Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

1954 október 3.

Amikor a vezetők akadályozzák a mezőgazdaság fejlesztési határozat megvalósítását

LmEZÖGAZDASAGUNk] fejlesztését tehát nem dekrétumokkal, nem hangzatos szólamokkal akarjuk biztosítani, hanem a dolgozó parasztság • megnőtt termelési kedve alapján, megfelelő anyagi • feltételeik megteremtésével. Olyan alapvető feltételek ezek, amelyek rendelkezésünkre állanak, csak tudnunk kell felhasználni őket“ — mondotta Hegedűs András elvtárs ’■ongresszusi beszámolójában.

Vájjon élni tudtunk-e, élünk-e azokkal az anyagi és erkölcsi lehetőségekkel, melyek pártunk, kormányunk gondoskodása révén rendelkezésünkre állnak? Kimondhatjuk bátran: még korántsem! A munkásokat, dolgozó parasztokat, a termelő munkában közvetlenül résztvevőket nap mint nap serkentjük a Párt és kormány 1953. évi december 19-i mezőgazdaságfejlesztési határozatának megvalósítására.

Nézzük meg ezegyszer őszintén, vájjon országos, megyei szerveink, járási vagy városi vezetőink egy- része megtesz-e mindent a népjólét emelését elősegítő határozat végrehajtásáért. Értekezleteken, tanfolyamokon, szemináriumokon sokszor idézték vezetőink Hegedűs elvtárs szavait: „ .». legfontosabb,

hogy behozzuk azt a lemaradást, amely szövetkezeteinkben a kapásnövények termelésében és az állat- tenyésztés hozamaiban van.“ Megállapították a hiba gyökerét is: a kapásnövcnyek termelését összehasonlíthatatlanul gyengébben gépesítettük, mint a ka- lászosokét.

Kézenfekvő tehát, hogy minden eddiginél többet kell tennünk gépállomásaink fejlesztéséért is.

|£s MOST | fogjuk szavukon

azokat, akik például a mezőtúri gépállomáson építendő modern szerelőcsarnok ügyét intézik. Kísérjük végig röviden, hogy egyes vezetők rövidlátása miatt milyen nehezen jut el egy határozat a gyakorlati megvalósításig, Államunk 1 millió H00 ezer forintot biztosított a szerelőcsarnok megépítésére. Elkészítése azonban másfél év után még meg sem kezdődött — a „perspektíva“ nevében.

A Beruházási Igazgatóság addig nem adja a költséget, míg az Országos Tervhivatal nem engedélyezi az építést. Ez pedig nem járul hozzá, mert szűknek tartja a helyet és az építkezés nem illik bele a város jövő építkezési terveibe. Szerinte ki kell tehát először telepíteni a 75 erőgépes, 3 millió 600 ezer forintos költséggel épült gépállomást és a mostanitól 3 kilométerre fel lehet húzni a szerelőcsarnokot.

A földművelésügyi minisztérium, a megyei pártbizottság és a megyei tanács végireh aj tóbizottsága — a helyi adottságokat alaposan megvizsgálta.

Szemelőtt tartotta a legfontosabb láncszemet, a mezőgazdasági termelés fejlesztését és úgy döntött, hogy a csarnokot fel kell állítani a meglévő gépállomás mellett.

Erről szeptember 3-án határozatot is hozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága,

|HELYESEn| történt. Nem lehet

15—20 esztendős városrendezési szempontok miatt megengedni, hogy megint megismétlődjön a tavalyi, idei kínlódások sorozata: a rengeteg gépállás, pazarlással egyenlő költség a kezdetleges gépjavítási körülményeik m;att. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy 6 millió forintot fordítsunk p gépállomás kitelepítésére. Ezen az alapon már meg kellene kezdeni a budapesti váciúti gyárak, pl. a Ganz Hajógyár kitelepítését, mert- hisz azok sem vágnak bele a főváros jövő városrendezési terveibe.

A szerelőcsarnok ügye mező- gazdasági vonalon az egyik, beruházási, tervezési téren a másik elnökhelyettes hatáskörébe tartozik a megyei tanácson. A Beruházási Igazgatóság, az Országos Tervhivatal paragrafus és papírszagú álláspontjával takarózva — meg egy kis presztízsszempontból — az e téren felelős elnökhelyettes a szeptember 21-i VB ülésen az előző határozatot hatólytalaníttatta. Mit is számít az újabb 30 napos kivizsgálási idő, mikor másfél éve vár felhasználásra 1 millió 600

ezer forint.

__________

| TERMÉSZETESEN I a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága közös döntése alapján hozott messzetekintő határozat a mérvadó. De meg kell állapítani, hogy

a december 19-i határozat élettől elvonatkoztatott értelmezéséből fakad az egyik elnökhelyettes és az illetékes szervek álláspontja.

Ez csak további huza-vonát idézne elő, ahelyett, hogy elősegítené a jobb gépesítést, a több kapásnövény termelését, az állattartás fejlesztését, a jólét gyors növelését.

De ha már az állattenyésztésnél tartunk: államunk szakembereket ad, hatalmas beruházásokkal állatorvosi rendelőket, állatorvosi lakásokat építtet, hogy kikerüljünk állattenyésztésünk még alacsony színvonalából. Megyénkben, Mezőtúron, Karcagon egy-egy állatorvosi rendelő és két lakás szerepel a tervben.

De ezekről is csak a szó és a papír szaporodott ezideig. Mezőtúr és Karcag városrendezési szervei — ezúttal is —- jövő építkezési szempontokra hivatkozva nem.' engedik a típustervek szerint felépíteni a lakásokat, mert azok nem városi jellegűek. Arról van szó ugyanis, hogy a lakás belső elrendezésénél a fürdőszobát és öltözőt fel kell cserélni. Ha városrendezési szempontból merül is fel kifogás a terv ellen, nem érthető az építkezés halogatása, az állattenyésztés helyzetét tekintve.

Nem érzik a felelősséget a város vezetői? Sokkal clőbbre- való, hogy minél előbb egészséges állategyedek nevelődjenek, több hús, zsír, disznópecsenye kerüljön a dolgozók asztalára, minthogy 10—15 év múlva néhány centivel magasabbra, kívánkoznék a* orvoslakások fala a környező épületekhez képest.

|MERT, [ figyeljék csak meg, milyen útvesztőkbe jut a kifogásolt típusterv a módosítással. A Beruházási Igazgatóság a tervek módosítására a Szóin okmegyei Tatarozó és Építővállalat Tervezési csoportjával lépett érintkezésbe. Itt a mezőtúri orvoslakás esetében 30.729 forint 74 fil1Arért, a karcagiéban pedig 23.541 forint 5' fillérért végzik el a módosítást. Minthogy típustervről vám szó, ami a mezőtúri és karcagi épületnél azonos, csupán az anyagszállítási körülmények okoznak különbséget, érthetetlen a dupla költség felszámítása. Semmiesetre sem járul hozzá állattenyésztésünk költség- csökkentéséhez, tehát a december 19-i határozat szellemével sem egyeztethető össze.

Ráadásul a II/3. Békéscsabai Mezőgazdasági Építővállalat a megbízást tervkiegészítés céljából visz- szaadta, mert a felvonulás költségei kifelejtődtek. Ez magyarul annyit jelent, hogy 4 hónappal tovább húzódik az építkezés megkezdése, belemegy a télbe, fagyba.

A jövendő, a perspektíva helytelen értelmezése miatt nem jutott eddig dűlőre az eredetileg Szanda- szöllőre tervezett, 1 milliós beruházást igénylő baromfikeltető állomás megépítése sem.

Szolnok város vezetői — ugyancsak városrendészeti okok miatt — nem találtak alkalmas helyet a megépítésére. A pénz megvan rá, a szolnoki asszonyok is régen várják, hogy olcsóbb legyein a baromfi. Álmukban sem gondolják, hogy a „perspektíva** miatt késik az építkezés.

Gondolkodásra nincs sok idő, mert ha 30 napon belül nem jelölik ki a helyet, ezt a létesítményt is elviszik a megyéből.

1 MEGYÉNKBEN I sokfajta, s

azok közt tetemes területű rosszminőségű talaj van. Óriási áldozatokat hoztunk már eddig is megjavításukra. Hogy a tudomány is segítségünkre jöjjön, a Tiszántúli Talajkutató Állomás székhelyéül megyénket jelölte ki kormányzatunk. A sok céltalan topogás, tanácstalankodás vége az lett, hogy a már leküldött műszerek, felszerelések visszavándoroltak a minisztériumba, mert Szolnok megyében nem volt helyük. És

az országos jelentőségű tudományos intézett kicsúszott a kezünkből. Megkapta a mozgékonyabb Hajdú megye.

Megyei, járási, városi vezetőink vonják le a következtetést. Ne tűrjék el, hogy rövidlátás miatt késlekedjen vagy elmaradjon mező- gazdasági beruházásaink megvalósítása. A december 19-í határozat a vezetőktől követeli meg elsősorban, hogy a gyakorlati élet, a mezőgazdaság fejlesztésének szempontjait, tehát a jólét gyors növekedését tartsák szemelőtt. Éljenek jobban az elevenen pezsgő életben, akkor megértik, hogy nem a papír, nem a paragrafus, hanem' az emberről való gondoskodás a legjobb és legnemesebb perspektíva.

Tóth István.

Egészséges munkahelyet kérnek a Járműjavító dolgozói

Egyre hűvösödnek a nappalok s a Járműjavító munkásai közül sokan kedvetlenül gondolnak a közelgő télre. Okuk van erre. Emlékeznek még január, február zord napjaira, mikor a hidegben, szabadban igen nehezen ment a munka. Főleg ezért is mutatkozott komoly elmaradás ez év első negyedében.

A hideg tél azonban elmúlt s nem sokat gondoltak rá többet. Figyelmüket inkább a munka kötötte le, mert hiszen a második negyedévben pótolni akarták az elmulasztottakat. A lelkesedésnek, a munkakedvnek meg is lett az eredménye. A második negyedév végére nemcsak egyenesbe hozták a tervteljesítést, hanem sok kocsit és mozdonyt javítottak kj terven felül. Újra visszaszerezték az élüzem címet is.

Ezek szerint a váratlanul jött kemény télnek nem lett különösebb következménye — ha nem számoljuk az első és második negyedév termelése közötti nr ingadozást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szívesen vágnak újra felkészületlenül a télnek a Járműjavítóban. A hideg próbára teszi az ember egészségét, csökkenti munkakedvét.

Azt pedig nem lehet mondani, hogy az elmúlt tél tapasztalataiból okulva igyekeznének segíteni a helyzeten. A téli előkészületek közül kimaradt a személykocsiosztály sérült részének helyreállítása most is csakúgy, mint a felszabadulás óta minden évben. Ez az osztály ugyanis még most is magán viseli a háborús sérülések nyomait, ami azt jelenti, hogy mintegy 250 embernek, szeles, huzatos helyen kell dolgoznia, az időjárás minden viszontagságának kitéve.

A Járműjavító vezetőségét magárahagyták ebben a kérdésben a felsőbb szervek s nem adnak elég segítséget ahhoz, hogy teljesíthesse a dolgozók jogos kérését. Mi volna ez?

Az, hogy még a tél beállta előtt fogjanak munkához s nyissák meg a hitelkeretet a legszükségesebb védelmi felújítások elvégzésére. Egy 36 méter hosszú, 7.5 méter magas fal felhúzásáról kellene gondoskodni a személykocsirészlegen. A szerkocsirészlegen a tetőzetet kellene felemelni, mert az itt dolgozók a rossz világítás miatt állandó baleseti veszélynek vannak kitéve.

A Járműjavító munkásai arra kérik a Közlekedésügyi Minisztérium illetékes szerveit, hogy járuljanak hozzá e munkák haladéktalan elvégzéséhez s engedélyezzék még a tél beállta előtt a felújítási hitel folyósítását erre a célra. Minden nap késedelem a munka rovására megy és a dolgozók egészségét veszélyezteti.

Az üzem dolgozói ezzel szemben megígérik, hogy a harmadik negyedévben is éppen úgy megállják helyüket, mint az előzőben s megtartják a megszerzett élüzem címet,

CSEH ZOLTÁN

üzemi tudósító.

HOWARD FAST:

AMERIK At LEGENDA (Sacco-VanxeM)

(Szépirodalmi Könyvkiadó)

Az író ismét az amerikai haladás harcos hagyományaihoz nyúl vissza regényében. Témaválasztása olyan eseményre esett, amely annakidején — 1920-27 között — jóformán az egész világ közvéleményét felkavarta.

Két olaszszármazású munkás — Sacco és Vanzetti — vértanú- ságának történeté* írta meg ebben a könyvében : a körülmények analógiája vagy legalábbis hasonlósága folytán, a történet a Rosenberg házaspár tragédiáiéra emlékeztet és jelkénesen időszerűvé válik. Az fró. anélkül, hogy akár csak egyetlen szóval is elárulná, kétségtelenül érezteti, hoev Sacco és Vanzetti pé’dáiával elmondja mindazt, amit máskülönben ma Amerikában nem mondhatna e! és vádat emel azok ellen, akik a villanyszékbe juttatták az latomkémkedcssel ártatlanul gyanúsítottakat.

Fe’fedi az emlékezés ..justiz-mord’*-nak valamennyi szálát, a Sacco és Vanzetti ellen és mellett felsorakozó erők élethalál küzdelmét, s amellett a jövőt js sejte+i és utat is mutat. Óráról-órára nvomon követi a sorsdöntő eseményeket, fejezetről, fedezetre más és más oldalról vilá- gítia meg ennek a küzdelemnek minden mozzanatát. minden ténve- zőiét, minden a’ak.iát, Egy-egy tömör, elevetnten lüktető, drámai feszültségű jelenetben sorra felidézi azokat az embereket, akiknek viaskodásától a haiái- raitéltek élete függ: egyfelől az ügyészt, a bírót, a bostoni egyebem rektorát, Massachusetts állam kormányzóját. az Egyesült Államok elnökét, másfelől a védőügyvédet, a haladészellemű new- vnrki írót, a Sacco és Vanzetti megmentésén fáradozó baloldali iszaksz^nressti vezetőket, a Védelmi Bizottság mozga’mának egvi'k kommunista Irányítóját, elsősorban pedig azt fí jogászprofesszort aki tollával és élő szóval körömszakadtáig harcolt a két ártatlan ember igazáért és életéért.

KÖZLEMÉNY

Az MDP Megyei Végrehajtóbizottsága ágit. prop. osztálya közli az alapszervezetek vezetőivel, propagandistákkal, népnevelőkkel, a pártoktatás hallgatóival, hogy a Pártoktatás Házát a Megyei Pártiskola épületébe, Szabadság út 8. sz, alá költözteti át.

Kérjük az elvtársakat, hogy a következő időben előadásainkat, konzultációinkat már az új helyen

hallgassák meg.

Legközelebbi előadásunkat „Népi demokratikus államunk a dolgozó nép állama’' címmel ugyancsak az új helyen tartjuk meg, október 5- én, kedden este 17.30-kor.

IIIIIIMIIIII)lllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllllllllllllllllllllllllinllMllllltllHIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIMIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIUIIIIIinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIMIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM|||||M|||||||||||||||||||||||l|||||||

MIKSZÁTH KÁLMÁN;

Törvény

KARCOLAT

|7 z a történet pedig ott kezdő- dik, hogy tekintetes Ber- kessy János megyei főjegyző úrnak a szűzdohánya elfogyott.

Am nem azért „vármegye ura“, hogy sokáig legyen nélkülözésben. Czanyuga Marci, a híres dohánycsempész paraszt éppen most oson be a vármegyeház kapuján s az egyik hónalja tömöttebb a másiknál. Nyilvánvaló tehát, hogy ott egy pár csomó dohány melegszik.

Csakhogy ha a gondviselés éber, még éberebb a finánc. Két finánc ballagott a főpiacon és észrevették a dohánycsempészt; az se kerülte ki figyelmüket, hogy duzzadt a hónalja. Utána loholtak nagy seb- bel-lobbal.

— Hova ment fel? Kihez ment fej ez a derék ember? — kérdezték a vármegyeház udvarán összegyűlt panaszosoktól.

Egyik a főjegyző ajtajára mutatott.

A fináncok tehát a főjegyző- ** höz rohantak.

De tekintetes Berkessy úr éppen le talált nézni az ablakon és ész-;

ÉS KÖZTÖRVÉNYH ATÓS

revette őket. Nosza betuszkolta Cza- nyugát hirtelen az írnokok szobájába. Mire benyitottak a fináncok, ő tekintetessége már bele volt merülve az aktákba, észre sem vette őket, fel se pillantott, csak írt, egyre írt, mintha a megye százéves restanciáit egy nap alatt akarná földolgozni.

— Ml tetszik —• kérdés hanyagul.

Elmondták, hogy egy dohánycsempészt keresnek. Bocsánatot kérnek, látják, tévedtek, egy gaz paraszt utasította őket ide tévesen. De hogy a csempész a megyeházba jött, azt a tulajdon szemeikkel látták, hogy hova ment be, az most a nagy kérdés.

— Alkalmasint az árvaszéki elnöknél van — utasítá őket a főjegyző, hogy ezalatt kiszöktethesse előlük Czunyagát a megyeházból. (Az árvaszéki elnök úgy se dohányos, annál nem találhatnak semmit.)

Hanem a fináncoknak is van eszük.

Mielőtt bementek volna az árvaszéki elnökhöz, az az ötletük támadt, hogy jobb lesz, ha egyikük lemegy és odaáll a kapuhoz, hogy a csempész el ne mehessen; a másik meg bemegy az árvaszéki elnökhöz.

i árvaszéki elnök bőbeszédű ember volt. Nagy feneket szeretett kanyarítani mindennek és mindenkivel szívesen elbeszélgetett, kivévén az árvákkal.

Egy félóráig tartotta szóval a fináncot, csak aztán kérdezte meg, hogy mit akar?

—• Egy dohánycsempészt keresek itt a tekintetes úrnál.

Az erre borzasztó dühbe jött.

— Micsoda? Én nálam? Soha nem csináltam semmit; még csak nem is dohányoztam. Árvaszéki elnök is csak azért lettem, hogy nem dohányzom, mert a hivatali elődöm bokkokat szítt az árvák pénzén. * ✓

Erre aztán nem volt mit tennie a másik fináncnak, mint hogy ő js lemenjen a kapuhoz az egyik finánc mellé, ahol nagy morogva méltatlankodnának;

■— No, minket csúffá tettek . .

— Hiába, ilyen a megye! Azzal bajos kikezdeni.

— Pedig mégis mi volnánk a hatalmasabbak, mert mi az állam vagyunk.

— Igaz, ml az állam vagyunk, ne hagyjuk magunkat.

—■ A csempésznek okvetlen bent kell lennie.

— Várjuk meg itt. *

— Helyes, várjuk meg, a siker bizonyos.

C a rendületlen férfiak megtámasztották a két rrárványos kapuoszlopot és ott álltak délelőtt® kezdve egész esti szürkületig . •.» azaz, hogy ott álltak azok nagy makacssággal még éjjel is.

A főjegyző írnokai egyre sűrűbben, nagyobb szorgossággal jártak ki cemirozni a helyzetet, de mindig azzal a szomorú jelentéssel tértek vissza a főjegyzőhöz:

— Az állam még mindig ott áll.

Módjukban volt, mert ketten valónak.

Ha az egyik finánc kiéhezett, vagy megszondázott, elmehetett inni-enni és felválthatta aztán a másikat, de Czanyuga uram egyedül lévén. Ilyen váltó-rendszert nem folytathatott; meglehetős kényelmetlenül érezte magát és türelmetlenül sürgette a tekintetes urat, hogy eressze ki, ő rezignál, történjék az isten akarata m.ég akkor is, ha a fináncokkal tart. Ámbár nem egészen szép tőle, (Ezt tudniillik Czunyga uram gondolta.)

A főjegyző sehogy se akart beleegyezni, mert hát az ő reputációja Is valami s tanácskozván a megyei urakkal, végre is abban állapodtak meg, hogy Czunyaga uramat felöltöztetik huszárnak.

^gy is történt, Lehánták őkej gyeiméről a rongyos ködmönt, feladták rá a cifra dóin ányt, a sárkantyús csizmát feldisputálták a lábára, a cifra tarsolyt és a kardot az oldalára kötötték, aztán kifenték a bajuszát rangosra.

Ezalatt előállott az udvaron á prüszkölő paripa. Felült rá Czanyuga uram kevélyen s bajszát pödörve vágtatott ki nagy patkőcsat- togtatás közt, roppant porfelhőt verve föl a piacon.

A két állami ember nagy sóhajt jal nézett utána, amíg láthatta. Aztán csökönyösen újra nekidőltek az oszlopnak, hogy azért is kiiesik a dohánycsempészt. Pedig hol járt az már akkor.?»

Hiába, no. vármfgve 3 vár,

igegye. Van ott ész bőven.