Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-05 / 235. szám

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 október 5. •> Hogyan termelhet takarékosabban a Tissamenti VegyiművekT második félév elején ver­senyre hívtuk megyénk ösz- szes vállalatait a „legtakarékosabb üzem“ cin:.' elnyerésére. A feladat, amit ezzel a versennyel magunk elé tűztünk, nehéz, sokrétű. Cé­lunk az, hogy elsőként, győztesen kerüljünk ki a küzdelemből. Dol­gozóink lelkesedését, a vetélkedés élénkségét biztosítja az a körül­mény, hogy nemcsak a mi üze­münk, hanem valószínű más gyá­rak is elsőként akarnak kikerülni ebből a versenyből. Nerr.’ kétséges, hogy a győztes — bárki legyen is az — csak megfeszített munkával, gondos üzemi szervezettséggel ér­het el eredményeket. L M őst a munka javában érde- ^ mes megnézni, mit tettünk eddig az önköltségek csökkentése érdekében, milyen eredményeket értünk el, s hol kell még javítani munkánkon? Célunk az, hogy a legfontosabb költségcsökkentési tényezőnél, az anyagfelhasználásnál érjük el a si­kereket. Tervünk, hogy a fajlagos anyagfelhasználást 0.4 százalékkal csökkentsük. A harmadik negyedév' végéig ez az elgondolásunk sajnos, nem valósult meg. A normák ugyanis feszítették és a felhaszná­lás csökkentéséhez olyan műszaki előfeltételek szükségesek, melyek közül eddig többet nem tudtunk teljesíteni. Főleg tárgyi nehézségek voltak. A reményt azonban nem.’ adtuk fel. Sőt minden kilátásunk megvan arra, hogy a negyedik ne­gyedév végéig tervünket ezen a vonalon is teljesítjük. II. íztatást ad erre gyárunk mű­szaki gárdája. Műszaki újító­brigádunk pl. egy olyan kivitelezhe­tő újítást nyújtott be, amely jelentő­sen megjavítja az S02 (kéndioxid) gáz hasznosítását. Az újítás beveze­tése már folyamatban van s ered­ménye máris mutatkozik a fajla­gos anyagfelhasználás csökkentésé­nél. Ez az eset csak egy a sok kö­zül, mikor műszakiatok sikeresen öldják meg a nehézségeket. Az önköltségcsökkentés kérdésé­nél nem hagyhatjuk ki savüzemi dolgozóink áldozatkész, jó munká­ját sem. Szeptember utolsó dekád- jában Sánta János Humboldt ke- mencés 119, Katona János Hum­boldt kemencés 117.8 és Dodenka Sándor 116.5 százalékos eredményt ért el a park kiégetésénél. Az ő munkájuk nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a porkben visszamaradó értékes anyagok arányát a szoká­sos 2.5 százalékról 1.8 százalékra csökkenthétté gyárunk az utolsó tíznapban. A takarékosság újabb lehetősége adódik 'az elektromos áram gazda­ságosabb felhasználásánál. — Üze­münk — a több$. gyárakhoz képest — aránylag sok áramot fogyaszt. Eddig is tettünk már intézkedése­ket az energia-felhasználás csök­kentésére, azonban tovább me­gyünk ezen a megkezdett úton. III. tervszerű megelőző karban­tartás során a hibás és rossz motorokat azonnal megjavítjuk és teljesen kiküszöböljük a motorok üres járatát. A IV. negyedévben üzembehelyezzük új erőtelepünket, — mely a keletkezett úgynevezett hulladékhő értékesítésével — áramszükségletünk 50 százalékát kielégíti. Ez azt jelenti, hogy elek­tromos energiafelhasználásunkat felére csökkenthetjük, emellett az országos energiaellátás megköny- nyebbül. Hol van még lehetőség ezenkívül a költségek csökkentésére? Azt mondhatjuk: gyárunk csaknem minden területén. A található önt­vénytöredéket pl. összegyűjtjük s az így nyert ferrosziliciumos érté­kes anyagból saválló szelepeket ön­tetünk. Amellett, hogy kedvezően befolyásolja majd az önköltségün­ket, segít a. termelékenységen isi n.erí a saválló szelepek és csövek hiánya eddig sok üzen.állást oko­zott. Van takarékossági lehetőség a különféle juttatásoknál. Az üzem mozgalmi szerveivel karöltve — a jogos igényeket figyelembevéve — felülvizsgáltuk a munkaruha ki­adást. Az ellenőrzés során megálla­pítottuk, hogy ezt a kérdést nagyon liberálisan kezeltük eddig. Olya­nok is kaptak munkaruhát, akik­nek nem járt. IV. A fentiekben csupán egynéhány lényeges anyagtakarékossági intézkedést említettem rr.eg. Ezeken kívül még igen sok lehetőség van a költségcsökkentésre, amelyet részben már kihasználtunk s amit még kihasználunk majd a negye­dik negyedévben. Ilyen pl. a meg­hibásodott tartalékalkatrészek fel­újítására és felhasználására tett in. tézkedés, a kézi és gépi szerszá­mok kímélése stb. Mindezek nem jelentik azt, hogy a takarékossági mozgalmat teljes egészében meg lehet oldani admi­nisztratív jellegű intézkedésekkel. Üzemünk dolgozóival egyetértés­ben, javaslataikat meghallgatva végezzük ezt a munkát, párt- és szakszervezetünk segítségével tö­megmozgalommá építjük ki. Gyá­runk összes dolgozói közös erővel harcolnak a költségek csökkenté­séért s ennék eredményeképpen reméljük, miénk lesz a megtisztelő cím: ,,A megye legtakarékosabb üzeme.“ Futár László, Tiszamenti Vegyiművek. Az Ünnepi Könyvhét első napjai Szolnokon Volt már Szolnokon könyvnap is, könyvhét is, de ilyen mint a mos­tani, azt hiszem még nem volt. Pe­dig az elején tartunk még. * Van a Városi Tanács előtt is egy könyvsátor. Ez a mostani napok­ban arról nevezetes, hogy bér nem nagy, az arrajárók mégis bosszan­kodnak kissé: sok a könyvvásárló, kevés a hely a közlekedésre. Egy idősebb asszony árulja a könyve­ket s én nem a kora miatt sajnál­tam meg, hanem azért, mert sok­szor nem tudja, hogy melyik kér­désre feleljen, kinek' adjon vissza pénzt, kit elégítsen ki. A kérdések kíméletlenül záporoznak. Körülbe­lül ilyenformán: „Karin thy-t ké­rem!1* „Miért nincs?“ „Hogy lehet az, hogy Szabó Pál könyve is el­fogyott!“ „Kérem a Dzsungel köny­vét!“ „Számolja össze, legyen szí­ves!“ Ha mindez szép sorjában, egy­másután hangzik el, akkor nincs semmi baj. De ha egyszerre, akkor bizony, nem tudnám, hogy me­lyikre feleljek. A néni bírja még. « Az utcákon könyveket olvasnak az emberek: fiatalok, öregek egy­aránt. Megállítják egymást és meg­nézik, ki mit vett. Megbeszélik, hogy miért nincs több Karinthy és Szabó Pál könyv, miért kevés a Jókai és Móricz könyvek példány­száma. Éppen a könyvesboltba lépek be amikor az egyik vevő, Keskeny Erzsébet, a Posta dolgozója felelős­ségre vonja az elánisítót: a Postá­nak miért nem jutott az „így írtok ti“-ból és a ,^Tyugtalan évek“-ből. Az asztal másik végén Mikó Ödön gimnáziumi tanár simogatja most vásárolt könyveit. „Látta József Attilát?“ — kér­dezi hévvel. Rosszul kérdezi, de ki ne tudná, hogy most József Attila bibliofil kiadású verskötetéről van szó. Ugyanígy kérdezi a többi vevő is. Barátaim megállítanak az ut­cán: „Hol van Karinthy?“ — „Kép­zeld, még nem sikerült szerez­nem!“ Én nyugodtan, megfontoltan válaszolgatok, — hónom alatt ott szorul az „így írtok ti“, Gulliver, l>a Fontaine, József Attila köny­vei. Szinte restellem, hogy nekem van, miikor olyan sokan keresik. Persze, én friss voltam1, reggel 9 órakor vettem. * A könyvesbolt vezetője mondja, hogy olyan emberek, akik mindig nehezen adnak 20—30 forintot könyvekre, most a legnagyobb nyu­galommal fizetnek ki 100—200 Ft-ot is. Bizonyosan gyűjtögették a pénzt. A sátrak előtt és a boltiban a vá­ros lakóinak minden rétege meg­található ezekben a napokban. Pe­dagógusok, orvosok, munkások, dolgozó parasztok, parasztasszo­nyok, könyvelők, elárusítók. Az egyik sátor előtt Mihály Ferenc, a Járműjavító Vállalat dolo-gzója né­zegeti a könyveket s időközökben zsebéibe nyúl. Pénzt olvasgat s a könyvek árait nézi. Kezében Kip­ling könyve, szeme Mikszáth: „Két koldus diák“ c. könyvén van. Me­lyiket vegye meg VII. ált. iskolás gyermekének? Mindkettőt szeret­né, látom rajta. Végül is Mikszáth mellett dönt. de vesz hozzá még egy kisebb Jókai könyvet is. * S most csak egy pillantást a múltba. Akkoriban milyen volt a könyvnap? Néhány pedagógus, egy­két irodalcmrajongó vett hónapok­kal azelőtt kiszemelt könyveket. A munkások, parasztok, a város társadalmának jóval nagyobbik része nem is tudott a könyvnapok- ról. Ilyen alkalmakkor látjuk igazán, hegy milyen mély gyökereket vert a szolnoki dolgozókban is a könyv, a tudásszomj, a kulturálódás igé­nye, mely elől egyrészt társadalmi helyzetük, másrészt körülményeik miatt el voltak zárva. S így van ez rendién! A mi hazánk erre min­den lehetőséget megad — bizo­nyítja ezt számtalan más tény mel­lett ez a könyvhét is. ÖSSZEVESZETT A FELESÉGÉVEL B fegyverzet csökkentéséről szélé szovjet javaslat külföldi sattővisszkangja Párizs (TASZSZ). A „1‘Humani- té” szembeállítja a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előterjesztett, a béke megszilárdítására irányuló javasla­tát a német felfegyverzést célzó londoni tárgyalásokkal, amelyek — mint a lap hangsúlyozza — jogos félelemérzést keltenek a népekben. „A kilenchatallmi értekezlet — írja a ,,1‘Humanité'’ — és az ENSZ-ben a Visinszkíj nyilatkoza­tával kezdetét vett tárgyalások kö­zött nagyobb a különbség, mint amekkora a Londont az ENSZ székhelyétől elválasztó óceán. Mint á „Libériaton“ című lap megjegyzi, a „Szovjetunió javasla­ta a feszültség enyhítésére irányu­ló törekvést bizonyítja.” London Az „Observer“ című lap new- yorki tudósítója azt írja, hogy ha az angoldk elutasítják az oroszok közeledését, megkockáztatja, hogy a franciák visszautasítják a hozzá­járulást Németország újrafelfegy- verzéséhez. Másrészt, ha túlságos nagy készséget mutatnak, megkoc­káztatják, hogy az amerikaiak el­fordulnak tőlük. Delhi A „Times Of India" című lap ír­ja, hogy Delhi hivatalos köreiben úgy üdvözlik a szovjet javaslatot, mint pozitív lépést a tömegpusztí­tó fegyverek feletti ellenőrzésről és a fegyverzet csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény kivívása felé, A lap hozzáfűzi, hogy India támogat minden lefegyverzést cél­zó megegyezéses javaslatot, mivel külpolitikájának alapelve, hogy a fegyverzet felhalmozása és szét­szórt katonai támaszpontok létesí­tése gyanakvást és aggodalmat kelt a világ népeinek körében. (MTI). Mao Ce-tung bánkénét adót; a kínai nemzeti ünnepen résztvett külföldi kormányküldöttségek tiszteleiére Peking (Uj Kína) Mao Ce-tung, a_ Kínai Népköztársaság elnöke va­sárnap este bankettet adott a kí­nai nemzeti ünnepen résztvett kül­földi kormányküldöttségek tiszte­letére. A banketten a küldöttségek tagjain kívül jelen voltak a baráti országok pekingi diplomáciai kép­viselői, valamint a kínai állam ve­zetői. A szívélyes és baráti légkör­től áthatott bankett uán ének- és táncelőadást tartottak. (MTIk A Finn Kommunista Párt X. kongresszusa Helsinki (TASZSZ) Október 2-án Helsinkiben megkezdte munkáját a Finn Kommunista Párt X. kon­gresszusa. A kongresszust Aimo Aaltonen, a Finn Kommunista Párt elnöke nyitotta meg. Aaltonen javaslatára a vendégek egyperces hallgatással adózta!:. J. V. Sztálin és a Finn Kommunista Párt egyik megalapí­tójának Sandra Lehttoen emléké­nek. i Aaltonen beszédében megemlí­tette, hogy a X. kongresszus idő­szaka egybeesik a Finnország és a Szovjetunió közötti fegyverszüneti egyezmény tizedik évfordulójával. A tízéves békés fejlődés időszaka — mondotta Aaltonen — meggyő­zően bebizonyította népünknek, hogy milyen előnyös Finnországra nézve a nagy Szovjetunióval és a többi békeszerető néppel való ba­ráti viszony. Mint Aaltonen megjegyezte, a Kommunista Párt megelégedéssel állapítja meg, hogy az általa kép« viselt külpolitikai vonal mind szé­lesebb néptömegek támogatására talál, amit más pártok sem hagy­hatnak figyelmen kívül. Aaltonen a továbbiakban az or­szág belpolitikai helyzetét elemez­ve, rámutatott a Kommunista Párt befolyásának növekedésére a finn dolgozók körében. , A kongresszus megválasztotta az elnökséget, amelynek tagjai: Vilié Pessi, Aimo Aaltonen, Hertta Ku- usinen, Inkeri Lehtinem, Koski Kulo, Eino Kulpi, valamint a test­vérpártoknak a kongresszuson résztvevő képviselői. Ezután felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának üdvözletét, amelyet a küldöttek és vendégek viharos ta-pssal és éljenzéssel fogadtak. A kongresszuson ugyancsak vi­haros tapssal fogadták a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságának' üdvözletét. Ezután Koski Kulo, a finn nép demokratikus szövetségének elnöke üdvözölte a kongresszust. A Magyar Dolgozók Pártja ne­vében Non György üdvözölte a kongresszust. , A kongresszus október 2-i délu­táni ülésén Vilié Pessi. a Finn Kommunista Párt főtitkára a Finn Kommunista Párt Központi Bi­zottságának munkájáról tartott be­számolót. A beszámoló felett meg­kezdték a vitát. (MTI). A Nin című jugoszláv hetilap a londoni tanácskozásról Belgrad (TASZSZ). A Nin című jugoszláv hetilap „Kompromisz- szumek Londonban” című cikkében a kilenc ország külügyminiszterei­nek Nyugat-Németország felfegy­verzése kérdésében tartott értekez­letéről azt írja, hogy az „Európai Védelmi Közösség“ és a brüsszeli értekezlet kudarca kétségtelenül némi tanulságul szolgált, de csupán „a katonai integráció kérdéseiben’1. A politikai problémák megoldása kérdéses maradt. Az európai biztonság kérdésének gyökeres megoldása — a lap véle­ménye szerint — csakis úgy lehet­séges, ha a londoni tárgyalásoknál szélesebb alapokra helyezik az európai országok közti kapcsolato­kat. Az „Európai Védelmi Közös­ség“ tapasztalata megmutatta, hogy a „kis Európa" tervei nem reálisak és szűklátókörűek az Eu­rópa egyesítésére vezető széleskörű és távlattal biró európai együtt­működés szempontjából. A londoni tanácskozás részvevőiről nem lehet azt mondani, hogy levonták a ta­nulságot az „Európai Védelmi Kö­zösség kudarcából“ és figyelembe veszik a nemzetközi helyzetben beállott változást. Mi több, jóné- hány ^közvetlenül érdekelt ország részvétele nélkül kezdtek hozzá a német kérdés megoldásához. Nagy- jelentőségű az a tény, hogy a lon­doni tanácskozáson csak a nyugat- európai katonai szervezet megala­kításáról esett szó.. Ez a szervezet szoros kapcsolatban lesz az észak- atlanti egyezménnyel. Ez pedig azt jelenti, hogy a tömböl: és az ideo­lógiai kizárólagosság politikáján alapszik majd. Ez tehát semmi esetre sem szilárd és reális alapja az európai együttműködés fejlesz­tésének. Európa Egyesítése ügyé­nek. (MTI). A nyugat-berliniek elutasítják Adenauer politikáját Berlin (ADN). Á Német Szociál­demokrata Párt nyugatberlini szer­vezete a küszöbönálló nyugatíber- lini képviselőtestületi választások­kal kapcsolatban közvéleménykuta­tást végzett, amelynek eredménye: az Adenauer politika elutasítása. Majdnem ezer nyugstberlinit kérdeztem meg, többek között a következőkről „Mit gondol Ön, a jelenlegi kormányformáról?” — „Egyetért ön Adenauer külpoliti­kájával?’’ — „Helyesli ön Német- oszág újrafelfegyverzését?1’ Az első kérdésre a megkérdezettek 80 szá­zaléka kijelentette, hogy elutasítja az Adenauer-kormányt, mert az nem német, hanem amerikai poli­tikát űz. A másik kérdésre minden megkérdezett nem-mel felelt, mert Adenauer külpolitikája nem az új­raegyesítésre irányul és elveti a négyhatalmi értkezletet. A megkér­dezettek 30 százaléka háborús poli- t:kának nevezte Adenauer politiká­iét. A harmadik kérdésre a meg­kérdezettek 70 százaléka nem-me' válaszolt, míg a többiek Németor­szág újrafelfegy vérzésé mellett szálltak síkra. A Német Szociáldemokrata Párt közvéleménykutatásának eredmé­nye teljesen egyezik a nyugatber­lini szenátus által betiltott nép­szavazás eredményével. E népsza­vazás során már több mint két­százezer nyugatberlini nyilatkozott a békeszerződés mellett és az „Európai Védelmi Közösség” ellen. (MTI) Délkóreai kikölőmunkások sztrájkja Phenjan (TASZSZ). A „Koreai Központi Távirati Iroda“ a „Ton- jang Tonszin” délkóreai hírügy­nökség jelentése alapján közli,< hogy szeptember 30-án sztrájkba léptek azok a pusszani és maszani kikötőmunkásoik, akik amerikai hadianyag rakodásán dolgoztak. A délkóreai hatóságok „törvénysértő-’ nek“ nyilvánították a sztrájkot. (MTI), Az ördög látott ilyet! Az ember hazajön a hivatal­ból, éhes mint a farkas és a kánya tudja, hogy ezek mivel etetik! Igen! és még csak szóvá sem lehet ten­ni! Amint egy szót szól az ember, mindjárt könnyek, sírás a vége. Hogy az ör­dög vitt volna el, mielőtt megházasodtam! A férj csörömpölve dob­ta kanalát a tányérra, fel­ugrott az asztal mellől, dühösen becsapta maga mögött az ajtót. A feleség felzokogott arcához szo­rítva az asztalkendőt és szintén kiment. S ezzel az ebéd véget is ért. Dolgozószobájában a férj a pamlagra dobta magát és arcát mélyen a párnába fúrta. „Az ördög vitt rá engem erre a házasságra! ^-gon­dolta. ■— Szép kis „család! élet”, mondhatom. Alig pár hónapja nősültem, s máris legszívesebben go­lyót röpítenék az agyam­ba!'* Egy negyedóra múlva az ajtó mögött könnyű lép­tek nesze hallatszott.. ä „Igen. ez .a dolgok rend­je ... Megsértett, összeszi- dott..s és most az ajtó mögé sompolyog.., bé- külni akar ... No ds vár­hat ítélet napjáig! Inkább felakasztom magam, de nem békülök.1’ Az ajtó halk nyikorgás­sal kinyílott, de nem zá­rult be. Valaki belépett és csendes, bátortalan lép­tekkel a pamlag felé tar­tott­„Jól vjmlV- gondolta. — Csak kérj bocsánatot, kö­nyörögj, zokogj.,. Fjtyfe- nét! Még ha itt leheled ki a lelkedet, akkor sem csalsz ki tőlem egyetlen­egy szót sem! Alszom és semmiféle eszmecserére nem vagyok hajlandó.” S a férj még jobban be­lefúrta fejét a párnába és csendesen horkolni kez­dett. De a férfiak éppoly ingatagok, mint a nők. Könnyen haragra lobban­nak, de hamar meg is bé- külnek. A férj megerezve a háta mögé telepedő test melegét, makacsul egészen a dívány hátához húzó­dott, s rándított egyet a vállán. „Igen ... most csúszunk- mászunk, odasímulunk, hízelgünk, hamarosan majd vállat csókolgatunk, térdre borulunk . •. Ki nem állhatom az ilyen érzel­gős jeleneteket., = De mégis .;; meg kell neki bocsátani., -. Mert hiszen... az ő jelenlegi állapotában ártalmas minden izgalom-.. De egy órácskát csak hadd szenvedjen .., megbünte­tem és azután megbocsá­tok neki...” Egyszerre csak arcához egész közel a füle mellett mély sóhaj lebbent el, s utána egy második; *. majd egy harmadik.., S egyszerre csak egy pici kéz érintését érzi a vállán. „Na, isten neki! Megbo­csátok! Eleget kínlódott szegényke! Már csak azért is, mert hiszen jómagam vagyok az egésznek az oka. Ilyen semmiség is mindjárt felbőszített! No... elég volt kicsikém!1’ S a férj hátranyujtoHa kezét és átölelte a mel­lette fekvő meleg testet. „Pfuj, te büdös dög!” Mellette a pamlagon ha­talmas kutyája, Diana he­vert. Fordította: Klawber Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom