Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-27 / 254. szám
5954 Október 27. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP «» Keményebb harcot a mezei tolvajok ellen Mezőgazdaságunk dolgozói napjainkban gyűjtik be szorgalmas munkájuk eredményeit, a kapások termését, a kertek gyümölcsét és a különféle takarmányokat. Megyénkben, — de országszerte is, — sok lelkiismeretlen kártevő van, aki munka nélkül másck termelvémyei- nek ellopásával akar gyarapodni. A mezei tolvajok száma egyes járásainkban nagyon elszaporodott. Ez elveszi a termelési kedvet, megingatja a rendészeti és igazságügyi szervekbe vetett bizalmat s rontja a közhangulatot. Éppen ezért az eddiginél nagyobb Méllyel, keménységgel és határozottsággal kell folytatni ellenük a harcot. A Szolnokmegyei Néplap esetenként már közölt néhány olyan ítéletet, amelyeket bíróságaink a mezei tolvajok ellen hoztak. Legutóbb Csontos Sándor vezsenyi la- kos öthónapos börtönbüntetéséről adott hírt. Ezt a községben dobszó útján is közhírré tették. A bíróság Ítéletét helyesléssel fogadták. Kunszentmárton- ban is elégtétellel hallgatták a hangoshíradó közléséből, hogy Kanyó Sándor csépai fuvarost és bűntársát Cseh Istvánt, a tiszasasi határban elkövetett gabonalopásokért nyolc-, illetve öthavi börtönbüntetésre ítélte a járásbíróság. Ugyanitt Kolompár Kálmánt széna- és kukoricalopásért négyhónapi börtönnel sújtották. Dolgozó népünk megvetéssel és utálattal tekint a termést dézsmáló és fosztogató léhűtőkre. Szívesen nyújtanak segítséget a tettesek kézrekerítése érdekében. Joggal elvárják, hogy gyorsan és minden aktatologatástól, valamint bürokráciától mentesen hozzanak ítéletet bíróságaink, Ezen a téren azonban komoly hiányosságok tapasztalhatók, melynek felszámolása, igazságügyi apparátusunk elsőrendű kötelessége. Az enyhe ítéletek bátorítólag hatnak a mezei tolvajokra. A kunhegyesi járás- bíróság csak 300 forint pénzbüntetésre ítélte Orbán Károlyt, aki több mint három mázsa vörösherét lopott Vízi Józseftől. Nincs visszatartó hatása a jászberényi járásbíróság ama ítéletének sem, amellyel Vígh Lászlőnét, — aki megkárosította Papp Kálmánnét, — csak 100 forint pénzbüntetéssel „sújtotta”. A kisebb lopások elleni erélytelen harc serkentőleg hat a mezei tolvajokra, s nem riadnak vissza a súlyosabb bűncselekmények elkövetésétől sem. A hirhedt jászsági „Gáspár família“", a tanyavilág réme. Többszörösen büntetett előéletű tagjai a jászfelsőszentgyörgyi határban a lopott széna megtartása végett a tet- tenérő Németh Andrással szemben tettlegesséigre is vetemedtek. Ebben az ügyben a bűnösök már több mint k éthónapja letartóztatásban vannak. Tűrhetetlen az a késedelem is, ami a nyomozó hatóságokat és a bíróságokat terheli Baki Zsigmond ügyében, aki májustól július hóig 15 mázsa szénát lopott el a tisza- szentimrei állami gazdaság rétjéről. Továbbá Gyérési Bálint és Teleki Tibor esetében, akik 15 mázsa száraz lucernát lopták el Raport János kunmadarasi lakos földjéről, még július 23-án. Ezekben az ügyekben még mindig nem hozott a bíróság ítéletet, bár a vádiratok rég a birtokukban vainnak. A lassú nyomozati munkára derít fényt a kenderesi traktorosok elleni ügy, akik a Vörös Csapéi tsz-től 900 forint értékű dinnyét loptak el. A nyomozást még mindig nem fejezték be. Járási és városi ügyészségeink az utóbbi hetekben és napokban egész sor vádiratot nyújtottak be bíróságainkhoz. Ezek szerint rövidesen több mezei tolvaj felelni fog tetteiért. Többek között Tónya József a mezőtúri Szabad Nép tsz-től körülbelül 800 forint értékű termény ellopásáért, Parádi István és Farkas István, a tiszainokai Szabadság tsz megkárosításáért, Kollár Istvánné és Fazekas Sándorné cibakházai lakosok pedig tengerilopásért. Nyomozószerveink jó munkájának eredményeként Kerekes Sándor öcsödi és Hegedűs Sándor tiszaugi lakosok és még sdk más dolgozó kára rövidesein megtérül a tettesek pedig elnyerik méltó büntetésüket. A fenti példák is elegendők ahhoz, hogy sürgetően megköveteljük a mezőőröktől: többet járják a határt, jobban nyissák ki szemüket és a tettesek feljelentését késedelem nélkül tegyék meg. Ezenkívül a károsultak is a jelentést ne csak akkor eszközöljék, amikor az eső elverte, vagy a szél behordta a tolvajok nyomait. Nyomozó hatóságaink, rendőrségi és ügyészségi szerveink gyorsan és erélyesen lássanak hozzá a felderítési munkákhoz. Szerezzék be időben a bűn- cselekmény elkövetését bizonyító körülményeket. Járásbíróságaink pedig gyors és példás szigorral neveljék és ítéljék el mindazokat, akik a máséhoz, a társadalmi tulajdonhoz, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok terményeihez bűnös kézzel nyúlnak. A járások közül a kunszentmártoni járás hozta a legtöbb ítéletet. Ez azt jelenti, hogy itt felfigyeltek a mezei lopások társadalmi veszélyességére. Nem ez történik, azonban a törökszentmiklósi járás területén. Egyetlen eljárást sem folytattak a nyomozó hatóságok. A kengyeli tsz feljelentésére a nyomozást „bűncselekmény“’ hiánya miatt megtagadták, pedig két szemtanú látta a tolvajokat és meg is nevezte azokat. Ez azt jelenti, hogy Törökszentmlklóson szemethúnynak az ilyen „apró-cseprő”, de valójában a termelőket súlyosan érintő kihágások és bűntettek felett. A kunhegyesi járásban is hasonló a helyzet, amit sürgősen meg kell változtatni. Nem várhatunk arra, hogy a betakarítás befejezésével majd maguktól is megszűnnek a tolvajlások. Addig is mindent meg kell tenni a megelőzés terén, mind a kártalanítás, mind a bűnösök példás és szigorú megbütetése tekintetében. Illetékes szerveink munkájuk megjavításával kiérdemlik dolgozóink bizalmát. Ezzel hozzájárulnák dolgozó parasztságunk termelési kedvének fokozásához, Kiss Endre megyei ügyész, Szolnok. az őszi ESŐ erősen verte az országút kikopott köveit. A nehéz, szürke fellegek óriási szörnyként kergették egymást emeletnyi magasságban. A dűlőkön kerékagyig érő sár volt. Nemcsak a parasztkocsik vájták ki a talajt, hanem a nehéz harckocsik is összekeverték a puha, fekete földet. A németek csak néhány órája hagyták el a falut, és magúkkal vittek minden valamire való jószágot. Istenkísértés volt ezen az összegázolt úton végigmenni, mert marasztalón húzta le az err bért a ragacsos, térdigérő sár. Nem is mozdult senki sem. A tanyák magukra húzták az őszi csendet. Már az udvarokon se igen mozogtak. A kutyák sem jöttek elő, mert a puskadurrogtatások miatt az ólak legmélyére húzódtak. A faluban is megállt az élet. Végre 1944 november 14-re virradóra elállt az eső. Itt-ott a fáradt napfény is áttört a veszedelmesen száguldó felhők között és szárítani igyekezett a nedves földet. Ez a hajnal ír ár életet hozott a süket csöndbe. Vágtató lovasok kopogtak a főutca hullámos kövein, majd nemsokára teherautók zúgása töltötte meg a levegőt. Az ablakokban egymásután kíváncsi fejek jelentek meg. Néhány bátrabb, múlt világháborút járt ember a kapuig is kimerészkedett. Ott ágaskodtak a kapufélfa mögött és lesték az iskola előtt gyülekező szovjet katonákat. A TANYÁKRÓL egyelőre nem mordult senki. Oda rrég nem jutott el a hír, hogy itt vannak az oroszok! Másnap már az utcára is kimerészkedtek az emberek. A tanyákról pedig kezdtek beszállingózni, hogy hírt vigyenek. — Nem kell félni! — mondogatták egymásnak. — Jó emberek az oroszok! Kiss János bácsi élen ál egy fiatal szovjet katona szállt meg. Nem volt talán még húszéves sem. Két nap múlva úgy segített a gazdaságban, mintha saját gyermekük lett volna. Örült is az öreg nagyon. Nagy vesztesége volt, hogy fia fogságba esett. Nem volt, aki segítsen, öregek voltak már az asszonnyal együtt. János bácsi meg az első világháborúban orosz fogságban volt. Emlékezett néhány orosz szóra, s így rr egértették egymást a katonával. — Büszke volt az öreg kevéske orosz tudására. A szomszédnak sokszor segített, ha tolmácsra volt szüksége, HZ IGAZSÁG ÜGYÉBEN Esténként összeültek Andrejjel és elbeszélgettek. Ilyenkor átjöttek a szomszédok is, hogy meghallgassák, mi újság a Szovjetunióban? Ügy élnek az emberek, mint ahogy eddig az iskolában tanították? SOKSZOR alig fértek el a nagy házban. Minden széket elfoglaltak, még az ágy szélét is végigülték. Majdnem minden este összejöttek, de mindig volt miről beszélni, kérdezősködni. Szerették nagyon ezt a fiatal, barátságos szovjet katonát. — Aztán igaz-e, hogy ezután már mi is csajkából fogunk enni? — kérdezte Palócz András bácsi, kiről köztudomású volt, hogy szerette a hasát. Andrej elővett egy fényképet, amely aztán kézről-kézre járt. A húga esküvőjéről készült, amint körülüli a násznép a lakodalmas asztalt, amely tele volt minden elképzelhető jóval. Csajkát azonban nem lehetett látná. A nyál összefutott a szájakban. András bácsi azonban nem jött zavarba. A háború előtt Pesten dolgozott vagy négy hónapig, ott sokmindenről hallott. Még nyilas pártházban is volt. Az egyik házmester ismerőse vitte oda. *— Hát aztán abba mi az igazság, hogy a férfiak -meg a fehérnép úgy lakik a kolhozban, mint nálunk a laktanyában a katonák? ANDREI most sem szólt semmit, hanem egy újabb fényképet vett elő, melyen egy csinos, tomácos ház látszott, szép két nagy iker- ablakkal. A ház előtt négyen álltak. Apja, anyja, húga, meg ő. Ez a kép is kézről-kézre járt. Min- renkinek tetszett. Hiszen, ti nagyon gazdagok lehettek! — szólt Mari néni. — Ilyen háza csak a jegyző úrnak volt a faluban, Andrej aztán János bácsin keresztül elmondotta, hogy ők is kolhozban dolgoznak. Saját házuk van. Abból építették, amit a kolhozban kerestek. Sőt tehenük, disznajuk is van. Illetve volt, mert a németek mindent tönkretettek. Alig várja már, hogy vége legyen a háborúnak, hogy hazamehessen, és újból nekikezdhetne a munkának. —1 De már istenetek nincs! szólt közbe az egyik szomszédasz- szony. — Aztán feltartott fejjel körülnézett, hogy lássa mindenki, milyen bátor ő. — Az elevenére tapintott az orosznak. . '—1 Van még olyan is, akinek van —mondta.— Édesanyám templomiba is eljár. A háború alatt azonban a németek raktárt csináltak belőle. — Akkor mégsem úgy van minden, ahogy itthon mondogatták, meg ahogyan az újság írta — szólt Mari néni, János bácsi felesége, aki büszke volt férjére, hogy el tudja mondani mindazt, amit Andrej mond nekik idegen nyelven. AZ UISÁG mind hazudik, egy sem mond igazat — mondta valamelyik szomszéd. — Én se hiszek az újságnak — szólt a másik. — Nem is olvastam már vagy öt éve. Andrej ezután elmondta, hogy náluk más a helvzet. Az újság csak igazat irháit. Ügy hívják, hogy Pravda. Ami magyarul is igazságot jelent. így beszélgettek esténként. Andrej lassanként mindenkit megismertetett az ő szép hazájával, a Szovjetunióval, ahol nincsenek urak, ahol a dolgozó nép az úr. Karácsony reggelére hó esett, majd eső. Mire misére harangoztak, már megfagyott, csúszott, alig lehetett rajta menni. Egyszer csak látják, hogy Andrej, Mari nénit, meg a szomszédasszonyt karonfogva kíséri a templomba. A tem- plomajtóban elengedte őket, s megmagyarázta nekik, hogy mire a pópa végez, eljön, hogy hazavezesse őket. — Látjátdk, fiogy milyen jók ezek az oroszok, — mondogatták az emberek, akik látták, hogyan kísérte Andirej a két öregasszonyt a templomba. 1745 JANUÁRJÁBAN továbbmentek a szovjet katonák. Andrej is útrakészült. Mari néni úgy sütött neki útravalót, mintha a saját fia ment volna el. Mikor az iskola előtt gyülekeztek, a falu a/praja-nagyja kivonult. Most már a tanyákról is bejöttek, hogy elbúcsúzzanak tőlük. Ä katonák egyrészének kisgyermek volt a karján. Azok átölelték őket és nem.' akarták elengedni. János bácsi olyan büszkén szorongatta Andrej kezét, mintha a saját fia lett volna. Mari néni szipogott, szemét törülgette, *— Isten áldjon, —■ mondta remegő hangon. — Imádkozni fogok érted, Aztán elindultak. Ä teherautók most lassan mentek, mert mellettük, mögöttük integetve ment a falu. Nehezen vált el azoktól, kik úgy a szívükhöz nőttek. K. S. Megkezdődöd a jász-kultúrhónap Vasárnap a Hazafias Népfront jászberényi járási és városi bizottságának rendezésében ünnepélyesen megnyitották a jász-ku'.- turhónapot. Ennek során a régi hagyományok felelevenítésével, felkutatásával, a Jászság történelmi emlékeinek bemutatásával ünnepli a jászberényi járás és város felszabadulásunk 10. évfordulóját. Vasárnap nyílt meg az idén 80 éves fennállását ünneplő. Lehelkürtjét őrző Jász-Múzeumban a ,.Képek a jásznép történetéből“’ című új kiállítás, amelyet még ezen a napon több mint hatszázan tekintettek meg. Ugyancsak vasárnap rendezték a Déryné-kultaotthonban bélyegkiállítást, Az ünnenségek során délután Jászberény főterén többezer főnyi közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa a kibővített népi zenekar által előadott jász-népdalokat. A szolnoki központi népi tánccsoport ugyanitt lépett fel táncszámokkal. Este 8 órákor a Déryné járási kuilturotthónban ünnepi műsor kezdődött, neves fővárosi művészek, a járás és a város legjobb kul- turcsoportjainak közreműködésével. A kultúrotthon nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy tetszéssel fogadta a László Anni operaénekesnő tolmácsolásában előadott Bartók-, Kodály-dalcskat, Sza-i kács Miidós Vörösmarty, Petőfi, József Attila és Ady versmondását. Nagy tetszést aratott a rádióból közismert Gergely-bácsi (Balázs János) és Mari néni (Völcsei Rózsi) humoros jeleneteivel. Élénk érdeklődés kísérte a kultúrműsort megelőző előadást a Lehel-kürt művészi értékéről, eredetéről és a hozzá fűződő mondáról. 'TJa hatíkő s iáq, eh ! ördög tudja, mi van ezekkel a kacsákkal, napról-nanra kevesebb van belőlük — szemlélte gondterhelten a Vegyiművek főkönyvelője az üzemélelmezés! célokra vásárolt több száz jószágot. Csak a minisztérium ne tudja meg. Mint később kiderült, jogos volt az aggodalom. Az egyik, szombati napon ugyanis két tettrekész ember érkezett a minisztériumból, természetesen autóval, s szemlét tartottak a kacsák felett. A főkönyvelő őszinte örömmel konstatálta azonban, hogy bármennyire leleményesek Is a kiküldöttek, a kacsaszámlálást nem tudják végrehajtani. Azok a fránya jószágok ugyanis, mit- sem törődve a kiküldöttek fontos munkájával, jobbra-balra szaladoztak, megakadályozva ezáltal minden számtani műveletet. Hiába, mégiscsak vannak objektív nehézségek — állapította meg az egyik kiküldött, mikor elérkezett az este és dolguk végezetlen hazaindultak. A kacsák nyugodtan tértek éjjeli szállásukra. Hej, pedig ha sejtették volna, milyen „magas*1 látogatóik voltak, ök azonban nem tudták, vagy nem szenvedtek rangkórság- ban. Erre vall az Is, hogy a pár nap múlva a szintén kacsaszámlálásra érkezett miniszteri kiküldöttet sem érdemesítették figyelemre. Sőt. Míg az előkerítette a nagy munka elvégzésére kiszemelt segítőtársait, a versenyfelelőst és a munkaügyi osztály vezetőjét, addig a kacsák há- tatfordítottak néki és békavadászatra indultak a közeli kubikgö- dörbe. Ott kezdődött aztán a türelemjáték. A három kacsastatisztikusnak felcsapott ember ott a helyszínen új Igazságot fedezett fel. Mégpedig azt, hogy több szem nemcsak többet lát, hanem mást is lát. Ugyanis míg az egvik ötvenet számlált a jobbra-balra úszkáló, víz alá bukó és lehetetlen helyen felbukkanó kacsákból, addig a másik nyolcvanat számlált, a harmadik pedig éppen másodízben kezdte újra a létszámmegállapítást. A végösszeget nem sikerült megállapítani. A kiküldött azonban határozottabb volt, mint elődei. Nem szeretett semmittevéssel dicsekedni. — Éppen ezért meghagyta, hogy az üzem pitymalatkor tartsa becsületbeli kötelességének a kacsaszámolás elvégzését és erről őtet telefonon értesíteni. “— Mert hát meg ke1! akadályozni, hogy bárki is pazarolja a közvagyont, ■— sibé — —v— 11 ———. ELMÉLETI PROBLÉMA. A TORNÁRÓL — Na, pajtások, ki tapasztalta már kSzüIetek, hogy a sport milyen egészséges is hasznos dolog? — En! Apukám a múlt héten tízezer forintot nyert a Totón* Jelölőgy ülések Ssajolban C zajol község 38- számú választó- kerületében a napokban zajlott le a községi és a járási tanácstagjelölőgyűlés. A dolgozók fontosnak érzik a jelölést, mutatja az is. hogy igen nagy számban jelentek meg a választókerületből. A gyűlést pontosan a megjelölt időben kezdték meg. Karakas József MÁV ellenőr bevezetőjével. Karakas József beszélt azokról az eredményekről, melyek a szajoli tanács négyéves munkáját dicsérik: a kút, járda- és csatornaépítés, az iskolák rendbehozása. a világítás kiterjesztése, a vendéglő megnyitása, a középületek kijavítása stto. Ezután rátért a gyűlés a jelölésre. Gajdos János — a következő felszólaló — Elek Jusztinát javasolta, a 38. választókerület jelöltjéül. A hozzászólások egymásután hangzottak el — Kozma Károly, Darázs Sándor, F. Bede Mihály, Golyha József né — szavaiból érezni lehetett, hogy a választók közszeretetben álló emberről beszéltek ezen a gyűlésen. Egyhangúan elfogadták a [javaslatot. Elmondták, hogy Elek Jusztina érti és szereti munkáját; lelkesen és odaadóan dolgozik a község érdekében: mióta itt van. kiérdemelte megbecsülésüket. Sor került ezután a járási tanácstag jelölésére. Nyírfa József, Hegedűs Istyán II. forgalmi szolgálattevőt javasolta. A közismert dolgozót szeretettel üdvözölték és a javaslatot egyhangúan elfogadták. Mindkét jelölt köszönetét mondott azért a bizalomért, melyben ezen a gyűlésen részük volt. Ugyanebben az időben tartotta hasonló bensőséges körülmények között a 26. számú választókerület ’s je1 ölőgyűlését, ahol Rccsa János pálya- munkás volt az előadó. Itt is jól választottak: ifi. György Mihály mintagazdát jelölték tanácstagnak, aki köz- tiszteletben álló, szorgalmas és kötelesség- tudó egyénileg dolgozó paraszt. A szaioli dolgozók a legjobbakat igyekszenek jelölni a tanácsba. Nyírta József
