Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-23 / 225. szám

1954 szeptember 23.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

s

A HARMADIK NEGYEDÉVES TERV TELJESÍTÉSÉÉRT

Közel négy és félezer vagon répát dolgozott fel idáig

a Szolnoki Cukorgyár

| Az őszi gyártási kampány

megindulása óta. sokszáz vagon cukorrépát nyelt el az üzem úsz- tatócsatomája s fokozódik a legyártott új cukor mennyisége is.

A brigádok közötti versengés változatlanul élénk s a jók igyekeznek megelőzni a legjobbakat. Szeptember második tíznapjában Biró István és csoportjának tagjai kerültek első helyre csakúgy, mint az első dekádban. Répafeldolgozási tervüket 107.2 százalékra teljesítették s 2.7 százalékkal túlszárnyalták cukorfeldolgozási tervüket is.

Közvetlenül utánuk Besinszki műszakvezető halad csoportjával. Csak öt ponttial maradtak le versenytársuk mögött, öt és fél százalékkal túlszárnyalták répafeldolgozási tervüket s 1.3 százalékkal több cukrot adtak a kiszabott mennyiségnél.

A Bujtás-műszak répafeldolgozása is jó s főleg a cukorelőállításnál keletkezett 9 százalékos elmaradásuk szorította őket a harmadik s egyben utolsó helyre. A versenyző rr.űszakdk közötti különbség valamivel fokozódott az utóbbi időben, azonban ez nem jelenti azt, hogy a második vagy harmadik helyről nehéz elmozdulni. A heDrezsnyák István 10.000 forintot nyert

Csépán, a Hunyadi-út 17. szám alatt lakik a 60 éves Drezsnyák István. A szelevényi Építő Karbantartó KTSZ legrégibb dolgozója. A Negyedik Békekölcsön jegyzésekor örömmel adta 100 forintját kölcsön az államnak. Nem bánta meg. Szeptember 19-én a 21. sorozatú. 38.652. számú egyetlen 100 forintos kötvénye 10.000 forintot nyert. Nagy az öröm a kis lakásban.

A sok piroshasú százasnak rendezgetik a helyét. Elsősorban is bevezetik a villanyt és a vizet. Régi vágyuk teljesül ezzel. Villany- világítás lesz szerény kis otthonukban. A víz bevezetésének Drezsnyák néni örül a legjobban, öreg napjaira ilyen nagy kényelembe lehet része. Egy szofoa- konyhás lakásukat folyosóval bővítik.

Ennyi pénz egy összegben még Drezsnyák István kezében sosem volt. Az öröm megreszketteti a hangját. — Eddig is örömmel jegyeztem, és ezután is szívesen adom forintjaimat a haza javára. Alkalomadtán pedig jól jön az ilj’-en busás visszafizetés —- mondja boldogan a 10.000 forint nyertese. Drezsnyák István.

lyes műszaki vezetés, az állomások jó összmunkája változtathat az eredményen.

A Cukorgyár |

a kampány kezdete óta eltelt 20 nap alatt több mint 4300 vagon cukorrépát dolgozott fel s így 0.2 százalékkal túlszámyallia feldolgozási tervét. Ez a látszólag kis szárr? is komoly, megfeszített munkát takar. Különösen kitettek magukért a szállító brigádok. A nap minden órájában vasúti vagonokban, teherautókban és tiszai uszályokban tonnaszámra áramlik a répa az üzem felé. A ki- és berakás a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik, azonban iaz itt dolgozó brigádok jól megállják helyüket s közel kétszeresét végezték el a kiszabott munkának, hogy zavartalan legyen ia gyár anyagellátása, zökkenő nélkül menjen a munka. A Skultéti vagonrakóbrigád 256 százalékos teljesítményéért érdemel dicséretet. A hajóréparakodók neve is a versenytáblára illik. B. Fehérék 190, Vighék 199 és Póstáék 204 százalékba példamutató.

A gyár cukorrépatermelése még mindig nem érte el a kívánt mértéket, lemaradás rrutatkozik ezen a vonalon, összesen 510 vagon cukor

készült el eddig s ebből 290 vagonnal szeptember 10. és 20. között került a raktárba. Ez azt mutatja, hogy fokozatosan javul a gyár termelékenysége s ha a munka irama nem csakken, rövidesen pótolhatják az adósságot Bent, az egyes műszakok állomásai között is kibontakozóban van a verseny, bár az egymástól függő üzen.részek munkájában nem domborodnak ki eléggé az egyéni teljesítmények. A második dekádban a répavágó dolgozó végeztek legjobb munkát, teljesítményük elérte a 111.8 százalékot. Lelkesen dolgoztak a kazánház s a hozzá tartozó szénszállító dolgozói is.

Az ország legnagyobb

gyáraival, a mezőhegyesi és a szerencsi cukorgyárral áll párosversenyben a Szolnoki Cukorgyár. — Célul tűzték azt is, hogy üzemük elnyeri a kampány végére az élüzem jelvényt s a legjobbnak járó vándorzászlót. Minden lehetőség rr.eg van erre, ha változatlan lendülettel dolgoznak tovább B tervek teljestíéséért s rövidesen pótolják a cukorgyártásnál mutatkozó lemaradást.

Adjanak ehhez segítséget az üzem műszaki dolgozóm kívül a párt és a szakszervezet aktívái is.

Intézkedjen az Állami Biztosító

Édesapám egyénileg dolgozó paraszt. A kisújszállási Szőrfű-dülő- ben van a földje. Rendesen fizeti adóját és jégkárbiztosítását is. Ez év június első napjaiban búzaveté- sé't jégeső verte el. Másnap jelentette a városi tanács mezőgazda- sági osztályán. Onnan Kisújszállásra is átküldték, mivel földje abban a határban van, Meg is mérték a kárt.

Azóta apám el is csépeltetett, i

beadást is rendezte, de vetőmagjí nem maradt. Most vetni szeretné í jövőévi kenyérgabonáját. A jégkár- térítés összegéből szeretné megvenni a vetni való magot. Ö idejéber jelentette a kárt. Jó lenne, ha au Állami Biztosító is — legalább ide után elintézné az ügyét.

Somogyi Lajos Turkeve.

IVe oít takarékoskodjanak, ahol kúrát vallják

Nagy gondot kell fordítanunk a takarékosságra. Különösen a villamos energiával kell nagyon gondosan bánnunk. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy a legforgalmasabb utcákban, a felső falu részen nem égnek a lámpák. A nyáron, amikor rövidek voltak az éjszakák, este korán meggyujtották,

Ä népművelési minisztérium or- szagos _ gyors és gépíró versenybizottsága hivatalosan udvarias- hangú levelet küldött hozzánk. Nyilván azért, hogy a levél tartalmát közöljük. Megírták, hogy hol rendeznek gépíróversenyt, hogyan lehet benevezni, milyen formában.

Határidő szeptember 15

reggel későig égették őket, noh; nem volt sötét. Helyes lenne, h; ellenőriznék a helyi áramszolgál tató munkáját, hogy akkor és ot világítsanak, ahol leginkább szűk séges, amikor lehet pedig mellőz zék a lámpák égetését.

Kolláth Józse Abádszalók.

Közöltek egy szép csoport ált£ lános tudnivalót is. Csupán arn feledkeztek meg, hogy a nevező: határidőt szeptember 15-re állap tották meg. A levelet viszont szer tember 14-én postázták. Jó lenni ha legközelebb nem nevezési hé táridő után, hanem idő előtt kü denék leveleiket.

KARINTHY FRIGYES,

ÉLETJEL

Az 1954. évi Karlovy-Yary filmfesztiválon „Munka-díjjal" kitüntetett uj magyar film

Egy kis északmagyarországi bányavárosban nyugodtan _ folyik a napi munka. Ebbe a nyugalomba süvít bele a bánya szirénája: szerencsétlenség történt és 14 bányász, köztük egy fiatal lány, bennmaradt a beomlott tárnában. Az egész nemzet megmozdul és mentésre sietnek. Távoli olajmezőkről is segítség érkezik. Gépeket hoznak és hatalmas lendülettel megkezdődik a mentési munka. Tudják, hogy a lennmaradottak számára legfeljebb három nap az élet. Ugyanakkor a lennrekedtek hősiesen küzdenek a levegőtlenség, a víz ellen, bízva megmenekülésükben. És amikor 24 óra leforgása alatt sikerül levegőt és táplálékot juttatni a bánya mélyére, reménykedve várják szabadulásukat. A mentési munka közben kedves szerelem szövődik a fúrótorony ifjú brigádvezetője — Simon Sára — és a fiatal Borsa-fiú között, aki önfeláldozóan veszi ki részét a munkából, hiszen nagyapja is a bánya mélyén várja a segítséget. A bányában maradt fiatal lány is reménykedve gondol a visszatérésre, olvasva a szerencsétlenség előtt érkezett levelet, melyben szerelmese küld hírt érkezéséről.

Minden erejük megfeszítésével dolgoznak a mentők, s munkájuk sikerrel jár, de a legjobb, a legbátrabb —Borsa István — életét veszt: a munkálatoknál. Meghal alig néhány órával azután, hogy eljegyezte magát Simon Sárával. A 14 bányász megmenekül és az egész ország boldogan ünnepli őket és a megmenteket. A film rendkívül izgalmas és megrázó, számos kiváló színészi alakítás gazdagítja.

Bemutatja a Vörös Csillag Filmszínház Szolnokon, szeptember 23-án. A film szept. 29-ig lesz műsoron.

dz embeii tniuika nut^htmUht

Szépen megélünk

Népi demokráciánkban a felszabadulás óta számtalan intézkedés történt a dolgozók érdekében. Ma már nem kell attól tartani senki- nejt, ha megöregszik, s kiesik a szerszám a kezéből, — reménytelen évek, nélkülözések következnek. Ezév áprilisában 30 százalékos nyugdíjemelés lépett életbe. Az emberről, az idősebb dolgozóról való gondoskodást a szeptember 19-én megjelent törvényrendelet bizonyítja a legjobban.

A Szolnoki Bútorgyár udvarán salakot planiroz Mazug Bertalan és Nagy Gergely, az Útfenntartó V. két dolgozója. Egyikük 77, a másikuk 72 éves. Barázdált arcukon megmaradtak a küszködéssel, keserves munkával eltöltött évek nyomai. Mazug bácsinak már nem könnyű a munka. Hiába, 77 év nem kis idő. Amint mondta, abba is hagyta volna már a munkát, de 120 forint öregségiből feleségével együtt nem lett volna könnyű megélni.

— Én még nem olvastam a rendeletet— mondja, de hogy nagyon jó, az biztos. Amint hallom 500 forint a legkevesebb, amit adnak. — Ha majd abbahagyom a munkát, az új nyugdíjból feleségemmel együtt boldogan élhetjük le hátralévő éveinket.

Hűvel Ignácz elvtárs is megért 68 évet. A Bútorgyár karbantartó lakatosa. Munkájáról, mozgásáról ítélve senki sem fogná rá a 68 évet. Pedig ez a valóság. 1920 óta dolgozik folyamatosan. Öregségi nyugdíjat hét óve kap. Kezdetben 180 forintot kapott, április óta ez az összeg 250 forintra emelkedett. Bizony jól jött az áprilisi öregségi emelés is. Több jutott a konyhára,

jobban éltek. ■— Hável elvtársnak már vasárnap tudomására jutott a nyugdíjak rendezéséről szóló rendelet. Feleségével gyütt jóleső érzéssel betűzgették a sorokat. Nem kell félni a közeledő évektől. Amint mondta — „nálunk öregeiknél kiszámíthatatlan, hogy meddig dol- gazunlk még. — Ha pedig abbahagyom a 34 éve folytatott munkát, nyugodtan megyek pihenni, hisz 660 forintból két öregember szépen megélhet".

Köszönjük

a szerető gondoskodást

Ha szeptember 20-án, hétfőn a Cukorgyárban idegen ment végig, feltűnt, hogy itt-ott kisebb csoportokban tárgyalnak az emberek, lelkes vita alakul ki öregek és fiatalok között. „Helyesen cselekedett államunk, amikor az öregeket felkarolta, — mondotta örvendi József. 61 éves vagyok már, nemsokára nyugdíjba mehetek, öregségemre nem kell nyomorognom, vagy családom terhére lennem, —• nyugodtan meg tudok élni az 550 forintos nyugdíjamból, amit majd kapóit“.

Az üzem másik oldalán találjuk id. Monavszki Mihályt. Harminc évet dolgozott az üzemben. „Sokat megfordult a fejemben, hogy öregségemre nehéz lesz a megélhetésem’“ — kezdi Moravszki elvtárs. Amikor olvastam a Minisztertanács határozatát a nyugdíj felemelésével kapcsolatban, eszembe jutott, hogy államunk nem feledkezik meg az öregekről. Hogy a dolgozók gondtalanul tölthessék el idős napjaikat, gondoskodott rólunk.

Szabó Sándor

Cukorgyár.

A színésznő mondja el

Amikor színházunk befejezte a nyári szünetet, s megkezdte vidéki körútját, én is elmentem és megnéztem az első előadást. Kengyelre mentünk. Minden jegy elkelt, helyesebben minden ablakpárkány, kívül és belül roskadásik megtelt dolgozókkal, kíváncsiakkal.

Ahogy az autóbusz a községen keresztülment, szépen felöltö- zctt¥ néniket, bácsikat, fiúkat, lányokat és gyermekeket láttam, akik sietős léptekkel haladtak a kulturház

felé. Az előadás megkezdése előtt a villany hirtelen elaludt, de nem sokáig, a nézők és a mi örömünkre is. Láttam, hogy feszülten várják a kezdést — s ez jó hatással volt rám. Helyére megy a karmester, felhangzik a nyitány. S a többit csak író írhatja meg szépen: hogyan figyelt mindenki, hogy hallgatták a zenét! Ezt a községet sűrűn kell látogatnunk. Itt különösen szépen kell mindig játszani, itt kultúrára szomjas, fegyelmezett emberek vannak ?,, ?

Taps, vége a nyitánynak. Szétmegy a függöny s kezdődik a játék. Ugyanolyan mozdulatlan, figyelő szemekkel néz mindenki. Sírnak, izgulnak a szerelmespárért, s azt sem veszik észre, hogy milyen hőség van. ;

Felejthetetlen élmény volt. S a tanulság: sok magasszínvo- nalú tájelőadásra van szükség, hogy falusi dolgozóink kulturális igényeit egyre jobban ki tudjuk elégíteni.

BŐD TERÉZ, a Szigligeti Színház tagja

I.

PETŐFI URAI KÖLTÉSZETE

Petőfi Sándor, a világhírű nagy- magyar .költő mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel- mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíróköl- teményeiben.

Petőfi lírai költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.

Míg Petőfinél olyan szépen domborodik ki a naív, népies hang, addig Arany Jánosnál a népies hang háttérbe szorul és helyét a nyelvszépség foglalja el, amely különben Petőfi gyönyörű költeményeiben is föllelhető.

Petőfi lírai költeményeiben a következő szépségeket találjuk, úgymint: 1. Népies egyszerűség; 2. nemzeti hazafiasság; 3. trópusok és figurák; 4. fiúi szeretet anyja iránt; 5. szerelmi költészet, stb.

Petőfi mindig a szubjektivitásra törekedett és célját a legnagyobb mértékben el is érte, mert költeményei utat találnak a legegyszerűbb nép szivében éppenúgy, valamint a paloták ragyogó és fényben úszó csarnokaiban is!,,,

Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörű nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, melyet nálakívül senki oly szépen jellemezni nem volt képes, mint ahogy maga is írja gyönyörű költeményében, mely így kezdődik: „Szép vagy Alföld, legalább nekem

szép. .

Mindazonáltal Petőfj nemcsak az Alföldet bírta jellemezni, de azonban a Tiszát is és a „jó öreg kocsMNEGYEDES DOLGOZAT

maros*-t, aki alatt saját atyja értendő.

Egy másik költeményében még- inkább kidomborította az egyszerűséget, midőn a juhász oly szamáron megy, melynek alacsonysága következtében a juhász lába a földig ér. Egyszer csak hallja, hogy haldoklik a juhász babája s haza siet azonnal, hogy még életben találja, de azonban csak halottat talál. Elkeseredésében mi telhetett a juhásztól, tehát botjával nagyot üt a szamár fejére. Mily csudaszépen látjuk itt ugyebár az egyszerűséget, mellyel a juhász a szamár fejére üt elkeseredésében! i

Vannak Petőfinek viszont költeményei, melyekben ő ellentétet állít be, például „Befordultam a konyhába .;című költeményében, midőn azt írja, hogy az ő égő pipája kifaludott, míg ellenben alvó szíve meggyulladott, rr.íg előbb pipája égett, most szíve ég, mely viszont azelőtt aludott. Már ezen is láthatjuk az ellentétet.

Ez Petőfi lírai költészete, mely az egész világ költői között nagy szerepet játszik ennek a gyönyörű, amnykalászos nemzet dicsőségére! . *, SKUREK FERENC

VI. B) o. t.

II. EGYKÉITEDES DOLGOZAT Petőfi és a líra

1823 Szilveszter éjszakáján vagyunk! Odakünn apró pihétoben szállingózik a hó.

De bezzeg nagy öröm dagasztja keblét a helybeli mészárosnak, kinek Kiskőrösön gyermeke született Szilveszter szent éjszakáján.

Egészen kis csecsemő. Fekete szemeivel, melyek ír.ég gondtalanul bámulják a szegényes szoba nyirkos gerendáit, most anyjára pillant s nem tudja levenni róla tekintetét i s Az anya szeretetteljes ben- sőséggel hajol a gyermek fölé, s az igazi anyákat jellemző gondossággal igazítja meg a bölcső kemény (?), de fehér vánkosait.

Mit sejt ezen anya?

Ezen anya nem sejti még, hogy e parányi bölcsőben egykor a nagy Petőfi Sándor piheni ártatlan gyer- ir.ekálmait..,

Petőfi!

Midőn e szót leírom, ezer emlék rajzik fel lelkesült agyamban!. s. Gyönyörű költemények zengenek- bonganfek, melyeket oly lelkesen, kipirult arccal olvasgattunk otthon szerető szüléink körében s az iskolában, ahol nagyrabecsült tanárunk oly szépen magyarázta el a költemények rejtett szépségeit. S lelki szemeink előtt, míg a magyarázatot hallgattuk, mintegy álarr- kén vonult el a napsugaras Alföld a kis tbnya. a betyár, a juhász és a szamár. De ki győzné felsorolni?

Petőfi lírai költészetében a szubjektív, az alanyi elem lelkesíti legjobban szívünket, míg Arsnyná1 a komoly, objektív hang készteti férfik«; bölcselkedésre.

Petőfi, mi nagy költőnk', mi büszkeségünk, esvik kezedben lanttal, másik kezedben csatabárddal, nyugodi békében a segesvári harctér elfeledett hantjai alatt korhadó sírhelyeden!... Goldfinger Rezső, VI. b. o. t.