Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-01 / 232. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP Hagyjunk fel az öncélú értekezletekkel Szeptember 29-én a megyei tanács nagytermében egésznapos értekezletet tartottak a gépállomások igazgatói, főagronómusai, főmérnökei, vezetőmechanikusai és főkönyvelői. Érdemes erről utólag megemlékezni, mert ez az értekezlet is egyike volt az utóbbi időben ismét elharapódzott, véget nem érő tanácskozásoknak. Elöljáróban Bozsik Tibor elvtárs, a gépállomások megye»- igazgatója tartott rövid beszámolót. A nép vagyonának, a szocialista tulajdonnak védelméről, megőrzéséről beszélt. Majd értékelte megyénk gépállomásainak elsőfélévi munkáját és szóvátette az_ értekezlet igazi célját: a takarékosság, az önköltségcsökkentés problémáit. A beszámoló nagy gonddal készült. Érződött, hogy olyan szakember foglalkozik a különböző problémákkal, aki otthonos abban. Hiba volt azonban, hogy a napjainkban megoldandó «somfaiam feladattal egyforma mértékkel foglalkozott a legfontosabb teendők rovására. Majd három szakvezető és egy igazgató ismertette külön-külön, hogy gépállomásukon az első félév-ben hogyan alakultak a termelés^ költségek. Beszámolóik azonban nem adtak semmi újat. Vida elvtárs, a karcagi gépállomás ve- zetőagronómusa elmondotta, hogyan teljesítették első félévi tervüket. Az önköltség csökkentéséről azonban csak általános megállapításokat tett. Felkészületlenül szólt a másik három elvtárs is. Csak a tervfceijesítés számadatai változtak beszámolóikban, lényegében egymás szavait ismételték. A hallgatók egyáltalán nem 'jegyzeteltek, sem Bozsik elvtárs beszámolója alatt, sem a felszólalások idején, így nem is tudták megfelelően kiegészíteni, hozzászólásaikkal magasabb színvonalra emelni a tanácskozást. Káros jelenségként mutatkozott az értekezlet öncélúsága. Sajnos, ez nemcsak erre a tanácskozásra volt jellemző. Hónapok ófca így van ez megyénkben és olyan színezete van a dolognak, hogy a megyei vezető elvtársak derűre-borúra tanácskoznak. Szentül meg vannak győződve róla, hogy ez előreviszi a szántást, vetést, begyűjtést, takarékosságot, a tervek teljesítését. Pedig nem így van. Azokat a bosszantó bürokratikus intézkedéseket, módszereket hellene már vcgrc-tialahára tn cg saüntcísiii amelyek hónapról-hónapra akadá- lyózzák a december 19-i párt- és kormányhatározat megvalósulását. Egy példa. A turkevei elvtársak elmondották, hogy terveik készítése során költségtényezőként feltüntették a motorok és a kerékpárok használati díjainak összegét. A megyei igazgatóságon a turkevei gépállomás tervéből ezt egyszerűen törölték. Később ugyancsak a megyei igazgatóság utasította a gépállomás vezetőit, hogy az erre előirányzott összeget fizessék ki. Igen ám, de nincs pénz, mert éppen a megyei igazgatóság törölte korábban a költségvetésből. — Hosszas huza-vona után, a vezetők többnapos utánajárására, könyvelési manőverrel megoldották a helyzetet. Ennek nem kellett volna megtörténnie. Ilyen és hasonló dolgok akadályozzák többek között a munkát s az ilyen ügyek elintézése veszi el a gépállomási vezetők idejét, energiáját. Másik példa. A kisújszállási gépállomásra pár nappal ezelőtt egész vasúti szállítmány síma henger érkezett, amit egyelőre nem is tudtak n.uinkábaállítani. Más gépállomások pedig nem tudják megfelelően végezni a talajelőkészítést, a vetőágykészítést éppen a különböző munkagépek hiánya miatt. Az ilyen unos-untalan megismétlődő zavaró körülményeket szüntessék meg, amelyekről senki sem.' intézkedik, holott ezek a munka igazi fékezői. Meg kellene végre érteni, hogy szólamokkal, kinyilatkoztatásokkal a december 19-i pártós kormányhatározatot nem lehet megvalósítani. Azzal még nem válik elevenné a munkaverseny, ha ezerszer elismételjük a fontosságát, de a megyei gépállomási igazgatóság a verseny rendszeres értékeléséről megfeledkezik. Egy példa. Pár héttel ezelőtt a karcagi gépállomás versenyre hívta megyénk gépállomásait. A napjainkban legfontosabb munkát, a talajelőkészítést, a vetést, az őszi mélyszántást, s mindezeknek a teendőknek a legkisebb költséggel történő elvégzését vették fel a versenypontok közé. A mégyei gépállomási igazgatóság még nem értékelte ezt a versenyt és nem szervezte meg a csatlakozást sem. Az értekezletnél maradva, annak öncélúságát jellemezte, hogy senki sem tett említést az első félév tapasztalatainak jelenlegi hasznosításáról. Bodrogi elvtárs, a kun- mártoni és Tóth Károly elvtárs, a fegyverneki gépállomás Igazgatója elmondotta, hogy ez az értekezlet számukra semmit sem adott. Sőt, 120 gépállomási vezetőembert egy napra kivonták ismét a termelő- munkából. Vájjon az árpa- és a búzavetés Szolnok megyében olyan erővel folyik, hogy ez a könnyelműség megengedhető? Nem beszélve arról, hogy a 120 ember utazási költsége és napidíja közel 5000 forintba került. A jelenlévő 120 gépállomási vezető közül tizenötnél több szóhoz sem tudott jutni. Ugyanis az értekezleten a szffkásszerinti dolgok történtek. * Horváth Irr re elvtárs, a mező- gazdasági igazgatóság vezetője köz- tiszteletben álló ember. Kár, hogy nem tudja elhagyni régi szokását, a minden kérdésről való általános beszédet. Ezen az értekezleten közel negyven percig vitte a szót. Hangsúlyozta valamennyi munka fontosságát, tényekkel, adatokkal azonban nem támasztotta alá a legszükségesebb teendőket. Súlyos hiba, hogy a megyei vezetők egy része nem ismeri fel saját gyengeségét. Az építő bírálatot visszautasítják, mert azt tekintélyrombolásnak vélik. Meg kellene érteniük, hogy a kommunista vezetőnek, akit a párt és a dolgozó nép bizalma állított fontos beosztásába, nélkülözhetetlen segítője a dolgozók bírálata. A tegnapelőtti értekezlet legyen tanulság. Sokkal tervszerűbben, előrelátóbban és kapkodásmentesen, főleg minél kevesebb értekezéssel kell vezetniök. Ezt kívánja a mostani helyzet. Ne az íróasztal mellett, a tanácskozások alkalmával, hanem a mindennapi munka színhelyén, a szántóföldeken, a gépállomásokon, a szövetkezetekben erősítsék kapcsolataikat. — A Földművelésügyi Minisztériumban is érdemes azon gondolkozni, hogy nem az értekezleteken, hanem a tetteken múlik egy-egy munka sikere. ^ '■ Kiss Antal Szekulity Péter. c :z történt a nagyvilágban Az amerikai Hírközlési Dolgozók Szövetsége harcot hirdet a kommunista- és szak- szervezelellenes törvénnyé! szemben New-York (MTI.) Amint a new- yorki Daily Worker írja, az amerikai Hírközlési Dolgozók Szövetségének Végrehajtó Bizottsága pro- grammot fogadott el, amely harcot hirdet az új kommunista és szakszervezetellenes törvénnyel szemben. * A bolíviai parasztok harca a földért Montevideo (TASZSZ.) A momte- videoi rádió jelentése szerint a bolíviai Caupolinanban parasztfelkelés tört ki. A parasztok földosztást követelnek. A bolíviai hatóságok katonaságot küldtek Caupoli- nanba a parasztmozgajom elfojtására. A katonák és a parasztok összeütközése során többen meghaltak, illetve megsebesültek, — (MTI.) * Az amerikai „élelmiszer- segélyt“ leleplező tények . Berlin (TASZSZ.) A Berliner Zeitung közölte a nyugatberlini szenátus titkos okmányait a nyugatberlini lakosságnak nyújtott úgynevezett „élelmiszersegélyről.“ Ezek az okmányok, köztük az amerikai élelmiszer minőségi vizsgálatára vonatkozó akták, valamint a nyugatberlini szenátus és az amerikai hatóságok képviselőinek levélváltása azt bizonyítják, hogy az annakidején agyonreklámozott amerikai „segéynek" egyáltalában nem jótékonyság volt a mozgatóereje, amint ezt az amerikai és a bonni propaganda állította. (MTI.) Bírósági ítélet A Szolnokmegyei Bíróság 1954. szeptember hó 29-én tárgyalta Jan- csó Ladányi Piroska, törökmiklósi lakos bíínperét, aki ötrendbeli B. H. ö. 349 pontjába felvett gyilkosság bűntettével, egyrendbeli a B. H. ö. 349 pontjába felvett gyilkosság bűntettének a B. T. A. 17. §-a szerinti kísérletével, ötrendbeli a B. H. ö. 433 pontjába felvett rablás bűntettével, valamint egyrendbeli a B. H. ö. 447 pontjában és 448 pont X. bekezdés 2. tételében felvett csalás bűntettével volt vádolva. A nyomozás és a Megyei Bíróság megállapította, hogy Jancsó Ladányi Piroska züllött erkölcsű, prostituált nöszemély, aki erkölcstelen életét kora gyermekkorában kezdte el. Jancsó Ladányi Piroska egy 40 holdas kuláknak a lánya, aki a legsúlyosabb bűncselekményt követte el: gyermeket ölt. A gyilkosságok elkövetésének oka: elferdült nemi hajlamainak kielégítése. A nevezett nem látott mást anyjától sem, aki közismerten erkölcstelen életet él. Nevezett a tárgyalás során aljas bűneit beismerte. A bíróság, a kihallgatott 26 tanú és a hozzátartozók vallomása alapján, akik gyermekeik holmiját felismerték, a cselekményt bizonyítottnak látta, ezért Jancsó Ladányi Piroskát bűnösnek állapította meg és őt összbünteté- sül halálra ítélte. A Megyei Bíróság Jancsó Ladányi Piroskával együtt tárgyalta anyjának, Jancsó Borbálának a bűnügyét is, aki a B. H. ö. 257 pont és 259 pont a) pont alatti alpontba felvett közveszélyes munkakerülés bűntettével, valamint a B. II. ö. 322 pontjába felvett ifjúság elleni bűntettel és a B. H. ö. 230 pontjába felvett társadami tulajdon sérelmére lopással elkövetett bűntettel volt vádolva. Jancsó Borbála közismerten erkölcstelen életet él; lakásában férfiakat fogadott, erre nevelte leányát is, ugyanakkor nem vetette meg azt sem, hogy a társadalmi tulajdont az állandóan vá.ltoztatott munkahelyein lopkodja és egyéb bűncselekményt kövessen el. A Megyei Bíróság Jancsó Borbála bűnösségét is megállapított és őt összbüntetésül: 2 évi és hathónapi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre, továbbá 3 évi időtartamra a B. T. A. 40. §-a 2. bek. a—d pontjában, valamint ugyanezen §. 3. bek. foglalt jogoktól való eltiltásra, mini mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, a terheltek fellebbeztek. Többet törődjön a dolgozók nevelésével a szajoli gépállomás pártvezetősége A szajoli gépállomáson az utóbbi időben sok a panasz a dolgozók fegyelmével kapcsolatiban. Sokan hiányoznak , indokolatlanul, s nem egyszer előfordul, hogy a fe- lelősségrevonásra — „ha nem tetszik, elmegyek“ — stb. válaszokat adnak. —A hibák gyökerét igen könnyű volt megtalálni. Gyenge a pártszervezet nevelő munkája, mind a párttagok, mind a párton- kívüldek között. A pártszervezet vezetősége nem veszi igénybe az emberek neveléséhez a kommunisták segítségét, nem bízik bennük eléggé. A gépállomás egyes vezetőinél — s ebből kifolyólag maguknál a párttagoknál is — olyan hangulat terjedt el, hogy „az itt dolgozó emberek többségével kár törődni, hiábavaló fáradság lenne, nem változnak meg azok már soha.“ Juhász János elvtársnak, az Ozemi szakszervezet vezetőjének például az a véleménye, hogy „az emberek nem hallgatnak a jó szóra.“ Király Ernő vezető-agronó- musnak pedig az, hogy: ,.Akármit csinálunk, nem érünk el semmit.“ Persze itt az emberek egyrészé- ről van csak szó. De a kérdés az, hogy próbáltak-e hatni ezekre az emberekre? Nézzük csak sorba. Polgár elvtársat a szántó- földön találjuk, amint traktorával forgatja a talajt. Alacsony, izmos ember, szavai okosak, bátrak. Azonnal arról beszél, hogy nem elég gyorsan javítják a szerelők a gépet. Ezért aztán kisebb hiba miatt is indokolatlanul hosszú ideig kell állni. Három éve_ párttag, három éve dolgozik a gépállomáson. Taggyűlésen — ahogy ő mondja -— egy évben egyszer, ha megszólal. — Nem tudok én sokat beszélni nyilvánosan. Meg mit is mondjak? Bánt, hogy az emberek egyrésze nem becsüli a munkát, de hát mit csináljak? — Mondták-e az elvtársnak, hogy nevelje az embereket, beszélgessen velük? — Mondta a párttitkár elvtárs. Ha néma is külön nekem, de úgy, hogy mindenkit neveljünk. Persze helyes az is, ha a taggyűlésen a pártszervezet általában felvet problémákat. De bizonyára jó hatással lett volna, ha Polgár elvtársi^ rábízzák egy ember nevelését. Az is hasznos lett volna, ha feláll például egy termelési értekezleten és elmondja, miért dolgozik ő olyan szorgalmasan. Keresetét is ismertethette volna. Ennek a hónapnak első tíz napjában például 500 Ft körül keresett és ehhez jött 70 kiló búza. S Polgár elvtárs ezt szívesen meg is tette volna, ha felhívják rá a figyelmét. Álfalúban a párttagoknak nincsen pártmunkájuk, nem kérik segítségüket. Tiger József elvtárs, az Előre tsz tagja második éve dolgozik a gépállomáson. Igaz. hogy pártszervezetileg az „Előrébe“ tartozik, de az ás tény, hogy itt él a gépállomáson. Fejlett elvtárs, párttitkár is volt. Szorgalmas, jól dolgozó ember hírében áll ő is, de még egyszer sem kérte senki, hogy segítsen a munkafegyelem megjavításában, az emberek gondolkozásmódjának formálásában. Tóth István elvtárs műhelyvezető is hasonlóképpen nyilatkozott. A kommunista műhelyvezetőtől még nem kérdezte meg a pártszervezet, hogyan neveli egyénenként a hozzá beosztott embereket. A párttitkár elvtársról az a vélemény itt, hogy nagyon jó ember, kicsit túlságosan is jó. Volt olyan párttag, aki hónapokig nem ment taggyűlésre például. A párttagok maguk mondják el, helytelennek tartják, hogy mindezt csak megemlítik a taggyűlésen, de felelősségre nem vonják érte a hiányzókat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kommunisták nem érzik magukat felelősnek, sem a maguk, sem a oártonkívüliek magatartásáért. A gépállomás előtt nagy feladatok állnak. Nyolc termelőszövetkezet tartozik hozzá 30.000 kát. hold földdel. Vetőszántási tervük 1438 hold, ebből szeptember 21-ig mintegy 400 holdon végezték el a munkát. Mélyszántási tervükből, amely 3150 kát. hold, 342 holdat teljesítettek. A gépek egyrészére nincsen elegendő munkaerő, nem tudnak mindegyiken két műszakban dolgozni. Nagyon fontos tehát, hogy a meglévő emberek minden időt kihasználjanak. De nem lehet eredményt elérni úgy, hogy áprilisban például 19 munkanap kiesés volt igazolatlan mulasztás miatt, júniusban pedig 31, Meg kell említeni azt is, hogy a felsőbb szervek is gátolják időnként a munkafegyelem megszilárdítását, valami „álhumanizmus" jegyében. “ Nézzük a legutóbbi példát: Ponyokai Imre traktoros több ízben mulasztott igazolatlanul, munkáját hanyagul végezte, gépét bem gondozta megfelelően. Betelt a pohár akkor, m.i- kor egy ízben az elromlott gépet ktathagyta a földön, s anélkül, hogy a hibát jelentette volna, hazament. Másnap pedig nem ment be dólgozni. Az igazgató — igen helyesen — számításba véve eddigi munkáját is — elbocsátotta. Ponyokai erre felkereste az MTVB Gépállomási Igazgatóságát, ahol őt ugyan meghallgatták és f— anélkül, hogy ugyanezt tették volna az igazgatóval is, — ilyen szövegű utasítást küldtek: „Panaszost, míg ügye el nem dől, a gépállomás állományából ne bocsájtsa el.“ Az ügy ekkor már „eldőlt’'. Viszont annyi kárt mindenesetre okozott a Gépállomási Igazgatóság, hogy Ponyokai mikor visszament a gépállomásra, — kiválasztva az erre megfelelő embereket, ■— fülükbe súgta, hogy nem kell az igazgatótól félni, úgysem adnak neki igazat“ stb. — Az ilyen eljárások csak megnehezítik a vezetők munkáját, rombolják tekintélyüket. Remete Ibolya, Az utolsó kihallgatás Dermedt csend a tárgyalóteremben. Az emberi bűnöket „hivatalból“ bővebbén ismerő bírák, a rettenetes bűnügyben az áldozatok után legtragikusabban érintett hozzátartozok, a meghívottak, a karhatalom egyenruhás emberei az orvosszakertők valamennyien szinte megkövültén nézik a fegyőrök kozott szemlesutve, idegesen rángatózó szájaszéllel, halálsápadt arccal belepdelő vádlottat. Az öt fiatal gyermek életének elrablója áll a torvény előtt! Ez a betegesen finomarcú, keskeny, előreugró állú, alacsony, törékeny termetű nő volt képes a kegyetlen gyilkosságra! Igen, Félelmetesen hideg arca, alattomos, félelemben bujkáló szeme, konok szaja, derektől kissé előrehajló felsőteste, vértelen színe megdöbbentően visszataszító érzést támaszt az emberben. És az a józan, cinikusan nyugodt hang, amivel a bíró fárasztó™. záporozó kérdéseire válaszol, — az a megdöbbentően pontos, precíz emlékezet, amivel sorra, izgalommentesen előtárja bűneit, _ min den, minden arról ' győzi meg az embert, hogy ebben a szörnyben nem volt szív. Nem volt semmi abból, ami\az átlagembert, okosat, kevésbbé eszeset emberré teszi. V Oem szeretett senkit, — Az anyját sem, akit véresre vert n.ár korábban. Gyermekeit sem, akiknek az apját sem szerette, a férfiakat sem, akiket megunt, azt az egyetlen fiút sem, aki hajlandó lett volna őt feleségül venni valamikor. „Nemi szerettem a munkát, — a pénznek semmi hasznát nem vettem“ — vallotta szenvbelenül. — Mennyi pénz volt az áldozatnál? — kérdezte a bíró az egyik szerencsétlennel kapcsolatban. — „Kétszáz forint... Százat elköltöttem a cukrászdában“ — válaszolta. Borzongott a hallgatóság háta, amikor hideg hangján, — csupán a két karja remegett meg időnként, saját nyomorult életét féltőn — elmagyarázta, hogyan csalta el magukhoz a kislányokat, hogyan vonta el a figyelmüket, míg a dróthuzalért kiment. Mutatta, melyik kezével vetette át a nyakán s hogyan csavarta meg kétszer. Mind az öt áldozatnál ugyanúgy. Es csak azért, hogy aljas, természetellenes nemi-vágyait kielégítse rajtuk, — utána. Far féreg, egy érzéketlen élő hús- és csonttömeg, aki hibátlan következetességgel választotta ki mindig a legmegfelelőbb időpontot irtózatos tettei elkövetésére. — Nem érzett soha lekiismeretfurdalást? Sokáig gondolkozott, míg elnyújtva megfelelt. — Bántott. — Nem félt a felfedezéstől? — Nem — válaszolt mindjárt. Volt lelMereje hordani áldozatai cipőjét, ruháját, sőt az egyiknek az anyagából kisfiának akart pizsamát készíteni. De szeretett olvasni izgalmas ponyvaregényeket: „Tom Mix-et“, „A lázongó prérit“ s azt a képes, szexuális tartalmú könyvet, amiből kedvet kapót természetellenes ösztönei kielégítésére. Nevetett is a tárgyaláson, ahol már a levegőben volt a halálos ítélet. Nevetett, arcát tenyerébe takarva, mikor anyja furcsán, komikusán felelgefett a bíróság előtt. Állt. Ridegen, szótlanul, szemrebbenés nélkül, mikor a halálos ítéletet kimondták felette,
