Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

1954 október 7. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A történelem összefogásra tanít Több türelemmel és megértéssel . . . OKTÓBER 6-ÁN | tegnap, né­pünk a2 aradi tizenháromra emlékezett, azok előtt hajtotta meg a tisztelet és az emlékezés zászlaját, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Kis Ernő, Török Ignácz, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő és a töb­bi tábornok, köztük a diadalmas szolnoki csata hőse, a legendáshí­rű Damjanich János nevét és tet­teit nem merítette a feledésbe az idő. Több mint egy évszázad telt el azóta, a tizenhárom név azon­ban ott fényesedik nápünik szivé­ben, minden hazáját szerető ma­gyar ember szívében. A HARSTtUHO-URALOM | Világos után, majd a népelnyomó Horthy-rendszer huszonöt éven keresztül a tizenhárom aradi bi­tó árnyékát igyekezett ráborítani a szabadságtörekvésre s úgy em­lékeztette népünket október 6-ra, mint a szabadságharc vereségé­nek s minden forradalom veresé­gének gyászos jelképére. Népünk azonban nem így őriz­te emlékeiben az aradi tizenhá­rom emlékét, hanem gyűlölettel a koronás gyilkosok iránt s mind­azok iránt, akik a népek szabad­1950-ben a tanácsválasztások után nagy munkába kezdtek a megyei tanács egészségügyi osztályának dolgozói. A Horthy-fasizmus „ha­gyatékát“, az egészségügy terén ta­pasztalható bűnös nriasztásokat kellett jóvátenni és a felszabadulás óta elért eredményeket tovább folytatni. Az egyik legnagyobb pro­bléma a betegek kórházi elhelye­zése volt. Már 1947-től 1950-ig 579-el emelkedett a kórházi ágyak száma, bebizonyosodott, hogy ez még mindig kevés. Azóta négy év telt el, s ahogy múltak az évek, úgy bővítették a megye öt kórhá­zát. Jelenleg 1493 a kórházi ágyak száma, s ez egy hónapon belül újabb 150-nel gyarapodik. A 150 ágyat a betegek korszerű kezelésé­hez szükséges felszerelésekkel együtt az újszászi volt Alrrásy- kastélyban helyezik el, ahol rövi­desen tüdőbeteg gyógyintézet nyí­lik.­Ugyanilyen volt a helyzet négy évvel ezelőtt a bölcsődéknél is. A megyében összesen hat állandó böl­csőde működött 184 férőhellyel. Most 31 állandó bölcsődében 534 kisgyermekre vigyáznak. A dolgozó parasztok kicsinyeiről is gondos­kodnak. Először 1951-ben nyitot­tak idénybölcsődét a nagy mező- gazdasági munkákban elfoglalt dol­sága, az emberi élet szépsége, a béke ellen törtek. KÉT VILÁGHÁBORÚT | lob- bantott lángra a Habsburgok vé­res örökségét átvett német mili- tarizmus. S ma az imperialisták ismét létre akarják hozni a náci­hadsereget, a fegyverkezés foko­zásával akarják megvalósítani agresszív terveiket. A történelem tanítása azonban ma harcra, összefogásra mozgó­sítja a népeket, a nemzeteket — a békéért. S ez a harc — a Szov­jetunióval az élén — diadalmas harc lesz. Népünk is megértette a történelem tanítását, megértet­te, hogy törekvései, vágyai csak akkor válhatnak valóra, ha min­den magyar együtt, vállvetve harcol érte. EZÉRT SORAKOZIK \ a Ha. zafias Népfront zászlaja alá, az alá a zászló alá, amely a béke és a nemzeti jólét prcgrammját hir­deti. Hatalmas erő nép akarata, mil­liók szívének vágya, milliók kar­jának munkája. Csak a nép ösz- szefogott erejével tehetjük virág­zóvá hazánkat, védhetjük meg békénket, szabadságunkat, hogy soha, soha ne ismétlődhessék meg október 6. gozó parasztszülők megsegítésére. Ekkor azonban még csak 7 idény­bölcsőde működött. Ez év nyarán már 40 idénybölcsődét tartottak nyitva 800 parasztgyermek részére a nyár fdlyamán. Jellemzően mutatja a szakor­vosi rendelések hiányát s ezzel együtt az orvoshiányt is, hogy a tanácsok megválasztásának idején a megyében egy nap összesen 127 óra volt a szakorvosi rendelési idő. Ma már ez a szárr' 340-re emel­kedett, s az év végéig remélhető­leg további 40-nel nő, mert rövide­sen megkezdi működését a több mint 10 millió forintos beruházás­sal épült és felszerelt korszerű szolnoki SzTK Rendelőintézet. Az új intézetben olyan osztályok is mű­ködnek, amilyenek eddig Szolno­kon nem voltak. A negyven vagon- nyi új felszerelésből — amit a fel­épült rendelő kapott, korszerű orthephediai- és ideggyógyászati rendelő berendezésére is sor kerül. 1954-ben még csak négy járás­ban volt mozgó egészségügyi szol­gálat. Jelenleg minden járásban és Turkeve termelőszövetkezeti város­ban is van ilyen. így lehetőség nyí­lik arra, hogy a megye községei­nek minden dolgozó parasztja leg­alább kéthetenként egyszer szak­orvosi vizsgálathoz jusson. Pontosan egy hete csoporttag­gyűlést tartottak a pusztamonostori December 21 tsz. szókházában. Je­lentős eseménynek tartotta min­denki a gyűlést, mert egy kivételé­vel valamennyi tag megjelent. — Tényleg kilép a csoportból Vo- na László meg Bakos János? — Fábián Imre ugyan köztünk marad-e — suttogták innen is, on­nan is. Érthető volt tehát a nagy érdek­lődés. Ekkor dőlt el. megmaradnak- e elhatározásuk mellett, akik hat hónappal ezelőtt beadták kilépési kérelmüket. Soha még olyan csendben nem hallgatták Varga János elnököt, mint akkor. Izgatott feszültség fű­tötte a tagokat, mindenki várt va­lamit. Jóérzés volt hallgatni, amint a beszámolóból felvonult szemük előtt, milyen munkát végzett a kis család. — Az ősziárpát elvetettük, a rozs is a földben van, — jókor jött az eső. A kukorica jórésze szintén a góréban szárad rr ár.. , Hiba is akad még, de mindjobban kezd ki- lábolni belőle a tsz .. * Azt mon­dom, tagtársak, nem lesz itt baj a búzavetés körül sem, ha olyan sza­porán jár a kezünk, mint a háztáji kukorica törésénél — célzott tapin­tatosan és igazságosan Varga elv­társ arra a valamire, amiről most érezték meg igazán: még megvan a hajlandóság, hogy „előbb a ma­gunkét'", aztán a tsz-ét. — Azzal az igyekezettel ízibe le­szedjük még azt a 100 mázsát kite­vő paradicsomot, meggyorsítjuk a kukorica szárvágást és egy-kettőre megcsináljuk a búz3 helyét. Tán a nyugtalanság nyi­totta fel szokottnál jobban a zsili­peket, bizonyos, hogy a vezetőség hibáira is sor került, a felszólalá­soknál» — A, juhállomány fejlesztéséről nemcsak beszélni kell — tárta elő gondját Toldi Mihály — az is szük­séges, hogy pontosan kapjam meg a kosok részéra az abrakot. Miután a sertésgondozók és a ló- ápolóik is rátapintottak egy-két fon­tos mulasztásra és a vezetőség zok­szó nélkül elismerte a bírálók iga­zát, a csend kéiszerakkorára nőtt- Fordulópont következett a gyűlés menetébe. A kilépni szándékozó Vona László állt fel. Minden szem rászegeződött. Ma­ga is érezhette, mennyire melegítik a tagtársak pillantásai, mert sokáig várt szótlanul, csak a kezében szo­rongatott füzet rezzent meg időn­ként, — mutatva, hogy komoly ér­zések viaskodnak a felszólalóban. Végre mély lélegzetet vett. — Elvtársak... Én meggondol­tam . ■. Amíg itt ültem és hallgat­tam a beszédet, eszembe ötlött, hogy számot vetek az utolsó lépésnél. •. az egész év elfutott előttem és sor­ra vettem, mit kaptam a csoport­tól. — Dolgoztam én Pesten Is, gyá­rakban. ,. később bányába men­tem ... Akárhogy is számolom többre megyek a csoportban. Idén márciusba léptem be s az eltelt idő­re már 9000 forint értékű juttatást kaptam. A téeszcsében itthon va­gyok, együtt a családdal, míg ha máshová járok, hetenként csak egy­szer lehetők köztük... én.. * nem lépek ki a csoportból. Nincs semmi értelme. Itt ia papír a kezemben, mutatja. Jövőre már nem lesz te­her a nyakunkon az a 80.000 forint tartozás, amit a megszökött Vozo- vics elnök zúdított ránk . =. Éjjel tizenegy 6ra körül járt ekkor az idő. Vona László éppen pontot tett szavai végére, mikor halkan kopogtattak. Egy íiatalasz- szony, Ballók Imréné lépett be s elfogultságában, hogy olyan nagy figyelem középpontjába került, meg hogy megsejtette, milyen fontos gondokban hévül most az a sok em­ber, — rögtön a tárgyra tért. — Belépnék a csoportba, ha fel­vennének • i s Felszabadult, jóleső sóhajtássá vált a teremnyi ember. A három kilépni szándékozó zavartan sütötte le fejét, az elnökből akaratlanul is előtört: — Elfogadjuk! Szőllősi Fe­renc tanács VB titkár sietett nyom­ban köszönteni az idei első új belé­pőt, Az időközben helyetfoglalő Vona László emelkedett fel, mikor a szív­melegítő tetszészaj elült. •—■ Válla­lom, hogy apósom, Bakos János Is bent marad a csoportban — és mo­solyán láthatta, hangján hallhatta mindenki, hogy soha többet nem hagyná cserben a téeszt. Varga János elnököt mintha kicserélték volna. Magabiztosan, élénken kért szót ismét és szinte zavarólag hatott, amint élesen fel­tette a kérdést. — Most mondja meg a többi ki­lépő Is, mit akar! Újból néma csend, furcsán kava­rog az érzés a jelenlevőkben. Fá­bián Imre hallgat. — Meg kell mondani azt is, hogy aki kilép a csoportból nem kap munkakönyvét — így zerdan az elnök. Senki nem szólt. Aztán Gergely István elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa je­lentkezett. Éppen jókor, mert hirte­len más is megelőzte. Borbély Gá­bor csoporttag pattant fel. — Minek annyit könyörögni ne­ki... Ha nem akar maradni, men­jen! — Álljunk meg egy szóra — nyúlt bele a helytelenül változó hangulatba Gergely elvtárs... Fá­bián Imre három esztendeié rakta a tsz. alapjait, biztosan meggondol­ta már ő is. hogy nem hagyja üt, amikor a gyümölcsöt kell leszedni... Egv kis türelem... én úgy‘érzem, mér meg is gondolta. Fábián Imre megint nem szólt. * E hét keddjén örömmel új­ságolták a községi tanácsnál, hogy Sebők János negyedmagával, To­pics János a feleségével szintén belépett azóta. Toldi Miklós, Varga Juliánná szintén. Szőllősi VB titkár elvtárs még fé­lig kérdezve adta a nála jártak tudtára. — Tegnap este kizárták Fábián Imrét a csoportból. — Kik? — Vezetőségi ülés volt... Az az álláspont alakult ki: nem lehet in­gadozni. — A tagokat meg se kérdezték? — Már járt is nálam Fábián Im­re- . * „Megyek a minisztériumba, nem hagyom magam kizárni... Úgy is kimegyek dolgozni a cso­portba“ — kötötte magát. Gyerünk keressük meg Fábián Imrét. Alacsony, fürgemozgású em­ber áll előttünk. Úgy hívatták el az édesanyja' házához, ahol felesége lekvárfőzéshez ítészül az anyóssal. Fábián néni eleven eszű asszony. Tőle sokmindent megtudtunk, míg a fiát vártuk. Azt is, hogy sokat zaklatták igazságtalanul Imrét, akit pedig soha-soha nem kellett hívni munkába. Élete a csoporté, mióta benne van. Legjobban az azóta ki­zárt kulákasszony, Kovács Lajosné érezte útjába a szorgalmas embert. A saját gondatlansága miatt elpusz­tult 500 kiscsirkét Fábiánnal akar­ta megfizettetni mindenáron, mert Fábiánná is kint volt akkor a ta­nyán. A kulákasszony viszont 2—3 napig felé se nézett a baromfinak, pedig ő volt a gondozója. Aztán Imre sorolja el, mi nyomja régen ezenkívül js a szivét. Fúrták, szapulták, hogy házát a szövetke­zeten szerezte. — Nézzenek utána nem a jövedelemből csináltam-e ... Mutassák meg. ki járt haza rend­szeresen este 11-kor a munkából... Három éve úgy vettek fel, „majd Mvereménvbelétkönyvek országos sorsolása — Szolnokon Hírt adtunk arról, hogy a nye­reménybetétkönyvek országos sor­solását Szolnokon tartják. A dolgo­zók tájékoztatására közöljük, hogy a sorsolát október 9-én, szombaton délután 2 órai kezdettel tartják a Közalkalmazottak kultúrházában. Malinovszki-út 38. szárr1 alatt. 1— Szolnokon első ízben tartanak sor­solást és reméljük, sok-sok ven­dég már a sorsolás pillanatában örül majd. hogy könyvét nyere­ménnyel kisorsolták. — A belépés díjtalan meglátjuk, milyen ember leszek dolgozzál, mint munkakönyves cső-- porltag”... Télen Bakossal derékig érő hóban vágtam a fát. Neki be­írták a munkaegységet, nekem nem, pedig verte értem az asztalt. Október 1. után sem hagytam ott a csoportot. Jött a brigádvezétő. „Imre hordani kéne a szárat", — mentem. Dolgoztam ... Tegnap es­te behívatott a vezetőség: „Mi le-z, írd alá a belépési nyilatkozatot. Ha nem, megmutatjuk, hogy máshol se tudsz dolgozni, nem adiuk ki a munkakönyved1*. Nem írtam a’.á. .Akkor mehetsz is. hozzá ne nyúlj többet a jószágokhoz, nem jöhetsz az irodába se”. — „Ott ócsároltak az új belépők előtt. Majd a szemem sült ki. Ezt érdemeltem? Hát nem arról ír az újság, azt mondja a rádió, a párt, hogy a visszalépni szándékozókkal barátságosan, szerényen bánjanak-., így tesznek egy rési taggal, aki ne­gyedmagára keres?“ A tanácsnál szintén nem tudjak semmi rosszat mondani Fábián Im­rére, hacsak azt nem, hogy „dolgos, szorgalmas ember. „Dehát ilyen bá-i násmódot érdemel azért? Nincs ta­lán szüksége a December 21 tsz- nek minden szorgos munkáskézre? Érheti-e panasz a munkáját, ha közel 15.090 forint értékű jövedel­met tudott megdolgozni ebben az évben? Augusztus 1-ig 264 munka­egysége volt. Erre eddig 7.95 mázsa búzát, 1.60 mázsa árpát, 2 malacot* 2980 forint pénzelőleget kapott. Eh­hez jön még készpénz, kukorica, takarmány. Háztájiján 40 zsák ten­gerije lett, 15 kg. babja, 5 mázsa burgonyája. — Nem kanom én ezt meg, akár- hova megyek... Nem is akarom otthagyni a csoportot •.. Csak nem tudom, hogy lesz ... Elsüllyednék a szégyentől, ha még egyszer úgy elégítenének ki, mint az este .. * — Ha csak egy ember kiállt volna mellettem .., * Varga János, Borbély József, Toldi Mihály, Lakatos Mihály elv­társak! Gondolkozzanak csak el, hogy esne maguknak, ha így tenne valaki. Igyekvő, munkálkodó em­berről van szó, akire az ellensége se mcmdhaíja, hogy munkakerülő. Biztosan belátják, hogy hibáztak vele szemben. Gondoljanak csak ar­ra a kemény három esztendőre* amit együtt küzdöttek végig ővele... Sokkal jobban becsülik az újbelé­pők a vezetőséget, ha kijavítja hi­báját .,. Nem kell azt restelni.., Ugye, nincs igazuk? Biztosra vesszük, hogy ennek á cikiknek a végét az Elvtársak írják meg. Hamarosan, levélben. Hiszen tudjuk, hogy szeretik a December 21-et, mint a gyermeküket... A csopoitnak pedig Fábián Imre min­dig hasznos tagja volt. Ezután is az lesz. Csak az Elv­társakon áll. Tóth István romtonnás kocsinál kö­zel ötven forint egy óra. Nagyon drága fu­var ez 5 mázsa tűzre- valóra. (A pince előtt várakozó maszek fu­varosok 5 forintért visznek egy mázsát.) Valakinek mégis na­gyon olcsó volt, nyil­ván azért, mert nem fizetett érte semmit. Egy napi keresetét fu­var formájában rá­adásul kapta fizetésé­nek a köz vagyonából anélkül, hogy megdol­gozott volna érte. Jó volna, ha vállala­taink, állami szerve­ink nagyobb gondot fordítanának a fuvarok ellenőrzésére és végleg beszüntetnék az állam tulajdonát képező ko­csik magáncélokra való átengedését. Bírósági ifélet kerékpárlopásért A szolnoki járásbíróság október 4-én tárgyalta Mondi Tibor bűn­ügyét. Mondit 1948-ban a bíróság már egyízben 3 havi fogházra ítél­te lopásért. Ezév júniusában el« lopta Balázs Ferenc kerékpárját, s azt szétszedve, lakásán rejtette el. A járásbíróság Mondi Tibort I évi börtönbüntetésre ítélte és poli­tikai jogainak gyakorlásától 2 évi időtartamra eltiltotta. Nagysikerű irodalmi esi a Jármű av tó kultúrtermében A z Ünnepi Könyvhét egyik fontos eseménye zajlott le október 5-én a Járműjavító kultúrtermében; irodalmi estet rendezett az Állami Könyvterjesztő Vállalat az üzemi kultúrotthon segítségével. Megjelent és felszólalt az esten Gyárfás Miklós, az ismert író és kritikus. I Délután 4 óra körül kék munkaruhás férfiak és nők gyülekeztek a kultúrotthon előcsarnokában. Ugyanekkor érkeztek meg az esten közreműködő Szigligeti Színház művészei, valamint a belvárosi ér­deklődők egy csoportja. A Járműjavító munkásai ebben az időben fejezték be a munkát, megfürödtek s röviddel a kezdés előtt már ott ültek a hosszú széksorokban. Az üzemi pártbizottság képviselője nyitotta meg az irodalmi estet, majd rögtön utána Gyárfás Miklós beszélt az írókról és olvasókról, va­lamint az irodalom feladatairól. Megemlítette, hogy új irodalmunk felnőtt már, önálló; eredményesen küzdenek az írók a sematizmus ellen. Ugyancsak felnőtt olvasóközönségünk is, melynek véleménye jótékonyan befolyásolja Íróinkat. Kérte a résztvevőiket, hogy a most megvásárolt és olvasott művekről írják meg véleményüket a könyvek íróinak. ! G yárfás Miklós közvetlen hangú felszólalása után megkezdő­dött a színvonalas, tartalmas műsor, melyben a Szigligeti Szín­ház művészei működtek közre. Első számiként Szép Zoltán szavalta el Petőfi: „A XIX. század költői" című versét, melyet Kiss Tibor énekszámai követtek. Nagy tetszést keltett Benjámin László „Hajnali karének“ c. versciklusa, — melyet Győri Ilona adott elő. Sok és megérdemelt tapsot kapott Ser- íőző Ilona, aki Musszorgszkij: Gopek-ját énekelte. Ezután Bőd Teréz egy Vörösmarty és egy Zelk verset adott elő kedvesen, nagy sikerrel. Gyárfás Miklós egyik kötetben még meg nem jelent novellája, „A cseresznyési eset“ következett. Velencei István előadásában nagy tetszést váltott ki, majd Hadházi Sándor szavalt el két verset, az egyiket Juhász Ferenctől, a másikat Simon Istvántól, két fiatal költőnktől. Feszült figyelem kísérte a következő számot, Karinthy: „Röhög az egész osztály“ című humoros írását, melyet a nagyon tehetséges Fülár István adott elő. Felszabadult, harsogó nevetés töltötte be az egész termet. A résztvevők nagy tapssal jutalmazták Fillár István számát. Befejezésül ismét Serfőző Ilona énekelt — ezúttal egy-egy megzenésített József Attila és Petőfi verset — ismét nagy sikerrel. Ifomoly irodalmi és zenei élményben, kellemes szórakozásiban volt ** részük az est hallgatóinak. Az előadás nyomán gondolatainkat to­vábbi nagyszabású és forró sikerű, érdekes irodalmi estek, illetve ren­dezvények foglalkoztatták. Reméljük, hogy ez az est kiinduló pontja lesz új, színvonalas irodalmi rendezvényeknek, melyekben viszontlát­hatjuk a Szigligeti Színház sikerrel szerepelt művészeit. j A szolnoki dolgozók — mint a járműjavítói est mutatja — sze­retik a színvonalas, értékes irodalmi rendezvényeket. A példa arra figyelmeztet, hogy tovább kell haladni ezen az úton .........., .'*1 | V. B. A megyei tanács egészségügyi osztályának négy éve Nemcsak azért volt fekete ez a fuvar, mert szénszállításról . volt szó s néhány perc alatt fekete lett a szénpor­tól az a két ember is, ■alci az autó fenekére üritgetfe a szeneskaso­kat, Fekete volt azért, mert a gyakorlatban így nevezik azt a (saj­nos mindennapi) ie- 1 an.séget. mikor valaki a vállalati autót saját céljaira használja. Tulajdonképpen nem nagy dologról volt szó, csupán olyan hétköz­napi esetről, ami úton útfélen megtörténik. A Magyar útcai tüzép pince elé odaállt ked­den délután egy há­romtonnás teherautó. Leengedték a hátsó ol­dalát, azután rövid vi- ita után leméricskéö­FEKEÍE FUVAR tek, majd felönötötték a szenet: kétszer két­mázsása hozzávaló tű­zifával. Mindez nem sokkal több. mint fél­órát vett igénybe s er­re az időre még le sem állították a mo­tort, hogy ennyivel is hivatalosabb ■ színe le­gyen a dolognak. Az­után elmentek. Hogy az autó kié volt nem lényeges. Ta­lán TT 117 rendszá­mot viselt s az olda­láról a kopott címből csak ennyit lehetett elolvasni •. tóság”. De érdemes elgondol­kozni mégis ezen. Sze­rényen számolva is egy órát vett igénybe a felpakolás, út és le- pakolás. Pénzben há­i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom