Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

1954 szeptember 2b. SZOLNOhMEGYEl NEPLAF 3 «Gazdag áldást kívánok Szolnok megye lakosainak a népfrontbizottságok és a tanácsok működésére" Dr. Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagjának nyilatkozata A Tiszavidéki Református Egy­házkerületnek jelentős része Szolnok megyéhez tartozik. Nagy öröm volt számomra, hogy a múlt vasárnap néhány órát a kisújszállási gyülekezettel tölt­hettem. Szolnok megye hazánk életében már azért is különösen fontos, mert itt fejlődnek a leg­első termelőszövetkezeti városok. Szolnoki tartózkodásomat fel­használom arra, hogy a Szolnok- megyel Néplapon keresztül éle­tünk olyan új eseményéről szól­jak, amely a református gyüle­kezetek tagjait s ennek a me­gyének és hazánknak minden hűséges dolgozóját közelről érinti és kell, hogy foglalkoztassa. — Űj nemzeti összefogás előkészítő eseményei között élünk. Bocskay, Rákóczi szabadságharcaiban, Kossuth Lajos nemzetet felrázó küzdelmében éltek át őseink olyan egybefogó eseményeket, mint amilyenre mi most készü­lünk. A Hazafias Népfront min­den hű magyart mozgósít a jóért, hazánk, népünk, családunk javáért. Egy szörnyű világháború pusz­tításai után a magyar nép már eddig is nagy eredményeket ért el. Nemcsak a romokat építette újjá, hanem kialakította az új életlehetőségeket is. Mégj nagyobb eredményeket Ígér mindany- nyiunknak ez az új nemzeti ösz- szefogás, amely igényt tart min­den hű magyar testi- és szellemi erejére, alkotó tevékenységére. A Hazafias ^Népfrontban fele­kezeti különbség nélkül részt- veszünk mindannyian, tevéke­nyen és boldogan, mi, reformá­tusok, hitünk egész lendületével. A népfrontbizottságok megala­kulása és az új tanácsválasztá­sok alkalmat adnak arra, hogy olyan rétegek is bekapcsolód­janak hazánkban a hatalom gya­korlásába, a községek és a váro­sok életének irányításába, akik ettől eddig távolabb álltak. A ta­nácsok a népképviseletnek olyan helyei lesznek, ahol a dolgozó nép kívánságát, bírálatát, javas­latait jószívvel hallgatják meg és hasznosítják az egész közös­ség javára. Tiszta szívből kívánom, hogy a szolnokmegyei református gyü­lekezetek a megye minden .hű dolgozójával együtt örömmel és készségesen támogassák a nép­frontbizottságok alakulását, mun­káját, a tanácsok megválasztását és azok tevékenységét. Most jöttem haza Amerikából és ezen az úton azt tapasztal­tam, hogy hazánk már az eddigi eredményeivel is nagy megbe­csülésnek örvend minden béke­szerető ember előtt. Ez az új nemzeti összefogás még jobban növeli hazánk megbecsülését a békeszerető emberek előtt és en­nek az összefogásnak a jólét emelése terén elért eredményei még erősebbé teszik hazánkat békénk és szabadságunk védel­mére. így kívánok gazdag áldást Szolnok megye lakosainak anép- f rontbi .ottságok és a tanácso'- működésére. legyeznek mozdonyvezetőink Cs. Farkas István, a szolnoki Fű­tőház mozdonyvezetője sokszáz ki­lométert utazott már életében. Ha­talmas mozdonyával órákon belül eljut a dimbes-dombos Dunántúlra, a boráról híres Tokajba, Járja az országot, gyönyörködik Mikor a jegyzésgyüjtők felkeres­ték, minden gondolkozás nélkül 1500 forintot írt alá. — Azért adok ennyit, — jetgyezte meg, — hogy még több mozdony segítse a for­galmat, biztosítsa az ország zavar­talan közlekedését. Fancsali Ferenc segédmozdony­vezetőt iskolára küldte a párt. A bókekölcsönjegyzés napjára azon­ban hazajött. Mint népnevelő csat­lakozott a munkához. A mozdony­vezetők és a fűtők 80 százaléka jegyzett nála. 1100 forintot jegy­zett. — „10 évig voltam fűtő, csak megváltozott életem tette lehető­vé, hogy mozdonyt vezessek. Köte­lességem segíteni az államot, hisz az én családom már nagyon sokat kaipott — mondotta Fancsali elv­társ. Fancsali elvtárs fia 2 évig ipari tanuló volt, teljes ellátást és ruhát kapott. Lánya a közgazdasá­gi technikum hallgatója, ö maga pedig kétszeres emléklapos sztaha­novista. „Azért jegyzek ennyit — mondotta továbbá, — mert min­dennapi munkámban, lépten-nyo- mon az állam segítségét látom“. A tavalyi árleszállításhoz, a vasuta­sok bérrendezéséhez hozzájárultak a mi kölcsönadott forintjaink is". Cs. Farkas elvtársék példáját a szolnoki Fűtőházban sokan követ­ték Szabó Imre II. mozdonyvezető 1500 forintos, Kovács Mihály I. fű­tő 600 forintos, Hernek Gábor fűtő 200 forintos, Soós György fűtő 300 forintos jegyzéssel járult az ötödik Békekölcsön sikeréhez. 4 mesterszállás! gépállomás dolgozói 51.100 forintot adlak a hazának A mesterszállási gépállomáson 23-án reggel röpgyűlést tartottak. A pártszervezet titkára és a gép­állomás igazgatója ismertette a mi­nisztertanács felhívását. A dolgo­zók örömmel fogadták az Ötödik Békekölcsön jegyzéséről szóló fel­hívást. „Forintjainkat szívesen ad­juk, szép terveink megvalósítá­sát, termelő munkánk mellett — anyagiakkal is szívesen segítjük’1 — mondotta Androcsek Kálmán traktoros. A röpgyűlés után a traktorosok aláírták a jegyzési íveket. Andro­csek Kálmán traktoros 1000 forin­tot, Bordács Pál 800 forintot, ifj. Komlós Imre 500 forintot, D. Bí­ró Ferenc 500 forintot jegyzett. — Mindenki anyagi erejéhez mérten adta a kölcsönt. Szilveszter Károly elvtárs, a gépállomás igazgatója 2000 forinttal, Varga István vezető agronómus 1500 forinttal, Csömör János főmérnök 1500 forinttal, Ba­ronies Ernő agronómus 700 forint­tal járult hozzá további terveink megvalósulásához. Péntek estig a gépállomás vala­mennyi dolgozója lejegyzett, össze­sen 51.100 forintot adtak a hazá­nak. Eleget tettek hazafias kötelességüknek Csütörtökön munkakezdés előtt röpgyűlést tartottak a szolnoki Vá­góhídon. Még a kora reggeli órák­ban a vállalat valamennyi dolgo­zója eleget tett hazafias kötelessé­gének. Ragó József elvtérs 2000 fo­rintot, Dénes Ernő 500 Ft-ot jegy­zett, Csizmás Mihály vágómunkás 450 forintnak írt alá. Az első nap szép eredménnyel zárult, 164 fő 52.600 forintot jegyzett. A második napon azokat keresték fel a jegy- zésgyüjtő népnevelők, akik szabad­ságon, vagy betegállományban van­nak. A jegyzett összeg 5300 forint lett. A jegyzés utolsó napja 1750 forintos eredményt hozott. A szol­noki Vágóhídon a szombati nappal befejeződött a jegyzés. Az üzem dolgozói összesen 59.650 forintot adtak kölcsön az államnak. * A szolnoki MÄVAUT dolgozói is példamutatóan jegyeztek. Csala Bálint gépkocsivezető 1400, Sziller Ervin munkaügyi osztályvezető 1500, Nyemetz Ferenc motorszere­lő 1200, Mózes András gépkocsive­zető 800, Pászti Miklós és Vass Ro­zália kalauzok pedig 500—500 fo­rintot jegyeztek. 510 forintos állag A 36-os Utasellátó 64 dogozója 33.000 forint békekölcsönt jegyzett. Mátyus Ferenc 2 gyermekes apa 1000 forintot adott. Sudik Bálintné 3 gyermekes anya 800 forintot, Unbán Sándor, akinek egy kislánya van 800 forintot jegyzett, Farkas Ferenc négy családos apa 800-at, Magi Imréné, három gyermek édes­anyja 600 Ft-ot adott. Valameny- nyien gyermekeik boldog jövőjére gondoltak, amikor az ívet aláírták. Az elsők között igyekeztek lejegyezni jy o c s i s Mihály szorgalmas jászfelsőgyörgyi gazdának a felszabadulás előtt nem volt föld­je. Felesben, harmadosban dolgoz­gatott, de mindig a másén. A föld­osztás idején a felosztott urasági birtokból neki is jutott 12 hold jó­minőségű, dúsantermő föld, Szor­galmas munkája nyomán évről- évre könnyebb lett az élete. Sokat segített az állam is; erről mindig elismeréssel beszél. Az ősszel és tavasszal gondosan megmunkálta a földet és elvetett. Szép termést várt s időnként tervezgetett is, — mire mennyi telik. A Zagyva azonban kiöntött és 9 hold gondosan megmunkált földjé­ről a terméssel együtt a terveket is elsodorta a víz. Háromszor ön­tött itt ki ez a szeszélyes kis folyó. Hosszú idők óta nem volt erre példa. Kocsis Mihály szomorúan nézte, hogy munkája, fáradozása ott veszett az Örvénylő habokban. Az elemi csapás azonban nem törte meg. Tudta, hogy államunk segít­ségére siet. így is történt. AJt őst, amikor államunk felhí- *vással fordult az ország dol­gozóihoz a kölcsönjegyzés végett, nagy gondban volt Kocsis Mihály Szeretett volna gondolataihoz, ér­zéseihez méltóan jegyezni, hogy ezzel js lerója valamikép háláját hazája iránt, mely idős napjaira nyugodt megélhetést, emberhez méltó életet adott számára. Az ár­víz azonban keresztülhúzta számí­tásait. így most csak 100 forintot tudott jegyezni, de azt rögtön ki is fizette. Nem kellett a népnevelőknek felkeresniük Kocsis Mihályt, ö maga ment hozzájuk, s amikor át­adta a 100 forintot, ezeket mondta: „Tudom, hogy nem sok ez a 100 forint s ezzel nem.' tudom meghá­lálni azt, amit az én családom az államtól kapott. Most az árvíz miatt csak ennyit adok, de ha lesz még erre alkalom, akkor bizonyo­sa^ többet.1* ÍZ ocsis Mihály éleget tett ha- zafiúi kötelességének, mint ember, a mint járási tanácstag is. A jászfelsőgyörgyi dolgozó pa­rasztok ezekben a napokban sok hasonló szép megnyilvánulással ad­tak bizonyságot arról, hogy szíve­sen segítik pártunk és államunk nagyszerű célkitűzéseit. Erejükhöz mérten támogatják a béke és a jólét programmját. Tacmann Ferenc Jászfelsőgyörgy határában, tanyán lakik. Mikor hírülvette a Minisztertanács felhí­vását, nyomban útnak indult, hogy az első jegyzők között legyen. 200 forintot vett magához, mert elha­tározta, hogy a jegyzéssel egyidő- bem nyomban befizeti az államnak adott kölcsönt. Ügy is történt. Tac­mann Ferenc, a becsületes, szor­galmas 5 holdas gazdaember ta kölcsöniegvzés után az összeget "’w'ön befizette. T fj. Tóth Imre 15 holdas kS­* zépparaszt, a termelési 'bízott-. ság tagja, arról ismert a faluban, hogy kora reggeltől késő estig a határban tartózkodik. Az V. Béke- kölcsönjegyzés első napja az ő szá­mára is ünnep volt. Különösen an­nak örült, hogy államunk a köl­csönadott forintokból tovább kí­vánja fejleszteni a mezőgazdasá­got. „Aki a földjének él, aki sze­reti a jószágot és arra büszke, hogy évről-évre többet termel, az most igaz szívvel adja forintjait" — mondotta ifj. Tóth Imre — 500 forintot jegyzett. Az összeget pár nap múlva ő is befizeti. A jászfelsőgyörgyi dolgozó pa- rasztok jól tudják, milyen sok termelési segítséget kaptak ta­valy óta pártunktól és államunk­tól. Biztosítva van számukra, hogy szerződéses úton termeljék a tala­juknak legjobban megfelelő és leg­jobban jövedelmező növényeké1. Van olyan termelő, aki csak para­dicsomból 15—20 ezer forint jöve­delemre tett szert. Magyar László 12 000 forintot, ifj, Tó*h István 26.000 forintot kapott paradicsom­terméséért a termeltető vállalattól. A termelés lehetőségeit pedig a nárt és az állam biztosította. Ta­vasszal négy vagon műtrágyát bo- -sátottak a dolgozó parasztok ren­delkezésére. Akkora mennyiséget, ■’mennyit a felszabadulás óta ösz- szesen nem használtak fel. A köl- "-.ömadott forintokból jövőre még bbb gép, még több műtrágya és még nagyobb jövedelem lesz. naoemher. ASZÓDI IMRE Zizeg november hanyatló virága, zizeg, zizeg és kettéreped, az utolsó hangokat már sírva kiáltja, mert tapossák a lovak és a verebek. A kőris fa csörögve beszélni kezd, tobozos magját egyre szórja, az ökömyomba termés hull, gerezd egymásután puffanva, szólva. Mi lesz velünk. Kedvesem, ez az ősz, idáig leng tajtékos nyála, felemeli kezét és áll a köd előtt a kintfelejtett kukorica szára?! Nem baj, ha sátrat ver november s a tölgyfa meztelen lesz, akár az út, elszórhat a virág, befagyhat a tenger, csak a jövő legyen szebb mindig, mint a múlt... Irodalmi est Szolnokon Az Ünnepi Könyvhét beköszöntőiéként a Megyei Tanács Népmű-1 velési Osztálya, a Társadalom- és Természettudományi Társu­lat és a Verseghynkönyvtár 1954 október 4-én (hétfőn) irodaimi estet rendez. — Műsor: ] 1. Megnyitó. Mondja Csótó István, a Megyei Tanács VB elnökhl 2. Aszódj Imre, Egri Lajos, Ferencz Lajos versei. 3. Mozart: A-dúr hegedűverseny, I. tétel. Hegedűn előadja; Mez-i riczky Lajos, zongorán kísé”: Mezriczky Lajosné, az Állami Ze­neiskola művésztanárai, a TTIT tagjai 4. Részlet Vajay József regényéből. 5. K. Tóth Lenke és Sáry István versei. 6. Gyomai György „Mihály“ c. elbeszélése. 7. Csajkovszkij: Melankólikus szerenád. Kodály Zoltán: Kállaikét-: tős. — Hegedűn előadja A. Cbiovmi Márta, az Áll. Zeneiskola művésztanára, a TTIT tagja, zongorán kisér Orbán Leó, a Szig­ligeti Színház karnagya, a TTIT tagja. j 8. Az író és az olvasó kapcsolatáról beszél Sarkadi Imre író, Jó­zsef Attila-díjas. 9. Ssrkadj Imre: „A Hortobágyon-* c. elbeszélése. A műveket Győri Ilona. Fillár István és Szép Zoltán, a Sziglit geti Színház művészei, a TTIT tagjai, adják elő. Hosszú évek óta első ízben nyílik alkalma városunk dolgozóinak az élő irodalommal való ismerkedésre, egész estet betöltő műsor ke­retében. Éppen ezért külön örömmel üdvözöljük a rendező szerveknek ezt a kezdeményezését. Dolgozóink ma már szeretik a könyvet, a szépirodalmat. De nagy különbség van az egyszerű olvasás és a szép- irodalmi műveknek művészi tolmácsolása között. A magában olvasó ember sokszor magárahagyatott egy-egy költői alkotás szépségeinek felfedezőútján. Ha viszont hivatott művész tolmácsolja az írók mon­danivalóját, előtte egyébként rejtett szépségek tárulnak fel, amiket ő talán nem fedezett volna fel a művekben. Ez egyik felbecsülhetetlen haszna az irodalmi esteknek. i A mostani irodalmi est pedig még egy másik örömet is szerez városunk dolgozóinak. Szemtől-szemben láthatják és hallhatják egyik legtehetségesebb fiatal prózaírónkat, Sarkadi Imrét. Az Irodalmi Új­ság és a Művelt Nép rendszeres olvasóinak nem kell külön bemutat­nunk őt. Legújabb könyvének ismertetésére pedig egyik legközelebbi lapunkban visszatérünk még. Az irodalmi estre a jegyek beszerezhetők a Szigligeti Színház szer­vezőirodájában (Kossuth-tér), az Allamj Könyvesboltban, a Verseghy- könyvtárban és előadás napján a Színház pénztárában. Államunk megbecsüli — ő is viszonozni akarja Jákóhalma híres, ne­ves községe a jászberé­nyi járásnak, de me­gyénknek is. Szinte az ország minden részéből felkeresik az itt élő és igen jól dolgozó bőr­ipari és asztalos kis­iparosokat. Az egyik legrégibb asztalos csa­lád a Sárközi. Sárközi Imrének már a nagy­apja is ezt a szakmát űzte. Azt beszélik róla. ha valahol szép szán­kót (szánkó) láttak, menten megkérdezték: — „Nem az öreg Sár­közi készítette-e?” — Unokája sem hozott szégyent a fejére. Mikor felkeressük, éppen a műhelyben van. Most két háló­szoba készül, egy meg már várja a vevőt. S ahogy ott vagyunk, idős házaspár kopog­tat. Barta Ferenc és felesége jöttek el Jász- árokszállásról, hogy kislányuknak bútort rendeljenek. Rövidesen lakzi lesz náluk. Né­zegetik a minta-szek­rényt, ágyat. Szépet is, jót is akar venni a 10 holdas gazda kislányá­nak. Sárközi Imrének nem kell félnie. Jól dolgozik, meg szépen is. Ahogy mondani szokták — kisujjában van a szakma. — Ami államunk is megbecsü­li, ő is viszonozni akarja ezt. 600 forint békekölcsönt jegyzett, s készült rá, hegy többi kisiparostársát is fel­keresse a jegyeztetés miatt. A Megyei Tanács VB vezetői és tagjai hetenként kétszer fogadónapot tartanak A Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága elhatározta, hogy a VB- tagok szeptember 20-tól kezdve minden hét piaci napjain — tehát hétfőn és csütörtökön — a megyei tanácsnál fogadónapot tarta­nak a megye dolgozói részére. A fogadónapéit reggel 9 órától déli 12 óráig tartanak, s ezeken mindenki megjelenhet, akinek pa­nasza, kérése, vagy közérdekű javaslata van. A végrehajtóbizott- ság vezetői és tagjai gondoskodnak arról, hogy gz elmondott pa­naszok, kérések és javaslatok rövid időn belül elintéződjenek, ille­tékes helyre kerüljenek. A fogadónapok sorrendje a következő: Szeptember 27-én Juhász Imréné VB-elnök. 30-án Kúti György VB-titkár. Október 4-én Csótó István VB-elnökhelyetts''. 7- én Hodos János VB-tag. 11-én Horváth Imre VB-tag. 14- én Lovas Lajos VB-tag. 18-án dr. Lévay Károly VB-tag. 21- én Zsemlve Ferenc VB-elnökhelyettei 25-én Fodor Mihály VB-e!nSkhee!yettes. 28-án Juhász Imréné VB-elnök. November 1-én Csótó István VB-elnökhe!yettes. 4-én Kúti György VB-titkár. 8- án Hodos János VB-tag. 11-én Horváth Imre VB-tag. 15- én Nátuly László VB-tag 18-án Szabar! István VB-tag. 22- én Fodor M’hály VB-elnökhplyettes. A Ve rehajtőbiíottság ezúton is felhívja a városok és közsé­gek lakóit, forduljanak bizalommal ügyes-bajos dolgaikkal, pana­szaikkal a végrehajtóbizottsághoz,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom