Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-19 / 222. szám

1954 szeptember 19. SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP $ A termelékenység növelésének problémái a Járműjavítóban Visszament a termelőmunkába Balhó Sándor az Aprítógépgyárban an yagbeszerző volt, most mint marós 10U- 110 százalékot teljesít. Uj beosztásában szeptember 1-tSl dolgozik. 7.300 forintot kaptam a jegyzett 200 után A II. Békekölcsön első húzásakor ért az öröm, hogy egyik 200 forin­tos kötvényemet ötezer forinttal kihúzták, örült a család a váratla­nul jött pénznek. Két kisfiam azért, mert szép téli-kabátot, cipőt, ru­hát kapott, a feleségem azért, mert ballonikabátot vehetett magá­nak. Én télikabátot kaptam. Az új ruhadarabokat az egész család bol­dogan nézegette. Éreztük hogy a jegyzett összeget nem tettük rossz helyre. A nyereményen kívül ab­ban is visszakaptuk, hogy a Vörös Csillag úti bérházaik egyikébe ké­nyelmes lakásba lakhatunk s ab­ban is, hogy az elmúlt két évben a Balaton mellett üdültem. Az ötezer forint mellett még nyertem egyszer ezer, kétszer öt­száz és egyszer háromszáz forintot, összesen tehát 7.300 forintot kap­tam a jegyzett összeg helyett. Krejcsirik Károly Szolnok, Börtönbüntetésre ítélték a jászberényi Vendéglátóipart Vállalat dolgozókat megkárosító volt vezetőit A napokban mondott ítéletet a jászberényi járásbíróság a Jászbe­rényi Vendéglátóipari Vállalat dol­gozókat és az államot megkárosító volt vezetői ellen. A Jászberényi Vendéglá tóipari Vállalat két üzletvezetője, Apter Lajos és Szál óki Gyula elhatároz­ták, hogy a vállalat vásározó rész­lege révén külön (jövedelmre tesz­nek szert. Ezért a vásárokra szállí­tott bort vízzel hígították, ugyan­akkor pedig drágábban is adták a hivatalos árnál. A 10 forint 70 fil­léres bort 15 forintért, a 14 forint 70 filléres bort pedig 20 forintért mérték a vásárok alkalmával a dolgozóknak. A dolgozók megká­rosításába bevonták Mizsei Istvánt is, akit alkalomszerűen, vásárokra alkalmazott a vállalat. A’ bűnös üzelmekről tudott Barta György, a vállalat volt igazgatója is, aki a csalással szerzett jövedelemből maga is részesült. A vásározó rész­leg négy alkalmazottjának is jut­tattak a pénzből. Emellett Apter Lajos üzletvezető és Barta György igazgató hivatali hatalmukkal visz- szaélve, a vállalat egységeinél fize­tés nélkül fogyasztottak, sőt na­gyobb mennyiségű szeszesitalt el tulajdonítottak. A jászberényi járásibíróság Apter Lajos elsőrendű vádlottat a fenti bűncselekményekért 5 évi bör­tönre, 1000 forint pénzbüntetésre, 2000 forint értékű vagyonelkobzás­ra ítélte és három évre eltiltotta a közügyektől. Szalóki Gyula volt üzletvezető büntetése négy év bör­tön, 1000 forint pénzbírság, 1500 forint vagyonelkobzás és 3 év köz­ügyektől való eltiltás. Barta György volt igazgató is 4 év börtönbünte­tést kapott, 1500 forint pénzbírság­gal, 2500 forint vagyonelkobzással sújtották és 3 évre eltiltották a közügyektől. Mizsei Istvánt 2 év és 6 hónapi börtönre, 500 forint pénz- büntetésre és 3 év közügyektől való eltiltásra ítélte a járásbíróság. A vállalat négy másik dolgozóját a járásbíróság 4—10 hónapig ter­jedő javító-nevelőmunkára ítélte, 15 százalékkal csökkentett fizetés mellett és alacsonyabb beosztásban. Tartsák be a KRESZ-t as autóvezetők ^pártunk III. kongresszusa ipari üzemeink fontos feladatává tette a termelékenység emelését, a tervek teljesítését. Vállalatunknál is behatóan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Kibővített pártbizottsági értekezleten — melyen résztvettek az ÜB tagjai és az osztályvezetők is — konkrét terveket dolgoztunk ki a . hibák kijavítására. I. mi üzemünkre is érvényes jVOlt ugyanis Gerő elvtársnak az a megállapítása, hogy az év ele­jén nem teljesítették állami tervei­ket az üzemek. Januárban és feb­ruárban — főleg a szokatlan ke­mény tél miatt — a Járműjavító is adósa maradt népgazdaságunknak. Márciusban azonban pótoltuk a le­maradást és havi tervünket 126.3 százalékra teljesítettük. így elértük azt is, hogy a negyedév végén már nem elmaradásról kellett számot- adnunk, hanem arról, hogy 4.9 szá­zalékkal túlszárnyaltuk negyedéves tervünket. A második negyedév­ben sem csökkent a munka lendü­lete s eredményeink alapián el­nyertük az élüzem címet. Ebből az alkalomból jelentős pénzjutalmat is kapott vállalatunk, melynek egy részét a miniszter elvtárs megbí­zottja osztotta ki a termelés élen­járói között, II. pénzjutalom még jobb mun­kára sarkalta a dolgozókat, s az élüzem cím, elnyerése után is változatlan iramban haladt a mun­ka. Ezt bizonyítja az is, hogy jú­liusban 6.7, augusztusban pedig már 9.7 százalékkal túlszárnyaltuk terveinket. Ezek a számok azt je­lentik, hogy 34 nagyjavításos sze­mély- és teherkocsival, ezenkívül 619 középjavításos kocsival készí­tettünk többet kiszabásunknál. Ez­zel nagymértékben elősegítettük az őszi forgalom sikeres lebonyolítá­sáért indított harcot. A jó termelési eredmény azon­ban még nem minden. Építőmun­kánk jelenlegi szakaszában külö­nös gondot kell fordítani a gazda­ságosság, az egyenletes termelés kérdésére, mely nyilván ném lehet, független a terv teljesítésétől, Csütörtökön a Mezőgazda- sági Kiállításon jártam Budapes­ten. Úgy számítottam, hogy délután 3—4 órára végzek a látnivalókkal és a félhatos gyorssal már vissza is utazom Szolnokra. A tervből azonban nem lett semmi. Este hét órakor még ott kószáltam a pavi­lonok között, s csak akkor igyekez­tem a kapu irányába, mikor a hangszórók bejelentették, hogy „kedves vendégeink, három perc múlva zárjuk a kiállítást’’. A nap folyamán szinte minde­nütt megfordultam a kiállítás te­rületén. Szemem elfáradt a renge­teg látnivalótól, lábam a sok járká- lástól. Sehol nem leltem helyet, ahol nyugodtan, kényelmesen le­ülhessek. A kondorosi halászcsár­dában is annyian voltak, hogy áll­va ettem a felséges malacpörköltet. V é a ü l is a lóversenypálya tribünjén sikerült magamnak he­lyet szorítanojm. A zöld gyepen éppen díjugratás folyt. A tiszaim- rei állami gazdaság Arató nevű lova is ugrott és igen szépen. Könnyedén lendült át a szanaszét felállított akadályokon, előrenyuj- tott nyakkal vágtázott a kacska- ringósra szabott pályán. Meg is je­gyezte valaki mögöttem: „Azt még csak megértem, hogy átugorja az akadályt a ló meg a lovas, de hon. nét tudják, hegy melyik akadályt kell éppen ugraniok?‘‘ Ezen aztán derültünk egy sort. Közben pedig izzadtunk, mert a hétágra sütő szeptemberi nap az egész tribünt végigverte sugaraival. Fo g atb e mai at ó következett aztán. S ha előbb azt csodáltuk, milyen teljesítményre képes a ló jó lovassal a nyeregben, most abban gyönyörködhettünk, hogyan lép egyszerre kettő, négy, vagy éppen öt ló a fogat előtt sallangos szer- számosan, táncos lábakkal, büsz­kén, magasan tartott fejjel. Egyik fogat a másik után gördült a tri­bün elé, s mindegyik láttán fel­csattant a taps. A legnagyobb taps azonban akkor dübörögött, amikor egy fehérlovakból álló ötösfogat haladt. el á tribün előtt. „A csé- pai egyénileg dolgozó parasztok ötösfogata” — hirdette a megafon Megvallom, büszkén tekintettem szét, majdnem úgy, mintha a sajál ötösfogatom lett volna. Jó volt öröm volt látni, hallani a megyém beli dolgozó parasztok dicséretét. A bemutató után futottam az is­tállóba. Ismerkedni akartam a lo­vakkal és csépai gazdáikkal is. A III. T? téren azonban még nincs ^ minden rendben nálunk. Hiba az, hogy üzemünk termelé­kenysége nem emelkedik állandóan és tervszerűen. Hiába hajtjuk végre pontról pontra a műszaki in­tézkedések tervében előirányzotta­kat, mégis hullámzik tenmelékeny- ségi mutatónk. Olyan alapvető hi­bát követtek el ugyanis műveze­tőink, hogy a beütemezett szabad­ságolásokat nem tudták betartatni a dolgozókkal. Részben ennek kö­vetkezménye az, hogy termelékeny­ségi tervünket júliusban 103.2 szá­zalékra, augusztusban pedig csak 98.7 százalékra teljesítettük. Ez a lemaradás bizony komoly gondot jelent a számunkra — amellett, hogy népgazdaságunknak is káros —, mert ahhoz, hogy az élüzem címet továbbra is megtart­hassuk, szeptemberben 4.22 száza­lékkal kellene túlszárnyalni terme­lékenységi tervünket. Igyekszünk is mindent megtenni ennek érdeké­ben. Naponta ellenőrizzük a ki­adott utasítások végrehajtását. Vi­szont most nagyban gátolja törek­vésünket az a felsőbb rendelkezés, n^ely szerint megváltoztatták ter­melésünk összetételét és a hónap közepén komoly szakmai átcsopor­tosításokat kellett foganatosíta­nunk. Emiatt a munka termelé­kenysége bizonyos mértékben visz- szaesett. IV. /önköltségi tervünket egész év­ben rendszeresen teljesítet­tük. Mégis mutatkoznak «hiányos­ságok ezen a téren is, s különösen az anyagfelhasználás vonalán van­Sohssorosan Az első államkölcsön jegyzéskor 600 forintot jegyeztem. Akkor még nem is gondoltam milyen sok örö­met szerez nekem ez az összeg. 1953-ban egyik 100 forintos kötvé­nyemet tízezer forint nyeremény­nyel kihúzták. — Kisebb-nagyobb összeggel azóta már minden kötvé­nyemet kisorsolták. Kölcsön adott pénzem sokszorosom megtérült, A ÖTÖSFOGAT lovakat ott leltem, nyugodtan áll­tak a jászol előtt, figyelemre se méltatva a sok kíváncsi látogatót. Gazdáik azonban nem voltak sehol. Egyszeresük megláttam egyiküket, azt, aki a bemutatón a fogatot hajtotta. Nosza utána. A lépcsőn értem utói, amely a lová­szok szálláshelyére vezetett. Aztán kiderült, hogy a fogat hajtójának, Kontó Mihály csépai dolgozó pa­rasztnak egy lova sincsen az ötvö­zött. ellenben az egyik a húsáé. Kornó Máriáé, a Csinos az. Har­madik díjat nyert. — A tulajdonosok közül egyedül csak Oberna József van itt — mondotta. Oberna József 17 holdas dolgozó paraszttal aztán mindenekelőtt azt tisztáztuk, hogy hát miféle lovak is ezek. S bár csak egy közülük az övé, úgy ismeri mindegyiket, mint­ha sajátja volna. — Angol-arab keverék ez mind­egyik, mi csak úgy hívjuk, hogy tiszazugi tájfajta. Nagyrészt egy tenyészetből valók. Nem azért mondom, de igen jó igáslovak. Kicsi igényűek, nagyon szívósak. A Tiszazugban 80 százalékig ez a faj­ta ló van. öt mén jár le a jászbe­rényi méntelepről mifelénk a kör­nyékre. Mind az öt tiszazugi táj­fajta. Ezek biztosítják, hogy az ál­lomány ne keveredjen, hanem ne­mesedjen, S a be s sélgetés azt is kide­rítette, hogy nem mindegyik ló gazdája csépai. Az első díjat nyert Gizi Pintér Sándor tiszakürti állat­orvosé, a Rigó pedig Balogh Mi­hály tiszaugi dolgozó paraszté. Ha­nem a három másik csépai ló, Oberna Józsefé, Kornó Máriáé és Kocsi Mihályé. így aztán mindenki csak csépai ötösfogatnak mondja a kiállításon és joggal, hiszen a Gizi is Csépáról származott Tiszakürtro Az öt ló közül hármat díjaztak Kocsi Mihály lova, a Baba elisme. ró oklevelet kapott. És a Tündér Oberna József lova? — A Tündér nem is kaphatót! semmit — mondta Oberna József —, mert be se tudtam nevezni, nem volt meg a családfája. ' De már megvan. A bírálóbizottság már meg is' nézte őt is, meg a Rigót is. Balogh Mihály lovát. így aztán a Tündérnek is, még a Rigónak is „kinéz-’ az elismerő ok­levél. Legalábbis az. nak nehézségeink. Néha egy-két hónappal később kapjuk meg az igényelt anyagokat. Emiatt a félig kész járműveiket félre kell állítani, s olyanba kezdeni, amihez van anyag. Ez a körülmény az egyen­letes termelést lehetetlenné teszi s a sok felesleges alkatrész szállítása és tárolása az önköltség növelésé­hez vezet. Az objektív okokon kí­vül növeli az önköltséget a gyár- tásalőlkészítő művezetők hibája, akik gyakran olyan anyagokat vé- teleztetnek ki, amelyek nem ke­rülnek felhasználásra. A bérgazdálkodás is egyik fon­tos része az önköltségi tervek tel­jesítésének, a termelékenység nö­velésének. E téren, elmondhatjuk, értünk el eredményeiket, mert bér- alaptúHépésünk január óta nem volt. Művezetőink jó irányítása mellett jpvult a minőségi munka és mind kevesebb visszaélés törté­nik a bérekkel. A javulást nagy­ban elősegítette az, hogy vállalat- vezetőségünk minden bárfegyelmi ügyet esetenként megvizsgál és fe­gyelmi úton felelősségre vonja a visszaélő személyeket V. • • ÍTzemünk dolgozói nagy lelke- sedéssel veszik ki részüket a munkaversenyből s ez megmutat­kozik abban is, hogy második ne­gyedévi eredményeink alapján él­üzemek lettünk. Hasonló lelkes munka indult a pártkongresszus határozatainak nyomán a termelé­kenység emeléséért, az önköltségek csökkentéséért. CSÁK LÁSZLÓ tervosztályvezető Járműjavító visszakaptuk 10.000 forinthoz még gyűjtögettünk, s egy kisebb családi házat építet­tem belőle. A Békekölcsön kötvé­nyeim jórészét is legtöbb esetben nyereménnyel húzták ki. Érdemes volt kölcsön adni pénzemet mert azóta már scíkszarosan visszatérült minden forintom. Debreczeni István a Gépállomást Igazgatóság dolgozója, Szolnok. Különös dolog, hogy öt gazda együtt küld öt lovat egy kiállítás­ra. Magam is így vélekedtem. Kor­nó János azonban elmondta, hogy nem először jár már kiállításon a „csépai ötösfegat”. Először Csé- pán 1948-ban a centennáris ün­nepségen vonultak fel az ötösfogat­tal. Díjat is nyertek. Abból aztán az Jnnen-onnan összeválogatott hámra sallangot vásároltak. 1949- ben, rrájus 1-én olyan nagy sike­rük volt Szolnokon, hogy az ötös­fogatnak mégegyszer el kellett haj­tani a tribün előtt. Tavaly pedig a megyei mezőgazdasági kiállításon nyerték meg a fögatverseny első díját. Megkérdeztem, hogy a fogat szá­míthat-e most díjazásra? Akként vélekedett Oberna József s, Kornó János is, hogy a díjazás az még messze van, de annyi biztos, hogy az „ötös** benne van az ország Hz legjobb fogata között, de nem a legjobb. — Nem Is lehet “ mondta Oberna —, hiszen mind az öt ló más gazdáé, kettő közülük mindig egyed ÜJ dolgozik. Mikor először összefogtuk őket két héttel ezelőtt, az öt ló ötfelé igyekezett. De már összeszoktak. Már két ember be tudja őket fogni, az ötödik ló el­ballag a másik négy után. S aztán folyt a szó tovább, fő­képp a lovakról, melyik, milyen származás, hogyan bírja a munkát. Beszélgettünk, míg csak be nem szóltak az ajtón: „Abrakolás!” Bementünk az istállóba az­után. Kornó János igazságosan, testvériesen kimérte mind az öt ló­nak a zabot, a szénát. Mégegyszer megnéztem a lovakat: Rigó, Tün­dér, Baba, Csinos, Giziké.,, Aztán arra lettem figyelmes, hogy az öt ló mellett még két szakasztott olyan áll, *— Hát ezek? — kérdeztem. — Ezek? <—• mondta Oberna 36­7-se. — Ezek a martfűi állami gaz­daság lovai. Egyik a Baba^anyja Csépáról kerültek oda. Büszkén mondta, mintha a saját lovai lettek volna. Péteri István OLVASÓINKHOZ! Közöljük kedves Olvasóinkkal, hogy lapunk humoros melléklete, a Jász-Kun Kakas mai száma tech­nikai okok miatt kimaradt. Szeptember 16-án este 22.30 óra körül a Szolnok—Kunmártani úton haladtunk autóval Szolnok felé. A 47-es km kőnél találkoztunk a H. G. 951. rendszámú személyautóval. Nagyon erős fénysugarait nem vál­tatta át, nem csökkentette a fény­erőt, — hiába kérte az autóveze­tőnk. Még július 12-én megrendelést tettem a szolnoki Festőipari Válla­latnál különböző méretű üveglap és tükör elkészítésére. Azt a vá­laszt kaptam, hogy két héten belül elkészítik azt. Száz forint előleget fizettem akkor. Azóta két hónap telt el. Négy esetben utaztam be Tiszasasról, r­Á törökmiklósi MÁV pénztárnál nagyon vontatottan halad a menet­jegyek kiadása. Különösen hétfői napon történik meg, hogy jegy nél­kül és dupla költséggel kell sok dolgozónak utazni azért, mert nem kapott jegyet. ; Szabálytalanságával szerencsét­lenséget is előidézhetett volna. — Kénytelenek voltunk leállni az út szélére. A KRESZ előírja, hogy 150 méterrel a találkozás előtt csök­kentett fényerővel, vigyázva kell közlekedni. Miért nem tartják ezt be a gépkocsivezetők? F. L. Szolnok. azonban az üvegárut nem kaptam meg. ígéret mindég volt, de nem tartották meg. A Néplapban kérem a vállalatot, hogy ne hitegessen, ne töltesse az időt feleslegesen, — hanem telje­sítse vállalt kötelezettségét. Mohácsi László levelező, Tiszasas. Helyesnek látnánk, ha az illeté­kesek gondoskodnának a csúcs- forgalmi időben két pénztár beál­lításáról, vagy a jegykiadás előbbi megkezdéséről Papp István levelező, Törökmikiós, Jó lenne pihenni Kunmártonban a Körös gáti pa­dok tönkre mentek. Tekintve, hogy a gát a dolgozók kedves sétáló és szórakozó helye volt mindég, — azt kérem a köz­ségi tanács vezetőitől, hogy talál­ják meg a módját a pihenőpadok megjavítására. Hegedűs Menyhért levelező, Kunmárton, Javítsák meg a Járdát A szolnoki Keskeny János utca egyes részein olyan keskeny az út, hogy művészet azon esős időben járni. A gyermekkocsikat pedig a mély sárban alig lehet tolni, _A III. kerület lakóinak az a ké­rése, hogy javítsák meg az útsza­kaszt az esős idő beállta előtt. Budai Mihály Szolnok. Gyorsítsák meg a legyek kiadását a törökmiklósi MÁV pénztárnál Végezze el időben a munkát a szolnoki Festőipari Vállalat J Sokszorosan visszakaptuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom