Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-11 / 189. szám

/ 1954 augusztus 11. * SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÉSZÜLJÜNK FEL A TÉLRE A nyersgyáriás fokozásával biztosítsák téglagyáraink a téli égetés folyamatosságát Megyénk dolgozói az árvízkárosultakért A télre való felkészülés főbb kér­dései között az anyaggyártó ipar legfontosabb feladataira is felhívta figyelmünket Gerő elvtárs legutób­bi cikke. A sikeres felkészülés ko­moly és tervszerű munkát kíván a vezetőktől és munkásoktól egy­aránt. A tégla és cserépgyártóipar leg­fontosabb feladatai közé tartozik, hogy a téli hónapokra elegendő félkészárut tároljon s így lehetővé tegye az égetőkemen­cék folyamatos munkáját. Csak ab­ban az esetben biztosíthatjuk az építőipar zavartalan ellátását tég­lával és cseréppel, ha égetőkemen­céink megállás nélkül dolgozhatnak a téli hónapokban is, amikor a nyersgyártás már szünetel. Most kell tehát nyersgyártásra kihasználni a kedvező időjárást tér veink teljesítésére, túlteljesítésére. Ha ez sikerül, nem okoz majd gon­dot az őszi, téli munka. A meleg nyári napok elősegítik a tégla gyors száradását s ezért mindent meg kell tennünk most a nyersgyártó­présgépek jó kihasználására. Meg kell mondanunk, hogy ezen a téren elért eredményeinkkel ko­rántsem lehetünk megelégedve, hi­szen a maximumot sehol sem értük el. A gyártás fokozása mellett fon­tos feladát az elkészült nyerstéglák helyes máglyázása is. Tanulnunk kell itt az elmúlt év rossz tapasz­talataiból. Tavaly néhány tégla­gyárunkban éppen a rossz tárolás mialt jelen­tősen emelkedett a selejt, ugyanakkor a minőség leromlott. Különösen a csépai üzemben mu­tatkozott ez meg, ahol az őszi eső­zések alkalmával több tízezer tég­la ment tönkre és vált részleges seleitté. Fontos feladat tehát, hogy A párt és kormány 1953. decem­ber 19-i határozata fő feladatként jelölte meg az állattenyésztés ho­zamának növelését, hogy hússal, zsírral, tejjel, tojással, kielégítően elláthassuk az ország lakosságát. A III., pártkongresszuson Hegedűs elvtárs hangsúlyozta, hogy terme­lőszövetkezeteink egyik legnagyobb feladata: fejlett, közös állatte­nyésztés létrehozása, ami nélkül szilárd, jövedelmező, nagyüzemi szövetkezeti gazdaság egyenesen elképzelhetetlen... A közös állat- tenyésztés fejlesztése érdekében mindenekelőtt azt kell biztosítani, hogy a szövetkezetek megfelelő ta­karmánnyal rendelkezzenek. A kétpói Szabadság tsz. tagjai megértették és magukévá tetfék a kongresszus határozatát. Gondos növényápolással biztosították ka- pásnövényedk terméshozama növe­kedését. Kukoricából 30 mázsás átlag­termést várnak. Nagy gondos­sággal takarítják be a szálas­takarmányt is. Idáig már 19 hatalmas kazal szénát hordtak össze, és kazaloztak be. Közel 1000 köbméter sllótakarmányuk van, s ez még szaporodni fog. 120 hold másodvetésű kukori­cájuk és csalamádéjuk igen szép. A nagy közös gazdaság sokrétű fel­adatainak elvégzése mellett arra is jutott erejük, idejük, hogy nagy területeken másodnövényt vesse­nek. Az állatállomány hozama, a ta­karmány bőséges biztosítása és a gondozás megjavítása óta állan­dóan emelkedik. Szép eredményeik '•annak, amelyet igyekeznek to- ább fokozni. Az 54 tehén felési átlaga a kon­gresszus előtt 6 liter volt. A te­henészek ♦•'Iteljesftetiék kon-, gressznsi vállalásukat, 7 liter he­lyett 8.1 literre emelték az át­lagot. Jelenleg 8.5 liter a fejési átlag. Jut tej a beadáson kívül szabad eladásra is, ami rendsze­res jövedelmet hoz a tagoknak. Azonkívül ez évben 25 tenyészüsző- vel szaporítják állományukat, s ez- >el is növelik gazdaságuk jövedel­mezőségét. Több mint ezer sertésük van '’mi szintén nagymértékben gvara- oftja a tsz. tagok jövedelmét. 200-as anyakoca állományukat rövidesen 75 darabbal növelik. Igen hasznos és jövedelmező az jól kiszáradt téglák kerüljenek a „kazalba” s fedett szérűk alatt vár­ják a telet. Már most meg kell kezdenünk a felkészülést a téli nagyjavítások­ra és karbantartásra. Biztosítanunk kell a javításhoz szükséges anya­gokat és alkatrészeket. Ezen a vo­nalon nagy munka vár műszaki osztályunkra. Időben ki kell dolgoz­nia a szükséges műszaki intézkedé" sek tervét és a technológiai utasítá­sokat. A télire való felkészülés eredmé­nyessége nagyrészt rajtunk múlik, s igyekszünk is megtenni minden tőlünk telhetőt. Nem vagyunk azon­ban függetlenek a külső körülmé­nyektől, konkrétabban felettes szer­veinktől sem. Hátráltatja a mun­kánkat s a télire való felkészülést az, hogy bár a kiutalásunk meg­van, rendszertelenül érkeznek meg a szénszállítmányok telepeinkre. Az előírt 4.500 kai. szén helyett gyakran 2.500-asat kapunk — tele meddővel — s így az előírt nyolcmázsás felhasználási normának kétszeresét, három­szorosát is el kell fogyasztani egy üzemben, azonban a gőzellátás még így is nehézségekbe ütközik s emiatt a napi 8 órából gyakran 2—3 órahosszat is állnak üzemeink. A jelenlegi körülmények között nem tudjuk biztosítani az előírt 20 napi tartalék szénmennyiséget. A nehézségek ellenére is igyekez­nek azonban megállni helyüket dolgozóink, mert hiszen tudják, hogy a terveik teljesítése rájuk van építve, s komoly népgazdasági ér­dekek fűződnek jó munkájukhoz A következő hónapokban pótolniok kell az esős időjárás és a műszaki szervezetlenség miatt keletkezett többmilliós lemaradást. állattenyésztés, erről meg is győződ­tek a tsz. tagjai. Ezévben idáig 350 ezer forint bevételük volt állatokból, állati termékekből. A munkaegység­re kiosztott előlegből 3 forintot az állattenyésztés jövedelme adott. A jó jövedelem mellett könnyeb­ben teljesítik állam iránti kötele­zettségüket. Nem is késlekednek vele. Az egész évi beadásból már csak 22 mázsa sertés és 50 kg to­jás van hátra. Ezt még ebben a hó­napban beszállítják, s akkor a ser­tésenként! 220 kg-os kukorieabe- adási kedvezményt megkapják. Az állattenyésztés eredményei­ben nagy része van Debreceni Róza zoótechniknsnak, akit hétköznap-vasárnap állandóan a munkában lehet találni. Na­ponta felkeresi az állatgondozó­kat és a helyszínen segíti mun­kájukat. Biztosítja, hogy minden kéznél le­gyen, ami a jó eredmények eléré­séhez szükséges. Az állatgondozó­kat megtanítja az új módszerek alkalmazására. Ezzel is növelik a hozamukat. A tehenészekről, sertésgondozók­ról és juhászokról elismeréssel le­het beszélni. Az aratás és hordás idején saját munkájuk elvégzése mellett segítették a betakarítást is. Kábái Margit juhász, szeretettel gondozza a rá bízott juhokat,, ügyel a tisztaságra. Már harmadszor be­meszelte a hodályokat. Aratásban és most a behordásban is segített. Az állatgondozók szorgalmának megvan a gyümölcse. Ifj. Perei János tehenész 15 mázsa búza előleget kapott. Peres János ju­hász. aki harmadmagával dolgo­zik 30 mázsa búzát vitt haza. Előlegbe munkaegységenként 3 kg. búzát osztottak, s a szorgalmasan dolgozó családok igen szép mennyi­ségű gabonát vihettek haza. A kétpói Szabadság tsz. tagjai­nak most nyílt meg Törökmik- lőson az állandó boltjuk, ahol a kertészetben termelt zöldséget, főzelékféléket, valamint az álla­ti termékeket értékesítik. A tsz. tagok az új bolttal segítik Törökmiklós dolgozóinak élelmi­szer ellátását. A közös gazdaság pénztárában napről-napra szaporo­dik a jövedelem, s a szorgalmas munka és a helyes gazdálkodás eredményeként jómódúvá válnak a Szabadság tsz, tagjai. Jó példával járnak elől ebben a munkában a törökmiklósi téglagyár dolgozói, akik vállalták, hogy az Alkotmány évfordulója tiszteletére a tervezett napi 27.M0 db. tégla he lyett 32.000 darabot gyártanak. Rajtunk, vezetőkön, műszakiakon tehát a sor, hogy légteret engedjünk dolgozóink kezdeményezésének, akik igyekeznek megteremteni a téli munka jó előfeltételeit. A téli hónapokban még fokozottabban biztosítjuk dolgozóink jó szociális ellátását s a rendeletileg előírt vé­dőruházatot időben kiadjuk szá­múikra. A szabadban dolgozóknak vattázott kabátot, nadrágot bizto­sítunk. Jelenleg 80 darab téli ruha már raktárunkbán van, 120 dara­bot pedig megrendeltünk s remél­jük, hogy még időben megérkez­nek. A meglévő kulturhelyiségeket, ebédlőket még a tél beállta előtt kifesttetjük, rendbehozzuk, minde­nütt pótoljuk a hiányzó ablakokat. hogy dolgozóink szabadidejüket ké' nyelmesen, meleg helyen tölthessék el. Sajnos, egyes gyártelepünkön kifejezett utasításunk ellenére sem végzik el ezeket a munkákat, a te­lepvezetőik. Eltűrik, hogy a mun­kásebédlők piszkosan, taikarítatla- nul álljanak s a szociális beruházá’ si keretből vásárolt székek, aszta­lok összevisszaságában ebédeljenek a munkások. Különösen vonatkozik ez a kunhegyesi és a törökmiklósi téglagyárra. Üzemi pártszervezeteink, szak- szervezeteink ellenőrizzék a téli munkára való felkészülést és bírá­lataikkal segítsék a műszakiakat, te­lepvezetőket a hiányosságok kija­vításához. HELLE JÓZSEF Téglagyári ES igazgató Köszönet az Önfeláldozó munkáért Folyó évi február hó 2-án fe­leségem két ikergyermeknek adott életet. Május 3-án pár hó­napra katonai szolgálatra vonul­tam be. Ez alatt az idő alatt két kis ikergyermeket súlyos bél- huruttal beszállították a szol- nokmegyei tanács kórházába gyógykezelés végett. Akik látták gyermekeimet, menthetetlennek tartották. — Dr. Sipos gyermek- orvos kezelés alá vette őket és — amint az ápolószemélyzettől értesültem — a saját vérével mentette meg gyermekeimet a haláltól. Gyermekeim sorsa jóra fordult, meggyógyultak és ma is olyan egészségesek, mint a makk. Dr. Sipos orvos elvtársnak ezt a nagy emberbaráti tettét, ön­feláldozó munkáját, a kötelessé gén túlmenő szerető gondosko- lását, melyben beteg gyermekei­met részesítette, ezúton meg­köszönöm. LOVÁSZ ISTVÁN, tószegi lakos. ... .... HI RDESSEN a Szolnokmegyei A SZOLNOKI TISZA ANTAL termelőszövetkezet tagjai őszinte együttérzésüket fejezik ki az árvíz- károsultakkal. Csoportgyűlésen el­határozták, hogy 10 mázsa búzát, 10 mázsa kukoricát és fél hold bur­gonyavetés termését küldik ré­szükre. *■ A MEZŐTÚRI SZABAD NÉP tsz-ben augusztus 7-én, szombaton tartották meg a rendes havi köz­gyűlést. Itt beszélték meg az árvíz­sújtotta lakosság megsegítésének módját. Elhatározták: 50 mázsa búzát és 50 mázsa rozsot küldenek részükre. — Tolnai László 1 mázsa, Füstös István 50 kiló és Ács Sán-< dór 30 kiló búzát adott. így akar- ják a Dunamellék lakóinak kárát enyhíteni. * A TISZADERZSI községi tanács alkalmazottai sem feledkeznek meg az árvízkárosultakról. Labdarúgó­mérkőzést és műsoros estet rendez­tek s az ebből eredő pénzbevételt, 800 forintot a dunamellékiek meg­segítésére ajánlották fel. Ezenkívül fizetésük 2 százalékát ugyancsak a károsultak megsegítésére küldik. NÉPLAP-ba. Koránkelő asszony volt viláaéletében. A ház még telítsen csen­des most is. amikor ő már készíti a moslékot a malacnak. Az idő ’ócskán eliárt felette. Dolgozik reggeltől es­tig, piacra jár, készíti a nagv család ebédlét. vacsoráiét, mos. taka­rít hét emberre, s csak nagyon ritkán engedi meg. hogy segítsenek neki. Ilven asszony a Nagymama, aki boldo­gan él fériével. lányá­val. veiével, két uno­káiéval. s a lánvunóka fél iével Szolnokon a csiszlikó egyik kis ut­cáiéban. Esténként, amikor a munka után hazatér a család öt dolgozó tag- ia a Nagvmama szíve­sen hallgatia. mi tör­tént az üzemben, hiva­talban a ..gyerekekkel’* egv nap alatt. Aztán G is mesélni kezd. El- mondia. hogy a Bobby kutva elszakította a láncát, vagy Ferike, a kisunoka megint mak­rancos volt. nem akart elmenni kenyérért, csak úgv. ha kap egy forintot Soortszeletre. Egv nár hete azon­ban úiabb beszédtéma izgatott mindenkit a családban. Nagymamát is. Mindenki úi híre­ket vitt bn-a. s izga­tottan mesélte az újabb feileménveket a Duna áradásáról. Nagymama mái korán reggel be- kaocsolta a rádiót, s figyelte, mit mond­Q HGYMRMA mekkora a víz Gvőr- nél. mi a helvzet Bu­dapestnél. hogyan vé­dekeznek Mohácsnál. S á legúiabb esemé­nyeket sorra elmesélte az egymásután mun­kába induló családta­goknak. Délután. amikor esvidőre végzett a há­zimunkával, a Szabad Népet s a Néplapot ol­vasta. Legelőször az Árvízvédelmi Kor- mánvbizfcsság jelenté­sét böngészte, maid a Néplapot nézte át. ke­resve. hogy a megve hogyan segít az árvíz- károsultakon. Este a hazatérőket kérdezte meg — -Ti mennyit aiánlottatok fel az árvízkárosultak­nak?” S miután min­denki válaszolt, gvore számítás után megálla­pította masában: az ő családja is kivette ré­szét a segítségnyújtás­ból. Vasámao este újra eszébeiutottak az ár­vízkárosultak. Mivel a Járműiavító kulturhá- zában levő moziban nvári szünet van. s ígv a rendes vasárnapi szórakozás addie el­marad fa városba nem naavon szeret beiárni e— mozi kévéért!, a rádió műsorát hallgat­ta. Épp egv elbeszélést olvastak fel. Arról szólt, hogy valahol a Szigetközben mennyire ragaszkodtak a hozzá hasonló idős emberek kis házukhoz, jószá­gukhoz. s miiven szív- fájdalommal hagyták el a minden pillanat­ban összedüléssel fe­nyegető házak, padlá­sát az értük jött kato­nák hosszas rábeszé­lésének engedve. Nagymama hallgatta, hallgatta a borzalmas napokat visszaidéző el­beszélést. s szeméből Jassan kiesett egv kö­vér könnvcsepp. A rádió elhallgatott, Észre sem vette, hogv vége az előadásnak, Szokott módon elkészí­tette a vacsorát s tá­lalt, Vacsora után le­ült nagvobbik unoká­ja mellé — egv kicsit beszélgetni. — De kár. hogy nem voltál itthon. Olyan szép előadás volt a rá­dióban az árvízkárosul­takról. hogv még el is Ditveredtem. >. S már megint töröl- getni kellett a szemét, Sírva mesélt. úgv, mintha ő is átélte vol­na az egészet. A víz emelkedését, a gátépí­tést. a növekvő vesze­delmet. a megfeszített munkát, aminek végén mégis el kellett hagyni a kedves otthonokat. Végre megnyugodott, csak annvit mondott: — Ó. de ió. hogv ez nem tíz évvel ezelőtt történt meg... Ki se­gített volna ilven gyor­san. ilven önfeláldo- zóan raituk, Weidineer László cA szolnoki múzeumban cutquizlui 20-án. állítják ki ^ßalntiniuz Cfcerena njégmííaésjz la(araq ványait, mii vészi szobrait Palatinusz Ferenc tevékeny paraszt errber, büszkén mutogatja fafaragványait a látogatóknak hunyadfalvai lakásában. A 67 éves mű­vész ezelőtt 16 évvel kezdte el élményeinek fába faragását. Éjjeliőr volt — most is az s emellett 4 hold földjét művelgeti. — Időtöltés­ből először bugylibicskával tuskóból egy vonító kutya fejét faragta ki. Azóta több mint 20 különféle népi motívumú faszobrászati al­kotás került ki keze alól. Már 1949-ben a budapesti kiállításon is sze­repelt. Itt eéy szobrát megvásárolták. Azóta azonban kissé elfeled­keztek Palatinusz Ferencről. Utolsó, komolyabb alkotását, a „Kós­toló“ című, két juhászt ábrázoló szobrát 1952-ben készítette. Az utóbbi két évben bugylibicskájával csak tollszárakat készített — mi­niatűr faragással. Felfigyeltek ugyan rá már régebben a megyei kul­turális vezetőszervek és az Országos Népművészeti Intézet is, de csak most került sor arra, hogy műveit kiállítsák és a szolnoki közönség­gel megismertessék. Palatinusz Ferenc faszobrászati alkotásait augusztus 20-án a szolnoki „Damjanich János Múzeum“-ban állítják ki. .GYALOGOS ÁTKELŐHELYEK" Helyeseljük hogy az illetékes hatóságok táblákkal jelölték meg azokat a helyeket, ahol a gya­logosok átmehetnek az utca egyik oldaláról a má­sikra. Eddig az úttestbe beágyazott téglasorok je­lölték az átjárókat, de csak külön figyelemnél ta­lálhattuk meg azokat. Nagyon fontos pedig, hogy mindenki azon a helyen menjen át, ahol testi ép­sége és élete legkevésbbé van veszélyeztetve. Remél­jük, hogy városunk dolgozói felismerik ennek az újí­tásnak jelentőségét és fegyelmezett magatartásukkal elősegítik az utcai balesetek csökkenését. Eengedjék meg azonban az illetékesek, hogy az átjárónál elhelyezett táblák felirataira vonatkozólag néhány felvilágosítást kérjünk. így először is azt, hogy talán a kánikulai hőségre tekintettél utcáinkat vízzel szándékoznak elárasztani? Ez sekélyebb mér­tékben valóban hasznos lehet. De hol maradt a táb­lák mellől a csónak, lapát, ladik, gereblye, vagy az „átkeléshez“ nélkülözhetetenü szükséges más eszköz. A magyar nyelvhasználat ugyanis „átkelés“ alatt a vízen üggyel-bajjal való átjutást érti. „Átkelőhely“ alatt pedig azt a helyet, ahol ezek az eszközök ren­delkezésre állanak. Márpedig köztudomású, hogy gya­logosok nem hordanak ilyeneket magukkal, ezért an­nak kell arról gondoskodni, aki „átkelőhelyet“ csinál. A nyelv íratlan törvénye szerint továbbá az „átkelésnek“ az a hangulati velejárója, hogy azt többen hajtják végre. így pl.: „A honvédség mentő­alakulatai átkeltek a megáradt Dunán.“ De egészen humorosan hangzana, ha valaki arról beszélne, hogy „átkelt a szomszédjához“, vagy „átkelt a népboltba.“ Még a rr enyasszonyához is csak akkor „kel át‘‘, ha az a Tiszántúl, vagy a Balaton túlsó partján lakik. Amikor a magyar ember egyedül jut a túlsó partra, akkor nem „átkelésről“, hanem „átmenésről“ beszél. „Átalmennék én a Tiszán ladikon, ladikon...“ — mondja a népdal is. Mindezekből világosan következik,, hogy átjárást jelző táblákon „átkelőhely“ felírás felesleges fontos­kodás és sérti a magyar nyelv törvényszerűségét, Sokkal egyszerűbb, természetesebb és magyarosabb volna csupán ennyi: „Gyalogos átjáró.“ De nr ég erről is lehetne vitázni.- Miért „gyalogos“ átjáró? Talán a járművek is keresztben járnak az utcán ezeken a helyeken? Nem, sőt éppen ezeken a helyeken nem? Akkor pedig pontosan elég volna annyi a táblára: „Átjáró.“ A járművek ugyais úgysem járnak, hanem „mennek.“ Nem azt akarjuk természetesen, hogy most már fessék át azonnal ezeket a táblákat. De azt akarjuk, hogy aki feliratokat szövegez, jobban fontolja rreg azokat, vagy kérdezzen meg hozzáértőbbeket. A fel­iratokat sokan elolvassák s mivel hivatalos meg­nyilatkozás, azt hiszik, hogy azt úgy keL írni, úgy van helyesen. Ez pedig rossz példa, s rontja anya­nyelvűnk helyes használatát. Megérdemli tehát a „gyalogos átkelőhely“, hogy anyanyelvűnk védelmé­ben legalább ennyit foglalkozzunk vele. Somjú. A Kétpói Szabadság tsz tagjai az állat- tenyésztés fejlesztésével teszik még jövedelmezőbbé szövetkezetüket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom