' sikeresen fűtő előadásai biztató bevezetés és komoly előleg arra nézve, hogy Szolnok és a megye dolgozói az egész évadban szeressék és látogassák a Szigligeti Színházat. Remél* jük, hogy a további szívós, elmélyült munka nyomán mind a nézők, mind a város vezetői egyöntetűen magukénak, a „mi színházunknak" vallják a Szigligeti Színházat; a színészek pedig szolnoki emberekké válnak. A jelenlegi légkör mind* két lehetőségre alkalmas. Vi— (A „CsárdásklrálynS" »leadásának matatására visszatérünk.)
