Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-15 / 193. szám
7AJJON KI NYERI A MOTORS KERÉKPÁRT AZ ÜNNEPI VÁi SÁR TOMBOLÁJÁN? Harmincegyedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 7954 augusztus 15 A Főutcán végesteien végig . . Gdth Ferenc, a fegyvernek! Vörös Csillag tsz tagja előlegbe M q gabonát szállít haza. István gazda a feleségéhez: •— M égőd al gat lak Maria: — úgy nézed azt a téesz tagot, majd kiesik a szemed. — Bár téged néznélek már, hogy ennyi gabonát szállt tsz haza a téeszből — előlegbe. JAVASLATUNK Tegyt talán flveg- búra alá kombájn- ját a clbakházl gépállomás, — amely azért nem adta oda a gépét borsócsépe- lésre a helybeli Vörös Csillag tsz-nek, mert már azt beolajozta. Gábor Bácsi az Ünnepi Vásáron Irta: Egyed János (Balatoni emlék p gy ismerősömtől csinos, finom ^ kis képtartót kaptam ajándékba. A két csiszolt, keretnélküli üveglapocska közül eleinte saját portrém vigyorgott a szemlélőre, később azonban egy balatoni képeslappal cseréltem fel, mert rájöttem, hogy sehogy sem illik a kék tó és a fehérszámyú vitorlás környezetébe, amit ismeretlen művész keze varázsolt leheletfinoman a képtartó lapocskájára. Nem tartottam magamra nézve találónak a felírást sem, hogy „Bailatanalmádi emlék“ — tekintve, hogy nem vagyok ajándékozható (csak megajándékozható) sőt egyelőre még emlék sem. A balatoni tájjal felszerelve nagyon tetszetőssé vált a képtartó s ahányszor csak ránéztem, mindig felidézte emlékeimet valamelyik jólsikerült balatoni kirándulásról. Milyen jó is, hogy Almádi kedves, vendégszerető népe gondoskodik a látogatókról s néhány forintért kedves ajándéktárgyakat készít. Ami a saját fényképemet illeti, elhatároztam, hogy az Ünnepi Vásáron veszek rá egy másik képtartót. csak olyan egyszerű, felirat- és díszítésnélkülit. A napoikban azután úgy látszott, hogy még az Ünnepi Vásárra sem kell vámom. Tavaly a törökmiklósi építőipari ktsz üveges részlege árulta ezeket a kedves holmikat s hogy éppen Tö- rökmiklóson jártam <— gondoltam, megveszem azonnal. Tervem azonban fuecsba ment. Rövid beszélgetés után megtudtam, hogy az idén nem visz képtartókat a vásárra a törökmiklósi ktsz, mert nem bírja a kapacitása. Ugyanis hatalmas határidős megrendeléseik vannak balatoni emlékekből, job- banmondva vitorlással festett feliratos képtartókból. Siófokon, Balatonalmádin s máshol nagy a kereslet a törökmiklóson készített emlékekből. A képtartó a balatoni tájjal még mindig az asztalomon áll. S ahányszor ránézek, mindig eszembejut a három derék ktsz dolgozó, akik az ablakos „uborkaszezon” ideje alatt gőzerőre kapcsolva repesztik az üveget, nyomiák rá a matricát s százává1, ezrével készítik a balatoni táj kedves emlékeit. S mindezt Törökmiklóson, ahol a vályog- vető gödrökből keletkezett egyetlen pocsolya, a tónak titulált Galambos is kiszáradóban van már. <P.) A mulfhetl kereszfrej'tvényünk helyes megfejtése Fürdő nő Ménes a zivatarban. Nemzeti Múzeum. Kúria. Operaház. Országháza. Helyesen fejtették meg: LosonczI Antal, Török Erzsébet; S. Tóth László, Bayer Er— nőné Szolnok, dr. Székely András Jászberény, Hamar Etelka Karcag, Kassai József Kunhegyes, Pünkösti Erzsébet Tiszafüred, Borzák Balázs. Borzák Lajos Jászivány, Kántor Gyula Törökmiklós, Toros János- né, Füleki Lászlóné, Puskás Ödön, Kása Lajos, Belukács Andrásné Kisújszállás. Könyvjutalmat kaptak: LosonczI Antal Szolnok, dr. Sszékely András Jászberény, Borzák Balázs Jászivány, Kása Lajos Kisújszállás. A Jásskun Kakas csípje meg a martfűi állami gazdaság főagro- nómusát, ott, ahol nem is várja. Mindaddig dagadjon a csípés helye, míg nem lesz em berségesebb a kapcsolata a beosztottjaival és nem ismeri fel, hogy mi az igazi feladata. Szerintünk nem a', hogy jelenleg 9 darabból álló, de egyre szaporodó kutyaállományát az üzemi konyháról nevelje s az ebek gondozásával a gazdaság dolgozóit, — mint a 72 éves id. Fekete Pált is — foglalkoztassa. Értse meg: nerr.’ azért állították az állami gazdaságba vezetőnek, hogy kutyafarmot tartson saját szórakozására, hanem hogy mint szakember, állja meg a helyét. Gábor bácsit rém izgatja Az Ünnepi Vásár, Tervezgetni a szomszédba Minden este átjár. Megtárgyalja tőről-hegyre, Mit vesz majd a pénzén, Melyet olyan féltve őriz Bent, a láda mélyén. Dolgos ember. Pénzecskéjét Munkával kereste. Megbecsülte s ünnepnapkor Meg-megnézegette. „Kati lelkem, — mondta olykor — Jó feleségének, Elmegyek majd a vásárba El, ha addig, élek!“ „Tudom, majd a kisfalunknak Ott lesz ifja, véne, ... Én is megyek, hiszen nékfink Oly sok minden kéne!“... Itt van már a vásár napja. Szól az asszony: „Gábor“* Szolnokon már tömve vár a Rengetegnyi sátor! Itt a pénzes bugyelláris, — Vigyázz oszt magadra! — Nehogy mad a nyakolajból Felönts a garatra!" Óva inti Kati néni Férjét, Gábor bácsit, Aki erre félvállával Csak egy nagyot rándít. Válaszol az asszonyának: „Ne félts engem édes! — Nincs sok pénzem s nem vásárlók Csak ami szükséges!“... Görbe bottal s tarisznyával Elindul az útra, „Vidám vásár" — fene gondol Ilyenkor a búra! Szolnok város szép utcáin Csak ámul — és bámul, „Jé, mit látok!“ — így sóhajtoz S a szeme is kámpul. Idenéz és odanéz és Hüledez a Gábor, S úgy eltűnt a nagy tömegben, Mint az illő kámfor. Neki buzdul. S pár perc múlva — Azt a kutyafáját! — Amit megvett már nem tudja Se szerit, — se számát. Nagy az öröm: még erre is, Még arra is futja. Véges-végig vásárolgat, Merre visz az útja. — Táviratoz az asszonynak; „Jól fogódzz meg anyjok! A holmikért kocsit küldj, mert Annyi mindent kaptok! Rózsáspapucs, fejkendők és Blúzanyagok, gyolcsok. Szép tűzhely, — amelynél főzve Eltűnnek a gondok! Főzőedény, zsíros kanna, Végestől a vásznak, Selyemruha, szép cipő és Cukor a kislánynak! Rádió, — a nagyobbfajta —, Villanyvasalóval. Férfiruha, kalap, thermos: Nem is győzöm szóval!... A sok sú’yos nagy csomaggal Tehetetlen állok. Meglátod, csak gyertek gyorsan; Meg is sokaljátok!“ Eltűnődik Gábor bácsi: Örvend a jónapnak, „Fene hitte, kevés pénzért Mily sok mindent adnak!” FÉLRESIKERÜLT ZENÉS ÉBRESZTŐ Tegnap délutáni műszakban dolgoztam. Éjfél után kerültem haza s miután méa otthon is szöszmötöltem eav kicsit. háromnegyed egykor lefeküdtem, Abban a boldog tudatban hintáztam masam pillanatok alatt álomba, hoev fel sem kelek re esel 9 óráig. — Ennvi pihenést legalább mesérdemlek éjszakai munkám után. Álmodtam szépet, gyönyörűt. Bejártam országot, világot, voltam tengeralattjárón kertészeti brieádveze- tő. Maid érv nagv- szakállú bácsi lépett elém s kezembe nyomott egv gépírásos Pa- oírt. amelven ígv kezdődött a szöveg- ..Közhírré tétetik,. ..Értetlenül bámultam az öregre, mire az a levegőbe nyúlt, leakasztott onnan egv cséplőgépdobot s kiadta az ukázt: ..Meni fiam. dobolni!“ Már éonen ki akartam kérni masamnak ezt a hangnemet, mikor hirtelen négyéves kisgyerekké változtam. Gondokba ráncolódott a homlokom: Mit fog ehhez szólni a feleségem?! <— de egv jóságos tündér megszólalt felettem: ..Ne keseregi, te kis csacsi. Inkább töröld meg az orrod, mert ilven nagyfiúnak csúnya dolog, ha fit- nvos a nóziia.’* Azzal megfogott a tündérnéni és minden áron arra akart ráerőszakolni. hogv a húsvéti zsebkendőmbe töröljem az orrom. Megint tiltakozni akartam és minden tekintélyemmel húzódoztam attól, hogv ezt az egészségtelen módiát válasszam a kozmetikának. mikor óriási ri- bilióra ébredtem, Először azt hittem, százezernyi pulvka közé keveredtem s éppen Angliába exportálnak, olyan iódlizó. gurgu- lázó. nvávogó. vinnyogó. iaigató. röhögő hangorkán zúdult rám. Kiugrottam az ágyból s mivel még félálomban voltam, gondoltam visszaszökök a pulykák közül. Nehogv az angolok rajtam is megbosszulják: a 6:3-as ” vagy 7:l-es vereségük két, Ekkor viszont feleszi méltem. Vesztemre! Az ablaküvegeket csak úgv rázta, remegtette a szolnoki városi tanács hansszóróia, — Gondos lom. a vásárrendező bi-< zottság valamelyik ma-, ga—émvomású megbízottja találta ki azt a pihentagvú ötletet, hogv reggel fél 6-kor kezdte bömböltetni a megafont. Kinyitottam az abla-t kot. hosv mee ne fulladjak a méregtől, hát látom, hogv a szomszédos házak ablakaival ugyanazt művelik az álmukból felzavart lakók, Néztünk «rvmásra feldúl tan. felzaklatva s valamennyien mérgesen csaptuk be az ablakot. mikor útból rá- kezdte a vásári megaton: ..Tengerész az tengerész. az teengeerész...” Tényleg tenger ész kell ilven ötlethez. Tóth Igaza van a közmondásnak A Jászberényi járás* begyűjtési hivatal vezetőjét sokszor terhelik meg munkával. Legutóbb azt a megbízatást kapta, hogy szervezzen két községben kulturelőadást. 5 • • két nyereg — az két nyereg .,. egy ember — az egy ember. Nyo!c meg nyolc az tizennyolc A szolnoki Nemzeti Étteremben sokszor tévesen számláznak a pincérek
