Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

1E54 Oktober 2. bZOLNOKiVIEGVEl NÉPLAP Bz önlcillségcsöhkentés problémái a szalntkl Cukorgyárban Az életszínvonal emelésének fel­tétele a munka termelékenységé­nek növelése és az önköltség csök­kentse. Az első tényező, a ter­melékenység terén szép eredményt ért el a szolnoki Cukorgyár, mert termelését — a háború előtti szín­vonalhoz képest — 24 százalékkal növelte s ezzel a kristálycukor ön­költsége is csökkent. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy ezen a té­ren nincs tennivaló. A termelé­kenység növelésére még sok lehe­tőség nyílik, amit nem merítettünk ki. Ez alkalommal azonban az ön­költségcsökkentés problémájával akarok bővebben foglalkozni, il­letve azokkal a tényezőkkel, ame­lyek útját állják annak, hogy ol­csóbb cukrot termelhessünk. Tű Rákosi elvtárs is felhívta aura fi­gyelmünket pártunk III. kongresz- szusán, hogy a kommunistáknak, a gazdasági vezetőknek a dolgozók segítségével szigorú rendet és fe­gyelmet kell teremteni a termelés­ben, A rend és a fegyelem az előfelté­tele annak, hogy jól tudjunk gaz­dálkodni s eredményesen oldjuk meg az önköltségcsökkentés felada­tát. Két dologra kell itt különösen figyelemmel lennünk. A külső té­nyezőkre egyrészt, másrészt a bel­sőkre: üzemünk dolgozóitól is függ a költségek alakulása. A cukor önköltségének legna­gyobb hányada az anyagköltség s ebben tekintélyes részt foglal el a cukorrépa ára. A termelés emelése érdekében kormányunk jelentős prémiumot biztosított a termelők­nek — s így is van ez rendjén. Azt azonban már nem lehet rend­nek nevezni, hogy nagyrészt terme­lőink hibájából a megtermelt cu­korrépa nagv cukorveszteséggei érkezik a gyárba. Az érési kísérle­tek ugyan pontos cukormeghatáro­zást adnak, azonban ebből a cukor­tartalomból nagyon sok elkallódik, amíg a répa a gyárba érkezik. m Á kiszedett répa élő anyag. lé­legzik a kiszedés után is s súlya csökken, mert a légzés során a cukor széndioxiddá és vízzé oxi­dálódik. 10 C fok hőmérsékleten ezek a reakciók a rendesnél négy­szerié nagyobbak. A hőmérséklet tehát sok cukorveszteség okozója. Ez ellen különféleképpen védeke­zünk: gyékénytakarókkal, mésztej- jel s általában azzal, hdgy a me­leg szeptemberi hónapban csak 5 7 napi készletet tárolunk. Ezek szerint, mi meg tudjuk vé­deni a répát a jelentősebb cukor­veszteségtől. Nem tudjuk megaka­dályozni viszont a cukorvesztesé­get addig, míg át nem adják vidék; átvételi helyeinknek. A gyár ugyanis pontos szedési és átvételi programúmat ad a termelőknek, ezt azonban nem mindenki tartja be. így az engedély nélkül kiszedett répa rosszul betakarva hetekig fül- led a répaföidön. Az ilyen nyers­anyag nem a cukorkészletet, hanem a melaszt növeli. Nagy károkat okoz a gaz is. Amellett, hogy a répa rothadását is előidézi, eltörni a gyári berendezéseket, egyenet­lenné teszi a szeletelést s végül is a kilúgozási veszteséget növeli. Gátja a termelésnek a répával be­rakott kő, mely vágógépeinket tönkreteszi s nyilván mindenki tudja, mennyire drágítja a gyártást n külföldről importált vágókések beszerzése. PQ Fontos tehát a gyártól kapott ütemtervek pontos betartása. így tesz a kengyeli Sallai tsz. az abo- nyi Lenin tsz s más termelőcso­portok. Mindig ütemterv szerint gaz- és kőmentesen adják át a ré­pát. A gyáron belül értünk el ered­ményeket eddig a cukorvesztesé­gek csökkentésében. Itt is vannak azonban további lehetőségek s fő­leg a technológiai fegyelem pontos betartása vezethet nagyobb kihasz­náláshoz. Kerülni kell az olytan vesenyt, mely műszakváMskor ab­ban mutatkozik meg, hogy a vesz­teségek emelésével akarja egyik műszak a másikat túlszárnyalni. A szocialista munkaverseny nem en­ged meg jlyen módszereket. L±j A másik nagy lehetőség az ön­költségek csökkentésére a gyári anyagok: szén, mészkő, koksz, szű­rőruha stb. felhasználásának csök­kentése. Az üzemrészek pontos, A jászberényi Aprítógépgyárban péntek reggelig befejeződött a III. Békekölcsön jegyzése, összesen 741 munkás, műszaki és adminisztratív dolgozó tett eleget hazafias köte­lességének s 200 ezer 700 forint ér­tékű’ kötvényt jegyeztek összesen. Az utolsó napokban is sokan voltak olyanok, akik jó példával jártak elől. A lemezlakatosműhely- ben Gömöri László 900 forintos ke­resete mellett 500 forintot, a TMK- bam Kovács István 900 forintos összehangolt munkája — csakúgy, mint az elmúlt évben — most is eredményeket hozhat. A szén he­lyes tárolása lehetővé teszi a kaló­riaveszteségek elkerülését. A szál­lítóvállalatok ütemszerű szállítása is az önköltségcsökkentés követel­ménye, mert az áruátvétel és kira­kás rohammunkát igényel, ami 50 százalékkal drágább, sőt ebben az évben már kényszerkirakást is ako­zott vállalatunknál. Az ilyen mun­kában természetesen nincsen kö­szönet. Az így lerakott szenet vagy mészkövet mégegyszer át keil rakni, hogy a felhasználási helyre juttassuk, ami egyben újabb költ­séget is jelent. Az elmúlt évben kilónként ' két fillérrel emelkedett gyártási költsé­günk a vasútnak fizetett kocsiál­láspénz miatt. Ez a költség majd minden évben megismétlődik s feltehetjük }tt a kérdést: a gyár az cka ennek? A gyár vágányhálózata nem er­re a kapacitásra készült és karban­tartása is sok kívánnivalót hagy. Lehet-e itt sablonosán alkalmazni a kocsifordulót, amikor annak le­hetőségét meg sem teremtettük? Bizonyos, hogy a rakodást végző dolgozók munkafegyelmének meg­szilárdulásával ez az összeg csök­kenne, de meg nem szűnne, mert a százvagonokra menő kocsiforgalom úgy telerakja vágányainkat, hogy a kiállítás idejére egyes kocsik már álláspénz alá esnek. no Csak pár kiragadott példát kö­zöltem az önköltségcsökkentés le­hetőségeiről. Azonban ezernyi 1e- hetőség nyílik arra még, hogy a pazarlást megszüntessük. A párt és a becsületes dolgozók százai segíteni fogják üzemünket az ön­költségeik csökkentéséért vívott harcban. KAR LÁSZLÓ igazgató keresete mellett 1000 forintot, Kreuter Ferenc minőségi ellenőr 1300 forintos keresete mellett 1000 forintot jegyzett. A kölcsönjegyzés eredményei a gépgyár dolgozóinak lelkes hazasze­retetéről tesznek tanúságot, A jegyzés befejezésekor elhatározták, hogy forintjaikon kívül jó munká­jukkal szolgálják országunk gazda­sági megerősödését, a tervek vég­rehajtását. Az Aprítógépgyárban 200.700 forintos eredménnyel befejeződött a kölcsönjegyzés A kiállításon látottakat a tsz-ben megva lásítjuk IaZOK KÖZÖTT I voltam én is, akik felutaztak Pestre, hogy meg­nézzék az őszi Mezőgazdasagi Ki­állítást és Vásárt, Nagy élmény volt számomra Azzal az elhatáro­zással mentem, hogy mindent meg­nézek töviről-fregyire. Ebből persze nem lett semmi, mert sokat láttam ugyan, de mégsem mindent. Nagy érdeklődéssel vizsgáltam a népi de­mokráciákból hozott gépeket. Külö­nösen megnyerték tetszésemet a ro­mán és a német gépek. Saját sze­memmel győződtem meg arról, hogy vélünk együtt a szomszédos baráti országokban is hatalmas fej­lődés előtt áll a mezőgazdasági ter­melés. ITTHON. | a szolnoki Tisza An­tal tsz-ben jószággondozó vagyok. Érthető tehát, hogy legfőképpen mégis az állattenyésztés érdekelt. Láttam a különböző állami gazda­ságok és termelőszövetkezetek ki­váló tepyészjószágait, beszélgettem a jószággondozókkal és mondha­tom, nagyon-nagyon sokat tanul­tam.'. A kiállítók eredményeiket azoknak a módszereknek alkalma­zásával érték él, melyeket mind­annyian ismerünk. Biztosították a megfelelő takarmányozást, gondos­kodtak az -állatok tisztántartásáról, és a kiváló egyedek továbbienyész- téséről. Már ott elgondolkodtam a látottakon. Egy kis irigységgel szemléltem a sóik, szép jószágot. Elhatároztam.', hogy én is alkalma­zom, s egyre inkább megvalósítom azokat a módszereket, amelyekkel javítani lehet az állattenyésztést |a kiállítat kapuit bezár­ * ták. Én is hazajöttem és végzem mindennapi munkám. Az ott látot­takat azonban nem.' felejtettem el. Most azon vagyok, hogy amit ott tanultam, azt itthon a gyakorlatban megvalósítsam'. Elsősorban a takar­mány biztosításáról gondoskodom és még jobban gondozom a rám­bízott jószágot. Termelőszövetkeze­tünknek megvannak azok az adott­ságai, amelyeknek a felhasználásá­val a kiállításon megszerzett ta­pasztalataimat a gyakorlatban al­kalmazhassam. |SZERETNÉM, | ha azok a gazda­társaim és tsz-tagok, akik velem együtt megtekintették az őszi Me­zőgazdasági Kiállítást és Vásárt, megírnák, vagy elmondanák, hogy milyen módon hasznosítják már most azokat a módszereket, ame­lyeket a legjobbaktól Pesten el­tanultunk. I Seller István, tehenész. Örömmel olvastuk Seller István szolnoki levelezőnk írását. Me­gyénkből is többezren nézték meg az őszi Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt, örülnénk, ha olvasóink megírnák, hogy a mezőgazdasági kiállításon szerzett tapasztalataikat hogyan hasznosítják már most az őszi írezőgadasági munkák idején, az állattenyésztésben pedig a télre való felkészülés során. Ä hozzánk beküldött írásókat lapunkban kö­zöljük. Ilymódon azoknak Is tudo­mására hozzuk a mezőgazdasági kiállítás gazdag tapasztalatait, akik nem vehették részt azon. (A szerte.) A Néplap intézte el Úgy döntöttünk, hogy rumot iszunk, nem az én döntésem volt, az egész családé. Négy megtermett, felnőtt tagja van családom­nak. A rum sokak sze­rint jó gyomorfájás el-* len, jó éhgyomorra, teával is fogyasztják. Fogtam a kétdecis ru­mos üveget, elmentem a „Gólya“’ féle italmé- résbe. Egyenesen a pénztárhoz és kértem két deci rumot. Nincs! — hangzott a könyörte­len, ellentmondást nem tűrő válasz. Tényleg nem volna rum? Hisz tegnap is egy egész sor üveggel láttam. A kíváncsiság a pulthoz vezetett. Teg­nap jól láttam, valóban jól. Egy kis üvegajtós fa'liszekrényben most is kb. 20 dugaszolt literes üveg állt, rajta a ma­gyarázó szó: „Tearum". A csaposok egyikétől megkérdeztem, van-e rum, vagy a szemem káprázik? A csapos azt válaszolta, hogy az I vegekben valóban rum van, de csak liter­számra adják, üveggel együtt. Ez baj —mond­tam én t—■ és meges­küdtem anyámra, apámra, hogy egy li­ter rumot képtelen va­gyok meginni. Az üvegre meg semmi szükség nincs, mert paradicsomfőzés után vagyunk. Elkezdtem könyö­rögni, de minden hiá­bavalónak bizonyult. Öriási ötletem támadt. Azt mondtam, hogy ha nem kapok két deci rumot, a Néplapba fo­gom megírni. A csapo­sok között kitört a pá­nik. s most ők kezdtek el könyörögni. Adunk, amennyi csak kell, fél litert, három decit, két decit, ha kell egy gyű- szűvel is, csak a lapba ne írjam meg. Diadal­masan vonultam a pénztárhoz nyomomban az italmérés vezetője Szigorúan utasította a pénztárost, hogy azon­nal adjon ki két deci rumra blokkot. Az ital­mérésben álldogáló emberek, alkik szintén nem kaptak rumot (mertcsak fél decit akartak inni), meghal­lották a vezető utasí­tását, körülállták a pénztárt s egy-egy fél deci rumot kértek. Helyes lenne, ha a Vendéglátóipari Válla­lat vezetői megszüntet­nék a visszaéléseket s lehetővé tennék, hosv az emberek, ha kell egy fél decj rumot is megihassanak. — Kojó — A gépállomásuk üzemi üizatisigai segi’sék az őszi mezőgazdasági munkák e vészését A december 19-i párt- és kor­mányhatározat megvalósításában a mezőgazdaság szocialista üzemei, a gépállomások, állami gazdaságok igen fontos szerepet töltenek be. A gépállomások jó munkájától függ, hogy a hátralévő őszi.betaka­rítási ír unkát, rizsaratást, csép- lést, valamint a talajelőkészítést idejében el tudják-e végezni. En­nek sikerétől függ a kenyér- és ta­karmánygabona terméshozamának növekedése. Az állami gazdaságok, de külö­nösképpen a gépállomások előtt álló feladatok megoldásában kell nagy segítséget nyujtaniak a szak- szervezeti bizottságoknak. Első és legfontosabb teendő, hogy az üzemi bizottságok küzdjenek a jó munka- feltételek megteremtéséért. A trak­torosok számára biztosítsák az üzemi étkeztetést. Gondoskodjanak az egészségügyi követelmények megtartásáról. Hozzák rendibe és tartsák tisztán a munkásszálláso­kat, lássák el ágyakkal, szalmazsá­kokkal, tűzhelyeikkel és gondoskod­janak a téli tűzrevalóról. Az üzemi bizottság kísérje figyelemmel, hogy a dolgozók mun­kájuk után megkapják-e időben és hiánytalanul fizetésüket. Követel­jék meg szigorúan a védőberende­zések, védőruhák biztosítását, de lépjenek fel minden olyan nézet ellen, amely a pazarlást szolgálja. Legyenek éber őrei a szocialista tulajdonnak. Ne forduljon elő olyan eset, mint a fegyverneki gépállo­máson. A gépállomás igazgatója az állami vagyont képező drótháló­kat, vascsöveket, beton oszlopokat saját céljaira használja fel. A dolgozókról való gondoskodás, a rr unkafeltételek biztosítása mel­lett az üzemi bizottságok másik feladata a verseny szervezése. Első és legfontosabb teendő, hogy ne csak a tervek teljesítésére, hanem kiváló minőségű munkára serkentsék a dolgozókat. A szán-« tásnál ne legyenek vakbarázdák, A magágyat a vetés alá úgy ké­szítsék el, hogy a termés betakarí­tását géppel is lehessen végezni. Különösen fontos, hogy a gépek teljesítő képességét kihasználják. Ennek érdekében szervezzék meg a gépállomásokon a két műszakot. Az őszi méyszántást ebben az esz­tendőben és nem a tavasz folya­mán kell elvégezni, mert a határ­időre elvégzett talajmunka segíti elő a terméshozam növelését. Az üzemi bizottságok emellett a taka­rékosságra és az önköltség csök­kentésre is ügyeljenek. Szüntessék meg a pazarlást. Gondoskodjanak arról, hogy az újtíási mozgalom és a munkamód­szerátadás eleven legyen. Cserél­jék ki tapasztalataikat, vonjanak be a szakmai továbbképzésbe szak­embereket. A munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében lépjenek fel az igazolatlanul mulasztók, lógó- sok ellen. Tartsák szemelőtt, hogy a munkaverseny, a termelési ter­vek teljesítése csak szilárd mun­kafegyelemmel valósulhat meg. Az üzemi bizottságok egyben gondos­kodjanak a verseny rendszeres ér­tékeléséről. A karcagi gépállomás traktoris­tái most az őszi munkák megindu­lása kezdetéin versenyre hívták megyénk gépállomásait. Különböző szervek hibájából azonban rr.ég nem értékelték ezt a versenyt és nem szerveztek hozzá csatlakozá­sokat. A gépállomások üzemi bi­zottságai, a karcagiak versenyfel­hívása alapján saját üzemükre vo­natkoztatva, dolgozzák ki a mun- kaverseny feltételeit. Idejében el­végzett, gondos munkával tegyék lehetővé az őszi mezőgazdasági fel­adatok mielőbbi elvégzését. Ötvös József, MEDOSZ megyei elnök. Legfőbb tennivaló: a vetés Ä városi párt-végreh'aj tóbizott­sági ülés — melyen résztvettek a termelőszövetkezetek elnökei is 1— értékelte az őszi szántás-vetést. Megállapította, hogy — főleg a ga­bonavetés területén —1 komoly le­maradás van, mivel őszi árpa elő­irányzatunkat csak 65—70, rozsve­tési tervünket pedig mindössze 30— 40 százalékban teljesítettük. Ősz: búzát pedig szeptember 28-ig egy­általában nem vetettek, sem a szö­vetkezetek, sem az egyénileg gaz­dálkodók. A vetés meggyorsítása érdekében a termelőszövetkezeti párttitkárok részére titkári értekezletet, maid azt követően a tsz-ekben aktivaülé- seket tartunk. Az egyéniekkel pe­dig a következő módon foglalko­zunk: A városi tanács mezőgazda- sági osztálya dűlőnként kiválo­gatja azokat « dolgozó parasztokat, akik a tavaszi és nyári munkák idején szorgalmukkal példát mu­tattak és közülük mintegy 60—80 embert meghív a vasárnap tartan­dó kibővített termelési bizottsági ülésre, melyen megvitatják a ko­rai vetés előnyeit és szükségessé­gét. A vitán részvett dolgozó pa­rasztokat aztán megbízzuk azzal, hogy odahaza, saját dűlőjükben szervezzenek kisgvűlé§t és azon is vitassák meg az őszi munkákkal kapcsolatos problémákat. Fe’hívjuk az aktivisták figyelmét arra, hogy salát példamutatásukkal is segít­sék a vetés gyors és jóminőségű elvégzését. A párt-végrehaitöbfzottság emel­lett szombaton és vasárnap több kisgyűlést szervez a központi ta­nyarészeken, tanyai iskolákban, melyeken szintén az őszi tenniva­lókról lesz szó. DOBOSI IMRE Jászberény, Városi Pártbx. Munkásszállás Az 51. Teherautófuvarozási Vállalat gépkocsivezetői kö­zül sokan jöttek vidékről. A vál­lalat szállást rendezett be szá­mukra. hogy munka után máso­dik Otthonukban pihenjék kt fá­radalmaikat. Egy ilyen munkás- szállást néztünk meg a Ver- seghy-útan, • Meleg őszi délután van. Ilyen­kar sem csökken a forgalom a Vörös Csillag és a Verseghy-út környékén. Egyik autó téglát, a másik kavicsot hord az épülő háziakhoz. A lovaskocsik, a von­tatók pedig ezekben a napokban a cukorrépa és kukorica szállí­tásával vannak elfoglalva. Az egész utoa zajos, csak a munkás­szálláson honol a csend. Benyi­tunk. Kísérőnk, Serfőzőné adja tudtunkra, hogy ez a szoba rr. ennyivel kényelmesebb a régi­nél, amelyik az udvaron volt még a tavasszal. Valóban ottho­nias kis szállás. Az emeletes ágyakra katonás rendben simul­nak a pokrócok és alóluk kivirul n frissen mosott fehér lepedő. Tizenegy dolgozó ennek a tiszta lakásnak a tulajdonosa. Az ágyak végénél éjjeliszekrények és hosz- szú fehér pad, amelyre éiszakán- ként ruhájukat rakják. Mindjárt a bejárat mellett politúrozott fe­hér asztal, rajta vizeskancsó, po- hanskkal. hozzá székek. Nem hagyhatjuk szó nélkül a szobából nyíló kis helyiséget sem. Három mosdótál, barna ruhás- szekrény, állványos tükör a be­rendezése s ez lehetővé teszi, hogy minden pihenés előtt meg­tisztálkodjanak a dolgozók. Per­sze, nem ez a három mosdótál szolgálja csupán a tisztálkodást, Ä vállalat udvarán alig pár hó­napja készült el az új fürdő, me­leg vízzel, zuhanyozóval. A für­dőt külön kabinokkal is ellátták. Az új épülettel nemcsak a ren­des tisztálkodást, az emberhez méltó pihenő kérdését tudták megoldani a vállalatnál. Elég hosszú idő után, de biztosították a rendes ebédlőt, az elég jól fel­szerelt kuTturhely iséget. Á szoba egyik felében hatal­mas könyvesszekrény, tele szép- irodalmi és szalkkönyvekkel. — Bárki ránéz a könyvekre, nyom­ban megállapíthatja, hogy sok­szor forgatják őket. Munka után a ping-pong asztalt is igénybe vehetik a dolgozók. Mikor az -alkony leszáll, a mun­kásszállás ajtaján is felkúszik a rolló. Mire a portásfülkébe akasz­tott villanyóra 8-at mutat, egyre több gépkocsivezető szállingózik kényelmes pihenőjére. Balázs Fe­renc elvtárs is megkezdi esti szolgálatát. Vigyáz B rendre, tisz­taságra és nem utolsósorban a csendre, hogy reggel kipihenve kezdhessék napi munkájukat Ta­kács Mihály, Kántor Gyula és a tőbbiefc

Next

/
Oldalképek
Tartalom