Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-12 / 216. szám
Harmincötödik csípés SZATIRIKUS OLDAL 7954 szeptember 12 A Jász-Kun Kakas cikkei nyomán Kábái Sándor elvtársnak, a jászberényi járási tanács dolgozójának a SzoLndkmegyei Néplap augusztus 25-i szárrában „Tíz deka cukorka egy kilós zacskóban“ címmel közzétett észrevételében foglaltakat kivizsgáltam. A vizsgálat megállapította, hogy a jászberényi 28. számú fűszer- és cse- megeboltbam kb. egy hétig valóban r.om volt cu- korkás zacskó. Valóban előfordult, hogy a cukorkát az áruda egynegyed kilogrammos papírzsákban mérte. Utasításunkra a jövőben az áruda dolgozói fokozottan ügyelnek arra, hogy a vásárló közönség rrinden esetben megkapja pénzének teljes ellenértékét. Meg kell jegyezni, hogy a papír- zsák-ellátás terén zavarok vannak s vállalatunk hibáján kívül is előfordulnak Meséseik. — Pugner István igazgató, Szolnokvidéki Kiskereskedelmi Vállalat. i Bírálat es is A besenyszög! „Lenin” tsz-ben nem igyekszenek a vetőszántáSíal. MODERN KENTAUR — AHOGY RAJZOLÓNK ELKÉPZELI — A szolnoki BEi-SPED-nél minilen 3 lóra jut egy adminisztratív alkalmazott. A KENGYELI K UI.T l' It OTT 11 ON Szárnyaszegett építmény lett A kengyeli kultúrotthon. Teljes gőzzel fogtak hozzá fis még ma is ott áll hoppon. Néhány éve ’építették És már romos. Ez nem tréfa' Gondatlan és rossz munkáról Beszél ott az ajtófélfa. Mint varázsos, színes álom. Gyönyörűszép volt a terve. És e kulturotthomnal lett Kengyel népe jól megverve. Kengyeliek büszkesége. Álmaik közt a legszebbik Úgy járt, miként a hajó, ha Zátonyra fut 5 megfeneklik. Alig egy-két év telit csak el, S rozzantabb lesz napról-napra. Sorsán, ha nem változtatnak, Átváltozik romhalmazra. Ha mindenki tétlen nézi Két kezét az ölbe téve, Ez a kultúrotthon úgy jár. Akárcsak az oldott kéve. Recseg, ropog eresztéke. Rogyadozik mind a négy fal, Százévesnek látod, pedig Igen-igen csak fiatal. Mennyezetén idővel még Megnőnek a repedések, Szabad út lesz a terembe Az esősjek, hónak, szélnek. Éjszaka, ha bekukkantok Lábad a padlón megdobban, S a vigyorgó réseken át Gyönyörködhetsz csillagokban. Kengyel népe kulturszomjas, S bízva-bízik. Mindhiába? Látják-látják, hogy a zsákból Csúnyán kilóg a ló lába. Illetékes van‘tán száz is , \ „Cginálljuk, vagy ne csináljuk?1* — töprengenek, de csak mindig Megválogatják a válluk. Kengyel népét bánat rágja: „Felelősségre kit vonnak?” Nincsen, mert már híre-hamva Az építő vállalatnak. Várják hát a jótanácsot És a sürgős segítséget. Kulturházban művelődve Még szebb lenne itt az élet. Kengyeliek kérelmét a Jász-Kun Kakas kukorítja: „Álljon elő, kJ ez ügynek, Tudja, merre, hol a nyitja? Közönbösen, tétovázva Ne nézzük, mit az idő ront Üssük nyélbe, hozzuk rendbe Kengyelen a kulturottbont!” Egyed János A szolnoki autóbuszokon láttuk — Mit?! Még azt mondja, hogy udvariasabban beszéljek? Hogy mer maga ilyesmivel molesztálni egy védtelen nőt?! Hónapok óla nem működik a szolnoki Napsugár-űti nyilvános telefonállomás. Kíváncsiság A szolnoki alcsiszlgeti álla mi gazdaság kombájnja legurult a Vidám Parknál a töltésen. vjTL t-ar... —• Megyek már, megnézem mi sereg elí A cibakházi földművesszövefkezeH vendéglőben az üzemi étkeztetés során kétféle mértékkel mérnek. Valahogy fay.
