Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-25 / 200. szám

Slßliwkjmqtjd NÉPLAP megyei pártbizottság és a megyei tanács lapj VI. évfolyam, 200. arám Ars 30 fillér 1954 augusztus 25.. szerda MAI SZAMUNKBÓL: Hat esztendő eredményei a jászkiséri Táncsics tsz-ben. (2. o.) Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának üzenete Eisenhower elnökhöz. (2. o.) Jászai Blanka—Móricz Zsigmond szerelme. (2. o.) Júliusban történt. (3. o.) Sporthírek. (4. old.) Termelési bizottságunk felkészül az őszi munkákra Pótolja elmaradását a kun márt on i Téglagyár Községünkben, Kengyelen ismét nagy munka vette kezdetét. A ter­melési bizottsági tagok néhány nappal ezelőtt rregbeszélést tartot­tak, ahol beszámoltak a hordás, cséplés eredményeiről, majd az őszi munkák előkészületeire került sor. Elmondották, hogy a hordás jó megszervezése, a fogattal rendel­kező és a fogatnélküli gazdák kö­zötti kölcsönös segélynyújtás mi­lyen eredményre vezetett. A tanács és a termelési bizottság szervezte, s ébrentartotta a tsz-tagok és egyénileg dolgozó parasztok beta­karítási versenyét. A Vörös Hajnal tsz, az I. típusú tszcs tagjai és az egyénileg dolgozó parasztok befe­jezték a cséplést. A Sallai tsz-ben is végeztek volna az Alkotmány Ünnepére, ha a ír ült héten az eső­zés nem késlelteti munkájukat. A kengyeli gépállomás traktoris­tái kitettek magukért. Kisebb hi­bák ugyan adódtak, de azokat a műszakiak gyorsan helyrehozták és folytatódott tovább a cséplés. — Külön dicséretet érdemelnek a gépállomás vezetői és traktoristái, hogy a gabonacséplés nehéz mun­kájában sem feledkeztek meg egy másik fontos tényezőről, az apró­magvak csépléséről. Körzetükben rrindössze 2 hold olajlen és 3 hold salátamag cséplése nincsen még befejezve. A termelési bizottság tagjai a ta­nács vezetőivel és a tanácstagok­kal együtt a cséplés alatt több íz­ben felkeresték a cséplőgépeket, ellenőrizték azok munkáját és se­gítettek az esetleges hibák kijaví­tásában. — A cséplés gyors befeje­zése biztosíték arra, hogy idejében hozzákezdhetünk az őszi. talajelő­készítéshez, vetéshez, a kukorica és napraforgó betakarításhoz ki­mondotta Király Lajos termelési bizottsági tag. A községben már is nagy üfemben folyik az őszi munkák előkészülete Balogh Károly, Futás Benjámin, Kardos András, Kiss Pál, Kecskés István tanácstagok és termelési bizottsági tagok már kihordták az istállótrágyát és többen hozzákezd­tek a vetőszántáshoz. 500 lófogat van a községben, s azok rrost már a trágyahordást, vetőszántást vég­zik. Éppen ideje most már ehhez a munkához fogni, hiszen a cséplés kissé elhúzódott. A következő év­ben az ideinél nagyobb termésre pedig csak abban az esetben lehet számítani, ha már most megte­remtjük ennek előfeltételét. A trágyahordás, a vetőszántás, a mi­nőségi vetőmagcsere, a vetőmag­tisztítás mind olyan soronlévő fel­adat, aminek jó megszervezéséhez segítséget kell majd nyújtania a tanácsnak, termelési bizottságnak. Erre az időre esik ezenkívül a kukorica, napraforgó betakarítása, a cukorrépa szedése. Keliger Jó­zsef, a termelési bizottság elnöke éppen ezért hívta fel a mostani bizottsági ülésen minden jelenlévő dolgozó paraszt figyelmét, hogy a tavaszi növényápoláshoz, nyári be­takarításhoz hasonlóan, most az őszi mezőgazdasági munkák előké­születeiben is éppúgy álljanak helyt. Ismertessék a minőségi vetőmag vetésének jelentőségét, mely meg­felelő talajelőkészítés mellett egy­másfél mázsával növeli a termés­átlagokat. Erre pedig nagy szükség van Kengyelen, hiszen a mező­gazdaságfejlesztési határozat meg­valósítása kötelessége községünk termelőszövetkezeteinek és egyéni­leg dolgozó parasztjainak is. Ak­kor lesz jobb termése, nagyobb jö­vedelme a tsz-tagoknak, egyéni gazdáknak, akkor tudnak több árut, élelmiszert juttatni saját ma­guk és az ország ellátására. A kunmártont Téglagyár az utosó két év alatt a megye egyik legnagyobb építőalapanyaggyártó üzemévé nőtte ki magát. Nem is érdemes kihasználatlanul hagyni a város határában hosszan húzódó, jóminőségű agyaglelőhelyet. Nagy- szilárdságú, acélosan csengő téglát ad kiégetve milliószámra a sárgás­barna föld. Ilyeneket taligáznak itt ki napról napra a körkemence bol­tozatos nyílásain. Eddig azonban nagy utat kell megtenni a bánya faláról leválasz­tott agyagrpgöknek s keményen, kitartóan kell dolgozni a téglagyár munkásainak, műszakiainak egy­aránt. Ugyíátszik, halad Is a mun­ka. A kotrógép, a nagyerejű bag­ger kanalai állandóan koptatják a bánya csaknem meredek falát s a kiömlőnyílás alatt percenkint tel­nek meg a .csillék. A •• kötélpálya szüntelenül hordja a ..padlásra*’ az anyagot, á présgépek dolgoznak s az automata szemvillamásnyi idő alatt szabdalja egyenletes méretek­re a futószalagon kúszó agyag-tes­tet. A présgép-ház ajtaján sietős léptekkel igyekszik kifelé Halla István, az „új művezető”. így mondják itt, mert hogy ezen a gyártelepen valóban új embernek számít. A szakmában azonban nem „mai gyerek’* már, bár 30 évesnek sem néznénk. A martfűi Téglagyárban volt sokáig s más telepeken is, de ha a munkáról, a szervezés kérdéseiről, a gyártás technikájáról van szó, Szovjetunió- beli tapasztalatait hozza fel legszí­vesebben. Ott is dolgozott tégla­gyárban s minden vágya az. hogy itt is hasonló feltételekkel mehes­sen a munka. A kunmártoni Téglagyár* azon­ban ettől még messze járv bár ha­talmas lépést jelent a gyártás tö­kéletesítése felé az új műszárító melyen az utolsó simítást végzik már a szerelők, s más mesterem­berek. Ezt mutatja meg először a művezető. / *— Ha az építővállalat betartja ígéretét, a napokban elkészül. (Ép­pen ideje is.) Itt a kamrák előtti hosszú folyosón sínen jár be a nyerstéglahordó kocsi. Ha befordul valamelyik kamrába, egyetlen moz­dulattal rátelepíti a nyerstéglákat a kiálló tartókra. Ha megtelik a kamra, a körkemencéből átszívott ■» felesleges hő szárítja a téglákat Később fűtőkazárft is kap a szárí­tószín. Mihelyst kész lesz. azonnal ebbe hordunk s így töredékére csökken a szárítási idő, ki tudjuk küszöbölni a tél nehézségeit. Ennyit mond a tervekről a művezető. Jelenleg azonban még azért folyik a harc, hogy az üzem 'kiköszörülje azt a csorbát, amit júliusig és augusztus elején ejtett. Augusztus elején is közel 85.000 tégla elmaradása volt még a te­lepnek. — Ebben a negyedévben be akarjuk hozni az elmaradást -— folytatja tovább. — Mikor idejöt­tem a gyárba s később is még nagy hiba volt, hogy a kazalozással, .kuglizással, ramacshordással leáll­tak a dolgozók, ha megvolt a 100 százalék. így azután a prés elől is elfogyott a munkaterület. A kiseb­bik prést meg sem tudtuk indítani — Türelmes munkával azután sikerült megszüntetnünk ezt az ál­lapotot s a napokban már megindí­tottuk a második présgépet is, úgy hogy most már többet is gyártunk a napi tervnél. Javul a minőségi munka is, ami azt jelenti, hogy nö­vekszik a nagyszilárdságú téglák aránya. Ez is előreviszi tervünk teljesítését, mert a nagyszilárd­ságú tégla 1.3 rendes téglaegység - oek számít. A javuló munkáról, az igye­kezetről beszélnek a verseny ered­ményei. Az utolsó napokban a nyersgyártás mindinkább megköze­líti a 130 százalékot. Huszár Kata­lin, Zsoldos Erzsi, Bódi István, Dé- kány András, Harangozó József példamutr*óan dolgozik. Halbrányi Kálmán főgépész is kitesz magáért, most a gyártás „fő­idényében”, A kisprésnek 27—28 ezer volna a napi teljesítménye, azonban nem tpdnak kihozni belőle ennyit, akárhogy is igyekeznek, mert a kotier rostélyok elhajoltak s a pucolót nem tudják hozzáállí­tani. A főgépész egy új megoldást ke­resett, hogy átsegítse a pillanatnyi nehézségen a nyersgyártókat s már dolgozik is rajta. Egy deszkacsa- tórnát építenek a föld útjába s így a hibás rostély megkerülésével jut­tatják a földet a keverőbe. — Holnapra már el is készül s kiadja a 30.000-et is naponként, dolgozhatnak az elhordók — véle­kedik munkájáról. Ezek szerint a nyers gyártásnál nem lesz hiba. Most a kemencése- ken, pontosabban a ki- és behordó­kon a sor, hogy sok készárut ter­meljenek, mert minden darab tég­lára igen nagy szükség van az épít­kezéseknél, meg az árvízkárok helyreállítására. Ha minden ember úgy dolgozik itt, mint Harangozó elvtárs és társa Gödér József, menni fog ez is s túlteljesíthetik napi terveiket. Harangozó elvtárssal az egyik körkemence végénél találko­zunk. Magasranőtt erős ember. Arcát, nyakát, kezeszárát lehellet- finom narancsszínű téglapor bo­rítja. Bői véd ős izmos kezével olyan könnyedén emelgeti le taligájáról a téglákat, mintha csak könnyű fenyőből volnának. Oda sem néz munkaközben a stószra, mikor ve­lünk beszél, mégis megtalálja minden tégla helyét a máglyában, olyan pontosan fekszik a többire, mintha csak kőműves függőzte volna. Még rá se találtunk, máris hal­lottuk, hogy jómunkájú, derék em­ber. Mikor csaknem kiürült a gyártelep, mert mindenki aratni ment, Harangozó elvtárs azt mond­ta, hogy ő marad. Ez már magá­ban is dicséretes dolog, s az még- inkább, hogy napi 5 órával többet dolgozott a műszakra s így pó­tolta egy vagy talán másfél ember munkáját is. Hát csak valakinek ki kellett hordani a téglát a kemencéből, elvtárs — mondja nagyon termé­szetes hangon, mikor rákérdezzük. — Akik elmentek, levágták helyet­tem is a kenyérnek valót én vi­szont dolgoztam itt, ahogy erőm­ből futotta. — A keayérnekvalót... a kenyeret azt meg majd megveszem — vágja’ rá — telik a 2100 forint­ból, amit keresek havonta, nem csak kenyérre, hanem másra is. Gödér Józseffel, Harangozó elv­társ társával nem tudtunk beszél­ni, de mindkettőjükről ' beszéltek mások is. Kemény emberek, áldo­zatkész munkások, ezt mondják ró­luk. Van, mikor szorít a munka, nem tud olyan gyorsan haladni a tűz a körkemencében, hogy elég lehűlt kamrát hagyjon a kihordók­nak, mert a kemencekihordók mindig a tűz nyomában járnak. Ilyenkor van. aki nem akaródzik bemenni a 60 fok körül hőségbe. Jobban mondva két emiber van, Harangozó és Gödér, akiknek nincs- kellemetlen hőség, ha a munkáról van szó. Legutolsó teljesítményük 164 százalék volt. Nem kétséges, ha az ő példáju­kat követik a többi munkások, a műszákiak jól szervezik a munkát, a kunmártoni Téglagyár hamaro­san pótolja adósságát. Palatínus Tóvizi István, Kengyel. A törökmiklósi járás termelőszövetkezeteibe harminchat egyénileg dolgozó paraszt lépett be ebben a hónapban Megyeszerte élénk érdeklődés tapasztalható az egyénileg dol­gozó parasztok körében a termelőszövetkezeti gazdálkodás iránt. . A jól működő termelőszövetkezetek ebben az évben is bebizonyí­tották a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Gabonából átlagosan másfél, két mázsával többet termeltek holdanként, mint a jól gazdálkodó egyénileg dolgozó parasztok. Mindez a szervezettebb munkára, az agr itechnikai módszerek következetes alkalmazására vezethető vissza. A nagy táblákon jobban ki tudják használni a gépeket. Az emberi munkaerőt kultivátcrok, gépi talajművelő és növényápoló eszközök és kombájnok helyettesítik. A szövetkezeti gazdálkodás eredményei a törökmiklósi, jász­berényi, kunmártoni és jászapáti járásban különösen megmoz­gatták az egyénileg dolgozó parasztokat. Kengyelen közel 100 hold földön tizenhárom család új termelőcsoportot alakított. — Azonkívül a kengyeli Sallai és Vörös Hajnal tsz-ekben is nö­vekedett a tagok létszáma. A tiszatenyői Lenin tsz-be két dol­gozó paraszt kérte felvételét. A törökmiklósi járás területén har­minchat egyéni gazda lépett be ebben a hónapban a szövetke­zeti gazdaságokba. Közülök tizennégyen a törökimklós-óbaiiai Bé­ke tszcs-ben találtak új otthonra. Az ipari munkások segítsége megnöveli a termékcsoportok er« — Levelezőink az augusztus 20-i munkás-paraszt találkozóról — íín.lr n CJ-T/-vires Ailr i ew íilr aw a! Ar*r*X« 4 444-t- _ 1 _ . - ' _ / 1 i / TT z érnünk, a Szolnoki ^ Cukorgyár zászló. íszbe öltözötten várta ed vés vendégeit. Igaz, arattak magukra majd gy órát, de ez még csak >kozta érdeklődésünket s nnál szívesebben fogad- ík őket, mikor mégis legjöttek. Irigyeltük azokat, akik íár a megérkezés pil lu­stában régi barátokként dvözölhették vendégein, et, a mezőtúri Haladás ;rmelőszövetkezet tagjait, eichardt Nándor munka- rdemrendes, Törőcsik >tván főgépész, az élelmi- zeripar kiváló dolgozója, óth János és Bódi Mi- ály rézművesek ugyanis íár régen barátságot kö- >ttek velük. Még akkor. mikor először jött szóba a patronázsmozgalom s az elsők között vették ki ré­szüket a segítségadásban. L' is ünnepséget is ren- deztünk tiszteletük­re, melyen Kar László elvtárs, üzemünk igazga­tója köszöntötte a vendé­geket. A Cukorgyár igaz­gatója és a tsz párttitkára kölcsönösen elmondták, hogy milyen munkát vég­zett üzemük, milyen ered­ményeket értek el. Ezután gyárlátogatásra indultunk s elmagyaráz­tuk vendéigeinknek, ho­gyan készül a cukor a mi üzemünkben abból a ré­pából, amit ők is termel­nek. Érdeklődéssel fogad­ták minden szavunkat. Mikor kimentünk a Cu­korgyár célgazdaságába, beszélt helyettünk is szép tehenészetünk, sertéshiz­laldánk, sőreállományunk. Gazdaságunk szakemberei azért nem fukarkodtak a magyarázattal. Szívesen beszéltek a jó módszerek­ről s mindarról a munká­ról, amivel sikerült elér­niük az „Élüzem’* kitünte­tést. |^em hiába ismerte el a vendégek közül az egyik eivtársnő: „Szebbek a jószágok, mint a mieink.” Ha jelenleg nem is éri el jószágállományuk szín­vonala a mienkét, köny- oyen utolérheti még, mert minden segítséget meg­kapnak az ipari munkás­ságtól. az üzemektől ah­hoz. hogy dolgozni, halad­ni tudjanak. Ezért adott hathatós segítséget az év folyamán részükre a mi Szemünk patronázscso- portja is. A z ebédet mindany- nyian jó barátság­ban fogyasztottuk el, az­után közösen indultunk útnak az Ünnepi Vásár­ba. Jókedvvel, vidámság­gal töltöttük el a barátkc- kczásból hátralévő órákat Ügy érezzük, ez a ta­lálkozás még közelebb hó­zott minket vendégeink­hez, a Haladás tsz dolgos tagjaihoz s rajtuk keresz­tül az egész dolgozó pa­rasztsághoz. Tóth József Szolnoki Cukorgyár Szómba Ion vendéget vártak a Karcagi Építő- pari Vállalat központjában is. Nem kisebb vendé­geket, mint a helybeli jónevü Szabadság termelő- szövetkezet küldötteit. Az építők közül mintegy 30—35-en vettek részt az ünnepélyes fogadtatáson. Köztük volt Király Sán­dor üzemi párttitkár. Vájó Imre igazgató, Geist Antal főmérnök, Majoros Antal főkönyvelő, Baráth Mihály építésvezető, Kocsis Imre sztahanovista fő­művezető és mások a legjobb építőszakmunkások közül, mint Ungi- László, Györfi Imre, Buzalka Antal s még jónéhány sztahanovista és újító. A termelőszövetkezet küldöttei között volt a töb­bek között Erdődi Sándor párttitkár, Balogh József elnök s még kb. 40 küldött. A vendégek sorai között üdvözölhettük a legjobb brigádvezetőket: Antal Ele­ket, Ökrös Irr rét. Puskás Imrét. A vendégfogadás „hivatalos“ része után vidám beszélgetés indult közöttünk s ki tudná megmon­dani, mi mindenről esik szó a karcagi emberek között, ha összetalálkoznak. Sűrűn kattogott a fény­képezőgép is. merthirzen rrindannyian szerettünk volna vinni egy kedves emléket erről a jólsikerült napról. Délután kirándultunk Hajdúszoboszlóra, a karcagi Építővállalat egyik, legnagyobb munkahelyére s itt Baráth Mihály építésvezető, a munkahely „gazdája“ sorra bemutatta, mi mindent készítünk az Egyetemi Tangazdaság részére. A vendégcsoport vezetését ezután Kurucz elv­társ. a tangazdaság igazgatója vette át. Szívesen ma­gyarázta meg rr.indannyiónknak az állatállomány gondozásának, takarmányozásának fortélyát. A ta­karmánytermelésről. a búzatermesztésről is vita in­dult közöttünk, . Hogy a kirándulás teljes legyen, visszatértünk­ben elmentünk Hajdúszoboszló híres fürdőjébe is s még sokáig együtt maradtunk — vidáman töltve az időt. — Bízunk abban, hogy a jólsikerült találkozás után, — ahol mindkét részről igen tekintélyes szám­ban voltunk — még jobban elmélyül a baráti kap­csolat az építővállalgt és a termelőszövetkezet, illetve az építőmunkások és a dolgozó parasztok között. Mándoki László, Építőipari Vállalat. Karcag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom