Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

Földoszlás Erősödjék szabad hazánk boldog népe ­.......................................................................................................................................................... Az é a föld, aki megműveli •.. Megvalósult az évezredes álom. Pártunk kiadta a Jelszót: „Azé a föld, aki meg­műveli”. Földosztóbizottságok alakultak és az üzemek munkásainak segítségével a földnéikdllek sokezrei birtokukba vették ósi jussukat. 1948 tavaszán történt, s ki ne emlékezne vissza azokra a gyönyörűséges szép napokra. Megszűnt az évezredes szolgaság, eltakarodtak a földesurak. A magyar parasztok, az újonnan földhöz- juttatottak megkezdték új életük építését. 1 Földet vissza nem adunk ! A megvert ellenség persze nem nyugodott bele egykönnyen abba, hogy hatalmi pozícióit elveszítette. A különböző félfasiszta pártok, a klerikális reakció egyre szí­tották az elégedetlenséget, s a kiosztott földeket visszakövetelték. A munkásosztály akkor is a dolgozó parasztok mellé állt. Az üzemek dolgozói Budapesten kivonultak az utcára, tüntetést rendeztek és kijelentették: „Földet vissza nem adunk!” Példáju­kat követték a dolgozó parasztok is. A munkásosztály segítségével megvédték föld­jüket, ITT AZ ÚJ PÉNZ! A két ellentétes világot hirdet- te a táj is. A kastély erős kőfalai várként uralták kis domb­tetőről a hosszú cselédépületeket, melyeket lakásoknak nevezett re­keszek úgy osztottak apró részek­re, rr int a kutricát. A kastély park­jában szép gótstílusú kápolna alá bebalzsamozva temették a gróf Ne­mes család tagjait, ha a szanató­riumi kezelés sem használt nekik. Lent a cselédsoron ugyanakkor gáttalanul pusztított még a leg­könnyebben gyógyítható betegség is, mivel — bár a 11.000 holdas nagybirtok Szandaszöllőst körül­ölelve Szolnok tőszomszédságában terült el — egy egész világ válasz­totta el őket az orvostudománytól, nem jutott erre a szűk konrmen- cióból. Nem sokat változott a hely­zet akikor sem, amikor Geiger Jenő vette haszonbérbe a gazdaságot, sőt még rosszabbodott is. Ettől kezdve az ünnepieket sem igen tar­tották. S mi lett a haszna fárado­zásuknak? Az, hogy Geiger úr megvette gróf Almási Imre puszta- szenttairási uradalmát, 1 _ így volt eddig, de mi lesz ■* most? Pár hónapja, hogy a Vörös Hadsereg csapatai átvo­nultak a birtokon. Mindenki érzi, hogy meghalt a régi világ, de hogy milyen lesz az új, azt csak talál­gatják. Egyszer aztán négy-öt szolnoki munkás jelenik meg a majorban, mint mondják falujárók, a Kommunista Párt tagjai. Sorra járják a családokat, s arról beszél­nek, hogy örökre letűnt az urak hatalma, hogy mostmár a munká­sok és parasztok intézik az ország ügyeit, saját érdekeik szerint. Mi­vel pedig a parasztok érdeke azt követeli, hogy elvegyék a nagy- ' urak birtokait, hát szétosztják a földeket, Magony János, Takács Ferenc és a többiek szíve megtelik meleg­séggel. Eszükbe jut, hány álmatlan éjszaka sóvárogtak, hogy pár hol­dat magukénak mondhassanak eb­ből a jólterrrő, drága földből. S azután — félve attól, hogy gondo­lataikat elleshetik *— lopva kite­kintenek a havas mezőre, kémlel­ve, melyik része lesz az övék. Vájjon szétosztják-e a kastély mögötti részt a határ legdúsabb tábláját, mely még szűkösebb esztendőkben Infláció dühöngött, a pengő értékét veszítette. A gazdasági vérkeringés megindu­lása érdekében új, értékálló pénzre volt szükség. A munkások a párt segítségével ha­marosan rendbehozták az üzemeket, s meg indult a termelés. Ennek hatására külföldi kölcsön nélkül megszülethetett az új Forint Megyénk dolgozó parasztjai lelkesen, örömmel üdvözölték a kommunsita párt vezetőit, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy megszűnt az Infláció. Képünk a karcagi dolgozók felvonulását ábrázolja a mis. kőid nagygyűlésen. , ' .■s-w.mmt*t l ! Á tanácsok az államhatalom képviselői A munkások és a parasztok szövetségének egyik fontos állomása volt a régi bü­rokratikus és rosszemlékű közigazgatási rendszer megszüntetése. A dolgozó parasztok Is saját maguk választották meg vezetőiket. Belőlük kerültek ki a tanácsok végrehajtó- bizottságainak tagjai. Ma már megszűnt a hajlongás, nincsenek szolgabfrók, gróf főispánok, nemes alispánok és a dolgozó parasztok ügyeit, bajait a helyi tanácsok Intézik. is megtermelte holdanként a 10-15 mázsa búzát — latolgatják, 'talál­gatásokra azután nem sok idő ma­rad. A munkások ugyanis hama­rabb beváltják szavukat, mint vár­ták. Egy-kettőre létrehozzák a föld­osztó bizottságot, összehívják a volt zselléreket, mérőeszközöket nyom­nak kezükbe, s már indulnak is ki a határba. , /^saládonként 8—10 holdat mér­nek ki, attól függően, hány gyerek várja otthon a kenyeret. Sietni kell, hangoztatják, rövide­sen' felenged a fagy, s akkor teljes erővel szántani, vetni kell. Kun János, a vezetőjük derűs mosollyal néz Lévai Mihályra, az egyik öreg cselédre. — Na Mihály bácsi ettől a karótól 11 hold a magáé. Erről nár biztosítani tudja a gyerekek megélhetését. Igaz-e? Lévai bácsi azonban még nincs teljesen tisztában a helyzettel. Régi énje, a cselédsors gúzsbakötótt vi­lága viaskodik benne az újjal, _ — Nem kérdeztük meg ennek az árát a tulajdonostól — válaszol aztán óvatosan, szeme azonban már azt keresi, hová is lesz le­verve a másik mesgyekaró. Kun János nem késlekedik a válasszal. — Hát Lévai bácsitól rregkérdez- te-e Geiger, hogy erőfeszítéseik hasznából mit akarnak? — s aztán feleletre sem várva folytatja: — Persze, hogy nem kérdezte, Meg­vette anélkül az Ándrássy üti bér-i házat. - bankot nyitott Svájcban, — ,_ai való igaz. Milyen szép épü­let az, jómagam is láttam, mikor Pesten voltam, — szól az öreg. De aztán tovább aggodalmaskodik. —* Mi lesz, ha úgy járunk, mint 1919- ben? Akkor édesapán’ a nagyvá­radi káptalan nagyirázi birtokából kiszakított 10 hold földet, de egy év után csendőrökkel vetették vissza a papok. 11 J/ őzben kimérik Lévaiéknak á földet, s pár pillanatra ciga­rettaszünetet tartanak. Kun János derűs kedvvel folytatja a vitát: Akkor megtehették, mert elbukott a munkáshatalom. Itt azonban most van születőben, napról napra erősödik, s a régi rend nem lehet úrrá rajta. Amíg pedig virul a munkáshatalom — csakis addig i—• biztonságban van a földjük. Időközben az egyik nunkásfiatal akácfából készült mesgyekarót ke­rít elő valahonnan és máris veri az újonnan mért tábla szélén. Lé­vai bácsi elismerően bólint. Ezt jól leverte. — Nem tudja kihúzni Geiger még ha hat kézzel kapasz­kodik bele, akkor sem — jegyzi meg valaki. Mindannyian nevetnek, s aztán folytatódik a földosztás, a tervezgetés, a régi világ romjain sarjadná kezd az új. Ezerkilencszáznegyvenötöt írnak, Simon Béla A Városi Párt-Végrehajtóbizottság dicsérete A második negyedéves terv tejesítéséért folyó harc nagyszerű eredményeket hozott a szolnoki üzemekben, állami gazdaságokban, A szolnoki Járműjavító, a Tisza Bútorgyár, a Cukorgyár! Célgazdaság elnyerte a büszke élüzem címet. A Szóim* Városi Párt-végrehajtóbizottság elismerését fejez] kJ a Járműjavító, a Tisza Bútorgyár, a Célgazdaság hős munkásainak, lelkes műszaki vezetőinek, minden dolgozójának áldozatos, fáradság got nem ismerő munkájukért. « E három üzem termelési eredményei követendő példák a több! üzemek előtt Az itt dolgozó munkások, műszakiak, agronómusok megértették, hogy több, olcsóbb és jobb termékek előállítása mlnd- annyiónk, az egész dolgozó nép érdeke, az életszínvonal emelésének fő feltétele. A Városi Párt-végrehajtóbizottság megvan győződve, az élüzemek dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy az élüzem-csil- lagot az elkövetkezendő időben megtartsák, a többi üzem dolgozói pedig azért, hogy a III. negyedévben ők is megszerezzék. Ehhez a munkához sok sikert kíván az MDP Szolnok Városi Párt-végrehajtó- bizottsága. KÜLDTE A PÁRT — ADTA A MVNKÁSOSZTÁLY A KULÄKOK, meg a kupecok éltek, mint „Mar­ci Hevesen”, 1948-at írtak és Laki János mezőtúri nagygazda egy hold föld megszántásáért egy pár malacot kért. Társai sem voltak szívbajosak, ha- sanló módon „segítették*’ a rászorulókat. „Akármit csinálok, mindig ott va­gyok, ahol meg kell állni, Most is a nagygazdák él­nek jól, akik régen is telt pocakkal jártak”, —mon­dogatta ebben az időben Köteles Lajos, új közép­paraszt, akinek a földje megvolt ugyan, de más egyébre sehogyan sem tel­lett. 48 tavaszán méreg­drágán vásárolt egy lovat, de az szegény pára, két hét alatt elpusztult. Köte­les gazda összekuporgatta minden fillérjét és vett egy másikat. Az is mega döglött. A kupecok értet­ték dolgukat, tudták, ho­gyan kell a szegény em­bert kihasználni, minden­féle nyúzott jószágot rá­sózni. — Valaminek történnie kell, így nem mehet so­káig — mondogatták a mezőtúriak, a földhözjut- tatottak. S ez a valami meg is történt. Rákosi Mátyás elvtárs augusztus 20-án nagy beszédet tar­tott Kecskeméten. Utána híre ment, hogy hamaro­san gépállomás alakul Mezőtúron is. Megszűnik a kulák igauzsora, s a ku­pecok gyöngyélete. — A MUNKÁSOK gé­pieket küldenek — hallat­szott innen-annan. A ké­telkedők azonban olyan­formán vélekedtek, hogy elég a munkásoknak a maguk baja, nemhogy a parasztokkal törődjenek. —- Csak lesz már vala­mi — újságolták egy­másnak örömmel az iga­nélküliek. A kulákok- pe­dig, Guba Elek cséplő-, traktor- és földtulajdonos­sal az élen, úton útfélen hirdették. „Nem lesz a gépállomásból semmi, az egész csak kommunista propaganda’*. Egy langymeleg őszi na­pon azután, a traktorok mégis csak megérkeztek. A traktoristák kerültek egyet a városhan, hírülad­ták mindenkinek, hogy megalakult a gépállomás. Aszódi Antal gépállomási traktoros így emlékszik vissza a gépállomás meg­alakulására. „Nagyon szép nap volt, soha nem felejtem el, örültünk mindannyian, hogy most már más élet lesz.” Igaz, a gépállomás mindössze 12 traktorból állt, de az is sokat jelen­tett. akkortájt, mikor Mezőtúrra megérkeztek az első traktorok, Budapes­ten a tizenharmadik kerü­leti pártbizottságon a tit­kár egy fiatal vasöntővel, névszerint Kanalovits De­zsővel beszélgetett. ’ Ä gépeket — mon­dotta többek között •— már küldjük. Ezek azon­ban nem mennek maguk­tól, a gépállomásokon ta­pasztalt vezetőkre van szükség. Munkásokra, akik szívvel, lélekkel se­gítik a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését. ■— A párttitkár még jóidéig beszélgetett Kanalovits Dezsővel, s amikor ke­mény kézszorítással elvál­tak eevmástól, a fiatal vasöntő röviden csak env_ nyit mondott: „A nárt megbízatását elfogadom, falura megyek*’. Ezután ötven más munkástársá­val együtt 1949 tavaszán gépállomási vezető lett. Hajdú megyébe, Hajdu- sámsonha került. Itt, eb­ben a kis községben is megoszlottak a vélemé­nyek. A falu egyik része szívesen fogadta, a másik része pedig ellenezte a gépállomást. Kanalovits Dezső üzeméből sok-sok tapasztalatot hozott ma­gával és azonnal munká­hoz látott. Első dolga volt bebizonyítani a falu népé- nek, hogy a gépállomás valamennyiük felemelke­dését, jobb életét szolgálja. A FALUBAN rosszak voltak a kutak. Nem tö­rődött azokkal senki. Az új mezőgazdasági üzem kis kollektívájából alakult brigád első dolgaként ki­javította a kutakat. Kana­lovits elvtárs Szabad Föld Téli Estéket tartott, be­szélt a szovjet kolhozpa­rasztok életéről, a nagy­üzemi gazdálkodásról. A gépállomást pedig a falu népe egyre jobban meg­kedvelte. 1949 őszén Dó­zsa néven megalakult a községben az első terme­lőszövetkezet. Születésé­nél ott voltak a gépállo­másiak. Segítették, gyá­molították a szocialista mezőgazdaság eme új hajtását. A volt vasöntő egyre jobban feltalálta magát és egyre inkább megszerette a földdel dolgozó embere­ket. 1950-bem a Hajdume- gyei Gépállomások me­gyei vezetője lett. Onnét Zala megyébe helyezték. Ezalatt a mezőtúri gép­állomás is egyre fejlődött. A munkások, a talajmű­velő géo&k mellett külön­böző növényápoló és más speciális munkagépeket küldtek a szövetkezeti vá­ros dolgozóinak. Kanalo­vits Dezsőnek pedig az volt a kívánsága, hogy Mezőtúrra, ide, ebbe a szövetkezeti városba ke­rüljön gépállomási vezető, nek. Kívánságát teljesítet­ték: 1953 tavaszán a me­zőtúri gépállomás igazga­tója lett. ALIGHOGY a gépállo­másra került, szabotázs történt. Egyik kijavított traktorba ismeretlen tet­tesek csavart helyeztek és a gép üzemeltetés közben összetörött. Kanalovits elvtárs tud­ta,honnét fúj a szél. Röp- gyűlést hívott egybe és a gépállomásra befurakodott hat kulákcsemetét eltávo­líttatta. Irányítása alatt eredmé­nyes munkát végez a me­zőtúri gépállomás. Ma kilencven erőgép, sok-sok kombájn, aratógép, vető­gép, kultivátor segíti, könnyíti a tsz-tagok mun­káját. A határban az idén közel 12.000 hold ka­lászos gabonát arattak a gépállomásiak. Ez az egy szám egyedül elárulja, hogv hat esztendő óta mi­csoda hatalmasat fejlő­dött a gépállomás, s mi­lyen nagy a munkásosz­tály segítsége. Kanalovits Dezső egy­szerű, szerény munkás. A párt a felszabadulás óta sok hozzá hasonló embert küldött a falura. Az ered­mények, a szövetkezeti gazdálkodás ragyogó jele­ne jórészt nekik is köszön­hető. Tegnapelőtt este, mikor beszélgettem Ka­nalovits Dezsővel, meg­szólalt a telefon: Simon elvtárs, a mezőtúri Béke tsz elnöke hívta. „Csütör­tökön este nálunk eev kis közös szórakozás lesz. Ä tagok szeretnék, ha el­jönnél.” A többi termelőszövet­kezeti vezető is kérte, hogy velük ünnepelje augusztus 20-át. A volt vasöntőben a munkásosz­tály képviselőjét tisztelik a mezőtúriak: Szekulity Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom